PK ÍH 2015/102.
PK ÍH 2015/102.
2015.09.01.
I. Az MNB által jogszabályi felhatalmazás alapján közérdekű keresettel indított pernek nem a pénzügyi szolgáltató és a fogyasztó között létrejött egyedi szerződés a tárgya, ezért a kereset teljesíthetőségét kizárólag a közérdekű keresettel indított speciális perekre megállapított különleges szabályok szerint kell elbírálni.
II. Az árazási elvek tekintetében a pénzügyi szolgáltató és a fogyasztók között nem jön létre akarategység, ezért annak tartalma közömbös a bank által alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességességének megítélése szempontjából. Az üzleti titokként megjelölt árazási elvek tartalmának feltárása a Magyar Nemzeti Bank által indított közérdekű perben szükségtelen, ezért az üzleti titok megóvása nem indokolja a tárgyalásról a nyilvánosság kizárását.
III. Nem indítható előzetes döntéshozatali eljárás olyan kérdés megválaszolására, amelyben az Európai Unió Bírósága korábbi ítéleteiben már állást foglalt, további értelmezésre pedig nincs szükség.
IV. A kikötéseknek már a szerződéskötés időpontjában maradéktalanul meg kell felelniük a tisztességesség követelményének. A szerződő felek szerződéskötés után tanúsított magatartása és az egyéb, szerződéskötés után bekövetkezett körülmények nem befolyásolják a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét, és nem tehetik azt tisztességessé és érvényessé [2014. évi XXXVIII. tv. 4. § (1) bek., 6. § (2) bek., 2014. évi XL. tv. 36. § (2), (3), (4) bek.; Pp. 5. § (2) bek., 155/A. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 209/A. § (2) bek.].
Az alperes pénzintézet, amelynek tevékenységi köre 2003. január 27. napjától kiterjed banki kölcsönök és hitelek nyújtására is. Az alperes 2010. november 27. és 2014. július 19. között deviza kölcsönt is nyújtott. Ezen hitelezési tevékenysége során általános szerződési feltételeket alkalmazott, ezeket az általa egyoldalúan előre meghatározott blanketta szerződések, a Hitelezési Üzletszabályzat, valamint az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek tartalmazták. A blanketta szerződések VIII.7. pontja szerint a „szerződésre egyebekben a Polgári Törvénykönyvben, a vonatkozó egyéb jogszabályokban, a Bank mindenkori Általános Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételekben és a Hitelezési Üzletszabályzatban foglaltak az irányadóak.” Az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek II.1. pontja kimondta, hogy „az Általános Üzletszabályzat (a továbbiakban: Üzletszabályzat) a Bank és Ügyfelei között létrejövő jogügyletek általános feltételeit tartalmazza, amelyek – a szerződés, vagy az egyes pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatásra vonatkozó üzletági üzletszabályzatok eltérő rendelkezései hiányában – mind a Bankra, mind az Ügyfélre nézve kötelezőek.” A fenti dokumentumokba foglalt, a deviza hitelügyletekre vonatkozó általános szerződési feltételek a 2010. november 26-tól 2014. július 19-ig terjedő időszakra vonatkozóan az alperesi bank számára egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget biztosítottak. A banki kikötéseket a keresetlevél részletesen tartalmazza.
A Hitelezési Üzletszabályzat, valamint az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek szabályozása a deviza lakásvásárlási hitelre, deviza lakásépíttetési és deviza lakásépítési hitelre vonatkozó szabályozással szó szerint egyező az ezen időszakban. Az ezen szerződéses feltételekkel meghatározott terméket 2010. december 18. napját követően az alperes ténylegesen nem értékesítette, ugyanakkor az ilyen szerződéses feltételekkel megkötött korábbi szerződések továbbra is ezen feltételekkel érvényben voltak. Az alperes a 2014. november 26-át követő időszakban a fenti, egyoldalú szerződésmódosítást engedő szabályozás alapján egy ízben ténylegesen módosította az ügyfeleivel fennálló szerződését.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes által a deviza lakásvásárlási hitel, deviza lakásépíttetési hitel, deviza lakásépítési hitel, deviza szabad felhasználású hitel, valamint a deviza hitelkiváltás és szabad felhasználású hitel szerződések tekintetében a 2010. november 27. és 2014. március 15. közötti időszakban alkalmazott blanketta szerződés VI.1. pontjában, Hitelezési Üzletszabályzat 7.2., 7.3., 7.4. és 7.5. pontjában, Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek III.1., III.2. és III.3. pontjában, továbbá a 2014. március 15. és 2014. július 19. közötti időszakban alkalmazott blanketta szerződés VI.1. pontjában, Hitelezési Üzletszabályzat 7.3., 7.4. és 7.5. pontjában, Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek III.1., III.2. és III.3. pontjában foglalt kikötések tisztességtelenek, ezért érvénytelenek. Keresetét arra alapította, hogy a keresetlevélben megjelölt szerződéses kikötések nem felelnek meg a 2014. évi XXXVIII. tv. (Fogy. kölcs. törvény) 4. § (1) bekezdésében meghatározott elvek egyikének sem. Hivatkozott arra, hogy az alperest a kamat, díj és költség egyoldalú emelésére feljogosító rendelkezések szétszórtan, különböző dokumentumokban, többszörösen utaló szabályként jelennek meg. Kifejtette, hogy az egyoldalú módosításra okot adó körülmények megfogalmazása túl általános, az oklista a fogyasztók számára nehezen értelmezhető fogalmakat tartalmaz. Álláspontja szerint mindezek miatt a kikötések nem felelnek meg az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének. Rámutatott, hogy az oklisták nem zártak, ezért a kikötések a tételes meghatározás elvének sem felelnek meg. Érvelése szerint az egyértelműség, érthetőség és tételes meghatározás hiányában az objektivitás, valamint a ténylegesség és arányosság elvének megvalósulása érdemben nem is vizsgálható. Előadta, hogy a kikötések nem teszik lehetővé a fogyasztók számára sem a változások mértékének felmérését, sem pedig a szerződésmódosítás jogszerűségének utólagos ellenőrzését. Emiatt a kikötések sértik az átláthatóság elvét is. Okfejtése szerint a kikötések azért sértik a felmondhatóság elvét, mert a szerződés fogyasztó általi és alperes általi felmondásának jogkövetkezményei azonosak, a felmondás a fogyasztó számára nem jelent reális alternatívát a szerződés egyoldalú módosításával szemben, továbbá a fogyasztó ráutaló magatartása is felmondásnak minősül. Álláspontja szerint a szimmetria elve azért nem érvényesül, mert az alperes által alkalmazott szabályozás nem teszi kötelezővé a szerződés fogyasztó számára kedvező módosítását.
Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a keresetben megjelölt kikötések részleges érvénytelenségének megállapítására irányult. Indítványozta, hogy a bíróság – a per tárgyalásának felfüggesztése mellett – kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a 2014. évi XXXVIII. törvény, a 2014. évi XL. törvény 52. §-a, valamint a Kúria 2/2014. Polgári Jogegységi Határozata alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása érdekében. Indítványozta továbbá, hogy a bíróság – ugyancsak a per tárgyalásának felfüggesztése mellett – kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bíróságánál az indítványban megfogalmazott kérdések megválaszolása, valamint a Fogy. kölcs. törvény közjogi érvénytelenségének megállapítása érdekében. Az volt az álláspontja, hogy a Fogy. kölcs. törvény az Európai Központi Banknak történő előzetes bejelentés és konzultáció elmulasztása miatt közjogi szempontból érvénytelen, ezért nem alkalmazható. Hivatkozott arra, hogy a Hitelezési Üzletszabályzat 2010. november 27. és 2014. március 15. között alkalmazott kikötéseinek tisztességtelensége nem vizsgálható, mert azok nem fogyasztói szerződésekre vonatkoztak. Kifejtette, hogy az Általános Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek harmadlagos szabályozásnak minősülnek; amennyiben a blankettaszerződés és a Hitelezési Üzletszabályzat eltérően rendelkeznek, az Általános Üzletszabályzat és az Általános Szerződési Feltételek rendelkezései nem alkalmazhatók. Hangsúlyozta, hogy a keresetben kifogásolt kikötéseket a felperes az általa végzett korábbi vizsgálat során nem találta jogszabálysértőnek vagy tisztességtelennek. A kifogásolt kikötéseket nem kizárólag a Fogy. kölcs. törvényben rögzített elvek alapján, hanem az eset összes körülményeivel és a jogszabályi környezettel összefüggésben kell vizsgálni. Hivatkozott arra, hogy kikötései megfeleltek a korábban hatályos Hpt. és a 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet előírásainak, ezért a régi Ptk. 209. § (6) bekezdése alapján nem vizsgálható a tisztességtelenségük. Érvelése szerint a 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendeletben megfogalmazott oklista átvételével kikötései maradéktalanul megfelelnek a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdésében meghatározott elveknek. Kifejtette, hogy a szerződés feltételei érthetőek és egyértelműek, a többszintű szabályozás megértése pedig elvárható az átlagos fogyasztótól. A fogyasztóknak lehetőségük volt informálódni a szerződéses feltételekben alkalmazott szakkifejezések jelentéséről. A Hitelezési Üzletszabályzat 7.3. pontja kifejezetten a kölcsönszerződés részévé tette az alperes árazási elveit, így a fogyasztók közvetlenül jogosultakká váltak az árazási elvek kikényszerítésére. Okfejtése szerint kikötései a kalkulálhatóság, a ténylegesség, az arányosság, a szimmetria és az átláthatóság elvének az árazási elveken keresztül felelnek meg. Kikötései megfelelnek a PSZÁF által jóváhagyott Magatartási Kódexnek, ezért azok megfelelnek az objektivitás és az átláthatóság elvének is. Szerződései azonnali hatályú felmondásra, az egyoldalú kamat-, díj- vagy költségemelés esetére pedig díjmentes felmondásra jogosították fel a fogyasztókat: ezáltal érvényesült a felmondhatóság elve is, de 2010. január 1. napjától az ingyenes felmondás lehetőségét a régi Hpt. 210. § (9) bekezdése a jogszabály erejénél fogva is biztosította. Szerződési feltételeiben nem zárta ki a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatásának a fogyasztó javára történő érvényesítését a szerződésben, ezért kikötései megfelelnek a szimmetria elvének, amelyet 2011. január 1-jétől a régi Hpt. 210/A. § (7) bekezdése is biztosított.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes által a deviza lakásvásárlási hitel, deviza lakásépíttetési hitel, deviza lakásépítési hitel, deviza szabad felhasználású hitel, valamint a deviza hitelkiváltás és szabad felhasználású hitel szerződések tekintetében a 2010. november 27. és 2014. március 15. közötti időszakban alkalmazott blanketta szerződés VI.1. pontjában, Hitelezési Üzletszabályzat 7.2., 7.3., 7.4. és 7.5. pontjában, Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek III.1., III.2. és III.3. pontjában, továbbá a 2014. március 15. és 2014. július 19. közötti időszakban alkalmazott blanketta szerződés VI.1. pontjában, Hitelezési Üzletszabályzat 7.3., 7.4. és 7.5. pontjában, Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek III.1., III.2. és III.3. pontjában foglalt kikötések tisztességtelenek, ezért érvénytelenek.
Ítéletének indokolása szerint sem Alkotmánybírósági eljárás, sem előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem látta indokoltnak. Utalt arra, hogy az alperes alkotmányossági kifogásaival kapcsolatos álláspontját nem köteles részletesen indokolni, az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdésekben nem is jogosult állást foglalni. Utalt arra is, hogy az alperes alkotmányossági kifogásaival kapcsolatban az Alkotmánybíróság már más, hasonló perekben kezdeményezett eljárásokban állást foglalt. Kifejtette, hogy az Európai Központi Bankkal történő konzultációs kötelezettség elmulasztása ilyen előírás hiányában nem eredményezi a nemzeti szabályozás alkalmazhatóságának tilalmát. A jogbiztonság és bizalomvédelem elvének érvényesülése kapcsán utalt arra, hogy a tisztességtelen szerződési kikötésre vonatkozó szabályozás 2004. május 1. napjától érdemben változatlan, ezért visszaható hatályú jogalkotásról nem lehet szó. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának a tulajdonjog védelmére vonatkozó szabályai kapcsán kiemelte, hogy a védelem nyilvánvalóan nem terjed ki a tisztességtelenül szerzett tulajdonra. A Charta 47. cikke kapcsán pedig úgy foglalt állást, hogy sem a Fogy. kölcs. törvény, sem az Elszámolási törvény nem tartalmaz olyan szabályozást, amely ellentétes lenne a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogosultsággal. A perbeli jogvita érdemi elbírálásához nem szükséges az uniós jog további értelmezése.
Rámutatott, hogy a 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet 1. §-ában rögzített oklista nem ad kimerítő, a tisztességesség követelményének való automatikus megfelelést eredményező szabályozást. Az alperes önmagában azzal, hogy a rendeletben írt oklistát változatlan tartalommal beillesztette az általános szerződési feltételekbe, nem tett eleget a tisztességesség valamennyi követelményének. Mindebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy a régi Ptk. 209. § (6) bekezdése és az új Ptk. 6:102. § (4) bekezdése nem állítanak akadályt a keresetben megjelölt szerződéses kikötések tisztességtelenségének vizsgálata elé. Nem zárja ki ezt az sem, hogy a PSZÁF korábban vizsgálat alá vonta a perrel érintett szerződéses rendelkezéseket. Okfejtése szerint az alperes árazási elvei azért nem válhattak a fogyasztókkal kötött szerződés részévé, mert a fogyasztók annak tartalmát nem ismerhették meg. Emiatt a fogyasztók az árazási elvekre ténylegesen nem alapíthatnak jogot, tartalmuk tényleges ismeretének hiányában pedig annak kikényszerítésére vagy számonkérésére sincs lehetőségük. Kifejtette, hogy a Magatartási Kódex sem vált az alperes és a fogyasztók között létrejött kölcsönszerződések részévé. Önmagában a többszintű szabályozás nem jár az érthetőség és az egyértelműség elvének sérelmével. A blankettaszerződés VI. 1. pontjában, a Hitelezési Üzletszabályzatban, illetve az Általános Üzletszabályzatban és Általános Szerződési Feltételekben rögzített, a szerződés egyoldalú módosítására lehetőséget adó kikötések tartalmi eltérése miatt a fogyasztók nem láthatják át ténylegesen, hogy az eltérő tartalmú kikötések milyen viszonyban állnak egymással, ehhez képest jogviszonyukra melyik kikötés az irányadó. Ez a szabályozást szükségtelenül túlzottan bonyolulttá és ellentmondásossá teszi. Emiatt a kikötések sértik az érthető és egyértelmű megfogalmazás elvét. Álláspontja szerint azok a szerződéses kikötések, amelyek lehetőséget adnak az alperesnek a kölcsönszerződés egyoldalú módosítására, az átláthatóság követelményének sem felelnek meg, mert azok nem határozzák meg a fogyasztók számára egyértelműen és érthetően, hogy a módosítások milyen módon és milyen mértékben hatnak ki a fogyasztók fizetési kötelezettségére. Ennek következtében nem ellenőrizhető az sem, hogy a szerződésmódosításra az arányosság, a ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor. Az egyoldalú módosítás közlésére, a fogyasztók tájékoztatására, valamint a fogyasztók felmondási jogára vonatkozó kikötések tisztességtelenségét és érvénytelenségét azért látta megállapíthatónak, mert ezek a rendelkezések szorosan kapcsolódnak az alperest egyoldalú szerződésmódosításra feljogosító kikötésekhez. Rámutatott, hogy az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételrendszer egésze tekintetében kell elbírálni, hogy megfelel-e a tisztességesség követelményének. Emiatt nincs lehetőség az oklista elemeinek önálló vizsgálatára és a kikötések részleges érvénytelenségének megállapítására.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen azt kérte, hogy a másodfokú bíróság helyezze hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (2) és (3) bekezdése alapján, és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a kereset elutasítására, valamint annak megállapítására irányult, hogy a per tárgyává tett szerződéses kikötések nem tisztességtelenek, ezért érvényesek. Harmadlagos fellebbezései kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a Ptk. 239. §-a alapján annak megállapítását kérte, hogy a támadott kikötések – a fellebbezés A/1. számú mellékletében meghatározottak szerint – részben nem tisztességtelenek, ezért érvényesek. A másodfokú eljárásban is előterjesztette az alkotmánybírósági eljárás és előzetes döntéshozatal kezdeményezés iránti indítványait. Álláspontja szerint már az elsőfokú eljárásban is indokolt lett volna az alkotmánybírósági eljárás és előzetes döntéshozatal kezdeményezése, ennek elmulasztása lényeges eljárási szabálysértés, amely a bizonyítási eljárás nagyfokú kiegészítését teszi szükségessé. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az Európai Unió Bíróságának feltenni indítványozott kérdések tartalmi ismertetése, tartalmuk megismerése és megértése nélkül, kizárólag eljárásjogi okok miatt, jogszabálysértően utasította el az előzetes döntéshozatal kezdeményezése iránti indítványát. Korábbi érveinek fenntartása mellett hangsúlyozta, hogy az Európai Központi Bankkal történő konzultációs kötelezettség megszegésével kapcsolatban feltett kérdése nem kizárólag a tagállamok és az Európai Unió intézményei közötti kapcsolatra vonatkozik, mert a jogalkotó konzultáció hiányában nem fogadhatta volna el a Fogy. kölcs. törvényt. A tulajdonjog védelméhez fűződő jogának megsértésével kapcsolatban sérelmezte annak feltételezését, hogy a perrel érintett kikötései révén tisztességtelenül jutott volna vagyoni előnyhöz. Hivatkozott arra, hogy a nemzeti jogot az Európai Unió irányelveivel összhangban kell értelmezni, ezért az irányelvek nem csak akkor alkalmazhatók közvetlenül, ha elmaradt az átültetésük a nemzeti jogba, hanem akkor is, ha a nemzeti szabályozás nem áll összhangban az irányelvekkel. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság az érdemi határozatra kihatóan megsértette a Pp. 155/A. §-át és a Pp. 221. §-át, ezért az elsőfokú tárgyalás megismétlése szükséges.
Előadta, hogy alkotmányossági kifogásai nem teljesen azonosak azokkal, amelyekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság már állást foglalt. Elismerte, hogy az általa benyújtott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság elbírálta és elutasította, de arra hivatkozott, hogy kérelmének további, érdemben elbírálatlan részei vannak. Okfejtése szerint az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása körkörös érvelést és egymásnak ellentmondó megállapításokat tartalmaz. Ez sérti a Pp. 155/B. §-át és 221. §-át, ezért az elsőfokú tárgyalás megismétlése ebből az okból is szükséges.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a felajánlott bizonyítást. A bizonyítás jogszabálysértő mellőzése a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítését teszi szükségessé.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte az alperes kikötéseit, ezért megalapozatlanul minősítette azokat tisztességtelennek. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság kizárólag a per tárgyává tett szerződéses kikötések Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdésében meghatározott elveknek való megfelelését vizsgálta, nem vizsgálta azonban behatóan az eset összes körülményeit. Nem hagyható figyelmen kívül az, hogy csak a kikötések alapján végrehajtott egyoldalú kamatemelés kimenetelének ismeretében lehet állást foglalni a törvényben rögzített elvek érvényesüléséről, ezért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna a konkrét egyoldalú kamatemelés gyakorlásának körülményeit is, ennek érdekében bizonyítást kellett volna lefolytatnia. Kifejtette, hogy a fogyasztóknak megfelelő lehetősége volt a konkrét egyoldalú kamatemelés jogszerűségének és megfelelőségének ellenőrzésére; tájékoztatást kérhettek az alperestől, kezdeményezhették a felügyelet eljárását és felmondhatták a kölcsönszerződést. Ilyen módon a fogyasztók kikényszeríthették az árazási elvek érvényesülését. Érvelése szerint nem csak a közvetlen perlés lehetőségét kell kikényszeríthetőségnek tekinteni, hanem a hatósági eljárás kezdeményezésének lehetőségét is. Hivatkozott arra, hogy Hitelezési Üzletszabályzatának rendelkezései kiegészítik és nem lerontják a Blanketta Szerződés rendelkezéseit, így a Blanketta Szerződésben szereplő oklista további, a Hitelezési Üzletszabályzatban szereplő okokkal bővül. Rámutatott, hogy a Hitelezési Üzletszabályzatban és az Általános Üzletszabályzatban feltüntetett oklista tartalmát tekintve lényegében megegyezik. Mindezek miatt a háromszintű szabályozás érthető és egyértelmű. Okfejtése szerint az elsőfokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a konkrét kamatemelés során hivatkozott ok ténylegesen létezik-e, és ténylegesen alkalmazandó-e. Kifejtette, hogy a kamatemelés tényleges okának és hatásának vizsgálata alapján ellenőrizhető a ténylegesség és az arányosság elvének érvényesülése. Erre figyelemmel a szerződéses kikötések megfelelő garanciát nyújtanak arra, hogy a módosítás arányosan fog történni. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a kikötéseket a részleges érvénytelenség szempontjából, holott a fogyasztó a konkrét kamatemelés során nem egységes egészként az oklistát, hanem csupán az adott konkrét kamatemelést megalapozó ok szabályszerűségét vizsgálja. Az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó okok általános megfogalmazása nem tekinthető jogellenesnek. Minden konkrét szerződésben rögzítették az induló költségeket és díjakat, ezért egyértelmű volt a költségek és díjak változásának meghatározása. A Pp. 5. § (2) bekezdése alapján indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a fellebbezését zárt tárgyaláson bírálja el.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
Az alperes fellebbezése megalapozatlan.
I.
Az alperes a másodfokú eljárásban a 2015. augusztus 24-én kelt, és a bírósághoz ugyanezen a napon beérkezett beadványában a tárgyalás elhalasztása iránti kérelmet terjesztett elő annak érdekében, hogy kifejthesse a felperes fellebbezési ellenkérelmére vonatkozó észrevételeit. Kérelmét a Fogy. kölcs. törvény 13. § (7) bekezdésére alapította. A 2014. évi XL. törvény (Elszámolási törvény) 33. § (2) bekezdése értelmében a Fogy. kölcs. törvény 6. § (2) bekezdése alapján közérdekű keresettel indított perre a Fogy. kölcs. törvény 6. alcímében foglalt szabályokat kell megfelelően alkalmazni a 34-36/D. §-ban meghatározott eltéréssel. A Fogy. kölcs. törvény 13. § (7) bekezdés második mondata szerint a tárgyalás egy alkalommal – legfeljebb hét napra – halasztható el. Ennek a törvényi rendelkezésnek az alapján a közérdekű keresettel indított perben is csak akkor halasztható el a tárgyalás, ha fennállnak a halasztás általános feltételei. A Pp. 151. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróság a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb nyolc nappal előterjesztett, indokolt közös kérelmére – az új tárgyalási határnap kitűzésével egyidejűleg – elhalasztja. Később előterjesztett közös kérelemre a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el. A tárgyaláson előterjesztett kérelemre a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta, vagy valamely más kérelmét lényegesen módosította és ezzel összefüggésben az ellenkérelem előterjesztésére az alperesnek megfelelő időt kell biztosítani. A bíróság hivatalból csak fontos okból, annak megjelölésével halaszthatja el a tárgyalást. A tárgyalás elhalasztásáról a megidézetteket – ha erre mód van – előzetesen értesíteni kell. A Pp. 151. § (1) bekezdése nem teszi lehetővé a tárgyalás elhalasztását a fellebbezési ellenkérelemre vonatkozó észrevételek kifejtése érdekében, és a perben a tárgyalás elhalasztására okot adó, a Pp. 151. § (1) bekezdésében meghatározott egyéb körülmény sem állt fenn.
Az Elszámolási törvény 35/A. §-a és a Fogy. kölcs törvény 13. § (4) bekezdése értelmében a másodfokú bíróságnak a fellebbezést a felterjesztéstől számított 45 napon belül kell elbírálnia. A jelen perben a fellebbezés elbírálására rendelkezésre álló határidő utolsó napja 2015. augusztus 27., emiatt a tárgyalás elhalasztásának a törvényben megszabott határidő is akadálya volt. Mindezek miatt az ítélőtábla az alperes tárgyalás elhalasztása iránti kérelmét elutasította.
II.
Az alperes a fellebbezésében indítványozta zárt tárgyalás elrendelését üzleti titkainak megóvása céljából. Üzleti titokként az árazási elveit jelölte meg.
A Pp. 5. § (2) bekezdése szerint a bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, kiskorú védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bíróság a nyilvánosságot különösen indokolt esetben a tárgyalásnak a tanúkihallgatással érintett részéről akkor is kizárhatja, ha a tanú adatainak zártan kezelését rendelte el, és a zárt tárgyaláson történő meghallgatás a tanú, illetve hozzátartozója életének, testi épségének a megóvása érdekében feltétlenül szükséges.
A 2014. március 14-ig hatályban volt 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 205. § (1) bekezdése és a 2014. március 15-től hatályos 2013. évi. V. törvény (új Ptk.) 6:63. § (1) bekezdése egyaránt úgy rendelkezik, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Az alperes maga is elismerte, hogy a fogyasztók az árazási elvek tartalmát nem ismerhették meg. Az árazási elvek tartalmának ismerete nélkül a fogyasztók nem tehettek az alperes árazási elveit elfogadó nyilatkozatot, ezért az árazási elvek tekintetében nem jöhetett létre akarategység az alperes és a fogyasztók között. Emiatt az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánítás hiányában az alperes árazási elvei nem váltak az alperes és a vele szerződő fogyasztók között létrejött egyedi szerződések részévé. Ennek következtében az árazási elvek tartalma közömbös az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességességének megítélése szempontjából, és tartalmának feltárása a perben szükségtelen. Emiatt az alperes üzleti titkainak megóvása nem indokolta a nyilvánosság kizárását a per másodfokú tárgyalásáról, ezért az ítélőtábla az alperes zárt tárgyalás elrendelése iránti kérelmét is elutasította.
III.
Az alperes a másodfokú eljárásban is fenntartotta az alkotmánybírósági és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, valamint a per tárgyalásának felfüggesztése iránti indítványait, ezért az ítélőtáblának az érdemi döntéshozatal előtt arról kellett határoznia, hogy teljesíti-e az alperes indítványait, vagy mellőzi azok teljesítését.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. § (1) bekezdésében, a 32. § (2) bekezdésében és a Pp. 155/B. § (1) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésekből az a következtetés vonható le, hogy az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése a bíróság számára lehetőség, de nem kötelezettség. Ezt a lehetőséget a bíróság hivatalból vagy indítványra akkor veheti igénybe, ha olyan jogszabály alaptörvény-ellenességét vagy nemzetközi szerződésbe ütközését észleli, amely jogszabályt az előtte folyamatban lévő perben alkalmaznia kell. A Fogy. kölcs. törvényt – ahogy az a törvény bevezető rendelkezéséből is kitűnik – az Országgyűlés a Kúria 2/2014. számú PJE határozatából származó egyes követelmények érvényre juttatása érdekében alkotta meg. Ebből az következik, hogy a perben a bíróságnak csak a törvényt kell alkalmaznia, a 2/2014. számú PJE határozatot viszont nem. Ezért a PJE határozat esetleges alaptörvény-ellenessége vagy nemzetközi szerződésbe ütközése nem teszi indokolttá az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését. Az alperes az indítványában a Fogy. kölcs. törvény és az Elszámolási törvény olyan rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességét és nemzetközi szerződésbe ütközését is felvetette, amely törvényi rendelkezéseket a jelen perben nem kell alkalmazni (pl. elévülés). Azoknak a törvényi rendelkezéseknek az esetleges alaptörvény-ellenessége vagy nemzetközi szerződésbe ütközése, amelyeket a bíróságnak a perben nem kell alkalmaznia, nem teszi indokolttá az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezését és a per tárgyalásának felfüggesztését. A Fogy. kölcs. törvény és az Elszámolási törvény perben alkalmazandó rendelkezéseinek alaptörvény-ellenességével és nemzetközi szerződésbe ütközésével kapcsolatos, a perben az alperes által is felvetett kifogások egy részét az Alkotmánybíróság korábban, más perekben bírói kezdeményezés folytán indult eljárásban a 34/2014. (XI. 14.) AB és 2/2015. (II. 2.) AB határozataival elbírálta, és azokat alaptalannak találta. Az alperes alkotmányjogi panaszának elbírált rendelkezésekre vonatkozó részét ezért az Alkotmánybíróság visszautasította. A törvény hatályának a deviza szerződésekre kiterjedő rendelkezéseit és a perindítási határidőre vonatkozó kifogást pedig érdemben utasított el. Erre figyelemmel az ítélőtábla nem látta indokoltnak újabb eljárás kezdeményezését, és a per tárgyalásának felfüggesztését.
2. A Pp. 155/A. § (1) bekezdése szerint a bíróság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását az Európai Közösséget létrehozó Szerződésben foglalt szabályok szerint kezdeményezheti. Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (EUMSz.) 267. cikk a) és b) pontja alapján előzetes döntéshozatali eljárás tárgya a Szerződések értelmezése vagy az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése lehet.
Az alperes részben a 93/13/EGK Irányelv (a továbbiakban: az Irányelv) egyes rendelkezéseinek értelmezése, részben annak a kérdésnek a megválaszolása érdekében indítványozta előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, hogy a Fogy. kölcs. törvény indítványban megjelölt rendelkezései összeegyeztethetők-e az Európai Unió jogával. Az EUMSz. 267. cikke értelmében nincs lehetőség előzetes döntéshozatali eljárásban annak vizsgálatára, hogy valamelyik tagállam belső joga összeegyeztethető-e az Európai Unió jogával. Ezért a magyar jog és az Európai Unió jogának összeegyeztethetőségével kapcsolatos kérdések megválaszolása céljából nem lehetséges előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése. Az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata szerint, ha az uniós rendelkezések kizárólag a tagállam és az EU intézményei közötti kapcsolatra vonatkoznak, akkor esetleges megsértésük esetén sem keletkezik olyan egyéni jog, amelyre az egyén a nemzeti bíróság előtt eredményesen hivatkozhatna (Gfv.VII.30.360/2014/7.).
Az irányelv 8/a. pontja kapcsán pedig az uniós rendelkezések nem írnak elő előzetes tájékoztatást, a tájékoztatásra vonatkozóan határidőt nem állapítanak meg, és jogkövetkezményt sem határoznak meg. Ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, nincs olyan egyéni jog, amit védelemben kellene részesíteni.
A jogbiztonság és bizalomvédelem elvének érvényesülése kapcsán az ítélőtábla azt emeli ki, hogy a perben vizsgált időszakban (2010. november 27-től) már nem csak a Ptk. 209. § (1) bekezdése fogalmazott meg elvárásokat a tisztességtelen szerződési feltételek kapcsán, hanem számos olyan tételes jogszabályi rendelkezés is volt [régi Hpt. 2009. június 30-tól hatályos 210. §, 2010. január 1-jétől hatályos régi Hpt. 210. § (3), (4) bekezdés (tételesség, arányosság, objektivitás stb.)], amely kizárja a visszaható hatályú jogalkotást és a tulajdonjog sérelmet is. Az Alapjogi Charta 17. és 47. cikkeinek sérelme ezért nem állapítható meg. Az átláthatóság tételes jogi szabályozása folytán pedig a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy az érthető és világos megfogalmazás elve kiterjed-e az előre kalkulálhatóságra és milyen mértékig.
A 2014/17/EU irányelv 23. cikk (5) bekezdésének sérelme kapcsán az ítélőtábla arra utal, hogy a tagállamoknak 2016. március 21-ig van lehetőségük a jogharmonizációra, így késedelem nem állapítható meg, és a szabályozás az abban meghatározott cél elérését sem veszélyezteti (Kúria Gfv.VII.30.360/2014/7.).
Az ítélőtábla álláspontja szerint azonban az előzetes döntéshozatali eljárás mellőzésének alapvető oka az, hogy a jelen ügyben nem merült fel az uniós jog közvetlen alkalmazása. A per tárgya ugyanis nem a fogyasztóval kötött szerződések érvényessége vagy érvénytelensége, hanem a Fogy. kölcs. tv. 6. § (2) bekezdésébe foglalt felhatalmazás alapján indított olyan különleges közérdekű kereset, amely a fogyasztói kölcsönszerződés részévé váló általános szerződési feltételekben és egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekben szereplő, az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződési kikötések tisztességtelenségének és érvénytelenségének megállapítására irányul.
Kiemeli az ítélőtábla, hogy a 2014. évi. XL. törvény 36. § (2) és (3) bekezdése, valamint a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdése értelmében a közérdekű kereset csak akkor utasítható el, ha a vizsgált kikötések maradéktalanul megfelelnek azoknak az elveknek, amelyeket a 2/2014. Polgári jogegységi határozat az egyedi szerződésekre határozott meg. Ezen elvek a 93/13 EGK irányelv, és az irányelv rendelkezéseinek értelmezése során az Európai Unió Bírósága által korábban hozott határozatokban az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötések tisztességességének értelmezése körében kifejtetteken alapulnak. Ezek az elvek az Európai Unió Bíróságának korábbi ítéleteiből megismerhetők, azokat a jelen ügyben eljáró bíróságok is a Fogy. kölcs. törvény alkalmazása során figyelembe vehetik, de az érdemi döntés körében további értelmezésre nincs szükség (C-92/11 RWE ügy, C-618/10 Banco Espanol, C-26/13 Kasler ügy). Mindezekre figyelemmel azok a kérdések, amelyek megválaszolása érdekében az alperes előzetes döntéshozatalt indítványozott, tisztázott kérdéseknek (acte éclairé) minősülnek. Tisztázott kérdésekben pedig nem szükséges az előzetes döntéshozatal. Emiatt az ítélőtábla nem látta indokoltnak az alperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítványának teljesítését. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt az alperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítványának elutasításával sem.
IV.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely az elsőfokú tárgyalás megismétlését, ennek érdekében a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését tette volna szükségessé. Az alperes a fellebbezésében az ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabálysértésként azt jelölte meg, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte mind az alkotmánybírósági eljárás, mind az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését és a per tárgyalásának felfüggesztését, továbbá nem tett eleget az indokolási kötelezettségének az alkotmánybírósági eljárás és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítványok elutasítása vonatkozásában. Alkotmánybírósági eljárás vagy előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése és a per tárgyalásának felfüggesztése – a korábban részletesen kifejtettek szerint – az elsőfokú bíróság számára törvényben biztosított lehetőség, de nem kötelezettség. Az elsőfokú bíróság ezért nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy mellőzte az alkotmánybírósági eljárás és az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, valamint a per tárgyalásának felfüggesztését.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mind az alkotmánybírósági eljárás, mind az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti indítvány, mind a perbeli jogvita érdeme tekintetében eleget tett az indokolási kötelezettségének [Pp. 221. § (1) bek.]. Kellő mértékben kifejtette, hogy az indítványok teljesítését miért nem látta indokoltnak, és megfelelően, az alperes által indítványozott bizonyítás mellőzésére is kiterjedően megindokolta az érdemi döntését. Az indokolási kötelezettség elmulasztása sem adhatott alapot az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére. A határozat hiányos indokolása egyébként sem olyan eljárási szabálysértés, ami a másodfokú eljárásban az indokolás kiegészítésével ne lenne orvosolható. Az indokolás hiányossága csak akkor eredményezheti a határozat hatályon kívül helyezését, ha nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság döntését milyen indokra alapította. Ez a körülmény azonban a perben nem állt fenn.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a perbeli jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, a rendelkezésre álló bizonyítékok és peradatok alapján lehetőség volt megalapozott érdemi határozat meghozatalára. Az alperes árazási elveinek – a már korábban kifejtett okok miatt – a perbeli jogvita eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, ezért az ítélőtábla nem látta szükségesnek a bizonyítási eljárás árazási elvek tartalmára és érvényesülésére kiterjedő kiegészítését, és nem találta indokoltnak ennek érdekében a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.
V.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a tényállásból levont jogi következtetéseivel, érdemi döntésével és a döntés ítéletben kifejtett indokaival az ítélőtábla is egyetértett, ezért alapvetően helyes indokaira utal [Pp. 254. § (3) bekezdés]. Az alperes fellebbezésében felvetett jogi érvekkel kapcsolatban az ítélőtábla a következőkre mutat rá:
1. Az Országgyűlés a Fogy. kölcs. törvény 6. § (2) bekezdésének törvénybe iktatásával különleges pertípust alkotott. A felperest mint felügyeleti szervet közérdekű kereset indítására jogosította fel, és úgy rendelkezett, hogy a közérdekű keresettel indított perre a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló törvényben foglalt különös szabályokat kell alkalmazni. Az MNB által jogszabályi felhatalmazás alapján közérdekű keresettel indított pernek nem a pénzügyi szolgáltató és a fogyasztó között létrejött egyedi szerződés a tárgya, ezért a kereset teljesíthetőségét nem az egyedi szerződésekre irányadó szabályok, hanem a közérdekű keresettel indított perekre megállapított különleges szabályok szerint kell elbírálni.
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (Elszámolási törvény) 35. § (3) bekezdése kimondja, hogy a Felügyelet kizárólag a 36. § (2) bekezdésében foglaltak megállapítását kérheti. Az Elszámolási törvény 36. § (2) bekezdése értelmében a bíróság az eljárásban kizárólag azt vizsgálja, hogy a Felügyelet által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerint tisztességes-e.
Az Elszámolási törvény 36. § (3) bekezdése szerint, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Felügyelet által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés megfelel a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek és ezért a szerződéses kikötés tisztességes, a keresetet elutasítja. Az Elszámolási törvény 36. § (4) bekezdése értelmében, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a Felügyelet által tisztességtelennek tartott szerződéses kikötés nem felel meg a 2014. évi XXXVIII. törvény 4. § (1) bekezdése szerinti bármelyik feltételnek, és ezért a szerződéses kikötés tisztességtelen, megállapítja, hogy a szerződéses kikötés tisztességtelen és ezért érvénytelen.
Ezeknek a törvényi rendelkezéseknek az alapján a kereset teljes elutasítására csak akkor kerülhetne sor, ha az alperes által alkalmazott, és a per tárgyává tett, az alperes számára egyoldalú kamat-, díj- vagy költségemelésre lehetőséget adó valamennyi szerződéses kikötés maradéktalanul megfelelne a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdésében felsorolt elveknek, a kereset részleges elutasítására pedig csak akkor lenne lehetőség, ha a per tárgyává tett kikötések között lenne egy vagy több olyan, amely minden tekintetben eleget tenne a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdésében támasztott követelményeknek. Az Elszámolási törvény 36. § (2) bekezdése kifejezetten kizárja a kikötések más szempontok szerinti vizsgálatát, és az sem vezethetne a kereset elutasításához, ha a kikötések megfelelnének más jogszabályok előírásainak, szempontoknak vagy elveknek. Az Elszámolási törvény 36. § (3) és (4) bekezdése alapján a bíróság a közérdekű keresettel indított perben csak a keresetet elutasító vagy a kikötések tisztességtelenségét és érvénytelenségét megállapító ítéletet hozhat. A törvény nem ad lehetőséget sem a kikötések tisztességességét és érvényességét, sem az egyes kikötések részleges érvényességét vagy érvénytelenségét megállapító határozat meghozatalára.
Mindezekre figyelemmel a perben a kereset teljesíthetősége szempontjából kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy a keresetlevélben megjelölt, az alperest a kamat, a költségek és a díjak egyoldalú emelésére feljogosító szerződéses kikötések maradéktalanul megfelelnek-e a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdésében körülírt valamennyi elvnek, és ehhez képest tisztességesek vagy tisztességtelenek-e.
2. Az Elszámolási törvény 36. § (3) és (4) bekezdése, valamint a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdése szerint az egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés – az egyedileg megtárgyalt feltétel kivételével – akkor tisztességtelen, ha az nem felel meg:
a) az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének: annak tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető;
b) a tételes meghatározás elvének: az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az oklista hiányzik, vagy van oklista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz;
c) az objektivitás elvének: az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni;
d) a ténylegesség és arányosság elvének: az oklistában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, költségre, illetve díjra;
e) az átláthatóság elvének: a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására;
f) a felmondhatóság elvének: a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát vagy
g) a szimmetria elvének: kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az egyoldalú kamatemelést, költségemelést, díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés csak akkor minősül tisztességesnek, ha megfelel valamennyi, a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdésében felsorolt elvnek; bármelyik elv érvényesülésének hiányában a bíróságnak a kikötés tisztességtelenségét és érvénytelenségét kell megállapítania, és nem szükséges tovább vizsgálnia, hogy a kikötés megfelel-e a további elveknek.
3. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperest a kamat egyoldalú emelésére feljogosító szerződéses kikötések nem felelnek meg a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének sem.
Az alperes elfogadható szerkesztési elvet követett, amikor a fogyasztókkal kötött szerződéseket a szerződések általános, illetve különös szabályait tartalmazó elemekre tagolta, és azokat három különböző dokumentumban – a blankettában, a Hitelezési Üzletszabályzatban, illetve az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételekben rögzítette. A három különböző szintű dokumentum egymáshoz való viszonyát az egyedi szerződések VIII. 7. pontja, a Hitelezési Üzletszabályzat I. pontja, illetve az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek II. 2. pontja rögzíti. Ezek egybevetése alapján az állapítható meg, hogy a felek jogviszonyában elsődlegesen az egyedi szerződések szabályait kell alkalmazni, az ott nem szabályozott kérdésekben a Hitelezési Üzletszabályzat, majd az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek rendelkezései az irányadók. A szerződés elemeinek tartalma azonban ellentétben áll az alperes által alkalmazott szerkesztési módszerrel. A szerződés különös rendelkezései ugyanis vagy kiegészítik az általános rendelkezéseket, vagy azok helyébe lépnek, az általános szabályok viszont soha nem léphetnek a különös szabályok helyébe. A blankettaszerződés – amely az alperes érvelés szerint a fogyasztókkal kötött szerződések különös szabályait tartalmazza – VI. 1. pontja lényegesen általánosabban határozza meg azt, hogy az alperes milyen esetekben jogosult a kamat egyoldalú emelésére, mint a Hitelezési Üzletszabályzat 7. pontja, valamint Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek III. pontja. A Hitelezési Üzletszabályzat, valamint Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek sem azonosan, hanem egymástól eltérő tartalommal szabályozzák az egyoldalú kamatemelés lehetőségét. A szerződés egyik eleméből sem tűnik ki viszont az, hogy a Hitelezési Üzletszabályzat szabályai kiegészítik-e az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek szabályait, vagy azok helyébe lépnek. Nem tűnik ki az sem, hogy a blanketta egyoldalú kamatmódosításra lehetőséget adó rendelkezését a Hitelezési Üzletszabályzat, valamint Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek rendelkezései mellett vagy azok helyett kell-e alkalmazni. Mindezek miatt nem érthető és nem világos, hogy a szerződés általános és különös elemei milyen viszonyban állnak egymással, az alperes mely körülmények és feltételek bekövetkezése esetén jogosult a kamat egyoldalú emelésére.
Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját is, amely szerint az alperes számára a kamat, a díjak és a költségek egyoldalú emelését lehetővé tevő kikötések bonyolult módon, a fogyasztók számára nehezen értelmezhető fogalmak és kifejezések használatával, túl általánosan határozzák meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket. Ez szintén azzal jár, hogy a fogyasztók számára nem kellően érthető és világos, hogy mely körülmények és feltételek bekövetkezése esetén kerülhet sor a kamat, a díjak és a költségek egyoldalú emelésére.
4. A per tárgyává tett, az alperes számára a kamat, a költségek és a díjak egyoldalú emelésére lehetőséget adó kikötések egyikéből sem tűnik ki, hogy az emelésre okot adó körülmény vagy feltétel bekövetkezése esetén mennyiben változnak meg a fogyasztók szerződésből eredő kötelezettségei, a körülmény vagy feltétel bekövetkezése milyen módon és milyen mértékben teszi terhesebbé a fogyasztók számára a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítését.
Az Általános Üzletszabályzat és Általános Szerződési Feltételek III. 1. e) pontja ugyan tartalmazza, hogy az alperes minden esetben az adott időpontban tényleges hatással bíró feltételeket hatásuk arányában veszi figyelembe a kondíciók konkrét mértékének meghatározásánál, ebből a szerződéses feltételből azonban nem állapítható meg pontosan, és nem látható előre, hogy a feltételek változása esetén milyen módon, milyen mechanizmus útján és milyen mértékben válnak terhesebbé a fogyasztók kötelezettségei.
Az alperes a Hitelezési Üzletszabályzat 7.5. pontjában „Díj, költség automatikus módosulása” címen egy kikötésbe foglalta a fix díjak és költségek inflációs ráta mértékével való módosulására és a teljesítésben közreműködő harmadik személyek díjainak és költségeinek megváltoztatása miatti díj- és költségmódosulásra vonatkozó szabályokat. A teljesítésben közreműködő harmadik személyek díjainak és költségeinek megváltoztatása miatti díj- és költségmódosulásra vonatkozó szabály azonban nem tartalmaz tényleges automatizmust, mert nem határozza meg, hogy a teljesítésben közreműködő harmadik személyek díjainak és költségeinek megváltoztatása milyen módon és milyen mértékben hat ki az alperessel szerződő fogyasztók szerződéses kötelezettségeire. Így az alperes maga határozhatja meg fogyasztót terhelő díjak és költségek változásának módját és mértékét, egyoldalúan módosíthatja a szerződést. Ezért a Hitelezési Üzletszabályzat 7.5. pontja az alperes számára a díjak és költségek egyoldalú emelését lehetővé tevő kikötést tartalmaz, amelyből szintén nem állapítható meg és nem látható előre, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmény vagy feltétel bekövetkezése esetén a fogyasztók kötelezettségei milyen módon és mértékben válhatnak terhesebbé.
Az alperessel szerződő fogyasztók az alperes által alkalmazott, az alperes számára a kamat, a díjak és a költségek egyoldalú emelését lehetővé tevő egyik kikötésből sem láthatták előre, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülmények bekövetkezése esetén milyen mértékben kerülhet sor további terhek reájuk történő áthárítására, ezért egyik kikötés sem felel meg a Fogy. kölcs. törvény 4. § (1) bekezdés e) pontjában megfogalmazott átláthatóság elvének. Ennek következtében valamennyi, az alperes számára a kamat, a költségek és a díjak egyoldalú emelésére lehetőséget adó szerződéses kikötés tisztességtelen és érvénytelen. Tekintettel arra, hogy az Elszámolási törvény 36. § (3) és (4) bekezdései kizárják a kikötés részbeni tisztességtelenségét és érvénytelenségét megállapító ítélet meghozatalát, a kikötést egységesen kellett elbírálni. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen nyilvánította tisztességtelenek és érvénytelennek a Hitelezési Üzletszabályzat teljes 7.5. pontját is.
5. A régi Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és az új Ptk. 6:103. § (3) bekezdése értelmében a fogyasztói szerződésben általános szerződési feltételként alkalmazott tisztességtelen kikötés semmis, azaz érvénytelen. Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló kikötés érvénytelenségét csak olyan ok válthatja ki, amely már a szerződés megkötésekor is fennállt. Ebből az következik, hogy ha a kikötés már a szerződés megkötésekor is tisztességtelen volt, akkor az a szerződés létrejöttének időpontjától érvénytelen. Ezért a kikötéseknek már a szerződéskötés időpontjában maradéktalanul meg kell felelniük a tisztességesség követelményeinek. A szerződő felek szerződéskötés után tanúsított magatartása és az egyéb, szerződéskötés után bekövetkezett körülmények nem befolyásolják a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét, és nem tehetik azt tisztességessé és érvényessé. Emiatt a perrel érintett kikötések tisztességessége és érvényessége szempontjából közömbös, hogy az alperes ténylegesen milyen okból, milyen módon és milyen mértékben emelt kamatot. Erre figyelemmel ezeket a körülményeket a perben nem kellett vizsgálni, azok feltárása érdekében nem volt szükség bizonyításra.
6. A Magatartási kódexet az alperes nem tette az általános szerződési feltételei részévé, arra vonatkozóan a fogyasztók nem tettek elfogadó nyilatkozatot, így egyező akaratnyilvánítás hiányában – az alperes árazási elveihez hasonlóan – a Magatartási kódex sem vált az alperes és a fogyasztók között létrejött szerződések részévé. Emiatt a per tárgyává tett kikötések tisztességtelenségének megítélése szempontjából a Magatartási kódex tartalma is közömbös, annak vizsgálatára nem volt szükség.
7. A régi Ptk. 7. § (1) bekezdése és az új Ptk. 1:6. §-a szerint a tisztességtelen szerződéses kikötések érvénytelenségének elbírálása bíróság hatáskörébe tartozik. A Fogy. kölcs. törvény bírósági hatáskörbe utalta a 4. § (1) bekezdésében meghatározott kikötések tisztességtelenségéhez fűződő vélelem megdöntése iránti pereket, az Elszámolási törvény pedig a Fogy. kölcs. törvény 6. § (2) bekezdése alapján közérdekű keresettel indított pereket. Erre figyelemmel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete nem rendelkezett hatáskörrel a kikötések tisztességtelenségének megítélésre, és ez a hatáskör jogutódját, a felperest sem illeti meg.
A Pp. 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy a bíróságot határozatának meghozatalában más hatóság döntése vagy a fegyelmi határozat, illetve az azokban megállapított tényállás nem köti. Ennek a törvényi rendelkezésnek az alapján a felügyelet korábbi eljárásainak, határozatainak és a határozatokban megállapított tényállásnak sem volt ügydöntő jelentősége a perbeli jogvita elbírálása szempontjából.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján – a Pp. 254. § (3) bekezdésének alkalmazásával, annak lényegében helyes indokaira figyelemmel – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.896/2015/5.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás