PÜ BH 2015/100
PÜ BH 2015/100
2015.04.01.
A jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelének elrendelése a szokásos tartózkodási helye szerinti államba csak kivételesen, akkor tagadható meg, ha az a gyermek érdekével összeegyeztethetetlen lenne, számára testi vagy lelki károsodást vagy más módon elviselhetetlen helyzetet eredményezne. Az Európai Unió tagállamai közötti elvitel esetén még az utóbbi esetben sem utasítható el a visszavitel iránti kérelem, ha megállapítható, megfelelő intézkedések történtek annak érdekében, hogy visszavitele után biztosítsák a gyermek védelmét [1986. évi 14. tvr. (Hágai Egyezmény) 12. cikk (1) bek., 13. cikk, 20. cikk, a Tanács 2201/2003/EK rendelete (Brüsszel II.A. Rendelet) 11. cikk (4) bek.].
[1] A jogerős végzés az alábbi tényálláson alapult:
[2] a felek magyar állampolgárok, 2011. februárban ismerkedtek meg egymással Budapesten, amikor még mindketten Magyarországon éltek. Élettársi kapcsolatot létesítettek, kezdetben a Budapest XIV. kerületben egy albérletben éltek, majd a kérelmezett édesanyjához, egy Budapest VII. kerületi társasházi lakásba költöztek. Arra figyelemmel, hogy megfogant a közös gyermekük, 2011. augusztusban a felek egzisztenciális okokból úgy döntöttek, hogy Angliába költöznek munkavállalás céljából. 2011. szeptemberben költöztek Angliába, Bathba, a kérelmező testvéréhez, aki már régebben ott élt. Két hónap múlva a kérelmező takarítóként talált állást egy szállodában, és 2012. januárban a felek önálló bérleménybe költöztek, amelyet születendő gyermekükre figyelemmel szociális alapon utaltak ki részükre. 2012. február 13-án megszületett a közös gyermekük, A. A kérelmező 2012. májustól kezdetben részmunkaidőben, 2013. december 2-től teljes munkaidőben szakácsként dolgozik egy magánóvodában, miután evégett két tanfolyamot is elvégzett. Éves jövedelme 13 000 angol font. A kérelmezett is takarított rövid ideig abban az óvodában, ahol a kérelmező dolgozott, azonban a kérelmezett hivatalos munkanélküliségére és a gyermekre figyelemmel a felek havi 1000 angol font szociális juttatásban részesültek. A gyermeket a kérelmezett gondozta otthonukban, míg a kérelmező dolgozott. A gyermeknek volt védőnője és gyermekorvosa Angliában, és a felek, valamint a gyermek is bejelentett lakhellyel rendelkeztek.
[3] A felek négy alkalommal látogattak haza Magyarországra és egy alkalommal a kérelmezett egyedül a gyermekkel. Kapcsolatuk 2012 decemberében romlott meg, amikor a kérelmezett édesanyjának anyagi támogatása kapcsán közöttük egyre több konfliktus keletkezett. 2013. februártól a kérelmezett több alkalommal is kérte a kérelmezőt, hogy telepedjenek vissza Magyarországra, a felek azonban ebben a kérdésben sem jutottak egyetértésre. 2013. júniusban a felek között egy nagy veszekedés zajlott le, amelynek során a kérelmezett felhívta a rendőrséget, de később jelezte nekik, hogy egymás között meg tudják oldani a konfliktust. A kérelmezett megpróbálta a kérelmezőt kizárni a közös lakásból, de végül annyira megnyugodtak a kedélyek, hogy a kérelmező is visszatért a lakásba. Ezt követően 3-4 héttel később – 2013. július 11-én – a kérelmezett úgy határozott, hogy vesz egy vonatjegyet, és egy Angliában élő ismerőséhez költözik a gyermekkel, amíg el nem tudja intézni, hogy hazatérjen Magyarországra. Elhatározását a kérelmezővel nem közölte. A kérelmezett felvette a magyar konzulátussal a kapcsolatot, és arról érdeklődött, hogy miként tud visszatérni a gyermekkel az élettársi kapcsolatának megromlására figyelemmel úgy, hogy nincs birtokában a gyermek útlevele. Miután a kérelmezett megkapta a gyermek egyszeri kiutazásra szóló útlevelét, elhagyta Angliát, és erről a kérelmező 2013. július 20-án a sajtóból értesült.
[4] A kérelmezett azóta is Magyarországon tartózkodik a gyermekkel, időközben munkát vállalt egy étteremben kasszásként és diszpécserként, édesanyjával és nagynénjével laknak közös háztartásban. A gyermekre a kérelmezett munkahelyi elfoglaltsága alatt az anyai nagymama felügyel. A kérelmező változatlanul Angliában él és dolgozik.
[5] A kérelmező kérelmében kérte, hogy a bíróság kötelezze a kérelmezettet, hogy a felek 2012. február 13-án született gyermekét a határozathozatal napján vigye vissza Angliába, ennek elmulasztása esetén a kérelmezett lakóhelyének a bejárata előtt adja át a gyermeket a kérelmezőnek.
[6] A kérelmezett ellenkérelme a kérelem elutasítására irányult.
[7] Az elsőfokú bíróság a gyermek visszavitelére irányuló kérelmet elutasította.
[8] Az elsőfokú bíróság érdemi végzése ellen a kérelmező fellebbezett, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását kérte a kérelemnek való helyt adás mellett. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjának helytelen alkalmazásával tagadta meg a gyermek szokásos tartózkodási helyére történő visszavitelét.
[9] A kérelmezett a fellebbezéssel kapcsolatban ellenkérelmet, észrevételt nem terjesztett elő.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és kötelezte a kérelmezettet, hogy a felek A. utónevű gyermekét 2014. április 30-ig vigye vissza a szokásos tartózkodási helyére, az Egyesült Királyságba, ennek elmulasztása esetén pedig 2014. május 5-én 11.00 órakor adja át a kérelmezőnek vagy meghatalmazottjának dr. Sz. Zs.-nek V. város, B. u. 4. szám alatti helyiségében.
[11] Indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjának téves alkalmazásával tagadta meg a gyermek visszavitele iránti kérelem teljesítését, mivel ezen megtagadási ok alkalmazására csak kivételesen és különösen indokolt esetben van lehetőség, és a gyermek életkora még áttételesen, a róla gondoskodó szülő helyzetén keresztül sem tartozik ebbe a körbe.
[12] A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben elsődlegesen a Pp. 275. § (4) bekezdésére figyelemmel a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, és új határozat keretében a kérelem elutasítását kérte. Másodlagosan a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
[13] A rendkívüli perorvoslati kérelmét arra alapította, hogy a másodfokú végzés jogszabálysértő volt, ezen belül figyelmen kívül hagyta a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontja szerinti rendelkezéseket, a New York-i Gyermekjogi Egyezmény 9. cikkének 3. pontjában, a 10. cikkének 2. pontjában és a 9. cikk (1) bekezdésében rögzített gyermeki jogokat, továbbá több ponton sértette a hatályos Alaptörvényben rögzített alapvető jogokat is, és a Brüsszel II.A. rendelet 11. cikk (4) bekezdésében foglaltakat. Ez utóbbi alátámasztásaként arra hivatkozott, hogy a kérelmező nem rendelkezik elég jövedelemmel, továbbá a gyermek eddigi életében sem töltött be olyan nevelői szerepet, amely a gyermek visszavitelét indokolná, valamint azt is hangsúlyozta, hogy a felek egyik konfliktusa végül rendőri intézkedéssel ért véget, amelynek a kisgyermek is tanúja volt. Ezen túlmenően visszautalt az elsőfokú végzés indokolásában felhozott érvekre.
[14] A kérelmező a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
[15] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[16] A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980. október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. törvényerejű rendelet (továbbiakban: Hágai Egyezmény) a gyermek érdekének mindenek-felettiségét hangsúlyozza, és azt a gyermek főszabály szerinti visszavitelének elrendelésével [Hágai Egyezmény 12. cikk (1) bekezdés], továbbá a 13. valamint 20. cikk szerinti kivétel kombinációjával biztosítja. A főszabály szerinti visszavitel elrendelése akkor maradhat el, ha az a gyermek érdekével összeegyeztethetetlen lenne, számára testi vagy lelki károsodást vagy más módon elviselhetetlen helyzetet eredményezne. A visszavitel megtagadásának lehetőségét tovább szűkítik az Európai Unió tagállamai közötti elvitelek esetében a Hágai Egyezményhez képest elsődlegesen alkalmazandó, a Tanács 2201/2003/EK rendelete, más néven Brüsszel II.A. Rendelet (továbbiakban: EK Rendelet) 11. cikkének rendelkezései, többek között annak (4) bekezdése. Ez utóbbi szerint nem utasíthatja el a bíróság a gyermek visszavitelére irányuló kérelmet a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 13. cikk b) pontja alapján, amennyiben megállapítják, hogy megfelelő intézkedések történtek annak érdekében, hogy visszavitele után biztosítsák a gyermek védelmét. Az EK Rendelet preambulumának bekezdései, így a (17) bekezdés is, a későbbi cikkekben előforduló rendelkezések alkalmazását és értelmezését hivatottak elősegíteni. Emiatt arra hivatkozva – mint azt tette az elsőfokú bíróság – a visszavitel iránti kérelmet elutasítani nem lehet.
[17] Az EK Rendelet is – csakúgy mint a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény – vélelmezi, hogy a szokásos tartózkodási helyre való azonnali visszavitel felel meg leginkább a gyermek érdekének, és ezt a vélelmet csak egyedi, különösen indokolt esetben lehet megdönteni (Hágai Egyezmény 13. cikk).
[18] Az EK Rendelet 11. cikk (8) bekezdése azonban még a visszavitel megtagadása esetére is fenntartja a jogot a rendelet szerint joghatósággal rendelkező tagállam bírósága számára, hogy utóbb ezzel ellentétes, a gyermek visszavitelére irányuló döntést hozhasson, amelynek végrehajthatósága eljárási önállóságot élvez a 42. cikk alapján.
[19] A kérelmezett felülvizsgálati kérelmében hivatkozott többek között a Gyermek Jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény egyes rendelkezéseinek a sérelmére.
[20] A New York-i Gyermekjogi Egyezmény az 1991. évi LXIV. törvénnyel vált a magyar belső jog részévé, és deklaratív módon, elvi éllel tette meg a gyermekeket alapjogok alanyaivá. Az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése a gyermek családban való nevelkedésének elsődleges jogát emeli ki, ezen belül azt, hogy csakis igen indokolt esetben, a gyermekek védelme érdekében kerülhessen sor az onnan való kiemelésükre, harmadik személynél történő elhelyezésükre. Mivel a Hágai Egyezmény tárgyi hatálya a valaki által a gyermeknek egyik országból másikba vitelével előállott szülői felügyeleti jogának vagy láthatási jogának sérelmét érinti, a jelen ügyben fogalmilag kizárt, hogy a másodfokú bíróság döntése sérti a New York-i Gyermekjogi Egyezmény fenti rendelkezését.
[21] A New York-i Gyermekjogi Egyezmény 9. cikk 3. pontjában meghatározott gyermek és szülő közötti kapcsolattartási/láthatási jog teljes összhangban áll a Hágai Egyezmény rendelkezéseivel. Ugyanis ez utóbbi már a preambulumában hangsúlyozza az egyik célját, a láthatási jog védelmének biztosítását, és további rendelkezései közül is több kifejezetten arra irányul, hogy a láthatási jog sérelme esetén annak tényleges gyakorlása biztosításához, megszervezéséhez nyújtson segítséget.
[22] Jelen ügyben az elsőfokú bíróság ennek tett eleget akkor, amikor ideiglenes intézkedésével feljogosította a kérelmezőt a gyermek láthatására, ez azonban a fellebbviteli eljárásnak már nem volt tárgya, így a jogerős végzés ezen rendelkezéssel sem lehetett ellentétes.
[23] A New York-i Gyermekjogi Egyezmény 10. cikk 2. pontja a kapcsolattartási jog tartalmát határozza meg határon átnyúló családjogi kötődések esetében, amely alatt értendő többek között a gyermekkel való személyes találkozás, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitele, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlét, és eltérő, indokolt esetben korlátozó rendelkezés hiányában a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitele is. Mivel a másodfokú bíróság ezeket sem érintette a jogellenes elvitel tárgyában hozott érdemi döntésében, a kérelmezett ezen pontban is tévesen hivatkozott jogsértésre.
[24] A Kúria úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság a fent kifejtett egyezményi rendelkezések segítségével az adott egyedi tényállás okszerű mérlegelésével teremtett egyensúlyt az érintett szülők és a gyermek alapjogi helyzete között, emiatt az Alaptörvényt sem sértette a jogerős határozat. A gyermek legutóbbi szokásos tartózkodási helyére való visszavitele alapvetően a gyermek érdekét szolgálja, mivel ezáltal fennmarad az életkörülményeinek folytonossága. Ezenkívül a szokásos tartózkodási helyre való visszavitel mindkét szülő érdekeit is figyelembe veszi, mivel annak köszönhetően nem következik be változás a gyermekelhelyezési jogvita eredeti nemzetközi joghatóságában, és elkerülhetővé válik, hogy valamelyik szülő a gyermek jogellenes elviteléből gyakorlati előnyre tegyen szert. Nem utolsósorban a szülőket a gyermek visszavitelére kötelező főszabály a cselekmény általános megelőzésére is szolgálhat. Ezen főszabály alóli egyik kivétel, a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontja eleve számol azzal a lehetőséggel, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helyére való visszavitele egyes esetekben összeegyeztethetetlen a gyermek érdekével. Helyesen fejtette ki azonban indokolásában a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Hágai Egyezmény 13. cikk b) pontjának téves alkalmazásával tagadta meg a gyermek visszavitele iránti kérelem teljesítését, mivel ezen elutasítási ok alkalmazására csak kivételesen és különösen indokolt esetben van lehetőség, és a gyermek életkora még áttételesen, a róla gondoskodó szülő helyzetén keresztül sem tartozik ebbe a körbe.
[25] A jelen ügyben a gyermek lelki károsodásának a veszélye az igen alacsony életkora, és a jogellenes elvitelt megvalósító szülőtől való elválása kapcsán merült fel. A gyermek alacsony életkora önmagában azonban nem jelentheti a visszavitel akadályát, a Hágai Egyezmény, illetve az EK Rendelet ugyanis nem állapít meg olyan alacsony életkort, ami a visszavitelének és ezzel összefüggésben – esetlegesen – az anyától való elválásnak akadályát képezné (BH 2013.271.).
[26] A tárgybani hazai és nemzetközi általános bírói gyakorlat szerint azonban akkor is elvárható a jogellenes elvitelt megvalósító szülőtől, hogy a gyermeket visszakísérje abba az államba, ahonnan elhozta őt, ha a visszatérés számára jelentős mértékű kellemetlenséget okozna. A kérelmezettnek ugyanis viselnie kell a jogellenes magatartása okozta következményeket. Szintén helyesen hivatkozott arra a másodfokú bíróság, önmagában az, hogy a szülő nem teremtett önálló egzisztenciát a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti országban, nem minősül megtagadási oknak.
[27] A jelen ügyben a magyar állampolgárságú felek közös gyermeküket várva együttesen döntöttek úgy, hogy Angliában rendezik be közös családi életterüket, és ott biztosítják az anyagi és egyéb feltételeket a gyermekük neveléséhez, gondozásához, ezáltal ott létesítettek maguk is szokásos tartózkodási helyet. A jogellenes elvitel iránti kérelem elbírálása kapcsán az érintett szülők állampolgársága nem bír elsődleges jelentőséggel. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy a kérelmezett kellő ismeretre tett szert az angliai életviszonyokat, munkavállalási lehetőségeket, és szociális juttatások igénybevételét illetően. Pontosan tisztában volt azzal, hogy a lakást szociális alapon utalták ki részükre, rövid ideig takarítóként maga is dolgozott abban az óvodában, ahol a kérelmező, de végül anyagi megfontolásból, a kapott szociális juttatások fenntartása végett maradt hivatalosan is munkanélküli.
[28] Az adott tényállás kapcsán a gyermek kérelmező általi veszélyeztetése sem merült fel. Bár napközben a kérelmező dolgozott, a felek a gyermeket születésétől közös háztartásban, közösen gondozták. A felek 2013. júniusban lezajlott veszekedése sem volt olyan jellegű, amely alapján a gyermek visszavitelének elrendelése esetén a gyermek védelmére intézkedési tervet kelljen kidolgozni. A kérelmezett ugyanis maga adta elő, hogy bár valóban felhívta a rendőrséget, később ő jelezte feléjük, hogy egymás között meg tudják oldani a konfliktust. Az alacsony életkorú gyermek hónapokkal az elvitelt követően, az elsőfokú bíróság ideiglenes intézkedése kapcsán, december 26-tól január 6-ig az estéket is beleértve, a kérelmezővel volt a kapcsolattartás biztosítása végett, amely problémamentesen zajlott le. Mindezek arra utalnak, hogy ha a kérelmezett nem is vállalná a jogellenes elvitelének következményeként előálló, az Angliába való visszatéréssel kapcsolatos átmeneti kellemetlenségeket, problémákat – mint amilyen lakhatási lehetőség, a megélhetés alapjául szolgáló anyagiak megteremtése – az óvodában dolgozó kérelmező ebben az esetben is tudja a gyermek megfelelő gondozását, ellátását biztosítani, legalább a szülői felügyeleti jogvita tárgyában hozott érdemi döntésig.
[29] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért annak a felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.780/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás