BÜ BH 2014/5
BÜ BH 2014/5
2014.01.01.
Az elsőbbségről való lemondás kiterjesztően nem értelmezhető, az csak egy közlekedő javára és csak a lemondó terhére szólhat. Az elsőbbségről való lemondó karjelzése nem tekinthető „segítő” irányításaként [1978. évi IV. tv. 187. §; KRESZ 31. § (5) bek. c) pont, KRESZ 1. sz. Függelék III/b) pont].
A városi bíróság a 2012. január hó 16. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 187. § (1) bek.].
Ezért őt megrovásban részesítette.
A másodfokon eljárt törvényszék a 2012. május hó 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint a terhelt 2011. június 9. napján 9.02 órakor Z. városban, a Z. úton közlekedett a városközpont felé a személygépkocsiból és a hozzá kapcsolt utánfutóból álló járműszerelvénnyel. A terhelt az esőtől nedves úttesten balra, a gázcsere-telepre szándékozott bekanyarodni, ezért a kanyarodás megkezdése előtt megállt. Ugyancsak megállt a vele szemben közlekedő, H. B. által vezetett tehergépkocsi (szippantós autó) is, mivel annak vezetője szintén balra akart kanyarodni, de a terhelt által vezetett járműszerelvény hosszúsága és a tehergépkocsi méretei miatt ezt végrehajtani nem tudta. A szippantós teherautó mögötti gépkocsit vezető D. Z. is jelezte balra kanyarodási szándékát irányjelzéssel.
H. B. ezért intett a terheltnek, hogy először ő kanyarodjon be és a terhelt erre figyelemmel a járműszerelvénnyel meg is kezdte a balra kanyarodást, azonban ennek során nem biztosított elsőbbséget az álló tehergépkocsi, illetve a mögötte haladó, már lassító és szintén balra kanyarodni szándékozó, D. Z. által vezetett személygépkocsi mellett jobbról elhaladó, egyenesen közlekedő, Sz. Á. által vezetett motorkerékpárnak. A motoros ennek következtében nekiütközött a terhelt által vezetett gépkocsi jobb oldali hátsó ajtajának, majd elesett és 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. A bal lapockája és a nyaki V. csigolyája eltörött, ágyéki csigolyája zúzódott és nála agyödéma alakult ki. Sérüléseinek ténylegesen gyógytartama 40 napra tehető.
Az elsőfokú bíróság a történeti tényállás alapján megállapította, hogy a sértett jobbról előzhetett, és így a terheltnek, mint balra kanyarodónak lett volna kötelezettsége az egyenesen haladó járműnek elsőbbséget biztosítani. A bíróság szerint a terheltnek kellő körültekintés mellett a tehergépkocsit jobbról előző motorosra azért is számítania kellett, mert ő maga mondta el, hogy mielőtt bekanyarodott, látta a közeledő sértettet, aki a takarás miatt kanyarodás közben kikerült a látóteréből.
Az elsőbíróság ítéletében ekként hivatkozott a KRESZ 31. § (5) bekezdés c) pontjában foglaltakra, mely szerint a balra kanyarodó járművel elsőbbséget kell biztosítani az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó, vagy jobbra bekanyarodó jármű részére.
A (7) bekezdés szerint útkereszteződésen kívül történő bekanyarodásra az (1)–(2) és a (4)–(6) rendelkezései az irányadók.
Hivatkozott továbbá a KRESZ 34. § (4) bekezdés a) pontjára, mely szerint csak jobbról szabad előzni azt a járművet, amely a balra kanyarodási szándékát irányjelzéssel jelzi és az úttesten a 31. § (1) bekezdésének vagy a (2) bekezdésének megfelelően helyezkedik el.
A másodfokú bíróság végzése indokolásában – egyetértve az elsőfokú bíróság álláspontjával – megállapította, hogy a sértett részéről KRESZ szabályszegés nem történt, és miután a motorkerékpáros az álló járművek kikerülését a KRESZ 35. § (5) bekezdés c) pontjában írtaknak megfelelően jobbról szabályosan hajtotta végre, a bekövetkezett balesetért a terhelt tartozik felelősséggel, ám azt nagy mértékben csökkenti az a körülmény, hogy a forgalmi szituáció és a járművek láthatósága is olyan volt, hogy a terhelt a szemben álló tehergépkocsi vezetője jelzésének hatására abban megbízva kezdte el a kanyarodást. Ám eközben is elvárható lett volna tőle, hogy akár a kanyarodás közbeni megállással biztosítja a szemből érkező motorkerékpárosnak az elsőbbséget.
Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen a terhelt meghatalmazott védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapított okokból.
Az indítvány indokolása szerint az eljárt bíróságok az irányadó tényállásból helytelen jogi következtetést vontak le a terhelt bűnösségére.
Ugyanis a tehergépkocsi vezetője karjelzéssel intett a terhelt felé, hogy továbbhaladhat, lassan, óvatosan elkezdte a kanyarodást, tudva, hogy a tehergépkocsit kikerülő személygépkocsi felbukkanására nem kell számítania, mert az nem fért volna ott el. Ennél többet akkor sem tehetett volna, ha számítania kellett volna a motorosra. A terhelt feltűnően gondosan járt el, hiszen mindent lassan, kis sebességgel csinált, segítőt vett igénybe, mégpedig olyan segítőt, aki magasan ült a vezetőfülkéjében, és aki maga is úgy nyilatkozott, hogy mielőtt intett volna, megnézte a jobb oldali tükrét.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
Megítélése szerint ugyanis az a tény, hogy a terhelttel szemben közlekedő és úgyszintén balra bekanyarodni szándékozó tehergépkocsi vezetője intett a terheltnek, hogy először ő kanyarodjon, amit a terhelt meg is kezdett, nem szüntette meg a KRESZ 31. §-a (5) bekezdés ca) pontjában előírt azon kötelezettségét, amely szerint elsőbbséget kell adni az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó jármű részére. Utalt arra is, hogy a terheltnek – bármilyen lassan és óvatosan hajtotta végre a kanyarodást – a tehergépkocsit, és az a mögött balra kanyarodási szándékát szintén irányjelzéssel jelző személygépkocsit jobbról előző, elsőbbségre jogosult motorkerékpárosra azért is számítania kellett, mert saját vallomása szerint – mielőtt bekanyarodott – látta a közeledő sértettet, aki a takarás miatt a kanyarodás közben kikerült a látóköréből.
A Kúria a felülvizsgálati indítvány elbírálása során egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy a súlyos testi sérüléssel járó közlekedési balesethez vezető ok-folyamat elindítója a terhelt elsőbbségi szabályt megszegő magatartása volt [KRESZ 31. § (5) bek. ca) pont].
Az irányadó tényállás szerint a terhelttel szemben közlekedő és ugyancsak balra bekanyarodni szándékozó tehergépkocsi vezetője intett a terheltnek, hogy először ő kanyarodjon be. A terhelt ekkor a járműszerelvénnyel meg is kezdte a kanyarodást, a védelem szerint ez lassan, óvatosan történt, ráadásul segítőt – a magasan ülő tehergépkocsi vezetőjét – igénybe véve.
A Kúria megállapítja, hogy ezek a körülmények nem szüntették meg a terheltnek a KRESZ 31. §-a (5) bekezdése ca) pontjában előírt azon kötelezettségét, amely szerint elsőbbséget kell adni az úttesten szemből érkező és egyenesen továbbhaladó jármű részére. Jelen esetben tehát nem lehet azt mondani, hogy a terheltnek nem kellett számítania a motorkerékpárosra. Egyrészt nem tekinthető segítőnek, irányítónak a tehergépkocsi vezetője, aki ugyanannak a közlekedési helyzetnek a résztvevője volt, ekként a terhelt nem hagyatkozhatott az ő gondosságára, másrészt azért is számítania kellett a motorkerékpárosra, mert saját vallomása szerint – mielőtt bekanyarodott – látta a közeledő sértettet, aki a takarás miatt a kanyarodás közben kikerült a látóteréből.
Ilyen közlekedési szituációban tehát a terhelt nem győződött meg arról, hogy jön-e olyan jármű, amelynek elsőbbséget kell adnia. A Kúria osztotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a terhelttől elvárható lett volna, hogy meggyőződjön arról, miszerint a balra kanyarodási szándékát jelző álló járművek kikerülésébe nem kezdett-e bele másik jármű.
A Kúria a védelem által felvetett, a gondatlan cselekményt elkövető terhelttel szembeni elvárhatóság körében rámutat, hogy amennyiben olyan közlekedési szituáció alakul ki, mint jelen esetben is, ahol a balra bekanyarodni szándékozó tehergépkocsi vezetője lemondott elsőbbségi jogáról, az ellentétes irányból ugyancsak balra bekanyarodni szándékozó járműszerelvény pedig ezáltal, a kanyarodás véghezvitelekor – ha még oly óvatosan is kíséreli azt meg – nem tudja tisztán áttekinteni a közlekedési helyzetet, a zavaró, nem átlátható közlekedési helyzet megszűnéséig a balra kanyarodás nem kezdhető meg.
Minderre figyelemmel a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, a cselekmény minősítésére vont következtetésre a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor. Helytálló az eljárt bíróságoknak az a megállapítása is, hogy a terhelt vonatkozásában a terhére megállapított cselekmény tekintetében hanyag gondatlanság (negligentia) állapítható meg.
Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 25/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás