GÜ BH 2014/373
GÜ BH 2014/373
2014.12.01.
A hatóság által a Ket. alapján hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél (adós) pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 37. §, 67. § (2) bek.; 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 101. § (1) bek.; 90/2007. (VI. 26.) Korm. r. 20. §].
[1] A Kormány rendeletében stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.
[2] Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetében a hitelezői igények bejelentésére a jogvesztő határidő a közzétételtől számított 120 nap, ez az adóssal szembeni felszámolási eljárásban 2013. június 27-én lejárt.
[3] A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség mint hatóság 2012. december 18-án kelt elsőfokú határozatában, az adóst 19 291 595 549 Ft kárelhárítási költség megfizetésére kötelezte, a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ában, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 2. § (1) bekezdés b) pontjában, 2. § (2) bekezdés b) pontjában, 101. § (1)–(2) bekezdésében, 102/B. § (5) bekezdésében írtakra, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 132. §-ára alapítottan. Az adósnak a pénzfizetési kötelezettségét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kellett teljesítenie.
[4] Az elsőfokú határozat ellen az adós fellebbezéssel élt. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2013. szeptember 30-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az ellen államigazgatási úton további jogorvoslatnak nincs helye, de annak bírósági felülvizsgálatát – jogszabálysértésre hivatkozva – a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül bíróság előtti keresettel lehet kezdeményezni. Az elsőfokú hatóság 2013. október 14-én kézbesítette az adós számára a határozatot.
[5] Az adós a közigazgatási és munkaügyi bíróságon a másodfokú környezetvédelmi határozat felülvizsgálata iránt pert indított, melynek során a bíróság a 2013. december 16-án kelt végzésében a másodfokú határozat végrehajtását az elsőfokú hatósági határozatra is kiterjedően, a per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
[6] Az elsőfokú hatóság 2013. november 18-án a felszámolóhoz hitelezői igénybejelentést nyújtott be a Cstv. 37. § (2) bekezdésére hivatkozva. Hitelezői igényét a másodfokú hatósági határozat alapján a Felügyelőségnek a kárelhárítás során felmerült összköltségében, 69 076 313 Ft-ban, késedelmi pótlékkal és eljárási bírsággal együtt összesen 69 752 205 Ft-ban jelölte meg.
[7] A felszámoló a hitelezői igényt elutasította arra hivatkozva, hogy az a jogvesztő határidő után került bejelentésére. Álláspontja szerint a hitelező a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, valamint a 67. § (2) bekezdése és a 37. §-a szerinti határidőket elmulasztva terjesztette elő igényét.
[8] A hitelező 2014. január 10-én nyújtotta be kifogását, melyben sérelmezte követelésének elutasítását és kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót új intézkedésként a kárelhárítási költség hitelezői igényként való besorolására. Hangsúlyozta, hogy igényét a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapította, mely a kárelhárítás befejezése után a költségeknek a környezethasználóra való áthárításáról szóló felügyelőségi intézkedés Ket. szerinti döntéshozatalát jelenti. A követelés a másodfokú határozat jogerőre emelkedésével jött létre. A másodfokú bíróság határozata a közléssel emelkedett jogerőre, s az azt követő 15 napos teljesítési határidő eredménytelen eltelte után merült fel az adóssal szemben lejárt követelésként.
[9] A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a követelést nem a határozat jogerőre emelkedése keletkeztette, annak csak a végrehajthatóság tekintetében van jelentősége.
[10] Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, mert úgy ítélte meg, hogy a hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be követelését.
[11] A kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, s kötelezte a felszámolót, hogy a követelést határidőn belül előterjesztett hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
[12] A végzés indokolásában kifejtette, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az elsőfokú határozat kézbesítésével az adóssal szembeni követelés ismertté vált, így azt a hitelezőnek a Cstv. 28. § (2) bekezdése szerinti határidőben be kellett volna jelentenie. A másodfokú közigazgatási határozat döntött abban a kérdésben, hogy az adóssal szemben megtéríteni kívánt kárelhárítási költség jogalapja, annak összege helytálló-e, továbbá, hogy a kárelhárítási költség megfizetésére mely személy kötelezhető.
[13] Álláspontja szerint a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapított megtérítési igényt illetően a hitelező követelése – hasonlóképpen az adóssal szemben lefolytatott adóhatósági eljárás során tett megállapításokhoz – a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltével válik esedékessé, s így a Cstv. 37. § (2) bekezdésében megállapított határidőt ettől az időponttól kell számítani. A jogerős hatósági határozatot megelőzően éppen az adós által előterjesztett fellebbezésre figyelemmel nem volt olyan döntés, amely a hitelezői igény alapjául szolgált volna.
[14] Rámutatott ugyanakkor arra, az a tény, miszerint a másodfokú hatósági határozat felülvizsgálata iránt folyamatban levő perben az első- és másodfokú hatósági határozat végrehajtását a bíróság felfüggesztette, nem eredményezi azt, hogy a hitelezői igényt ne lehetne nyilvántartásba venni.
[15] A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének hatályában fenntartását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 35. § (1) bekezdését, 37. § (1)–(3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját és 67. § (2) bekezdését.
[16] Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdésében és 46. § (7) bekezdésében foglaltakra is.
[17] Kiemelte, hogy a közigazgatási eljárás szabályaihoz képest speciális adóhatósági eljárásban, az Art. 37. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezése alapján válik esedékessé az adóhatóság határozatában foglalt összeg megfizetése a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nappal. Az eljárás alapját képező ügyben azonban sem a Ket., sem más jogszabály nem tartalmaz speciális rendelkezést a közigazgatási hatóság követelésének esedékessé válására vonatkozóan.
[18] A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben felhozott okból nem jogszabálysértő.
[19] Az eljárásban elbírálandó jogkérdés az volt, hogy a közigazgatási hatóság által hozott, pénzfizetési kötelezettséget tartalmazó határozatban foglalt igény az ügyféllel szemben mikor keletkezik, s ebből következően az mikor érvényesíthető az ügyfél-adós felszámolási eljárásában.
[20] A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az adókövetelésekkel kapcsolatban az Art.-ban meghatározott rendelkezésekre és az annak alapján kialakult egységes joggyakorlatra. Ugyanakkor a felszámoló is helyesen érvelt amellett, hogy az adóhatósági eljárásra speciális eljárási szabályok vonatkoznak, azt nem lehet alkalmazni valamennyi közigazgatási hatósági határozattal keletkező követelés esetén.
[21] Elsőként a Kúria megállapította, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése az adott jogkérdés megválaszolására nem alkalmazható, mert ez a rendelkezés a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárásokban érvényesített követelések felszámolónak történő bejelentését írja elő. A polgári eljárásokban a felek egyenrangúságából kell kiindulni, és az adóssal szemben követelést érvényesítő fél tekintetében a Cstv. kifejezetten előírja a bejelentési kötelezettséget.
[22] A Cstv. azonban nem tartalmaz külön rendelkezést a folyamatban lévő hatósági eljárások alapján az adóssal szemben keletkező igények érvényesítésének idejére, módjára vonatkozóan. Ennek alapján a Ket. szabályaiból lehet kiindulni annak a meghatározásakor, hogy mikor keletkezik az adóssal szemben a pénzfizetési igény, s az így keletkezett igényt már a Cstv. általános rendelkezései szerint kell bejelenteni.
[23] A Ket. 101. § (1) bekezdése az ügyfél védelme érdekében azt írja elő, hogy „a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés e törvény alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak.”
[24] A Ket. tehát meghatározza, hogy mely döntések minősülnek fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak. Nem tartozik ezek közé a jelen jogvita alapjául szolgáló igény, és a hatóság sem nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatóvá.
[25] A Kúria álláspontja szerint – különös tekintettel arra a rendelkezésre, mely szerint „a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók” – a Ket. alapján a határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben.
[26] A felek által az esedékességgel kapcsolatban kifejtetteknek a felszámolási eljárás vonatkozásában nincs jelentősége, mert a jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak – hitelezőként – a keletkezéstől számított 40, illetve 180/jelen ügyben 120 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelentenie a felszámoló részére és a megfelelő nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. A felszámolási költségnek nem minősülő igények esetében ugyanis a Cstv. nem teszi lehetővé a felszámolónak a követelés teljesítési határidőn belüli kiegyenlítését.
[27] Megjegyzi a Kúria, hogy a hitelező a felülvizsgálati ellenkérelemben tévesen hivatkozott a 225/2000. (XII. 19.) Korm. r. 7. § (2) bekezdésére akként, mint amely alapján a felszámolónak egyébként is a hitelezői igényként bejelentett összeget tartalékolnia kellene. A közbenső mérlegben képzendő tartalékot a környezeti kárnak felszámoló által elvégzendő elhárításának költségeire kell elkülöníteni, és nem a környezetkárosító adós helyett mások által elvégzett, és általuk érvényesített megtérítési igényre.
[28] A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.247/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás