47/2014. (IV. 24.) VM rendelet

a 2014. évi körzeti erdőtervezésre vonatkozó tervezési alapelvekről, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásról¹

2015.04.01.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (3) bekezdés 2. pontjában,

a 13. § tekintetében az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 112. § (2) bekezdés 5. pontjában

kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 94. § e) és l) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el:

1. § (1) E rendelet hatálya az erdőterv rendelet előkészítésének, és a körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendelet 2. számú mellékletében foglalt ütemezés szerint 2014. évre meghatározott erdőtervezési körzetek körzeti erdőtervezésére, valamint a körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodásra terjed ki.

(2) A körzeti erdőtervezésnek az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Evt.) 31. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti egyedi alapelveit, valamint az érintett körzeti erdőtervek alapján folytatott erdőgazdálkodás egyedi szabályait erdőtervezési körzetenként az 1–14. mellékletek tartalmazzák.

1. Az erdőrészletek kialakítására vonatkozó erdőtervezési alapelvek

2. § (1) A körzeti erdőtervezés során az erdő faállomány-, termőhelyi-, tulajdon-, illetve erdőgazdálkodási viszonyok, továbbá közérdekű funkciók, rendeltetések tekintetében jelentősen eltérő részeit lehetőség szerint a természetben jól fellelhető határok mentén önálló erdőrészletként kell elhatárolni.

(2) A körzeti erdőtervezés során az erdészeti hatósági nyilvántartások folytonossága, illetve az erdőgazdálkodási tevékenységek nyomon követhetősége és értékelhetősége érdekében az erdőrészletek határai, illetve az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói kizárólag az alábbi esetekben módosíthatók:

a) az erdőrészletek határainak természetbeni változása esetén,

b) az Evt. 16. § (5) és (6) bekezdésében foglalt, az erdőtag és az erdőrészlet kialakítása szempontjainak teljesülése érdekében,

c) az erdőrészletek erdészeti hatósági nyilvántartási adatok vonatkozásában történő egyértelmű besorolhatósága, vagy

d) a szálaló és átalakító üzemmódú erdőtömbök optimális kialakítása érdekében, illetve a faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú állományrészek erdőrészletként való lehatárolása érdekében, az erdőgazdálkodóval történő egyeztetés alapján.

(3) A jogszabályokban erdőtervi jellel lehatárolt, védett, illetve fokozottan védett természeti területen található erdők, továbbá az erdőrezervátumok erdőtag és erdőrészlet azonosítói csak a védetté nyilvánító jogszabályban foglalt területi lehatárolás Országos Erdőállomány Adattárban (a továbbiakban: Adattár) való egyértelmű nyomon követhetőségének biztosításával változtathatók meg.

2. Az erdőgazdálkodás üzemmódjának megállapítására, megváltoztatására vonatkozó szabályok

3. § (1) Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód állapítható meg azokra az erdőkre vonatkozóan:

a) amelyek termőhelyi okok miatt gyenge fejlődésűek, de hosszú távon állékonyak és önfelújulásra képesek,

b) amelyekben a terepviszonyok az erdőgazdálkodást nagymértékben korlátozzák,

c) amelyek kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj, továbbá védett illetve fokozottan védett faj jelentős, a 7. § (4) és (5) bekezdés alapján meghatározott állományának élőhelyei,

d) amelyek fokozottan védett természeti területen helyezkednek el, és a természetvédelmi cél a bolygatatlanság fenntartása,

e) amelyekben a környezeti adottságok miatt a vízvédelmi, partvédelmi vagy árvízvédelmi cél más módon nem érhető el, vagy

f) amelyek esetében az erdőgazdálkodó azt kéri,

és az erdők védelmét, fennmaradását nem veszélyezteti, valamint az a)–c) pontban foglalt esetekben az erdő rendeltetéséből következő védelmi célok más üzemmód mellett nem biztosíthatóak.

(2) Szálaló üzemmódú erdőgazdálkodás rendszeres magtermő kort elért, elsősorban természetes, természetszerű és származék erdőkben folytatható.

(3) Átalakító üzemmódot lehet megállapítani, illetve engedélyezni azokban az erdőkben, amelyekben az erdőgazdálkodó hosszú távon szálaló üzemmódban kíván gazdálkodni, de annak alapfeltételei a kérelem benyújtásakor teljes körűen még nem adottak.

3. A fakitermelésekre vonatkozó erdőtervezési alapelvek

4. § (1) Vágásérettségi kort csak a vágásos és az átalakító üzemmódú erdők faállományára kell meghatározni, az adott erdőre vonatkozóan e rendeletben meghatározott vágásérettségi szakasz határértékei között, az erdő termőhelyi viszonyai, fafajösszetétele, egészségi állapota valamint felújulóképessége figyelembevételével.

(2) A vágásérettségi szakasz felső határértékénél magasabb vágásérettségi kort meghatározni csak az erdőgazdálkodó egyetértésével, vagy az adott határértéknél idősebb erdőben lehet. Az erdőgazdálkodó egyetértése kell az utóbbi esetben akkor is, ha a vágásérettségi kor a körzeti erdőtervezés ciklusán túlmutat.

(3) A vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni, és ahhoz kapcsolódóan rendkívüli véghasználatot tervezni – a mellékletekben szereplő eltéréseken túl – csak vis maior esetben, az erdő egészségi állapotának jelentős romlása, vagy fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás tervezése esetén lehet. Ebben az esetben a véghasználat területét az 1–14. mellékletekben rögzített, az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai tekintetében nem kell számításba venni.

(4) Tarvágást – fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítás esetét kivéve – csak az erdő azon fafajára lehet tervezni, amelynek a kora a körzeti erdőterv időbeli hatálya alatt eléri a vágásérettségi kort.

(5) E rendelet alkalmazásában véghasználati időszak a fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén az első és az utolsó véghasználati fakitermelés között eltelt idő.

(6) Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás esetén a vágásérettségi kort úgy kell megállapítani, hogy az a véghasználati időszak közepére essen.

(7) Természetes, természetszerű és származék erdőben a holt faanyag megfelelő mértékű előfordulásának biztosítása érdekében egészségügyi termelés csak akkor tervezhető, ha legalább 5 m³/ha mennyiségű holt faanyag már jelen van az erdőben. Ez alól kivételt képezhetnek az egészséges egyedekre is veszélyt jelentő, fertőző károsítások megelőzőse érdekében szükséges fakitermelések, valamint a nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban lévő erdők, ahol fekvő holtfát visszahagyni csak az árvízvédelmi szempontok figyelembevételével lehet.

(8) A körzeti erdőtervezés során egyéb termelés

a) kiemelt közjóléti, természetvédelmi, örökségvédelmi vagy árvízvédelmi cél elérése érdekében, amennyiben az adott fakitermelés más tervezett fakitermelés keretében nem oldható meg,

b) faanyagtermelést nem szolgáló erdőkben szükségessé váló fakitermelések esetében,

c) az engedélyezett igénybevételek végre nem hajtott fakitermelései esetében

tervezhető.

4. A fakitermelésekre vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

5. § (1) A véghasználatok során fakitermelési korlátozás alá eső, vagy kitermelni nem szándékozott faegyedeket – hagyásfákat – 2,0 ha-nál nagyobb végvágott vagy tarvágott területen lehetőség szerint 0,1–0,3 hektár területű hagyásfa csoportokban, egyéb esetekben egyenletes térbeli elhelyezkedés mellett kell visszahagyni. A hagyásfákat, hagyásfa csoportokat – amennyiben található a területen – őshonos fafajokból, idősebb, de még állékony, illetve böhöncös, odvas faegyedekből kell visszahagyni. A hagyásfa csoportokat továbbá úgy kell kialakítani, hogy azok a természetvédelmi vagy közjóléti jelentőségű, ismert pontszerű helyszíneket (így különösen fokozottan védett madár fészke, forrás, barlang bejárata, erdei emlékmű vagy közjóléti létesítmény, berendezés) is tartalmazzák.

(2) A hagyásfák, hagyásfa csoportok erdészeti tájban honos fafajú egyedei csak különleges, indokolt esetben, így különösen veszélyelhárítás, az erdő védelme és fenntartása érdekében termelhetők ki.

(3) A hagyásfa csoportokban található holtfát, valamint a (2) bekezdés szerint kitermelt faanyagot vissza kell hagyni a területen.

5. Természetvédelmi célú erdőtervezési alapelvek

6. § (1) E rendeletben szereplő előírásokat védett természeti területek esetében az adott területre vonatkozó, jogszabályban kihirdetett természetvédelmi kezelési tervben, illetve a vonatkozó természetvédelmi jogszabályokban foglalt sajátos előírásoknak megfelelő eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) Az Evt. 33. § (2) bekezdés e), f) és i) pontjában foglaltakat védett természeti területeken álló erdők esetében a természetvédelmi kezelési állásfoglalás, a Natura 2000 hálózat részét képező területen (a továbbiakban: Natura 2000 terület) található erdő esetén a Natura 2000 fenntartási terv, vagy annak hiányában a Natura 2000 javaslat figyelembevételével kell meghatározni.

(3) Védett természeti területen, illetve a Natura 2000 területen található erdő körzeti erdőtervezése során kiemelt figyelemmel kell lenni az alábbi védelmi célok teljesülésére:

a) az erdők – különösen a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek – természetességi állapotának, biológiai és genetikai sokféleségének, fajkészletének fenntartása, illetve lehetőség szerinti javítása vagy bővítése,

b) a védett vagy fokozottan védett, illetve a közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajok élőhelyének, és az egyéb természeti értékeknek a védelme, valamint

c) az erdő által meghatározott tájképi értékek megőrzése, táji léptékben az erdőtársulások sokszínűségének fenntartása.

(4) A (3) bekezdésben foglaltak érvényesülése érdekében az érintett erdőkben

a) ahol a természetvédelmi szempontok indokolják – kiemelten a Natura 2000 elsődleges rendeltetésű, illetve a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelynek minősülő erdőkben –, és ahol a természeti feltételek arra adottak, törekedni kell az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, amit a védelmi célok, és az erdő természeti állapota függvényében hosszabb véghasználati időszakú, egyenlőtlen bontáson alapuló fokozatos felújítóvágás vagy szálalóvágás alkalmazásával, a tarvágás végrehajtásának térbeli és időbeli tagolásával, illetve a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodással lehet elérni;

b) tarvágás véghasználatként csak akkor tervezhető, ha az erdő felújítása más erdészeti módszerrel nem, vagy – természetvédelmi szempontból is – legcélszerűbben így kivitelezhető, azonban ebben az esetben is törekedni kell az egybefüggő vágásterület kiterjedésének csökkentésére;

c) az erdőneveléseket úgy kell megtervezni, hogy azok a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen elegyfafajok, különös tekintettel az intenzíven terjedő fajok visszaszorítását, az őshonos fafajok elegyarányának az emelését, valamint az elegyesség fenntartását, növelését szolgálják;

d) a vágásérettségi kort természetes, természetszerű vagy származékerdőben a természetvédelmi célok, a hozamvizsgálat eredményeinek, a természetes felújítás követelményeinek és az erdő egészségi állapotának együttes figyelembevételével, lehetőség szerint a vágásérettségi szakasz felső felében kell meghatározni;

e) a véghasználatok tervezése során arra kell törekedni, hogy a védett természeti területen, illetve Natura 2000 területen az erdészeti tájban honos fafajokkal jellemezhető faállomány típusok, illetve a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok esetében a korosztályviszonyok kiegyenlítettek legyenek, mindig legyen idős erdő;

f) a 2,0 hektár vagy annál nagyobb területű, természetes, természetszerű vagy származék erdő véghasználatát az erdészeti tájban honos fafajú hagyásfák, illetve hagyásfa csoportok visszahagyásával kell megtervezni, melynek során a korábban hagyásfa csoport célból megosztással leválasztott, faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészleteket is figyelembe kell venni;

g) az erdőfelújítások tervezése során intenzíven terjedő fafaj még elegyfafajként sem alkalmazható, kivéve az akác főfafajú, vagy legalább 30% elegyarányban akác fafajból álló erdőt, ahol legfeljebb a korábbi fafajösszetétel mellett tervezhető az akác elegyes célállománnyal történő felújítás;

h) a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők véghasználata után a fafajcserével járó erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként minden esetben meg kell tervezni;

i) az erdőszerkezet-átalakítás kizárólagos módon történő tervezése védett természeti területen a természetvédelmi célok és az erdei haszonvételi lehetőségek együttes figyelembevételével, ütemezetten történhet.

6. Természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

7. § (1) Védett természeti területen, illetve a Natura 2000 területen található erdő kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása, és lehetőség szerinti javítása érdekében, a természetvédelmi szempontokkal összhangban

a) az erdőnevelések során

aa) természetes, természetszerű és származék erdőkben a termőhelynek nem megfelelő, vagy az erdészeti tájidegen elegyfafajokat – különös tekintettel az intenzíven terjedő fajokra – lehetőség szerint teljes mértékben vissza kell szorítani;

ab) az átmeneti és kultúrerdőkben, valamint a faültetvényekben – ahol arra lehetőség van, de különösen a fekete- és erdeifenyves főfafajú erdőkben – megfelelő csoportos jellegű gyérítési módszerek alkalmazásával elő kell segíteni az őshonos fafajok előretörését;

ac) a nagy kiterjedésű, egykorú és kevés fafajból álló erdők lombkorona-, cserje-, valamint lágyszárú szintjében elő kell segíteni a faji, életkori és szerkezeti változatosság növekedését;

b) a fakitermelések során

ba) természetes, természetszerű és származék erdőkben lehetőség szerint egyenletes eloszlásban böhöncös, odvas faegyedeket, valamint álló és fekvő holtfát kell visszahagyni a területen;

bb) az erdőszegélyek kialakulására, valamint a meglévő erdőszegélyek kíméletére különös hangsúlyt kell fektetni;

bc) az erdészeti tájban őshonos fajokból álló cserjeszintet legalább olyan mértékben meg kell hagyni, vagy a cserjeszint szükségessé váló átmeneti eltávolítását olyan módon kell végrehajtani, hogy az adott erdőtársulásra jellemző cserjeszint kialakulásának feltételei biztosítottak legyenek;

bd) a készletező helyek és a közelítő nyomok kijelölése során a természeti értékek és a természetes újulat lehetséges legkisebb mértékű károsítására kell törekedni;

be) a vágástéri maradék égetéssel történő megsemmisítését – amennyiben a vágásterületen történő visszahagyása egyéb védelmi célokat nem veszélyeztet – lehetőség szerint kerülni kell;

c) az erdőfelújítás során

ca) erdőszerkezet-átalakítás esetén biztosítani kell az idős faállomány alatt felverődött, a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló természetes újulat megmaradását, kivéve ha az akadályozza az erdőszerkezet-átalakítást, vagy az idegenhonos, illetve intenzíven terjedő fafajok hatékony visszaszorítását;

cb) a természetszerű és származék erdők felújítása során teljes talajelőkészítés csak akkor végezhető, ha az erdőfelújítás sikeressége érdekében az elengedhetetlen;

cc) tuskózás csak az erdőfelújítás – elsősorban az erdőszerkezet-átalakítás – sikerességének biztosítása céljából végezhető;

cd) tuskóprizma őshonos fafajokból álló erdővel, valamint gyep-, illetve vizes területtel határosan csak kivételesen indokolt esetben helyezhető el;

d) fokozottan védett madár, vagy védett ragadozó madár életfeltételeinek biztosítása érdekében

da) a lakott fészek legalább 100 méteres környezetében az erdőőrzési és az előírt erdővédelmi feladatok végrehajtásán kívül erdőgazdálkodási tevékenység szaporodási és utódnevelési időszakban csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a (7) bekezdésben foglaltak szerint végezhető;

db) a (6) bekezdés szerint nyilvántartott fészek – ide nem értve a nem foglalt műfészkeket – környezetében további korlátozás is elrendelhető.

(2) A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 23. § (2) bekezdése alapján védett – a természetvédelmi hatóság határozatában kijelölt – természeti értékek és területek, továbbá a Tvt. 48. § (2) bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított mesterséges üregek, és a Tvt. 19. § (1) bekezdésében meghatározott, védetté nyilvánított földtani természeti értékek, valamint védett természeti területen az Evt. 13. § (1) bekezdés a) pont af) alpontja, és az érintett erdőrészlet leírólapján is feltüntetett, Evt 13. § (1) bekezdés b) pontja szerinti erdei vízfolyások és az erdei tavak védelme érdekében, azok földfelszíni elhelyezkedéséhez 25 méternél közelebb fakitermelés és faanyag készletezés csak a természetvédelmi célokkal összhangban végezhető.

(3) Védett növény élőhelyeként szolgáló tisztáson, különösen ha az védett természeti területen, vagy Natura 2000 területen, jelölő élőhelytípusba sorolható növénytársulás élőhelyén található, faanyag mozgatás, illetve faanyag készletezés – e rendelet hatálybalépésekor már meglévő, akár csak időszakosan használt erdei farakodó és készletező hely, valamint erdei feltáró hálózat kivételével – csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a (7) bekezdésben foglaltak szerint végezhető.

(4) Közösségi jelentőségű vagy kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében előírt korlátozás csak a faj monitorozott adatok alapján megállapított jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló erdőkre vonatkozik.

(5) Védett, fokozottan védett faj megőrzése, védelme érdekében előírt korlátozás csak a faj bizonyítottan előforduló és populáció kialakítására képes állománya erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgáló erdőre vonatkozik.

(6) A fészekvédelmi korlátozások a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv által az erdőgazdálkodóval, valamint az erdészeti hatósággal ismertetett, és erdőrészlet szinten az erdőtervben is rögzített elhelyezkedésű fészek környezetére vonatkoznak.

(7) Ha e rendelet szerint valamely erdőgazdálkodási tevékenységet a természetvédelmi célokkal összhangban kell elvégezni, az erdőgazdálkodó a tevékenység megkezdése előtt legalább 15 nappal megkeresi a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, amely 15 napon belül írásban tájékoztatja az erdőgazdálkodót a tevékenység végzésének természetvédelmi feltételeiről.

(8)² A (7) bekezdés szerinti tájékoztatást a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szerv egyidejűleg megküldi az illetékes környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságnak és erdészeti hatóságnak is.

7. Közjóléti célú erdőtervezési alapelvek

8. § A közjóléti rendeltetésű erdők közül a parkerdőkben és a gyógyerdőkben a közjóléti – kiemelten a sport, turisztikai, üdülési, egészségügyi, valamint egészségvédelmi funkciók megfelelő érvényesülése érdekében

a) törekedni kell a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérésre;

b) vágásos üzemmód esetén az erdő egészségi állapotának, továbbá az idős erdő alatt megtelepedett újulat életfeltételeinek figyelembevételével a vágásérettségi kor emelésére kell törekedni, a véghasználatot több ütemben indokolt végrehajtani, valamint fokozatos felújítóvágás esetén hosszabb véghasználati időszakot kell alkalmazni;

c) az erdőfelújítás és az erdőnevelés során változatos korú, fafajösszetételű és szerkezetű, hosszú távon állékony faállományt kell kialakítani, amely érdekében – az erdő természetességi állapotának fenntartása mellett – az erdők esztétikai értékét növelő, vagy oktatási célokat szolgáló, idegenhonos, intenzíven nem terjedő, allergiás kockázatot nem növelő fafajú vagy fajtájú faegyedek szálankénti elegyítése, vagy visszahagyása is megengedett.

8. Közjóléti célú erdőgazdálkodási szabályok

9. § (1) A turisták által sűrűn látogatott erdőben, különösen a közjóléti létesítmények és nyomvonalak környezetében folytatott erdőgazdálkodás során törekedni kell a turisták zavarásának mérséklésére és a balesetveszély csökkentésére. Ennek érdekében ezeken a területeken az erdőgazdálkodási tevékenységeket lehetőség szerint látogatási csúcsidőszakokon kívüli – elsősorban téli – időszakban, az erdő látogatását rövid ideig korlátozva, az erdők esztétikai értékének fenntartására, valamint az allergiás kockázatok mérséklésére törekedve, a közjóléti berendezésekben és létesítményekben keletkező károk gyors felszámolásával kell végrehajtani, továbbá a balesetveszély elkerülése érdekében álló holtfát nem szabad visszahagyni.

(2) A közjóléti nyomvonalak mentén folytatott erdőgazdálkodás során

a) a kijelölt vagy bejelentett turistautak, a lovaglás és kerékpározás célját szolgáló utak jelzéseit hordozó fákat kímélni kell,

b) az a) pont szerinti nyomvonalak közelítésre, készletezésre történő használatát lehetőség szerint kerülni kell, valamint

c) az a) pont szerinti nyomvonalakon történő közlekedés akadályoztatása esetén (így különösen kerítés építése, fakitermelés) gondoskodni kell figyelmeztető táblák kihelyezéséről és a megfelelő elkerülő útvonalak kijelöléséről.

9. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőtervezési alapelvek

10. § (1) A körzeti erdőtervezés során a nagyvízi meder, azon belül az egyes levezető sávok határvonalai a nagyvízi mederkezelési tervek elkészültéig a vízügyi igazgatási szervnek az erdészeti hatósággal, valamint természetvédelmi vagy Natura 2000 rendeltetésű erdő esetén a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett szakvéleménye alapján kerül meghatározásra.

(2) A folyók hullámtereinek árvízvédelmi szempontok szerint elkülönített egyes részein található erdők körzeti erdőtervezését az adott területkategóriákra érvényes árvízvédelmi szempontokkal és korlátozásokkal összhangban kell végrehajtani.

10. Vízvédelmi, partvédelmi, és árvízvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

11. § (1) A nagyvízi meder lefolyási viszonyainak javítása érdekében

a) az elsődleges és másodlagos levezető sávokban az erdőnevelések során törekedni kell

aa) az árvízi folyásiránnyal párhuzamosan futó sorok, illetve pászták kialakítására;

ab) a mértékadó árvízszinthez igazodva törzskiválasztó gyérítési kortól a faegyedek magasságának egyharmadáig, 12 méteres magasságot meghaladó faegyedeknél legalább 4 méteres törzsmagasságig ágtiszta állapotban tartására;

ac) a fa- és cserjefélék cserjeszintben történő visszaszorítására;

b) a nagyvízi meder teljes területén a fakitermelések során

ba) a vágástéren feldolgozatlan faanyag és ágdarabok nem maradhatnak;

bb) hagyásfák, hagyásfa csoportok, valamint holt faanyag visszahagyása során az árvízvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni;

c) az elsődleges és másodlagos levezetési sávokban az erdőfelújítás során

ca) a tuskózást lehetőség szerint tuskófúrással kell kivitelezni, ha ez nem lehetséges, a kiemelt tuskókat a területről el kell szállítani, vagy az árvízi folyásiránnyal párhuzamosan kialakított prizmákba rakva kell deponálni;

cb) mesterséges vagy alátelepítéssel kombinált természetes erdőfelújítás során a sorokat az árvízi folyásiránnyal párhuzamosan kell kialakítani.

(2) Az árvízvédelmi töltések szabadon tartandó védősávjában, illetve a töltéseket keresztező rámpákon történő faanyagmozgatás és készletezés során a töltések kíméletére kiemelt figyelmet kell fordítani, az árvízi biztonság csökkenésével járó mechanikai sérülésük esetén a helyreállításról haladéktalanul gondoskodni szükséges.

(3) A vízbázisok védelmét szolgáló erdők esetében törekedni kell az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására, valamint a víztermelő helyek környékén a megfelelő cserjeszint kialakítására és fenntartására. A folyamatos erdőborítás mielőbbi elérése érdekében az erdőfelújításokat – egyéb jogszabályi korlátozások hiányában, és a termőhelyi adottságok figyelembevételével – lehetőség szerint különböző vágásérettségi korú fafajok elegyes erdősítésével kell végrehajtani.

(4) A síkvidéki, mezőgazdasági művelés alatt álló területekkel körülvett ivóvízbázisokat határoló vízvédelmi erdők tarvágás jellegű véghasználatát csak több ütemben, lehetőség szerint minél kisebb területi kiterjedésű tarvágásokkal lehet végrehajtani.

11. Záró rendelkezések

12. § Ez a rendelet a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

13. §³

1. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Budai-hegyek erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet a Budai-hegységben, a Mezőföld északi részén, valamint kisebb részben a Duna árterén található. A hegyvidéki területeken jellemzően természetes úton kialakult, az ártéren természetes úton kialakult erdők, faültetvények, a mezőföldön telepített kultúrerdők találhatók.

A védett természeti és a Natura 2000 területek aránya jelentős(57% és 71%), amire a körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelemmel kell lenni. A táj, az erdők, a kultúrtörténeti emlékek sokakat vonzanak a térségbe, így az erdők jelentős közjóléti szerepet is betöltenek.

Ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a faanyagtermelési célkitűzéseket a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok – gyakran együttes – érvényre juttatásával összhangban szolgálják. Az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során így fokozottan törekedni kell az őshonos fafajokból álló, és a természeteshez közelálló szerkezetű erdők megőrzésére, az erdők természetes úton való felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

Az érintett területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv jelenleg mindössze a védett erdők 3%-ára vonatkozóan áll rendelkezésre, Natura 2000 fenntartási terv pedig még nem készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére különösen a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdőtípusba tartozó erdők – különösen a véderdő jellegű karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani. Ennek érdekében a 0,5 hektárnál nagyobb, kiemelt természetvédelmi jelentőségű erdőfoltokat lehetőség szerint külön erdőrészletbe kell sorolni.

3.2. Szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőben nagyobb területű erdőrészletek, erdőtömbök kialakítására kell törekedni.

3.3. Villamos vezetékek mellett elhelyezkedő erdőrészletek határvonalainak kialakítása során a vezetékek biztonsági övezetét – az erdő igénybevételi engedélyekkel összhangban – figyelembe kell venni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében javasolt.

4.2. Faanyagtermesztést nem szolgáló üzemmódot, valamint szükség szerint teljes erdőgazdálkodási korlátozást elsősorban a kiemelt természetvédelmi jelentőségű felnyíló erdőkben javasolt megállapítani, ha az élőhely folyamatos fennmaradása csak így biztosítható.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

a) Az akácosok kivételével az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőket a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

b) A véghasználatra tervezett akác főfafajú, 100 %-os állami tulajdonban lévő erdők területének 15 %-án – elsősorban az őshonos fafajú erdőtömbökben található, illetve a magas természeti értékű, erdő- és gyepterületeket veszélyeztető akácosokban – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

c) A fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása, illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok közül a lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180), a pannon gyertyános tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0), a pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0), az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0),

b) a közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyek közül a szubmontán- és montán bükkösök (Luzulo-fagetum) (9130), keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis és Ulmus minor, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (91F0), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

5.2.2. A körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelemmel kell lenni a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (6210), mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (8210), pannon sziklagyepek (6190), szubkontinentális peripannon cserjések (40A0), szubpannon sztyeppék (6240), mészkedvelő vagy bazofil varjúhájas gyepek (6110), síksági pannon löszgyepek (6250) fennmaradásának és kedvező természetvédelmi helyzetének biztosítására.

5.2.3. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, természetszerű, vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található.

5.2.4. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni.

5.2.5. Holt faanyagot lehetőség szerint az erdészeti tájban honos fafajú faegyedekből kell visszahagyni a területen.

5.2.6. A puhafás ligeterdőkben (91E0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási célból tervezhető.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A változatos felszíni formák, a sziklaalakzatok, a sziklafalak, a sziklagyepek, a szurdokvölgyek, a források, a természetes vízfolyások, valamint a természetes tisztások megőrzésére különös figyelmet kell fordítani.

6.1.2. A kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) védelme érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén – 1-5 % elegyarányban – a felverődött sarjak visszahagyásával és megőrzésével kell elősegíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.1.3. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) élőhelyein a cserjeszint kímélete szükséges.

6.1.4. A havasi cincér (Rosalia alpina) élőhelyein az erdőből és az erdőterület 100 m-es körzetéből a kitermelt bükk faanyagot lehetőség szerint május 31-ig el kell szállítani.

6.1.5. Az erdőfelújításokban a mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.1.6. Az erdei tisztásokat természetvédelmi célból indokolt hosszú távon fenntartani.

6.1.7. Teljes talajelőkészítés csak a kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő felújítása, valamint a természetvédelmi kezeléssel összhangban végzett erdőszerkezet átalakítások során végezhető.

6.1.8. A holtfához kötötten fejlődő, védett erdei rovarfajok például a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a havasi cincér (Rosalia alpina), valamint védett erdei madár- és denevérfajok, például fekete harkály (Dryocopus martius), közép tarkaharkály (Dendrocopos medius), piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteini)) védelme érdekében az egy évnél régebben elhalt faanyagot a természetszerű és származék erdőben a fakitermelések során vissza kell hagyni az erdőrészletben. Kivételt jelentenek azok a cseres, illetve tölgyes véghasználatok, ahol az erdőfelújítások, az első kivitelek sikerességének biztosítása érdekében e korlátok maradéktalanul nem érvényesíthetőek.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A cserjeszint védelmére különösen a pannon molyhos tölgyes Quercus pubescensszel (91H0) élőhelytípusba tartozó erdőkben kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.2.2. A közösségi jelentőségű, jelölő kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) védelme érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén – 1-5 % elegyarányban – a felverődött sarjak visszahagyásával és megőrzésével kell elősegíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.2.3. A közösségi jelentőségű, jelölő díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) élőhelyein a cserjeszint kímélete szükséges.

6.2.4. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő havasi cincér (Rosalia alpina) élőhelyein az erdőből és az erdőterület 100 m-es körzetéből a kitermelt bükk faanyagot lehetőség szerint május 31-ig el kell szállítani.

6.2.5. Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületeken előforduló, közösségi jelentőségű jelölő élőhelytípusok – pannon sziklagyepek (Stipo-Festucetalia pallentis) (6190), meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (6210), sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (6510), hegyi kaszálórétek (6520), mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (8210), szubkontinentális peripannon cserjések (40A0), szubpannon sztyeppék (6240), síksági pannon löszgyepek (6250) – területének, illetve a közönséges ürge (Spermophilus citellus) állományok előfordulási helyének erdősítése tilos.

6.2.6. A szubkontinentális peripannon cserjések (40A0) területén cserjeritkítás nem végezhető.

6.2.7. Az élő vagy holtfához kötötten fejlődő, védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei rovarfajok például a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a havasi cincér (Rosalia alpina), valamint a védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei madár- és denevérfajok például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteini)) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a böhöncös, odvas fák, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyására kiemelt figyelmet kell fordítani. A természetszerű és származék erdőben az egy évnél régebben elhalt faanyagot a fakitermelések során vissza kell hagyni az erdőrészletben. Kivételt jelentenek azok a cseres, illetve tölgyes véghasználatok, ahol az erdőfelújítások, az első kivitelek sikerességének biztosítása érdekében e korlátok maradéktalanul nem érvényesíthetőek.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. Honvédelmi rendeltetésű erdőkben erdőgazdálkodás csak a honvédelmi érdekekkel összhangban folytatható.

6.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.4.1. Talajhoz kötődő védett vagy közösségi jelentőségű jelölő fajok élőhelyéül szolgáló erdőben teljes talajelőkészítés csak kivételes esetben, a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

6.4.2. A bíboros sallangvirág (Himantoglossum caprinum), a fénylő zsoltina (Serratula lycopifolia), valamint a nőszőfű fajok (Epipactis spp.) erdőtervben rögzített élőhelyén és annak 50 méteres környezetében erdőgazdálkodási tevékenység csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint folytatható.

6.4.3. Védett és/vagy közösségi jelentőségű geofiton növények (például hóvirág (Galanthus nivalis)) jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben február 15-től március 14-ig fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

6.4.4. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

a) Vándorsólyom (Falco peregrinus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

Az erdőgazdálkodási tevékenységek e rendelet 7. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, szaporodási és utódnevelési időszakra vonatkozó korlátozását – a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, gépi eszközt nem igénylő erdőművelési munkák kivételével – a lakott fészektől számított 100-300 méteren belül is fenn kell tartani.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

b) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

Az erdőgazdálkodási tevékenységek 7. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, szaporodási és utódnevelési időszakra vonatkozó korlátozását – a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, gépi eszközt nem igénylő erdőművelési munkák kivételével – a lakott fészektől számított 100-400 méteren belül is fenn kell tartani.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

c) Fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 31.

A felsorolt fajok élőhelyein a fakitermelési munkák során lehetőség szerint idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) élőhelyein – amennyiben a faállományviszonyok lehetővé teszik – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 15 m³ mennyiségű fekvő holtfaanyag jelenlétét kell biztosítani.

A fehérhátú fakopáncs fészkétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

d) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

e) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés nem végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, fagyönggyel fertőzött fákat kell visszahagyni.

f) Uhu (Bubo bubo):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

g) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

h) Bajszos sármány (Emberiza cia), lappantyú (Caprimulgus europaeus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

A bokorerdő-jellegű területeken, karsztbokorerdőkben, sziklakibúvásos részeken, sziklagyepeken és melegkedvelő tölgyes erdőkben erdőgazdálkodási tevékenységre lehetőség szerint ne kerüljön sor. Fent kell tartani az idős állományrészeket, karsztbokorerdőket. Kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.1.1. A vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek:

	A	B	C
1.	Előhasználati mód	m³/ha
1.	Előhasználati mód	min.	max.
2.	Törzskiválasztó gyérítés	10	50
3.	Növedékfokozó gyérítés	20	85

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például házi, madár-, barkóca berkenye, madárcseresznye, tatárjuhar, rezgőnyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, hegyi szil), valamint cserje fajok (például húsos som, mogyorós hólyagfa) megfelelő arányú megőrzését.

7.2.2. Faültetvény természetességű erdőkben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

7.3. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

	A	B	C	D	E
1.	Faállománytípus neve	Vágásérettségi szakaszok (év)
		Gazdasági	Közjóléti	Védelmi
		Gazdasági	Közjóléti	Természetvédelmi	egyéb védelmi
		elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan
2.	Mageredetű Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek	100-130	100-150	110-150	100-150
3.	Sarj eredetű Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek	90-120	90-140	100-140	90-140
4.	Mageredetű kocsánytalan tölgyesek	90-120	90-150	100-150	90-150
5.	Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek	85-110	85-140	90-140	85-140
6.	Mageredetű cseresek	80-100	80-140	90-140	80-140
7.	Sarj eredetű cseresek	80-100	80-140	85-140	80-140
8.	Bükkösök	90-130	90-150	100-150	90-150
9.	Kőrisesek	70-120	70-140	75-140	70-140
10.	Gyertyánosok; hársasok	70-110	70-120	80-120	70-120
11.	Nemes nyárasok	15-35	15-45	15-40	15-45
12.	Egyéb lombosok	20-120	20-150	20-150	20-150
13.	Akácosok	25-50	25-65	30-65	25-65
14.	Fenyvesek	40-80	40-120	40-120	40-120

7.3.1. A korábban kialakult nagyobb egykorú erdőtömbök felújítása esetén, különösen átalakító üzemmód mellett az újabb egykorú erdőtömb kialakulása megakadályozása érdekében, különleges esetben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható, természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetén a természetvédelmi kezelésért felelős szervvel egyeztetett módon.

7.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

	A	B
1.	Véghasználat módja	hektár
2.	Tarvágással érintett terület	1650
2.	Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe	1650
3.	Összesen	1650

7.4.1. A nagy területen érintett állami erdőgazdálkodók a természetes felújítások támogatása és a tartamosság követelményeinek megfelelően a területükre vonatkozóan a bővebb véghasználati előírásból évente maximálisan csak a 30 éves vágásérettség átlagának megfelelő arányos részt hajthatják végre.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. A körzetben előforduló természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében a véghasználatok és erdőfelújítások tervezése során az alábbi táblázatban foglalt lehetőségeket kell irányadónak tekinteni azzal, hogy tarvágás, illetve mesterséges erdőfelújítás csak az adott termőhelyi viszonyok mellett az elvárt célállománnyal természetes úton igazolhatóan nem felújítható erdőben, valamint az őshonos, de az adott termőhelynek nem megfelelő fafajokból álló erdő (konszociációk) erdőszerkezet-átalakítása esetében, azok rendeltetéseivel összhangban tervezhető.

	A	B	C
	Faállománytípus	Véghasználat	Felújítás (erdősítés) módja
1.	kocsánytalantölgyesek, molyhos tölgyesek, bükkösök, cseresek	Szálalóvágás, Felújítóvágás	Természetes felújítás magról
2.	Kocsányos tölgyesek	Szálalóvágás, Felújítóvágás	Természetes felújítás magról
3.	Kocsányos tölgyesek	Tarvágás	Mesterséges felújítás
4.	Kőrisesek	Szálalóvágás, Felújítóvágás	Természetes felújítás magról
5.	Kőrisesek	Tarvágás	Mesterséges felújítás (szerkezetátalakítás)
6.	Gyertyánosok, Juharosok, Hársasok	Tarvágás	Mesterséges felújítás (szerkezetátalakítás)
7.	Gyertyánosok, Juharosok, Hársasok	Szálalóvágás, Felújítóvágás	Természetes felújítás magról
8.	Égeresek	Szálalóvágás, Felújítóvágás	Természetes felújítás sarjról
9.	Égeresek	Tarvágás	Természetes felújítás sarjról vagy mesterséges felújítás
10.	Hazai nyárasok	Tarvágás	Mesterséges felújítás
11.	Hazai nyárasok	Tarvágás	Természetes felújítás sarjról
12.	Fűzesek	Tarvágás	Mesterséges felújítás

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Az erdőnevelési munkák során a második lombkoronaszintet és a cserjeszintet kímélni kell.

8.2. Az erdőnevelési munkák során az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos, értékes elegyfafajok (például vadgyümölcsök, különös tekintettel a védett dunai berkenye (Sorbus danubialis), illetve a szintén védett más állandósult berkenye kis fajok (Sorbus spp.)) további fejlődését.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A feltáró hálózat bővítése – védett természeti, valamint Natura 2000 területen a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett – elsősorban a szálaló, valamint az átalakító üzemmódú erdőkezelés érdekében javasolt.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A faanyagmozgatás során a közelítő nyomokból kiinduló eróziót meg kell akadályozni.

10.2. Az állandó vagy időszakos vízfolyásokon keresztül történő anyagmozgatást lehetőség szerint kerülni kell, arra csak olyan módszerrel vagy időszakban kerülhet sor, ami a lehető legkisebb mértékben eredményezi a meder erodálódását, vagy a vízfolyás élővilágának károsodását.

10.3. Az erdei vízfolyásokban történő hosszirányú faanyagmozgatás, valamint közlekedés tilos.

10.4. Védett természeti és Natura 2000 területeken faanyagmozgatásra a 11.1. pontban foglalt időszakban csak a rakodókon, illetve az erdészeti feltáró hálózat részét képező területeken kerülhet sor.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

11.2. A kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdőkben fakitermelés a vegetációs időszakban is engedélyezhető.

11.3. A tisztítások és törzskiválasztó gyérítések esetében a gépi eszközt nem igénylő – ide értve a motorfűrészes munkákat is - munkaműveletek elsősorban július 15. és augusztus 15. közötti időszakban engedélyezhetőek.

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a természetszerű vagy származék erdő természetességi állapotú erdőben, amennyiben az természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes elegyes vagy elegyetlen égeres, kocsányos tölgyes, hazai nyáras, hazai füzes faállománytípusú erdők – védett természeti, valamint Natura 2000 területeken kocsányos tölgyesek esetében elsősorban származékerdőben –, valamint az erősen károsodott erdők),

b) a származék erdő természetességi állapotú, a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú erdőben, ha a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor, valamint

c) az átmeneti, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdőben.

2. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Bugaci erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek meghatározó hányada (76%-a) jelenleg elsődlegesen faanyagtermelést szolgál. A 23%-nyi védelmi elsődleges rendeltetésű erdők hozzávetőlegesen fele természetvédelmi rendeltetésű. A Natura 2000 hálózat részeként a körzet erdeinek 15%-a került kijelölésre. Ennek megfelelően az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományos és bevált tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzetben nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

A természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv, illetve Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű erdőkben 2,0 hektárnál kisebb erdőrészletek lehetőség szerint ne keletkezzenek.

3.2. Az erdőtervezés során a 0,5 hektárnál nagyobb, összefüggő területű, kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, illetve az őshonos fafajokból álló erdőfoltokat lehetőség szerint külön erdőrészletbe kell sorolni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen

a) az V-VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyen álló, védelmi rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdők,

b) a kubikgödrökben található, őshonos fafajokból álló erdők,

c) a part menti puhafás galéria erdők, valamint

d) a határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű nyáras-borókás valamint erdőssztyepp tölgyes felnyíló erdők

esetében indokolt.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdészeti tájidegen főfafajú erdőket a véghasználatukat követően – amennyiben az lehetséges – a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokkal kell felújítani. Amennyiben az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású felnyíló erdő létesíthető, az invazív fajok visszaszorítása érdekében szükséges záródás fenntartása céljából az erdőfelújítás során tájidegen, de nem intenzíven terjedő fafajok alkalmazása is megengedett.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-padion, Alnion incanae, Salicion albae) (91E0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a keményfás ligeterdők nagy folyók mentén kocsányos tölgy (Quercus robur), vénic (Ulmus laevis) és mezei szil (Ulmus minor), magas (Fraxinus excelsior) vagy magyar kőris (Fraxinus angustifolia) fafajokkal (Ulmenion minoris) (91F0).

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhely-típusba tartozó, természetes vagy természetszerű erdő található.

5.2.3. A határ termőhelyeken álló, kiemelt természetvédelmi jelentőségű borókás-nyáras (91N0) és erdőssztyepp tölgyes (91I0), vágásos üzemmódú felnyíló erdőkben az erdőnevelési tevékenység – az erdőtársulás fenntartása érdekében – csak az idegenhonos fajok eltávolítására, valamint a sarjadásra képes őshonos faegyedek kivágására terjedhet ki.

5.2.4. Puhafás ligeterdőkben (91E0), valamint Keményfás ligeterdőkben (91F0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha jelölő élőhely megújításának feltételei adottak, továbbá egyéb fahasználat az élőhelyek sérülékenysége miatt csak fenntartási vagy helyreállítási célból tervezhető.

5.2.5. A közösségi jelentőségű, illetve kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők esetében – élőhelytípusonként külön vizsgálva – egyenletes korosztályszerkezet elérésére kell törekedni.

5.2.6. A közösségi jelentőségű, illetve kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa-, illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni.

5.2.7. Idegenhonos, intenzíven nem terjedő fafajokból álló erdő felújítását intenzíven nem terjedő, lehetőség szerint őshonos fafajokból álló célállománytípussal kell megtervezni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A sarjaztatásra szakmailag már nem javasolható, talajvédelmi rendeltetésű erdő felújítását – amennyiben arra lehetőség van – mesterséges módon, első változatként őshonos lombos főfafajú célállomány-típussal, második változatként feketefenyves vagy elegyes feketefenyves célállomány-típussal indokolt megtervezni.

5.3.2. A partvédelmi erdőkben hosszú távú védelemre alkalmas, zárt, többszintű faállományt indokolt fenntartani, lehetőség szerint hosszabb vágásérettségi kor alkalmazásával. A kiritkult vagy elöregedett, a védelmi funkcióját már betölteni nem képes partvédelmi erdők – különösen a korábban fejesfa üzemmódban használt füzesek – véghasználatát és erdőfelújítását meg kell tervezni.

5.3.3. A nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban található erdők felújítása során a tág hálózatban is fenntartható fafajok alkalmazását kell előtérbe helyezni. Amennyiben a természetvédelmi szempontok őshonos fafajokból álló erdőfelújítás megtervezését teszik szükségessé, de a természetes állapottól jelentősen eltérő vízjárási viszonyok miatt ennek jelentős kockázatával kell számolni, akkor a kizárólag őshonos fafajokból álló távlati célállománytípus rögzítése mellett a soron következő erdőfelújítást őshonos fafajok legalább 30%-os elegyarányát biztosító, intenzíven nem terjedő, idegenhonos főfafajú célállománytípussal is meg lehet tervezni.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. Az erdőnevelések során az intenzíven terjedő elegyfa- és cserjefajok közül különösen az amerikai kőris, a zöld juhar, az akác, a gyalogakác és az amerikai vadszőlő visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani. Ez nem vezethet azonban a záródás olyan mértékű megbontásához, amely ugyanezen fajok újulatának megtelepedését eredményezi.

6.1.2. A többségében őshonos fajokból visszahagyott hagyásfa csoportban az intenzíven terjedő fa- és cserjefajok megtelepedését az őshonos fafajok újulatának kímélete mellett végzett rendszeres – akár vegyszeres – ápolással meg kell akadályozni.

6.1.3. A mesterséges erdősítések, pótlások végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A böhöncös, odvas fák, valamint álló és fekvő holt faanyag visszahagyására különösen az élő, vagy holtfához kötötten fejlődő, közösségi jelentőségű jelölő erdei rovarfajok – kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) –, valamint erdei madár- és denevérfajok – kiemelten a fekete harkály (Dryocopus martius) és a tavi denevér (Myotis dasycneme) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében kell kiemelt figyelemmel lenni.

6.2.2. A hullámtéri magas kórós növénytársulásokkal meghatározott területek kiterjedése az erdőgazdálkodási tevékenység hatására nem csökkenhet, ezek kialakulására és fennmaradására különösen a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) valamint egyéb, az ilyen élőhelyekhez kötődő védett fajok fenntartása érdekében kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. A nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjai területén végzett sarjaztatás során 20-30 méterenként 4 m széles, az árvízi vízáramlással párhuzamos, az árvízi levonulást elősegítő pásztákat kell kialakítani, és azokat az erdő felső szintjében található faegyedek törzsének megfelelő feltisztulásáig fás szárú aljnövényzettől mentesen kell tartani.

A nagyvízi mederben az erdőfelújításhoz kapcsolódóan tereprendezési tevékenységet csak a vízügyi kezelő szervvel egyeztetett módon lehet végezni.

6.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.4.1. Védett és/vagy közösségi jelentőségű geofiton növények (pl. hóvirág (Galanthus nivalis)) jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelés február 15-től március 14-ig csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

6.4.2. A védett és közösségi jelentőségű jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) állományának erdőtervben rögzített élőhelyein teljes talajelőkészítés nem végezhető.

6.4.3. A védett, fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

a) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

b) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 31.

A felsorolt fajok élőhelyein a fakitermelési munkák során lehetőség szerint idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

c) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

A fészektől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

d) Barna kánya (Milvus migrans):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – július 31.

A fészek szélétől számított 50 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek:

	A	B	C
1.	Előhasználati mód	m³/ha
2.	Előhasználati mód	min.	max.
3.	Törzskiválasztó gyérítés	5	35
4.	Növedékfokozó gyérítés	20	45

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegy-fafajok (például magyar kőris, magas kőris, hegyi juhar, mezei juhar, feketegyűrű (tatár) juhar, vénic szil, mezei szil, feketenyár, rezgőnyár, vadkörte) megőrzését.

7.2.2. Folyamatban lévő, jól záródott erdősítések esetén – elsősorban gyorsan növő lombos faállományú erdőkben – tisztítás tervezése javasolt.

7.2.3. Egészséges, fenyves faállomány-típusú erdőben két alkalommal történő kis erélyű tisztítás is tervezhető.

7.2.4. A jó növekedésű, gyorsan növő, lágy lombos faállomány-típusú erdőkben, valamint akácosokban a törzskiválasztó gyérítés csökkentett eréllyel, két alkalommal is tervezhető.

7.2.5. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 5 éves, akác, hazai nyár, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

7.3. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

	A	B	C	D	E
	Faállománytípus neve	Vágásérettségi szakaszok (év)
		Gazdasági	Közjóléti	Védelmi
		Gazdasági	Közjóléti	Természetvédelmi	Egyéb védelmi
		elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan
1.	Kocsányos tölgyesek	80–100	90–120	100–120	100–120
2.	Akácosok	30–40	30–45	25–40	30–45
3.	Juharosok	60-80	70-90	70-90	70-90
4.	Kőrisesek	60-80	70-100	70-100	70-100
5.	Egyéb kemény lombosok	45–80	45–80	45–80	45–80
6.	Nemes nyárasok	20–25	20–30	20–30	20–30
7.	Hazai nyárasok	30–40	35–60	40–60	35–60
8.	Nemes nyáras – hazai nyárasok	30–35	30–60	30–60	30–60
9.	Fenyő elegyes – hazai nyárasok	35–50	40–70	40–70	40–70
10.	Füzesek	35–50	50-65	40-60	40-60
11.	Égeresek	50-70	60-80	60-80	60-80
12.	Egyéb lágy lombosok	30–70	30–70	30–70	30–70
13.	Erdeifenyvesek	35–50	40–60	40–60	40–60
14.	Erdeifenyő elegyes feketefenyvesek	40–60	45–70	45–70	45–70
15.	Feketefenyvesek	45–60	50–70	50–70	50–70
16.	Egyéb fenyvesek	40–60	40–70	40–70	40–70

7.3.1. Gazdasági rendeltetésű, 150 m³-nél nagyobb hektáronkénti fatömegű akácosban, illetve a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35 %-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyár elegyes hazai nyárasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

7.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

	A	B
1.	Véghasználat módja	hektár
2.	Tarvágással érintett terület	7200
2.	Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe*	7200
3.	Összesen	7200

* Hiteles, és szakmailag megalapozott gazdálkodói igény esetén kísérleti jelleggel előfordulhat.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. A nagy, összefüggő, egykorú erdőtömbök újbóli kialakulásának elkerülése érdekében a véghasználatokat megfelelő térbeli és időbeli ütemezéssel kell megtervezni.

7.5.2. Az elmúlt időszak károsításai eredményeképpen túlzottan kiritkult, visszazáródásra már nem képes erdőkben a további erdőfelújítási kockázatok elkerülése érdekében indokolt alacsonyabb vágásérettségi kort meghatározni.

7.5.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen fafajokból álló, így különösen az akácos, elegyetlen erdei- és feketefenyves, valamint nemes nyáras faállomány-típusú erdőben,

b) természetes, természetszerű vagy származékerdőben, amennyiben az termőhelyi okok miatt az idős erdőre jellemző főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel, így különösen egyes hazai nyáras és fűzes faállománytípusú erdőkben,

c) a sarjaztatható állapotú, égeres faállomány-típusú erdőben, valamint

d) a kis területű erdőfolt, zárvány vagy erdősáv jellegű, elsősorban többségében nem őshonos fafajú erdőben.

7.5.4. Megfelelő termőhelyi adottságok esetén az erdőfelújítást alternatív lehetőség biztosításával kell előírni.

7.5.5. A faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű, feketefenyves faállománytípusú erdők felújítását – amennyiben azt a termőhely lehetővé teszi – elsősorban őshonos fafajokból álló, esetleg akácos vagy erdei fenyves célállománytípussal kell megtervezni.

7.5.6. A feketefenyő főfafajjal történő erdőfelújításokat – amennyiben a termőhely azt lehetővé teszi – egyéb lomb -, vagy erdeifenyő elegyes feketefenyő célállomány-típussal kell megtervezni.

8. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Fakitermelések során a faanyag felkészítését és készletezését lehetőség szerint a fakitermeléssel érintett erdőrészlet területén, az azt határoló úton illetve nyiladékon, rakodókon, vagy a rendkívüli helyzetek (például árvíz, erdőtűz és egyéb erdőkárok) alkalmával kialakított ideiglenes rakodókon kell végezni.

9. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

9.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

9.2. Vegetációs időszakban elsősorban az alábbi fakitermelések engedélyezhetők:

a) tisztítások, továbbá nemes nyáras és nemes fűzes faállomány-típusú erdők gyérítése,

b) az erdészeti tájidegen főfafajú erdőkben történő erdőszerkezet-átalakítás érdekében szükséges fakitermelés augusztus 1. és augusztus 31. közötti időszakban,

c) az intenzíven terjedő (különösen akác, bálványfa) főfafajú erdőkben, a téli sarjelfagyás elősegítése, illetve az akác visszaszorítását célzó vegyszeres tuskókezelés hatékonyságának biztosítása érdekében augusztus 1. és augusztus 31. közötti időszakban végzett fakitermelés, valamint

d) az erdő károsodását, kiemelten a árvízkárt, viharkárt, tűzkárt követően a károsodott vagy elhalt faegyedek erdővédelmi okból történő kitermelése és felkészítése.

10. A kizárólagos állami tulajdonú erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

10.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdőben véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az idős erdőnek megfelelő főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes hazai nyáras, kocsányos tölgyes, magas kőrises, magyar kőrises faállománytípusú erdők – védett természeti valamint Natura 2000 területeken elsősorban származékerdőben –, valamint az erősen károsodott erdőfoltok), valamint

b) a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú származék erdőben, ha abban a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (például kőrises, gyertyános, juharos, hársas, valamint egyes cseres faállományoktípusú erdők).

3. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Dél-Vértesi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

Az erdőtervezési körzet a Vértes-hegység déli részén helyezkedik el, jellemzően természetes úton kialakult erdőket foglal magában. Az erdők 90 %-a természetszerű vagy származékerdő.

A körzet erdeiben a védett természeti valamint Natura 2000 területek aránya jelentős (69% és 95 %). A táj, az erdők, a kultúrtörténeti emlékek sokakat vonzanak a térségbe, így az erdők jelentős közjóléti szerepet is betöltenek.

Az érintett területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv, illetve Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.2. Az Evt. 5. § 12. pontja szerinti felnyíló erdőket az erdőrészlet leírólapján fel kell tüntetni

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

c) A fenyvesek erdőszerkezet-átalakítását, amennyiben egészségi állapotuk lehetővé teszi, elsősorban a természetes folyamatokra alapozva, több tervezési ciklus alatt kell végrehajtani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői (9180), a pannon gyertyános tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0), a pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel (91H0),

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek közül a szubmontán- és montán bükkösök (Luzulo-fagetum) (9130), valamint a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

5.2.2. A körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelemmel kell lenni a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (6210), a mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (8210), a lejtőssztyeppek és sziklafüves lejtők (6190), a szubpannon sztyeppék (6240), a varjúhájas sziklanövényzet (6110), a barlangok (8310), a kontinentális cserjések (40A0), a sík és dombvidéki kaszálórétek (6510) és a hegyvidéki kaszálórétek (6520) fennmaradásának és kedvező természetvédelmi helyzetének biztosítására.

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, természetszerű, vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található.

5.2.4. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa- illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni.

5.2.5. Holt faanyagot lehetőség szerint az erdészeti tájban honos fafajú faegyedekből kell visszahagyni a területen.

5.2.6. A puhafás ligeterdőkben (91E0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha a jelölő élőhely megújításának feltételei adottak.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A változatos felszíni formák, a sziklaalakzatok, a sziklafalak, a sziklagyepek, a szurdokvölgyek, a források, a természetes vízfolyások, valamint a hegyi rétek megőrzésére különös figyelmet kell fordítani.

6.1.3. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) élőhelyein a cserjeszint kímélete szükséges.

6.1.4. A sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) élőhelyein az erdőszegélyek galagonyás cserjéseit eltávolítani csak szakaszosan lehet úgy, hogy megfelelő arányban biztosítani kell 0,5-1,5 méter magasságú bokorcsoportok fennmaradását.

6.1.5. A havasi cincér (Rosalia alpina) élőhelyein az erdőből és az erdőterület 100 m-es körzetéből a kitermelt bükk faanyagot lehetőség szerint május 31-ig el kell szállítani.

6.1.6.Az erdőfelújításokban a mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.1.7. Az erdei tisztásokat és hegyi kaszálókat természetvédelmi célból indokolt hosszú távon fenntartani.

6.1.8. Teljes talajelőkészítés csak a kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő felújítása során végezhető.

6.1.9. Fokozottan védett, növedékfokozó gyérítési korú vagy annál idősebb erdőben végzett fakitermelés során – amennyiben a faállományviszonyok lehetővé teszik – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 15 m³ mennyiségű álló vagy fekvő holtfát kell visszahagyni a területen.

6.1.10. A holtfához kötötten fejlődő, védett erdei rovarfajok (például a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a havasi cincér (Rosalia alpina)), valamint védett erdei madár- és denevérfajok (például fekete harkály (Dryocopus martius), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteini)) védelme érdekében az egy évnél régebben elhalt faanyagot a természetszerű és származék természetességű erdőkben a fakitermelések során vissza kell hagyni. Kivételt jelentenek azok a cseres, illetve tölgyes véghasználatok, ahol az erdőfelújítások, az első kivitelek sikerességének biztosítása érdekében e korlátok maradéktalanul nem érvényesíthetőek.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A cserjeszint védelmére különösen a pannon molyhos tölgyes Quercus pubescensszel (91H0) élőhelytípusba tartozó erdőkben kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.2.2. A közösségi jelentőségű kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) védelme érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén – 1-5 % elegyarányban – a felverődött sarjak visszahagyásával és megőrzésével kell elősegíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.2.3. A közösségi jelentőségű díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) élőhelyein a cserjeszint kímélete szükséges.

6.2.4. A közösségi jelentőségű sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) élőhelyein az erdőszegélyek galagonyás cserjéseit eltávolítani csak szakaszosan lehet úgy, hogy megfelelő arányban biztosítani kell 0,5-1,5 méter magasságú bokorcsoportok fennmaradását.

6.2.5. A kiemelt közösségi jelentőségű havasi cincér (Rosalia alpina) élőhelyein az erdőből és az erdőterület 100 m-es körzetéből a kitermelt bükk faanyagot lehetőség szerint május 31-ig el kell szállítani.

6.2.6. Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen előforduló, közösségi jelentőségű jelölő élőhelytípusok – pannon sziklagyepek (Stipo-Festucetalia pallentis) (6190), meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (6210), sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (6510), hegyi kaszálórétek (6520), mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (8210), szubkontinentális peripannon cserjések (40A0), szubpannon sztyeppék (6240), síksági pannon löszgyepek (6250) – területének, illetve a közönséges ürge (Spermophilus citellus) állományok előfordulási helyének erdősítése tilos. A szubkontinentális peripannon cserjések (40A0) területén cserjeritkítást nem szabad végezni.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. Honvédelmi rendeltetésű erdőkben erdőgazdálkodás csak a honvédelmi érdekekkel összhangban folytatható.

6.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.4.2. A bíboros sallangvirág (Himantoglossum caprinum), a fénylő zsoltina (Serratula lycopifolia), valamint a nőszőfű fajok (Epipactis spp.) erdőtervben rögzített élőhelyén és annak 50 méteres környezetében erdőgazdálkodási tevékenység csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint folytatható.

a) Vándorsólyom (Falco peregrinus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

b) Parlagi sas (Aquilla heliaca):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. –augusztus 15.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

c) Rétisas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

d) Közép fakopáncs (Dendrocopus medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 31.

A felsorolt fajok élőhelyein a fakitermelési munkák során lehetőség szerint idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

e) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

f) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés nem végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, fagyönggyel fertőzött fákat kell visszahagyni.

g) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

	A	B	C
1.	Előhasználati mód	m³/ha
1.	Előhasználati mód	min.	max.
2.	Törzskiválasztó gyérítés	10	40
3.	Növedékfokozó gyérítés	20	70

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (így különösen a házi-, madár- és barkóca berkenye, madárcseresznye, tatárjuhar, rezgőnyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei- és hegyi szil), valamint cserje fajok (így különösen a húsos som, mogyorós hólyagfa) megfelelő arányú megőrzését.

7.2.2. Az erdőnevelési munkák során a második lombkoronaszintet és a cserjeszintet kímélni kell.

7.2.3. Faültetvény természetességű erdőkben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

7.3. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

	A	B	C	D	E
1.	Faállománytípus neve	Vágásérettségi szakaszok (év)
		Gazdasági	Közjóléti	Védelmi
		Gazdasági	Közjóléti	Természetvédelmi	Egyéb védelmi
		elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan
2.	Mageredetű Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek	90-120	90-150	110-150	90-150
3.	Sarj eredetű Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek	80-110	90-140	100-140	90-140
4.	Mageredetű kocsánytalan tölgyesek	90-120	90-150	100-150	90-150
5.	Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek	85-110	85-140	90-140	85-140
6.	Mageredetű cseresek	80-100	80-140	90-140	80-140
7.	Sarj eredetű cseresek	70-100	80-140	85-140	80-140
8.	Bükkösök	90-120	90-150	100-150	90-150
9.	Kőrisesek	70-100	70-140	90-140	70-140
10.	Gyertyánosok; hársasok	70-100	70-120	80-120	70-120
11.	Nemes nyárasok	15-35	15-40	15-40	15-40
12.	Egyéb lombosok	20-100	20-150	20-150	20-150
13.	Akácosok	20-50	20-65	30-65	20-65
14.	Fenyvesek	40-80	40-120	40-120	40-120

7.3.1. A korábban kialakult nagyobb egykorú erdőtömbök felújításának megtervezése során az újabb egykorú erdőtömb kialakulásának megakadályozása érdekében a nagyobb üzemi területen gazdálkodók esetében a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható, természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetén a természetvédelmi kezelésért felelős szervvel egyeztetett módon.

7.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

	A	B
1.	Véghasználat módja	hektár
2.	Tarvágással érintett terület	1600
2.	Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe	1600
3.	Összesen	1600

7.4.1. A nagy területen érintett állami erdőgazdálkodó a természetes felújítások támogatása és a tartamosság követelményeinek megfelelően a területükre vonatkozóan a bővebb véghasználati előírásból évente maximálisan csak a 30 éves vágásérettség átlagának megfelelő arányos részt hajthatja végre.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

	A	B	C
	Faállománytípus	Véghasználat módja	Felújítás (erdősítés) módja
1.	Kocsánytalantölgyesek, molyhos tölgyesek, bükkösök, cseresek	Szálalóvágás, felújítóvágás	Természetes felújítás magról
2.	Kocsányos tölgyesek	Szálalóvágás, felújítóvágás	Természetes felújítás magról
3.	Kocsányos tölgyesek	Tarvágás	Mesterséges felújítás
4.	Kőrisesek	Szálalóvágás, felújítóvágás	Természetes felújítás magról
5.	Kőrisesek	Tarvágás	Mesterséges felújítás (szerkezetátalakítás)
6.	Gyertyánosok, Juharosok, Hársasok	Tarvágás	Mesterséges felújítás (szerkezetátalakítás)
7.	Gyertyánosok, Juharosok, Hársasok	Szálalóvágás, felújítóvágás	Természetes felújítás magról
8.	Égeresek	Szálalóvágás, felújítóvágás	Természetes felújítás sarjról
9.	Égeresek	Tarvágás	Természetes felújítás sarjról vagy mesterséges felújítás
10.	Hazai nyárasok	Tarvágás	Mesterséges felújítás
11.	Hazai nyárasok	Tarvágás	Természetes felújítás sarjról
12.	Fűzesek	Tarvágás	Mesterséges felújítás

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Az erdőnevelési munkák során az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos, értékes elegyfafajok (például vadgyümölcsök különös tekintettel a védett dunai berkenye (Sorbus danubialis), illetve a szintén védett más állandósult berkenye kis fajok (Sorbus spp.)) további fejlődését.

9. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

9.1. A faanyagmozgatás során a közelítő nyomokból kiinduló eróziót meg kell akadályozni.

9.2. Az állandó vagy időszakos vízfolyásokon keresztül történő anyagmozgatást lehetőség szerint kerülni kell, arra csak olyan módszerrel vagy időszakban kerülhet sor, ami a lehető legkisebb mértékben eredményezi a meder erodálódását, vagy a vízfolyás élővilágának károsodását.

9.3. Az erdei vízfolyásokban történő hosszirányú faanyagmozgatás, valamint közlekedés tilos.

9.4. Védett természeti, illetve Natura 2000 területeken faanyagmozgatásra a 10.1. pontban foglalt időszakban csak a rakodókon, illetve az erdészeti feltáró hálózat részét képező területeken kerülhet sor.

10. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

10.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

10.2. A kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdőkben fakitermelés a vegetációs időszakban is engedélyezhető.

10.3. A tisztítások és törzskiválasztó gyérítések esetében a gépi eszközt nem igénylő – ide értve a motorfűrészes munkákat is – munkaműveletek elsősorban július 15. és augusztus 15. közötti időszakban engedélyezhetőek.

4. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Devecseri erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzetben a védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű erdők aránya jelenleg az országos átlaghoz képest alacsony, mindössze 20%. A védelmi rendeltetésű erdők közül nagyobb arányban honvédelmi rendeltetésű erdők fordulnak elő. A védett természeti területen álló erdők aránya mindössze 7%. A Natura 2000 hálózat részeként a körzet erdeinek 29%-a került kijelölésre. A körzeti erdőtervezés során így elsősorban a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjaira kell nagyobb hangsúlyt fektetni, azaz az erdőkkel kapcsolatos általános elvárások, illetve az erdő egyéb funkcióinak szem előtt tartása mellett viszonylag nagyobb teret kaphatnak az erdő gazdasági funkciói. A körzeti erdőtervben az erdők hozamainak gazdaságos kihasználása mellett lehetővé kell tenni az erdők természetességi állapotának javítását. Ennek érdekében az erdőtervezés kiemelt feladata a fenyvesek és a gyenge termőhelyen álló nemes nyárasok átalakítását jelentő előírás-javaslatok megállapítása, a távlati célállomány és a természetességi állapot minél pontosabb megállapítása, valamint a gazdálkodó által választott üzemmódon belül a legcélravezetőbb tevékenységek meghatározása.

3. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

3.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód állapítható meg azokra a vízvédelmi, vagy partvédelmi rendeltetésű erdőkre, ahol a cél a bolygatatlanság fenntartása.

3.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód nem állapítható meg a fenyves, az akácos és a nemes nyáras faállománytípusú erdőkre, illetve csak kivételes okból állapítható meg a jelenős környezeti kockázatoknak kitett, vízhatáshoz kötődő termőhelyeken álló égeres és füzes faállománytípusú erdők esetében.

3.3. Szálaló üzemmódú erdőgazdálkodás elsősorban az elegyes, természetes úton felújulni képes faállománnyal borított, lehetőleg vegyes korú és változatos térbeli szerkezetű erdőkben folytatható, javasoltan a nagyobb kiterjedésű és megfelelően feltárt erdőtömbökben.

3.4. Átalakító üzemmódot akkor indokolt megállapítani, ha a szálaló üzemmódra való végleges átállás előtt még sor kerül véghasználatra és/vagy erdőfelújításra, így elsősorban középkorú, vagy idősebb erdők esetében.

3.5. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a természetvédelmi, a Natura 2000, valamint a közjóléti rendeltetésű erdők esetében javasolt.

4. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. Erdőszerkezet átalakítás kizárólagos előírása ebben a tervezési időszakban a rendelkezésre álló adatok alapján nem szükséges.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a pannon gyertyános-tölgyesek (91G0);

b) a közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok közül a pannon cseres-tölgyesek (91M0).

4.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében – amennyiben az erdő egyéb rendeltetései azt nem zárják ki – a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely közösségi jelentőségű, jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál, vagy

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű vagy közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található.

4.2.3. A körzeti erdőtervezések során arra kell törekedni, hogy a nagyobb területi kiterjedésű Natura 2000 erdőtömbökön belül a jelölő erdei élőhelytípusokból arányos mértékben és eloszlásban mindig legyen idős erdő. A cseres és a tölgyes faállománytípusú, 80 évnél idősebb erdők aránya a jelenlegi mértékhez viszonyítva nem csökkenhet.

4.2.4. Hagyásfa csoportokat különösen a Felső-Nyírádi-erdő és Meggyes-erdő Natura 2000 területen található jelölő erdei élőhelyek véghasználata során indokolt visszahagyni, az eredeti fakészlet 10%-os mértékéig.

5. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. A hagyásfa csoportok kijelölése során a természetvédelmi, tájképvédelmi és talajvédelmi szempontokra figyelemmel kell lenni. A hagyásfa csoportok legyenek összhangban a terepalakzatokkal és a környező erdőszegélyekkel, lehetőség szerint biztosítsák a vízmosások és gerincek takarását, illetve járuljanak hozzá az eróziós kockázatok csökkentéséhez. Több, szomszédosan elhelyezkedő, véghasználatra tervezett erdőrészlet esetén a hagyásfa csoportokat nem erdőrészletenként, hanem a véghasználattal érintett teljes erdőtömb és környezetének figyelembe vételével javasolt kijelölni. A hagyásfákat és hagyásfa csoportokat a természetvédelmi célokkal összhangban, már az első növedékfokozó gyérítés végrehajtása előtt ki kell jelölni, majd a további fakitermelések során elő kell segíteni a kijelölt faegyedek állékonyságának növekedését.

5.1.2. Az erdőnevelések során különös tekintettel a hársak, kőrisek, szilek, berkenyék és a madárcseresznye kíméletére kell kiemelt figyelmet fordítani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az élő vagy holtfához kötötten fejlődő, védett, közösségi jelentőségű, jelölő erdei rovarfajok, például a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és remetebogár (Osmoderma eremita) kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében a böhöncös, odvas fák, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.2.2. A Felső-Nyírádi-erdő és Meggyes-erdő Natura 2000 területen található jelölő erdei élőhelyek véghasználata során hagyásfaként vagy hagyásfa csoportként elsősorban az erdőszegélyeken található, szélálló faegyedekből kell visszahagyni.

5.3. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

5.3.1. A felsorolt védett növények jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben a feltüntetett időszakban fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető:

Hóvirág (Galanthus nivalis)	február 1-től március 31-ig,
Csillagvirág (Scilla bifolia aggr.)	február 1-től március 31-ig,
Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)	február 15-től március 31-ig,
Májvirág (Anemone hepatica)	február 15-től március 31-ig,
Tavaszi kankalin (Primula veris)	február 15-től március 31-ig,
Farkasboroszlán (Daphne mezereum)	február 15-től március 31-ig,
Erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens)	szeptember 1-től szeptember 30-ig.

5.3.2. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

a) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

b) Réti sas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

d) Kígyászölyv (Circaëtus gallicus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 31.

A fészek szélétől számított 100méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, fagyönggyel fertőzött fákat kell visszahagyni.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

6.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

6.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek:

	A	B	C
1.	Előhasználati mód	m³/ha
1.	Előhasználati mód	min.	max.
2.	Törzskiválasztó gyérítés	10	60
3.	Növedékfokozó gyérítés	30	90

6.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében az előzőekben foglaltak az irányadók, annyi eltéréssel, hogy felső határértékként a táblázatban feltüntetett maximális értékek 150%-át kell tekinteni.

6.1.3. A legyengült egészségi állapotú fenyvesekben, különösen alacsony záródás esetén erélyesebb egészségügyi termelés tervezése indokolt.

6.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

6.2.1. A lomb elegyes fenyvesekben és lomb elegyes akácosokban a nevelővágások során a nem intenzíven terjedő lombos fafajok kíméletével azok elegyarányának növelésére kell törekedni.

6.2.2. Az erdőneveléseket az elegyfafajok – különösen az őshonos elegyfafajok, mint a berkenyék, a madárcseresznye, a vadalma, a vadkörte, a szilek, a fehér nyár valamint a szürke nyár –kíméletének elősegítésével kell tervezni.

6.3. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

	A	B	C	D	E
1.	Faállománytípus neve	Vágásérettségi szakaszok (év)
		Gazdasági	Közjóléti	Védelmi
		Gazdasági	Közjóléti	Természetvédelmi	Egyéb védelmi
		elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan
2.	Bükkösök	100-110	100-120	110-130	100-130
3.	Gyertyános-tölgyesek	90-110	90-110	100-120	100-120
4.	Kocsánytalan tölgyesek	90-100	90-110	100-120	100-110
5.	Kocsányos tölgyesek	85-105	90-110	100-120	95-110
6.	Cseresek	80-95	80-100	90-100	90-110
7.	Molyhos tölgyesek	90-140	90-150	100-170	100-170
8.	Akácosok	25-45	35-45	20-40	20-50
9.	Gyertyánosok	70-80	70-90	80-90	80-100
10.	Juharosok	60-80	70-90	80-100	70-90
11.	Kőrisesek	80-90	80-100	90-110	80-100
12.	Egyéb keménylombosok	70-90	70-90	80-100	80-100
13.	Nemes nyárasok	25-35	25-40	25-40	30-45
14.	Hazai nyárasok	40-50	40-60	50-70	50-70
15.	Füzesek	40-50	40-60	50-60	40-60
16.	Égeresek	55-75	60-75	60-80	60-80
17.	Hársasok	70-85	70-90	80-100	80-100
18.	Nyíresek	50-70	60-80	50-70	60-80
19.	Egyéb lágylombosok	60-80	70-90	70-90	70-90
20.	Erdeifenyvesek	60-80	60-80	70-90	70-90
21.	Feketefenyvesek	60-80	70-90	70-90	70-90
22.	Lucfenyvesek	50-70	60-80	60-80	60-80
23.	Egyéb fenyvesek	70-90	70-90	70-90	70-90

6.3.1. A honvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőknél a vágásérettségi kor megállapításakor az erdő további rendeltetéseit is figyelembe kell venni.

6.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

	A	B
1.	Véghasználat módja	hektár
2.	tarvágással érintett terület	1150
3.	fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe	1200
4.	Összesen	2350

6.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

6.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen fafajokból álló, így különösen az akácos, elegyetlen erdei- és feketefenyves, lucfenyves, egyéb fenyves, valamint nemes nyáras faállománytípusú erdőben,

b) természetes, természetszerű vagy származékerdőben, amennyiben az termőhelyi okok miatt a véghasználatra kerülő erdőnek megfelelő főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (így különösen egyes hazai nyáras és hazai fűzes faállománytípusú erdőkben),

c) a sarjaztatható állapotú, égeres faállománytípusú erdőben, valamint

d) a 3 ha-nál kisebb véghasználattal érintett, illetve zárvány vagy erdősáv jellegű erdőben.

6.5.2. Az erdőfelújítások tervezése során lehetőség szerint elegyes célállománytípusokat kell alkalmazni.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

7.1. Az erdőnevelési munkák során az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajú (különösen a berkenyék, a madárcseresznye, a vadalma, a vadkörte, a szil, a fehér nyár és a szürke nyár), valamint az értékes elegyfafajok további fejlődését.

8. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

8.1. A körzetben a vegetációs időszak április 1-től augusztus 31-ig tart.

5. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Fonyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A Fonyi körzet erdőterületeinek szinte teljes egésze (96,4 %-a) a Zempléni Tájvédelmi Körzet része.

A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű erdei élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 99,7 %-a a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került.

A körzetben található nagyobb települések környékén fekvő erdők jelentős közjóléti funkciót töltenek be.

Ennek megfelelően az erdőgazdálkodás során a fenntartható használat követelményeinek megfelelve olyan módszerek alkalmazására kell törekedni, amelyek biztosítják, hogy az erdő megőrizze a biológiai sokféleségét, természetességét, valamint, termő-, felújuló- és életképességét, betöltse természet- és környezetvédelmi, közjóléti (egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási) célokat szolgáló szerepét, továbbá az erdővagyonnal való gazdálkodás lehetőségei a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak.

Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján a körzet erdőállományainak jelentős része alkalmas a természetes felújításra, ennek megfelelően a körzeti erdőtervezés során szinte kizárólagos szerepet kaphatnak a természetes felújítási módok, és az ezeket szolgáló véghasználati eljárások.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére a természetvédelmi, valamint Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdőtípusba tartozó erdők esetében a természetvédelmi célokkal összhangban – különösen a karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, sziklaerdők, szurdokerdők és törmeléklejtő-erdők, a meredek, sekély, kőkibúvásos talajú erdők, valamint az égerligetek – esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

4. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

4.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

4.1.1. A Nagy-sertéshegy Erdőrezervátumnak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén lévő egyes védett természeti területek erdőrezervátummá nyilvánításáról szóló 3/2000. (III. 24.) KöM rendelet 20. számú mellékletével kihirdetett magterületén (Regéc 70/A, ÚT, 87/B-F, H, I, TI2, ÚT2, 88/C, D erdőrészletek) semmilyen fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

4.1.2. Patakkísérő égerligetek 7. § (2) bekezdésében meghatározott védősávjában – a fiatal, sűrű állományrészekben esedékes, őshonos lombos elegyfafajokat megtartó tisztítási munkákat leszámítva – fakitermelési tevékenység nem tervezhető.

4.1.3. A nem éger dominanciájú (pl. gyertyános, juharos, bükkös) patak menti ligeterdők 7. § (2) bekezdésében meghatározott védősávjában nevelővágás tervezhető, de a 90 év feletti állományok érintetlenül visszahagyandók.

4.1.4. Vágásos vagy átalakító üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

4.1.5. Erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

4.1.6. A fakitermelések tervezése során az intenzíven terjedő fafajok (pl. akác, bálványfa) lehetséges mértékű visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

4.1.7. Természetes, természetszerű vagy származék erdőkben az idős faállományok, illetve faegyedek megfelelő előfordulásának biztosítása érdekében a véghasználatok során őshonos fafajú faegyedekből az eredeti fakészlet 10%-os mértékéig hagyásfa csoportokat vagy hagyásfákat kell visszahagyni a területen.

4.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

4.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása, illetve megteremtése szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok a mészkerülő bükkösök (Deschampsio-Fagetum) (9110), valamint a szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) (9130).

4.2.2. Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, vagy természetszerű erdő található.

4.2.3. A nevelővágások tervezése során az őshonos elegyfafajok kíméletére kiemelten a magyar kőris, hegyi- és mezei juhar, kislevelű hárs, madárcseresznye, barkócaberkenye és a törékeny fűz fafajok, valamint az idősebb faegyedek esetében kell törekedni.

4.2.4. A csarabosok, borókás fenyérek és a boróka (Juniperus communis)formációk fenyéreken vagy mészkedvelő gyepeken élőhelyeket egyéb részletként (így elsősorban TI, CE) kell nyilvántartani.

5. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. A termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban honos fafajú, idős, böhöncös faegyedek (a korábbi véghasználat során visszahagyott hagyásfák, famatuzsálemek), valamint álló és fekvő, vastag holt faanyag, illetve odvas fák fakitermelések végrehajtása során való visszahagyása különösen az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében indokolt.

5.1.2. A felújítóvágások végrehajtása során lehetőség szerint az egyenlőtlen bontáson alapuló eljárásokat kell alkalmazni.

5.1.3. A cserjeszinttel rendelkező erdőrészletekben a nevelővágások során csak azok a cserjék távolíthatók el, melyek a közelítési, kiszállítási munkákat közvetlenül akadályozzák.

5.1.4. A fokozottan védett gömböskosbor (Traunsteinera globosa) élőhelyéül szolgáló tisztásokon (Gyertyán-kúti rét), valamint a fokozottan védett hegyi szirtipáfrány (Woodsia ilvensis) élőhelyéül szolgáló tisztásokon (Nagy-Szárkő) erdőgazdálkodási tevékenység nem végezhető.

5.1.5. Az erdei tisztásokat természetvédelmi célból indokolt hosszú távon fenntartani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Böhöncös, odvas faegyedek, valamint az álló és fekvő, vastag holt faanyag visszahagyására különösen az odvas fatörzsekhez, illetve lábon álló holtfához kötődő közösségi jelentőségű, jelölő fajok élőhelyén (különösen a harkályfélék, légykapók és urali bagoly (Strix uralensis) fészkelő helyén, továbbá a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), szarvasbogár (Lucanus cervus), skarlátbogár (Cucujus cinnabarinus), valamint a pisze denevér (Barbastella barbastellus) és nagyfülü denevér (Myotis bechsteini) előfordulási helyein) kell kiemelt figyelemmel lenni.

5.2.2. A „Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel” különleges madárvédelmi területen (HUBN10007) előforduló közösségi jelentőségű, jelölő madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

a) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 15.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni. Biztosítani kell a középkorú-idős tölgyes erdőfoltok folyamatos jelenlétét a körzet nem ártéri területein.

b) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

Biztosítani kell a hegységperemi és ártéri idős erdők jelenlétét. A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

c) Közép fakopáncs (Dendrocopos medius), fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – július 15.

A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) élőhelyein – amennyiben a faállományviszonyok lehetővé teszik – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 15 m³ mennyiségű fekvő holtfaanyagot kell visszahagyni.

d) Lappantyú (Caprimulgus europaeus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 15.

A faj kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében nyílt élőhelyeket (például felnyíló erdők, bokorerdő-jellegű, melegkedvelő tölgyesek) szükséges fenntartani.

e) Örvös légykapó (Ficedula albicollis), kis légykapó (Ficedula parva):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 1. – július 15.

A fakitermelési munkák során idős állományrészeket és facsoportokat kell visszahagyni, valamint kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

f) Parlagi sas (Aquila heliaca), Szirti sas (Aquila chrysaetos):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – augusztus 15.

Biztosítani kell az idős erdők és erdősávok-fasorok jelenlétét. A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

g) Urali bagoly (Strix uralensis):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 15.

A fakitermelési munkák során idős állományrészeket, facsoportokat, valamint odvas, vagy széthasadt fatörzseket kell visszahagyni.

h) Uhu (Bubo bubo):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – július 31.

i) Vándorsólyom (Falco peregrinus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: február 1. – augusztus 15.

5.2.3. Parlagi sas, szirti sas, vándorsólyom, fekete gólya és darázsölyv fészkelése esetén az erdőgazdálkodási tevékenységek 7. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt, szaporodási és utódnevelési időszakra vonatkozó korlátozását – domborzattól függően, a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, gépi eszközt nem igénylő erdőművelési munkák kivételével – a lakott fészektől számított 100-300 (darázsölyv esetében 100-200) méteren belül is fenn kell tartani. Az időbeli korlátozást az erdőrészlet-lapok „megjegyzés” rovatában fel kell tüntetni.

5.2.4. Parlagi sas, szirti sas, vándorsólyom, fekete gólya és darázsölyv esetében a fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

5.2.5. A közösségi jelentőségű, jelölő zempléni futrinka (Carabus zawadszkii) előfordulási helyeit jelentő patakkísérő füzes-égeres állományok cserjés szegélyeit fenn kell tartani.

5.2.6. A közösségi jelentőségű, jelölő vízi futrinka (Carabus variolosus), vöröshasú unka (Bombina bombina), sárgahasú unka (Bombina variegata) előfordulási helyeit jelentő patakkísérő füzes-égeres állományokban a fakitermelési és közelítési munkálatokat kíméletes módon kell végrehajtani.

5.2.7. A közösségi jelentőségű, jelölő farkas (Canis lupus) és hiúz (Lynx lynx) védelme érdekében az erdőgazdálkodási tevékenységek lehetséges koncentrálásával törekedni kell arra, hogy mindig legyenek összefüggő, viszonylag háborítatlan erdőtömbök az elterjedési területen.

5.2.8. A közösségi jelentőségű, jelölő csengettyűvirág (Adenophora lilifolia), magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és piros kígyószisz (Echium maculatum) élőhelyéül szolgáló tisztásokon az erdészeti tájidegen fafajok – különösen a bálványfa, az akác és a fenyőfajok – eltávolítása kivételével erdőgazdálkodási tevékenység nem végezhető. A fajok élőhelyén faanyag készletezése és rakodása tilos. A csengettyűvirág élőhelyén (Gyertyán-kúti rét) a tisztások kaszálása csak szeptember 15. után engedélyezett.

5.2.9. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartása különösen a közösségi jelentőségű, jelölő zöld seprőmoha (Dicranum viride) előfordulási helyén indokolt, melynek során a jelentős mohagyepeket hordozó fákat hagyásfacsoportok részeként vissza kell hagyni a területen, és törekedni kell az erdő belső mikroklímájának megőrzésére.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A nagyvízi meder elsődleges, másodlagos és átmeneti levezető sávjaiban található erdők esetében a nagyterületű végvágások részterületeinek kijelölése alkalmával figyelembe kell venni, hogy a felújítás során a sorokat a nagyvízi folyásiránnyal párhuzamosan lehessen kialakítani.

5.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

5.4.1. Védett és/vagy közösségi jelentőségű geofiton növények (pl. hóvirág (Galanthus nivalis)) jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelés február 15-től a vegetációs időszak kezdetéig csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

6. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

6.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

6.1.1. A vágásos és átalakító üzemmódú, valamint természetes, természetszerű, származék vagy átmeneti erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek:

	A	B	C
1.	Előhasználati mód	m³/ha
1.	Előhasználati mód	min.	max.
2.	Törzskiválasztó gyérítés	20	35
3.	Növedékfokozó gyérítés	35	60

6.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

6.2.1. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a 6.1.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem, vagy csak részterülettel tervezhető.

6.2.2. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például gyertyán, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, madárcseresznye, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz stb.) megőrzését.

6.3. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

	A	B	C	D	E
1.	Faállománytípus neve	Vágásérettségi szakaszok (év)
		Gazdasági	Közjóléti	Védelmi
		Gazdasági	Közjóléti	Természetvédelmi	Egyéb védelmi
		elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan
2.	Mageredetű bükkösök	90-140	100-150	100-150	100-150
3.	Sarj eredetű bükkösök	90-120	90-120	90-130	100-130
4.	Mageredetű gyertyános-tölgyesek	90-120	90-130	90-130	100-150
5.	Sarj eredetű gyertyános-tölgyesek	80-110	80-110	90-120	90-150
6.	Mageredetű kocsánytalan tölgyesek	90-120	90-130	90-130	100-140
7.	Sarj eredetű kocsánytalan tölgyesek	80-110	80-110	90-130	90-130
8.	Gyertyánosok	70-100	80-100	80-100	90-120
9.	Erdei- és fekete fenyvesek	60-70	60-70	60-70	60-70
10.	Égeresek	50-70	60-70	60-80	60-70
11.	Luc és egyéb fenyvesek	60-80	60-80	60-80	60-80
12.	Hazai nyarasok	50-70	50-70	50-70	50-70
13.	Nemes nyarasok, füzesek	20-40	20-40	20-40	20-40

6.3.1. A korábban kialakult nagyobb, egykorú erdőtömbök felújítása esetén, átalakító üzemmód mellett az újabb egykorú erdőtömb kialakulása megakadályozása érdekében, különleges esetben a fenti vágásérettségi szakaszoktól eltérően alacsonyabb vágásérettségi kor is megállapítható, természetvédelmi és Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdők esetén a természetvédelmi kezelésért felelős szervvel egyeztetett módon.

6.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

	A	B
1.	Véghasználat módja	hektár
2.	tarvágással érintett terület	900
3.	fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe	900
4.	Összesen	900

6.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

6.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) természetszerű vagy származék erdőben, amennyiben az termőhelyi okok miatt az idős erdőnek megfelelő főfafajjal, természetes úton, magról igazolhatóan nem újítható fel,

b) a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú származék erdőben, amennyiben abban a véghasználathoz kapcsolódóan erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (például elegyes vagy elegyetlen gyertyános, juharos, kőrises illetve hársas faállománytípusú erdők),

c) átmeneti erdő, kultúrerdő vagy faültetvény természetességű erdőben.

6.5.2. A fenyőszáradással érintett lucosokban előírt egészségügyi termelések mellett további sürgősséggel a véghasználat is megtervezhető, azzal a megjegyzéssel, hogy az csak az állomány egészségi állapotának függvényében hajtható végre.

6.5.3. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében, elsősorban bükk és tölgy főfafajú erdők esetében, egészségi állapottól függően, a vágásérettségi kor emelésére kell törekedni.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

7.1. Átalakító üzemmódú erdőben az erdőnevelési tevékenységeket – különösen a növedékfokozó gyérítéseket – részterületenként eltérő eréllyel kell végrehajtani.

8. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

8.1. A természetkímélő erdőgazdálkodás nagy volumenű, szakszerű megvalósíthatósága érdekében – védett természeti, valamint Natura 2000 területen a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele mellett – indokolt az erdők, különösen a szálaló és átalakító üzemmódú erdők feltártságának bővítése, valamint a meglévő erdészeti feltáró hálózat javítása.

8.2. Az időjárástól függetlenül használható utak kialakításakor, illetve javításakor idegen anyag (pl. kő, zúzalék stb.) felhasználása is indokolt lehet.

9. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

9.1. Új erdei rakodó és készletező hely nyilvántartására ott kerülhet sor, ahol az előző időszakban is gyakran készleteztek, vagy a fakitermelési lehetőségek szerint a következő években is rendszeres használatra kerül.

9.2. Védett természeti, illetve Natura 2000 területeken faanyagmozgatásra a 10.1. pontban foglalt időszakban csak a rakodókon, illetve az erdészeti feltáró hálózat részét képező területeken kerülhet sor.

10. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

10.1. A vegetációs időszak a körzetben:

a) a 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet 1.§ (1) bekezdés a) és l) pontja szerinti sík- és dombvidéki erdőkben március 15-től augusztus 15-ig,

b) a 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet 1.§ (1) bekezdés f) pontja szerinti hegyvidéki erdőkben április 1-től augusztus 15-ig

tart.

6. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Igali erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

Az Igali erdőtervezési körzetben az országos átlaghoz képest kevés, jelenleg mindössze 7 százaléknyi védelmi rendeltetésű erdő található. A védett természeti területen található erdők aránya mindössze 0,4%. A körzet erdeinek 47%-a ugyanakkor a Natura 2000 hálózat részeként kijelölésre került. Erre való tekintettel a körzeti erdőtervezés célja az erdőállományok elsődleges és további rendeltetéseinek egymással is összhangban történő érvényesülését biztosító erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, kiemelt figyelemmel a Natura 2000 területeken található jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására és javítására.A körzeti erdőtervnek ugyanakkor a közjóléti és védelmi szempontok megfelelő érvényesítése mellett az erdei haszonvételek lehetséges mértékű gyakorlását is lehetővé kell tennie.A természetvédelmi érintettségű területeken a természeti értékekre, illetve azok megőrzésére vonatkozó adatokat és előírásokat tartalmazó természetvédelmi kezelési terv, illetve Natura 2000 fenntartási terv még nem készült.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának

3.1. Az erdőtagok és erdőrészletek erdőgazdasági azonosítói új közlekedési utak (autópálya, autóút, stb.) építésekor a tömbök megosztottsága miatt egyes részletek más tagba történő besorolása esetén is módosítható.

3.2. Az erdőrészletek határainak a termőhelyi viszonyokhoz és erdőtípusokhoz való szoros illesztésére különösen a természetvédelmi, vagy Natura 2000 rendeltetésű, természetes erdőtípusba tartozó erdők esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

3.3. Vágásos üzemmódú, véghasználati korú erdőben az erdőrészletek kialakítása során tekintettel kell lenni a véghasználat területi korlátaira is, így törekedni kell a legfeljebb 3 vagy 5 hektár területű erdőrészletek kialakítására.

3.4. Az átalakító üzemmódú erdőkben nagyobb területű, lehetőség szerint 5-15 hektáros erdőrészletek kialakítására kell törekedni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a fiatal, illetve középkorú, lehetőség szerint vegyes faállomány szerkezetű, védett természeti területen, valamint a Natura 2000 területen álló erdők esetében javasolt.

4.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot különösen a források és vízfolyások védőzónáját képező erdők esetében, a lápokon és a lápok védőzónájában található erdők esetében indokolt megállapítani.

4.3. A szálaló vagy átalakító üzemmód alkalmazásának alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása a területen.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.1.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusok az illír bükkösök (91K0), az illír gyertyános-tölgyesek (91L0) és a pannon cseres tölgyesek (91M0).

5.1.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, természetszerű, vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található.

5.1.3. A közjóléti elsődleges rendeltetésű erdőrészletek esetében a Natura 2000 rendeltetés csak további rendeltetésként kerülhet megállapításra.

5.2. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

a) az erdőneveléseket mérsékelt eréllyel kell tervezni;

b) a véghasználatok tervezése során a természetes felújításra alkalmas állományokban elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni;

c) az akácosok erdőszerkezet-átalakítását javasolt két vágásfordulóra elnyújtva – első erdőfelújításként akác elegyes célállománytípus tervezésével – előírni.

5.2.2. A mezővédő rendeltetésű erdőkben az erdőnevelések tervezésekor az elegyességet, valamint a zárt erdőszerkezet és az erdő állékonyságának megőrzését kell elsődlegesen figyelembe venni.

5.2.3. A településvédelmi rendeltetésű erdőkben a funkcióhoz illő fafajválasztás (tájesztétikai szempontok miatt például tájidegen, de nem intenzíven terjedő elegyfafajok alkalmazása), elegyes állományok létrehozása, a véghasználatok térben és időben több ütemben történő végrehajtása, valamint a vágásérettségi szakaszon belüli magasabb vágásérettségi kor meghatározása a fő tervezési szempontok.

5.2.4. Műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben a faállomány funkcióhoz illeszkedő szerkezetének megőrzése, valamint a közlekedés biztonságának a folyamatos fenntartása az elsődleges erdőtervezési szempontok. Ennek érdekében mérsékelt erélyű nevelővágások, részterületes véghasználatok, valamint szükség esetén egészségügyi termelések tervezése indokolt.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. Az erdőnevelések során az erdőtársulásokat kísérő őshonos elegyfafajok közül különösen a hársak, kőrisek, szilek, berkenyék és a madárcseresznye kíméletére kell fokozottan figyelemmel lenni.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A böhöncös, odvas faegyedek, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyása különösen az élő, vagy holtfához kötötten fejlődő, védett, illetve jelölő erdei rovar-, madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében indokolt.

6.2.2. Amennyiben nem eredményez balesetveszélyt, a döntések során felrepedt fák csonkjait javasolt holtfaként visszahagyni a területen.

6.2.3. Természetes, természetszerű, származék vagy kultúrerdő természetességi állapotú erdőben egészségügyi termelés vegetációs időszakban csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. Talajvédelmi rendeltetésű erdőben a véghasználatot az erdőfelújítások sikerességét is figyelembe véve, több ütemben javasolt végrehajtani.

6.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb, védett vagy fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

a) Réti sas (Haliaeetus albicilla):

Szaporodási és utódnevelési időszak: január 1. – július 15.

Az erdőgazdálkodási tevékenységek szaporodási és utódnevelési időszakra vonatkozó korlátozását – a más időpontra nem ütemezhető, az erdősítések fennmaradása, fejlődése céljából elengedhetetlen, gépi eszközt nem igénylő erdőművelési munkák kivételével – a lakott fészektől számított 100-400 méteren belül is fenn kell tartani.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

b) Fekete gólya (Ciconia nigra):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 1. – augusztus 15.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

c) Darázsölyv (Pernis apivorus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: április 15. – augusztus 31.

A fészek szélétől számított 100 méteren belül fakitermelés csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

A fakitermelési munkák során fészekrakásra alkalmas, nagy koronájú fákat kell visszahagyni.

6.4.2. Védett és/vagy közösségi jelentőségű geofiton növények (pl. hóvirág (Galanthus nivalis)) jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelés február 15-től március 31-ig csak a természetvédelmi célokkal összhangban, a 7. § (7) bekezdésében foglaltak szerint végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

	A	B	C
1.	Előhasználati mód	m³/ha
1.	Előhasználati mód	min.	max.
2.	Törzskiválasztó gyérítés	15	50
3.	Növedékfokozó gyérítés	25	75

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Növedékfokozó gyérítés a hosszú vágásfordulójú fafajoknál (tölgy, cser, bükk, gyertyán) a véghasználat előtt 15-20, a rövid vágásfordulójúaknál pedig 10 éven belül nem tervezhető.

7.2.2. Növedékfokozó gyérítés a körzeti erdőterv érvényességi időszakára vonatkozóan több ütemben csak rendkívüli okból, például átalakító üzemmódú erdőrészletek esetében a megfelelő erdőszerkezet kialakítása érdekében, alkalmanként kisebb eréllyel tervezhető.

7.2.3. Növedékfokozó gyérítés és egészségügyi fakitermelés egy területre vonatkozóan, egy erdőtervezési cikluson belül nem tervezhető.

7.2.4. Lomb elegyes akácosokban és lomb elegyes fenyvesekben a nevelővágásokat a meglévő őshonos lombos elegyfajok kíméletét biztosító módon kell megtervezni.

7.2.5. Az erdőnevelések tervezése során az intenzíven terjedő elegyfafajok (különösen bálványfa) visszaszorítására fokozott figyelemmel kell lenni. A már magtermőre fordult bálványfák és bálványfa foltok visszaszorítását idősebb erdők esetében többszöri visszatérést biztosító egyéb termelésként indokolt megtervezni.

7.2.6. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkben készletgondozó használat nem tervezhető.

7.2.7. Az erdőnevelési munkák során az értékes elegyfafajok, például berkenyék, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, szilek, esetenként a hazai nyárak faegyedeit kímélni kell.

7.3. Az erdőtervezés során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

	A	B	C	D	E
1.	Faállománytípus neve	Vágásérettségi szakaszok (év)
		Gazdasági	Közjóléti	Védelmi
		Gazdasági	Közjóléti	Természetvédelmi	Egyéb védelmi
		elsődleges rendeltetésű erdőkre vonatkozóan
2.	Bükkösök	90-110	100-150	110-150	110-150
3.	Gyertyános-tölgyesek	90-110	100-150	110-150	100-150
4.	Kocsánytalan tölgyesek	85-105	90-150	100-150	90-150
5.	Kocsányos tölgyesek	80-100	90-150	100-150	90-150
6.	Cseresek	70-90	85-130	100-150	85-130
7.	Akácosok	30-40	35-50	30-45	35-55
8.	Gyertyánosok	70-90	90-150	90-150	90-120
9.	Juharosok	70-95	100-150	100-150	85-130
10.	Kőrisesek	70-95	100-150	100-150	85-130
11.	Egyéb kemény lombosok (nem intenzíven terjedő)	60-80	80-100	70-100	80-100
12.	Egyéb kemény lombosok (intenzíven terjedő)	35-50	40-60	30-40	40-60
13.	Nemes nyárasok - nemes füzesek	15-40	20-40	15-30	20-40
14.	Hazai nyárasok	40-55	40-65	45-65	40-65
15.	Füzesek	30-45	40-60	40-60	40-60
16.	Égeresek	50-65	60-70	60-80	55-65
17.	Hársasok	60-90	80-120	80-120	70-100
18.	Nyíresek	30-50	40-60	40-60	40-60
19.	Egyéb lágy lombosok (Bálványfa is)	15-40	15-45	15-50	15-50
20.	Erdeifenyvesek	50-80	60-90	50-80	60-90
21.	Feketefenyvesek	50-70	60-90	50-70	60-90
22.	Lucfenyvesek	35-45	40-60	30-40	35-50
23.	Egyéb fenyvesek	50-70	60-90	40-60	50-80

7.3.1. A vágásérettségi kort sarjeredetű faállományok esetében a vágásérettségi szakasz alsó, mageredetű faállományok esetében pedig a felső határértékéhez közelítve indokolt meghatározni.

7.4. Az egyes véghasználati módok 10 évre vonatkozó keretszámai

	A	B
1.	Véghasználat módja	hektár
2.	Tarvágással érintett terület	2000
3.	Fokozatos felújítóvágás és szálalóvágás tervezett redukált területe	2000
4.	Összesen	2000

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) természetes, természetszerű vagy származék erdőben, amennyiben az idős erdőnek megfelelő főfafajjal az természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes kocsányos tölgyes, mézgás égeres, nyíres, hazai nyáras és füzes faállománytípusú erdők – védett természeti valamint Natura 2000 területeken kocsányos tölgyesek esetében elsősorban származékerdőben –, valamint az erősen károsodott erdőfoltok),

b) a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú származék erdőben, ha abban a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (például egyes cseres, hársas, kocsányos tölgyes, gyertyános, juharos, hársas, kőrises faállománytípusú erdők),

c) az átmeneti erdő, kultúrerdő és faültetvény természetességi állapotú erdőben.

7.5.2. A tölgyes és cseres főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében általában egyszeri, egyenletes, legfeljebb 50%-os bontással, majd az újulat megjelenését követően egy menetben történő végvágással – célszerűen a fokozatos felújítóvágás teljes folyamatát egy erdőtervi időszakra vonatkozóan – indokolt megtervezni.

7.5.3. Az erdei- és feketefenyves faállományok erdőszerkezet-átalakítása, ha abban a gyertyán, a cser, a hárs, vagy az erdészeti tájban őshonos egyéb kemény lombos fafaj megjelent, több vágásérettségi ciklusra elnyújtottan is tervezhető.

7.5.4. A védelmi vagy közjóléti rendeltetésű, kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő véghasználata során hagyásfákat, illetve hagyásfa csoportokat lehetőség szerint őshonos fafajokból kell visszahagyni. Amennyiben az őshonos fafajok elegyaránya nem éri el az 5%-ot, hagyásfaként minden őshonos fafajú faegyedet vissza kell hagyni a területen.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A hagyásfa csoportok kijelölése során a természetvédelmi, tájképvédelmi és talajvédelmi szempontokra figyelemmel kell lenni. A hagyásfa csoportok legyenek összhangban a terepalakzatokkal és a környező erdőszegélyekkel, lehetőség szerint biztosítsák a vízmosások és gerincek takarását, illetve járuljanak hozzá az eróziós kockázatok csökkentéséhez. Több, szomszédosan elhelyezkedő, véghasználatra tervezett erdőrészlet esetén a hagyásfa csoportokat nem erdőrészletenként, hanem a véghasználattal érintett teljes erdőtömb és környezetének figyelembe vételével javasolt kijelölni.

8.2. A vágásos üzemmódú erdőkben a leendő hagyásfa csoportokat már az utolsó nevelővágások során ki kell alakítani, amelyekben a további erdőnevelési feladat a visszahagyandó fák állékonyságának növelése.

8.3. 2,0 hektárnál kisebb véghasználat esetén hektáronként 4-6 darab hagyásfát javasolt kijelölni.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A védelmi és közjóléti szempontoknak megfelelő erdőgazdálkodási módszerek szakszerű, és gazdasági értelemben is eredményes folytatása érdekében indokolt az erdők feltártságának a növelése, és a meglévő feltáró hálózat állapotának javítása.

9.2. Az átalakító üzemmódú vagy felújító- és szálalóvágással érintett vágásos üzemmódú erdőkben az erdőtalaj és a természetes újulat kímélete érdekében megfelelő sűrűségű közelítő nyomhálózat kialakítása szükséges.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. Vizes élőhelyeken keresztül közelítés és szállítás nem végezhető.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

12. A 100 %-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdőben véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

a) amennyiben az idős erdőnek megfelelő főfafajjal természetes úton magról igazolhatóan nem újítható fel (például egyes hazai nyáras, hazai füzes, égeres, nyíres faállománytípusú erdők, valamint az erősen károsodott erdőfoltok), továbbá

b) a termőhelynek nem megfelelő faállománytípusú származék erdőben, ha abban a véghasználatot követően fafajcserés erdőszerkezet-átalakításra kerül sor (például egyes cseres, hársas vagy kocsányos tölgyes faállománytípusú erdők).

7. melléklet a 47/2014. (IV. 24.) VM rendelethez

1. A körzet neve

Kelet-Zselic erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A Kelet-Zselici erdőtervezési körzet erdei jelenleg 84%-ban gazdasági elsődleges rendeltetésűek. A körzetben mindössze 64 hektár területű természetvédelmi rendeltetésű erdő található, melyek helyi védettség alatt állnak. A körzet erdeinek 56%-a ugyanakkor a Natura 2000 hálózat részeként kijelölésre került. Erre való tekintettel a körzeti erdőtervezés célja az erdőállományok elsődleges és további rendeltetéseinek egymással is összhangban történő érvényesülését biztosító erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, kiemelt figyelemmel a Natura 2000 területeken található jelölő fajok és élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartására és javítására.

A körzeti erdőtervnek ugyanakkor a közjóléti és védelmi szempontok megfelelő érvényesítése mellett az erdei haszonvételek lehetséges mértékű gyakorlását is lehetővé kell tennie.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.4. Az átalakító üzemmódú erdőkben nagyobb területű, lehetőség szerint 5-15 hektáros erdőrészletek kialakítására kell törekedni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.3. A szálaló vagy átalakító üzemmód alkalmazásának alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása a területen.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Azokban az átmeneti és kultúrerdőkben, ahol a természetes felújulási folyamatok a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokkal megindultak, erdőszerkezet-átalakítás tervezése indokolt, lehetőség szerint természetes mag eredetű erdőfelújítással.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

a) amely kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő faj jelentős állományának erdőtervben rögzített élőhelyeként szolgál,

b) amelyben kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdő található, vagy

c) amelyben közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, természetes, természetszerű, vagy származék erdő természetességi állapotú erdő található.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A gyenge termőhelyen álló, talajvédelmi rendeltetésű erdőkben

a) az erdőneveléseket mérsékelt eréllyel kell tervezni;

b) a véghasználatok tervezése során a természetes felújításra alkalmas állományokban elsősorban elnyújtott fokozatos felújítóvágást vagy szálalóvágást kell alkalmazni;

c) az akácosok erdőszerkezet-átalakítását javasolt két vágásfordulóra elnyújtva – első erdőfelújításként akác elegyes célállománytípus tervezésével – előírni.

5.3.2. Műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben a faállomány funkcióhoz illeszkedő szerkezetének megőrzése, valamint a közlekedés biztonságának a folyamatos fenntartása az elsődleges erdőtervezési szempontok. Ennek érdekében mérsékelt erélyű nevelővágások, részterületes véghasználatok, valamint szükség esetén egészségügyi termelések tervezése indokolt.

6. A védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.2. Amennyiben nem eredményez balesetveszélyt, a döntések során felrepedt fák csonkjait javasolt holtfaként visszahagyni a területen.

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.3.1. Talajvédelmi rendeltetésű erdőben a véghasználatot az erdőfelújítások sikerességét is figyelembe véve, több ütemben javasolt végrehajtani.

6.4. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.4.1. A természetvédelmi szempontból jelentősebb védett vagy fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai: