KÜ BH 2014/91
KÜ BH 2014/91
2014.03.01.
Az Európai Unió vámterületén kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos járművének e vámterületen belül letelepedett személy általi magáncélú, behozatali vámok alól mentes használatának a tulajdonos és a használó között létrejött munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás szükséges [2454/1993. EGK 561. cikk (2) bek.].
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2010. június 15-én V.-ben vámellenőrzés alá vonták az I. rendű felperes által üzemben tartott és a II. rendű felperes által vezetett harmadik ország hatósági jelzésével ellátott V. típusú személygépkocsit, és annak vámjogi helyzete tisztázásáig vámfelügyelet alá vették. Megállapította a vámhatóság, hogy a felperesek a Közösség területén belül letelepedett természetes személyek, a gépjármű tulajdonosa pedig (lízingszerződéssel igazoltan) egy svájci illetőségű társaság. Ténykérdés, hogy a gépjárműhasználat jogcíme magáncélú volt, azaz nem kereskedelmi, amire egy írásbeli – a tulajdonostól származó – nyilatkozat jogosította fel a felpereseket. Az I. r. felperes külföldi alkalmazásban áll, de nincs munkaszerződése, ilyet nem tudott bemutatni. Az elsőfokú vámhatóság mindkét felperest külön-külön határozattal, de egyetemlegesen kötelezte 374 985 Ft közösségi vám és 1 031 210 Ft áfa megfizetésére, melyet a másodfokú hatóság határozataival helybenhagyott. Indoka szerint nem áll fenn a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: Vhr.) 561. cikk (2) bekezdésében foglalt, vámmentes ideiglenes behozatalban történő használat egyik feltétele sem. A magáncélú használathoz munkaszerződésben rögzített felhatalmazás kellett volna.
A felperesek közös keresetlevélben és számos okból támadták a két határozatot, így: kifogásolták a tényállás tisztázás és az indokolás elmulasztását, a helyszíni ellenőrzés szabályainak megsértését (Ket.) a Közösségi Vámkódex hatálytalanságát, az Isztambuli Szerződés figyelmen kívül hagyását, illetőleg a Vhr. 561. cikk (2) bekezdés helytelen értelmezését.
A Veszprém Megyei Bíróság ítéletével mindkét fokon hozott határozatokat – új eljárás elrendelése nélkül – hatályon kívül helyezte. Egyenként reagált a kereseti kérelmekre, azokat alaptalannak találta, kivéve a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésével összefüggő felperesi állítást. A bíróság e jogszabályhelyet úgy értelmezte, hogy akkor kell munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás, ha a gépjárművet vezető személy a tulajdonos alkalmazottja. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint megvalósulhat a vámmentes magáncélú használat úgy is, ha a tulajdonos a gépkocsivezetőt erre egyéb módon felhatalmazza. Márpedig a felperesnek volt tulajdonosi engedélye, miáltal a feltételek teljesültek, a kiszabott vám és adó nem volt jogszerű.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy csak a Vhr. 561. cikk (2) bekezdése a felülvizsgálat tárgya. Álláspontja szerint nem lehet e jogszabályt úgy értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság tette, mert úgy nem lenne értelme. A vámmentes ideiglenes behozatalnak – mint, ahogy a határozataiban kifejtette – szigorú együttes feltételei vannak, amit nem lazíthat fel az értelmezés. A „másképp erre felhatalmaz” fordulat a kereskedelmi használatra vonatkozik. A magáncélú használathoz munkaszerződés kell. Kérte ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint: „A behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz.
A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell.
A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén.”
A Kúria megállapította a fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján, hogy a felülvizsgálattal támadott elsőfokú jogerős ítélet – téves jogértelmezés okán – jogszabálysértő. A Kúria hivatkozik az Európai Unió Bíróságának 2013. március 7-én C-182/12. szám alatt meghozott ítéletére, amely a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését értelmezi ugyanezen aspektusból. Ezen ítélet 26. pontjában kifejti a bíróság, hogy: „az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vám alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik.”
A nemzeti bíróságok által kötelezően alkalmazandó európai bírósági ítélet indokolása teljesen szinkronban van a vámhatóság határozataiban foglalt indokolással, ezért a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.371/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás