KÜ BH 2014/382
KÜ BH 2014/382
2014.12.01.
A Bt. adótartozásáért a volt beltag – mint az adó megfizetésére kötelezett személy – kötelezhető [2003. évi XCIII. tv. 6. § (1) bek., 35. § (2) bek.; 2006. évi IV. tv. 108. §].
[1] A felperes 1996. március 26-ától 2010. március 8-ig a S. K. és Sz. Bt. (a továbbiakban: Bt.) beltagja volt. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adó Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a Bt.-nél 2005. évre társasági (tao) adónemben, 2006-2009. évekre tao, általános forgalmi adó (áfa) és társas vállalkozások külön adója adónemekben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2011. augusztus 17. napján kelt határozatával módosított, 2011. július 12. napján kelt első fokon jogerőre emelkedett határozatával a Bt.-t 24 849 000 Ft adókülönbözet, 12 424 000 Ft adóbírság és 8 445 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
[2] A Bt.-vel szemben az adótartozás megfizetéséért folytatott végrehajtási eljárás nem vezetett eredményre, ezért az elsőfokú hatóság a 2012. február 28. napján kelt határozatával a felperest, mint a Bt. adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt, 45 580 244 Ft megfizetésére kötelezte.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. szeptember 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot – a késedelmi pótlék helytelen összege miatt – megváltoztatta és a felperest 43 814 244 Ft, a Bt.-től behajthatatlan tartozás megfizetésére kötelezte.
[4] Döntését a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 104. § (1) bekezdése, 108. § (1), (3) bekezdései, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontja alapján hozta meg. Indokolása szerint a mögöttes felelősség elve alapján, amennyiben a társaság vagyona a követelést nem fedezi, a kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. A Bt. ellen vezetett végrehajtási eljárás eredménytelen maradt és az adótartozás a cégtől nem volt behajtható, ezért a gazdasági társaság adótartozásáért helytállni köteles tagot, a felperest kellett fizetésre köteleznie. A késedelmi pótlék összegét azért változtatta meg, mert a felperes azzal csak a tagsági jogviszonyának megszűnéséig terjedő időszakra tartozik.
[5] A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[6] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletében idézte az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) 2/2013. (I. 23.), 9/2013. (III. 6.) határozatait, és az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontja, továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (7) bekezdése alapján kifejtette azon jogi álláspontját, miszerint az adó megfizetésére a Bt. helytállni köteles tagjaként kötelezett felperes részére a beltagsági jogviszonyának megszűnését követően indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban lehetőséget kellett volna biztosítani arra, hogy gyakorolhassa az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettséget érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa.
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
[8] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[9] Az elsőfokú bírságnak a Pp. közigazgatási pereket szabályozó XX. fejezetének speciális rendelkezései alapján abban a kérdésben kellett döntenie a kereseti kérelem keretei között, hogy jogszerűek-e a felülvizsgálni kért határozatok, a felperesnek, mint az adó megfizetésére köteles személynek a fizetésre kötelezése az irányadó jogszabályoknak megfelelően történt-e.
[10] Az alperes által helytállóan, a felperes részéről meg nem cáfolt módon, a valóságnak megfelelően megállapítottak azok a tényállási elemek, hogy az adóhatóság által a Bt.-nél vizsgálat alá vont időszakban a felperes a cég beltagja volt, a Bt.-re vonatkozóan meghozott adóhatározat jogerőre emelkedett, a Bt. a fizetési kötelezettségét nem teljesítette, a vele szemben indult végrehajtási eljárás pedig fedezet hiányában eredményre nem vezetett.
[11] Az Art. 6. § (1) bekezdése szerint adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő. A (2) bekezdés értelmében nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [35. § (2) bekezdés].
[12] Az Art. 35-36. §-aiban részletesen szabályozott, hogy ki köteles adófizetésre, illetve, hogy az adó meg nem fizetése esetén azt határozattal kitől lehet követelni. Az adót esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez [Art. 35. § (1) bekezdés], ha azonban az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal az Art. 35. §-ának (2) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott személyek kötelezhetőek. Az f) pont szerint az adó megfizetésére határozattal kötelezhető a gazdasági társaság adótartozásáért – a rájuk vonatkozó szabályok szerint – a helytállni köteles tag, vezető tisztségviselő.
[13] A Gt. 108. § (1) bekezdése értelmében a betéti társaság létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges, míg legalább egy másik tag (kültag) csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni betétje szolgáltatására köteles, a társaság kötelezettségeiért azonban – a törvényben meghatározott kivétellel – nem felel. Azonos tartalmú szabályozása volt a felperes beltagsága idején hatályos, a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 101. § (1) bekezdésének is.
[14] A Gt. 104. § (1) bekezdése alapján a társaságtól megváló tag – ideértve a társasági részesedését átruházó tagot is – a tagsági jogviszonya megszűnésétől számított ötéves jogvesztő határidőn belül, ugyanúgy felel a társaságnak harmadik személlyel szemben fennálló, a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkezett tartozásáért, mint ahogy a tagsági jogviszonya fennállta alatt felelt. Azonos tartalmú szabályozást tartalmazott a felperes beltagsága idején hatályos régi Gt. 97. § (1) bekezdése is.
[15] E jogszabályok alapján az elsőfokú hatóság és az alperes helytállóan állapította meg, hogy az adóhatóság a Bt.-t terhelő, de a cégtől be nem hajtható adótartozás megfizetésére a Bt. volt beltagját, a felperest jogszerűen kötelezte.
[16] Az Art. 6. § (2) bekezdés második mondata szerint a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy is gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat. A felperes az adó megfizetésére őt kötelező eljárásban gyakorolhatta jogait, így a jogorvoslat jogát is, tehát e jogszabályhelyet sem sértette meg az adóhatóság, ahogyan az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését és a Ket. alapelveit sem.
[17] Rögzíti a Kúria, hogy a perbeli jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság számos eseti határozatában (BH 2007. 29, BH 2007. 278, Kfv.I.35.142/2006/4., KGD 2008. 179, Kfv.V.35.136/2010/5., Kfv.V.35.260/2010/7., BH 2011. 236.) a Kúria jelen döntésével azonos ítéletet hozott. E döntéseiben a Legfelsőbb Bíróság egyebek mellett kifejtette – amely jogértelmezésekkel és megállapításokkal a Kúria jelen tanácsa egyet ért –, hogy kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy az adózóval szembeni eljárásban az Art. 6. § (2) bekezdése alapján nem ügyfél (mert abban az adózó az ügyfél), a vele szemben az adó megfizetésére kötelezés miatt indult adóigazgatási eljárásban, illetve ezen eljárásban meghozott határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt indított közigazgatási perben pedig már nem vitathatja az adózóval szemben hozott jogerős határozat jogalapját és összegszerűségét [mert kizárólag csak fizetésre kötelezett az Art. 35. § (2) bekezdése alapján], azaz joggyakorlása az Art. 35. § (2) bekezdésében foglalt feltételek fennálltának vitatására vonatkozhat (pl. az adózó az esedékes adót megfizette-e, avagy sem, a kizárólag fizetésre kötelezett személy helytállni köteles tagnak minősül-e avagy sem).
[18] Az idézett jogszabályok alapján tehát a felperes a Bt. adóügyében ügyfélként nem vehetett részt, a Bt.-re vonatkozóan meghozott határozat jogalapját és összegszerűségét a saját adóügyében nem vitathatta, jogait, mint kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy gyakorolhatta. Az Art. 6. § (2) bekezdésben foglalt azon kifejezett rendelkezéssel szemben, hogy nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy, a felperes és az elsőfokú bíróság olyan jogszabályhelyet nem jelölt meg, amelyben foglaltak feljogosították volna a felperest arra, hogy: (elsőfokú ítélet 7. oldal) a Bt. ellenőrzése során „gyakorolhassa az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapjának és összegszerűségét vitatását”.
[19] A felperes, a reá, mint az adó megfizetésére kötelezett személyre vonatkozó eljárásban tisztázatlan tényállási elemet nem igazolt. A Bt.-re vonatkozó eljárást sérelmezve annak határozatban foglalt eredményét vitatta, de mivel az nem képezheti e per tárgyát, arra bizonyítás sem folytatható. Az elsőfokú bíróság ellentétes álláspontja téves.
[20] Az elsőfokú bíróság hivatkozott az AB 9/2013. (III. 6.) AB határozatára. E határozatában az AB megállapította, hogy az Art. 6. § (2) bekezdése második mondatának, 35. § (2) bekezdése f) pontjának alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az adó megfizetésére gazdasági társaság helytállni köteles tagjaként kötelezett személy a gazdasági társaság felszámolása során indult adóhatósági ellenőrzési eljárásban gyakorolhassa az adózót megillető azon jogokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a helytállási kötelezettségét érintő adótartozás jogalapját és összegszerűségét vitathassa.
[21] Az alperes helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy jelen közigazgatási eljárásnak felszámolási eljárás nem volt tényállási eleme, a Bt. ellenőrzése idején felszámolási eljárása nem volt folyamatban, ezért a nem azonos tényállás miatt az elsőfokú bíróság döntését ezen AB határozatra nem alapíthatta. Az AB határozat azon feltétele, hogy „a gazdasági társaság felszámolása során indult az adóhatósági ellenőrzési eljárás” a Bt. ügyében nem teljesült, továbbá a Bt.-t az ellenőrzés során felszámoló nem képviselte, így hiányzik az AB által a határozatában értékelt azon lényeges elem is, hogy „a felszámoló a felszámolási eljárás során a mögöttes helytállásra kötelezett személlyel szemben gyakran ellenérdekű pozíciót foglal el”.
[22] Az elsőfokú bíróság hivatkozott továbbá az AB 2/2013. (III. 6.) AB határozatára is. E határozatban az AB azt az alkotmányos követelményt határozta meg, hogy az Art. 35. § (2) bekezdésének, valamint a 131. § (1) és (3) bekezdéseinek, továbbá a Pp. 157. §-ának és 251. § (1) bekezdésének alkalmazása során az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, valamint XXVIII. cikk (7) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy az adó megfizetésére örökösként kötelezett személy a vele szemben indult eljárásban hozott külön határozat ellen jogorvoslattal élhessen, és ennek keretében vitathassa az Art. 35. § (2) bekezdésében meghatározott feltételek fennállását is. Az AB által vizsgált ügyben a természetes személy-adózó elhunyt a vonatkozásában meghozott adóhatározatok bíróság általi felülvizsgálata iránt indított per folyamán, amelyet követő eljárás (permegszüntetés) és annak eredménye (az örökhagyót fizetésre kötelező határozat hatályban maradt) volt sérelmes az alkotmányjogi panaszt előterjesztő-örökösöknek. Az AB határozatra – a jelen ügytől eltérő tényállása alapján – az elsőfokú bíróság döntését nem alapíthatta volna.
[23] Figyelemmel tehát arra, hogy a perbeli adóüggyel azonos tényállású ügyben meghozott AB határozatra a felperes nem hivatkozott, és olyan jogszabályhelyet sem jelölt meg, amelyet az adóhatóság nem értékelt, továbbá a Legfelsőbb Bíróság tény- és jogazonos ügyekben számos (megjelölt) azonos ítéletet hozott, a Kúriának nem volt oka eltérni azoktól a legfelsőbb bírósági döntésektől, amelyekkel egyet értett.
[24] Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. V. 35.722/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás