Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

8/2014. (IV. 30.) GVH utasítás

8/2014. (IV. 30.) GVH utasítás

a Gazdasági Versenyhivatal számviteli politikájáról1

2015.03.15.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 14. § (3)–(5) bekezdése, továbbá az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet 50. §-a alapján, a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 23. § (4) bekezdés c) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a Gazdasági Versenyhivatal számviteli politikájával kapcsolatos előírásokat az alábbiak szerint állapítom meg:

1. Általános rendelkezések

1. § (1) Magyarország költségvetésének XXX. fejezete tartalmazza a Gazdasági Versenyhivatal igazgatása (a továbbiakban: Hivatal) és a fejezeti kezelésű előirányzatok költségvetését.

(2) A Hivatal kincstári körbe tartozó autonóm államigazgatási szerv.

(3)2 A tervezéssel, az előirányzat-felhasználással, a hatáskörébe tartozó előirányzat-módosítással, a készpénzkezeléssel, a könyvvezetéssel és a beszámolási kötelezettséggel, az adatszolgáltatással, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatokkal kapcsolatos feladatokat a Költségvetési Iroda végzi.

(4) A Hivatal szakmai tevékenysége szerinti

a) kormányzati funkció száma: 041110 Általános gazdasági és kereskedelmi ügyek igazgatása,

b) szakágazati besorolása: 841318 Gazdasági, kereskedelmi, munkaügyi igazgatás.

(5) A Hivatal az Alapító Okiratban meghatározott alaptevékenységet látja el, vállalkozási tevékenységet nem folytat.

(6) A Hivatal közhatalmi tevékenysége alapján nem alanya az általános forgalmi adónak.

(7) A Hivatal gazdasági társaságban való részvétele nem engedélyezett.

(8) A költségvetési számviteli és a pénzügyi számviteli nyilvántartások, valamint a jogszabályban előírt analitikai nyilvántartások vezetése a Saldo Rt. által kidolgozott integrált pénzügyi nyilvántartási rendszerrel történik. A rendszer biztosítja a két számvitel közötti kötelező egyezőségek meglétét.

2. A számviteli elszámolás és az értékelés szempontjából lényeges, nem lényeges információ, jelentős, nem jelentős összeg

2. § (1) A számviteli elszámolás és az értékelés szempontjából

a) lényeges szempont

aa) minden olyan információ, amely hatással van a Hivatal feladatainak ellátására, vagyoni, pénzügyi helyzetére, így különösen a Hivatal feladataiban bekövetkezett változások, a szervezeti és/vagy szerkezeti változások, továbbá rendkívüli események,

ab) a kisértékű tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok és szellemi termékek éven belül elhasználódónak vagy éven túl elhasználódónak minősítésénél a tulajdon védelmének biztosítása,

ac) a terven felüli értékcsökkenés elszámolásánál az, hogy az immateriális javak és a tárgyi eszközök rendeltetésszerű használatra alkalmasak-e,

ad) hosszúlejáratú kölcsön és más követelések esetében az értékvesztésének elszámolásánál a megtérülés bizonytalanná válása,

ae) a bekerülési érték megállapításánál a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 47. § (1)–(8) bekezdésében és az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11) Korm. rendelet (a továbbiakban: Áhsz.) 15–16/A. §-ában meghatározottak érvényesítése;

b) nem lényeges az információ, amely nem befolyásolja a Hivatal alaptevékenysége ellátását, gazdálkodási tevékenységét;

c) jelentős összegű

ca) a hiba, ha az eléri vagy meghaladja az Áhsz. 1. § 3. pontjában meghatározott minden esetben jelentős összegű hibaértéket,

cb) az eltérés, amely eléri vagy meghaladja bekerülési értéknél az Áhsz. 15. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatárt.

(2) Nem tekinthető lényegesnek, illetve jelentősnek az, ami az (1) bekezdés feltételeinek nem felel meg, illetve a megadott határok alatt van.

(3) Az általános kiadások közvetlenül a kormányzati funkción jelennek meg.

3. Az eszközgazdálkodásra vonatkozó alapelvek

3. § (1) Befektetett eszközként kell kimutatni – a (3) és (4) bekezdésben meghatározott kivételekkel – azt az eszközt, amely a Hivatal tevékenységét egy éven túl szolgálja.

(2) Az eszköz minősítését a beszerzés szakmai tartalmáért felelős szervezeti egység végzi a számvitelei bizonylatra történő rögzítéssel.

(3) Az adathordozó céljára beszerzett winchestert azonnali felhasználású készletként kell elszámolni.

(5) A Szt. 47. § (9) bekezdésében szabályozott esetben a „becsült” bekerülési érték meghatározását a beszerzés szakmai tartalmáért felelős szervezeti egység végzi.

(6) Az immateriális javak és tárgyi eszközök üzembe helyezésének dokumentálásához a Saldo Rt. által kidolgozott integrált pénzügyi nyilvántartási rendszerrel készített Üzembe helyezési okmányt kell használni.

(7) Az immateriális javak és a tárgyi eszközök után negyedévente az Áhsz. 17. §-ának rendelkezései szerint kell értékcsökkenést elszámolni.

(8) Az eszközök értékcsökkenésének, értékvesztésének megállapításához a Szt. 52. § (1), (2) és (5)–(7) bekezdésében, 53. § (1) bekezdés b) és c) pontjában, 54–56. §-ában, 57. § (2) és (3) bekezdésében, 58. § (1)–(3) és (5)–(9) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.

(9) Épületberuházás esetén a beszerzés szakmai tartalmáért felelős szervezeti egységnek írásban nyilatkoztatnia kell a beruházást végző vállalkozást arról, hogy az adott eszköz hosszú, közép vagy rövid élettartamú szerkezettel rendelkezik.

(10) Terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni a feleslegessé vált, megrongálódott, megsemmisült, rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan szellemi termék és tárgyi eszköz esetében.

(11) A Hivatal vagyonkezelésében lévő immateriális javak és tárgyi eszközök tekintetében értékhelyesbítés nem kerül elszámolásra.

(12) Az Áhsz. 19. § (2) bekezdését nem kell alkalmazni, mivel a Hivatal nem alkalmazza a piaci értéken történő értékelést.

(13) Követelések esetében az értékvesztés elszámolását, illetve az értékvesztés visszaírását a főtitkár hagyja jóvá.

(14) A mérlegben nem szereplő tételekről is nyilvántartás kell vezetni:

a) a nulláig leírt, de használatban lévő tárgyi eszközök esetében a Saldo Rt. által kidolgozott integrált pénzügyi nyilvántartási rendszerben,

b) biztos jövőbeni követelést és függő követelést, a biztos jövőbeni kötelezettséget, valamint a függő kötelezettséget a követelést, illetve kötelezettséget keletkeztető dokumentum alapján külön analitikus nyilvántartásban.

4. Beszámolási kötelezettség

4. § (1) Az időközi mérlegjelentés, az éves intézményi és fejezeti elemi költségvetési beszámoló elkészítéséért a Költségvetési Iroda vezetője felel.

(2) Az éves intézményi és fejezeti elemi költségvetési beszámolót a főtitkár javaslata alapján az elnök fogadja el.

(3) A Gazdasági Versenyhivatal fejezeti sajátosságára tekintettel nem végez a beszámolókkal kapcsolatban külön fejezeti irányítószervi felülvizsgálatot. A beszámoló összeállítása után át kell tekinteni

a) a költségvetési előirányzattal együtt jóváhagyott – alaptevékenységbe tartozó – szakmai feladatok teljesítését, értékelését,

b) a költségvetési előirányzat megállapításának módjától függően a pénzügyi teljesítés és a feladatmegvalósítás összhangját,

c) az eredeti és a módosított terv- és tényadatok eltérését, valamint

d) a költségvetési és a pénzügyi számvitel összefüggéseinek érvényesülését.

5. A számviteli politika keretében elkészítendő szabályzatok

5. § A számviteli politika keretében elkészítendő szabályzatokat a mellékletek tartalmazzák az alábbiak szerint:

a) az eszközök és a források leltárkészítési és leltározási szabályzatát az 1. melléklet,

b) az eszközök és források értékelésének szabályozását a 2. melléklet,

c) az önköltségszámítás rendjét a 3. melléklet,

d) a pénz- és értékkezelési szabályzatot a 4. melléklet,

e) a felesleges vagyontárgyak hasznosításának és selejtezésének rendjét az 5. melléklet.

6. Záró rendelkezések

6. § Ez az utasítás 2014. május 1-jén lép hatályba.

1. melléklet a 8/2014. (IV. 30.) GVH utasításhoz

Az eszközök és források leltározási és leltárkészítési szabályzata
1. A szabályzat célja
1. § A szabályzat célja a Hivatal leltározási és leltárkészítési tevékenység szabályainak, eljárásrendjének meghatározása annak érdekében, hogy a Hivatal elemi költségvetési beszámolója a Hivatal vagyoni, pénzügyi helyzetéről valós képet mutasson.
2. Értelmező rendelkezések
2. § E szabályzat alkalmazásában
a) leltározás: olyan tevékenység, amellyel a Hivatal a tulajdonában, kezelésében lévő vagy tartós használatába adott eszközöket és azok forrásait, valamint kötelezettségvállalásait számba veszi, megállapítja azoknak a valóságban meglévő állományát. A leltározási tevékenység tehát kiterjed a költségvetési szerv birtokában lévő idegen eszközökre is.
b) leltár: olyan tételes kimutatás, amely a költségvetési szerv eszközeinek és forrásainak, valamint kötelezettségvállalásainak a valóságban is meglévő állományát egy meghatározott időpontra vonatkozóan mennyiségben és értékben is tartalmazza.
c) kiegészítő leltár: a leltározás alapján készített kimutatás, azokat az eszközöket és forrásokat tartalmazza, amelyek a mérlegben nem szerepelnek. A kiegészítő leltárba kell foglalni a leltározás eredményeként megállapított munkahelyen használatba lévő (2014. január 1. előtt használatba vett) és csak mennyiségben nyilvántartott kis értékű tárgyi eszközök, kis értékű szellemi termékek és kis értékű vagyoni értékű jogok állományát.
d) leltározási utasítás: a főtitkár által minden évben az összes eszköz- és forráscsoport leltározási feladatait előíró intézkedés, amely tartalmazza a leltározásban közreműködők személy szerinti kijelölését.
e) a leltározás módja:
ea) mennyiségi felvétel megszámlálással vagy méréssel, amelynek során a tényleges mennyiség a mennyiségi nyilvántartással való összehasonlítással kerül megállapításra, vagy attól függetlenül, és a nyilvántartással való összehasonlításra csak utólag kerül sor,
eb) egyeztetés: a főkönyvi számlák egyeztetése az analitikus nyilvántartásokkal, illetve a főkönyvi könyvelés okmányával.
f) leltárkülönbözet: a leltározás eredményeként megállapított mennyiség és a nyilvántartásban szereplő mennyiség közötti eltérés: hiány vagy többlet.
g) leltári eltérések kompenzálása: a leltári hiány és a többlet összeszámítása.
3. A mérlegtételek alátámasztása leltárral
3. § Az Szt. 69. § (3) bekezdésében hivatkozott egyeztetési időszak három év.
4. A leltározásban közreműködők feladata és felelőssége
4. § (1) A főtitkár
a) kijelöli a leltározás vezetőjét, a leltározásban résztvevőket és a leltárellenőrt,
b) elrendeli a leltározást (leltározási utasítás),
c) leltárhiány esetén dönt a hiány megtéríttetéséről,
d) a leltárértékelést követően elrendeli a hiányosságok megszüntetése érdekében szükséges intézkedéseket.
(2) A leltározás vezetője
a) a folyamatos, zökkenőmentes leltározás érdekében leltározási ütemtervet készít,
b) biztosítja a leltározáshoz szükséges eszközöket,
c) gondoskodik a leltározás szabályszerű elvégzéséről,
d) szakmailag irányítja a leltárak értékelését.
(3) A leltárellenőr
a) ellenőrzi
aa) a leltározás előfeltételeinek meglétét,
ab) a mennyiségi felvételek helyességét és szakszerűségét,
ac) a leltározandó, de mennyiségi felvételt nem igénylő eszközök és források felvételét,
ad) a leltározással összefüggő számítás és értékelés helyességét;
b) az ellenőrzés tényét a bizonylatokon aláírásával igazolja.
(4) A leltározó munkatárs
a) elvégzi a leltározandó eszközök azonosítását,
b) ellenőrzi a leltározandó eszközök teljeskörűségét,
c) elvégzi a leltározás során, illetve annak befejezése után felmerülő adminisztrációs munkát.
(5) Az analitikus és főkönyvi nyilvántartást végzők a leltározással kapcsolatban felelnek
a) a leltárelszámolás alapját képező nyilvántartások naprakész állapotáért, az adatok, bizonylatok valódiságáért,
b) az éves mérlegben beállítandó készletérték megállapításáért, azok leltárokkal való alátámasztásáért,
c) leltárkülönbözetek kimutatásáért, valamint
d) a leltár és a könyvszerinti érték egybevetéséért, az egyezőség illetve az eltérés megállapításáért.
5. A leltározás módja
5. § (1) A mennyiségi felvétel nyilvántartásokon alapuló módszerrel – a feltalálható mennyiségeknek az analitikus nyilvántartásban rögzített mennyiségekkel való összehasonlítása, egyeztetése útján – történik. A tárgyi eszközök leltárfelvétele vonalkód-olvasóval integrált mobil adatgyűjtővel történik.
(2) A mérlegben értékkel nem szereplő kis értékű eszközök leltározása a tulajdon védelme és az elszámoltatás biztosítása érdekében minden esetben mennyiségi felvétellel történik.
(3) Egyeztetéssel kell leltározni
a) az immateriális javakat (vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, szoftverek),
b) a két mennyiségi felvétellel történő leltározás közötti két évben (évenként) a mérlegben szereplő tárgyi eszközöket,
c) a követeléseket,
d) – a készpénz kivételével – a pénzeszközöket,
e) a saját tőkét,
f) az egyéb sajátos eszköz- és forrásoldali elszámolásokat, valamint
g) az egyéb aktív és passzív időbeli elhatárolásokat.
6. A leltározás fordulónapja és köre
6. § (1) A leltározás fordulónapja minden évben december 31.
(2) A leltározás során minden eszközt és forrást fel kell leltározni, amely az éves mérlegben értékkel szerepel.
(3) A Hivatal mennyiségi felvétellel történő leltározást – leltárt és kiegészítő leltárt – háromévenként végez.
(4) A leltározás során biztosítani kell, hogy valamennyi vagyontárgy felvételre kerüljön és ennek eredményeként a mérleg valódisága érvényesüljön.
(5) A felesleges, értékvesztett vagyontárgyak feltárásáról, hasznosításáról, selejtezéséről folyamatosan, illetve a leltárkészítés előtt gondoskodni kell.
7. A leltárfelvétel bizonylatai
7. § A leltárfelvételhez a vonalkódos leltározási rendszer és az analitikus nyilvántartást biztosító szoftver által előállított bizonylatokat kell használni, és azokban az adatokat időtálló módon, olvashatóan úgy kell rögzíteni, hogy azok a tízéves megőrzési határidőben felismerhetők legyenek.
8. A leltározás végrehajtása
8. § (1) A leltározás során
a) meg kell állapítani az adott eszköz leltározáskori mennyiségét,
b) alá kell írni a leltárbizonylatokat,
c) el kell készíteni a leltárösszesítőt, amelyet a leltározók, a leltárellenőr és az anyagilag felelős személyek alá kell, hogy írjanak,
d) a leltárt ki kell értékelni,
e) a leltárfelvétel időpontját követő 20 napon belül meg kell állapítani könyvszerinti készlettel szemben talált hiányt vagy többletet, és
f) a megállapított eltérésekről, valamint a leltározás zárásáról jegyzőkönyvet kell felvenni.
(2) Az (1) bekezdés f) pontja szerinti jegyzőkönyv (a továbbiakban: leltárjegyzőkönyv) tartalmazza:
a) a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját,
b) a leltározott eszközök körét,
c) a leltárkülönbözeteket és azok okait, továbbá
d) minden olyan eseményt, amely a leltározást befolyásolta.
9. A leltárral szemben támasztott alaki és formai követelmények
9. § (1) A leltárnak lehetővé kell tennie:
a) a mérleg valódiságának biztosítását,
b) az éves költségvetési beszámoló tételeinek alátámasztását,
c) a főkönyvi könyvelés és a részletező nyilvántartások pontosságának, egyezőségének ellenőrzését,
d) a bizonylati fegyelem megszilárdításának elősegítését,
e) a leltári eltérések kimutatását, a leltárnak megfelelően a nyilvántartások tényleges vagyoni helyzetének megfelelő rendezését,
f) a Hivatal vagyonának védelmét, és
g) az anyagi felelősök elszámoltatását.
(2) A leltárnak teljesnek és tételesnek kell lennie, ami az alábbi számviteli alapelveken keresztül valósul meg:
a) a valódiság elve alapján a könyvekben rögzített, a költségvetési beszámolóba felvett tételek a valóságban is megtalálhatók, bizonyíthatók, kívülállók által is megállapíthatók kell legyenek,
b) a világosság elve alapján a leltárnak a költségvetési beszámolóhoz hasonlóan érthetőnek, áttekinthetőnek kell lennie (leltározási helyenkénti, fajta, típus, méret, minőség szerinti részletezés), és a tételeket bruttó módon kell a leltárban kimutatni,
c) az egyedi értékelés elve alapján az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a költségvetési beszámoló készítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni.
(3) A leltárnak meg kell felelnie az ellenőrizhetőség követelményének. Ennek érdekében a leltár tartalmazza:
a) azt az évet, hónapot, napot, amely napra vonatkozóan készítették (éves költségvetési beszámolót alátámasztó leltárnál ez a nap a mérleg fordulónapja),
b) a leltározási helyet, a leltározás megkezdésének és befejezésének időpontját,
c) a benne szereplő eszközök és források tételeinek pontos megnevezését, és az egyértelmű azonosításukhoz szükséges adatokat.
10. A leltárkülönbözet rendezése
10. § (1) A leltárjegyzőkönyvben megállapított különbözetek okát az egyeztetéstől számított legkésőbb 30 napon belül ki kell vizsgálni, és rendezni kell.
(2) Leltárhiány keletkezik, ha a leltározás során megállapított tényleges mennyiség kisebb, mint a könyvviteli nyilvántartások szerinti mennyiség. A leltárkülönbözet értéke a megállapított mennyiségi különbözet nyilvántartási áron számított értéke.
(3) A megállapított leltárhiányról készült jegyzőkönyv képezi a könyvelés valódi, tényleges helyzetnek megfelelő helyesbítése, illetve indokolt esetben a felelősségmegállapítás bizonylatát, alapját.
(4) A leltárhiányért felelős munkatárs abban az esetben felel a megállapított hiányért, ha
a) az érintett munkaterületen a vagyontárgyakat leltár szerint kezelésre átvette, és az átvételt aláírásával igazolta, és
b) a hiány keletkezésének okát nem lehet megállapítani, de a két leltározás közötti időszak felében és az időszak végén is az érintett munkaterületen dolgozott.
(5) A munkatárs közszolgálati jogviszonyából/munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
(6) A munkatársat terhelő leltárhiány összegének megtéríttetéséről az elnök dönt. A kártérítés összegének megállapításánál az eszköz nyilvántartási árát és elhasználtságának mértékét kell figyelembe venni.
(7) A megtéríttetésre vonatkozó döntést a leltárfelvétel befejezését követő legfeljebb 60 napon belül írásban kell közölni az érintett munkatárssal.
(8) A leltározás eredménye alapján intézkedni kell a leltárkülönbözetet előidéző okok megszüntetéséről. A leltárhiány miatt alkalmazott felelősségre vonásról szóló döntést a jegyzőkönyvhöz kell csatolni.
(9) A leltárkülönbözeteket legkésőbb a leltározást követő könyvviteli zárlat alkalmával kell rendezni. A könyvviteli mérlegben csak a leltárkülönbözetekkel módosított eszközérték szerepeltethető.
(10) A leltári eltérések kompenzálására csak kis értékű tárgyi eszközök esetében kerülhet sor. A kompenzálás csak akkor hajtható végre, ha a hiány és a többlet azonos cikkcsoportba tartozó, hasonló értékű és rendeltetésű, egymással helyettesíthető eszközöknél keletkezett.

2. melléklet a 8/2014. (IV. 30.) GVH utasításhoz

Az eszközök és források értékelésének szabályzata
1. Értelmező rendelkezések
1. § E szabályzat alkalmazásában:
a) értékelés: az eszközök és források könyvviteli nyilvántartásba vételhez alkalmazott értékének és az éves beszámoló mérlegbe kerülő értékének a meghatározása,
b) minősítés: döntés az adott eszköz befektetett eszközök, illetve forgóeszközök, azon belül az egyes eszközcsoportok közé való besorolásáról,
c) karbantartás: a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerű megelőző karbantartást, a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő nagyjavítást, és mindazon javítási, karbantartási tevékenységet, amelyet a rendeltetésszerű használat érdekében el kell végezni, amely a folyamatos elhasználódás rendszeres helyreállítását eredményezi.
2. A mérlegben szereplő eszközök értékelésének szabályai
2. § (1) A befektetett eszközöket főszabály szerint bekerülési értéken kell értékelni, csökkentve az értékcsökkenési leírás összegével.
(2) Az értékcsökkenési leírás elszámolásának szabályait a számviteli politika tartalmazza.
(3) Az adott kölcsönöket a tényleges kihelyezés összegében kell nyilvántartásba venni költségvetési évben és költségvetési évet követő évben esedékes bontásban. A mérlegben a követelések között kell kimutatni.
(4) A Hivatal versenyfelügyeleti eljárásaihoz kapcsolódó meg nem fizetett perköltségeket a fizetési kötelezettséget előíró jogerős bírósági döntés alapján kell nyilvántartásba venni.
(5) A követeléseket egyedileg kell értékelni.
(6) A követelések minősítése alapján a költségvetési év mérlegforduló-napján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseknél (ideértve a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követeléseket, a kölcsönként, az előlegként adott összegeket, továbbá a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelés jellegű tételeket is) értékvesztést kell elszámolni, a követelés könyv szerinti értéke és a követelés várhatóan megtérülő összege között veszteségjellegű különbözet összegében, ha a különbözet tartósnak mutatkozik.
(7) A mérlegben a pénzeszközöket a mérleg fordulónapján a pénztárban lévő, a fizetési számlához kapcsolódó számlakivonatban szereplő értéken kell kimutatni, csökkentve – a Magyar Államkincstárnál vezetett számlák kivételével – az elszámolt értékvesztéssel, növelve az értékvesztés visszaírt összegével.
(8) Az aktív időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.
3. A mérlegben szereplő források értékelésének szabályai
3. § A saját tőkébe tartozó forrásokat, a kötelezettségeket, valamint a passzív időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell szerepeltetni.

3. melléklet a 8/2014. (IV. 30.) GVH utasításhoz

Az önköltségszámítás rendje
1. Az önköltségszámítás célja
1. § Az önköltségszámítás célja, hogy információt biztosítson
a) a közérdekű adatok megismerésére irányuló igény (a továbbiakban: adatigény) teljesítése esetén a másolatkészítés költségtérítésének meghatározásához,
b) a Hivatal alaptevékenysége során előállított saját előállítású termékek közvetlen önköltségen való értékeléséhez, valamint
c) az értékesített saját előállítású termékek közvetlen önköltségének meghatározásához.
2. Értelmező rendelkezések
2. § E szabályzat alkalmazásában
a) kiadás: pénzeszköz igénybevétele, készpénz vagy számlapénz felhasználása,
b) költség: egy meghatározott tevékenység – termék-előállítás vagy szolgáltatás teljesítése – érdekében történő erőforrás-felhasználás – felhasznált munkateljesítmény (személyi jutatatások költsége) vagy eszközfelhasználás (anyagköltség, energiaköltség) – pénzben kifejezett értéke,
c) ráfordítás: a Hivatal működéséhez kapcsolódó pénzértékben kifejezhető erőforrás-felhasználás,
d) kalkuláció: olyan gazdasági számítás, amely valamely tevékenység végzésének, termék vagy szolgáltatás tervezett vagy tényleges erőforrásigényét számba veszi, összegzi, esetenként méri annak eredményességét,
e)3 önköltség: a termék vagy szolgáltatás mennyiségi egységére jutó felhasználás pénzben kifejezett értéke,
f) önköltségszámítás: a termékegység, a szolgáltatásegység önköltségének kiszámítása előzetesen, a tevékenység folyamatában vagy utólagosan.
3. Az önköltségszámítás tárgya
3. § Az önköltségszámítás tárgya
a) adatigény teljesítése esetén a másolatkészítés költsége, figyelemmel a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének, valamint a közérdekű adatok elektronikus közzétételének rendjéről szóló utasításban foglaltakra,
b) a saját előállítású termék egy darabra jutó költsége.
4. Kalkuláció
4. § (1) Adatigény teljesítése esetén a másolatkészítés költségtérítésének meghatározásához időszaki előkalkulációt kell készíteni.
(2) A saját előállítású termék esetében egyedi kalkulációt kell alkalmazni.
(3) A kalkulációs séma az önköltségszámítás tárgyára vonatkozóan a közvetlen önköltséget tartalmazza, amely a közvetlen költségekből és a közvetett költségek azon részéből tevődik össze, amelyek megfelelő mutatók segítségével a tevékenységre vonatkozóan feloszthatók.
5. Az önköltségszámítás elkészítésének időpontja
5. § (1) Előkalkuláció esetében a termék-előállítás vagy a szolgáltatás nyújtásának megkezdése előtt kell meghatározni a várhatóan felhasználásra kerülő élő- és holtmunka mennyiségét, és ebből a tervezett értékadatokkal kell kiszámítani az önköltséget.
(2) Az utókalkuláció az elmúlt időszak könyveiben a termék előállításának gyűjtött költségei és kiadásai, valamint a termék mennyisége alapján a termék előállítási időszaka után számszerűsíti a tényleges önköltséget.
6. Az önköltségszámítás elkészítésének felelőse
6. § Az önköltségszámítást a Költségvetési Iroda végzi el.

4. melléklet a 8/2014. (IV. 30.) GVH utasításhoz

Pénz- és értékkezelési szabályzat
1. A Hivatal pénzeszközeinek köre
1. § (1) A Hivatal a feladatai ellátásához szükséges pénzforgalmat a Magyar Államkincstárral, illetve az Országos Takarékpénztár Zrt.-vel, kincstári kártyával, elektronikus pénzeszközzel és készpénzben bonyolítja.
(2) A Hivatal pénzforgalmának lebonyolítása a Magyar Államkincstár közreműködésével, a kincstári egységes számlán keresztül történik.
(3) A Magyar Államkincstár a kincstári körön belül az egyes szervek kifizetéseit átvezetéssel, a kincstári körön kívül a kiadásokat és bevételeket pénzforgalmilag teljesíti.
(4) A Hivatal a Magyar Államkincstárnál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámláinak típusa és pénzforgalmi jelzőszáma a következő:
a) előirányzat-felhasználási keretszámla: 10032000-01468223-00000000
b) kártyafedezeti számlák:
ba) VIP kártyafedezeti számla: 10032000-01468223-00070003
bb) intézményi kártyafedezeti számla: 10032000-01468223-00060004
d) devizaszámla: 10004885-10002010-00123730
e) Európai Uniós program célelszámolási forintszámla: 10032000-01468223-30005008
(5) A Hivatal eljárásaihoz kapcsolódó bírságbevételekkel kapcsolatos pénzmozgás a Magyar Államkincstárnál vezetett nemzetgazdasági elszámolások körébe tartozó Versenyfelügyeleti bírságszámlán történik. A Versenyfelügyeleti bírságszámla pénzforgalmi jelzőszáma: 10032000-01037557-0000000.
(6) A Hivatal a munkatársai lakásépítéséhez, illetve -vásárlásához történő munkáltatói hozzájárulásával kapcsolatos pénzforgalom lebonyolítására az Országos Takarékpénztár Zrt.-nél lakásépítés és -vásárlás munkáltatói támogatása elnevezésű számlát vezet. Az OTP Zrt. V. kerületi fiókjánál vezetett lakásalap számla pénzforgalmi jelzőszáma: 11705008-20004068.
(7) A Hivatal által alkalmazható fizetési módok:
a) átutalás:
aa) egyszerű átutalás,
ab) csoportos átutalás,
ac) a b) pont szerinti kártyával kezdeményezett átutalás;
b) készpénz-helyettesítő eszköz:
ba) a kártyafedezeti számlákhoz tartozó kincstári kártya,
bb) a gépjárművek igénybevételének és használatának rendjéről szóló utasítás szerinti üzemanyagkártya;
c) készpénzfizetés.
2. § (1) Az 1. § (4)–(5) bekezdésében felsorolt számlák tekintetében a pénzintézet felé a Hivatal képviselőjeként (rendelkezésre jogosultként) eljárhat
a) az elnök,
b) a főtitkár,
c) a Költségvetési Iroda vezetője, továbbá
d) a Költségvetési Iroda költségvetési munkatársa és számviteli munkatársa, valamint – az előbbiek távollétében – pénzügyi munkatársa.
(2) Az 1. § (6) bekezdése szerinti számla tekintetében a pénzintézet felé a Hivatal képviselőjeként (rendelkezésre jogosultként) eljárhat
a) az elnök,
b) a Költségvetési Iroda vezetője, továbbá
c) a Költségvetési Iroda költségvetési munkatársa és számviteli munkatársa.
(3) Az első, illetve a második helyen történő aláírásra nincs megkötés.
(4) Az előirányzat-felhasználási keretszámla feletti rendelkezésre elektronikus kódolás – ún. chipek – alkalmazásával jogosult
a) a Költségvetési Iroda vezetője,
b) a Költségvetési Iroda költségvetési munkatársa és számviteli munkatársa, valamint – az előbbiek távollétében – pénzügyi munkatársa, valamint
c) a bérszámfejtő (jelentőfelelős).
(5) A rendelkezésre jogosultak változása esetén az aláírás-bejelentő kartonokat a Költségvetési Iroda pénzügyi munkatársa készíti elő aláírásra és továbbítja a Magyar Államkincstár felé.
(6) Az aláírás-bejelentő okmányok biztonságos tárolásáért a Költségvetési Iroda pénzügyi munkatársa felel.
2. A számlaforgalom lebonyolítása
3. § (1) A fizetési számlákra érkező befizetések jóváírása átutalási megbízás, illetve készpénz-átutalási megbízás alapján történik. Átutalással érkezik a költségvetési támogatás, az intézményi bevételek, valamint az átvett pénzeszközök. Készpénzbefizetés alapján történik a jóváírás a munkatársak eseti befizetésekor.
(2) A fizetési számlák megterhelése és az arról történő kifizetés átutalási megbízással vagy direkt elektronikus GIRO-rendszeren keresztül csoportos átutalással történik.
(3) Átutalási formanyomtatvány kitöltése számítógéppel történik az érvényesített és utalványozott alapbizonylat alapján.
(4) Elektronikus átutaláskor az alapbizonylaton történő aláírás után az utalandó tételek rögzítésre kerülnek, majd a rögzített tételek ellenőrzése után a titkosított jelszó segítségével megtörténik az átutalás.
(5) Az 1. § (4) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti VIP kártyafedezeti számla fölötti rendelkezésre jogosító kincstári kártya használatára jogosult
a) a saját ideiglenes külföldi kiküldetése során felmerülő kiadások fedezésére
aa) az elnök,
ab) az elnökhelyettesek,
ac) a főtitkár,
ad) a Nemzetközi Iroda vezetője,
ae)4
b)5 egyes ideiglenes külföldi kiküldetések lebonyolításával összefüggő, átutalással kiegyenlítendő kiadások fedezésére a Nemzetközi Iroda utazások szervezésével összefüggő feladatokat ellátó munkatársa.
(6) Az 1. § (4) bekezdés b) pont bb) alpontja szerinti intézményi kártyafedezeti számla bruttó 100 000 Ft összeget meg nem haladó beszerzésre, valamint a házipénztári kifizetések bonyolításához szükséges készpénz felvételére használható, ettől eltérő felhasználást a főtitkár engedélyezhet. A számla feletti rendelkezésre jogosító kincstári kártya használatára az e feladatokat munkaköre alapján ellátó munkatárs jogosult.
(7) Az 1. § (7) bekezdés b) pontja szerinti kártyákról és azok használójáról a Költségvetési Iroda nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaznia kell
a) a kártyaszámot,
b) a lejáratot,
c) a kártyabirtokos nevét,
d) a kártya és PIN kód kártyabirtokos részére történő átadásának dátumát,
e) az átadó-átvevő aláírásokat,
f) megjegyzés rovatot, mely az esetleges kártyaletiltás, kártyacsere regisztrálása szolgál.
(8) Az 1. § (7) bekezdés b) pontja szerinti kártyát a kibocsátótól a Költségvetési Iroda igényli meg és veszi át, majd haladéktalanul átadja az annak használatára jogosultnak. A kártya átadása-átvétele után az átvevő a kártyahasználattal, őrzéssel, letiltással elszámolással kapcsolatos kötelezettségeket teljes felelősséggel gyakorolja. A kártya átadásakor az átvevőt írásban tájékoztatni kell a kártyahasználat szabályairól, amelynek tudomásulvételét az átvevőnek aláírásával igazolnia kell. A kártyát a használatára való jogosultság megszűnését követően haladéktalanul vissza kell szolgáltatni a Költségvetési Irodának, amely gondoskodik más jogosult részére átadásáról, ennek hiányában biztonságos megőrzéséről vagy – a főtitkár jóváhagyásával – intézkedik a kártya érvénytelenítése iránt.
(9) A kártyafedezeti számlára történő fedezet átutalásáról a Költségvetési Iroda vezetőjének jóváhagyásával a Költségvetési Iroda pénzügyi munkatársa gondoskodik. Ha a kártyafedezeti számla egyenlege nem éri el az 1 millió forintot, gondoskodni kell a fedezet pótlásáról; a kártyafedezeti számla egyenlege nem haladhatja meg a 4 millió forintot.
(10) A házipénztári kifizetések bonyolításához szükséges készpénz felvétele a szigorú számadásúnak minősített készpénzfelvételi utalvánnyal, illetve az intézményi kártyafedezeti számláról kincstári kártya igénybevételével történik. Az utalványt a terhelendő számla felett rendelkezésre jogosultaknak kell aláírni.
(11) A készpénzutalvány alapján pénzfelvételre és -szállításra az írásban ezzel megbízott munkatárs jogosult.
(12) A Magyar Államkincstár által a kincstári számlákon történő jóváírások és terhelések napi forgalmának elszámolásáról, egyenlegéről küldött számlakivonat alapján a napi könyvelés megtörténtekor egyeztetni kell a kincstári számlák egyenlegét. Az egyező könyvelés után a kivonat sorszámának megfelelő sorrendben, a hozzá tartozó bizonylatokkal együtt kell megőrizni és tárolni.
(13) A kincstári számlákon, a pénztárban lebonyolódó pénzforgalom főkönyvi könyvelése a Saldo Rt. által kidolgozott integrált pénzügyi nyilvántartási rendszer segítségével történik. Ennek keretében az ellenszámlákra történik a tételes könyvelés, melynek ellenértékét a program a kincstári számlán, pénztárszámlán írja jóvá, illetve terheli.
3. A készpénz, egyéb értékek biztonságos tárolásának feltételei
4. § (1) A készpénz és egyéb értékek elhelyezése, kezelése, forgalma lebonyolítása biztonságosan kialakított, jól megközelíthető, tűz és betörés ellen fokozottan biztosított helyiségben történik.
(2) A Hivatal épületének irodaház jellegénél, állandó portájánál, őrzésénél fogva külön őrzés nem indokolt.
(3) A készpénz és értékek megóvása érdekében a pénz elhelyezésére szolgáló helyiségbe biztonsági – belépőkódos – beléptetőrendszeren keresztül lehet bejutni. A belépőkódot a Költségvetési Iroda vezetője által kijelölt munkatárs számára az Informatikai és Iratirányítási Iroda biztosítja. Az Informatikai és Iratirányítási Iroda a belépőkódokról nyilvántartást vezet. A nyilvántartásból megállapítható kell legyen, hogy a kódok használatára mikor, ki volt jogosult. A kód átvételét a nyilvántartásban az érintett munkatárs aláírásával igazolja. A nyilvántartást biztonságos helyen meg kell őrizni.
(4) A készpénzt, illetve az egyéb értékeket betörésbiztos páncélszekrényben kell őrizni.
(5) A pénztári kulcs másodpéldányát a Költségvetési Iroda vezetője biztonságos helyen, lepecsételt, zárt borítékban tartja.
(6) A házipénztár kulcsairól nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartásból megállapítható kell legyen, hogy a kulcsok mikor, milyen alkalomból meddig és kinél voltak. A kulcs átvételét a nyilvántartásban aláírással igazolni kell. E nyilvántartás vezetése a pénztáros feladata.
(7) Az összes kulcs még különböző időpontban sem kerülhet ugyanannak a személynek a kezébe. Kivételt képeznek a lezárt, lepecsételt borítékban őrzött kulcsok.
(8) A pénztárnak a pénztáros távollétében történő felnyitására a Költségvetési Iroda vezetője vagy a főtitkár a pénztárellenőr és a pénztárat átvevő személy jelenlétében jogosult.
(9) A pénztár – bármilyen ok miatti – felnyitásáról, az ott talált készpénz, értékek átadásáról jegyzőkönyvet kell készíteni, melynek tartalmaznia kell
a) a jelenlevők nevét,
b) a pénztár felnyitásának időpontját, okát,
c) a pénztárban talált készpénz összegét címletenként,
d) az egyéb értékek megnevezését,
e) szigorú számadású nyomtatványok sorszámát, darabszámát,
f) a pénztárnaplóban szereplő utolsó kiadási- és bevételi pénztárbizonylat sorszámát,
g) a pénztárat átvevő személy átvételre vonatkozó nyilatkozatát, valamint
h) a jelenlévők aláírását.
4. A házipénztár pénzellátása
5. § (1) A házipénztár pénzszükséglete a Magyar Államkincstárnál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámláról, illetve az intézményi kártyafedezeti számláról felvett készpénz útján biztosítható.
(2) A házipénztárba befolyt bevétel kiadások teljesítésére nem használható fel, azt naponta be kell fizetni a befizetés jogcímének megfelelő bevételi számlára. A napi befizetéstől el lehet tekinteni, amíg a házipénztárba befizetett összeg nem éri el az 50 000 Ft-ot.
(3) A készpénzkifizetéssel járó döntésről, intézkedésről (ellátmány, járandóság, eszközbeszerzés) a kifizetést megelőző harmadik napig tájékoztatni kell a pénztárost, megjelölve a készpénzkifizetés várható összegét.
(4) A pénztáros a záró pénztáregyenleg és a kifizetések várható összegének figyelembevételével köteles gondoskodni a pénztár zavartalan működését biztosító készpénz mennyiségéről és címletéről, ennek keretében
a) felméri a pénztár pénzszükségletét,
b) összeállítja a címletjegyzéket,
c) kiállítja a készpénz felvételéhez szükséges bizonylatokat, és
d) gondoskodik a készpénzfelvételi utalvány – arra jogosultak által történő – aláíratásáról.
5. A készpénz szállításának szabályai
6. § (1) A házipénztár működéséhez szükséges készpénz pénzintézettől történő felvételére az Informatikai és Iratirányítási Iroda Iratirányítási Csoport ezzel megbízott munkatársa vagy – ha a kézpénzfelvétel az ilyen munkatárs külső munkavégzésétől eltérő időpontban, soron kívül merül fel – a pénztáros jogosult. Soron kívüli valutafelvételre az elnök által a Hivatalban az utazások szervezésével megbízott munkatárs jogosult.
(2) A készpénz szállítását – lehetőség szerint – a Hivatal vagyonkezelésében lévő gépkocsival kell megoldani.
(3) A készpénz szállításával megbízott személy a készpénz felvételét követően köteles a készpénzt a legrövidebb időn belül a pénz őrzésére szolgáló helyiségbe szállítani.
6. A készpénz kezelése
7. § (1) Nem fogadható el hiányos, rongálódott, megcsonkult bankjegy, továbbá olyan érme, amelyről nyilvánvalóan megállapítható, hogy nem a természetes kopás következtében, hanem más ok (pl. szándékos rongálás) miatt vesztett súlyából vagy sérült meg.
(2) Ha a pénztáros a részére átadott pénzek között hamis vagy hamisítványnak látszó bankjegyet vagy érmét talál, azt fizetésként nem fogadhatja el. A hamis bankjegyet vagy érmét vissza kell tartani és jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy a befizető hol, kitől és mikor kapta a fizetőeszközt. A jegyzőkönyvet a hamis vagy hamisítványnak látszó pénzzel együtt át kell adni a Magyar Nemzeti Banknak.
(3) Az egy és kétforintos érmék bevonása miatti kerekítési eltérés +/– vonzatát az a kiadás vagy bevétel viseli, ahol a kerekítést alkalmazni kellett. Több tételes számla esetében ezt a legmagasabb összegű tételre kell alkalmazni.
(4) A pénztárban a pénztárzárlat után legfeljebb 200 000 Ft összeg tartható.
(5) A készpénz napi záró állományának naptári hónaponként számított napi átlaga nem lehet több, mint 500 000 Ft.
(6) A pénztárkeretet meghaladó összeget még a pénztárzárlat előtt vissza kell fizetni az előirányzat-felhasználási keretszámlára.
7. Valutakezelés
8. § (1) A Hivatal valutapénztárat nem működtet, azonban a külföldi kiküldetésekhez kapcsolódóan eseti jelleggel a pénztáros kezel valutát.
(2) A kiküldetést követő elszámolás után a fel nem használt valutát a pénztáros haladéktalanul visszafizeti a Magyar Államkincstárba.
8. A pénztáros feladatai
9. § (1) A pénztáros e szabályzatban meghatározott feladatait a Költségvetési Iroda pénzügyi munkatársa látja el, aki nem láthat el e feladatkörével összeférhetetlen további feladatot, így különösen a pénztárellenőr feladatait és utalványozási feladatokat.
(2) A pénztáros a házipénztárt önállóan, teljes anyagi felelősséggel kezeli. Ezt a pénztáros munkaköri leírásában rögzíteni kell.
(3) A pénztáros feladata a pénztárban tartott készpénz kezelése és megőrzése, valamint a pénztárral kapcsolatos nyilvántartások és elszámolások vezetése, ennek keretében
a) a készpénz-szükséglet felmérése,
b) a készpénz-igénylés,
c) részvétel a készpénz Magyar Államkincstárból történő felvételében,
d) a kincstári számláról felvett pénz bevételezése,
e) a pénztárban tartott készpénz szabályszerű kezelése, megőrzése; bevételi és kiadási pénztárbizonylatok elfogadás előtti alaki és tartalmi (számszaki) felülvizsgálata,
f) a bizonylati fegyelem betartása,
g) a pénztári kifizetések alapbizonylatainak „érvénytelenítése”,
h) a pénztárzárlatra vonatkozó előírások betartása,
i) a nyilvántartások, elszámolások vezetése, és
j) az időszakonkénti pénztárjelentés készítése.
(4) Ha a pénztárost bármely okból helyettesíteni kell, vagy a beosztásából végleg távozik, a pénztár átadásáról-átvételéről jegyzőkönyvet kell készíteni, amit a pénztárnapló mellékleteként meg kell őrizni. A pénztár átadásánál-átvételénél az átadón és átvevőn kívül a pénztárellenőrnek jelen kell lennie.
9. A pénztárellenőr feladata
10. § (1) A pénztárellenőr e szabályzatban meghatározott feladatait a Költségvetési Iroda e feladattal megbízott munkatársa látja el, aki nem láthat el e feladatkörével összeférhetetlen további feladatot, így különösen a pénztáros feladatait és utalványozási feladatokat.
(2) A pénztárellenőri feladatokat az időszaki pénztárzárlat során kell elvégezni a bizonylatok alaki és tartalmi ellenőrzésével, valamint a pénztárjelentés helyességének és a kimutatott pénzkészlet meglétének ellenőrzésével, melynek során vizsgálni kell, hogy
a) a kiadási és bevételi pénztárbizonylatokhoz csatolták-e a szükséges mellékleteket,
b) a pénztári bizonylatok adatai megegyeznek-e az alapbizonylat adataival,
c) a bizonylatokon nincsenek-e szabálytalan javítások,
d) a pénztárbizonylatokon szerepelnek-e a megfelelő aláírások,
e) megtörtént-e az alapbizonylatok „érvénytelenítése”,
f) a pénzkifizetéseknél megvan-e a meghatalmazás abban az esetben, ha a készpénzt nem a jogosult vette fel személyesen,
g) a pénztárjelentésben szereplő tételek bizonylatai teljeskörűek-e,
h) a tényleges pénzkészlet összege megegyezik-e a pénztárjelentés adatával.
(3) Időszaki pénztárzárlatot minden naptári hét utolsó munkanapján, valamint minden naptári hónap utolsó munkanapján el kell végezni.
(4) A pénztárellenőr köteles az ellenőrzött okmányokat, a pénztárjelentést, valamint az értékpapír-nyilvántartást kézjegyével ellátni.
(5) A pénztárellenőrzés során megállapított szabálytalanságokat, eltéréseket azonnal jelezni kell a Költségvetési Iroda vezetője felé.
(6)6 A pénztárellenőr nem bízható meg – ideiglenesen sem – pénztárosi feladatok ellátásával.
(7) A pénztárban a Költségvetési Iroda vezetője negyedévente egyszer rovancsolással egybekötött ellenőrzést tart, amelynek megtörténtéről jegyzőkönyvet kell felvenni.
10. A pénzkezelés bizonylatai
11. § (1) A házipénztári kifizetések bonyolításához szükséges készpénz felvétele a szigorú számadásúnak minősített készpénzfelvételi utalvánnyal történik.
(2) A készpénzfelvételi utalvány felhasználásáról naprakész nyilvántartást kell vezetni.
(3) A pénztáros a pénztári befizetésekről bevételi pénztárbizonylatot, a kifizetésekről kiadási pénztárbizonylatot állít ki. A bizonylatot zárt rendszerű informatikai rendszer állítja elő.
(4) A rontott bizonylatot az informatikai rendszeren belül sztornózni kell. A rontott bizonylatot (annak összes példányát) meg kell őrizni. A rontott bizonylatokat a pénztárjelentésben időrendi sorrendben kell felvezetni.
(5) A bizonylatot – a bevételezett összeg azonosságának igazolása céljából – a befizetővel alá kell íratni. A pénz átvételét a bizonylaton a pénztáros aláírásával igazolja.
(6) A bizonylathoz csatolni kell a vonatkozó alapokmányokat.
(7) A postai kézbesítés útján érkezett készpénz bevételi pénztárbizonylatához csatolni kell a postai értesítő szelvényt.
(8) A Magyar Államkincstárnál felvett készpénz bevételezéséről készített bevételi pénztárbizonylat második példányát csatolni kell a pénzintézet készpénzfelvételről szóló banki terhelési értesítéséhez.
(9) A kiadási pénztárbizonylathoz csatolni kell a vonatkozó pénztári alapbizonylatot (számla, útiköltség-elszámolás, bérjegyzék stb.).
(10) A pénztáros csak szabályszerűen utalványozott, kiadási pénztárbizonylat alapján fizethet ki a pénztárból pénzt.
(11) A pénztárosnak a kifizetéskor meg kell állapítania, hogy a pénzért jelentkező személy jogosult-e a pénz felvételére. Ha a pénz felvételére jogosult nem személyesen jelenik meg a pénztárban, más személy részére az összeg csak szabályszerűen kiállított meghatalmazás ellenében fizethető ki. A meghatalmazást a kiadási pénztárbizonylathoz kell csatolni. Rendszeres kifizetéseknél esetenkénti meghatalmazás helyett visszavonásig érvényes meghatalmazás is elfogadható. Ezekről a meghatalmazásokról a pénztáros külön nyilvántartást vezet, és a kiadási pénztárbizonylaton hivatkozni kell a meghatalmazás nyilvántartási számára.
(12) Az időszaki pénztárjelentés dokumentumát az alkalmazott informatikai rendszer biztosítja.
(13) A pénztáros hetente pénztárzárlatot készít. Ettől el lehet térni a pénztárellenőr tartós távolléte esetén, ilyenkor a távollét megkezdésekor és a távollétet követő első munkanapon kell pénztárzárlatot készíteni.
(14) A pénztárjelentés egy példányban készül, és a pénztár zárását követően a mellékletekkel együtt a számviteli munkatársnak kell átadni könyvelésre.
11. Elszámolásra kiadott összeg nyilvántartása
12. § (1) Készpénzt elszámolásra csak névre szólóan, az arra jogosultak utalványozása, és csak olyan bizonylat alapján lehet kifizetni, amelyen az összeg rendeltetése és az elszámolás határideje is szerepel. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy az elszámolásra kiadott összeg a célnak megfelelően nem használatható fel, a felvett összeget haladéktalanul vissza kell fizetni.
(2) A házipénztárból felvett készpénzelőleggel a készpénzt felvevőnek a Hivatal nevére és címére az Szt. előírásainak megfelelően kiállított bizonylattal kell elszámolnia. A bizonylaton szereplő összeg tételeit a kiállítónak ellenőrizhető formában, részletezve kell megjelenítenie, ezt a számla kiállítása előtt az elszámolásra kötelezettnek kell kérnie.
(3) Ha ugyanaz a személy elszámolásra újabb összeget vesz fel, a korábban felvett összeggel akkor is el kell számolnia, ha az annak elszámolására megjelölt határidő még nem telt el.
(4) A negyedévi zárás előtt – munkafolyamatba épített ellenőrzés keretében – el kell végezni a nyilvántartások és az érintett főkönyvi számlák egyeztetését, a megfelelő írásbeli rögzítés mellett.
12. Szigorú számadás alá vont nyomtatványok
13. § (1) A számviteli törvényben foglalt előírások szerint szigorú számadású nyomtatványként kell kezelni:
a) a készpénz kezeléséhez kapcsolódó nyomtatványokat,
b) minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó, vagy a nyomtatványon szereplő névértéknek megfelelő ellenértéket kell fizetni, valamint
c) az olyan nyomtatványt, amelynek illetéktelen felhasználása visszaélésre adhat alkalmat.
(2) A Hivatalnál használt bizonylatok közül szigorú számadás alá tartoznak a készpénzfelvételi utalvány füzetek, valamint a nyugtatömbök.
(3) A szigorú számadás alá tartozó nyomtatványokról – nyomtatványonként – olyan nyilvántartást kell vezetni, melyből megállapítható
a) a tömb sorszáma,
b) a használatbavétel időpontja,
c) az átvevő neve és aláírása,
d) a betelt tömb leadásának dátuma, és
f) a betelt tömböt átvevő aláírása.
(4) Az új nyomtatványokat beszerzésük után haladéktalanul nyilvántartásba kell venni.
(5) A használatból kivont (betelt, év végével lezárt) bizonylat-nyomtatványokat meg kell őrizni.
(6) Az év közben betelt nyomtatványtömböket évente össze kell csomagolni, a csomagot lezárva irattárba kell helyezni. A bizonylatokat nyolc évig kell megőrizni. A csomagon fel kell tüntetni a tartalmát, darabszámát, valamint a selejtezés időpontját.

5. melléklet a 8/2014. (IV. 30.) GVH utasításhoz

A felesleges vagyontárgyak hasznosításának és selejtezésének rendje
(1) A szabályzat alkalmazása szempontjából vagyontárgy a Hivatal kezelésében lévő tárgyi eszközök, készletek, szellemi termék és szellemi termék használati joga.
(2) A felesleges vagyontárgyak feltárását, hasznosítását, selejtezését folyamatosan, illetve még az év végi leltározás előtt kell végrehajtani a számviteli elvek érvényesítése érdekében. A Költségvetési Iroda feladata a szabályozott folyamatos tevékenység irányítása, lebonyolítása.
(3) A vagyontárgy használatból történő kivonására sor kerülhet, ha
a) a Hivatal feladatai ellátásához szükségtelenné vált, de rendeltetésének megfelelően még használható, vagy
b) korszerűtlensége, elhasználódása vagy nagymértékű károsodása következtében rendeltetésszerű használata nem biztosítható és felújítása, illetve javítása nem gazdaságos.
(4) A (3) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem gazdaságos a vagyontárgy felújítása, javítása, ha annak költsége a vagyontárgy új beszerzési értékének az 50%-át meghaladja.
(5) A felesleges vagyontárgyak feltárására, hasznosítására, a leértékelési és selejtezési döntések előkészítése, koordinálására, szervezésére, lebonyolítására selejtezési bizottságot kell létrehozni, amelynek vezetője a Költségvetési Iroda számviteli munkatársa, tagjai pedig
a) a Költségvetési Iroda analitikus nyilvántartással megbízott számviteli munkatársa,
b) a Humánerőforrás Iroda munkatársa, valamint
c) az Informatikai és Iratirányítási Iroda munkatársa.
(6) A selejtezési bizottság összehívásáról szükség szerint annak vezetője gondoskodik.
(7) Az önálló szervezeti egységek vezetői a szervezeti egység által nem használt vagyontárgyakról az üzemeltetési és vagyongazdálkodási feladatot ellátó munkatársak segítségével olyan jegyzéket készítenek, amely tartalmazza a vagyontárgy pontos megnevezését, az azonosítószámot, a felesleges mennyiséget és a feleslegessé válás okát. Számítástechnikai eszköz, adathordozó esetén a jegyzékhez csatolni kell az Informatikai és Iratirányítási Iroda nyilatkozatát a tárolt adatok megsemmisítéséről.
(8) A selejtezési bizottság vezetője a dokumentumok alapján intézkedik a feltárt eszközök elkülönített tárolásáról.
(9) A selejtezési bizottság a feleslegessé nyilvánított vagyontárgyakat megtekinti, azonosítja, ellenőrzi, megvizsgálja a használatból való kivonás szükségességét. A Hivatalon belüli átcsoportosítási lehetőség hiányában döntési javaslatot készít, amely tartalmazza:
a) a feleslegessé vált vagyontárgyak jegyzékét,
b) a használatból való kivonás módjára tett javaslatot, amely lehet
ba) értékesítés értékbecsült áron,
bb) értékesítés leértékelt áron,
bc) térítés nélküli átadás más költségvetési szervnek, saját munkatársnak,
bd) bérbeadás,
be) selejtezés: megőrizve, megsemmisítve vagy elszállíttatva.
(10) A javaslat figyelembevételével a vagyontárgyak feleslegessé nyilvánítását, valamint azok használatból való kivonásának módját a főtitkár hagyja jóvá.
(11) A szellemi termékek felhasználói joga eszközcsoport állományát nem lehet hasznosítani, vagy selejtezés alá vonni. A lejárt használati jog értékét a könyvekből egyéb csökkenés jogcímen ki kell vezetni. A használati joggal kapcsolatos dokumentációk őrzéséről az általános szabályok szerint kell gondoskodni.
(12) A hasznosításra kijelölt eszközök eladási irányárát a Költségvetési Iroda állapítja meg. Az eszközöket az eladási ár ismeretében a munkatársaknak is meg lehet hirdetni, megtekintési lehetőséget is biztosítva számukra. A munkatársak részére történő térítésmentes átadást az elnök engedélyezheti az adójogszabályok figyelembevételével.
(13) Az értékesített eszközöket csak a vételár kiegyenlítése után lehet a vevő részére átadni.
(14) A hasznosításról, selejtezésről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely tartalmazza:
a) a hasznosítás, selejtezés keltét,
b) a selejtezési bizottság tagjainak felsorolását,
c) a hasznosított, selejtezett vagyontárgyak pontos megnevezését, jellemző adatait, a nyilvántartások adatait, a mennyiséget, egységárat, értéket,
d) a hasznosítási, selejtezési eljárásban résztvevők, jóváhagyási és ellenőrzési jogkörrel rendelkezők aláírását.
(15) A jegyzőkönyv alapján a nyilvántartásokban a szükséges módosításokat a vonatkozó előírásoknak megfelelően végre kell hajtani. A hiányzó, megsemmisített, selejtezett, értékesített, értékben nyilvántartott eszközöket nettó értékben kell a nyilvántartásokból kivezetni. Az érték nélkül nyilvántartott tárgyi eszközöket és készleteket a mennyiségi nyilvántartásból ki kell vezetni.
1

Az utasítás a 23/2015. (X. 9.) GVH utasítás 3. § (2) bekezdés a) pontja alapján hatályát vesztette 2015. október 1. napjával.

2

Az 1. § (3) bekezdése a 3/2015. (III. 18.) GVH utasítás 29. § a) pontja szerint módosított szöveg.

3

A 3. melléklet 2. § e) pontja a 3/2015. (III. 18.) GVH utasítás 29. § b) pontja szerint módosított szöveg.

4

A 4. melléklet 3. § (5) bekezdés a) pont ae) alpontját a 3/2015. (III. 18.) GVH utasítás 30. §-a hatályon kívül helyezte.

5

A 4. melléklet 3. § (5) bekezdés b) pontja a 3/2015. (III. 18.) GVH utasítás 29. § c) pontja szerint módosított szöveg.

6

A 4. melléklet 10. § (6) bekezdése a 3/2015. (III. 18.) GVH utasítás 29. § d) pontja szerint módosított szöveg.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére