BÜ BH 2014/99
BÜ BH 2014/99
2014.04.01.
Elköveti a hatóság félrevezetésének vétségét az, aki a rendőrséggel valótlanul közli, hogy ismeretlen elkövető eltulajdonította gépkocsija rendszámtábláját [1978. évi IV. tv. 237. §].
I. A városi bíróság a 2012. március hó 8. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki
– felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettében [Btk. 238. § (1), (4) bek. I. fordulat], és
– hatóság félrevezetése vétségében [Btk. 237. §].
Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 10 hónap – végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2012. október hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a hamis tanúzás vétsége [Btk. 238. § (1) bek., 239. §] miatt indult eljárást megszüntette.
Egyebekben az elsőfokú határozatot az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
A jogerős ítéletben megállapított történeti tényállás szerint az I. r. terhelt az Ó. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának főnyomozója.
A B. Megyei Rendőr-főkapitányság Közlekedésrendészeti Osztály Közigazgatási Hatósági Alosztálya 2009. február 19. napján közigazgatási eljárást indított az I. r. terhelttel szemben, mert nevezett 2009. február 12. napján 14 óra 31 perckor a tulajdonát képező személygépkocsival a megengedett legnagyobb sebességet túllépve közlekedett.
Az I. r. vádlott 2009. február 26. napján az Ó. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán a hatóság félrevezetésének törvényes következményeire történt figyelmeztetést követően olyan, valótlan tartalmú feljelentést tett, miszerint a tulajdonát képező személygépkocsi – amely az I. r. terhelt lakása melletti parkolóban állt – forgalmi rendszámait 2009. február 7. napjára virradóra ismeretlen tettes eltulajdonította. Az I. r. terhelt állítása szerint az egyik rendszámtáblát 2009. február 22. napján a lakása melletti szeméttárolónál megtalálta.
A fentieket követően az I. r. terhelt 2009. év nyarán – a nyomozás adatai alapján a pontos időpont nem volt megállapítható – a gépkocsi egyik forgalmi rendszámát átadta ismerősének, a II. r. terheltnek azzal, hogy azt az Ó. Okmányirodában adja le úgy, mintha azt II. r. terhelt találta volna meg.
A B. Megyei Rendőr-főkapitányság Humánigazgatási Szolgálata az eset kivizsgálása céljából tényfeltáró vizsgálatot rendelt el, melynek keretében 2009. július 2. napján az I. r. terhelt meghallgatására is sor került. E meghallgatása során az I. r. terhelt – korábban tett feljelentését megerősítendő – ismételten előadta, hogy gépkocsijának mindkét rendszámát ismeretlen személy elvitte, azonban a hátsó rendszámot később megtalálta.
Kihallgatásának megtörténtét követően – 2009. év nyarának végén, de pontosabban meg nem állapítható időpontban – bírta rá a II. r. terheltet, hogy a tényfeltáró vizsgálat során történő meghallgatásakor állítsa azt, hogy ő találta meg a gépjárműve egyik rendszámát.
A tényfeltáró vizsgálat keretében a II. r. terheltet 2009. október 8. napján tanúként hallgatták meg, aki meghallgatása során az I. r. terhelt rábírására olyan, valótlan tartalmú vallomást tett, miszerint 2009 júliusának végén vagy augusztusának elején – a pontos időpontot nem jelölte meg – a sógora tulajdonát képező személygépkocsival egy MOL töltőállomáson megállt tankolni. A tankolást követően a fűben talált egy rendszámtáblát, amelyet magához vett.
A II. r. terhelt a forgalmi rendszámot az Ó. Okmányirodában adta le. A rendszám leadásakor, 2009. augusztus 28. napján felvett és a II. r. terhelt által aláírt nyilatkozat tanúsága szerint II. r. terhelt az I. r. terhelt személygépkocsijának rendszámát vitte be az okmányirodába.
Az Ó. Rendőrkapitányság az I. r. terhelt feljelentését – az abban foglaltakat tévesen lopás vétségének minősítve – a 2009. március 5. napján kelt határozatával elutasította, majd a feljelentést elutasító határozatát 2009. június 24. napján felülvizsgálta és egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének gyanúja miatt a nyomozást elrendelte. A nyomozás keretében a nyomozó hatóság a II. r. terheltet 2009. november 6. napján tanúként hallgatta ki. II. r. terhelt a hamis tanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetést követően – szintén az I. r. terhelt pontosan meg nem határozható időpontban történt rábírására – a korábban a B. Megyei Rendőr-főkapitányságon a tényfeltáró vizsgálat során, a rendszám megtalálásával kapcsolatban tett és a fentiekben részletezett, valótlan tartalmú vallomását fenntartotta, illetve megismételte.
Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt – jogszabályhely megjelölése nélkül, de tartalmában – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján.
A felülvizsgálati indítványt előterjesztő I. r. terhelt szerint a hatóság félrevezetése miatt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Egy rendszámtábla leszerelése a gépjárműről önmagában nem alkalmas az egyedi azonosító jel meghamisítása bűncselekményének a megállapítására, csak akkor, ha a gépjárművel rendszám nélkül a forgalomban részt vesz, vagy a hatósági jelzést másik olyan gépjárműre szereli fel, amely részt vesz a forgalomban. Ellenkező esetben a forgalmi rendszám „lelopása” a cselekmény, ami lopás szabálysértésének minősül. Amennyiben valótlan tartalmú feljelentést tett volna az elülső rendszámának ellopása miatt, akkor tévedése miatt nem volna büntethető, mert úgy tudta, hogy az általa nevesített cselekmény nem minősül bűncselekménynek.
Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az alapügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Hivatkozott a 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet 53. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a rendszámtábla olyan hatósági jelzés, amely egyedi azonosító jelnek minősül, ekként annak eltávolítása tényállásszerű elkövetési magatartásként értékelendő.
Álláspontja szerint az I. r. terhelt azáltal, hogy 2009. február 26-án az Ó. Rendőrkapitányságon a hatóság félrevezetésének törvényi következményeire történt figyelmeztetést követően olyan valótlan tartalmú feljelentést tett, hogy a tulajdonát képező személygépkocsi forgalmi rendszámait 2009. február 7-ére virradóan ismeretlen elkövető eltulajdonította, büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tett, amelyről tudta, hogy valótlan.
A tévedésre történő hivatkozása azért alaptalan, mert egyrészről az irányadó tényállás alapján ténybeli tévedés nem állapítható meg, mert az I. r. terhelt valamennyi általa állított tény tekintetében pontosan tisztában volt azok tényleges valóságtartalmával (valótlanságával).
Megítélése szerint a Btk. 27. §-ának (2) bekezdésében szabályozott társadalomra veszélyességben történő tévedés sem valósult meg, miután I. r. terhelt a tényállás szerint foglalkozását tekintve az Ó. Rendőrkapitányság bűnügyi Osztályának főnyomozója volt a feljelentés időpontjában.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen – egyebek mellett – akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Indítványban az I. r. terhelt ilyen anyagi jogszabálysértésre hivatkozott, amikor azt állította, hogy 2009. február 26. napján az Ó. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályán nem bűncselekmény miatt tett feljelentést ismeretlen tettes ellen a tulajdonát képező személygépkocsi forgalmi rendszámainak eltulajdonítása miatt, hanem szabálysértés miatt, miután tudomása és az általa ismert akkori joggyakorlat szerint is önmagában a rendszámlopás, annak értéke folytán szabálysértést képezett. Amennyiben pedig nem valós feljelentést tett, a feljelentése bűncselekmény alapjául szolgáló bejelentésnek azért nem minősülhet, mert a feljelentés időpontjában tévedésben volt.
A Kúria – a már hivatkozott tényálláshoz kötöttség folytán – kizárólag a tényállásból kiindulva vizsgálhatta, hogy az I. r. terhelt bűnösségének a kimondása a hatóság félrevezetése vétségében megsértette-e a büntető anyagi jog szabályait.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 237. §-ában meghatározott hatóság félrevezetését az követi el, aki a hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan.
Az I. r. terhelt terhére megállapított cselekmény elkövetésének, a feljelentés megtételének időpontja 2009. február 26. napja. A feljelentés időpontjában hatályos korábbi Btk. 277/A. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettét az követi el, aki egyedi azonosító jelet eltávolít, vagy meghamisít, illetőleg az is, aki olyan dolgot szerez meg, vagy használ fel, amelynek egyedi azonosító jele hamis, hamisított, illetve amelynek egyedi azonosító jelét eltávolították.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló Btké. – 1998. április 15. napjától hatályos – 25/A. §-a akként rendelkezik, hogy a Btk. 277/A. §-ának alkalmazása szempontjából egyedi azonosító jel: az olyan dolognak, melynek birtoklását vagy rendeltetésszerű használatát jogszabály engedélyhez köti, a gyártónak vagy a hatóságnak a dolgon, illetőleg annak alkotórészén alkalmazott, egyedi azonosításra szolgáló jelölése.
Nem kétséges egyfelől, hogy a közúti gépjármű – jelesül a személygépkocsi – birtoklása, rendeltetésszerű használata hatósági engedélyhez kötött, másfelől az sem, hogy a személygépkocsit, mint közlekedési eszközt – a forgalmi rendszám révén – maga a hatóság, az alkotórészeket (a fődarabon: a motoron és az alvázon gyártási számot szerepeltetve) pedig a gyártó is egyedi azonosításra alkalmas jellel látja el. Az említett jelzések hatósági nyilvántartása és közokiratban való rögzítése az adott közlekedési eszköz eredetének nyomon kísérése szempontjából fontos ugyan, de az azonosítás lehetőségét nem a regisztráció, hanem az egyedi jelzések érintetlensége teremti meg. Éppen ezért a Btk. 277/A. §-a nem a regisztráció elmaradásához, az esetleges változtatások bejelentésének elmulasztásához fűz büntetőjogi következményeket, hanem a dolgon lévő egyedi azonosító jel jogellenes eltávolításához, vagy meghamisításához, illetve az ilyen dolog megszerzéséhez, használatához.
A Kúria rámutat arra is, hogy a joggyakorlat a rendszámtábla egyedi azonosító jelként való megítélése tekintetében korábban is egységes volt. A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is kimondta, hogy az egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettét a gépjárműre kiadott rendszámtábla eltávolítása megvalósítja. [HGy 2003.929.; BH 2008.262.]
Miután jelen ügyben az I. r. terhelt azt a valótlan tartalmú feljelentést tette, hogy a személygépkocsija egyedi azonosító jellel ellátott forgalmi rendszámát jogellenesen eltávolították, feljelentése a Btk. 277/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti bűncselekmény gyanújának a megállapítására alkalmas.
A Kúria megállapítja, hogy I. r. terheltnek a feljelentett cselekmény minősítésében való tévedésére történő hivatkozása ugyancsak alaptalan. Ténybeli tévedés az irányadó tényállás alapján nem jöhet szóba. Az ún. jogi tévedés [Btk. 27. § (2) bek.] megállapítását pedig semmilyen adat nem alapozza meg. Az I. r. terhelt ugyanis a tényállás szerint foglalkozását tekintve az Ó. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának a főnyomozója volt a feljelentés időpontjában. Olyan speciális szakmai ismeretekkel rendelkezett, amely kizárja, hogy nem volt tisztában e tipikusnak tekinthető cselekmény jogi értékeléséről.
Maga a feljelentés megtétele is ezt támasztja alá. Amennyiben a terhelt valóban úgy gondolta volna, hogy a feljelentésében megjelölt magatartás lopás szabálysértését valósította meg, akkor az illetékes szabálysértési hatóságnál és nem bűncselekmény miatt a büntetőeljárás lefolytatására illetékes nyomozószervnél teszt feljelentést.
Az I. r. terhelt valójában meg nem valósult bűncselekmény miatt tett feljelentést ismeretlen személy ellen, ezért alaptalanul hivatkozott felülvizsgálati indítványában arra, hogy hatóság félrevezetésének vétségében bűnösségének kimondására az anyagi büntetőjog szabályainak a megsértésével került sor.
Alaptalannak találta a Kúria a felülvizsgálati indítványt a felbujtóként elkövetett hamis tanúzás bűntettének törvényes előfeltételeinek hiányára hivatkozó részében is.
E körben az I. r. terhelt büntetőjogi marasztalásának tényállásbeli alapja az, hogy a II. r. terhelt az I. r. terhelt feljelentése alapján az Ó. Rendőrkapitányságon egyedi azonosító jel meghamisítása bűntettének alapos gyanúja miatt indult nyomozás során 2009. november 6. napján tanúként történő kihallgatásakor a hamis tanúzás törvényes következményeire történt figyelmeztetést követően – az I. r. terhelt rábírására – a korábban a B. Megyei Rendőrkapitányságon, a tényfeltáró vizsgálat során, a rendszám megtalálásával kapcsolatban tett valótlan tartalmú vallomását fenntartotta, illetve megismételte. A büntetőjogi felelősségre vonás alapját tehát a II. r. terheltnek a büntetőeljárás keretében, a hamis tanúzás törvényi következményeire való kioktatást követően az I. r. terhelt felbujtására tett valótlan tartalmú vallomása képezi, nem pedig a korábbi – egyéb hatósági – eljárásban tett valótlan tartalmú vallomása.
A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a felülvizsgálat alapjául szolgáló ügyben eljárt bíróságok nem sértettek anyagi jogszabályt sem az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításakor, sem a terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése során. Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 390/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás