BÜ BH 2014/360
BÜ BH 2014/360
2014.12.01.
Hivatali visszaélés bűntettét a hivatali helyzetével egyébként visszaélve követi el az a rendőr, aki azért, hogy feljelentése eredményeként indult nyomozás adatairól tájékozódjon – magáncélból – belép a rendőrség bűnüldözési adatkezelési rendszerébe és az ügy adataiba betekint, függetlenül attól, hogy az ez úton megszerezhető információhoz a nyomozás befejezését követően törvényes úton is hozzáférhetett volna [Btk. 305. § c) pont; 1994. évi XXXIV. tv. 75. §, 76. §, 77. §, 86. §].
[1] A törvényszék a 2013. június 21-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bizonyítottság hiánya okából felmentette az ellene hivatali visszaélés bűntette [1978. évi IV. tv. (régi Btk.) 225. §] miatt emelt vád alól.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében.
[3] Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. december 4-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a vádlottat bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében [Btk. 305. § c) pont].
[4] Ezért őt 100 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 100 000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Egyben rendelkezett – meg nem fizetés esetére – az átváltoztatásról.
[5] A másodfokú bíróság jogi értékelése szerint a vádlott hivatali helyzetével visszaélve, mint sértett, jogtalan előny érdekében tekintett meg iratokat.
[6] A vádlott tudatában volt annak, hogy ő, mint az ügyben sértett, a cselekményével olyan iratokat is megismert, melyeket az iratismertetés során sem tekinthetett volna meg. Az ilyen iratismeret a hozzáértő számára további információt szolgáltathat, ami pedig jogosulatlanul megszerzett előny. Ekként jelentőséggel bírhatott számára, hogy ki a védő, a védő kirendelt, vagy meghatalmazott, valamint az ügy releváns adatait tartalmazta az előzetes letartóztatás iránti előterjesztés.
[7] Mindemellett a másodfokú bíróság álláspontja szerint – a másodfokú elbíráláskor – a vádlott esetében már az új büntetőtörvény alkalmazandó, mivel aszerint a vádlottal szemben kiszabandó pénzbüntetés egy napi tétele összegének alsó határa kevesebb: 2500 forint helyett 1000 forint.
[8] A másodfokú ítélet ellen fellebbezést jelentett be a vádlott és védője a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében. Az ügyész a másodfokú ítéletet tudomásul vette.
[9] A védő másodfellebbezésének indoka szerint kétséget kizáróan nem bizonyított a jogtalan előny megszerzése iránti célzat.
[10] A másodfokú bíróság csupán az iratok jogtalan megismerésének tényéből vezette le, következtetett a célzatra, ami azonban helytelen jogi következtetés.
[11] A védő kifejtette, hogy a felrótt bűncselekmény törvényi tényállása szerinti hátrány, illetve előny az adott elkövetői magatartást megelőző állapothoz képest új helyzetet jelent.
[12] A vádlott azonban a megállapított tényállás szerint általa megismert iratok tartalma révén ilyen új, előnyös helyzetbe nem jutott. A vádlott olyan iratokat tekintett meg – közte az előzetes letartóztatás indítványozása iránti előterjesztést és a védőt kirendelő határozatot –, melyeket mint sértett, egyébként is megismerhet.
[13] Másrészt a tényállás és a hozzáfűzött indokolás sem tartalmazza, hogy a megismert iratokból melyek voltak olyan lényeges információk, amelyek ismerete a vádlott számára előnyt jelentett.
[14] Az iratok megnyitásának 3-4 másodperces időtartama pedig eleve nem lehetett alkalmas információ megszerzésére, ekként megtekintésre.
[15] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a fellebbezéseket alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat helybenhagyását indítványozta.
[16] Kitért arra, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 90. § (1) bekezdése szerint a Rendőrség által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt személyes adatot csak bűnüldözési célra lehet felhasználni. Ekként a vádlott Cs. I. büntetőügyben kezelt személyes adataihoz az Rtv. megszegésével jutott hozzá.
[17] A Kúria az ügyben a Be. 391. § (2) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott és megállapította, hogy a vádlott és védőjének (másod)fellebbezése nem alapos.
[18] A vádlott esetében harmadfokú eljárásnak helye van, mert bűnössége kérdésében a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósághoz képest eltérő döntést hozott:
[19] - a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, akit az elsőfokú bíróság felmentett [Be. 386. § (1) bek. a) pont],
[20] - és a másodfokú ítélet ellen a vádlott és a védő fellebbezést jelentett be, ami joghatályos [Be. 367/A. § (1) bek. a), d) pont].
[21] A Kúria a Be. 387. § (1) bekezdés alapján, illetve a (2) bekezdés szerinti terjedelemben felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást.
[22] Ennek során nem észlelt – a Be. 399. § (1)–(2) bekezdése szerinti – feltétlen hatályon kívül helyezési okot képező eljárási szabálysértést, ilyenre a felek sem hivatkoztak.
[23] A Be. 388. § (1), illetve (2) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott vagy az iratok alapján azzá tehető, ekként a helyes tényállás megállapítható, avagy a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető.
[24] A harmadfokú bíróság e körben értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság ítéletében – az általa tett kiegészítésekkel és helyesbítésekkel – irányadónak tartott tényállás megalapozott-e.
[25] Ezalatt értendő
[26] - az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által – módosítás nélkül is – megalapozottnak tartott tényállás,
[27] - valamint a másodfokú bíróság általi módosítás.
[28] Főszabályként a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 351. § (1) bek.].
[29] A tényálláshoz kötöttség elvi indokát a Be. 78. § (2) és (3) bekezdése adja, ami szerint a bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje; a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg. Ezáltal biztosított a bizonyítékok hitelt érdemlőségének meggyőződés szerinti, szabad értékelése, és védett a mikénti mérlegelése.
[30] Kivételt jelent, amikor a Be. felment e kötöttség alól és megengedi, hogy a másodfokú bíróság
[31] - a tényállást kiegészítse vagy helyesbítse, vagy
[32] - eltérő tényállást állapítson meg
[33] és ez alapján határozzon.
[34] Ennek elsődleges és általános feltétele, ha a tényállás nem megalapozott. E kérdésben a bíróságnak egyértelműen rögzítenie kell az álláspontját.
[35] Ha a tényállás részben megalapozatlan, akkor lehet szó
[36] - kiegészítésről (ami a hiányzó ténymegállapítás pótlása),
[37] - vagy helyesbítésről (ami a meglévő ténymegállapítás módosítása, mellőzése) [Be. 352. § (1) bek. a) pont].
[38] Ez történhet az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy bizonyításfelvétel útján, és a bíróság eltérően értékelheti azzal a ténnyel kapcsolatos bizonyítékokat, amire bizonyítást vett fel [Be. 352. § (3) bek.].
[39] Viszont a kiegészítés, helyesbítés csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Következésképpen, ha a tényállás megalapozatlansága ezúton kiküszöbölhetetlen, akkor az szükségszerűen hatályon kívül helyezést eredményez.
[40] Ez alól egy kivétel van: nevezetesen eltérő tényállás állapítható meg az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy bizonyításfelvétel útján, ha annak alapján a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye [Be. 352. § (1) bek. b) pont].
[41] Ennek az sem akadálya, hogy a másodfokú bizonyítás alapján megállapított új tények ellentétbe kerülnek az elsőfokú tényállás egyéb részeivel.
[42] Ebben a kivételes esetben ugyanis mód van olyan ténnyel kapcsolatos bizonyítékok eltérő értékelésére is, amire a másodfokú bíróság bizonyítást nem vett fel.
[43] Ez esetben tehát a Be. 352. § (3) bekezdése szerinti korlát nem érvényesül.
[44] Következésképpen az eltérő tényállás és a bizonyítékok eltérő értékelése különböző.
[45] Ha eltérő tényállás megállapítására van törvényi lehetőség, akkor az magában foglalja a bizonyítékok eltérő értékelését, a teljes felülmérlegelést.
[46] Ugyanakkor eltérő tényállás megállapításának törvényi lehetősége nélkül a bizonyítékok eltérő értékelése csak korlátozott törvényi lehetőség, ugyanis annak eredménye összhangban kell álljon a módosítandó tényállással.
[47] Az eltérő tényállás megállapításának szintén alapvető feltétele, hogy maga a tényállás megalapozatlan legyen [BJD 8349.].
[48] Ha a tényállás megalapozott, még a felmentő ítélet hozatala érdekében sem lehet eltérő tényállást megállapítani pusztán a bizonyítékok eltérő értékelésével [BJD 7761., 8377.].
[49] Jelen ügyben a másodfokú bíróság azt rögzítette, hogy a tényállás részben megalapozatlan, mert hiányos [Be. 351. § (2) bek. b) pont]. Ezt kiküszöbölendő a tényállást – a felvett bizonyítás eredményeként – kiegészítette, s megállapította [Be. 352. § (1) bek. a) pont], hogy
[50] - a vádlott 2004. július 1-je óta, s jelenleg is hivatásos rendőr, szolgálatát kifogástalanul látja el;
[51] - a védőt kirendelő határozat tartalmazta a gyanúsítást alátámasztó, nyomozó hatóság által megállapított tényállást;
[52] - az előzetes letartóztatás indítványozása iránti előterjesztés tartalmazta az addigi tanúkihallgatások eredményét, és Cs. I. elleni más büntetőeljárás adatait.
[53] Következésképpen a másodfokú bíróság kifejezett álláspontja szerint nincs szó arról, hogy a tényállás teljesen megalapozatlan lenne, ekként pedig az el-térő tényállás megállapításának sincs törvényi feltétele.
[54] Ezzel szemben a másodfokú bíróság részben eltérő tényállást állapított meg.
[55] Eltérő a tényállás, ha olyan lényeges elemben van eltérés, amely az ügy megítélését megfordíthatja. Ehhez képest az egyik ítélet szerint a cselekmény megtörtént, a másik szerint viszont nem, vagy az egyik bíróság szerint a vádlott elkövette a cselekményt, a másik szerint viszont nem.
[56] Ez egyben azt is jelenti, hogy a másodfokú bíróság – a Be. 352. § (3) bekezdése ellenében – nem csupán olyan tények vonatkozásában értékelte a bizonyítékokat eltérően, amelyre bizonyítást vett fel, hanem az általa tett kiegészítésekkel megállapított tényállásból eltérő jogi következtetésre jutott (amint azt kifejezetten rögzítette is; másodfokú ítélete 3. oldal, 6. oldal).
[57] Rámutat azonban a Kúria arra, hogy az ismertetett Be. rendelkezések alapján részbeni megalapozatlanság esetében a helyesbítéssel, kiegészítéssel megalapozottá tett tényállás alapján nincs helye felmentés ellenében bűnösség megállapításának. Ez ugyanis ha burkoltan is, de valójában mindig a bizonyítékok teljes körének újraértékelését, s nem csupán a megalapozatlanság kiküszöbölését célzó bizonyíték tényállásba illeszkedő értékelését jelenti.
[58] Erre kizárólag felmentés (eljárás megszüntetése) iránti esetben van jogi lehetőség, amikor is tehát közömbössé válik az elsőfokú bíróság ténymegállapító tevékenysége megalapozottságának kérdése. Felmentés ellenében bűnösség megállapítása azonban a tényállás kiegészítése, vagy helyesbítése útján nem történhet. Tehát a részbeni megalapozatlanság kiküszöbölésének perjogi eszközével (helyesbítés, kiegészítés révén) megváltoztatott ténybeli alapon, felmentés ellenében bűnösség nem állapítható meg.
[59] Változatlan ténybeli alapon az eltérő jogi értékelés korlátja csak a súlyosítási tilalom. A ténybeli alap változtatásának azonban eljárásjogi feltételei vannak, és a megváltoztatott ténybeli alapon csak a felmentés irányába korlátlan az eltérő értékelés lehetősége.
[60] Jelen esetben valójában arról van szó, hogy mindkét bíróság tévedett.
[61] Az elsőfokú bíróság alapvető tévedése, hogy az általa megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetést vont le, s figyelmen kívül hagyta, hogy önmagában az ügy állásáról való tájékozódás is jogtalan előny, ha ez az általános lehetőséghez képest, a helyzeti előny kihasználásával történik.
[62] A másodfokú bíróság pedig abban tévedett, hogy az elsőfokú ítélettel megállapított tényállást részben megalapozatlannak, s (történeti részének) kiegészítését pedig indokoltnak tartotta.
[63] Mindezzel szemben valójában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, az elsőfokú bíróság jogkövetkeztetése viszont téves.
[64] A másodfokú bíróságnak pedig – ehhez képest és a kifejtettek értelmében – nem volt eljárásjogi lehetősége, nem volt alapja arra, hogy a tényállást kiegészítse, ugyanis az elsőfokú bíróság tényállása megalapozott volt, abból a helyes jogkövetkeztetés levonható.
[65] Utóbbi viszont egyben azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság tényállás-kiegészítése a figyelmen kívül hagyásával perjogilag orvosolható. Megjegyzi a Kúria, hogy ez esetben nem a tényállás revíziójáról van szó, hanem a másodfokú bíróság általi revízió eljárásjogi helyességének felülbírálatáról.
[66] Az ügy alapvető, érdemi kérdése, hogy tartalmi vagy formai vizsgálat tárgyát képezi a célzat mibenlétének megállapítása akkor, ha a szolgálati lehetőségével él vissza a hivatásos rendőr.
[67] Az első- és a másodfokú bíróság valójában egyaránt a formai szempontok mentén ítélte meg ezt. Ehhez képest az elsőfokú bíróság nem, a másodfokú bíróság pedig csak kiegészítéssel látta a bűnösséget megállapíthatónak.
[68] Az elsőfokú ítélettel megállapított tényállás lényege szerint 2011. szeptember 18-án a rendőr vádlott feljelentése alapján a Cs. I. ellen garázdaság vétsége miatt eljárás indult, és aznap a vádlottat tanúként hallgatták ki.
[69] 2011. szeptember 20-án a vádlott 8.19:40-kor szolgálati kódjával belépett a robotzsaruba és
[70] - kiválasztotta a feljelentésére indult ügyet és annak emlékeztetőjét;
[71] ezt követően megtekintette az ügyben
[72] - 8.20:07-kor az ügy emlékeztetőjét;
[73] - 8.20:36-kor a védő kirendeléséről szóló határozatot;
[74] - 8.21:57-kor az előzetes letartóztatásról szóló előterjesztést;
[75] - 8.25:07-kor egy iratmegküldésről szóló feljegyzést;
[76] - 8.25:21-kor egy szabadlábra-helyezésről szóló rendelvényt;
[77] - 8.26:13-kor egy szabadulási igazolást.
[78] Ekkor összesen 8 percet töltött az ügyirat megtekintésével, a tényleges megtekintésre 8 másodpercet fordított.
[79] Ugyanezen a napon a vádlott
[80] - 15.20:30-kor megnyitotta az ügyet és megtekintette
[81] - 15.21:03-tól 15.21:05-ig a kirendelt védői határozatot;
[82] - 15.23:07-től 15.23:29-ig egy Cs. I.-vel kapcsolatos feljegyzést;
[83] - 15.23:30-kor az őrizetbevételi határozatot.
[84] Ekkor összesen 4 percig volt bejelentkezve az iratba, az irat tényleges megtekintésére mintegy 30 másodpercet fordított.
[85] Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint nem bizonyítható a célzat. Kétséget kizáróan nem bizonyított, hogy a vádlott olyan iratot tekintett volna meg, ami az adott ügyben vádlott, vagy tanú vallomása lett volna. 2011. szeptember 20-án ugyanis ilyen vallomások az ügyben még nem is voltak. Másrészt az irat megtekintésére fordított idő csekély volta sem alkalmas a jogellenes előnyszerzési célzat igazolására. Ebből inkább az következik, hogy a vádlott az ügy állásáról kívánt tájékozódni, mintsem az ügy tartalmi megismerésével magának előnyt szerezni.
[86] A másodfokú bíróság ehhez képest (lényegében az elsőfokú bírósággal egyezően) szintén jelentőséget tulajdonított a megtekintett irat tartalmának. Ezért pótolta a tényállásban az elsőfokú bíróság érvei szerinti hiányt, s kiegészítette a tényállást azzal, hogy
[87] - a védőkirendelő határozat tartalmazta a gyanúsítást alátámasztó, nyomozó hatóság által megállapított tényállást;
[88] - az előzetes letartóztatás indítványozása iránti előterjesztés tartalmazta az addigi tanúkihallgatások eredményét, és Cs. I. elleni más büntetőeljárás adatait.
[89] A nyilvántartásba lépés tartama, a megtekintett irat tartalma azonban az előny tekintetében önmagában véve egyaránt formai, másodlagos szempont, elsődlegesen az elkövető oldalán kell vizsgálni, hogy mit jelent a tényállásszerű elkövetési magatartás. A hivatali visszaélés ugyanis nem eredmény bűncselekmény, a célzat pedig nem eredmény, hanem az elkövető aktuális tudattartalmához tartozik, nem a tárgyi, hanem az alanyi oldal esetleges ismérve.
[90] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 225. §-a és a 2013. július 1-jétől hatályos Btk. 305. §-a egyező szövege szerint hivatali visszaélés bűntettét követi el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél.
[91] Az irányadó tényállás szerint a vádlott – aki hivatásos rendőr – a szolgálati helyén, privát ügye kapcsán, melyben feljelentő, illetve sértett, ekként intézkedésre eleve nem jogosult, belépett az országos nyilvántartásba és megtekintette az ügy adatait.
[92] Ehhez képest kétségtelen, hogy a vádlott az országos nyilvántartásba magáncélja érdekében lépett be, és magáncélja érdekében tekintett meg adatokat.
[93] Nem sértett tehát törvényt a másodfokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét hivatali visszaélés bűntettében megállapította, s a minősítés és a kiszabott büntetés is törvényes.
[94] Az irányadó tényállás alapján egyértelmű következtetés vonható arra, hogy a vádlott, aki hivatalos személy és hozzáférése van a nyilvántartáshoz, tisztában volt azzal, hogy
[95] - megismerési szándéka nem tartozik szolgálati feladatkörébe, kétségtelen ugyanis, hogy rendőrként nem járhat el abban az ügyben, melynek sértettje;
[96] - nyilvántartásba lépése nem szolgálati célból való.
[97] Az elkövetéskor hatályos Rtv. szabályokat tartalmaz a rendőrség adatkezelésére. Ekként nem hagyható figyelmen kívül az Rtv. 76. § (1) és (5) bekezdésében, az Rtv. 77. § (1) bekezdésében, valamint az Rtv. 86. § (1) és (3) bekezdésében a nyilvántartáshoz történő hozzáféréssel összefüggésben megfogalmazott célhoz kötöttség egymásra épülő szabályrendje.
[98] A 76. § (1) bekezdése szerint a Rendőrség bűnmegelőzési, bűnüldözési (a továbbiakban együtt: bűnüldözési), valamint államigazgatási és rendészeti feladatainak ellátásához a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak, a büntetőeljárás alá vontak, a sértettek
és egyéb közreműködők, az államigazgatási eljárásban ügyfelek, valamint egyéb érintettek személyes adatait, illetőleg más adatokat kezeli.
[99] A 76. § (5) bekezdése szerint a nyilvántartásokból és az alapjául szolgáló iratokból személyes adat az érintetten kívül a törvényben meghatározott adatkörben a hatósági eljárással érintett személyre vonatkozóan az eljáró szerv részére – külföldre nemzetközi kötelezettségvállalás alapján – az eljárás lefolytatása érdekében szolgáltatható ki. A Rendőrség adatkezelési rendszereiből más szervezet vagy személy részére is szolgáltatható adat, ha az adat igényléséhez fűződő jogot igazolják.
[100] A 77. § (1) bekezdése szerint a Rendőrség által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt személyes adatokat – ha törvény eltérően nem rendelkezik – csak bűnüldözési célra lehet felhasználni.
[101] A 86. § (1)–(3) bekezdése szerint a Rendőrség bűnüldözés célját szolgáló adatkezelési rendszerébe csak a Rendőrség és a Rendőrség működését ellenőrző szerv tagja, a Belügyminisztériumnak a belügyminiszter által kijelölt köztisztviselője, az adatvédelmi biztos és a törvény által feljogosított más szerv képviselője tekinthet be, kérhet felvilágosítást, értesítést vagy adatszolgáltatást. Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül – törvényben meghatározott feladataik teljesítése érdekében – a cél megjelölésével adatszolgáltatást kérhetnek a meghatározott szervek, szervezetek. A rendőrségi adatot kezelő szerv bűnüldözési adatkezelési rendszereiből – törvényben meghatározott esetben – az (1) és (2) bekezdésben nem említett szervezet vagy személy részére is szolgáltathat adatot, ha az adat igényléséhez fűződő jogát igazolja.
[102] Következésképpen a Rendőrség bűnüldözés célját szolgáló adatkezelési rendszeréhez férés egyrészt alanyi jogosultsághoz, másrészt tárgyi szempontból meghatározott célhoz egyaránt kötött.
[103] Az pedig különösebb magyarázatot nem igényel, hogy a vádlottnak az adott helyzetben csupán hozzáférési szándéka, igénye volt a nyilvántartáshoz; jogosultsága viszont – legalábbis ilyen célból – nem. Hozzáférési célja pedig kifejezetten önkényes volt: magánérdekét szolgálta.
[104] A nyilvántartáshoz való hozzáférésnek van megfelelő jogi és gyakorlati útja; melyhez képest a vádlott által – hivatali helyzete kihasználásával – választott út nyilvánvaló könnyebbséget jelentett számára.
[105] E könnyebbségben nyilvánul meg a tényállásszerű előny megvalósulása, ami tehát nem más, mint hivatali helyzetének előnyre fordítása, helyzeti előnyének kihasználása, s ez képezi büntetőjogi felelőssége alapját.
[106] Ehhez képest kétségtelen, hogy a vádlott (aki hivatalos személy) magáncéljára kérdezett le az országos nyilvántartásból adatokat. Tette ezt akként, hogy bár számára a nyilvántartáshoz férés alanyi jogon biztosított volt, tárgyi szempontból a célhoz kötöttség – a magáncél e körbe nem vonható – nem teljesült.
[107] A vádlott, mint az adott ügyben el nem járó rendőr, törvénysértés nélkül nem férhetett volna hozzá ezen adatokhoz.
[108] Megjegyzi a Kúria, hogy amennyiben legitim, szolgálati cél nélkül lép a nyilvántartóba a rendőr, viszont nincs konkrét alanyra vonatkoztatott célja, akkor belépése szintén jogtalan, de önmagában valóban nem hivatali visszaélés, hanem legfeljebb fegyelmi vétség.
[109] Ha azonban nyilvántartóba lépése nem legitim célból való és személyre konkretizált, akkor ez egyrészt, mint magatartásának tényállásszerű célzata kap jelentőséget, másrészt ez a személyre konkretizált cél egyben azt is jelenti, hogy van a tényállás szerinti előnynek vagy hátránynak alanya, ami a tényállás megvalósulásának nem feltétele.
[110] Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a Btk. 2. §-a (2) bekezdés értelmében az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Ha ugyanis a jogkövetkezmény legkisebb mértéke csökken, akkor annak alkalmazása – értelemszerűen – enyhébb elbírálás lehetőségét jelenti.
[111] Mindemellett a Kúria – a másodfokú bíróság által megállapított büntetés kiszabási körülmények érintetlenül hagyása mellett – törvényesnek találta a kiszabott büntetést.
[112] Ekként a Kúria a Be. 397. § alapján a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Bhar. III. 160/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás