BÜ BH 2014/357
BÜ BH 2014/357
2014.12.01.
A magánlaksértés megállapíthatósága szempontjából a tényleges, életvitelszerű lakáshasználatnak van jelentősége, a lakás jogszerű használója a bűncselekményt nem követi el azzal, hogy a lakásba bemegy [1978. évi IV. tv. 176. § (2) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság az ügyész indítványára tárgyalás mellőzésével 2013. február 14. napján meghozott végzésével a terhelttel szemben magánlaksértés bűntette [1978. évi IV. törvény – a továbbiakban: Btk. – 176. § (2) bek. a) pont] miatt 7 hónapi börtönbüntetést szabott ki, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette és elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét.
[2] A terhelt marasztalásának alapjaként végzése tényállásában a járásbíróság a következőket rögzítette:
[3] A terhelt és a sértett házasságát a városi bíróság 2008. április 03. napján felbontotta, de továbbra is egy házban maradtak, amely 1/4-1/4 részében a sértett és a testvérének a tulajdona, 2/4 részben pedig Gy. L. tulajdona.
[4] A sértett megengedte a terheltnek, hogy a ház egyik szobáját használja, míg el nem tud költözni. 2012. június 21. napján 19 óra 30 perc körüli időben a terhelt és a sértett között veszekedés alakult ki, mert a terhelt ittas volt, s ezt a sértett kifogásolta.
[5] A terhelt ekkor megragadta a sértett jobb csuklóját. Másik kezét ökölbe szorította, a sértettet azonban nem ütötte meg, mert a sértett anyja felszólította, hogy a sértettet hagyja békén. A terhelt azonban a sértett csuklóját nem engedte el, hanem a sértettet a pólójánál fogva rángatni kezdte, majd az ágyra lökte.
[6] A sértett bántalmazását látta három kiskorú gyermeke is.
[7] A sértett – bántalmazása miatt – bejelentést tett a rendőrségen. A helyszínre érkező rendőrök a terheltet a házból – miután néhány holmit összeszedett – a sértett kérésére elküldték.
[8] A terhelt azonban 23 óra 15 perc körül visszament a házhoz, és kérte a sértettet, hogy engedje be a házba. A sértett a terhelttel csak a nyitott ablakból beszélt, és közölte vele, hogy nem engedi be.
[9] A terhelt ekkor a sértett által már előzőleg lakattal bezárt kapun átmászva bement az udvarra, a bejárati ajtót rugdosni kezdte, azt kiabálta a sértettnek, hogy megöli, ha rendőrt hív.
[10] A sértett és a terhelt gyermekei megijedtek a terhelt fenyegetésétől. A gyermekek kérték a sértettet, hogy tegyen bejelentést újra a rendőrségen.
[11] A sértett kérésére a rendőrjárőrök ismét megjelentek a házban. Felszólították az udvaron tartózkodó terheltet az ingatlan elhagyására, melynek a terhelt eleget tett.
[12] Mivel a sértett tartott attól, hogy a terhelt a rendőrök távozása után újra visszamegy, gyermekeivel a nagynénjéhez ment el, az éjszakát ott töltötték.
[13] A sértett távozása után a terhelt ismét elment a házhoz, ekkor a járdáról kiabált a sértettnek. A terheltet a helyszínre érkező rendőrök ismételten elküldték a ház elől.
[14] A sértett 2012. június 21. napján magánlaksértés, zaklatás, és testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő az értesített rendőrök előtt.
[15] Az ügyész a zaklatás bűncselekménye miatt indított eljárást megszüntette. A könnyű testi sértés vétsége vonatkozásában a vád képviseletét nem vette át, és az iratokat a magánvádas eljárás lefolytatása végett a járásbíróságra áttette.
[16] A terhelt cselekményével megvalósította az 1 rb. a Btk. 176. §-ának (2) bekezdés a) pontjában meghatározott, aszerint minősülő és büntetendő magánlaksértés bűntettét.
[17] A járásbíróság végzése 2013. május 21. napján jogerőre emelkedett.
[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt javára a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A főügyészség álláspontja szerint a tényállásban leírt magatartás a bűncselekmény megállapítására nem alkalmas, mivel a magánlaksértés bűncselekménye csak más lakása, helyisége vagy bekerített helye tekintetében követhető el. Az irányadó tényállás szerint a terhelt az ingatlant volt házastársával közösen és jogszerűen, szívességi lakáshasználóként használta, életvitelszerűen ott lakott. A rendőrök felszólítására a lakásból nem végleges jelleggel távozott, ekként a visszatérő terhelt számára a lakás nem volt más lakásának tekinthető. A megyei főügyészség ezért a jogerős határozat megváltoztatásával a terhelt felmentését indítványozta.
[19] A Legfőbb Ügyészség a főügyészség felülvizsgálati indítványát, annak helyes indokaira hivatkozva fenntartotta.
[20] A megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát a Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el és azt megalapozottnak találta.
[21] A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A terheltnek felrótt – a Btk. 176. §-ának (2) bekezdése szerint minősülő – magánlaksértés bűntettét követi el, aki másnak a lakásába, egyéb helyiségébe vagy az ezekhez tartozó bekerített helyre, az ott lakónak vagy azzal rendelkezőnek akarata ellenére vagy megtévesztéssel éjjel bemegy vagy ott bennmarad.
[22] A magánlaksértés büntetendővé nyilvánítása az emberi szabadságjogok és személyiségi jogok elengedhetetlen részét képező magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot védi. A bűncselekmény jogi tárgya a lakás, illetőleg a lakáshoz tartozó egyéb helyiség és a bekerített hely zavartalan használatához fűződő érdek, az ún. házi jog.
[23] A magánlaksértés bűncselekménye – az egyéb tényállási elemek megvalósulása mellett is – csak abban az esetben állapítható meg, ha elkövetésére más lakása, egyéb helyisége vagy bekerített helye tekintetében került sor. A törvényi tényállás a házi jogot és nem a tulajdonjogot védi. A használat, a birtoklás ténye részesül büntetőjogi oltalomban. Annak vizsgálatakor tehát, hogy a terhelt cselekményével érintett lakás „más” lakásának minősül-e, mindenkor a tényleges helyzetből kell kiindulni. Nem a tulajdonjogi helyzet, hanem a tényleges használat az irányadó. Egy adott lakásba jogszerűen beköltöző és ténylegesen ott lakó személy a lakás használójának tekintendő mindaddig, amíg a lakásból végleges jelleggel el nem távozik, vagy onnan el nem távolítják. Még az ideiglenes jellegű távollét sem teszi a lakást e tekintetben más lakásává [BJD 1177., BJD 8963., BJD 1179.].
[24] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a terhelt elvált házastársa lakásába jogszerűen költözött be, és egy szobát a résztulajdonos volt házastárs hozzájárulásával használt. Ilyen körülmények között a cselekmény elkövetésének időpontjában a terhelt a lakás jogszerű használója volt, az a számára a magánlaksértés bűncselekményének megállapítása szempontjából más lakásának nem volt tekinthető, így az oda bemenetellel a neki felrótt bűncselekményt e lakás tekintetében nem követhette el.
[25] A Kúria erre tekintettel egyetértett a terhelt javára bejelentett ügyészi felülvizsgálati indítványban foglaltakkal, és a terheltet az ellene a Btk. 176. § (2) bekezdésének a) pontjába ütköző magánlaksértés bűntette miatt emelt vád alól – a jogerős határozatot a Be. 427. § (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatva – a Be. 331. §-ának (1) bekezdése és a 6. § (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette.
(Kúria Bfv. II. 1.306/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás