BÜ BH 2014/40
BÜ BH 2014/40
2014.02.01.
I. A terhesgondozási és az ezzel összefüggő nyilvántartási feladatokat ellátó védőnő közfeladatot ellátó személyként fokozott büntetőjogi védelmet élvez [1978. évi IV. tv. 137. § 2/f. pont; 1997. évi CLIV. tv. 139. §; 33/1992. (XII. 23.) NM rend. 2-3. §].
II. A közfeladatot ellátó személynek az e minőségéből eredő feladatellátást követő – tehát jogszerű eljárást már nem akadályozó – személy elleni erőszakos (vagy közveszélyt okozó) büntetendő cselekmény elkövetésével való fenyegetése nem ad alapot a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének megállapítására, hanem zaklatás vétségének minősül [1978. évi IV. tv. 229. §, 230. § (1) bek., 176/A. § (2) bek. a) pontja].
A városi bíróság a 2012. május 30. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény 229. § (1) bek., 230. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat 1. tétel], ezért az I. r. terheltet, mint erőszakos többszörös visszaesőt négy év hat hónap fegyházbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.
Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője által felmentés, illetve enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán eljárt törvényszék a 2012. november 5-én jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a terhére rótt cselekményt zaklatás vétségének [1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bek. a) pont] minősítette, azzal, hogy az I. r. terhelt többszörös visszaeső, és a szabadságvesztés tartamát tíz hónapra, a közügyektől eltiltást egy évre enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítélete tényállásának – a felülvizsgálati indítvánnyal érintett – lényege szerint:
Az I. r. és a II. r. terhelt kapcsolatából 2011. június 27. napján közös gyermekük született. Ahhoz, hogy az anyasági támogatást fel tudják venni, a terhesgondozási tanácsadáson való, legalább négy alkalomról szóló orvosi igazolásra volt szükségük, ezért 2011. július 18. napján 9 óra körüli időben az I. és a II. r. terheltek megjelentek a védőnői szolgálat tanácsadásán azzal a kéréssel, hogy a védőnő (a sértett) állíttasson ki számukra egy új igazolást.
A sértett – miután a korábbi igazolás valódiságát ellenőrizte – megtagadta a kérés teljesítését, illetve a háziorvos által – a megjelenések valós számát számmal és betűvel is tartalmazó – újabb igazolást bocsátott ki. Ezt az okiratot átadta a terhelteknek azzal, hogy azon ne eszközöljenek semmilyen átjavítást.
Az I. r. terhelt ekkor – azért, mert a megigényelni próbált támogatás összegéhez ilyen módon nem jutottak hozzá – dühében durva szavakkal illette, szidalmazni és fenyegetni kezdte a sértettet: „Ne merjél a házunk közelébe jönni, mert megszurkállak, és ne is gyere a gyermekemhez, te büdös kurva! Mindjárt megütlek te kis hülye, nekem te ne pofázzál! Ha még egyszer odajössz hozzánk, megverlek! Szopd le a faszomat!”
Az I. r. terhelt szidalmazását és fenyegetését a rendelőből az ott dolgozó asszisztens is hallotta. Végül a terheltek távoztak a helyszínről.
A védőnő a vádlottak gyermekét csak ezt követően két-három hét elteltével kereste fel, amikor tudomást szerzett arról, hogy az I. r. terhelt börtönbüntetését tölti.
Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a sértett, mint védőnő közfeladatot ellátó személy, a zaklatás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A másodfokú bíróság – azonos tényállás mellett – ettől eltérő jogi álláspontot fejtett ki. Eszerint az I. r. terhelt által megvalósított cselekmény (fenyegetés során) a sértett semmilyen közfeladatot nem látott el, pusztán az orvos által hatósági jogkörben kiállított orvosi igazolást adta át az I. r. terheltnek és élettársának. Mindemellett a fenyegetés nem tekinthető közvetlennek, hiszen az a távoli jövőre vonatkozott, amennyiben a házuk közelébe megy, akkor fogja megverni, illetve megszurkálni. Ezért tényállási elemek hiányában a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette nem állapítható meg.
Az I. r. terheltnek felrótt bűncselekmény eltérő jogi minősítését indokolva rámutatott arra, hogy az I. r. terheltnek a sértettben komoly félelem keltésére alkalmas módon személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével való megfenyegetése a zaklatás vétségét [1978. évi IV. törvény 176/A. § (2) bek. a) pontja] valósította meg.
A törvényszék ítélete ellen a megyei főügyészség – a törvényes határidőn belül nyújtott be felülvizsgálati indítványt az I. r. terhelt terhére a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból. Álláspontja szerint az I. r. terhelt cselekményének törvénysértő minősítése (közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette helyett zaklatás vétsége) törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte. Ezért a megtámadott határozat megváltoztatását és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában – és képviselője a nyilvános ülésen – a felülvizsgálati indítványt, az abban kifejtettekkel egyetértve fenntartotta. Indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot az I. r. terhelt tekintetében változtassa meg, az I. r. terheltnek felrótt cselekményt minősítse közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének. Ezért az I. r. terheltet, mint erőszakos többszörös visszaesőt a középmértéket meghaladó tartamú fegyházbüntetésre és közügyektől eltiltásra ítélje.
A Kúria a törvényszék ítéletét a felülvizsgálati indítványban megjelölt okból, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja és a Be. 423. § (5) bekezdésére figyelemmel a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írtak szerint vizsgálta felül. Hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést [Be. 373. § (1) bek. I. b.) és I. c) pontja, valamint II-IV. pontjai] nem észlelt.
A felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint találta alaptalannak.
A Be. 423. § (1) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás a felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Közfeladatot ellátó személy az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetben az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy [1978. évi IV. törvény 137. § 2. f) pontja].
Az egészségügyi dolgozó egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggő tevékenysége során a betegellátással és a betegirányítással közvetlenül összefüggő feladatai tekintetében közfeladatot ellátó személynek minősül [1997. évi CLIV. törvény 139. §]. Ugyanakkor a terhesgondozás szabályait rögzítő 33/1992. (XII. 23.) NM rendelet 2. § és 3. § értelmében a terhesgondozás komplex egészségügyi szolgáltatása keretében a szülész-nőgyó-gyász szakorvos, a háziorvos, a védőnő és a gyermeket váró nő együttműködését kívánják meg, amelynek keretében a védőnői szolgálat vezeti a nyilvántartást, a vizsgálati eredményeket, többek között kiállítja és kiadja a terhesgondozási könyvet stb.
Ebből következően – miként arra az ügyészség a felülvizsgálati indítványban helytállóan utalt – az irányadó tényállás szerint a terhesgondozáson való jelenlétet igazoló dokumentum újbóli kiállítása érdekében az egészségügyi intézmény rendelőjében felkeresett, a háziorvossal együttműködő védőnő – szemben a törvényszék megállapításával – közfeladatot ellátó személy.
Az 1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza. Eszerint büntetendő aki a 229. §-ban meghatározott cselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el [1978. évi IV. törvény 230. § (1) bek.].
Téves a törvényszéknek az az álláspontja, miszerint e §-ok szempontjából a fenyegetésnek „közvetlennek” kell lennie. Ilyen, ún. kvalifikált fenyegetésre utaló követelmény e törvényi tényállásból nem derül ki. A fenyegetés fogalmi ismérveire az 1978. évi IV. tv. 138. §-ában írtak vonatkoznak.
Ugyanakkor az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt – a neki nem megfelelő módon kiállított terhesgondozásról szóló irat átvételét követően – a sértettel szemben erőszakos, vagy a bántalmazás ismérveinek megfelelő magatartást nem tanúsított, csupán a védőnőt félelemkeltés céljával szóban fenyegette és szidalmazta. Ugyanakkor ezek a fenyegetések a közfeladatot ellátó személyt – figyelemmel arra is, hogy a kért igazolás átadását követően további jogszerű eljárásra az adott helyen és időben már nem volt szükség – nem akadályozta, intézkedésre nem kényszerítette.
Az I. r. terhelt dühében illette durva szavakkal a sértettet, fenyegetése (ne merjél a házunk közelébe jönni, mert megszurkállak, és ne is gyere a gyermekemhez..., ha még egyszer odajössz hozzánk, megverlek) a sértett megfélemlítését célozták.
Az 1978. évi IV. törvény 2010. évi CLXI. törvény 12. § (1) bekezdésével módosított és 2011. január 1. napjától hatályos 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint aki félelemkeltés céljából mást vagy rá tekintettel hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével fenyeget a zaklatás vétségét követi el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Ebből következően – bár a törvényszék anyagi jogszabályt sértett, amikor a sértettet nem tekintette közfeladatot ellátó személynek – az I. r. terhelt cselekményét az anyagi jogszabályok megsértése nélkül, törvényesen minősítette zaklatás vétségének.
Az erőszakos többszörös visszaesői minőséget meghatározó, 1978. évi IV. törvény 137. § 17. pontja alkalmazását megalapozó személy elleni erőszakos bűncselekmény törvényi felsorolásában a zaklatás vétsége nem szerepel, ezért az I. r. terhelt, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, és az utolsó büntetése kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől a szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el – többszörös visszaeső.
A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a kiszabott büntetés felülvizsgálatának akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. Anyagi jogszabálysértés hiányában a büntetéskiszabás önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta és a törvényszék ítéletét a Be. 426. § alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 435/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás