BÜ BH 2014/98
BÜ BH 2014/98
2014.04.01.
Próbára bocsátás korlátlan enyhítés esetén is csak akkor alkalmazható, ha annak külön jogszabályi feltételei fennállnak [1978. évi IV. tv. 72. §, 87. § (4) bek.].
A városi bíróság a 2011. december 14. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) bek., (5) bek. a) pont] és magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §).
Ezért az I. r. terheltet 2 évre próbára bocsátotta és bűnügyi költség megfizetésre kötelezte.
A védelmi fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2012. október 26. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a jogi értékelésében megállapította, hogy a II. r. terhelt rendszeres fenyegetéssel és bántalmazással bírta rá az I. r. terheltet a felrótt cselekmények elkövetésére, mely agresszivitás korlátozta abban, hogy a tényleges akaratának megfelelően cselekedjék. Az I. r. terhelt próbára bocsátásához a korábbi Btk. 72. §-ának (1) és (5) bekezdésére hivatkozott.
A másodfokú bíróság a tényállást csekély mértékben kiegészítette, s azt így megalapozva a felülbírálathoz irányadónak vette. Helytállónak találta az I. r. terhelt bűnösségére vont következtetést és törvényesnek értékelte a felrótt cselekmények minősítését. Egyetértett azzal is, hogy az I. r. terhelt korlátozva volt a tényleges akaratának megfelelő cselekvésben.
A másodfokú bíróság ebből következően alkalmazandónak vette a korábbi Btk. 26. §-ának (2) bekezdésében foglalt szabályt, miszerint az I. r. terhelt büntetése a korábbi Btk. 87. §-ának (4) bekezdése szerint korlátlanul enyhíthető.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az I. r. terheltnek a korábbi Btk. 72. §-ának (1) és (5) bekezdése alapján történt próbára bocsátása mégis törvénysértő volt, mert a korlátlan enyhítés lehetősége csupán bármely büntetési nem legkisebb mértékének a kiszabását teszi lehetővé, ám az intézkedések alkalmazásának a feltételeit önmagában nem változtatja meg. A halmazatban megállapított bűncselekmények közül a csalás bűntette egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A korábbi Btk. 72. §-ának (1) bekezdése alapján viszont a próbára bocsátás kizárólag vétség, vagy háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt alkalmazható intézkedés.
A másodfokú bíróság jelezte, hogy az I. r. terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában a Be. 354. §-a (4) bekezdésének a) pontja szerinti súlyosítási tilalom folytán intézkedés helyett büntetés nem szabható ki, ezért csak a törvénysértés megállapítására szorítkozott.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélete) ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt az I. r. terhelt terhére, a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján az I. r. terhelt próbára bocsátása miatt. Az indítvány a Be. 418. §-ának (1) bekezdésében meghatározott – a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül – 2013. március 22. napján érkezett az elsőfokú bírósághoz. Abban az ügyészség maradéktalanul megismételte a másodfokú bíróság ítéletében kifejtett indokokat. A jogerős döntés megváltoztatását és végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Hivatkozva a BH 2006.139. szám alatt közzétett jogesetre, az alapítélet nyilvános ülésen történő megváltoztatását, ennek keretében, halmazati büntetésként – a korábbi Btk. 43. §-ának (2) bekezdése, valamint a 89. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján – végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását indítványozta.
A védő egyetértett azzal, hogy a próbára bocsátás alkalmazásának a törvényi feltételei nem álltak fenn, az ügyész által indítványozott büntetést azonban aránytalanul súlyosnak tartotta és közérdekű munka kiszabását kérte.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha – a bűncselekmény törvénysértő minősítésén túl – a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
Az alapügyben eljárt bíróságok az I. r. terheltet a korábbi Btk. 318. §-ának (1) bekezdése és (5) bekezdése a) pontja szerint minősülő és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett csalás bűntettében, valamint a korábbi Btk. 276. §-a szerint minősülő és egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett magánokirat-hamisítás vétségében mondták ki bűnösnek.
Ugyanakkor a korábbi Btk. 72. §-ának (1) bekezdése vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt tette lehetővé az elkövető próbára bocsátását, azaz a büntetés kiszabásának próbaidőre történő elhalasztását. Ez a rendelkezés a büntető anyagi jog olyan „más”, mérlegelést nem tűrő szabálya, amelyet az alapügyben eljárt bíróságok megsértették.
Amennyiben a bíróság a korábbi Btk. Különös Részében meghatározott büntetési tétel legkisebb mértékét a büntetés kiszabásának a 83. §-ában foglalt rendelkezéseire – és a BKv 56. számú véleményben foglalt büntetéskiszabási tényezőkre – figyelemmel túl szigorúnak találja, enyhítéssel élhet. Ez az enyhítés – a korábbi Btk. 87. §-ának (2), (3) és (4) bekezdése alapján – lehet egyszeres, kétszeres vagy korlátlan.
Az I. r. terhelt terhére megállapított súlyosabb bűncselekmény – a Btk. 318. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő csalás büntetési tételének alsó határa egy évig terjedő szabadságvesztés.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terheltet a II. r. terhelt rendszeres fenyegetéssel és kényszerrel (bántalmazással) bírta rá a bűncselekmények elkövetésére, miáltal korlátozva volt az akaratának megfelelő magatartásban [korábbi Btk. 26. § (2) bek.], ezért büntetése korlátlanul enyhíthető.
A korábbi Btk. 87. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a törvény korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. E rendelkezés helyes tartalma pedig a következetes ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy törvényesen a Btk. 38. §-ának (1) bekezdésében felsorolt legenyhébb büntetés (ez az I. r. terhelt tekintetében a pénzbüntetés) és akár annak legkisebb mértékében is kiszabható. Bármely intézkedés alkalmazására azonban csak akkor kerülhetett volna sor, ha annak a törvényi feltételei fennállnak. Következésképpen az eljárt bíróságok a büntetés korlátlan enyhítésének eredményeként az I. r. terheltet nem bocsáthatták volna próbára, mivel a próbára bocsátás a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztó olyan intézkedés, amely csak a próbára bocsátás törvényi feltételrendszere esetén alkalmazható [BH 1980.153., BH 2006.139., BH 2009.197., BH 2011.330.]. A Kúria ezért – az ügyész felülvizsgálati indítványában foglalt indokokkal egyetértve – megállapította, hogy I. r. terhelttel szemben a próbára bocsátás alkalmazására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
A Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 89. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. A Kúria erre figyelemmel megvizsgálta, hogy e rendelkezés alapján – a határozat megváltoztatása keretében – milyen döntés meghozatalának lehet helye.
Abból indult ki, hogy sem az alapügyben első fokon eljárt bíróság, sem pedig az ügyész nem tartotta indokoltnak az I. r. terhelttel szemben tényleges joghátránnyal járó büntetés kiszabását. E döntésük során pedig kétségtelenül figyelemmel voltak az I. r. terhelttel szemben alkalmazott erőszak és fenyegetés akaratot korlátozó hatására is függetlenül attól, hogy annak fokát, mértékét, jelentőségét az eljárt bíróságok ugyancsak nem határozták meg.
A Kúria a következetes gyakorlata szerint a büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezések megsértésének a kiküszöbölése során főszabályként irányadónak tekinti az alapügyben eljárt bíróságok értékelését. A rendkívüli jogorvoslat ugyanis csupán a törvényben felsorolt jogszabálysértések kiküszöbölésére jogosítja fel, a büntetéskiszabási tényezők újraértékelésére azonban már nem. Erre kizárólag a bűnösségi kör változása esetén nyílik törvényes lehetősége. A Kúria mindezekre figyelemmel tényleges joghátránnyal járó büntetés kiszabását – bár erre a rendes eljárásban beállt súlyosítási tilalom ellenére a rendkívüli jogorvoslati eljárásban megnyílt a lehetősége – nem tartotta indokoltnak.
Mindezek után azt vizsgálta, hogy a korábbi Btk. 70. §-ában felsorolt és – hasonlóan a próbára bocsátáshoz, ugyancsak önállóan alkalmazható – intézkedések közül az I. r. terhelt esetében számításba vehető megrovás alkalmazásának törvényi feltételei fennállnak-e.
A korábbi Btk. 71. §-ának (1) bekezdése szerint megrovásban kell részesíteni azt, akinek a cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes, vagy oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés – ide nem értve az elkobzást és a vagyonelkobzást – alkalmazása is szükségtelen.
Miután a Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy az I. terhelt terhére megállapított bűncselekmények tárgyi súlya (azaz társadalomra veszélyessége) és e terhelt bűnösségének a foka a tényleges joghátránnyal járó bármely büntetés kiszabását nem indokolja, ezért – s mivel a jellege folytán hasonlóképpen önállóan alkalmazható próbára bocsátás intézkedés feltételei a már kifejtettek szerint nem állnak fenn – azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt terhére rótt cselekmények az elbíráláskor már oly csekély fokban veszélyesek a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása is szükségtelen.
Ezért – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott.
Az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozatot – a Be. 427. § (1) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján – megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozva az I. r. terheltet megrovásban részesítette.
(Kúria Bfv. II. 594/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás