BÜ BH 2015/117
BÜ BH 2015/117
2015.05.01.
I. A kényszergyógykezelés az egyéb törvényi feltételek megléte esetén sem rendelhető el, ha a kóros elmeállapota miatt nem büntethető terhelt a garázdaság bűntettét dolog elleni erőszakkal követi el [1978. évi IV. tv. 74. § (1) bek., 271. § (1) bek.].
II. Csak az olyan eljárási szabálysértés lehet alapja a felülvizsgálatnak, amely rendes jogorvoslati eljárásban is feltétlen hatályon kívül helyezéshez vezet [Be. 272. § (1)–(3) bek., 374. § (3) bek., 427. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2013. június 24-én kihirdetett és 2013. június 25-én jogerőre emelkedett ítéletével a II. r. terheltet az ellene garázdaság bűntette [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: Btk. – 271. § (1) bek., (3) bek. d) pont] miatt emelt vád alól felmentette, és elrendelte a terhelt kényszergyógykezelését, legfeljebb 5 évi időtartamra.
[2] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás szerint a II. r. terhelt tudathasadásos jellegű elmezavarban szenved, súlyos észrevevés és gondolkodászavarok, indulatvezérelt viselkedésmódok, passzív életvitel, rendkívül alacsony konfliktustűrő készség, bizarr, elhanyagolt higiénés viszonyok megnyilvánulásával.
[3] E kóros elmeállapota miatt teljes mértékben képtelen volt a terhére rótt cselekmény következményeinek a felismerésére, és a felismerésnek megfelelő magatartás kialakítására. Szokványos alkoholfogyasztó, esetleg kábítószer-fogyasztó, de nála nem valósulnak meg az alkoholizmus, az alkoholfüggőség ismérvei.
[4] A terhelt elmebetegsége huzamos ideje fennáll, és előreláthatólag a jövőben is fenn fog állni, jelenleg meghatározhatatlan ideig, ezért alaposan feltételezhető, hogy elmebetegsége folytán a jövőben is megvalósíthatja valamely testi épséget sértő, avagy életellenes bűncselekmény törvényi tényállását.
[5] Az I. r. és a II. r. terheltek korábban nem ismerték egymást. 2011. december 14. napján 22 óra körül külön-külön – előbb az I. r. terhelt – bementek V.-ben az R. utcai presszóba. Mindkét terhelt ittas állapotban volt, de őket a sértett, a presszó üzemeltetője még kiszolgálta azzal, hogy már záróra van.
[6] Mivel az I. r. terhelt lassan itta az italát, a sértett figyelmeztette, hogy hamarosan el kell hagynia a presszót.
[7] Ekkor az I. r. terhelt kiabálni kezdett a sértett asztaltársaságának, és felhúzta a pólóját, így látható volt, hogy övében egy kés van. Emiatt a sértett a terheltet kiküldte, a presszó ajtaját kulcsra zárta.
[8] Rövid idő múlva a terheltek már együtt kopogni kezdtek a presszó ajtaján, sört kértek, a sértett adott nekik 1-1 üveg sört, majd az ajtót ismét kulcsra zárta.
[9] A terheltek azonban nem mentek el, kb. 10 perc elteltével a II. r. terhelt – az I. r. terhelttől ismeretlen módon hozzá került – késsel a presszó ajtajának üvegét kocogtatta, az ajtót rugdosta, az I. r. terhelt pedig a presszó dupla, hőszigetelt, 140x140 cm méretű ablakát ököllel ütötte, amely miatt annak külső üvege betört. Ekkor a sértett értesítette a rendőrséget.
[10] A terheltek cselekménye alkalmas volt arra, hogy az azt észlelőkben megbotránkozást, riadalmat keltsen.
[11] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában írt okból – a terhelt javára – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
[12] Indokai szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazott kényszergyógykezelést a terhelttel szemben, mert a terhelt terhére rótt cselekmény nem értékelhető sem személy elleni erőszakkal elkövetettnek, sem közveszélyt okozónak.
[13] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a II. r. terhelt személy elleni erőszakos magatartást nem fejtett ki. A terhére rótt cselekmény során tanúsított magatartása a presszóajtó üvegének késsel való kocogtatásában, illetve az ajtó rugdosásában merült ki, ami dolog elleni erőszakként értékelhető.
[14] Ezért a kényszergyógykezelés alkalmazásának a korábbi Btk. 74. § (1) bekezdésében előírt konjunktív feltételei maradéktalanul nem valósultak meg.
[15] Minderre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet megváltoztatva rendelkezzen úgy, hogy a II. r. terhelttel szemben a kényszergyógykezelés elrendelését mellőzze.
[16] A Legfőbb Ügyészség az indítványt azzal egészítette ki, miszerint a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában hivatkozott eljárási szabálysértést nem észlelt. Egyebekben azonban azt – az abban foglalt indokokra figyelemmel – mindenben fenntartotta, és maga is a kényszergyógykezelés elrendelésének mellőzését indítványozta.
[17] A terhelt és kirendelt védője a felülvizsgálati indítványra nem tett észrevételt.
[18] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[19] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[20] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálati indítványnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. § (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
[21] Az eljárt bíróság által alkalmazott korábbi Btk. 74. §-ának (1) bekezdése szerint a kényszergyógykezelés elrendelésének négy konjunktív feltétel együttes megvalósulása esetén van helye.
[22] Eszerint a hivatkozott intézkedés akkor alkalmazható, ha:
[23] a terhelt személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekményt követ el, ugyanakkor
[24] a terhelt elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, de
[25] tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, és
[26] büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni vele szemben.
[27] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. Eszerint a II. r. terhelt cselekvősége a terhére rótt cselekmény során csupán abban állt, hogy – az ugyancsak kizárólag dolog elleni erőszakot megvalósító I. r. terhelttel szándékegységben – a presszó ajtajának üvegét késsel kocogtatta, valamint az ajtót rugdosta.
[28] Az irányadó tényállás szerint tehát a II. r. terhelt a terhére rótt garázdaság bűntettének elkövetése során nem személy, hanem dolog elleni erőszakot alkalmazott. Ezért vele szemben a kényszergyógykezelés elrendelése – nem személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó cselekmény elkövetése miatt – törvénysértő.
[29] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a II. r. terhelt vonatkozásában annyiban változtatta meg, hogy a korábbi Btk. 74. § (1) bekezdésében foglalt feltételek maradéktalan megvalósulásnak hiányában a kényszergyógykezelés alkalmazását mellőzte.
[30] A Kúria a Be. 423. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségét teljesítve a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértést nem észlelt. Észlelte viszont azt, hogy az elsőfokú bíróság az első két tárgyalási napon szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent, a harmadik tárgyalási napra pedig már meg sem idézett II. r. terhelt távollétében hozta meg a határozatát, amelyben e terhelt kényszergyógykezelését is elrendelte.
[31] Nem kétséges a Be. 281. § (4) bekezdése akkor ad lehetőséget a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartására, ha
[32] az eljárás tárgya kényszergyógykezelés elrendelése és
[33] amennyiben a terhelt a tárgyaláson az állapota miatt nem jelenhet meg, illetve jogainak gyakorlására képtelen.
[34] Az eljárás tárgya azonban – a vád tartalmánál fogva – nem kényszergyógykezelés elrendelése volt. Ennek lehetősége csak az eljárás későbbi szakaszában, az igazságügyi elmeorvos szakértői véleménynek a bíróság részéről történt beszerzését követően vetődött fel, amire egyébként az eljárt ügyész is csak 2013. március 4-én tett indítványt.
[35] A Be. 374. § (3) bekezdése szerint a felmentő ítéletet, illetve az ítélet felmentő rendelkezését a Be. 373. § (1) bekezdésének II/d) pontja alapján nem kell hatályon kívül helyezni, ha az ítéletet – egyebek közt – a vádlott távollétében hozták meg.
[36] A tárgyalásoknak a II. r. terhelt távollétében történő megtartásával megvalósult eljárási szabálysértés tehát akkor sem vezethetett volna a Be. 373. § (1) bekezdés II/d) pontja alapján az ítélet hatályon kívül helyezéséhez, ha ezt a körülményt rendes jogorvoslati eljárásban a másodfokú bíróság észleli.
[37] Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja kizárólag a 373. § (1) bekezdés I/b) vagy c), illetőleg II-IV. pontjaiban felsorolt eljárási szabálysértéseket jelöli meg felülvizsgálati okként, s ezzel összhangban írja elő a Be. 428. § (2) bekezdése ezen okok miatt feltétlen eljárásjogi következményként a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. Nem utal tehát azokra a Be. 373. § (2)–(3) bekezdésében, illetőleg a 374. § (3) bekezdésében meghatározott esetekre, amikor az ítéletet az eljárási szabálysértés ellenére az ott meghatározott okok folytán rendes jogorvoslati eljárásban nem kell hatályon kívül helyezni.
[38] A Kúria megítélése szerint azonban a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok kizárólag olyan eljárási szabálysértés lehet, amely rendes jogorvoslati eljárásban észlelés esetén a támadott határozat mellőzhetetlen hatályon kívül helyezéséhez vezetett volna. Az ettől eltérő értelmezés ugyanis – az intézmény rendeltetésével ellentétben – a felülvizsgálati okok Be. 416. § (1) bekezdés a)-d) pontjában felsorolt körét a rendes jogorvoslat helyébe lépve elfogadhatatlanul tágítaná, minthogy lehetővé tenné a felülvizsgálatot akkor is, ha a jogszabálysértés rendes jogorvoslat keretében nem kiküszöbölhető.
[39] Ekként a Kúria a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint megváltoztatta, és a II. r. terhelt kényszergyógykezelésének mellőzésével a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Egyebekben a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.474/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás