6/2014. (II. 26.) AB határozat
6/2014. (II. 26.) AB határozat
az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvény 1. §-ával kiegészített, 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapításáról és folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazásának kizárásáról
2014.02.26.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének, valamint jogszabály alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezések alapján – dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvény 1. §-ával kiegészített, 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért az a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 8.K.27147/2013. szám alatt folyamatban lévő eljárásban, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható.
2. Az Alkotmánybíróság az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvény 1. §-ával kiegészített, 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak a 4.K.27.049/2013/6. számú végzésében előterjesztett indítványát visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
[1] 1. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 4.K.27.049/2013. és a 8.K.27147/2013. szám alatt folyamatban lévő ügyekben az eljáró bírók a bírósági eljárások felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezték.
[2] 1.1. Az egyik bíró közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt 8.K.27147/2013. szám alatt indított perben a 2013. október 24-én érkezett beadvány tartalma szerint észlelte, hogy az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 10. §-a (a továbbiakban: Törvény) az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv l. kiegészítő jegyzőkönyvének l. Cikkébe ütközik.
[3] A bíróság észlelése az indítványból megállapíthatóan az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) a 41838/11. (R.Sz. kontra Magyarország), a 66529/11. (N.K.M. kontra Magyarország), és a 49570/11. (GÁLL kontra Magyarország) számú határozatain alapul. Kérte annak kimondását, hogy a Törvény 10. §-a a konkrét ügyben nem alkalmazható.
[4] 1.2. A másik bíró a 4.K.27.049/2013/6. számú, 2013. október 15-én érkezett végzésében előterjesztett indítványában „a 2011. évi XLVI. törvény Alaptörvénnyel való összhangjának felülvizsgálatát” kezdeményezte.
[5] 1.3. A bírók az indítványok tartalma szerint kezdeményezték annak megállapítását is, hogy a Törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvény 1. §-ával kiegészített, 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a az Alaptörvény XIII. cikkébe (tulajdonhoz való jog) ütközik.
[6] 2. A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja szerinti hatásköre. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 32. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatát az indítványozók kezdeményezésére, illetve bármely eljárása során hivatalból végzi. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése értelmében a bíró – a bírósági eljárás felfüggesztése mellett – az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
[7] A jelen esetben az eljárása során, amely bírói kezdeményezésre indult, az Alkotmánybíróság a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát hivatalból is végezheti. Ez azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság az indítványban kifejezetten nem megjelölt szabályt is meghatározott esetben (az indítvánnyal való szoros tartalmi összefüggésnél) vizsgálhat és megsemmisíthet. Ez nincs ellentétben az Alaptörvénynek az Alaptörvény negyedik módosításával megállapított 24. cikk (4) bekezdésével. Az Alaptörvény e rendelkezése szerint az Alkotmánybíróság a jogszabály felülvizsgálni nem kért rendelkezését csak abban az esetben vizsgálhatja, illetve semmisítheti meg, ha az a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezéssel szoros tartalmi összefüggésben áll. Az Abtv. 52. § (2) bekezdése – amelyet egyes törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXI. törvény állapított meg – kifejezetten kimondja: az Alkotmánybíróság által lefolytatott vizsgálat a megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik, de ez a rendelkezés nem érinti az Alkotmánybíróságnak a 28. § (1) bekezdésben, a 32. § (1) bekezdésben, a 38. § (1) bekezdésben és a 46. § (1) és (3) bekezdésben meghatározott, hivatalból megtehető megállapításokra vonatkozó hatáskörét, valamint az Alaptörvény 24. cikk (4) bekezdésében foglaltakat.
[8] 3. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja szerint az Alkotmánybíróság „bírói kezdeményezésre soron kívül, de legkésőbb kilencven napon belül felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját”.
[9] A jelen esetben az egyik bírói kezdeményezés az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangja felülvizsgálására is irányul. Ezért az Alkotmánybíróságnak soron kívül kellett eljárnia.
II.
[10] 1. Az Alaptörvény Q) cikkének (2) bekezdése szerint Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
[11] 2. Az Egyezmény l. kiegészítő jegyzőkönyvének l. Cikke szerint:
„1. Cikk – Tulajdon védelme
Minden természetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehet tulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből és a törvényben meghatározott feltételek, valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik.
Az előző bekezdésben foglaltak nem korlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélnek ahhoz, hogy a javaknak a köz érdekében történő használatát szabályozhassák, illetőleg az adók, más közterhek vagy bírságok megfizetését biztosítsák.”
[12] 3. A Törvény támadott, az indítványra okot adó ügyekben a bírói kezdeményezés szerint alkalmazandó szabálya:
„10. § A különadó mértéke a 9. § (2) bekezdése szerinti adóalapnak a 98 százaléka.”
III.
[13] Az egyik indítvány megalapozott.
[14] 1. Bírói kezdeményezésnél az Alkotmánybíróság nem foglal állást arról, hogy az indítványra okot adó ügyben az addig feltárt történeti tényállás megvalósíthatja-e azt a törvényi tényállást, amelynek alkalmazását a bíró lehetségesnek, és alaptörvény-ellenesnek vagy nemzetközi szerződésbe ütközőnek lát. Az alkalmazandó jogot a bíróságnak kell megjelölnie, ezt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy a megjelölt jogszabályt az indítványra okot adó esetben biztosan nem kell alkalmazni.
[15] A jelen esetben a bíróság az általa alkalmazandónak tartott jogot – a Törvény 10. §-át, a különadó eltúlzott, 98%-os mértékét – megjelölte. Nem merült fel olyan adat, amely ezt megalapozottan kizárhatná.
[16] 2. A Törvény 10. §-a a végkielégítési különadó mértékét határozza meg, amely az adóalapnak a 98 százaléka. A Törvény eszerint különadóról, vagyis központi adónemről szól.
[17] Ilyenkor vizsgálni kell, hogy az Alkotmánybíróság a hatásköreit egyes esetekben hogyan gyakorolhatja.
[18] Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerint mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)–e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.
[19] Nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata nem az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b)–e) pontjában foglalt hatásköre az Alkotmánybíróságnak.
[20] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése f) pontja szól erről a hatáskörről. Eszerint az Alkotmánybíróság „vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését”. A 24. cikk (3) bekezdés c) pontja kimondja, hogy az Alkotmánybíróság „a (2) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést; illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg.”
[21] Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerinti hatáskört korlátozó szabály – sem a vizsgálódás szempontjait, sem a jogkövetkezmény meghatározását illetően – nem vonatkozik a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára.
[22] 3. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának a Kamarája a 41838/11. (R.Sz. kontra Magyarország) számú határozatban 2013. július 2-án (62. bekezdés), a 66529/11. (N.K.M. kontra Magyarország) számú határozatban 2013. május 14-én (76. bekezdés) és 49570/11. (GÁLL kontra Magyarország) számú határozatban 2013. június 25-én (75. bekezdés) megállapította, hogy a törvényes végkielégítéseknél a Törvény szerinti 98%-os adómérték az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. Cikkével (tulajdon védelme) ellentétes.
[23] A magyar állam a Kamara 41838/11. és 49570/11. számú ítéletének a meghozatalát követően az Egyezmény 43. Cikke alapján kérte az ügyeknek a Nagykamara elé terjesztését. A Nagykamara 2013. november 4-i ülésén ezt a kérelmet nem fogadta el. A határozatok véglegessé váltak. Az Egyezmény 46. Cikk 1. pontja szerint „a Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek”. Ezért a Bíróság ama döntései, amelyek értelmében a 98%-os adómérték az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. Cikkével (tulajdon védelme) ellentétes, a magyar államra kötelező.
[24] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem látott okot arra, hogy eltérjen attól a tartalomtól, amelyet a Bíróság döntései értelmezés útján az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. Cikkének tulajdonítottak a különadó mértékével összefüggésben. Ezért az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Törvény 10. §-a az l. kiegészítő jegyzőkönyv l. Cikkébe (tulajdon védelme) ütközik.
[25] 3.1. Az Abtv. 42. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amely a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, a nemzetközi szerződéssel ellentétes jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti. A (2) bekezdés szerint, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amellyel a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, az ellentét feloldása érdekében – a körülmények mérlegelése alapján, határidő megjelölésével – felhívja a Kormányt, illetve a jogalkotót, hogy a megjelölt határidőben tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket.
[26] A jelen esetben a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály és a vizsgált jogszabály egyaránt törvény, erre az esetre pedig az Abtv. kifejezett módon nem fogalmazza meg, hogy az Alkotmánybíróságnak milyen jogkövetkezményt kell alkalmaznia.
[27] 3.1.1. Az Alkotmánybíróság – az Alaptörvény 24. cikk a (2) bekezdés f) pontjában foglalt hatáskörében – megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést, illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg.
[28] Az Alaptörvénynek sem ez a szabálya, sem az Abtv. 32. § (2) bekezdése nem tesz különbséget a jogszabályok között abból a szempontból, hogy hatályban vannak-e az indítvány elbírálásakor, vagy csak alkalmazandók az állam szervei által. Bírói eljárásban egyébként is gyakran előfordulhat, hogy időközben hatályát vesztett jogszabályt kell alkalmazni, amint az a jelen esetben is fennáll.
[29] Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése azt a kötelezettséget rója az államra, hogy nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítsa a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.
[30] E rendelkezés megfelel az előző Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglalt szabálynak, ezért az Alkotmánybíróság a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat Indokolásának [33] bekezdésében foglaltak szerint figyelembe vette az erre vonatkozó korábbi gyakorlatát. Az 7/2005. (III. 31.) AB határozatban a testület rámutatott arra, hogy a jogállamiság alkotmányos elve [Alkotmány 2. § (1) bekezdés, jelenleg: Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés] jelenti egyrészt a jogalanyok belső jognak (az Alkotmánynak és az alkotmányos jogszabályoknak) való alávetettségét, másrészt a magyar állam által vállalt nemzetközi jogi kötelezettségeknek való megfelelést. A jogállamiság tételéhez képest az Alkotmány 7. § (1) bekezdése speciális alkotmányos rendelkezés, amely a belső jogi rendelkezések és a vállalt nemzetközi kötelezettségek egymáshoz való viszonyát rendezi. A nemzetközi kötelezettségvállalás végrehajtása (adott esetben a szükséges jogalkotási feladat teljesítése) a jogállamiságot, ezen belül a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését magába foglaló Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből, valamint a nemzetközi jog és belső jog összhangját megkövetelő 7. § (1) bekezdésből fakadó kötelesség, amely attól a pillanattól fennáll, amikortól a nemzetközi szerződés (nemzetközi jogi értelemben) kötelezi Magyarországot. [ABH 2005, 83, 85–87.]
[31] A nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség megszegése tehát nem csupán az Alaptörvény Q) cikkének (2) bekezdésével, de a jogállamiságot biztosító B) cikk (1) bekezdésével is ellentétes. Figyelemmel arra, hogy jogszabály az Alaptörvénnyel nem lehet ellentétes [Alaptörvény T) cikk (3) bekezdés], a Q) cikk (2) bekezdésének, illetve a B) cikk (1) bekezdésének sérelme miatt a nemzetközi jogba ütköző belső jogszabályt főszabály szerint az Alkotmánybíróságnak meg kellene semmisítenie.
[32] 3.1.2. E főszabály alól teremt kivételt – az Alaptörvény 24. cikk (3) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezéssel összhangban – az Abtv. 42. § (2) bekezdése arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amellyel a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes. A jelen ügyben nem ilyen esetről van szó. A jelen esetben a belső jog és a nemzetközi jog összhangja a támadott rendelkezések megsemmisítésével lenne megteremthető.
[33] A jogszabály alaptörvény-ellenességének és jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének a megsemmisítés az egyik következménye.
[34] Az Abtv. a megsemmisítés jogkövetkezményeit illetően egységesen úgy rendelkezik, hogy a megsemmisített jogszabály hatályát veszti és a hatályvesztés napjától nem alkalmazható [Abtv. 45. § (1) bekezdés]. Az Abtv. 45. § (1) bekezdésétől azonban az Alkotmánybíróság eltérhet: meghatározott esetben kötelező a visszamenőleges hatállyal való megsemmisítés [Abtv. 45. § (1a) bekezdés], és lehetőség van arra is, hogy az Alkotmánybíróság egyedi ügyben mondjon ki alkalmazási tilalmat [Abtv. 45. § (2) bekezdés], vagy e szabályoktól eltérően határozza meg a hatályon kívül helyezést, vagy általános alkalmazási tilalmat mondjon ki [45. § (4) bekezdés].
[35] 3.1.3. A bírói kezdeményezések benyújtását követően módosult a Törvény 10. §-a.
[36] Az egyes törvényeknek agrár- és környezetügyi tárgyban történő módosításáról szóló 2013. évi CCL. törvény 22. pontja módosította a Törvényt. A 2013. évi CCL. törvény 137. §-a a Törvényt 12/C. §-sal egészítette ki. Eszerint „az egyes törvényeknek agrár- és környezetügyi tárgyban történő módosításáról szóló 2013. évi CCL. törvénnyel megállapított 10. §-t a 2014. január 1-jén vagy azt követően megszerzett bevételekre kell alkalmazni.”
[37] A 2013. évi CCL. törvény 138. § (2) bekezdése kimondta, hogy a Törvény 10. §-ában a „98” szövegrész helyébe a „75” szöveg lép.
[38] Ez a módosítás egyrészt megváltoztatta a Törvény 10. §-át, ezzel annak megsemmisítése és ezáltal hatályvesztése már meghaladottá vált, másrészt alkalmazási kényszert írt elő a bírói kezdeményezés szerinti esetekben.
[39] 3.1.4. Az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdéséből egyebek között az következik, hogy a nemzetközi jog és magyar jog összhangjának biztosítása nemcsak jogalkotói feladat, hanem valamennyi állami szervnek kötelezettsége, amikor a jogszabályokat értelmezni kell. Ez azt jelenti, hogy az alkalmazandó jogszabályt a nemzetközi jogra is figyelemmel, azzal összhangban kell értelmezni. A jelen esetben nemzetközi bíróság által nemzetközi szerződésbe ütközővé nyilvánított szabályról van szó, amelyet a Törvény módosítása ellenére a folyamatban lévő bírósági ügyben alkalmazni kell.
[40] Az Abtv. 42. § (1) bekezdésének a kötelező megsemmisítést előíró és az Abtv. 45. § (4) bekezdésének az alkalmazási tilalomra vonatkozó szabályai együttes értelmezése akkor nincs ellentétben a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosítására vonatkozó kötelezettséggel, ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabály alkalmazási tilalmát rendeli el a folyamatban lévő bírósági eljárásokban. Ennek hiányában Magyarország bíróságai arra kényszerülnének, hogy nemzetközi egyezménybe ütköző jogszabályt alkalmazzanak. A Törvény 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a kötelező bírósági alkalmazása nem állna összhangban az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésével.
[41] 4. Az általános alkalmazási tilalmat indokolja az Alaptörvény védelme, a jogbiztonság és az eljárásban érintett személy különösen fontos érdeke [45. § (4) bekezdése].
[42] Ezért az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett, de alkalmazandó jogszabályt illetően az Abtv. 45. § (2) bekezdése alapján az eljárásra okot adó ügyben, míg az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján a bíróságok előtt folyamatban lévő egyedi ügyekben írt elő alkalmazási tilalmat.
[43] 5. Az Alaptörvény 37. § (4) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság központi adónemről szóló törvény Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül.
[44] Az Alaptörvény XIII. cikke a tulajdonhoz való jogról szól. Ez a jog nem szerepel a 37. § (4) bekezdése szerinti felsorolásban. Ezért az Alkotmánybíróság a Törvény 10. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést – az Abtv. 64. § a) pontja alapján – visszautasította.
[45] 6. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.049/2013/6. számú indítványa nem felel meg az Abtv. 51. § (1b) bekezdése c) és f) pontjának, mert abban nem szerepel a vizsgálandó jogszabályi rendelkezés megjelölése, és kifejezett kérelem az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványt visszautasította.
Alkotmánybírósági ügyszám: III/1499/2013.
Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleménye
[46] A határozat rendelkező részének 1. pontjával nem értek egyet. Álláspontom szerint az indítványt hatáskör hiányára tekintettel az Abtv. 64. §-a alapján vissza kellett volna utasítani.
[47] Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja rendelkezik arról, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését. Ugyanezen szakasz (3) bekezdés c) alpontja írja elő, hogy ebben az esetben az Alkotmánybíróság megsemmisítheti a nemzetközi szerződésbe ütköző jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést, illetve sarkalatos törvényben meghatározott jogkövetkezményt állapít meg.
[48] Az Abtv. 32. § (2) bekezdése jogosítja fel a bírót, hogy az Alkotmánybíróság előtt eljárást kezdeményezzen, ha az ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
[49] Az Abtv. 42. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amely a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, a nemzetközi szerződéssel ellentétes jogszabályt teljesen vagy részben megsemmisíti.
[50] A (2) bekezdés szerint, ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amellyel a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály az Alaptörvény alapján nem lehet ellentétes, az ellentét feloldása érdekében – a körülmények mérlegelése alapján, határidő megjelölésével – felhívja a Kormányt, illetve a jogalkotót, hogy a megjelölt határidőben tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket.
[51] Fenti jogszabályhelyek értelmezése kapcsán egyértelműen megállapítható, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) alpontja alapján folytatott alkotmánybírósági eljárás során az Alkotmányíróság kétféle döntést hozhat: vagy megsemmisíti a jogszabályt, vagy intézkedésre hívja fel a Kormányt, illetve a jogalkotót. Hatályon kívül helyezett jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását és emiatt általános alkalmazási tilalmának kimondását az Abtv. nem teszi lehetővé. Olyan lehetőség tehát, mely a hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenessége esetén az Alkotmánybíróság számára az Abtv. 41. § (3) bekezdése, illetve a 45. § (4) bekezdése alapján nyitva áll, a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközése esetén erre irányuló törvényi rendelkezés hiányában nem vehető igénybe. Véleményem szerint értelmezéssel sem juthat az Alkotmánybíróság a határozatban foglalt következtetésre.
[52] Kétségtelen, hogy az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdésében foglaltak szerint Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, ami az államra nézve egyértelmű kötelezettséget jelent. Ez a rendelkezés sem szolgálhat azonban igazolásul a hatáskör hiánya figyelmen kívül hagyásának. A hatályon kívüli jogszabály alaptörvény-ellenessé nyilvánításának és alkalmazása tilalmának a jelen esetre történő lehetővé tétele jogalkotási kérdés, mely az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.
[53] Az Alkotmánybíróság e jogi lehetőség hiányát nem pótolhatja contra legem jogértelmezéssel. A kifejtettek okán a konkrét ügyben az analógia alkalmazására nem volt lehetőség, ez túlzott aktivizmus, valójában burkolt jogalkotás. Megjegyzem: eljárási kérdésekben egyébként sem lehet analógiát alkalmazni.
[54] A fentiekre tekintettel véleményem szerint az Alkotmánybíróságnak hatásköre hiányát kellett volna megállapítania, és erre tekintettel a bírói kezdeményezést vissza kellett volna utasítania.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás