PÜ BH 2014/369
PÜ BH 2014/369
2014.12.01.
Ha a fél a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát állítja, nem elég ha csak önmagában a határozat hatályon kívül helyezését kéri, hanem pontosan utalnia kell arra: a megállapított tényállást mely részében tartja okszerűtlennek vagy iratellenesnek, ezeket álláspontja szerint milyen módon lehet orvosolni, és ez esetben milyen érdemi döntés felel meg az általa helyesnek tartott tényállásnak [Pp. 235. § (1) bek., 253. § (1) bek.].
[1] A felperes 2006. szeptember 22-én benyújtott keresetében kérte annak megállapítását, hogy a perbeli ingatlan 52/100 arányban képezi a tulajdonát, míg 24/100-24/100 tulajdoni illetősége van az I-II. r. alpereseknek.
[2] A II. r. alperes kérte a kereset elutasítását és viszontkeresetet terjesztett elő: kérte azt is, hogy a bíróság kötelezze a felperest 2006. augusztus 1-jétől többlethasználati díj megfizetésére.
[3] Az elsőfokú bíróság a felperes tulajdonjog megállapítása iránti keresetének részben helyt adott és az I-II. r. alperesek többlethasználati díj megfizetése iránt előterjesztett viszontkeresetét elutasította.
[4] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I-II. r. alperesek fellebbezést nyújtottak be.
[5] A II. r. alperes – a jogi képviselője útján – előterjesztett fellebbezésében kérte „a T. Fővárosi Ítélőtáblát, a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét, mint megalapozatlant és jogszabálysértőt helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára, tekintettel arra, hogy a bizonyítási eljárásnak nagyterjedelmű megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges”.
[6] Fellebbezésének indokolásában előadta: álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényeket nem derítette fel. Tévesen alkalmazta a Pp. 164. § (1) bekezdésében és a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltakat. Fellebbezésében utalt arra, hogy a perrel érintett adásvételi szerződéssel kapcsolatban a bizonyítékok ellentmondásosak voltak, ezért tanúként ki kellett volna hallgatnia az eladót is.
[7] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével felhívta a II. r. alperest, hogy fellebbezését a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően terjessze elő: pontosan jelölje meg a határozott fellebbezési kérelmet. Tájékoztatta a II. r. alperest, hogy a hiánypótlásra történő felhívásra azért került sor, mert a fellebbezés a hatályon kívül helyezésre irányuló indítványon kívül egyéb kérelmet nem tartalmaz. Figyelmeztette továbbá arra, hogy ha a hiánypótlásnak nem tesz eleget, a fellebbezést hivatalból el fogja utasítani.
[8] A II. r. alperes a Pf.2. sorszámú beadványában a fellebbezését az alábbiak szerint pontosította: „Kérem a T. Fővárosi Ítélőtáblát, a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és mint megalapozatlant és jogszabálysértőt helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára, tekintettel arra, hogy a bizonyítási eljárásnak nagyterjedelmű megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges.”
[9] Az ítélőtábla a II. r. alperes fellebbezését hivatalból elutasította.
[10] Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a II. r. alperes hiánypótlása nem felelt meg a felhívásban foglaltaknak, ezért érdemi elbírálásra nem alkalmas. Utalt arra is, hogy a II. r. alperes egyébként elkésve tett eleget a hiánypótlásnak.
[11] A végzés ellen a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla fellebbezési eljárás lefolytatására utasítását. Álláspontja szerint a fellebbezésének hiánya nem volt olyan súlyú – figyelemmel az általa hivatkozott eseti döntésekben foglaltakra is (BH 1980.339., BH 1992.589.) –, amely az alkalmazott jogkövetkezményt megalapozta volna. Érvelésének értelmében a helyes eljárás az lett volna, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezését hiányos tartalma alapján bírálja el.
[12] A Kúria megállapította, hogy a II. r. alperes fellebbezése nem alapos, ezért az ítélőtábla végzését helyben hagyta.
[13] A Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezésben elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja.
[14] A Pp. hivatkozott rendelkezéséből egyértelműen következik, hogy a fellebbezésnek szükségszerűen tartalmaznia kell a határozott fellebbezési kérelmet. A fellebbezési kérelem tartalma a fellebbezésben állított törvénysértés súlyához és a felülbírálati bíróság jogköréhez igazodik.
[15] Önmagában az a tény, hogy a fellebbező fél kizárólag a támadott határozat hatályon kívül helyezését kéri, nem vezet szükségszerűen a fellebbezés hivatalból való elutasítására. Abban az esetben ugyanis, ha a törvénysértés súlyos („lényeges eljárási szabálysértés”), a másodfokú bíróság felülbírálati jogköre korlátozott, mert csak arra terjed ki, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezze és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítsa [Pp. 252. § (1)–(2) bekezdés]. A másodfokú bíróságnak az ügy érdemi felülbírálatára jogköre kizárólag akkor van, ha nem áll fenn lényeges eljárási szabálysértés.
[16] Nem a hivatkozott [Pp. 252. § (1)–(2) bekezdés] rendelkezések szerint minősül eljárási szabálysértésnek az ún. megalapozatlanság, vagyis a tényállás nem kellő felderítése. Ebben a körben a másodfokú bíróságnak a reformatórius jogköréből adódóan mérlegelési lehetősége van. Kizárólag akkor rendelkezik az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezéséről, ha úgy ítéli meg, hogy a tényállás nagy mértékben feltáratlan, mert a bizonyítás nagyterjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges [Pp. 252. § (3) bekezdés]. Ha azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok ismételt egybevetése (ún. felülmérlegelése) alapján a helyes tényállás megállapítható, a másodfokú bíróság az ügy érdemében dönt [Pp. 253. § (1) bekezdés]. Ugyanígy, az ügy érdemében hoz döntést a másodfokú bíróság akkor is, ha a bizonyítás kisebb hiánya a fellebbezési eljárásban orvosolható (pl. egy tanú kihallgatásával, szakértő meghallgatásával).
[17] Ha a másodfokú bíróság a Pp. 252. § (3) bekezdése szerint jár el, vagy az ügy érdemében dönt (Pp. 253. §), határozatát kizárólag a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között hozhatja meg. E kérelmek jelölik ki azt a keretet, amelyben az elsőfokú bíróság ítélete felülbírálható. Az ítéletnek a kérelmekkel nem érintett része nem vizsgálható és az (rész)jogerőre emelkedik [Pp. 228. § (4) bekezdés].
[18] Mindebből következően, ha a fél fellebbezésében az elsőfokú ítélet megalapozatlanságát állítja, nem elég önmagában a határozat hatályon kívül helyezését kérnie, hanem pontosan meg kell jelölnie: a megállapított tényállást mely részében tartja okszerűtlennek vagy iratellenesnek, ezeket álláspontja szerint milyen módon lehet orvosolni, és ez esetben milyen érdemi döntés felel meg az általa helyesnek tartott tényállásnak. Tartalmában az ilyen fellebbezési kérelem felel meg a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltaknak, és ez alapján állapítható meg, hogy a másodfokú bíróság mely részében bírálhatja felül az elsőfokú ítéletet.
[19] A kifejtettekhez mérten az ítélőtábla felhívta a II. r. alperest, hogy fellebbezésének a felhívó végzésben megjelölt tartalmi hiányát pótolja. Egyértelműen figyelmeztette, hogy ha nem tesz eleget a hiánypótlásnak a fellebbezését hivatalból el fogja utasítani.
[20] Mindezek ellenére a II. r. alperes a hiánypótlásnak nem tett eleget. Ugyanazt a tartalmú kérelmet terjesztette elő, amely – az ítélőtábla tájékoztatásának megfelelően – nem felel meg a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mert abból nem derül ki: a fellebbezéssel támadott ítélet megváltoztatását mennyiben kívánja.
[21] Emellett, a II. r. alperes alaptalanul hivatkozik arra is, hogy az ítélőtábla a kifejezett figyelmeztetés ellenére sem alkalmazhatta volna az elutasítás jogkövetkezményét, hanem a fellebbezését hiányos tartalma szerint kellett volna elbírálnia. A határozott fellebbezési kérelem ugyanis – a fentiekben is kifejtettekből következően – a fellebbezés szükségszerű tartalmi eleme, amelynek hiányában a fellebbezés érdemben nem vizsgálható.
[22] A Pp. 3. § (2) bekezdéséből következő, ún. tartalom szerinti elbírálás elve csak akkor érvényesülhet, ha az indokolás tartalmából egyértelműen megállapítható a határozott kérelem. Márpedig az adott esetben ez nem áll fenn.
[23] A II. r. alperes az elsőfokú eljárás során csak részben vitatta a felperes keresetét, emellett viszontkeresetet terjesztett elő. A fellebbezésében azonban nem utalt arra, hogy az ellenkérelmét milyen mértékben tartja fenn, mint ahogy arra sem, hogy pontosan (összegszerűen) mire irányul a viszontkeresete. Ez utóbbi körben kizárólag általánosságban utalt a többlethasználati díjkövetelésének szerinte fennálló jogalapjára. Azt azonban sem a kereseti követelés, sem a viszontkereseti követelés körében nem jelölte meg, hogy milyen tartalmú – érdemi – döntés meghozatalát kívánja a másodfokú bíróságtól.
[24] A fentiek okán a II. r. alperes fellebbezése nem felel meg a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
(Kúria Pkf. I. 24.543/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás