BÜ BH 2014/4
BÜ BH 2014/4
2014.01.01.
Tárgyalásról lemondás esetén nem anyagi jogszabálysértő az a halmazati büntetés, amely egyfelől nem haladja meg a bűnhalmazatban levő legsúlyosabb bűncselekmény – tárgyalásról lemondásra irányadó törvény által csökkentett mértékű – tétel-maximumának felével megemelt mértékét, másfelől nem éri el a halmazatbeli valamennyi bűncselekmény tárgyalásról lemondás esetére irányadó tétel-maximumának együttes tartamát [1978. évi IV. tv. 85. § (1), (2) bek., 85/A. § (2) bek., 87/C. §].
A városi bíróság – a tárgyalásról lemondás szabályai (Be. XXVI. Fejezet) szerint lefolytatott külön eljárás keretében – a 2011. november 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 6 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bek. és (5) bek. b) pont], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) és (4) bek. b) pont] és 39 rendbeli csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) és (4) bek. b) pont]. A bíróság ezért a terheltet – halmazati büntetésül – mint különös visszaesőt, három év hat hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és négy évi közügyektől eltiltásra ítélte és kötelezte 2 482 100 forint megfizetésére vagyonelkobzás címén; megszüntette a Z. Városi Bíróság ítéleteivel kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, és rendelkezett a polgári jogi igényről és egyéb járulékos kérdésekről.
A terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; az elsőfokú ítélet 20. tényállási pontjában írt cselekményét a 19. és 32. tényállási pontban írt cselekménnyel együtt folytatólagosan elkövetettnek minősítette, és a börtönbüntetés tartamát két év nyolc hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítéletek ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, tartalma szerint arra hivatkozva, hogy az eljárt bíróságok vele szemben a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt törvénysértően súlyos büntetést szabtak ki. Álláspontja szerint a cselekmények elkövetésekor hatályos büntetőtörvény rendelkezései alapján a tárgyalásról lemondó terhelt esetében – a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a kiszabható büntetés legfeljebb két év lehetett.
Kiegészítő beadványában arra is hivatkozott, hogy az eljárt ügyész a tárgyaláson a középmértéket megközelítő büntetés kiszabását indítványozta, valamint előadta, hogy tudomása szerint az eljárt ügyésznek kellett volna felajánlania a büntetést, és neki – a terheltnek – nem is kellett volna részt vennie a nyilvános ülésen.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartva, indítványozta, hogy a Kúria az indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatokat nyilvános ülésen hatályukban tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.
A Btk. 2. §-a szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntetőtörvénynek nincs visszaható ereje.
A terhelt a terhére rótt bűncselekményeket 2009. augusztus 5. és 2010. október 30. között követte el.
A terhelt által elkövetett bűncselekmények közül az elkövetéskor hatályos rendelkezések szerint a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés; a csalás 318. § (4) bekezdésének b) pontja szerinti alakzata miatt két hónaptól három évig terjedő szabadságvesztés a kiszabható büntetés.
A Btk. 12. § (1) bekezdése szerint bűnhalmazat létesül, ha az elkövető több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el.
A Btk. 82. § (2) bekezdése szerint bűnhalmazat esetén a büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kell kiszabni; a (3) bekezdés szerint pedig akkor, ha a törvény a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendel, a büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de az nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát.
A terhelt által elkövetett bűncselekmények miatt a halmazati büntetés felső határa hét év hat hónap lenne, mivel az egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő csalás bűntette miatt kiszabható szabadságvesztés felső határa emelkedne a felével, azaz két év hat hónappal.
A terhelt felelősségre vonása azonban a Be. XXVI. Fejezete szerinti, tárgyalásról lemondásos külön eljárásban történt meg. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy amennyiben a terhelt a vádemelést megelőzően bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomást tesz és a tárgyaláshoz való jogáról lemond, a bíróság az ügyész indítványára, nyilvános ülésen hozott ítélettel megállapíthatja a vádirattal egyező tényállás, valamint a vádirattal egyező minősítés miatt a vádlott bűnösségét, és a Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tételnél enyhébb büntetést szabhat ki, illetve intézkedést alkalmazhat.
Megjegyzi a Kúria a terhelt által hivatkozottak kapcsán azt is, hogy az eljárási szabályok szerint a terheltnek a tárgyalásról nem csak az ügyész, hanem a bíróság előtt is le kell mondania, és részletes beismerő vallomást kell tennie [Be. 542. § (5) bek.]. Ha ennek bármelyike elmarad, tehát a terhelt a bíróság előtt nem jelenik meg, vagy ott a tárgyaláshoz való jogáról a bírósági kioktatást követően nem mond le, avagy nem tesz beismerő vallomást, a tárgyalásról lemondásos eljárást tovább folytatni nem lehet, és ennél fogva az erre az elbírálási formára előírt enyhébb jogkövetkezmények sem alkalmazhatók.
A tárgyalásról lemondás mellett a Btk.-nak a terhelt terhére rótt bűncselekmények elkövetési idején hatályos 87/C. § b) pontja szerint kiszabható szabadságvesztés mértéke a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a két évet nem haladhatta meg. A Btk. 85/A. §-ának (1) bekezdése alapján azonban arra az esetre, ha a tárgyalásról lemondásos eljárásban a terhelt több bűncselekményét bírálták el, tehát bűnhalmazat miatt kellett kiszabni a büntetést, a tárgyalásról lemondás esetén a 85. § (1)–(2) bekezdéseinek rendelkezései voltak irányadók azzal, hogy a büntetést a bűnhalmazatban lévő bűncselekményekre a halmazati büntetést a 87/C. § alapján kiszabható büntetések közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével kellett kiszabni. A (2) bekezdés szerint pedig a tárgyalásról lemondás esetén akkor, ha a törvény a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettőre határozott ideig tartó szabadságvesztést rendelt, a 87/C. § alapján kiszabható legsúlyosabb büntetési tétel felső határa a felével emelkedett, de az nem érhette el az egyes bűncselekményekre a 87/C. § alapján kiszabható büntetések együttes tartamát.
A terhelt által elkövetett bűncselekmények esetében e szabályok a következőket jelentik:
A Btk. 318. § (5) bekezdésének b) pontja szerinti csalás bűntette miatt – amelynek büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés – tárgyalásról lemondásos eljárásban a kiszabható büntetés a Btk. 87/C. § b) pontja alapján a két évet nem haladhatja meg. A Btk. 85/A. § (2) bekezdése szerint – a halmazati büntetésre tekintettel – ez a két évi szabadságvesztés, mint a legsúlyosabb büntetési tétel felső határa emelkedik a felével. A terhelt által elkövetett bűncselekmények bűnhalmazatban történő elbírálásakor a tárgyalásról lemondás esetén kiszabható legsúlyosabb büntetés tehát három évig terjedő szabadságvesztés.
A törvényszék mindezt helyesen ismerte fel, és enyhítette a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést két év nyolc hónapra.
Felülvizsgálat keretében a jogerősen kiszabott büntetés kizárólag akkor változtatható meg, ha annak neme vagy mértéke büntető anyagi jogszabályt sért.
Jelen esetben azonban a büntetést a törvényes keretek között szabta ki a törvényszék, annak pedig, hogy az ügyész a nyilvános ülésen a középmértéket megközelítő büntetés kiszabását indítványozta, azért nincs jelentősége, mert a bíróság nincs kötve a vádlónak a vád tárgyává tett cselekmény Btk. szerinti minősítésére, a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványához [Be. 2. § (4) bek.].
Emellett a törvényes keretek között kiszabott büntetés esetén nem vizsgálható az sem, hogy milyen súlyosító vagy enyhítő körülményekre voltak figyelemmel az eljárt bíróságok.
Ezért a Be. 426. §-a alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.266/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás