KÜ BH 2014/383
KÜ BH 2014/383
2014.12.01.
Lakásszerzési kedvezmény külföldi ingatlan vásárlása esetén is igénybe vehető, de ebben az esetben is igazolni kell a lakáscélú felhasználást az Szja. tv. szerinti okiratokkal [1995. évi CXVII. tv. 63. § (2), (3), (4) bek.; 2004. évi CXL. tv. 111. § (3) bek.].
[1] A felperes 2006-ban eladta a Budapest T. utca 9. szám alatti lakását, melyhez kapcsolódóan a 2007. május 13-án benyújtott személyi jövedelemadó bevallásában 7 229 000 forint ingatlanértékesítésből származó jövedelem után 1 807 425 forint adót vallott be és fizetett meg. Bevallását 2007. október 24-én önellenőrzéssel módosította, 2006. évre adófizetési kötelezettségét 1 807 425 forint visszaigénylésével csökkentette lakásszerzési kedvezményre történő hivatkozással.
[2] A felperes édesanyja T. I. még 2002. november 15-én örökösödési megállapodást kötött négy örököstársával K. B. F. és házastársa hagyatékának egymás közötti felosztásáról, mely szerint mindegyik örököstárs a hagyaték 1/5 részét kapja. A hagyaték részét képező, az R.-i földhivatalban ... helyrajzi számon bejegyezett ingatlan 62/3080 tulajdoni hányadának telekkönyvbe bejegyzett tulajdonosa a felperes lett azzal, hogy a hagyaték 1/5 részét saját nevében, míg további 4/5 részét vagyonkezelés címén, az örököstársak nevében tartja tulajdonában.
[3] 2006. április 10-én a felperes, T. I. és a négy örököstárs örökösödési megállapodást kötött, melyben a felperes vállalta, hogy a négy örököstársnak személyenként 8000 eurót (összesen 32 000 euró) fizet meg, melynek fejében megszerzi az r.-i lakásra vonatkozó összes igényt, amellett, hogy T. I. a telekkönyvben bejegyzett tulajdonos, a felperes pedig a vagyonkezelő. Az osztrák jog szerint lehetőség adódik a felperes tulajdonjogának bejegyzésére, ezt azonban a felperes a körülmények ismeretében nem szeretné, az ingatlan tulajdoni hányadának bekebelezéséről lemond.
[4] Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az önellenőrzéshez kapcsolódóan 2006. évre személyi jövedelemadó nemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeként meghozott határozatában a felperes terhére 1 807 425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljáró alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a bírságalap után 542 227 forint adóbírság megfizetésére kötelezte a felperest az egyéb rendelkezések helybenhagyása mellett.
[6] Álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 3. § 1. pontjának és 63. § (2) bekezdésének összevetésére figyelemmel megállapítható, hogy külföldi ingatlan megszerzése a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem alapozza meg.
[7] A Fővárosi Bíróság ítéletében az alperes fenti határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
[8] Kiemelte, hogy az alperes jogszerűen nem tagadhatta volna meg az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése szerinti adókedvezmény érvényesíthetőségét arra alapítva, hogy a lakáscélú felhasználás nem belföldön fekvő ingatlannal kapcsolatosan valósult meg. Okfejtése szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 49. § (1) bekezdése szerinti önellenőrzésre a felperesnek lehetősége volt, az ezzel ellentétes alperesi álláspont nem jogszerű. Az új eljárásban az elsőfokú adóhatóságnak azt kell vizsgálni, hogy függetlenül a külföldi felhasználástól a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.
[9] Az elsőfokú adóhatóság új eljárása eredményeként hozott határozatában a felperes terhére 1 807 425 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot nem szabott ki.
[10] Az alperes a 2011. augusztus 8-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[11] A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy az önellenőrzéssel nem jogosulatlan visszaigénylést hajtott végre, adókülönbözet a terhére nem állapítható meg, mivel az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében írt lakásszerzési kedvezményre a budapesti ingatlanok adásából származó jövedelem tekintetében jogosult.
[12] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 111. § (3) bekezdésében, az Szja. tv. 63. § (2) bekezdésében, (3) bekezdésében és (4) bekezdésében, és az Európai Unió Bíróságának C-253/09. számú ügyben hozott ítéletében foglaltakra. Kiemelte, hogy a Fővárosi Bíróság kötelezésének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, miszerint az új eljárásban pusztán azt a tényt kellene vizsgálni, hogy a lakáscélú felhasználás megtörtént-e, ugyanis az Szja. tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. A felperes álláspontjával ellentétben az egyéb feltételek vizsgálatával az adóhatóság nem sértette meg a Ket. 111. § (3) bekezdését.
[13] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Álláspontja szerint elsődlegesen a Ket. 111. § (3) bekezdését, valamint a Pp. 227. §-át és 229. § (1) bekezdését sérti a támadott ítélet. Az alperesnek az új eljárás során kizárólag a jogerős ítélet által hivatkozott, 2006. április 10-i szerződés tartalmát kellett volna vizsgálnia, minden további körülmény figyelembevétele meghaladta az ítéletben foglaltakat. A törvényszék eljárása sem terjedhetett volna ki az ingatlanügyi hatósághoz történő benyújtás kérdéskörére.
[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[15] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[16] A Ket. 111. § (3) bekezdése szerint a hatóságot a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság határozatának rendelkező része és indokolása köti, a megismételt eljárás és a határozathozatal során annak megfelelően köteles eljárni. Ebből következik, hogy a megismételt eljárásban a közigazgatási hatóságnak az ítélet iránymutatását követnie kell és az ezen eljárásban hozott jogerős határozat bírósági felülvizsgálata arra terjedhet ki, hogy a hatóság a korábbi ítélet rendelkezéseinek eleget tett-e.
[17] Amennyiben a hatóság a bíróság útmutatása alapján hozta meg új határozatát, úgy nincs alapja a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének. Az alperes alapügyben hozott jogerős határozata a lakásszerzési kedvezmény érvényesítésének elutasítását a külföldi felhasználás tényére és az önellenőrzés kizártságára alapította, nem került vizsgálatra az Szja. tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok rendelkezésre állása.
[18] A Fővárosi Bíróság nem értett egyet az alperesi határozatban foglalt jogi állásponttal, ennek eredménye a hatályon kívül helyezés és az új eljárásra kötelezés, melynek során a hatóságnak vizsgálnia kellett, hogy a 2006. április 10-i okirat alkalmas-e annak igazolására, hogy a felperes a jövedelmét adókedvezmény igénybevételét megalapozó lakáscélú felhasználásra fordította.
[19] A Kúria osztja a törvényszék azon érvelését, mely szerint ezen kötelezésnek nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az új eljárásban csak a lakáscélú felhasználás megtörténtét kell vizsgálni, mivel az Szja. tv. a lakásszerzési kedvezmény igénybevételéhez a lakáscélú felhasználás igazolását is előírja. Nem foghat helyt az a felperesi hivatkozás sem, mely a szerződéses tartalmak meglétén túl minden további vizsgálatot jogszerűtlennek tart a Fővárosi Bíróság ítéletére figyelemmel. A támadott ítélet nem sérti a Ket. 111. § (3) bekezdését és ezzel összefüggésben a Pp. 227. § (1) bekezdését és 229. § (1) bekezdését sem.
[20] A Pp. 272. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet az elsőfokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított 60 napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A 272. § (2) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felhívott rendelkezésekből következik, hogy a Kúria csak a határidőben benyújtott felülvizsgálati kérelem szerinti jogszabálysértéseket vizsgálhatja.
[21] A felperes a Kfv./12. számú iratában hivatkozott először arra, hogy amennyiben a felülvizsgálati bíróság nem osztaná a felülvizsgálati kérelemben elfoglalt álláspontot, úgy őt a lakásszerzési kedvezmény azon az alapon is megilleti, hogy édesanyja tulajdonszerzéséhez biztosított pénzbeli ellenértéket. Mivel utóbbi felperesi irat a támadott ítélet közlésétől számított 60 napon túl került benyújtásra, ezért a Kúria az abban megjelölt jogszabálysértéssel nem foglalkozhatott.
[22] A felülvizsgálati bíróság utal arra is, hogy a bíróság által megismételni rendelt új eljárás eredményeként hozott határozatot támadó perben a korábbi közigazgatási határozattal szemben újabb jogszerűségi kifogások nem hozhatók fel. (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.359/2007. számú ítélete)
[23] Az ügy érdemében a Kúria álláspontja a következő:
[24] Az Szja. tv. 63. § (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés rendelkezései szerint befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni)az ingatlan, vagyon értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított(a lakásszerzési kedvezmény alapja). A 63. § (3) bekezdése szerint a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adóvisszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor az adóbevallásában érvényesíti. A 63. § (4) bekezdés a) pontja alapján a lakáscélú felhasználás igazolására a következő okiratok szolgálnak: lakótelek, lakás tulajdonjogának, haszonélvezetének, használatának és a lakáshoz kapcsolódó földhasználati jognak a megszerzése esetén az érvényes szerződés és a földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelem, valamint az összeg felhasználását igazoló okirat.
[25] A fentiekből következik, hogy a lakásszerzési kedvezmény igénybevételének feltétele egyrészt maga a lakáscélú felhasználás – függetlenül attól, hogy belföldi vagy külföldi ingatlanra vonatkozik – és annak megfelelő igazolása a 63. § (4) bekezdése szerint. A Kúria nem ért egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy az Szja. tv. 63. § (4) bekezdésében meghatározott okiratok hiánya esetén is jogosult az adózó a lakásszerzési kedvezményre, hiszen a 63. § (3) bekezdése egyértelműen előírja a lakáscélú felhasználás igazolását, mégpedig a (4) bekezdés szerinti okiratokkal.
[26] Az alperesi döntés jogalapja az volt, hogy a felperes az ingatlanügyi hatósághoz tulajdonjoga bejegyzéséhez kérelmet nem terjesztett elő. A 2006. április 10-én kelt örökösödési megállapodás tekintetében nem vitásan az osztrák jog az alkalmazandó, Ausztriában az ingatlan-nyilvántartást nem a földhivatal, hanem a bíróság vezeti. A 2006-ban hatályos Szja. tv. 63. § (4) bekezdés a) pontja „földhivatalhoz benyújtott bejegyzési kérelmet” határoz meg, 2007. január 1-jétől a jogszabály módosult és az „ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelem” kategóriát használja.
[27] Amennyiben a felperes tulajdonjogának bejegyzését kérte volna az osztrák bíróságnál, mint ingatlanügyi hatóságnál, úgy az Szja. tv. 63. § (4) bekezdés a) pontjában meghatározott második feltétel teljesül, egyrészt azért, mert az önellenőrzés időpontjában hatályos jogszabályi hely már ingatlanügyi hatóságot jelöl meg, másrészt a 2006. évben hatályos jogszabály alkalmazása mellett is, ha külföldi ingatlan megszerzésére is vonatkozik a lakásszerzési kedvezmény, akkor a külföldi jog szerinti ingatlanügyi hatósághoz benyújtott bejegyzési kérelmet el kell fogadni.
[28] A tulajdonjog átruházása körében a régi és az új Ptk. is a tradíciós rendszeren alapul, vagyis a tulajdon átszállásához a jogcímen felül az ingóknál a dolog átadását, míg ingatlanoknál az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést követeli meg. Ezt képezi le az Szja. tv. 63. § (1)–(4) bekezdésének szabályozási rendszere, amely – a korábban írtak szerint – a lakáscélú felhasználás igazolására az érvényes szerződés mellett előírja a bejegyzési kérelmet is.
[29] Az Osztrák Polgári Törvénykönyv szintén a tradíciós rendszer alapján áll, az ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez az érvényes szerződésen kívül szükséges a tulajdonszerzésnek az erre rendelt nyilván könyvekbe történő bejegyzése. (ABGB 431. §) Ezt támasztja alá a felperes által benyújtott osztrák jogi szakvélemény és a felperes Kfv./12. számú, 2014. március 10-én kelt irata is.
[30] A felperes ingatlan-nyilvántartási/telekkönyvi bejegyzés hiányában az osztrák jog szerint nem vált a perbeli ingatlan jogi tulajdonosává. A gazdasági tulajdonos jogintézményét az osztrák törvényi szabályozás nem ismeri, azt a jogtudomány és a bírói jog alakította ki. A korábban ismertetett 2006. április 10-i szerződés ugyan kimondja, hogy az ingatlanra vonatkozó összes igényt a felperes szerzi meg, de a telekkönyvbe bejegyzett tulajdonos T. I. maradt, a felperes pedig – annak ellenére, hogy erre lehetősége lett volna – nem nyújtott be bejegyzési kérelmet az osztrák bírósághoz.
[31] Az elsőfokú bíróság jogsértéstől mentesen rögzítette, hogy a bejegyzési kérelem előterjesztése hiányában a felperes teljes körűen nem teljesítette az Szja. tv. 63. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat, így a lakásszerzési kedvezmény nem illeti meg.
[32] Az Európai Unió Bírósága a C-345/05. számú ügyben megállapította, hogy a Portugál Köztársaság mivel olyan adójogi rendelkezéseket tartott fenn, amelyet az adókötelezett vagy a vele közös háztartásban élők állandó lakásául szolgáló ingatlan visszterhes átruházásából származó jövedelem adómentességét alárendelik azon feltételnek, hogy az adókötelezett a jövedelmet portugál területen fekvő ingatlan megszerzésébe fektesse be újra, nem teljesítette az EKSz. 18., 39. és 43. cikkéből – személyek szabad mozgása, munkavállalók szabad mozgása, letelepedés szabadsága – eredő kötelezettségeit. Az ítélet 29. pontja rögzíti, hogy az adórendszer koherenciájának megőrzése igazolhatja a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának korlátozását. Ehhez azonban megállapítást kell nyernie az érintett adókedvezmény és az e kedvezmény valamely meghatározott adókivetés által történő kiegyenlítése közötti közvetlen összefüggésnek, amely az elbírált ügyben nem áll fenn. Ugyanilyen tartalmú megállapítást tett az Európai Unió Bírósága a C-253/09. számú ügyben hozott ítélete 71. és 72. pontjában.
[33] A Kúria osztja a törvényszék azon okfejtését is, nem ellentétes az uniós joggal az, hogy az adóhatóság a külföldi lakáscélú felhasználás esetében is a belföldi lakáscélú felhasználás igazolására előírtakat követeli meg, ugyanis ez igazolható az adórendszer koherenciájának megőrzésére vonatkozó indokkal. Ezzel ellentétes álláspont elfoglalása esetén előnyösebb helyzetbe kerülne a külföldi ingatlant szerző személy a belföldi ingatlant szerzővel szemben. Jelen esetben a felperes nem szenvedett el hátrányos megkülönböztetést, a bejegyzési kérelem benyújtásának hiánya saját döntésének tudható be.
[34] A Kúria az ítéleti indokolásban kifejtettek ismeretében a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmének nem adott helyt, mert annak jogalapja nem áll fenn, nincs olyan uniós norma, melynek értelmezése szükséges lenne a perbeli jogkérdések körében.
[35] A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésének alapulvételével hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. VI. 35.014/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás