PK ÍH 2015/107.
PK ÍH 2015/107.
2015.09.01.
A bírósági jogkörben okozott kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot elmulasztó fél nem követelhet kártérítést. Ha követelése jogalapjaként a tárgyalásról készült jegyzőkönyv hiányosságait jelölte meg, a jegyzőkönyv kiegészítése, kijavítása iránti kérelem előterjesztése rendes jogorvoslatnak minősül [Alkalmazott jogszabályok: 1959. évi IV. törvény 349. § (1) bekezdés; 1952. évi III. törvény 2. §, 118. §].
A felperes a M. Városi Bíróság előtt a F. Bt. alperes ellen iratok kiadása iránt folyamatban volt perében a 2006. május 10-én tartott tárgyalásról hangfelvételt készített. 2006. május 16-án keresetet benyújtott be az ügyben eljáró bíró ellen, a személyhez fűződő jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, és a jogsértés abbahagyását követelte. A tárgyaláson történtek közül az iratismertetést és a jegyzőkönyvkészítést kifogásolta.
A felperes és a felek jogi képviselőinek a jelenlétében 2007. szeptember 24-én tartott tárgyalásról készült 5. sorszámú jegyzőkönyvben rögzítettek szerint a bíró tájékoztatást adott arról, hogy a felek személyes meghallgatására tett indítványokat mellőzi, az ügy érdemében kíván határozatot hozni. Majd a tárgyalást berekesztette, az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes a polgári peres ügyében eljáró bíró alperessel szemben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 84. §-ára alapított igényt nem érvényesíthet, mert a bíró ítélkező tevékenységével összefüggő sérelem miatt személyiségi jogi igény csak a jogi személy bírósággal szemben érvényesíthető.
A felperes által a 2007. szeptember 24-én tartott tárgyalásról titokban készített hangfelvétel szerint a felperes a jegyzőkönyvben nem rögzített bizonyítási indítványokat jelentett be, többek között magnófelvételt kívánt csatolni. A megyei bíróság a jegyzőkönyvet kérelemre 2007. október 9-én megküldte a felperesnek és a pártfogó ügyvédjének. A pártfogó ügyvéd az ítélet ellen december 5-én fellebbezést terjesztette elő, a kereset érdemi elbírálhatósága mellett érvelt.
A Debreceni Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a perköltség összegét érintően megváltoztatta. Az ítélőtábla eltérő jogi álláspontja, a bírónak a tevékenységével elkövetett jogsértésért való közvetlen felelőssége miatt a keresetet érdemben bírálta el, a felperes által sérelmezett alperesi magatartás személyiségi jogot sértő voltát nem állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a felperes által felajánlott bizonyítás nem volt releváns, ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság azzal, hogy a felperes bizonyítási indítványát mellőzve hozta meg az érdemi döntését.
A felperes a keresetében kérte az alperest elsődlegesen a Pp. 2. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján, másodlagosan bírósági jogkörben okozott kárként 300 000 forint nem vagyoni és 32 212 forint vagyoni kár megfizetésére kötelezni. Indokai szerint az eljáró bíró a 2007. szeptember 24-ei tárgyalásról készített 5. sorszámú jegyzőkönyvben nem rögzítette a hangfelvételt tartalmazó magnókazetta bizonyítékként történt felajánlását, nem adott tájékoztatást a bizonyítandó tényekről és a bizonyítási teherről, nem vonta vissza a pártfogó ügyvédi kirendelést. Ezért sérült a tisztességes eljáráshoz fűződő alapvető ügyféli joga, az alperes elvette a bizonyítékként hivatkozott felvétel elbírálásának lehetőségét. A jogsértő magatartás miatt sérült az emberi méltósága és veszélyeztetve volt az egészsége. A vagyoni káraként az elsőfokú, a másodfokú, a felülvizsgálati és a perújítási eljárásban felmerült 32 212 forint költségét jelölte meg.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a tisztességes eljáráshoz fűződő jogsérelem megítélésekor nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a felperes nem kérte a jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését, az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben nem hivatkozott a pontatlan jegyzőkönyvezésre, valamint a kazettára, mint meglévő bizonyítékra. A bírósági jogkörben okozott kártérítési igény kapcsán egyaránt vitatta a jogsértést, a követelés összegét, az okozati összefüggést.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperest kötelezte 300 000 forint kár és 1515 forint perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéletének az indokolásában a Pp. 117. §-ának (1) bekezdése, a (2) bekezdés b) pontja, a 2. §-ának (1) és (3) bekezdése, a 164. §-ának (1) és a 166. §-ának (1) bekezdése, az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése, az Alaptörvény XXVIII. cikkének 1. bekezdése, a Ptk. 339. §-ának (1), a 349. §-ának (1) és (3), a 75. §-ának (1) bekezdése, a 76. §-a, a 84. § (1) bekezdésének e) pontja, a 355. §-ának (1), (2) és (4) bekezdése, a bírói gyakorlat kapcsán eseti döntések felhívásával úgy foglalt állást, hogy a kereset túlnyomó részben alapos. A tisztességes eljáráshoz való jog kapcsán vizsgálta a jelen jogvita alapjául szolgáló, a bíró elleni indított perben a megyei bíróság részéről a tájékoztatási kötelezettség megszegését, a jegyzőkönyvvezetés szabályainak a megsértését. Megállapította, hogy a felperes a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről és a bizonyítás sikertelenségének jogkövetkezményeiről nem kapott tájékoztatást. A felperes által a 2007. szeptember 24-én titokban készített hangfelvétel tanúsága szerint a tárgyaláson többször kérte a tájékoztatást a bíróságtól. Úgy foglalt állást, hogy a Pp. 3. §-a (3) bekezdésének a megsértése önmagában alkalmas a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésére. A tájékoztatás hiányában a felperes nem lehetett tisztában az általa bizonyítandó tényekkel, a bizonyítatlanság jogkövetkezményeivel, nem jelölhette meg bizonyítékait, amelyeket a másodfokú bíróság a fellebbviteli eljárásban eltérő álláspontja esetén értékelhet.
A felperes bizonyítási indítványait csak részben tartalmazó 5. sorszámú jegyzőkönyv nem felelt meg a Pp. 117. § (1) és (2) bekezdésének, nem tartalmazza a kereset alapjául szolgáló tárgyaláson elhangzottakat rögzítő hangfelvétel becsatolására felajánlott bizonyítási indítványt. Az eljárás későbbi szakaszaiban emiatt nem volt megállapítható az, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban rendelkezett bizonyítékkal, és azt fel is ajánlotta a jogsértés megállapítása céljából. A jogsértést érdemben elbíráló Debreceni Ítélőtábla a bizonyítékra így nem lehetett figyelemmel, nem észlelhette, hogy az elsőfokú eljárásban elmaradt a bizonyíték értékelése. A mulasztás miatt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság is azt, hogy a felperesnek a jogsértő magatartás igazolására az alperes meghallgatásán kívül bizonyítási indítványa nem volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes további jogsértésre hivatkozását megalapozatlannak találta. Megállapította, hogy az elmaradt tájékoztatás és a bizonyítási indítvány jegyzőkönyvi rögzítésének a hiánya miatt sérült a felperesnek az a joga, hogy a rendelkezésére álló bizonyíték értékelésével igazságos, tisztességes eljárásban részesüljön, függetlenül attól, hogy az mennyiben vezetett volna eredményre. Erre tekintettel a kártérítési igénye a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján alapos, az alperes felelőssége az (1) bekezdésében írt alapjogok sérelme kapcsán objektív, a felróhatóságától független. A Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján érvényesíthető kártérítés célja nem a klasszikus értelemben vett reparáció, hanem egyfajta erkölcsi elégtétel nyújtása a felperes alapvető jogát sértő bírósági eljárás miatt anélkül, hogy a jogsértő eljárás igazolásán túl további hátrányos eredmény bekövetkezését kellene bizonyítania. A követelt 300 000 forint nem eltúlzott, alkalmas a felperest ért jogsérelem teljes körű kompenzálására, méltányos elégtételt biztosít. A vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasította egyfelől azért, mert a megállapított sérelemdíj elegendő a felperes vagyoni kárának a kompenzálására is, másfelől a felperes nem igazolta a kára és a jogsértő magatartás közötti okozati összefüggést, azt, hogy a költségei a perbeli eljárási cselekményeivel összefüggésben merültek fel.
Az elsőfokú bíróság mérlegelte azt is, hogy a felperes pártfogó ügyvéd közreműködésével járt el, kérhette a jegyzőkönyv kiegészítését, kijavítását, a Pp. 114. §-a alapján az eljárás szabálytalansága elleni kifogást nyújthatott be. Miután a felperes maga is több pert kezdeményezett már a Miskolci Városi Bíróságon, ezen eljárási jogaival ügyvédi közreműködés nélkül is tisztában volt. Az ítélet elleni fellebbezésben sem éltek ilyen irányú kifogással. A jelen perben nem bizonyítható az, hogy a becsatolni kívánt hangfelvétel bíróság általi értékelése esetén a felperes keresete eredményre vezetett volna, illetve milyen mértékben lett volna pernyertes. Ezért nem állapítható meg az sem, hogy a felmerült költsége milyen mértékben hárult volna a felperesre.
A felperes fellebbezési kérelme elsődlegesen az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, az alperes keresete szerint történő marasztalására, másodlagosan a hatályon kívül helyezésére irányult. Kérte az alperes kötelezését a 300 000 forint után 2007. szeptember 24-től késedelmi kamat és további 1109 forint perköltsége megfizetésére is. Indokai szerint a 300 000 forint méltányos elégtétel nem kompenzálja a kirívóan súlyos jogsértés esetén bírósági jogkörben okozott vagyoni kárát, a felmerült költségét.
Az alperes fellebbezése az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatására, elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a marasztalása 100 000 forintra történő leszállítására irányult. Álláspontja szerint az, hogy a megyei bíróság a tájékoztatás elmulasztásával, a nem teljes körű jegyzőkönyvezéssel, a felperes által késedelmesen bejelentett, tisztázatlan körülmények között készült bizonyíték be nem fogadásával esetleg eljárásjogi szabályt szegett, nem jelenti a felperes eljárási alapjogainak a sérelmét. Ennek hiányában pedig a Pp. 2. §-ának (1) és (3) bekezdésére alapított igénye sem megalapozott. Érvei szerint a jogorvoslati fórumok a hasonló eljárásjogi szabályszegések kiküszöbölésére is hivatottak. A felperesnek lehetősége volt arra, hogy fellebbezésében az elsőfokú bíróság által elkövetett eljárásjogi szabályszegéseket a másodfokon eljáró bírói fórum elé tárja, a figyelmen kívül hagyott bizonyítási indítványait előterjessze, a be nem fogadott bizonyítékát, a hangfelvételt becsatolja. Amennyiben a jelen kártérítési per alapját képező körülményeket a fellebbezésében a rendes jogorvoslati fórum tudomására hozza, a másodfokú bíróság az eljárásjogi szabálysértések megtörténtét és azoknak a felperes gondos pervitelére gyakorolt hatását érdemben vizsgálta volna. A felperest ért esetleges érdeksérelem a rendes jogorvoslati eljárásban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével vagy a felperes bizonyítási indítványainak a felajánlott bizonyíték érdemi vizsgálatával orvosolható lett volna. A felperes mindezek elmulasztásával maga hiúsította meg az eljárásjogi szabálysértések miatt őt ért esetleges érdeksérelem orvoslását a jogorvoslati eljárásban. Az alperes támadta az összegszerűséget is, a megítélt kártérítés álláspontja szerint nem áll arányban a felperest ért esetleges érdeksérelemmel.
Az alperes elsődleges fellebbezési kérelme alapos, a felperes fellebbezése alaptalan.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta, eltérő indokolással osztotta a keresetet részben elutasító rendelkezését, az alperes kárfelelősségére levont jogkövetkeztetésével, marasztaló rendelkezésével nem értett egyet.
A Pp. 163. §-ának (1), a 164. §-ának (1), és a 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezések együttes értelmezéséből következően a bíróságot előzetes tájékoztatási kötelezettség a per eldöntéséhez, jogvita elbírálásához szükséges, ezáltal bizonyításra szoruló tények megállapítása érdekében terheli. A bíróság számára előírt tájékoztatási kötelezettség Pp. 3. §-ának (3) bekezdésében írt szabályainak alkalmazásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma által az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében nyilvánított 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 2) pontja is kitér arra, hogy a felet tájékoztatni arról kell, hogy a bíróság a Pp. 163. §-a alapján mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak. A tájékoztatásnak az anyagi jogi szabályok szerint jelentős tényekre kell vonatkoznia. A bizonyítékokat a bíróság a 10) pont szerint az érdemi határozatában értékeli.
Az alperes a tisztességes eljárás követelményét kielégítő módon – a Pp. 7. §-ának (2) bekezdése alapján és az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 6) pontjának megfelelve – tájékoztatta a felperest a joga perbeli érvényesítése érdekében a perbe vitt igény eljárásjogi érvényesítésének módjáról. Felhívta az alperesként megjelölt bíró munkáltatójaként a megyei bíróság perbevonására, a bizonyítékai megjelölésére. A perben maradt alperes passzív perbeli kereshetőségi joga olyan anyagi jogi kérdés volt, amely különösebb bizonyítást nem igényel. Ezért az elsőfokú bíróság alaptalanul rótta a megyei bíróság terhére azt, hogy nem tett eleget a Pp. 3. §-a (3) bekezdésének utolsó fordulatában írt azon kötelességének, hogy a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztassa.
Nem volt megállapítható az alperes kárfelelősségét megalapozó alapelvi sérelem a jegyzőkönyv készítés kapcsán sem a következő indokok miatt.
A felperes a M. Városi Bíróság előtt első fokon folyamatban volt perében a bíró 2006. május 10-i tárgyaláson tett eljárási cselekményeként az iratismertetést és a jegyzőkönyvkészítést kifogásolta. A felperes az őt e tárgyaláson ért jogsérelem miatt indította a jelen per alapjául szolgáló pert. A jogsértés bizonyítékaként hivatkozott és a keresetlevél 2006. május 16-án történt benyújtásakor rendelkezésére álló, általa készített magnófelvételt, mint az érvényesíteni kívánt jog alapjául szolgáló tény bizonyítékát a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján már a keresetlevelében, vagy a hiányok felhívásra történt pótlásakor fel kellett volna tüntetnie. A keresetlevele benyújtása és az tárgyalás berekesztése – 2006. május 16. és 2007. szeptember 24. – között eltelt időben is lehetősége volt arra, hogy azt megjelölje, és csatolja. A tárgyalás berekesztését megelőző perbeli közlése a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja tükrében a felperesnek felróható módon elkésetten, indokolatlanul késedelmesen, a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon történt. Mindemellett a megyei bíróság jogi álláspontja miatt az indítvány a Pp. 8. §-ának (2) bekezdése alapján a per elhúzására vezethetett, és a hivatkozása nyilvánvalóan alaptalannak is tűnt.
A bíró által a felperes és jogi képviselője jelenlétében készített hangfelvétel, majd az írásba áttett jegyzőkönyv részükre történt megküldése folytán a felperes tisztában volt azzal, hogy a bíró a jegyzőkönyvben nem rögzítette a magnókazetta felajánlását bizonyítékként. A Pp. 118. §-ának (1) bekezdésének megfelelően a bírótól arról tájékoztatást is kaptak, hogy az írásba áttett jegyzőkönyv mikor és hol tekinthető meg.
A perbeli kártérítési igény csak abban az esetben vezethet eredményre, ha teljesül annak törvénye feltételeként az, hogy a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható, illetve a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget igénybe vette. A szabályozás összhangban van a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésében megfogalmazott elvárhatósági mércével. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése a károkozó, a kárkötelmek kapcsán is irányadó 4. § (4) bekezdése a károsult eljárásával szemben támasztja az adott helyzetben elvárható magatartás tanúsításának a követelményét. Azt a Pp. 2. §-ának (3), illetve a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése a jogorvoslat igénybevételében nevesíti.
A kereset elbírálása során ezért vizsgálni kellett a jegyzőkönyvezés során a bíró által elkövetett eljárási szabálysértés kapcsán a felperes rendelkezésére álló, a kár elhárítására alkalmas jogorvoslati lehetőséget: a Pp. 2. §-ának (3) bekezdése alapján bármilyen, a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alapján a rendes jogorvoslat lehetőségét. Ennek kapcsán figyelemmel kellett lenni arra, hogy a fellebbezés rendes jogorvoslatnak kizárólag a fellebbezéssel támadható bírósági határozat (végzés, ítélet) esetén tekinthető. A bíróság határozati formát nem igénylő eljárási cselekményei kapcsán rendes jogorvoslat az, amelyet a perrendtartás a fél számára a sérelem eljárásban történő orvoslására biztosít.
A sem külön, sem az érdemi döntés elleni fellebbezéssel nem támadható határozattal, tipikusan a pervezetés körében hozott végzéssel, és az eljárás során tett bármely bírói intézkedéssel okozott sérelem elhárítására, az eljárási szabálysértés orvoslására szolgál a Pp. 114. §-a szerinti kifogás az eljárás szabálytalansága ellen.
A jegyzőkönyv tartalmi hibáinak, illetve hiányainak az orvoslására a perrendtartás külön jogorvoslati lehetőséget is biztosít a felek számára. A felperesnek, illetve a jogi képviselőjének a Pp. 118. §-ának (2) bekezdése alapján már a tárgyaláson lehetősége nyílt arra, hogy megtörténjen a jegyzőkönyv kiegészítése, módosítása. A Pp. 118. §-ának (3) bekezdése alapján a tárgyalást követő 15 napon belül, még az elsőfokú ítélet kézbesítését megelőzően kérhették a jegyzőkönyv kijavítását, kiegészítését is.
A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése lehetőséget biztosított a felperesnek arra, hogy az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására a fellebbezésben új bizonyítékot adjon elő, az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatását indítványozza. Erről az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 9) pontja szerint az elsőfokú bíróságot tájékoztatási kötelezettség nem terhelte.
Az elsőfokú eljárásban elkövetett eljárási szabálysértések orvoslását szolgálják a másodfokú bíróság által a fellebbezés folytán a Pp. 252. § (1)–(3) bekezdései alapján hozható határozatok, az elsőfokú bíróság ítéletének végzéssel történő hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása.
A felperes saját mulasztása és nem a megyei bíróság jegyzőkönyvezése az oka annak, hogy a megyei bíróság eljárásában történt szabálysértés bizonyítékát, a 2007. szeptember 24-ei tárgyaláson készített hangfelvétele, illetve az arra irányuló fellebbezése alapján az igénye érdemi elbírálása esetén jelentőséget kapó, a tárgyalásról készített hangfelvétele a perorvoslatok során nem volt értékelhető.
Az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes a jegyzőkönyv készítése során történt eljárási szabálysértés orvoslására alkalmas, a perrendtartás által biztosított jogorvoslati lehetőségeket nem vette igénybe, amely az alperes kárfelelősséget kizáró körülmény.
Az ítélőtábla a fent kifejtett indokai alapján az elsőfokú bíróság ítéletét részben, az alperes által fellebbezéssel támadott rendelkezését érintően megváltoztatta, a keresetet ezzel teljes egészében elutasította a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.671/2014/9.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás