BÜ BH 2014/66
BÜ BH 2014/66
2014.03.01.
A részes oldalán fennálló rendszeres haszonszerzésre törekvés – amennyiben a tettes vagyon elleni cselekménye nem minősül üzletszerűnek – csupán a büntetéskiszabási körülmények között értékelhető [1978. évi IV. tv. 137. § 9. pont; 3/2011. Büntető jogegységi határozat].
A városi bíróság a 2010. július 13-án kihirdetett ítéletében a távollevő II. r. terheltet bűnösnek mondta ki
– felbujtóként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (6) bek. b) pont],
– bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (5) bek. b) pont],
– bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont],
– bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont],
– 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pont] és
– 13 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §).
Ezért őt főbüntetésül 1 év 10 hónapi börtönre, mellékbüntetésül 3 évi közügyektől eltiltásra és gazdasági társaság vezető tisztségviselésétől 5 évre eltiltotta.
Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a II. r. terhelt vonatkozásában az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a 13 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségét 29 rendbelinek minősítette, a börtönbüntetést 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 5 évre súlyosította, továbbá 8 721 662 forint vagyonelkobzást rendelt el.
A bűnügyi költségre vonatkozó elsőfokú rendelkezést hatályon kívül helyezte.
Az ítéleti tényállás II. r. terheltre vonatkozó, felülvizsgálattal érintett részének lényege a következő:
I. Az I. r. terhelt cége hitelek kiközvetítésével foglalkozott, a K. Bank ügynöke, értékesítési partnere volt. A bank ingatlanfedezetű személyi hitelt nyújtott ügyfeleinek, de az igénylés elbírálásához munkaviszonyt igazoló okiratot, jövedelemigazolást, esetenként 3 havi bérjegyzéket is csatolni kellett. Az I. r. terhelt a pozitív elbírálás érdekében a II. r. terheltet hívta fel arra, hogy a fenti, de a valóságnak nem megfelelő okiratokat 6 ügyfele érdekében kiállítsa. A II. r. terhelt ennek megfelelően kft.-k ügyvezetőjeként a valótlan tartalmú okiratokat kiállította, és azok az I. r. terhelt által a hiteligénylések benyújtásakor felhasználásra kerültek még 2007 szeptemberében. A bank a hitelkérelmeket elutasította.
II. A II. r. terhelt 2007. év elején – pontosan meg nem állapítható időpontban – a IV. r. terheltet rábírta, hogy a saját nevében a bank sértettől ingatlanvásárlásra hitelt igényeljen svájci frank alapon 26 millió forint összegben. Az V. r. terheltet pedig e hitelhez kezességre bírta rá. Sem a IV. r., sem az V. r. terheltnek nem állt szándékában a hitel visszafizetése, de lehetőségük sem volt rá. A k.-i lakás adásvételi szerződését is ennek megfelelően kötötték meg – 31 200 000 forint vételárra, a vevő a IV. r. terhelt volt, de az ingatlanra a II. r. terheltnek volt szüksége.
A vásárláshoz szükséges hiteligényléshez hitelközvetítőn keresztül valótlan tartalmú hiteligénylő lapot nyújtott be a IV. r. terhelt a bankhoz 2007. június 26-án és a II. r. terhelt által kiállított valótlan tartalmú munkáltatói igazolást csatolt, továbbá valótlan tartalmú APEH igazolást jövedelemről.
A hiteligényléshez a hitelközvetítőn keresztül a IV. r. terhelt az V. r. terheltre, adóstárs – kezesre – valótlan tartalmú kiegészítő igénylőlapot nyújtott be valótlan tartalmú munkáltatói igazolással együtt, és valótlan tartalmú APEH igazolást is.
A hitelszerződést a bank sértett megkötötte a IV. r. terhelttel 2007. szeptember 4. napján és a 26 millió forint hitelösszeget 2007. szeptember 11-én folyósította.
A 85 050 forint havi törlesztő részlet megfizetése sem az adósnak, sem az adóstársnak nem állt szándékában és a II. r. terheltnek sem – a terheltek a hitelösszeg megszerzése érdekében a bankot tévedésbe ejtették és kárt okoztak, a II. r. terhelt, mint felbujtó.
III. A IV. r. terhelt 2007. június 22-én a bankhoz 900 000 forint összegű személyi kölcsön-igénylést nyújtott be valótlan tartalommal, és csatolta mellé a valótlan tartalmú munkáltatói igazolást arról, hogy a P. Kft. alkalmazásában áll 108 ezer forintos havi jövedelemmel, valamint az ennek alapján kiállított APEH igazolásokat. Jogtalan haszonszerzés végett ejtette tévedésbe a bankot, ebben II. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott. A bank a hitelkérelmet elutasította.
IV. A VI. r. terhelt 2007. augusztus 4-én a bank sértettektől 109 900 forint, valamint 199 997 forint összegű áruvásárlási kölcsönt igényelt valótlan tartalmú hiteligénylő adatlapokkal, melyekhez felhasználta a II. r. terhelt által kiállított valótlan tartalmú munkáltatói igazolást a T. Kft.-ben való alkalmazásáról és havi 115 000 forint jövedelemről. A VI. r. terheltet jogtalan haszonszerzés vezette a pénzintézetek tévedésbe ejtésekor, és az egyik bank sértettnek 109 900 forint kárt okozott, a másik bank a hiteligénylést elutasította. A II. r. terhelt mindehhez szándékosan segítséget nyújtott.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság jogi álláspontjában kifejtette, hogy a II. r. terhelt közreműködésével kiállított hamis magánokiratok felhasználása megtörtént, melynek tudatában követte el a terhelt a cselekményét. A vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában a visszafizetés szándéka és képessége nélkül történt meg a hitelintézetektől a hiteligénylés a IV. r., V. r. és VI. r. terhelt részéről, melyekhez hamis okiratok szolgáltatásával a II. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott, az ingatlanvásárláshoz szükséges hitel igénylése körében pedig rábíró magatartást is tanúsított – szintén a visszafizetés szándéka és lehetősége nélkül. A hamis magánokiratok kiállításával pedig közreműködött abban is, hogy valótlan adatok kerüljenek rögzítésre közokiratban (APEH igazolás).
A jogerős ügydöntő határozat a rendszeres haszonszerzésre törekvést is megállapította a II. r. terhelt terhére.
A másodfokú bíróság az ítéleti tényállást pusztán annyiban egészítette ki, hogy a II. r. terhelt büntetettségére vonatkozó adatokat pontosította, valamint rögzítette a III. tényállási ponthoz kapcsolódóan azt, hogy a bank a k.-i ingatlanra végrehajtást kért – így a büntetőeljárás során polgári jogi igényt nem terjesztett elő.
A másodfokú bíróság a magánokiratokat érintő rendbeliség-változást azzal indokolta, hogy a valótlan tartalmú magánokiratok száma határozza meg a cselekmény rendbeliségét.
A vagyonelkobzás elrendelése indokaként kifejtette, hogy a bank kára nem térült meg, végrehajtási eljárás a IV. r. és V. r. terheltekkel szemben folyik, a másik bank vonatkozásában sincs kármegtérülés, sem polgári jogi igény megfizetésére kötelezés, ezért a terhelt-társakkal megosztottan jogtalan gazdagodásra tett szert a II. r. terhelt, ami bűnös vagyongyarapodásként elvonandó.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – tartalma szerint a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapítottan megváltoztatás érdekében.
Vitatta bűnösségének megállapítását a tényállás I. pontját érintően arra hivatkozva, hogy tettesként senkit nem vontak felelősségre, magatartása így bűnsegédinek nem értékelhető. A tényállás III. pontja tekintetében hivatkozott arra, hogy a banktól felvett hitel biztosítéka maga az ingatlan volt, ezért a visszafizetés szándékának hiánya a hitel felvételekor nem állapítható meg.
Kifogásolta részesi felelőssége okán a kiszabott büntetés mértékét.
Sérelmezte az elrendelt vagyonelkobzást, mert az ingatlan végrehajtás alatt áll, és éppen emiatt a hitelt felvevő tettestárs vonatkozásában vagyonelkobzás elrendelésére nem került sor.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta a bűnösség megállapítását vitató részében, míg a jogi minősítéssel és a vagyonelkobzással kapcsolatban alaposnak tartotta és a megtámadott határozat megváltoztatását indítványozta.
Kifejtette, hogy a tényállás III. pontja rögzíti az elkövetői magatartást, a visszafizetés szándéka nélküli csalárd hitelfelvételt, így az a tény, hogy maga a hitelből vásárolt ingatlan a hitel fedezete volt, a bűnösség megállapítását nem érinti.
Álláspontja szerint a tényállás I. pontjában írt elkövetési magatartás az I. r. terhelt tettesi magatartásának megállapítását alapozza meg, mert a valótlan tartalmú magánokiratok felhasználója az I. r. terhelt volt, ehhez nyújtott szándékosan segítséget a II. r. terhelt. Az I. r. terhelt cselekményének téves minősítése a II. r. terhelt elkövetői magatartása megállapítását azonban nem érinti. A magánokirat-hamisítások rendbelisége tekintetében kifejtette, hogy az azonos sértett megtévesztésére ugyanazon célból felhasznált több hamis magánokirat a folytatólagosság egységébe tartozik.
A vagyon elleni bűncselekmények körében az üzletszerűség, mint minősítő körülmény megállapítását tévesnek tartotta, miután a tettesek terhére az üzletszerű elkövetés nem nyert megállapítást, ezért a részesi magatartás járulékos jellegéből következően ez a II. r. terhelt terhére sem állapítható meg.
A felülvizsgálati indítvány vagyonelkobzást vitató részével egyetértett annyiban, hogy a tényállás a vagyonelkobzást megalapozó adatokat nem tartalmaz, így ennek elvonására sem kerülhet sor.
Indítványozta a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében az üzletszerűség, mint minősítő körülmény megállapításának mellőzését, így enyhébb minősítés megállapítását, továbbá a tényállás I. pontját érintően 24 rendbeli helyett 6 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének megállapítását. Indítványt tett a vagyonelkobzás mellőzésére is.
A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő és a II. r. terhelt a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. A védő elsődlegesen a bűnösség törvénysértő megállapítására hivatkozva felmentésre tett indítványt. Másodlagosan a vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában a terhelt felmentését indítványozta és a fennmaradó bűncselekmények büntetési tételére és a részesi magatartásra figyelemmel lényegesen enyhébb büntetés kiszabását és a vagyonelkobzás mellőzését kérte. Harmadlagos indítványában a legfőbb ügyészi indítványnak megfelelő határozat hozatalát kérte.
A Legfőbb Ügyészség képviselője írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel és indítványozta a megtámadott határozatok megváltoztatását olyképpen, hogy a vagyon elleni bűncselekmények esetén az üzletszerűség, mint minősítő körülmény mellőzése mellett enyhébb minősítés megállapítását, az I. tényállási pontban írt magánokirat-hamisítások rendbeliségét 6 rendbeli folytatólagosan elkövetettnek minősítését indítványozta. Felszólalásában is indítványt tett enyhébb büntetés kiszabására és a vagyonelkobzás mellőzésére.
A felülvizsgálati indítvány a bűnösség megállapítását támadó részében alaptalan, a minősítést és a büntetés kiszabását támadó részében alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható [Be. 419. § (1) bek.].
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogi szabály megsértése miatt került sor.
Az eljárt bíróság azonban nem sértett törvényt, amikor a II. r. terhelt bűnösségét a tényállás I. pontjában írt magatartások kapcsán bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, a tényállás III. pontjában írt magatartás kapcsán felbujtóként elkövetett csalás bűntettében megállapította.
A Btk. 276. §-a rögzíti, hogy aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, magánokirat-hamisítást követ el.
A Btk. 21. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújtó személy a bűnsegéd.
Az irányadó tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy az I. r. terhelt, mint hitelközvetítő, a bank nyrt. sértett értékesítési partnereként annak érdekében, hogy a munkaviszonnyal és jövedelemmel nem rendelkező ügyfeleinek a bank kedvezően bírálja el a hitelkérelmét, valótlan tartalmú munkaviszonyt igazoló okiratot, munkáltatói jövedelemigazolást és bérjegyzéket nyújtott be a sértett bankhoz, mely okiratokat az I. r. terhelt felhívására a II. r. terhelt állította ki.
Az irányadó tényállás tehát a jog létezésének bizonyítására a hamis okiratok felhasználását, mint elkövetői magatartást megállapítja (tettesi magatartás) – ehhez a II. r. terhelt segítségnyújtását úgyszintén.
Az a körülmény, hogy az ügydöntő határozatot hozó bíróságok az I. r. terhelt elkövetői minőségét a tényállástól eltérően felbujtói magatartásnak értékelték, nem bír jelentőséggel a II. r. terhelt bűnösségének megítélése vonatkozásában, miután a Kúria a már hivatkozottak szerint az irányadó tényállás alapján vizsgálja felül a jogerős határozatot.
A Btk. 318. § (1) bekezdése alapján csalást követ el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
A Btk. 21. § (1) bekezdése értelmében felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.
Az irányadó tényállás III. pontja egyértelműen tartalmazza, hogy a II. r. terhelt felhívására a IV. r. terhelt a saját nevében, de a II. r. terhelt részére a bank zrt. sértettől valótlan tartalmú magánokiratok benyújtásával ingatlan vásárlásához hitelt igényelt. Az V. r. terhelt szintén a II. r. terhelt felhívására ebben kezesként működött közre. A 26 millió forintos hitelt a megtévesztett bank a megvásárolt ingatlan fedezete mellett nyújtotta. A terheltek egyikének sem volt szándéka, sem anyagi lehetősége arra, hogy a hitelt törlessze, a hitelt visszafizesse.
Az irányadó tényállásban rögzített terhelti magatartás a csalás törvényi tényállási elemeinek megfelel (valótlan tartalmú okiratok felhasználásával hitel igénylése a visszafizetés szándéka és lehetősége nélkül, hiteltörlesztés nélkül), ezért az ítéleti tényállásból a bűnösségre vont következtetés törvényes. A II. r. terhelt terhelt-társait rábíró magatartása pedig kétségtelenül megfelel a Btk.-ban meghatározott felbujtói elkövetésnek.
Megjegyzi a Kúria, hogy közömbös körülmény a törvényi tényállási elemek megállapítása mellett a felülvizsgálati indítvány alapját képező azon hivatkozás (melyet az irányadó tényállás is rögzít), hogy a hitel fedezete maga az ingatlan, melyre a sértett végrehajtási joga bejegyzésre került (3/2009. Büntető jogegységi határozat).
Az indítvány tartalma szerint sérelmezte a vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában az üzletszerű elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítását, a kiszabott büntetés mértékét és a vagyonelkobzást.
A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Következésképpen az esetleges hibás minősítés nem önmagában, hanem csak akkor képez felülvizsgálati okot, ha a helyes minősítéshez képest a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés, illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése) törvénysértő.
Másfelől viszont helyes minősítés esetén is felülvizsgálatnak van helye, ha a kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés, illetőleg a büntetés végrehajtásának felfüggesztése) önmagában a büntető anyagi jog (más) szabályát sérti.
Ha azonban a minősítés törvényes és az annak alapján kiszabott büntetés (alkalmazott intézkedés) is megfelel a büntető anyagi jog szabályainak (illetve a büntetés végrehajtásának felfüggesztése sem ütközik a Btk. 90. §-ába), akkor – a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti okból – nincs lehetőség a jogerős határozat megváltoztatására.
Jelen esetben törvénysértő minősítés vezetett törvénysértő büntetés kiszabásához, illetve az alkalmazott intézkedés önmagában is büntető anyagi jogi szabályt sért.
Az eljárt bíróságok törvénysértően minősítették a II. r. terhelt csalási cselekményeit üzletszerűen elkövetettnek, azaz a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés b) pontja szerint minősülő felbujtóként elkövetett csalás bűntettének, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett csalás bűntette kísérletének, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének, valamint a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntette kísérletének.
A II. r. terhelt a IV. r., V. r. és VI. r. terhelt cselekményéhez részesként kapcsolódott.
A jogerős ügydöntő határozat a fenti terheltek tettesként elkövetett csalási cselekményeit nem minősítette üzletszerűen elkövetettnek.
A 3/2011. (X. 14.) Büntető jogegységi határozat kifejti, hogy a részesi cselekmények minősítése és rendbelisége a tettesi alapcselekményhez igazodik. A határozat konkrétan az üzletszerűség, mint minősítő körülmény megállapíthatóságához rögzítette, ha rendszeres haszonszerzésre törekedve a felbujtó több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű elkövetés a minősítő körülménye, az üzletszerű cselekményért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. A bűnsegédi magatartás megítélésére is ugyanez irányadó.
A fenti jogelv indoka az, hogy a részes nem a Btk. különös részi tényállását valósítja meg cselekményével, hanem arra felhív, vagy ahhoz segítséget nyújt.
A részes cselekményének terjedelmét tehát mindig a tettesi cselekmény határozza meg, annak büntethetősége és minősítése határolja be. Kivételképpen a tettesi bűncselekménynél enyhébb lehet, de súlyosabb megítélésű nem.
Rendszeres haszonszerzésre törekvés – megállapítása esetén – a részesnél, amennyiben a tettest üzletszerű elkövetésért nem vonták felelősségre, csupán a büntetéskiszabási körülmények között nyerhet értékelést.
Következésképpen a II. r. terhelt tényállásban meghatározott cselekményeinek helyes minősítése a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, a Btk. 21. § (1) bek. alapján felbujtóként elkövetett jelentős kárt okozó csalás bűntette (III. tényállás), a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó csalás bűntette, melyet a Btk. 21. § (2) bekezdés alapján bűnsegédként követett el (IV. tényállás), a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett csalás vétsége (V/1. tényállás) és a Btk. 318. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő csalás vétségének kísérlete a Btk. 16. §-ára figyelemmel (V/2. tényállás).
A jogerős ügydöntő határozat törvényesen minősítette a III. tényállási pontban meghatározott cselekményeit közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 274. § (1) bek. c) pontja], miután szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy az adóhatóság valótlan adatokat foglaljon közokiratba. Nem tévedett akkor sem, amikor az ehhez felhasznált valótlan tartalmú magánokiratok benyújtását önálló cselekményként nem értékelte (5/2000. Büntető jogegységi határozat).
Tévedett viszont akkor, amikor a II. r. terhelt magánokirat-hamisítási cselekményeit 29 rendbelinek minősítette.
Az I. tényállási pontban leírt magatartásával az I. r. terhelt cselekményéhez nyújtott segítséget a II. r. terhelt, amikor valótlan tartalmú munkaviszony igazolást, jövedelemigazolást és bérjegyzéket állított ki, amelyek hat különböző hitelkérelemhez nyertek becsatolást.
A valótlan tartalmú magánokiratok ugyanabból a célból, azonos sértett megtévesztésére, több hitelkérelemhez kötődően kerültek felhasználásra. A cselekmény rendbelisége a jogviszonyok számához igazodik, ugyanígy a II. r. terhelt bűnsegédi magatartása is, ezért e cselekmények nem 24, hanem 6 rendbelinek minősülnek.
Nem értett egyet a Kúria az ügyészi indítványban megjelöltek szerint e cselekmények folytatólagos minősítésével, mert a terhelt cselekménye a Btk.-ban írt folytatólagos elkövetésnek nem felel meg, mivel egy jogviszonyhoz azonos alkalommal kerültek felhasználásra a valótlan tartalmú okiratok, a törvényi tényállás a felhasználást rendeli büntetni, így a terhelt cselekménye a természetes egység jegyeit mutatja.
A III. tényállási pontban leírt, a II. r. terhelt által kiállított és az adósi, illetve a kezesi jogviszony körében felhasználásra került valótlan tartalmú munkáltatói igazolás 2 rendbeli cselekményt valósított meg, míg az V. tényállási pontban írt, a II. r. terheltre megállapított magánokirat-hamisítási cselekményei szintén 2 rendbelit.
Mindebből következik, hogy a II. r. terhelt bűnösségének megállapítása törvényes volt, míg a felrótt cselekmények minősítése a fentiek szerint törvénysértő.
A csalási bűncselekmények törvénysértő minősítésére figyelemmel a jogerős határozatban meghatározott, a halmazati szabályokra figyelemmel 2 évtől 12 évig terjedő büntetési tételkeret a már hivatkozottak szerint törvénysértő ítéleti megállapítás. A törvényes minősítéshez tartozó – a legsúlyosabban minősülő cselekmény büntetési tételét figyelembe véve, mely 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztés büntetés kiszabását teszi lehetővé – halmazati büntetéskiszabás [Btk. 85. § (1)–(3) bek.] 1 évtől 7 és fél évig terjedő szabadságvesztés.
Felülvizsgálati eljárásban törvénysértő minősítés megállapításakor a büntetés akkor is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei közt került kiszabásra (jelen esetben 3 év 6 hónap börtön). Ha tehát a minősítés törvénysértő, mindig vizsgálni kell, hogy a helyes minősítéshez képest törvényes-e a kiszabott büntetés, nem elégséges csak a törvényi tételkereten belül maradás megállapítása (BH 2011.97. I.).
A Kúria az eljárt bíróságok által feltárt bűnösségi körülményeken túl a cselekmények elkövetése óta eltelt jelentős időmúlást értékelte még enyhítőként, és az így kiegészített bűnösségi körülményekre figyelemmel találta törvénysértőnek a kiszabott büntetést az elkövetéskor hatályos büntetéskiszabási elvekre figyelemmel.
A felülvizsgálati indítvány a vagyonelkobzás alkalmazását is sérelmezte.
A Btk. 77/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, melyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett, vagyonelkobzást kell elrendelni. A jogerős ügydöntő határozat a vagyonelkobzás indokolása körében kifejtette, hogy a III/1. és az V/1. tényállási pontokban rögzített cselekmények elkövetése jogkövetkezménye a 8 721 662 forint vagyonelkobzás, mert megítélése szerint a II. r. terhelt ezen összeggel gazdagodott jogtalanul.
Ez azonban az irányadó tényállással ellentétes megállapítás, mert az irányadó tényállás nem rögzíti ezt tényként.
A III/1. tényállási pont tartalmazza, hogy a csalárd módon megszerzett hitelből megvásárolt ingatlan tulajdonosa a IV. r. terhelt, az V/1. tényállási pontban meghatározott cselekmény esetén a jogtalan előny megszerzője a VI. r. terhelt volt.
A vagyonelkobzás törvényi feltétele tehát nem áll fenn a II. r. terhelt vonatkozásában.
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak a II. r. terhelt terhére megállapított vagyon elleni cselekmények minősítése, és a büntetéskiszabást és az intézkedés alkalmazását sérelmező részében helyt adott, és a megtámadott határozatot a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel, a Be. 427. § (1) bekezdésének b) pontja alapján megváltoztatta, és a II. r. terhelt vagyon elleni bűncselekményeit felbujtóként elkövetett csalás bűntettének [Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont], bűnsegédként elkövetett csalás bűntette kísérletének [Btk. 318. § (1) bek., (4) bek. a) pont], bűnsegédként elkövetett csalás vétségének [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek.] és bűnsegédként elkövetett csalás vétsége kísérletének [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek.] minősítette.
A 29 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségeként minősített cselekményét 10 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (Btk. 276. §) minősítette.
A II. r. terhelttel szemben a 8 721 662 forint pénzösszegre elrendelt vagyonelkobzást mellőzte.
A II. r. terheltet a Btk. 85. § (1), (2) és (3) bekezdésére figyelemmel a Btk. 37. §-ában meghatározott büntetési célok és a Btk. 83. §-ában írt büntetéskiszabási elvek figyelembevételével 2 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte a Btk. 43. § a) pontja alapján. A közügyek gyakorlásától 3 évre tiltotta el a Btk. 53-55. §-ai alapján.
Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 42/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás