KÜ BH 2015/112
KÜ BH 2015/112
2015.04.01.
I. A bírósági felülvizsgálat nem a közigazgatási eljárás része, mind szervezetileg, mind eljárásjogi szempontból önálló.
II. A közigazgatási határozat jogszerűségét a bíróság a határozat hozatalakor hatályos jogszabályok és fennálló tények alapján végzi el.
III. A „folyamatban lévő ügy” a jogerős közigazgatási határozattal lezárul. Amennyiben a jogalkotó ki akarja terjeszteni e fogalmat a bírói felülvizsgálatra, akkor erről kifejezetten rendelkeznie kell [1952. évi III. tv. 146. §, 335/A. §, 339/A. §; 2004. évi CXL. tv. 12. §; 1987. évi XI. tv. 12. § (2) bek.; 2010. évi CXXXIV. tv. 15. §; 2012. évi CXX. tv. 18/A. §; 1996. évi LVII. tv. 11. §, 48. §].
[1] Az alperes a 2010. október 28. napján kelt határozatában megállapította, hogy az I-X. r., XII. r. felperesek és az alperesi beavatkozó 2005 februárja és 2008 áprilisa között, valamint a felperesi beavatkozó 2005 februárja és 2007 vége között eltelt időszakban egységes, folyamatos és összetett módon – megállapodás, illetve összehangolt magatartás formájában megnyilvánuló – versenykorlátozó magatartást tanúsítottak. Ezért a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. §-a alapján az I. r. felperest 145 millió forint, a II. r. felperest 200 millió forint, a III. r. felperest 140 millió forint, a IV. r. felperest 250 millió forint, az V. r. felperest 145 millió forint, a VI. r. felperest 40 millió forint, a VII. r. felperest 800 millió forint, a VIII. r. felperes 190 millió forint, a IX. r. felperes 180 millió forint, a X. r. felperest 120 millió forint, a XII. r. felperest 40 millió forint, míg a XIII. r. felperest 5 millió forint bírság megfizetésére kötelezte.
[2] A határozat indokolása szerint a felperesek között létrejött regionális és országos találkozók tárgya megegyezett, azonos célt szolgált és átfogó terv mentén működött, a felek folyamatosan ellenőrizték egymás lépéseit. A jogsértés megállapítására figyelemmel az alperes a Tpvt. 78. §-a alapján döntött a jogkövetkezményről, amelynek során figyelembe vette az enyhítő és súlyosbító körülményeket egyaránt.
[3] A határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperesek keresetet nyújtottak be.
[4] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta oly módon, hogy az egységes és folyamatos jogsértés időtartamát a II. r., III. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., X. r. és XII. r. felperesek vonatkozásában rövidebb időtartamban határozta meg.
[5] Erre tekintettel – figyelembe véve az alperesi bírság kiszabás belső arányát – a bírságtételeket a jogsértés időtartamának csökkenése arányában leszállította. Ezt meghaladóan az érintett felperesek keresetét, valamint a I. r., IV. r. és IX. r. felperesek keresetét teljes egészében elutasította. Az elsőfokú bíróság a XIII. r. felperesre nézve oly módon változtatta meg az alperes határozatát, hogy a piacfelosztásban való részvételt nem tartotta megállapíthatónak. Erre tekintettel a XIII. r. felperesre kiszabott bírság összegét hatályon kívül helyezte és az alperest e vonatkozásban új eljárásra kötelezte.
[6] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdése alapján okszerűen értékelte az eljárásban beszerzett bizonyítékokat, mivel a felperesek – a XIII. r. felperest kivéve – egységes, folyamatos és komplex jogsértést valósítottak meg.
[7] Az alperes fellebbezésében csak az elsőfokú ítéletnek az alperesi határozatot megváltoztató részeit támadta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az egységes és folyamatos jogsértés uniós terminológiáját.
[8] A fellebbezésükben a felperesek az elsőfokú ítéletnek a kereseti kérelem szerinti megváltoztatását kérték. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság nem megfelelően feltárt tényállás alapján okszerűtlenül értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, azokból helytelen ténybeli és jogi következtetéseket vont le.
[9] A csatlakozó fellebbezést előterjesztő felperesek a korábban előadott érveiket ismételték meg.
[10] A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezésének helyt adott, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva az alperes határozatát az I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., IX. r., X. r., XII. r. és XIII. r. felperesekre vonatkozó rendelkezései tekintetében hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
[11] Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy mivel a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (1) bekezdése értelmében a Pp. I-XIV. fejezetének rendelkezéseit a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perekben a közigazgatási perekre vonatkozó XX. fejezetében foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, ebből következően irányadóak a fellebbezési eljárásra vonatkozó fejezet főbb rendelkezései is, tekintettel arra, hogy a XX. fejezet – e körben – eltérően nem rendelkezik. Így a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Pp. 253. § (3) bekezdésében írtaknak megfelelően a fellebbezések és az ellenkérelem keretei között kellett vizsgálnia az elsőfokú ítéletet, melynek során azonban nem mellőzhette a felperesek által hivatkozott Szakmaközi törvényt, illetőleg annak a 2012. évi CLXXVI. törvénnyel (a továbbiakban: Módosító törvény) beiktatott 18/A. és 21/A. §-át, amelyeket az elsőfokú bíróság még nem alkalmazhatott.
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[13] Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogsértő, mivel téves jogértelmezésen alapul, amely abból adódott, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a Ket. 2008. évben történt átfogó módosítását, amellyel a jogalkotó egyértelműen elkülönítette a bírósági felülvizsgálatot a közigazgatási eljárástól, így már nem a bíróság jogerős ítéletével válik befejezetté a közigazgatási ügy.
[14] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[15] A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból téves következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság nem ért egyet.
[16] A Kúria mindenekelőtt rámutat arra, hogy a felperesek a Szakmaközi törvényre és a Módosító törvényre a fellebbezési eljárásban hivatkoztak először. A Pp. 146. §-a kimondja, hogy a polgári perben keresetváltoztatásra az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van lehetőség. A keresetváltoztatás tilalma a közigazgatási perben – a perindítási határidőre tekintettel is – jóval szigorúbb, a Pp. 335/A. § szerint legkésőbb az első tárgyaláson van rá mód. A közigazgatási per tárgya a közigazgatási határozat, a perben eldöntendő jogkérdés a határozat jogszerűsége. A perindítás feltétele a kifejezett jogsértésre való hivatkozás, amellyel a felperes rögzíti azt a kört, amelyre nézve a felülvizsgálatot kéri, ezzel – figyelemmel a kereseti kérelemhez kötöttségre is – megszabja a bíróság vizsgálódásának irányát. A Kúria álláspontja szerint az a körülmény, hogy a felperesek a Szakmaközi törvényre csak a másodfokú bírósági eljárásban hivatkoztak, kérelmüket a Pp. 335/A. §-ába ütköző módon terjesztették elő, ezért a másodfokú bíróság jogsértő módon járt el, amikor döntését az ily módon előterjesztett kérelemre alapozta.
[17] A Pp. 335/A. §-ában foglaltakat a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltak sem törik át, mivel a felperesek jogi érvelésük alapját változtatták meg és nem új tényre vagy bizonyítékra hivatkoztak.
[18] A Kúria azonban mérlegelte a perben felmerült jogkérdés elvi jellegét, továbbá figyelemmel volt a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra is, ezért a felmerült kérdést érdemben vizsgálta.
[19] A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának jogszabályi háttere, továbbá az ítélkezési gyakorlat folyamatosan fejlődik, amelyből a Kúria a perbeli jogkérdésre nézve a következő megállapításokat fogalmazta meg.
[20] A Ket. hatálybalépése már jelentős változást hozott a közigazgatási eljárás és közigazgatási per viszonylatában azzal, hogy megszüntette a per halasztó hatályát, helyreállította a jogerő és a végrehajthatóság egymást feltételező összetartozását. Ezzel egyértelművé tette azt, amit a későbbi módosítások csak megerősítettek, hogy a bírósági felülvizsgálat nem a közigazgatási eljárás egyik szakasza, annak nem folytatása, nemcsak szervezetileg, hanem eljárásjogilag is önálló.
[21] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság saját álláspontja mellett a Ket. hatálybalépése előtt keletkezett eseti döntésekkel érvelt, míg a Ket. hatálybalépését követő joggyakorlat, így pl. a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 37.699/2009/7. számú döntése azokkal ellentétes. A fenti ítélet nemcsak azt mondja ki, hogy a két eljárás elkülönül és a közigazgatási eljárás a jogerős határozattal lezárul, hanem azt is – amit a Pp. 339/A. § 2011. január 1. napjától hatályos szövege megerősített –, hogy a közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata a határozat meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján folyik le. A jogalkotó ezzel egyértelművé tette, hogy a közigazgatási határozat jogereje rögzíti mind az alkalmazandó szabályt, mind az alapul vett tényállást, a közigazgatási ügy e pontig van folyamatban.
[22] A határozathozatalt követően hatályba lépő rendelkezések nem, vagy csak kivételes esetben, kifejezett jogszabályi rendelkezések esetén alkalmazhatók úgymond visszamenőleges hatállyal. Mind a Ket. 171. §-ához fűzött indokolás, mind a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: régi Jat.) 12. § (2) bekezdésében, illetőleg a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Jat.) 15. §-a határozott választ ad arra, hogy az új szabályt a hatálybalépést követően indult ügyekben, illetőleg erre vonatkozó kitétel esetén a megismételt eljárásokban kell alkalmazni. Amennyiben a jogalkotó úgy rendelkezik, akkor – és csak akkor – alkalmazható a hatálybalépést megelőzően indult, de még folyamatban lévő ügyekben.
[23] A Kúria a fentieket összegezve rámutat arra, hogy miután a jelen per tárgyát képező közigazgatási ügy 2011. évben jogerősen lezárult, a Szakmaközi törvény pedig 2012. július 24. napjától, míg a Módosító törvény 2012. november 28. napjától hatályos, csak az ezen időpontokban még folyamatban lévő és azt követően indult közigazgatási ügyekben kell alkalmazni. A Kúria álláspontja ugyanis az, hogy amennyiben a jogalkotó a folyamatban lévő ügy fogalmát a közigazgatási eljáráson már kívül eső bírói felülvizsgálatra is ki akarja terjeszteni, akkor arról kifejezetten rendelkezik. Ez történhet akár az értelmező, akár a hatályba léptető rendelkezéseknél, a lényeg az, hogy kifejezett legyen. A jelen ügyben ilyen kifejezett rendelkezés hiányában a bírósági szakasz nem értelmezhető a folyamat részeként, így alkalmazására sem kerülhetett sor a bírói eljárásban.
[24] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság tévedett akkor, amikor úgy érvelt, hogy a Módosító törvénnyel módosított, illetve kiegészített Szakmaközi törvény rendelkezéseit is figyelembe kell venni. A másodfokú bíróság ezen téves jogértelmezése folytán megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, hatályon kívül helyezte az alperesi határozatot és az alperest új eljárásra kötelezte. Ennek folytán érdemben nem foglalt állást az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott alperesi és felperesi fellebbezésekről. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben jogszerűek találta, részben megváltoztatta, illetőleg részben hatályon kívül helyezte, mely döntése ellen előterjesztett, a fellebbezésekben foglalt felperesi és alperesi érvekről a megismételt új eljárásban kell új határozatot hoznia.
[25] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Kfv. II. 37.754/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás