MÜ BH 2015/107
MÜ BH 2015/107
2015.04.01.
A bizonyítatlanság következményeit a bíróság jogszerűen akkor vonhatja meg, ha a bizonyítandó tényekről adott tájékoztatás igazodott a felek per során változó nyilatkozataihoz [1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (3) bek.].
[1] A felperes keresete az alperes által közölt rendes felmondás jogellenességének megállapítására, vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.
[2] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes munkaviszonya az alperesnél 2010. május 10-től állt fenn CNC-marós munkakörben. 2012 októberében az alperes munkavállalói létszáma 101 fő volt, ebből 13 fő CNC-marós munkakörű munkavállaló volt. Az alperes tulajdonosa által elrendelt létszámleépítés végrehajtása következtében 2013 januárjára a létszám 93 főre, a CNC-marós munkakörűek létszáma 12 főre csökkent. A felperes munkaviszonyát ugyanis létszámleépítés keretében az alperes 2012. december 3-án kelt, és ekkor közölt felmondással 2013. január 2-ával megszüntette. A rendes felmondás szerint a megrendelésállomány és eredménye csökkenése tette szükségessé a költségcsökkentő létszámleépítést, amelynek során a munkafolyamatok átszervezése történt, emiatt nem tudták a felperest továbbfoglalkoztatni.
[4] A megmaradt 12 CNC-marós közül 2 munkavállalónak 2013. február 1-jén és március 8-án megszűnt a jogviszonya, helyükre 2013. március 25-én és 26-án 2 új CNC-maróst vettek fel, továbbá 2013. január végén munkaviszonyt létesítettek H. Á.-val CNC-esztergályos munkakörben.
[5] A felperes keresete szerint a felmondás indoka nem valós, mert az alperes megrendelési állománya nem csökkent, több új alkalmazottat felvettek az ő munkakörébe is. H. Á. valójában CNC-marós munkakörben dolgozik a munkaköri leírások alapján, de a FEOR-számok sem indokolják a CNC-marós és CNC-esztergályos munkakörök szétválasztását. A CNC-marósok létszáma tehát változatlanul 13 fő.
[6] Az elsőfokú bíróság a 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdése, 66. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján nem találta alaposnak a keresetet.
[7] Kiemelte, hogy a munkáltató működésével összefüggő ok a munkavállaló munkaviszonyának felmondással történő megszüntetésére akkor vezethet, ha az átszervezés vagy létszámcsökkentés a munkaszerződés szerinti munkakörét érinti, vagy azzal szorosan összefügg. Az MK 95. számú állásfoglalás alapján a munkaügyi jogvitában nem vizsgálható a ténylegesen megtörtént átszervezés vagy létszámcsökkentés célszerűsége és indokoltsága, valamint az sem, hogy miért az érintett munkavállaló munkaviszonyát mondták fel.
[8] Álláspontja szerint elégséges az átszervezésre, létszámcsökkentésre alapított rendes felmondás esetén annak bizonyítottsága, hogy azok érintették a munkáltatónak azt a szervezeti egységét, ahol a felmondással érintett munkavállaló dolgozott. Szükséges továbbá, hogy a felmondás közlésekor az átszervezési folyamat már befejezett legyen.
[9] Megállapította, hogy 2013. január 1-jét követően a CNC-marósok létszáma a felperessel közölt felmondás eredményeként 1 fővel csökkent, melyet nemcsak az alperes által csatolt kimutatások, hanem P. M. tanúvallomása is megerősített. Vizsgálni kellett azonban a hasonló munkakörű munkavállalók felvételére tekintettel azt, hogy a felmondás indoka valós és okszerű volt-e.
[10] A felperes által sem vitatott, hogy a marás és az esztergálás két külön szakterület. Az alperesnél rendszeresített munkakörök is ezt támasztják alá, függetlenül attól, hogy melyik foglalkozásnak mi a FEOR-száma, mert a 7/2010. (IV. 23.) KSH közleményben felsorolt foglalkozások nem irányadók a munkaköri elnevezés meghatározása során.
[11] A felperes felmondására a CNC-marósok létszámának csökkentésére hivatkozással került sor, H. Á.-t pedig CNC-esztergályos munkakörben foglalkoztatták. A létszámcsökkentés tehát megvalósult. A tanúk vallomása szerint a korábbi 13 fő helyett 12 fő is el tudta látni a CNC-marós feladatokat. A bírói gyakorlat szerint az egy munkakörbe tartozó feladatok szétosztásával megvalósuló munkakör megszüntetést nem cáfolja a feladatok megmaradása (BH 2010.22.), de a munkakörök részbeni összevonása is átszervezésnek minősül (BH 2006.26.).
[12] Az alperest nem terhelte más munkakör felajánlásának kötelezettsége abban az esetben sem, ha van a munkáltatónál olyan más munkakör, amelyet a végzettségére tekintettel a munkavállaló el tud látni.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította a 2012. december 3-án kelt munkáltatói felmondás jogellenességét.
[14] Az alperes a felmondásában létszámcsökkentésre és átszervezésre hivatkozott. A létszámcsökkentés az átszervezés körébe tartozik, munkakörmegszűnést eredményez, amely megvalósulhat munkaszervezési változásokkal együtt és anélkül is. A felmondás tartalmában létszámcsökkentésen és a munkafolyamatok átszervezésén alapul. Az alperesnek a perben azt kellett bizonyítania, hogy az elhatározott létszámcsökkentés és átszervezés megvalósult, és a felperes munkakörére kihatott.
[15] A felperes munkaköri leírásában szereplő szervezeti struktúra szerint a CNC területen végzett munkát, végzettsége NC-, CNC-gépkezelő, amely magában foglalja az esztergálási és marási szakterületet is. Munkaviszonyának 2013. január 2-i megszűnését követően rövid időn belül H. Á.-t alkalmazták 2013. január 28-án CNC-esztergályos munkakörben.
[16] A felperes munkaviszonyának megszűnését követően rövid időn belül alkalmazott új munkavállaló munkaköri leírása teljes tartalmi egyezőséget mutat a felperesével. A munkaköri leíráson túl mással az alperes nem igazolta, hogy H. Á. ténylegesen nem marási, hanem esztergálási feladatot végez, hangsúlyozandó azonban, hogy mindkét szakterület a gépi forgácsolás részét képezi, és a végzettség megszerzése is ennek megfelelően történik. A FEOR 7323. szám is egységesen forgácsoló munkakörként kezeli, és jellemző munkakörként az NC-, CNC-gépkezelőt emeli ki, valamint a képzés is mindkét területet érinti.
[17] Az alperes kizárólag a CNC-marósok létszámának alakulását igazolta, de az ezzel szoros összefüggésben lévő CNC-esztergályosok létszámát nem.
[18] Nem igazolta továbbá azt sem az alperes, hogy ha a társaságnál létszámleépítés történt, azt megelőzően és azt követően hogyan alakult a munkavállalók létszáma. Azt sem bizonyította, hogy a CNC terület létszáma hogyan alakult, a munkafolyamat átszervezése milyen kihatással volt a felperes munkakörére.
[19] A bizonyítási kötelezettség a felmondás okának valósága és okszerűsége körében az alperest terhelte, a bizonyítatlanság következményeit ezért viselni köteles. Ezért a törvényszék megállapította a felmondás jogellenességét.
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[21] Az alperes állítása szerint az elsőfokú bíróság kizárólag a CNC-marós munkakörben foglalkoztatott munkavállalói létszám alakulásának bizonyítására hívta fel, ennek pedig eleget tett. Amennyiben a törvényszék álláspontja szerint az ügyben releváns tények bizonyítására volt szükség, úgy a Pp. 252. §-a alapján hatályon kívül kellett volna helyezni az elsőfokú ítéletet új eljárás lefolytatása végett. Erre azonban azért nincs szükség, mert a felmondás okának valóságát, vagyis a felperes munkakörét is érintő létszámcsökkentést igazolta.
[22] Önmagában az a tény, hogy egy, a felpereséhez hasonló munkakörben új munkavállaló került felvételre, az átszervezés meg nem történtének, és ezáltal a felmondás jogellenességének megállapítására nem alkalmas.
[23] A felmondás jogszerűsége körében nem a munkakörök elnevezéséből, a munkaköri leírások tartalmából, hanem a tényleges munkaköri feladatokból kell kiindulni. A CNC-marás és -esztergálás munkafolyamat egymásnak nem feleltethető meg, és a felperes által is elismerten külön szakterületet képeznek.
[24] Az átszervezés körébe tartozik a létszámcsökkentés, ez megvalósulhat munkaszervezési változásokkal együtt és anélkül is. Jogszerű indokul szolgálhat a munkáltató megrendelésének csökkenése. A bírói gyakorlat szerint átszervezés esetén nem feltétlenül szükséges, hogy a felmondással érintett munkavállaló munkaköre szűnjön meg.
[25] A másodfokú bíróság az alperes által becsatolt dokumentumokat csak részben értékelte, a Pp. 206. §-ába ütközően járt el. A bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése a felülvizsgálatot megalapozza. Sérti a közbenső ítélet az Mt. 66. §-ának rendelkezéseit is.
[26] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte.
[27] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[28] A felperessel közölt felmondás indoka létszámcsökkentés és a munkafolyamatok átszervezése volt. Téves a törvényszék álláspontja, miszerint a létszámcsökkentés munkakörmegszűnést eredményez. E körben helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy jelen ügyben a munkakör-megszűnésre vonatkozó bírói gyakorlat nem alkalmazható. A felperes CNC-marós munkaköre ugyanis a felmondást követően nem szűnt meg, de nem is ez volt a felmondás indoka. Erre a perben az alperes nem is hivatkozott. Helyesen vizsgálták azonban az eljáró bíróságok, hogy a létszámcsökkentés az alperesnél megvalósult-e, és kihatással volt-e a munkakörére.
[29] A törvényszék azt helytállóan rögzítette, hogy a munkaköri leírásban szereplő szervezeti struktúra szerint is, de az alperes által sem vitatottan a felperes a CNC területen végzett munkát NC-, CNC-gépkezelő végzettséggel, amely esztergálási és marási szakterületen történő munkavégzésre is feljogosította.
[30] A felperes 2013. január 2-i munkaviszonya megszűnését követően rövid időn belül az alperes 2013. január 28-án alkalmazta CNC-esztergályos elnevezésű munkakörben H. Á.-t. Ezért helyesen vizsgálták az eljáró bíróságok a felperessel közölt felmondás okának valósága és okszerűsége körében, hogy ezen felvétel mellett jogszerű-e a létszámcsökkentésre alapított felmondás.
[31] A bíróságok helytállóan állapították meg, hogy nem a munkakör megnevezéséből kell kiindulni, hanem vizsgálni kell a munkaköri feladatok egyezőségét. A becsatolt munkaköri leírásoknak megfelelően állapította meg a törvényszék, hogy a felperes és az új munkavállaló munkaköri leírása teljes tartalmi egyezőséget mutat. Erre tekintettel helyes azon következtetése, hogy az alperesnek azt is bizonyítania kellett volna a perben, hogy az új munkavállaló a munkaköri elnevezésének megfelelően esztergálási, nem pedig marási feladatokat végez, mivel mindkét szakterület a gépi forgácsoláshoz tartozik, és a végzettség megszerzése is ennek megfelelően történik. Ezt igazolja a FEOR 7323 szám alatti egységesen forgácsoló munkakörként használt megjelölés, amely jellemző munkakörként mind a maróst, mind az esztergályost megjelöli egyaránt NC-, CNC-képzettséget is elfogadva, továbbá a becsatolt munkalapok nem igazolják azt, hogy H. Á. esztergályosként lett volna foglalkoztatva, mert azokon nem szerepel.
[32] A másodfokú bíróság azt is helytállóan állapította meg, hogy az alperes a CNC-esztergályosok létszámának alakulását a perben nem igazolta.
[33] Az alperes alappal állította a Pp. 252. §-ának megsértését. Az Mt. 64. § (2) bekezdése alapján a munkáltatót terhelte a megszüntető jognyilatkozat indoka valóságának és okszerűségének a bizonyítása. Erről az elsőfokú bíróság általánosságban oktatta ki az alperest, arra hívta fel, hogy a CNC-marós munkakörben foglalkoztatott munkavállalók létszámának alakulását igazolja.
[34] A Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti, a bizonyításra vonatkozó bíróságot terhelő tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 2-4. pontjában foglalt előírásoknak nem tett eleget a törvényszék, és a bizonyítatlanság következményeit úgy vonta meg, hogy az alperesnek nem adott tájékoztatást arról, hogy a munkaköri feladatok azonosságára tekintettel szükséges a CNC-esztergályos munkakörű munkavállalók létszámának alakulását, továbbá az új felvételes munkavállaló által ténylegesen ellátott munkafeladatok mibenlétét is igazolnia. E körben sem a másodfokú, sem az elsőfokú eljárásban bizonyítás felvételére nem került sor. A bizonyítatlanság következményeiről sem volt erre vonatkozóan az alperes kioktatva, így a másodfokú bíróság döntést a kereset megalapozottságáról nem hozhatott.
[35] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[36] A megismételt eljárásban a Pp. 3. § (3) bekezdésében foglaltaknak a fentiekben megfelelő, a bizonyítási teherre vonatkozó alperesi tájékoztatást követően kell a felmondás jogszerűségéről állást foglalni.
(Kúria Mfv.I.10.295/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás