BÜ BH 2015/116
BÜ BH 2015/116
2015.05.01.
A 2012. évi C. törvény szabályozása szerint – szemben a korábbi Btk. rendelkezéseivel – a jelentési kötelezettség megszegésének vétsége eredmény-bűncselekmény; a cselekmény akkor tényállásszerű, ha a mulasztás a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár.
Ekként a korábbi Btk. hatálya alatt elkövetett, de a szolgálatra jelentős hátrány veszélyét nem hordozó cselekmény miatt a 2012. évi C. törvény hatálybalépését követő elbírálás esetén felmentésnek van helye [2012. évi C. tv. (Btk.) 2. §, 440. § (1) bek.].
[1] A rendőr törzsőrmester vádlottat a törvényszék katonai tanácsa a 2013. február 25. napján meghozott ítéletében bűnösnek mondta ki 2 rendbeli, az 1978. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért őt egy évre próbára bocsátotta.
[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére pénzbüntetés kiszabása, míg a vádlott és védője a vádlott felmentése érdekében fellebbezést jelentett be.
[3] Az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú határozatot a 2014. február 28. napján meghozott ítéletével megváltoztatta, és a vádlottat a terhére megállapított, folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.
[4] A másodfokú bíróság ítélete ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése miatt, a másodfokú határozat megváltoztatása, a vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében.
[5] A Legfőbb Ügyészség az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
[6] Álláspontja szerint a vádlott magatartását mindkét esetben a szolgálat ellátására vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyása, a mulasztása következményeibe való belenyugvás jellemezte, ezért a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogszabályok téves alkalmazása miatt hozott felmentő rendelkezést. Megítélése szerint megállapítható a folytatólagos elkövetést megalapozó egységes akaratelhatározás is, ezért arra tett indítványt, hogy a Kúria a megállapított tényállás kisebb kiegészítése mellett mondja ki a rendőr törzsőrmester vádlott bűnösségét, cselekményeit az 1978. évi IV. törvény helyett – a Btk. 2. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel – minősítse a Btk. 438. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint büntetendő, folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségének, és szabjon ki vele szemben a Btk. 33. § (4) bekezdésére figyelemmel az 50. § (1) bekezdés alkalmazásával pénzbüntetést.
[7] A Kúria az ügyészi másodfellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül.
[8] Ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróságok az eljárási törvény rendelkezéseinek betartásával folytatták le az eljárást.
[9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta és eljárásában irányadónak tekintette.
[10] Ez a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállás a Kúria álláspontja szerint is megalapozott ezért az – a másodfellebbezésben kifejtettekkel szemben kiegészítésre nem szorul, és – a Be. 388. § (1) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadó.
[11] A Legfőbb Ügyészség által indítványozott tényállás-kiegészítés kapcsán a Kúria rámutat a következőkre:
[12] önmagában annak, hogy a vádlott munkáját közvetlenül meghatározó szabályozók között a munkaköri leírása utal a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról rendelkező 1996. évi XLIII. törvényre (helyes rövidítése: Hszt.), valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendeletre, a vádlott szolgálati kötelmei szempontjából nincs jelentősége. Ezek a jogi normák ugyanis attól függetlenül kötelezőek a vádlottra, mint a rendőrség hivatásos állományú tagjára, hogy az ezekre történő utalást a munkaköri leírás tartalmazza-e, ahogy annak sincs jelentősége, hogy az eljárt bíróságok ezt a tényt a történeti tényállásban rögzítik-e. Az e jogi normákban foglalt kötelmek olyan általános hatályú kötelezettségek, amelyek a konkrét (vezényelt vagy vezényléses formában ellátott) szolgálatra mindenkor irányadóak, ennélfogva nem tekinthetők olyan különös szolgálati kötelemnek, amelyek megsértése a Btk. 438. § (1) bekezdése [vagy korábban az 1978. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdése] szerinti szolgálati vétség megállapítását megalapoznák.
[13] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott 2011. december 28. napján 8 órától 20 óráig gépkocsizó járőrszolgálatot látott el, ezen belül szolgálati feladata az volt, hogy a 8 óra 30 perc és 10 óra 30 perc közötti időben K. település külterületén a 85. számú főútvonal meghatározott kilométerszelvényében, majd 14 óra 15 perctől 15 óra 30 percig Cs. belterületén sebességmérést végezzen.
[14] A szolgálati feladatot meghatározó eligazítás 8 óra 20 perckor ért véget, ezt követően a vádlott a szolgálati feladat ellátásához szükséges eszközöket a gépjárműbe helyezte, és 8 óra 30 perckor elhagyta a kapitányság épületét, és a sebességmérés helyszínét elérve a szolgálati feladatát 8 óra 55 perckor kezdte meg; ezt a körülményt azonban sem előzetesen az induláskor, sem a megérkezést követően nem jelezte az ügyeletnek.
[15] A tényállás szerint emellett a cs.-i szolgálati helyen nem kezdte meg a sebességmérést 14 óra 15 perckor, hanem 14 óra 21 perckor technikai szünetet kért, és a szolgálati feladat teljesítéséhez 14 óra 36 perckor fogott hozzá.
[16] A reggeli órákban megvalósult cselekménnyel kapcsolatban az első fokon eljárt bíróság sem látta kétséget kizáró módon bizonyítottnak, hogy a vádlott neki felróható módon indult és érkezett késve a szolgálati helyére; ezzel kapcsolatban a vádlott terhére azt rótta, hogy a szolgálati feladat megkezdésének késedelméről sem a elindulásakor, sem útközben, sem a helyszínre történő megérkezésekor nem értesítette az erre illetékes személyt.
[17] A tényállás második részében írt cselekménnyel kapcsolatban pedig azt is a terhelt terhére rótta az első fokon eljárt bíróság a késedelemről szóló tájékoztatás elmulasztásán túl, hogy a 14 óra 15 perckor megkezdődő szolgálat időpontjához mérten a technikai szünetet csak 14 óra 21 perckor kérte, így 14 óra 15 perc és 14 óra 21 perc között nem teljesítette feladatát.
[18] Az így megállapított tényállás ugyan helytálló és ekként irányadó, azonban ezeket a vádlotti mulasztásokat tévesen értékelte a törvényszék olyannak, amelyekkel a vádlott a szolgálatra vonatkozó rendelkezést – egyéb módon – súlyosan megszegte, és tévesen minősítette a vádlotti cselekményeket 2 rendbeli szolgálatban kötelességszegés vétségének.
[19] Ahogy arra az ítélőtábla katonai tanácsa helyesen rámutatott: az állandó bírói gyakorlat szerint a szolgálatban kötelességszegés vétségének törvényi tényállásának IV. fordulata akkor valósul meg, ha a kötelességszegés súlya és jellege eléri a törvényi tényállás első három fordulatában nevesített kötelemszegés mértékét.
[20] Eszerint a vádlotti mulasztás akkor minősülne bűncselekménynek, ha annak súlya és jellege azonos lenne azzal, mintha a szolgálatban elaludt vagy szeszes italt, kábítószert vagy más kábító hatású anyagot vagy szert fogyasztott volna, vagy rendeltetési helyét elhagyta volna.
[21] Helytállóan mutatott rá az ítélőtábla arra is, hogy a vétség törvényi tényállásának IV. fordulata jelentési kötelezettség megszegésével (elmulasztásával) csak akkor valósul meg, ha az adott szolgálatra vonatkozó valamely különös rendelkezés maga keletkeztetett jelentési kötelezettséget.
[22] Ekként tehát az általános jelentési kötelezettség [a Rendőrség Szolgálati Szabályzatának 89. § (1) bekezdés a) pontja] megszegése nem értékelhető a Btk. 438. § (1) bekezdés, illetőleg az 1978. évi IV. törvény 348. § (1) bekezdés IV. fordulatába ütközőnek.
[23] Emellett a teljesség kedvéért a Kúria rámutat arra is, hogy bár a vád tárgyává tett cselekmények elkövetésének idején hatályban volt 1978. évi IV. törvény 350. § (1) bekezdése szerint az, aki fontos szolgálati ügyben kellő időben nem tett jelentést, vagy valótlan jelentést tett, elkövette a jelentési kötelezettség elmulasztásának vétségét, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető. Azonban a másodfokú határozat meghozatalakor és jelenleg is hatályos Btk. 440. § (1) bekezdése szerint a jelentés elmaradása fontos szolgálati ügyben is csak akkor minősül a jelentési kötelezettség megszegése vétségének, ha az a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár. Miután azonban ilyen jelentős hátrányra utaló körülményt sem a vádirat, sem a bíróságok által megállapított tényállás nem tartalmaz, és a Btk. 2. § (2) bekezdésére tekintettel e cselekmény kapcsán az utóbbi törvény alkalmazásának lenne helye, a vádlott bűnössége e bűncselekményben sem lenne megállapítható.
[24] Helytálló végül az ítélőtábla katonai tanácsának azon álláspontja is, hogy az ugyanazon szolgálat alatt kötelességszegésekkel elkövetett cselekmények megállapításuk esetén sem alkotnak bűnhalmazatot, hanem a folytatólagosság egységébe tartoznak; ekként helytállóan mentette fel a vádlottat a folytatólagosan elkövetett szolgálatban kötelességszegés vétségének vádja alól.
[25] Miután az ügyészi másodfellebbezés nem vezetett eredményre, a Kúria a Be. 397. §-a alapján a másodfokú ítéletet helybenhagyta.
(Kúria Bhar. I. 783/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás