BÜ BH 2014/362
BÜ BH 2014/362
2014.12.01.
A kereskedelmi ügynöki szerződés alapján átvett áru szabálytalan, bizonylatolás nélkül történő értékesítése esetén az elkövető magát az árut, s nem az annak ellenértékét képező készpénzt tulajdonítja el [1978. évi IV. tv. 317. §].
[1] A városi bíróság 2012. október 19-én kelt ítéletével a terheltet sikkasztás bűntette [Btk. (1978. évi IV. tv.) 317. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt halmazati büntetésül 1 évi és 10 hónapi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte a terheltet, hogy a magánfél részére fizessen meg 21 584 096 forint kártérítést és ennek törvényes kamatait, illetve rendelkezett az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[2] A terhelt és a védő által bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013. május 15-én jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt terhére megállapított sikkasztás bűntettét folytatólagosan elkövetettnek, a közbizalom elleni bűncselekményt pedig 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének minősítette. A közügyektől eltiltás tartamát 2 évre mérsékelte, míg a megállapított polgári jogi igény összegét 12 055 670 forintra szállította le. Rendelkezett a terhelt tulajdonában álló ingatlanokra elrendelt zár alá vétel fenntartásáról, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő.
[4] A terhelt a bt. képviseletre jogosult beltagjaként 2004. január 1. napján önálló kereskedelmi ügynöki szerződést kötött a kft.-vel.
[5] A szerződés értelmében a terhelt kereskedelmi ügynökként a kft. nevében lakástextil értékesítésére vonatkozó szerződések megkötésére, a vételár átvételére, illetve számla kiállítására volt jogosult, és az értékesítés után jutalékban részesült.
[6] A terhelt a kft.-től szállítólevélen átvett árut többféle módon is értékesíthette. Készpénzes értékesítés esetén a kft. nevében számla kiállítására volt köteles, majd az átvett készpénzzel kellett elszámolnia a megbízó felé. Átutalásos vásárlás esetén a számla kiállításával egyidejűleg átvételi elismervényt készített a vevő részére átadott áruról a kft. felé történő elszámolás végett. A sikertelenül értékesíteni kívánt textilárut szállítólevél kiállítása mellett visszáruként szállíthatta vissza a kft.-hez.
[7] A terhelt 2008. év eleje és 2009 tavasza közötti időben a kereskedelmi ügynöki szerződés alapján átvett textiláruk kapcsán összesen 12 477 540 forint készpénzzel, illetve az ennek ellenértékét képező áruval nem tudott elszámolni, az átvett textíliát a tulajdonos tudta és hozzájárulása nélkül a saját hasznára értékesítette.
[8] Ugyanezen időszakban a terhelt az általa átvett további 3 197 307 forint értékű árut készpénzfizetés ellenében úgy értékesítette különböző vásárlók felé, hogy ahhoz nem a kft. által részére átadott szigorú számadású bevételi pénztárbizonylati tömböket használta fel, hanem az általa vásárolt, és a kft. bélyegzőlenyomatát nem tartalmazó, szabálytalanul kiállított 38 db bevételi pénztárbizonylatot. Az e pénztárbizonylatokon szereplő pénzösszeget a kft. pénztárába nem fizette be, azt ténylegesen saját céljaira fordította.
[9] A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, a támadott határozat megváltoztatása, és elsődlegesen a terhelt felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése, illetve a magánfél polgári jogi igényének elutasítása vagy egyéb törvényes útra utasítása érdekében.
[10] Indokai szerint az ügyben eljárt bíróságok törvényes vád hiányában állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét. A vádirati tényállás ugyanis csupán annyit tartalmaz, hogy a terhelt a rábízott áruval nem tudott elszámolni, leltárhiánya keletkezett, amely fogalmilag ismeretlen eredetű hiányt takar. A vád rögzíti ugyan, hogy a terhelt eltulajdonította az árukészletet, de nem határozza meg, hogy milyen módon és mikor, így a terhelti magatartás Be. 2. §-ának megfelelő pontos körülírása nem történt meg.
[11] Ugyanezen okfejtés alapján a jogerős ítéletben foglalt tényállás sem ró fel büntetőtörvénybe ütköző magatartást a terheltnek.
[12] Nem áll rendelkezésre továbbá semmilyen bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy a terhelt az ítéletben írt értékkel gazdagodott volna.
[13] A másodfokú eljárás során csatolt, és a törvényszék által okirati bizonyítékként értékelt könyvszakértői véleményre hivatkozva kifejtette, hogy a kft. elszámolási rendje nem felelt meg a számviteli törvény előírásainak, ezért a keletkezett hiány pontos mértéke sem állapítható meg. Erre tekintettel a magánfél által bejelentett polgári jogi igény nyomán a terhelt kártérítésre kötelezésére is törvényes alap nélkül került sor.
[14] Kifogásolta végül a sikkasztás bűntettének folytatólagosan elkövetettként történő minősítését. Megítélése szerint az áru több részletben történő átvétele nem jár többszöri elkövetéssel, az ítéleti tényállásból pedig nem olvasható ki, hogy a terhelt milyen időközönként, hány alkalommal követhetett el bűncselekményt.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[16] Álláspontja szerint az indítvány a büntetőjogi felelősségre vonás megalapozottságát, illetve a keletkezett hiány mértékével összefüggésben csatolt szakértői vélemény figyelmen kívül hagyását sérelmező részében a tényállás – felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett – támadásának minősül.
[17] Alaptalanul hivatkozik a felülvizsgálati indítvány a törvényes vád hiányára, mert a vádirati tényállásban rögzített tényekkel – miszerint a terhelt sem az áruval, sem pedig annak ellenértékével nem tudott elszámolni a megbízó felé – a jogtalan eltulajdonítás tényállásszerű körülírása megtörtént.
[18] Az ítéleti tényállás tartalmazza azt az időközt, amelyben a terhelt a rábízott árukkal nem tudott elszámolni, illetve amikor bármilyen elszámolásra sor került, ezért az eljárt bíróságok helyesen minősítették a sikkasztás bűntettét folytatólagosan elkövetettként.
[19] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[20] A felülvizsgálat olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem ténybeli – kifogások érvényesítését szolgálja, és ezek közül is kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok képezhetik a felülvizsgálat alapját. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető, a törvényi kereteken kívül eső esetleges eljárásjogi szabálysértések a felülvizsgálat szempontjából figyelembe nem vehetők.
[21] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[22] A jogerős ítélet jogkövetkeztetéseinek helyessége ekként kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[23] A fentiekből következően a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok felülmérlegelésére, a megállapított tényállás esetleges megalapozatlanságát érintő következtetések levonására az eljárási törvény nem biztosít lehetőséget.
[24] Az előbbiek tükrében a felülvizsgálati indítvány azon érvei, amelyek szerint
[25] - a bíróság megalapozatlanul, bizonyítékok hiányában állapította meg, hogy a terhelt az általa átvett áru meghatározott részét eltulajdonította,
[26] - a terheltnél keletkezett hiány ténye, illetve mértéke a kft. által a számviteli szabályoknak megfelelően felvett leltár hiányában nem állapítható meg,
[27] valójában a jogerős ítéletben rögzített tényállást, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadják, ezért felülvizsgálat alapját nem képezhetik.
[28] A Be. 335. § (2) bekezdése alapján a tényállásban megállapított elkövetési érték erejéig a bejelentett polgári jogi igényt a bíróságnak érdemben el kell bírálnia, így az e törvényhelyen alapuló, kártérítésre kötelezést kimondó ítéleti rendelkezés felülvizsgálata törvényben kizárt.
[29] A felülvizsgálati indítvány a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján – figyelemmel a Be. 373. § I. c) pontjára – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok törvényes vád hiányában állapították meg a terhelt büntetőjogi felelősségét.
[30] A Be. 2. § (2) bekezdése szerint a vád akkor törvényes, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.
[31] A vád törvényességének – a felülvizsgálati indítvány által is hivatkozott – tartalmi ismérvét tehát a pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekmény képezi.
[32] A Kúria 1. számú BK véleményének I. 2. b) pontja szerint a vád tárgyává tett cselekmény körülírása akkor pontos, ha a vádló indítványában ismertetett törvényi tényállás hiánytalanul tartalmazza a bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket.
[33] A vád e szempontok szerint végbemenő elemzésével megállapítható módon pedig a vádirati tényállás tartalmazza, hogy:
[34] - a terhelt 2004. január 1-jén kereskedelmi ügynöki szerződést kötött a kft.-vel,
[35] - a szerződés alapján 2009. szeptember 30. napjáig több ízben értékesítés céljából árut vett át a kft.-től,
[36] - az átvett árut a kft. nevében volt jogosult értékesíteni, azonban
[37] - az átvett áru meghatározott részével nem számolt el, azt jogtalanul eltulajdonította, illetve
[38] - az áru további meghatározott részét különböző vásárlók részére eladta, az ellenértékként kapott készpénzről szabálytalanul kiállított bevételi pénztárbizonylatot használt fel, és az így átvett készpénzt saját céljaira fordította.
[39] Mindezen tények pedig a szükséges, de egyben elégséges mértékig konkretizálják azt a terhelti magatartást, amelynek jogi elbírálása körében a sikkasztás törvényi tényállási elemei fennállásának vizsgálata elvégezhető.
[40] A Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[41] Az eljárt bíróság azonban nem sértett törvényt, amikor a terhelt bűnösségét sikkasztás bűntette miatt megállapította.
[42] A Btk. 317. § (1) bekezdésébe ütköző sikkasztást az követi el, aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal jogtalanul sajátjaként rendelkezik.
[43] Az irányadó tényállás szerint a terhelt a kft.-vel kötött kereskedelmi ügynöki szerződés alapján a megbízó nevében volt jogosult az elszámolási kötelezettséggel átvett árut értékesíteni, számlát kiállítani, az értékesített textiláru ellenértéke pedig a kft.-t illette meg.
[44] E tényállásból kitűnően a terhelt a megbízóval létrejött jogviszony alapján az átvett árun nem szerzett tulajdonjogot, az számára idegen volt. A tulajdonos kft. az áru kiadásával csupán a textília birtokát ruházta át – bízta rá – a terheltre annak eladása érdekében, elszámolási kötelezettséggel.
[45] A tényállás szerint továbbá a terhelt a hiányként jelentkező árumennyiséget a tulajdonos kft. tudta és hozzájárulása nélkül a saját hasznára értékesítette.
[46] A terheltre rábízott idegen árumennyiségben keletkezett hiány oka ekként az ítéletben rögzített tények jogi értékelésével megállapítható módon az volt, hogy a hiányként mutatkozó készletet a terhelt eltulajdonította. E magatartása egyúttal a terhelt és a sértett közt létrejött szerződéses jogviszonnyal össze nem egyeztethető, ezért jogtalan volt.
[47] Helyes érvekkel fejtette ki a törvényszék, hogy az eltulajdonításra vont jogi következtetés már a vádirati tényállás alapján is okszerű volt. Kétségtelen, hogy a terheltre rábízott áruban elméletileg rajta kívül álló okból (pl. az áru ellopása), vagy gondatlan magatartásával összefüggésben (pl. nem megfelelő tárolási körülmények miatt az áru szennyeződése, megrongálódása) is keletkezhet hiány, ez azonban nem eredményezi azt, hogy az áruval ne lenne képes elszámolni, annak fellelhetőségét megjelölni. Ebből következően a konkrét esetben a hiány, illetve a hiánnyal való elszámolásra képtelenség együttesen csak a terhelt szándékos magatartására visszavezethető ok miatt állhat fenn, amely fogalmilag az áru eltulajdonításával egyenértékű.
[48] Ezzel egyezően a vádirati tényállás is rögzíti, hogy a hiányként megállapított árumennyiséget a terhelt eltulajdonította, amely egyszerre jelent ténybeli és jogkövetkeztetést.
[49] Pontosításra szorul ugyanakkor a törvényszék indokolása abban a körben, hogy a terhelt az árut, avagy annak ellenértékét tulajdonította el.
[50] Az elhatárolás alapja, hogy az átvett áru értékesítésére a kereskedelmi ügynöki szerződés rendelkezéseinek megfelelően került-e sor. A terheltnek ugyanis a szerződéses kikötéseknek megfelelően értékesített textília eladásáig magával az áruval, azt követően pedig annak ellenértékével kellett elszámolnia a tulajdonos kft. felé. Az ügynöki szerződésben meghatározott keretek megsértésével végzett értékesítési tevékenységből eredő hiány esetén ezért az áru, és nem az ellenértékét képező készpénz eltulajdonítása vetődhet fel.
[51] Jelen esetben pedig a terhelt a kereskedelmi ügynöki szerződésben vállalt kötelezettségeinek megszegésével – az esetek kisebbik részében szabálytalanul kiállított bevételi pénztárbizonylat felhasználásával, nagyobbik részében az eladás hitelt érdemlő bizonylatolását mellőzve – értékesítette a rábízott textilárut saját hasznára, ezért magát az árut tulajdonította el, nem pedig az ellenértékként jelentkező pénzösszeget.
[52] Pusztán a teljesség kedvéért utal rá a Kúria, hogy a felülvizsgálati indítványban – és az ítéleti tényállásban – keveredik a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerinti leltár, illetve a cselekmény elkövetésekor hatályos, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 170. § (1) bekezdése szerinti leltárhiány fogalma, amely a védői hivatkozással egyezően a jogszabályi meghatározás alapján kétségtelenül ismeretlen eredetű hiányt takar.
[53] Az Mt. hivatkozott rendelkezése alapján a leltárhiányért való felelősség a leltárfelelősségi megállapodást kötött munkavállalót terheli. A terhelt azonban nem állt munkaviszonyban a kft.-vel, ennélfogva leltárfelelősségi megállapodást sem köthetett – és nem is kötött – vele, következésképpen magatartása kapcsán a leltárhiány felvetése téves jogi fogalomhasználat eredménye. A terhelt által okozott hiány eredete továbbá nem ismeretlen, hanem a rábízott áruk eltulajdonítására visszavezethető.
[54] A védő felülvizsgálati indítványának alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontját is megjelölte.
[55] A hivatkozott jogszabályhely jelen esetben szóba jöhető rendelkezései szerint felülvizsgálati okot képez, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[56] A bűncselekmény minősítésében megnyilvánuló törvénysértésként ugyanakkor az indítvány egyedül a folytatólagosság téves megállapítására hivatkozik, amely azonban alapossága esetén sem eredményezne törvénysértő büntetést.
[57] Ettől függetlenül az irányadó tényállás alapján a terhelt magatartásában a folytatólagosság Btk. 12. § (2) bekezdésében meghatározott valamennyi ismérve felismerhető.
[58] A folytatólagosság tekintetében a felülvizsgálati indítvánnyal összhangban valóban nem annak van jelentősége, hogy a terhelt egy vagy több alkalommal vett át értékesítésre szánt árut a kereskedelmi ügynöki szerződés alapján, hanem annak, hogy a sikkasztás elkövetési magatartását – az eltulajdonítást – egyszer vagy többször fejtette ki.
[59] Ehhez képest, az ítéleti tényállás kifejezetten rögzíti, hogy a terhelt 2008-2009. évben meghatározott árumennyiséget szabálytalanul kiállított 38 db bevételi pénztárbizonylat felhasználásával értékesített különböző vásárlók felé. A hosszabb időtartamon keresztül, különböző vásárlók részére végzett többszöri értékesítés pedig olyan, egységes elhatározásból véghezvitt többszöri részcselekmények megvalósítását jelenti, amely a bűncselekmény folytatólagosan elkövetettként történő minősítését vonja maga után.
[60] A terhelt terhére szóló, a Be. 418. § (1) bekezdésében meghatározott időben előterjesztett ügyészi felülvizsgálati indítvány hiányában a Kúria nem vizsgálhatta, hogy a folytatólagosan elkövetett sikkasztás a Btk. 137. § 9. pontja alapján egyidejűleg az üzletszerű elkövetés jegyeit is magán hordozta-e, így a cselekmény minősítése, illetve a kiszabott büntetés ez okból törvényes-e.
[61] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan, az indítványban hivatkozott körön kívül eső eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdésére hivatalból köteles – a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.275/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás