MÜ BH 2015/109
MÜ BH 2015/109
2015.04.01.
A közszolgálati (kormánytisztviselő) jogviszonyok tekintetében a munkáltatónak nincs másik munkakör felajánlási kötelezettsége, amennyiben a felmentés létszámcsökkentést elrendelő döntés végrehajtásán alapul. A további foglalkoztatás lehetőségét köztisztviselő esetében nem lehet kiterjesztően értelmezni [2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 229. § (1) bekezdés].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes kistérségi belső ellenőr munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2012. június 28-án kelt intézkedésével a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 229. § (1) bekezdése alapján felmentéssel megszüntette a felperes jogviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy K. Város Önkormányzata Képviselő-testülete határozatával a polgármesteri hivatalban lészámcsökkentést rendelt el, és ezzel egyidejűleg a belső ellenőrzési csoport megszüntetéséről döntött. A felperes munkaköre megszűnt a polgármesteri hivatalban, a végzettségének megfelelő másik felajánlható betöltetlen munkakör pedig nem volt, ezért került jogviszonya megszüntetésre.
[2] A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet nyújtott be a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, és kifogásolta, hogy az alperes valótlan indok alapján szüntette meg a jogviszonyát, továbbá elmulasztották számára felajánlani a betöltetlen pénzügyi osztályvezetői munkakört.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy intézkedése meghozatalára a képviselő-testület döntése alapján került sor a gazdasági-pénzügyi nehézségek miatt, álláshely-felajánlási kötelezettsége pedig a törvény alapján nem volt.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[5] Indokolásában kifejtette, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt. A város képviselő-testülete a nehéz gazdasági helyzet kezelése érdekében tíz munkakört szüntetett meg az alperesnél, és ezen döntés érintette a belső ellenőrzési csoportban dolgozó négy főt, köztük a felperest is. Bár az osztályvezetői állás valóban nem volt betöltve, a gazdasági helyzetre figyelemmel azonban az e munkakörbe tartozó feladatokat helyettesítéssel látták el, így tovább takarékoskodhattak.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes felmentő határozata jogellenes.
[7] Kötelezte az alperest héthavi illetmény megfizetésére. Kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy a felperes közgazdász szakképesítéssel és közigazgatási szakvizsgával rendelkezett, amely végzettség megfelelt a pénzügyi osztályvezetői álláshely betöltéséhez, s az 2011. június 26-tól üres volt. A pénzügyi osztályvezető három csoport munkáját irányította, és azt az alperes bizalmi megfontolásból nem kívánta a felperesnek felajánlani. A pénzügyi osztályvezetői álláshelyet utóbb, 2013 márciusában betöltötték, ezen időpontig az e munkakörbe tartozó tevékenységet helyettesítéssel a főkönyvelő, illetve a jegyző látta el.
[8] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint bár a felmentés indoka valós volt, és a felperes jogviszonya megszüntetésére a képviselő-testület által elrendelt létszámleépítés alapján került sor, az alperes a felmentés indokolásába belefoglalta azt a tényközlést, hogy nincs a felperes végzettségének megfelelő felajánlható munkakör, és ezzel a munkáltató a vizsgálandó felmentési indokok közé beemelte ezt a körülményt is. A munkáltatót nem terhelte munkakör-felajánlási kötelezettség, azonban arra maga vállalt kötelezettséget. Megállapította, hogy a pénzügyi osztályvezetői álláshely szakmai álláshely volt, nem politikai, ezért azzal, hogy a felmentés közlésekor a munkáltatónak tudomása volt ezen álláshely betöltetlenségéről, de azt nem ajánlotta fel, megszegte a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, s a felmentés ez okból nem tekinthető okszerűnek. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy nem volt lehetőség a köztisztviselő továbbfoglalkoztatására, illetve, hogy az elrendelt létszámcsökkentés csak úgy volt megvalósítható, hogy a felperes jogviszonyát megszüntette.
[9] A jogerős ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.
[10] A felperes kérte, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét egészítse ki, és állapítsa meg, hogy az alperes a Kttv. 10. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás elvét megsértette, ennek nyomán jogviszonya a Kttv. 193. § (4) bekezdése alapján a rendeltetésellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg, és kötelezze az alperest elmaradt illetményének megfizetésére a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedéséig.
[11] Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
[12] Álláspontja szerint a törvényszék fellebbezését elbírálva azt állapította meg, hogy a munkáltató intézkedése sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, azonban nem alkalmazta a Kttv. 193. § (4) bekezdésében rögzített jogkövetkezményeket.
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a felperes keresetét utasítsa el.
[14] Előadta, hogy a képviselő-testület létszámcsökkentés végrehajtását rendelte el a hivatali szervezetben, annak végrehajtása kötelező volt, emiatt került sor a felperes jogviszonyának felmentéssel való megszüntetésére. A pénzügyi osztályvezetői állásra nem volt bér tervezve, és a hozzárendelt feladat ellátását a polgármester utasítása alapján helyettesítéssel kellett megoldani. Ebből következik, hogy ez az álláshely nem volt felajánlható a felperes számára, így a felmentés indoka egyben okszerű is volt.
[15] A másodfokú bíróság nem értékelte azt a körülményt, hogy a pénzügyi osztályvezetői állásnak a belső ellenőri munkakörhöz képest lényegesen magasabb illetményvonzata volt, s a felperes e munkakörbe történő esetleges kinevezése a létszámleépítéssel célzott bércsökkentéssel ellentétes hatást idézett volna elő. Vitatta, hogy intézkedése a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközött volna, illetve a Kttv. 10. § (1) bekezdésében írt tényállási elemek fennálltát a felperes nem is bizonyította. Előadta azt is, hogy amennyiben esetlegesen ezen munkakör betölthető lett volna, abból sem következik okszerűen az a körülmény, hogy létszámleépítés esetén a vezetői beosztással járó státust bárkinek fel kell ajánlani, még abban az esetben sem, ha egyébként végzettsége alapján azt az érintett köztisztviselő betölthette volna. Ezért intézkedése megfelelt a Kttv. 229. § (1) bekezdésének, és nem ütközött a Kttv. 10. § (1) bekezdésébe.
[16] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, míg a felperes a felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[17] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság jogsértő módon állapította meg, hogy intézkedése a Kttv. 229. § (1) bekezdésébe, illetve 10. § (1) bekezdésébe ütközött.
[18] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felmentés indoka valós volt, az alperesnél a képviselő-testület határozata alapján került sor létszámleépítésre, amely érintette a felperes munkakörét is. Ugyancsak helytállóan állapította meg azt, hogy a Kttv. 229. § (1) bekezdése alapján nem terhelte álláshely-felajánlási kötelezettség a munkáltatót, a jogszabály csupán azt a kötelezettséget támasztotta vele szemben, hogy abban az esetben szüntetheti meg e címen a közszolgálati jogviszonyt, ha a létszámleépítés miatt a köztisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség.
[19] Az alperes azt közölte a felmentés indokolásában, hogy a felperes végzettségének megfelelő felajánlható munkakör nincs a hivatalban. Ezen ténymegállapítás a másodfokú bíróság ítéletében kifejtettektől eltérően nem tekinthető olyan, a munkáltató által vállalt többletkötelezettségnek, amely alapján valamennyi, a felperes képzettségének megfelelő munkakörben fel kellett volna ajánlani a felperes számára a továbbfoglalkoztatás lehetőségét.
[20] Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy e körben kötelezettséget csupán az általa betölthetőnek minősített munkakörök tekintetében vállalt, a felperes által megjelölt pénzügyi osztályvezetői státus azonban nem tartozott ide.
[21] Az eljárás során az alperes bizonyította, hogy az adott munkakör nem volt betöltve, és nem is tervezte azt, a polgármester utasítása alapján az e munkakörbe tartozó feladatokat a jegyző és a főkönyvelő helyettesítés útján látta el. Mivel a munkakör betöltése nem a létszámleépítéssel célzott bércsökkentést, hanem bérnövelést eredményezett volna, nem volt jogsértő az a megállapítás, mely szerint másik felajánlható betöltetlen munkakör nem volt. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felmentés indoka nemcsak valós, hanem okszerű is volt.
[22] Ugyancsak helytálló az alperes azon érvelése, hogy egy létszámcsökkentés esetén a Kttv. 229. § (1) bekezdésére figyelemmel nem köteles a munkáltató a vezetői feladatokkal járó munkakört valamennyi köztisztviselő számára felajánlani, figyelemmel annak bizalmi jellegére.
[23] Helytállóan érvelt az alperes felülvizsgálati kérelmében a körben is, hogy a felperes fellebbezésében a Pp. 247. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző módon változtatta meg keresetét, és irányult igénye az alperesi intézkedés rendeltetésellenességének megállapítására. Bár a törvényszék ítéletében azt rögzítette, hogy a munkáltató intézkedése nem felelt meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, valójában a felmentés okszerűségét nem találta megállapíthatónak azzal, hogy nem ajánlotta fel a betöltetlen pénzügyi osztályvezetői álláshelyet a felperesnek. A másodfokú bíróság sem állapított meg olyan tényállást, amelyre alapítottan jogszerűen juthatott volna arra a következtetésre, hogy az alperes intézkedése sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Nem merült fel arra adat, hogy a felmentés a felperes jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányult volna, így e körben a Kttv. 10. §-át megsértve tett megállapítást a törvényszék.
[24] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.342/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás