PÜ BH 2014/76
PÜ BH 2014/76
2014.03.01.
A felszámolás elrendeléséről szóló bírósági értesítés alapján az érintett ingatlanra vonatkozó széljegyzés elmulasztása esetén a földhivatal felel az ezzel okozati összefüggésben álló kárért [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2006. március 8. napján jogerőre emelkedett végzésével elrendelte a V. Kft. (továbbiakban: Kft.) felszámolását. 2006. március 23-án rendelkezett a felszámolás elrendelésének közzétételéről, illetőleg ugyanezen a napon értesítette erről a cégbíróságot és a Kft. ingatlanai szerint területileg illetékes földhivatalt. A földhivatalhoz 2006. március 29-én érkezett a felszámolási eljárás közzétételéről szóló határozat és a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 29. §-a alapján a felszámolás elrendeléséről értesítő végzés, amelyek alapján a Kft. tulajdonában álló ingatlanok tulajdoni lapján a felszámolási eljárás elrendelésének tényét a földhivatal széljegyként nem tüntette fel. A felszámolás tényének feljegyzésére a tulajdonában álló ingatlanokra 2007. április 27-én kelt határozat alapján került sor. A cégbíróságnak a felszámolási eljárás nyilvántartásba történő bejegyzését elrendelő végzése közzétételének időpontja: 2006. május 18. napja volt.
A felperes 2006. április 4-én 19 850 000 forint kölcsönt nyújtott V. Gy. részére. A kölcsönt a Kft. kizárólagos tulajdonában álló két ingatlanra vonatkozó jelzálogjoggal és a felperest megillető vételi joggal biztosították. A Kft. egyszemélyes társaság tagja és ügyvezetője az adós volt. A szerződéseket szerkesztő ügyvéd 2006. április 3-án beszerezte a két ingatlan nem hiteles tulajdoni lap másolatát, amelyeken a Kft. felszámolásának elrendelése még nem szerepelt. A 2006. április 5-én benyújtott kölcsönszerződés tekintetében a jelzálogjog bejegyzés iránti kérelmet a földhivatal elutasította arra hivatkozással, hogy a Kft. 2006. március 8. napjától felszámolás alatt áll és ettől kezdve vagyonnal kapcsolatos nyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei földhivatal a 2007. július 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A kölcsön visszafizetése iránt indított perben a bíróság a jogerős ítéletével kötelezte V. Gy.-t 20 000 000 forint és kamata megfizetésére, az adóssal szemben indított végrehajtási eljárás azonban nem vezetett eredményre, a felszámoló a felperesnek a tartozás kapcsán 2 208 805 forintot fizetett meg.
A felperes a keresetében 17 791 195 forint és ennek a 2006. július 4. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy a földhivatal a mulasztása folytán nem tüntette fel a felszámolás elrendelésének tényét, amelynek ismeretében kölcsönszerződést, illetőleg az azt biztosító jelzálogszerződést és vételi jogot alapító szerződést nem kötötte volna meg. Mivel az adóson a követelés nem volt behajtható, ezért őt kár érte, amelyért az alperes kártérítési felelőssége fennáll.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság értesítése a felszámolási eljárás mint jogilag jelentős tény feljegyzése iránt megkeresést nem tartalmazott, és nem jelölte meg az érintett ingatlanok helyrajzi számát sem. A kár azért következett be, mert a szerződéseket szerkesztő ügyvéd nem járt el megfelelően, ugyanis a cégnyilvántartás adataiból meggyőződhetett volna arról, hogy a Kft. felszámolás alatt áll.
Az elsőfokú bíróság 50%-os kármegosztás alapján kötelezte az alperest a kár megtérítésére.
A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest terhelő marasztalás összegét 17 791 195 forintra és ennek az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamataira felemelte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperest képviselő ügyvéd a szerződések megszerkesztése időpontjában az általa megszerzett informatikai Kft. rendszerében a Kft. felszámolásával kapcsolatosan semmiféle információt nem ismerhetett meg. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a Cstv. 29. §-ának h) pontja alapján az ingatlanügyi hatóságnak kötelessége volt, hogy az adós tulajdonában álló ingatlanok tulajdoni lapján a szükséges változásokat átvezesse. Annak ellenére, hogy a bíróság értesítése nem tartalmazott megkeresést, a kérelem tartalom szerinti elbírálásából következően nem lett volna mellőzhető az adós tulajdonában álló ingatlanokra a felszámolás tényének feljegyzése. A bíróság értesítése nem egy konkrét ingatlant érintett, az ingatlanok pontos adatai a bíróság előtt nem voltak ismertek. A megyei bíróság 2006. március 29-i értesítése alapján ezért a hatósági eljárás ténylegesen megindult. A földhivatal mulasztást követett el, amikor a megyei bíróság beadványának iktatószámát a benyújtás napján a tulajdoni lapon nem jegyezte fel és ebből következően az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 349. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítható, tekintettel arra, hogy a mulasztással a kár bekövetkezése okozati összefüggésben áll. A másodfokú bíróság nem értett egyet a kármegosztással. Megállapítható volt ugyanis, hogy a cégtár online rendszerében a szerződések megszerkesztésének időpontjában a Kft. felszámolásával kapcsolatban információ nem szerepelt, ezért a másodfokú bíróság a kármegosztást mellőzte.
Az alperes felülvizsgálati kérelme elsődlegesen a felperes keresetét teljes mértékben elutasító, másodlagosan a felperesre terhesebb kármegosztás alapján a marasztalási összeget leszállító döntés meghozatalára irányult. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 6. §-ának (1) bekezdését, 8. §-át, 26. §-ának (8) bekezdését, 29. §-át, 32. §-ának (1) bekezdését, 34. §-ának (1) bekezdését, 48. §-ának (1) bekezdését és a 70. §-át, valamint a 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet 60. §-ának (3) bekezdését és 85. §-ának (1) bekezdését. Megállapítható továbbá a Cstv. 29. §-a h) pontjában foglaltak és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 34. §-a (5) bekezdésének és az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 3. §-a (2) bekezdésének és 27/B. §-ának megsértése. Az alperes kiemelte, hogy a bíróság nem megkereste a földhivatalt, hanem kizárólag értesítés történt. Az Inytv. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási eljárás kérelem vagy hatóság megkeresése alapján indul. A megkeresésnek tartalmaznia kell – többek között – az érintett ingatlan helyrajzi számát is. A kérelemhez kötöttség elvének lényege, hogy az ingatlan-nyilvántartási eljárás az ügyfél kérelmére vagy a hatóság megkeresésére indul és ezek tartalmához a földhivatal kötve van. Az okirati elv lényege, hogy az ingatlan-nyilvántartásba változást csak megfelelő okirat alapján lehet bejegyezni. Az Inytv. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős bírósági határozatnak a tartalmára a törvény 32. §-ának (1) bekezdésében foglaltak az irányadók, azaz az ingatlanok megjelölése nem mellőzhető. A bírósági végzésnek mint közokiratnak meg kell felelnie az Inytv. 29-38. §-aiban foglaltaknak, miként ezt a Legfelsőbb Bíróság a EBH 2005.1270. számú döntésében is megállapította. Az a tény, hogy a földhivatalnál első fokon eljárt ügyintéző „kigyűjtötte” a felszámolás alá került cég ingatlanait, nem róható az alperes terhére. A Cstv. 29. §-ának téves jogértelmezéséből adódik az a megállapítás, hogy a felszámolással érintett cég ingatlanainak adatait a földhivatalnak kell feltárnia, amennyiben így lenne, felszámolás esetén az összes földhivatalt értesítenie kellene a bíróságnak. Mindezekből következően a 2006. április 3-án kiadott nem hiteles tulajdoni lap másolat nem tartalmazhatta a felperes által számon kért széljegyet. A felperes nem hivatkozhat arra, hogy jóhiszemű jogszerzőként az alperes érdekkörében bekövetkezett mulasztás alapján illeti meg őt a kártérítés, az Inytv. 5. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanis jóhiszemű jogszerzőnek az minősül, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerzett jogot. A felperes a zálogszerződés megkötésével nem szerzett jogot, mert a jelzálogjog olyan jog, amely a bejegyzéssel jön létre és ez a bejegyzés nem történt meg. A felülvizsgálati kérelem utal arra is, hogy a felperest képviselő ügyvéd kellően gondos eljárása esetén a cégnyilvántartásból megállapítható lehetett volna a felszámolás elrendelése. Az alperes hivatkozott arra, hogy a cégtár online rendszere nem a legfrissebb, aktuális állapotot tartalmazza, a felperes ügyvédjének a cégbíróságtól, illetőleg az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatától kellett volna a szükséges tényeket ellenőriznie.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet indokolásában a bíróság jól hivatkozott a felperes kártérítési igényének elbírálására irányadó anyagi jogi szabályokra. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján – figyelemmel a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére – a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartása miatt kár érte. A felperes kára a kölcsönszerződés alapján vissza nem térült összeg, miután a behajthatatlan követelést biztosító jelzálogjogot, valamint a vételi jogot érvényesíteni nem tudta, mert az érintett ingatlanok tulajdoni lapján a Kft. felszámolásának elrendelését az illetékes földhivatal a kölcsönszerződés megkötése előtt nem jegyezte be. A bíróságnak a kereset alapján ezért azt kellett vizsgálnia, hogy a földhivatal a bejegyzéssel kapcsolatban mulasztott-e. A felülvizsgálati kérelem helyesen utal a kérelemhez kötöttség és az okirat elvének lényegére, illetőleg az Inytv.-nek azokra a szabályaira, amelyek szerint a jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésével, feljegyzésével kapcsolatos ingatlan-nyilvántartási eljárás az ügyfél kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul, a földhivatalt pedig köti a kérelem, a hatósági megkeresés tartalma. Az adott esetben – az EBH 2005.1270. számú határozat alapjául szolgáló tényállástól eltérően – egy másik törvény, a Cstv. 29. §-ának h) pontja írja elő azt a kötelezettséget, hogy a bíróság a felszámolás elrendeléséről „értesítse” az ingatlanügyi hatóságot. A földhivatal 2007. április 27. napján jegyezte fel a felszámolás tényét az érintett ingatlanokra, a határozatból azonban az állapítható meg, hogy ez a feljegyzés a megyei bíróság 2006. március 23. napján kelt megkeresésre történt. A megyei bíróságnak a fizetésképtelenséget megállapító és a felszámolást elrendelő végzése, illetőleg az adós felszámolásának elrendeléséről szóló értesítés 2006. március 29. napján megérkezett a földhivatalhoz. Nem vitás tény, hogy ezek a bírósági határozatok a Kft. ingatlanának pontos helyrajzi adatait nem tartalmazták. A Cstv. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. A (2) bekezdés szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Vhr.) 22. §-a értelmében, ha a jogszabály másként nem rendelkezik a felszámolási eljárás feljegyzését követően további bejegyzések csak a felszámoló kérelme alapján teljesíthetők. Mindezeknek a szabályoknak, a jogbiztonságnak az érvényesüléséhez szükséges, hogy az ingatlan-nyilvántartás a felszámolás elrendelését mielőbb jelezze. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a pontos ingatlan-nyilvántartási adatok megállapítására és közlésére éppen az illetékes földhivatalnak van lehetősége. Amennyiben a földhivatal a tartalma szerint olyan bírósági határozatot kap, amely egy felszámolás alá került Kft. ingatlanait érinti, a saját illetékességi területére a hivatkozott jogszabályok és jogbiztonság érvényesülésére tekintettel nem mellőzheti a Kft. ingatlanaira a felszámolási eljárás tényének széljegyként való feljegyzését arra hivatkozással, hogy az „értesítés” a pontos helyrajzi számot nem tüntette fel. Az Inytv. 6. §-ának (1) bekezdése és a 8. §-a nem sérült, a kérelem ugyanis valójában a Kft. ingatlanaira vonatkozóan a felszámolás tényének feljegyzésére irányult. A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet nem sérti az ingatlan-nyilvántartásnak az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítására, a kérelem tartalmára, a tények feljegyzésére vonatkozó, és a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott szabályait. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a megyei bíróság 2006. március 29. napján érkezett okirata alkalmas volt az ingatlan-nyilvántartási hatósági eljárás megindítására. Az Inytv. 48. §-ának (1) bekezdése szerinti széljegyzés elmulasztása az alperes terhére róható és ez a kártérítési felelősségét megalapozta.
A kölcsönszerződés, a jelzálogjoggal és a vételi joggal kapcsolatos megállapodás megkötése idején a felszámolás tényét az ingatlan-nyilvántartásból megállapítani nem lehetett, hiszen a bejegyzésre az említett ingatlanok tekintetében csak 2007. április 27-én került sor. Ebből következően nincs jelentősége annak, hogy a szerződéseket szerkesztő ügyvéd hiteles tulajdoni lap másolatot szerzett-e be; a szerződéseket szerkesztő ügyvédtől elvárható magatartás értékelése tekintetében a Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak a kármegosztás mellőzésével kapcsolatban kifejtett indokaival.
(Kúria Pfv. III. 20.130/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás