BÜ BH 2014/343
BÜ BH 2014/343
2014.11.01.
Amennyiben a munkáltató nem vitathatja a jogszabály alapján eljáró hatóságnak a munkavállaló ellenőrzés melletti foglalkoztatására és ismétlő vizsga elrendelésére vonatkozó döntését, az előbbieken alapuló rendes felmondás jogszerű [1992. évi XXII. tv. – régi Mt. – 89. §; 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rend. 6. § e) pont].
[1] A felperesek keresete az alperes által 2010. június 29-ei keltezéssel közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítására és ennek jogkövetkezményei alkalmazására irányult.
[2] A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[3] Az irányadó tényállás szerint a felperesek biztonsági ellenőr munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. 2010. június 22-én a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légiközlekedési Igazgatósága, a Repülőtéri Rendőri Igazgatóság és az Alkotmányvédelmi Hivatal rejtett tesztelést hajtott végre a légiközlekedés-védelmi tevékenység ellátásának ellenőrzése tárgyában.
[4] A felperesek munkaköri feladata volt a személyek és a gépjárművek átvizsgálása, a teszttárgyak megtalálása. A teszttárgyak a tesztszemélyeknél testen, kézipoggyászban és gépjárműben voltak elrejtve. Az egyik tesztalany a szerszámosládában és a gépkocsi kesztyűtartójában imitált összeszerelt robbanószerkezetet, valamint cipőben egy összecsukható kést, egy másik tesztalany a gépkocsi kesztyűtartójában pisztolyt, a csomagtartóban imitált robbanószerkezetet vitt át védelmi területre. Ugyanezen tesztalany a cipőjében bevitte a védett területre a pisztolytárat is.
[5] A Repülőtéri Rendőri Igazgatóság (RRI) 2010. június 24-én kelt levelében az alperest arról tájékoztatta, hogy a tesztelés során megállapításra került, miszerint a felperesek a biztonsági ellenőrzést szakszerűtlenül hajtották végre, és ezzel súlyosan veszélyeztették a légiközlekedés biztonságát. Nem fedték fel a tesztszemélyeknél elrejtett eszközöket, a munkavégzésükre irányadó technológiai utasítást nem tartották be. Ezért az RRI kezdeményezte a 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet alapján a felperesek önálló munkavégzésének a felfüggesztését és elrendelte ismételt vizsgáztatásukat.
[6] A munkáltató a felperesek jogviszonyát rendes felmondással szüntette meg. Ebben arra hivatkozott, hogy a munkájukra vonatkozó kötelezettségeiket megszegték, másrészt nem kívánja biztosítani a felügyelet mellett történő munkavégzésüket, az ismételt oktatásukat, vizsgáztatásukat és ennek költségeit.
[7] A munkaügyi bíróság az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 89. § (1)–(3) bekezdés, 103. § (1) bekezdés c) pontja alapján alaptalannak találta a kereseteket.
[8] Kiemelte, hogy a bíróság a munkáltatói felmondás jogszerűségének vizsgálata során csak abban foglalhatott állást, hogy az RRI levelében írtak jogszerű alapul szolgáltak-e a munkaviszony megszüntetéséhez, arról viszont nem, hogy a hatóság eljárása megfelelt-e és mennyiben a vonatkozó jogszabályoknak.
[9] Megállapította, hogy a felmondás kötelezettségszegésre vonatkozó indoka összefoglaló ok, melynek valóságát az alperes bizonyította. A munkáltatónak nem volt ráhatása a hatóság eljárására, döntését nem bírálhatta felül. A monitoringjelentés, a felpereseket érintő jegyzőkönyvek, de a felperesek személyes nyilatkozatai is igazolták a kötelezettségszegéseket, miszerint a gépjárművekben elrejtett teszttárgyakat nem lelték fel. Az összefoglaló indok okszerűségét a légiközlekedés biztonságát különösen veszélyeztető felperesi magatartások önmagukban megalapozták.
[10] A rendes felmondásnak a felügyelet alatti munkavégzésre, az ismételt oktatásra és vizsgáztatásra vonatkozó indoka forrása szintén a kötelezettségszegés volt, de önmagában is megalapozta a munkáltatói intézkedést.
[11] A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján a tényállást helyesen állapította meg, a figyelembe vett bizonyítékokat okszerűen értékelte, és érdemben helytálló döntést hozott. Szükségesnek találta azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállás kiegészítését, és valamennyi bizonyíték együttes értékelését.
[13] A felmondások tartalmára vonatkozóan a tényállást kiegészítette azzal, hogy a felmondás három szerkezeti részből áll. Az első rész tényszerűen tartalmazza a 2010. június 22-ei rejtett tesztelés megállapításait a szakszerűtlenül végzett biztonsági ellenőrzésről, és emiatt a felperesek önálló munkavégzésének felfüggesztése és ismételt vizsgáztatása elrendeléséről. A második rész a felperesek magatartására vonatkozóan az RRI tájékoztatásának tartalmi lényegét összefoglalóan rögzítette, miszerint a felperesek megszegték a munkájukra vonatkozó jogszabályokban és a technológiai utasításban meghatározott kötelezettségüket. Súlyosbító körülményként hivatkozik a munkáltató arra, hogy külön felhívták a figyelmet a körültekintő, jogszabályoknak, utasításoknak megfelelő munkavégzésre, melyeknek a felperesek nem tettek eleget. A harmadik részben az első két résszel összefüggésben a munkáltató a működési körébe tartozó munkajogi következtetéseket von le, miszerint a felügyelet melletti munkavégzést a szükséges oktatást és ismételt vizsgáztatást nem kívánja biztosítani.
[14] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette a felperesek munkavégzésére vonatkozóan is, amelyben részletezte a 2010. június 22-ei rejtett tesztelés körülményeit, és az annak eredményét rögzítő monitoringjelentés tartalmát, valamint S. I. vallomását, miszerint a tesztelés eredménye összesen 18%-os felfedettséget mutatott. Rögzítette továbbá, hogy az alperes munkáltató nem működhetett közre a tesztelésben, annak eredményét csak az előbbiekben rögzített módon ismerhette meg. Videofelvételek kiértékelése után a repülőtér védelmi vezetője által történt az érintett munkavállalók beazonosítása. A felperesek személyes előadásából is megállapítható volt, hogy az ellenőrzés során milyen tevékenységet végeztek, de rendelkezésre álltak az erre vonatkozó tanúvallomások is (S. I., B. T., G. L.).
[15] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a munkáltató felmondása nemcsak valós, de okszerű is volt, mivel nem elvárható az alperes nemzetközi repülőtársaságtól, hogy az EU által feltárt ellenőrzési hiányosságok és elmarasztalás ismeretében foglalkoztasson olyan munkavállalókat, akik súlyosan veszélyeztetik a légiközlekedés biztonságát, továbbá hogy a munkájukhoz felügyeletet biztosítson és állja az újravizsgáztatás költségeit.
[16] A felmondások munkavégzésekre vonatkozó indokának valóságát és okszerűségét amellett, hogy az RRI megállapításai nem kérdőjelezhetők meg, az okirati bizonyítékok és a hiteles tanúvallomások is alátámasztják. A felmondásnak a munkáltató működési körébe tartozó indoka szintén valós, mert a felperesek maguk sem vonták kétségbe, hogy az RRI tájékoztatását követően csak felügyelettel és vizsgakötelezettség teljesítésével végezhettek volna ismét önálló munkát.
[17] Kiemelte, hogy a felperesek sem vitatták, miszerint az alperes a hatóság által hozott döntést nem bírálhatta felül. Az RRI a 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet 6. § (1) bekezdés alapján hozta meg döntését a felügyelet melletti munkavégzésre és a vizsgáztatás elrendelésére vonatkozóan. A munkaviszony megszüntetése nem tartozott a hatáskörébe, a felperesekre vonatkozó hatósági döntés a felmondások közlését követően okafogyottá vált.
[18] A felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy a hatályos technológiai utasítást nem ismerték. Ennek ellentmond az I. r. felperes személyes előadása, és a felek egybehangzó nyilatkozata, miszerint a technológiai utasítás a szolgálati helyen ki volt téve, és abból vizsgáztak is.
[19] A felperesek felülvizsgálati kérelme a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésére, a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalára irányult.
[20] Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet az Mt. 89. § (2) bekezdésébe, MK.95. számú állásfoglalásba, a Pp. 206. § (1) bekezdésébe, Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütközik.
[21] Fenntartva az első- és a másodfokú eljárásban tett nyilatkozataikat hivatkoztak arra, hogy a másodfokú bíróság a tényállást megalapozatlanul, iratellenesen állapította meg, a levont jogkövetkeztetése is jogszabálysértő.
[22] Iratellenes a jogerős ítélet megállapítása, miszerint utasbiztonsági ellenőr munkakörben dolgoztak, mert a munkakörük biztonsági ellenőr volt. A jogerős ítélet a „rejtett tesztelés”, a „visszaellenőrzés” a „rendszertesztelés” fogalmakat folyamatosan keveri. Nem tulajdonított jelentőséget a felperesek érvelésének az 1/2005. (I. 12.) BM rendelet előírásaira vonatkozóan, amely a tesztelésről felvett jegyzőkönyvek tartalmáról szól, mely követelményeknek a perbeli esetben nem tettek eleget, továbbá a jegyzőkönyvekben rögzített tartalom is kifogásolható az elsőfokú eljárásban írásban tett észrevételeik szerint.
[23] Indokolás nélkül hagyták figyelmen kívül a bíróságok a 40. sorszám alatt csatolt az RRI által vezetett ellenőrzési napló bejegyzését, amely a rejtett tesztelés időpontjára vonatkozóan Sz. Z. és B. B. munkáját értékelte. Eszerint az ellenőrzés tartama alatt mind a személy, mind a járműforgalom ellenőrzése az előírásoknak megfelelően zajlott.
[24] A perben a felperesek munkaköri leírása nem állt rendelkezésre, az alperes a felperesek szakszerűtlen munkavégzését a technológiai utasítás megsértésével indokolta. A bíróságok indokolás nélkül nem vették figyelembe azt, hogy a becsatolt technológiai utasítás 2010. június 18-án lépett hatályba, és annak oktatását az alperes a perben nem bizonyította. Figyelmen kívül hagyták továbbá, hogy a felperesek a tesztszemélyek behatolását megakadályozták és értesítették az alperes fegyveres biztonsági őrségét. A másodfokú bíróság a tényekkel ellentétesen fogadta azt el, hogy a II. r. felperes gépjármű ellenőrzést végzett. Ezt S. I. „fikciójára” alapozta, és figyelmen kívül hagyta a IV. r. felperes, valamint B. T. tanú vallomását.
[25] Álláspontjuk szerint az Mt. 89. § (2) bekezdésében foglaltak ellenére az alperes nem bizonyította, hogy a tesztelés során végzett ellenőrzés állított hiányosságai valóban fennálltak. Az RRI levelében hivatkozott szakszerűtlenül végrehajtott ellenőrzés mibenlétét a perben nem tárta fel az alperes.
[26] A „szakszerűtlenül végrehajtott biztonsági ellenőrzés” általános megfogalmazás, nem felel meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglalt világosság követelményének. A perben meghallgatott tanúk sem tudtak arról nyilatkozni, mi volt az a konkrét hiányosság, mulasztás, kötelezettségszegés, amely a felmondásokat megalapozta. Erről sem S. I., sem B. T. nem tudott nyilatkozni.
[27] Iratellenes az a jogerős ítéleti megállapítás, miszerint B. T. jelen volt a tesztelésnél, ennek ellentmond a személyes előadása, így a felmondás indokolásában foglaltakat nem tudta alátámasztani, azt sem tudta közölni a felperesekkel, hogy mit nem találtak meg. G. L. vallomásában nem nyilatkozott arról, hogy a felperesek szakszerűtlenül végrehajtott ellenőrzése miben nyilvánult meg.
[28] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[29] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[30] A felperesek megalapozatlanul hivatkoztak a Pp. 206. § (1) bekezdés és 221. § (1) bekezdésének a megsértésére. Nem volt ugyanis az ügyben megállapítható a bíróságok részéről az ügy érdemét érintő jogszabálysértésként a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, nem megfelelően indokolt mérlegelése (BH 2001.197., BH 2002.29.).
[31] Nem érinti a bíróságok által a felmondások jogszerűségéről levont jogkövetkeztetés helytállóságát az, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás rögzítésekor – az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérően – utasbiztonsági ellenőr munkakörként nevezi meg a felperesek munkakörét biztonsági ellenőr helyett. A perben ugyanis nem volt vitatott a felperesek által ellátott munkakör mibenléte.
[32] Az érdemi döntésre nem hat ki az sem, hogy a másodfokú bíróság – tévesen – azt rögzítette, hogy B. T. jelen volt a végrehajtott ellenőrzésnél. A tanúvallomását azonban – helyesen figyelemmel S. I. és G. L. vallomásaira – értékelték, miszerint a biztonsági rendszer videokamerái által rögzített felvételek alapján pontosan beazonosítható volt, hogy az adott ellenőrzéseket kik végezték el. Így azonosította be a II. r. felperest is, akinek a rendszerellenőrzés alkalmával végzett tevékenységéről (gépjármű átvizsgálás) is helyes következtetést vont le a törvényszék. Erről a Pp. 221. § (1) bekezdésben foglaltak szerint kellően számot adott ítéletében, következtetése megfelelt a logika és az okszerűség követelményének.
[33] A peradatoknak és az 1/2005. (I. 12.) BM rendeletnek megfelelő a törvényszék által levont következtetés a hatályos technológiai utasításra vonatkozó felperesi ismeretekről.
[34] A perben nem volt vitatott, hogy a biztonsági ellenőr munkakörű felperesek munkájukat az évente ismétlődő, rendszeres elméleti és gyakorlati oktatás, valamint a vizsgakötelezettség teljesítése mellett végezhetik. Peradat, miszerint 2010. június 22-én az arra jogosult hatóságok együttes ellenőrzése eredményeként az alperes szakmai irányítását végző RRI a 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet 6. § e) pontja alapján a felperesek mint biztonsági ellenőrök önálló munkavégzésének felfüggesztéséről és vizsgáztatásának elrendeléséről döntött a repülés biztonságát súlyosan veszélyeztető szakszerűtlen ellenőrzés miatt. Helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a felperesek sem vitatták, miszerint a légiközlekedés biztonságát különösen veszélyeztető munkavégzésre vonatkozóan a szakmai felügyeletet ellátó hatóság által hozott döntést a munkáltató nem bírálhatta felül. Ezért nem volt jelentősége annak sem, hogy az ellenőrzést milyen típusúnak nevezték, illetve hogy a II. és a IV. r. felperes munkáját az ellenőrzési naplóban miként értékelték.
[35] Az alperes a rendes felmondást a 26/2006. (V. 9.) BM-GKM együttes rendelet 6. § e) pontja alapján meghozott döntésre mint valós okra alapította. A felmondási ok valósága körében az Mt. 89. § (2) bekezdésben foglalt alperesre háruló bizonyítási kötelezettség mellett sem terhelte további, a hatósági határozat megalapozottságát érintő bizonyítási kötelezettség a munkáltatót, figyelemmel a felperesek munkavégzésének fentebb hivatkozott sajátosságára. A rendes felmondás okszerűségét érintő kérdés, hogy ezen valós körülmény jogszerűen alapul szolgálhatott-e a felperesek munkaviszonyának megszüntetéséhez.
[36] A hatóság döntése szerint a felperesek a biztonsági ellenőrzést szakszerűtlenül hajtották végre, ezzel súlyosan veszélyeztették a légiközlekedés biztonságát. A részükről történő nem megfelelő munkavégzést az alperes szakmai felügyeletére jogosult hatóság megállapította (az RRI 2010. június 24-én kelt levelében). A hatóság döntése folytán ellehetetlenült a felperesek önálló munkavégzése és szükségessé vált beiskolázásuk, illetve vizsgáztatásuk. Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó – a bíróság által így felül nem bírálható (MK. 95. számú állásfoglalás) – döntése az, hogy vállalja-e a munkavállalója ily módon többletköltségeket okozó további foglalkoztatását.
[37] A munkáltatói rendes felmondásban hivatkozott valós ok (önálló munkavégzés felfüggesztése, ismételt vizsgakötelezettség) okszerűen támasztja alá a felperesek munkaviszonyának megszüntetését, és indokként megfelel az Mt. 89. § (3) bekezdésben foglaltaknak, hiszen a munkavállaló képességeivel összefüggő oknak minősül.
[38] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.556/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás