KÜ BH 2014/92
KÜ BH 2014/92
2014.03.01.
A megfizetett illeték visszatérítésének együttes feltétele, hogy a felek a szerződést közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállítása mellett megszüntetik, és ingatlan esetén ezt az ingatlanügyi hatóság igazolja [1990. évi XCIII. tv. 80. § (1) bek.].
A felperes 2010. február 9-én tartási szerződést kötött egy b.-i magánszeméllyel és ezáltal tulajdonosa lett a B. szám alatti ingatlannak, valamint a hozzá tartozó ingóságoknak, továbbá értékpapíroknak, bankszámlán lévő pénznek. 2010. február 15-én a szerződést benyújtották a földhivatalhoz, majd az illetékügyben eljáró adóhatóság az ingatlan 20 000 000 Ft-ban megállapított forgalmi értéke után fizetési meghagyásával 2010. május 10-én 720 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest, melyet ő megfizetett. Ezt követően azonban 2011. április 26-án beadvánnyal fordult az illetékügyi hatósághoz kérve a 720 000 Ft visszafizetését, mivel a tartási szerződést felbontották. Csatolta a 2011. február 16-án kelt felbontó szerződést és a földhivatal határozatát az ingatlan tulajdonjogának visszajegyzéséről.
Az elsőfokú hatóság 2011. május 24-én határozatával a kérelmet elutasította. Álláspontja szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 80. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel nem áll fenn, az ugyanis a szerződésnek az eredeti állapot helyreállítása melletti megszüntetése esetén teszi lehetővé a visszatérítést. Márpedig egy tartási szerződés esetén a vállalt tartási kötelezettség teljesítésére tekintettel az eredeti állapot helyreállítására nincs mód, az lehetetlen, fogalmilag kizárt.
A felperes fellebbezésében hivatkozott a szerződéses szabadság elvére, a Ptk. 319. § (1) bekezdésére, azaz a szerződés visszamenő hatályú felbontásának polgári jogi szabályaira, mely nézete szerint nem zárja ki semmilyen szerződés esetén a felbontást csak azért, mert a teljesítés már megkezdődött. Ez esetben a teljesített szolgáltatások visszajárnak, tartási szerződés esetében az ingatlan visszajegyzése, illetőleg a teljesített tartás pénzbeni ellenértéke visszafizetése jelenti az eredeti állapot visszaállítását. Nézete szerint akkor sem tagadhatta volna meg a hatóság az illeték visszatérítését, ha a teljesítés, azaz a tartás megkezdődött volna, ugyanakkor a felek rögzítették a szerződésben, hogy az nem kezdődött meg, így az eredeti állapot helyreállítására e vonatkozásban nem is volt szükség. Az ingatlan visszajegyzése pedig igazoltan megtörtént.
A másodfokú hatóság 2011. augusztus 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mivel az elsőfokú hatósággal egyező álláspontja szerint a tartási szerződést nem lehet felbontani, csak a jövőre nézve megszüntetni.
Az alperesi határozattal szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melynek indoka lényegében megegyezett a fellebbezésben foglaltakkal.
A Fővárosi Törvényszék 2012. április 11-én kelt ítéletével mindkét fokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Döntése alapjaként hivatkozott az Itv. 79. § (1) bekezdésére, 80. § (1) bekezdés c) pontjára, a Ptk. 319. § (1)–(3) bekezdéseire. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy milyen típusú szerződés került felbontásra, azaz hogy az ügy tárgya tartási szerződés felbontása volt, ugyanis az Itv. 80. § (1) bekezdés c) pontja szerint az eredeti állapot helyreállításával történő megszűnést ingatlan esetében a földhivatal határozata igazolja. Ez jelen esetben rendelkezésre állt, mást nem kell igazolni, az illeték visszajár.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Idézte a jogszabályokat és kifejtette, hogy az illeték visszatérítéséhez kell az eredeti állapot helyreállítása, amely azonban bizonyos szerződések esetében fogalmilag kizárt, ha a teljesítés már megkezdődött. Ezért ezen szerződések visszamenőleges hatállyal nem bonthatók fel, ilyen a tartási szerződés is. Jelen ügyben a teljesítés megkezdődött, ezt támasztja alá a felbontó szerződés 2.7. pontja, amely rögzíti, hogy a tartási szerződés 3) A)-C) pontjában foglalt szolgáltatást az eltartó minimális mértékben teljesítette.
A Ptk. kommentárra és a Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.107/2010/6. számú ítéletére alapozza azt, hogy igen is jelentőséggel bír a teljesítés megkezdése, amire az elsőfokú ítélet azért nem tért ki, mert úgy értelmezte az Itv.-t, hogy az ingatlan visszajegyzésének igazolása önmagában elég az eredeti állapot helyreállítása megtörténtéhez. Ez azonban a jogszabály indokolatlanul szűkítő értelmezése. A szerződés eredeti állapot helyreállítása melletti megszüntetése és egyben az ingatlan tulajdoni helyzete igazolása együttes fennállása eredményezhet csak illeték visszatérítést. Nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy jelen ügyben egyáltalán lehetséges volt-e a jogügylet eredeti állapot helyreállításával történő megszüntetése (felbontása), és ha igen, akkor az ténylegesen megtörtént-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Itv. 80. § (1) bekezdés c) pontja szerint: „Azoktól az esetektől eltekintve, amelyekben az illetéket e törvény egyéb rendelkezése alapján kell törölni vagy visszatéríteni, a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetőleg a megfizetett illeték visszatérítésének – hivatalból, vagy a fizetésre kötelezett, illetve jogutódja kérelmére – a következő esetekben van helye:
c) ha a jogügyletet a felek közös megegyezéssel, az eredeti állapot helyreállításával megszüntetik vagy az erre jogosult a jogügylettől eláll és ezt ingatlan esetén az ingatlanügyi hatóság határozata igazolja, más esetben a közös megegyezésről, illetve az elállásról szóló okirattal igazolják.”
A fent rögzített tényállás és az idézett jogszabály alapján a Kúria megállapította, hogy az Itv. 80. § (1) bekezdés c) pontjának a perbeni időben hatályos szövegállapota szerint az illeték visszatérítésére azon konjunktív feltételek fennállása esetén volt mód, ha a felek közös megegyezéssel az eredeti állapotot helyreállították, és ingatlan esetén az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanügyi hatóság határozata is igazolja. (Kfv.I.35.133/2011/7., Kfv.I.35.635/2011/5.) Jelen esetben az elsőfokú bíróság a két együttes feltétel közül csupán az egyik fennállását tartotta relevánsnak, és mivel a földhivatal visszajegyzése megtörtént, így a bíróság az illeték visszatéríthetőségéről rendelkezett. Ugyanakkor egyáltalán nem vizsgálta az eredeti állapot mindkét félre kiterjedő helyreállítása lehetőségét illetve megtörténtét. Kétségtelen, hogy e vonatkozásban a felek döntési kompetenciájába tartozó kérdésről van szó, azaz polgári jogi kötelezettségek teljesítéséről, amelyet azonban a rendelkezésre álló adatok alapján jelen közigazgatási perben is el lehet dönteni, abban az elsőfokú bíróság állást foglalhat, pl. a szerződés tartalmának értelmezésével.
A Kúria álláspontja szerint tehát vizsgálni kell, hogy helyreállítható volt-e az eredeti állapot, ténylegesen történt-e teljesítés és, ha igen milyen teljesítés, a szerződés keretében vagy azon kívüli, akadályozza-e a teljesítés az eredeti állapot helyreállítását. Ezekre a további kérdésekre az elsőfokú bíróságnak kell választ adnia, és a válaszok ismeretében dönteni a kereseti kérelem felől.
Rögzíti a Kúria, hogy az alperes által a felülvizsgálati kérelemhez csatolt Kfv.VI.39.109/2010/6. számú ítélet jelen ügyben való analóg alkalmazása nem lehetséges, mivel más tényállás mellett született, és abban a bíróság tényként rögzítette, hogy az eredeti szerződés teljesítésére egyik fél részéről sem került sor.
Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
(Kúria Kfv. I. 35.460/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás