KÜ BH 2014/63
KÜ BH 2014/63
2014.02.01.
Jogszabálysértő a reklám közzététele, amelynek szervezéséhez a reklámozó nem rendelkezik a magyar adóhatóság engedélyével [2008. évi XLVIII. tv. 10. §; 1991. évi XXXIV. tv. 2. § (7) bek.].
Az APEH Szerencsejáték Felügyeleti Főosztály áttétele alapján a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság Közép-magyarországi Regionális Felügyelősége (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) hivatalból vizsgálta a www.bwin.com weboldal reklámspotját, amelyet a jegyzőkönyv szerint a felperes 2010. május 31. és június 1. napján összesen hét alkalommal sugárzott.
Az elsőfokú hatóság a 2010. szeptember 2. napján kelt határozatával a felperest 200 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezést nyújtott be a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2010. november 30. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet terjesztett elő az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a www.bwin.com üzemeltetője a B. I. Ltd., melynek székhelye Gibraltár, az Európai Unió területéről nyújtja szolgáltatásait, és származási országában rendelkezik a gibraltári kormány által kibocsátott két engedéllyel, mely felhatalmazza sportfogadási és online kaszinójáték-szolgáltatások szervezésére, a társaság ekként az irányadó gibraltári jogszabályok rendelkezései szerint működik.
Mivel a reklámozott szolgáltatás nem jogellenes, ezért a felperes reklámtevékenysége jogszerű, és nem esik a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 10. §-ának hatálya alá.
A társaság az Európai Unió területéről nyújtja a szolgáltatásait és származási országában rendelkezik engedéllyel szerencsejáték szolgáltatás nyújtására. Mivel a weboldalt működtető társaság a Magyar Köztársaság területén kívül működik, így rá a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) hatálya nem terjed ki. A Szjtv. a 2011/31/EK rendelet 3. cikkének megfelelő szabályozást hozott létre, amely értelmében az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások a származási ország jogszabályai szerint bírálandók el. A társaság származási országa sem Magyarország, ebből következően a szolgáltatásokat hirdető reklámok nem valósítják a Grtv. 10. §-ában foglalt jogsértő reklámozást. Hangsúlyozta a felperes, a Grtv. 10. §-a alkalmazása azt feltételezi, hogy a reklámozott áru előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik, ezt megállapítani azonban az alperesnek nincs hatásköre, erre csak a hatáskörrel rendelkező hatóság, jelen esetben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: adóhatóság) jogosult. Olyan eljárás, amelyben a hatáskörrel rendelkező hatóság határozatot hozott volna, nem indult.
A felperes kifejtette azt is, amennyiben a magyar jogi szabályozás hatálya mégis kiterjedne a külföldi szolgáltatók szolgáltatására is, a jogi szabályozás akkor sem alkalmazható a társaság, mint más tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásaira, mivel a magyar szerencsejáték szervezésére vonatkozó jogi szabályozás túlzottan korlátozó, az Európai Unió Működéséről szóló Szerződést (a továbbiakban: EUMSz.) sértő módon szabályozza a tagállamokban letelepedett szolgáltatók tevékenységét, a kérdéses reklám így nem tekinthető jogsértőnek. Ha a magyar jog a közösségi jogba ütközik, akkor a közösségi jog elsőbbsége alapján az eljárt hatóságoknak félre kell tenni a magyar jogot és a közösségi jog alapján kell az döntésüket meghozni.
A felperes keresetében kérte előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is az EUMSz. 56. § cikke értelmezése vonatkozásában.
Az eljárt bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a Grtv. 10. §-ára, az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdésére, 1. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglaltakra hivatkozást követően hangsúlyozta, hogy a Grtv. 10. §-a utaló rendelkezést tartalmaz, így e rendelkezés felhívása alapján alkalmazta az alperes másodlagos jogszabályként az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdését. Ez a jogszabály tartalmazza azt a tilalmat, amelynek megsértése miatt az alperes megállapította a felperes által közzétett reklám jogszabályba ütköző voltát. Mindezek alapján a perben elsőként az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdés értelmezése volt szükséges. Ebben a körben az eljárt bíróság arra a következtetésre jutott, hogy e jogszabályi tilalmat csak olyan társaság sértheti meg, amely szerencsejátékkal kapcsolatos, az e jogszabályhelyben felsorolt tevékenységet folytat Magyarországon. A rendelkezésre álló iratok alapján az eljárt bíróság megállapíthatónak találta, hogy a felperes, mint műsorszolgáltató szerencsejátékban történő részvételre értékesítési, szervező vagy közvetítő tevékenységet nem végez, a perben vizsgált honlap Gibraltáron bejegyzett üzemeltetője a fenti tevékenységét nem Magyarországon végzi. Ebből következően az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdésében foglalt tilalmat sem a felperes, sem a honlap üzemeltetője nem sértette meg.
Az eljárt bíróság kifejtette, hogy a Grtv. 10. §-a alkalmazásának előfeltétele az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdésében foglalt tilalom megsértése és e jogszabályhely a felsorolt tevékenységek engedély nélküli végzésének tilalmát mondja ki. Ezért az alperes csak abban az esetben állapíthatta volna meg a felperes által közzétett reklámok jogellenességét, ha a tilalom betartásának vizsgálatára hatáskörrel rendelkező, szerencsejáték felügyeleti szerv előzetesen határozatot hozott, amelyben jogerősen megállapítja és szankcionálja az engedély nélküli tevékenység végzését. Az Szjtv. 7. §-a értelmében a szerencsejáték szervezés hatósági felügyeletét az állami adóhatóság látja el és nem a fogyasztóvédelmi hatóság, ezért a szerencsejáték felügyelet körébe tartozó kérdésekben kizárólag az állami adóhatóság hozhat döntést. Az eljárt bíróság álláspontja szerint tehát a szolgáltatás reklámjának jogszerű volta körében hozott alperesi döntés előfeltételeként az állami adóhatóságnak formális döntést kellett volna hoznia a szolgáltatás jogsértő voltáról, a jogszabályi előírásoknak megfelelően megindított és lefolytatott eljárásában. E döntést nem pótolhatja az adóhatóságnak az alperes felé intézett megkeresésben kifejtett álláspontja.
Az eljárt bíróság megállapította, hogy tévesen hivatkozott az alperes az Szjtv. 1. §-ának (4) és (5) bekezdésének sérelmére is. Jelen esetben a reklám tárgyát képező internetes portál nem a Magyar Köztársaság területéről, hanem a Magyar Köztársaság területére biztosított részvételi jogosultságot külföldről. Egy Gibraltáron bejegyzett cég azért nem kért engedélyt szerencsejáték szervezésére a magyar szerencsejáték felügyeleti szervtől, mert ilyen engedélyt joghatóság hiánya miatt nem kérhetett, de arra nem is volt szüksége, mivel engedéllyel a honossága szerinti államtól kell rendelkeznie. Rögzítette, hogy a Grtv. 10. §-a megsértésének előfeltételét jelentő Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdésében, valamint 1. §-ának (4) és (5) bekezdésében foglalt előírásokat sem a felperes, sem a szerencsejáték szervezéssel foglalkozó internetes portál Gibraltáron bejegyzett működtetője nem sértette meg, ezért a felperes által közzétett reklámok megfeleltek a határozatban megjelölt jogszabályi előírásoknak. Az eljárt bíróság erre figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy az alperes tévesen értelmezte és alkalmazta a határozatában hivatkozott jogszabályokat, ezért jogsértően állapította meg a felperes által elkövetett jogszabálysértést.
Az eljárt bíróság az EUMSz. 56. cikkének (EK-Szerződés 49. cikk) értelmezésével kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes által alkalmazott nemzeti jogszabályok nem korlátozzák diszkriminatív módon a szolgáltatás nyújtásának szabadságát, mivel nem tartalmaznak eltérő rendelkezéseket a belföldi és a külföldi szolgáltatókra, ezért nem ellentétesek a közösségi joggal.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő döntés hozatalát, elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Álláspontja szerint az eljárt bíróság tévesen értelmezte az Szjtv. 1. §-ának (4)–(5) bekezdéseit, mert a jogszabályi rendelkezés alkalmazásának csak az a feltétele, hogy a szolgáltatás Magyarország területéről hozzáférhető legyen. A felperes, mint a reklám közzétevője került felelősségre vonásra, mert az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdésébe ütköző, engedély nélküli szerencsejáték szervezés reklámozása sérti a Grtv. 10. §-át. Az engedély megléte vagy hiánya objektív tény, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának (3) bekezdésre is figyelemmel nincs szükség előzetes adóhatósági eljárásra, döntéshozatalra. A Grtv. 24. §-ának (1) bekezdése, az Szjtv. 36/A. §-ának (2) bekezdés b) pontja alapján hatásköre fennállt. Az eljárt bíróság a joghatóság hiányát jogellenesen állapította meg. Kifejtette, hogy nem a szolgáltatásnyújtás szabadságát érintette a határozat, csak a szolgáltatás reklámozását minősítette jogszerűtlennek.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Grtv. 10. §-a tiltja az olyan áru reklámozását, amelynek előállítása vagy forgalmazása jogszabályba ütközik. A reklámozott áruval esik egy tekintet alá a reklámozott szolgáltatás is [Grtv. 3. § d) pont]. Tiltott tehát olyan reklám közzététele, amely jogszabályba ütköző szolgáltatást reklámoz.
Jogszabályba ütközik az adóhatóság szerencsejáték szervezésére vonatkozó engedélye nélkül belföldön vagy külföldön szervezett szerencsejátékban történő részvételre Magyarországon értékesítési, szervező, közvetítő tevékenység végzése az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdése értelmében. Az Szjtv. 1. §-ának (4) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területéről hírközlő eszköz és rendszer által részvételi jogosultságot biztosító szerencsejáték szervezési tevékenység kizárólag az Szjtv. előírásainak megfelelően folytatható, ilyen szerencsejátékban való részvételre ajánlatok közzétételéhez az adóhatóság engedélye szükséges az Szjtv. 1. §-ának (5) bekezdése alapján. Ezeket a rendelkezéseket az eljárt bíróság tévesen értelmezte. Ezek a rendelkezések nem a felperesre, hanem a honlapot üzemeltető külföldi székhelyű üzemeltetőre vonatkoznak, aki a honlapján szerencsejáték szervező tevékenységet lát el. Mivel ezt a szolgáltatást Magyarországról is elérhetően nyújtja, a részvételi jogosultságot biztosító szerencsejáték szervezési tevékenység csak az adóhatóság engedélyével végezhető. Az eljárt bíróság tévesen állapította meg, hogy a honlap üzemeltetője a tevékenységét nem Magyarországon végzi. A hírközlő eszköz és rendszer által a szerencsejátékban való részvételhez hozzáférést biztosító üzemeltető a szerencsejáték szervezési tevékenysége folytán az Szjtv. 1. §-ának (4) bekezdés hatály alá eső, e rendelkezéssel szabályozott tevékenységet végzi, amelyhez az Szjtv. 1. §-ának (5) bekezdése értelmében adóhatósági engedéllyel kell rendelkeznie. Ugyanez vonatkozik az Szjtv. 2. §-ának (7) bekezdésében írtakra, a külföldön szervezett szerencsejátékban való részvételre Magyarországon csak engedéllyel folytatható szervező tevékenység.
Az eljárt bíróság téves jogi álláspontja miatt a jogsértés hiányát állapította meg, ezért nem vizsgálta a felperes keresetében foglalt további, a bírság mérséklésére vonatkozó kereseti kérelmet.
Az Fgytv. 47. §-ának (1) bekezdés i) pontja értelmében kiszabható bírság a (4) bekezdés szerint az eset összes körülményéhez igazodóan, mérlegelés alapján állapítható meg. A hatóság a határozatában számot adott a bírság kiszabásánál értékelt körülményekről, a mérlegelése nem hiányos, annak felülmérlegelésére jogszabálysértés hiányában a Kúria nem látott lehetőséget, a bírság összege nem eltúlzott, mérséklése nem indokolt.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése szerint elutasította.
(Kúria Kfv. III. 37.608/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás