PÜ BH 2014/81
PÜ BH 2014/81
2014.03.01.
Az európai fizetési meghagyásról szóló rendelet tárgyi hatálya nem terjed ki az olyan jogvitára, amelynek nincs határon átnyúló eleme.
A közjegyző által joghatóság hiányában tévesen kibocsátott európai fizetési meghagyás visszavonásáról (a rendelet szóhasználatában: semmisségéről) az azt kibocsátó közjegyző jogosult határozni [1896/2006. EK-rendelet 2. cikk, 3. cikk, 5. cikk, 20. cikk].
A dr. A. M. közjegyző által kibocsátott európai fizetési meghagyás ellen a kötelezett kellő időben ellentmondással élt. A közjegyző ezt követően az iratokat a Kúriára terjesztette fel annak érdekében, hogy a Pp. 45. § (1) bekezdése alapján jelölje ki az eljáró bíróságot.
A Kúria végzésével az iratokat a közjegyzőnek visszaküldte és felhívta, hogy a 2009. évi L. törvény 38. §-ának megfelelő alkalmazásával hívja fel a jogosultat – többek között – az illetékes bíróság megállapításához szükséges tények megjelölésére.
A jogosult ezt követően 5. sorszámú beadványában bejelentette, hogy a Pp. rendelkezései alapján illetékes bíróságot nem tud megjelölni, mert a felperesnek és az alperesnek nincs magyarországi székhelye és a károkozás helye sem Magyarország. Szerinte a magyar bíróság joghatósága azonban a Montrealban 1999. május 28-án kelt, a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2005. évi VII. törvény 33. cikk első pontja értelmében fennáll.
Az eljáró közjegyző ilyen előzményeket követően ismételten felterjesztette az iratokat a Kúriára az eljáró bíróság kijelölése érdekében.
Az eljáró bíróság kijelölésére a Kúria az alább kifejtett indokok miatt nem rendelkezik eljárási jogosultsággal.
A jogosult a magyar közjegyzőnél európai fizetési meghagyásos eljárás kibocsátását kezdeményezte. Ezen sajátos, alternatív igényérvényesítési eljárás szabályait az 1896/2006/EK-rendelet tartalmazza. A rendelet 2. cikke értelmében hatálya a határon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekre terjed ki. A 3. cikk (1) bekezdése értelmében a rendelet alkalmazásában határon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel. A rendelet 3. cikk (2) bekezdése szerint az állandó lakóhelyet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK Tanácsi Rendelet 59. és 60. cikkével összhangban kell meghatározni. A 3. cikk (3) bekezdése értelmében annak meghatározásához, hogy a kérelem határon átnyúló ügynek minősül-e, az európai fizetési meghagyás iránti kérelem e rendelettel összhangban történő benyújtásának időpontja irányadó.
A fenti szabályokból kitűnően ahhoz, hogy az e rendeletben foglalt szabályok alkalmazásra kerüljenek szükség van arra, hogy az adott tényállásra a rendelet tárgyi hatálya kiterjedjen. A jogosult eredeti európai fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelméből, továbbá a közjegyző felhívására általa tett pontosított nyilatkozatokból és a kötelezett ellentmondásából egyértelműen megállapítható, hogy jelen jogvitának nincs határon átnyúló eleme. A felperes mint engedményes kívánt európai fizetési meghagyás kibocsátása útján követelést érvényesíteni a kötelezettel szemben. A nyilatkozatokból kitűnően mind a jogosult, mind a kötelezett az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaság. A járatkésés, amivel összefüggésben igényérvényesítésre került sor, London Stansted és Glasgow repülőterek közötti repülőjárattal függött össze. A követelés engedményezése előtt sem felelt meg a határon átnyúló követelménynek, ugyanis a rendelkezésre álló adatok szerint az engedményező – vélhetően magyar állampolgárságú – utas lakóhelye (állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye) is az Egyesült Királyság területére esik. Önmagában az a körülmény, hogy az Egyesült Királyság több jogrendszerrel rendelkezik, nem alapozza meg a jogvita határon átnyúló elemét, az európai uniós jog szempontjából azt csak belföldi elemnek lehet tekinteni.
A joghatóság kérdésében való állásfoglalásnál elsődlegesen az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályait tartalmazó rendeletből kell kiindulni. Ahhoz, hogy az európai fizetési meghagyás kibocsátására magyar bíróság, illetőleg a rendelet 5. cikk 3. pontjában adott fogalom-meghatározás szerint az azzal egy tekintet alá eső bármely hatóság, amely a tagállamban az európai fizetési meghagyás tekintetében hatáskörrel rendelkezik – így a magyar közjegyző – joghatósággal rendelkezzen szükséges, hogy az elé terjesztett ügy megfeleljen a rendelet tárgyi hatályának. Ha az előterjesztett tényállás nem esik a rendelet tárgyi hatálya alá, úgy az alternatív európai igényérvényesítési lehetőségnek, az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatásának helye nincs.
A Kúria álláspontja szerint a felek közötti jogvita érdemében irányadó Montreáli Egyezmény, továbbá a légi-utasok jogaival összefüggő európai uniós rendeletek magyar bíróság vagy azzal egy tekintet alá eső közjegyző eljárási jogosultságát megalapozó joghatósági szabályai előtt kell vizsgálni azt, hogy egyáltalában sor kerülhet-e az európai fizetési meghagyásos eljárás lefolytatására.
A felek nyilatkoztatását követően egyértelmű, hogy határon átnyúló elem hiányában az európai fizetési meghagyás kibocsátásának nem lett volna helye. Arra a magyar közjegyző joghatósággal nem rendelkezett.
Az 1896/2006/EK-rendelet 20. cikke – a 26. cikkben szabályozott nemzeti eljárásjoggal való kapcsolatra figyelemmel a magyar eljárásjogi szabályokkal együtt értelmezve – olyan esetekre is lehetővé teszi a már kibocsátott fizetési meghagyás különleges esetekben történő felülvizsgálatát, ha az európai fizetési meghagyás tévesen került kibocsátásra [1986/2006/EK-rendelet 20. cikk (2) bekezdés]. A nemzeti eljárásjogi szabályokkal együtt értelmezett rendeleti szabály alapján megállapítható, hogy amennyiben olyan európai fizetési meghagyást bocsátott ki a közjegyző, amelyre egyébként joghatósága nem lett volna, úgy kizárólag ezen közjegyző jogosult az európai rendelet szerinti szóhasználattal az európai fizetési meghagyás semmisségéről [20. cikk (3) bekezdés második fordulat], a magyar eljárásjogi szabályoknak megfelelően a már kibocsátott európai fizetési meghagyás visszavonásáról határozni.
A fentiekre tekintettel, miután nem a felterjesztésben írt bíróság kijelölési joghelyzet áll fenn, ezért a Kúria – a fenti útmutatóval – az iratokat a további eljárás lefolytatása érdekében a kijelölés mellőzésével küldte vissza a közjegyzőnek.
(Kúria Pkk. V. 24.842/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás