PÜ BH 2015/12
PÜ BH 2015/12
2015.01.01.
Ha a pénzkövetelés behajtására irányuló ún. kielégítési végrehajtás során ingatlan árverésére kerül sor, az ingatlan birtokba adása az árverési vevő részére a kielégítési végrehajtás olyan utócselekménye, amely realizálja az ingatlanárverést, de ez az utócselekmény nem maga a kielégítési végrehajtás [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 141. § (1) és (2) bek., 154/A. § (1) bek.].
[1] A felperesek édesapja a 2003. december 17-én megkötött kölcsönszerződés alapján „szabad felhasználás céljából” 6 millió forint összegű „euró alapú” kölcsönt vett fel a kölcsönadó pénzintézettől. A szerződő felek a kölcsön futamidejét 120 hónapban határozták meg, megjelölték a kölcsön járulékait és megállapodtak abban, hogy a kölcsönfelvevő a kölcsönt havonta annuitásos alapon számolt, a tőke, a kamat, a kezelési költség összegét is tartalmazó törlesztőrészletekben köteles visszafizetni. A kölcsönfelvevő tudomásul vette a kamat (üzletszabályzatban rögzített) megváltoztatásának lehetőségét. A kölcsönadó a kölcsön összegét a vételi árfolyam alkalmazásával váltotta át és forintban biztosította, a kölcsönfelvevő pedig vállalta, hogy az eladási árfolyam alapulvételével teljesíti fizetési kötelezettségeit.
[2] A szerződő felek a kölcsönszerződést 2003. december 17-én vételi joggal, továbbá óvadéki szerződéssel és önálló zálogjog alapításával biztosították, 2003. december 18-án pedig közjegyzői okiratba foglalták. A közjegyzői okiratban a kölcsönfelvevő tartozáselismerő nyilatkozatot tett, késedelem esetére tudomásul vette késedelmikamat-fizetési kötelezettségét, és elfogadta, hogy a kölcsönadó a kölcsönszerződésben és az üzletszabályzatban meghatározott felmondási esemény bekövetkezésekor azonnali hatállyal felmondhatja a szerződést.
[3] Mivel a kölcsönfelvevő nem teljesített, a kölcsönadó 2006. június 12-én (magánokiratba foglaltan) azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, 2006. július 24-én pedig a 6 646 477 forint összegű követelését (annak biztosítékaival és mellékkötelezettségeivel együtt) a beavatkozóra engedményezte.
[4] Az azonnali hatályú felmondást a kölcsönadó 2006. november 17-én közjegyzői okiratba foglaltatta, 2010. március 5-én pedig a közjegyzői okiratok záradékolásával a végrehajtás elrendelését kérte a kölcsönfelvevővel szemben.
[5] A bíróság 2010. március 25-én a kérelemtől részben eltérően elrendelte a végrehajtást, amely 19 179,12 eurónak és járulékainak, valamint 1 025 001 forintnak és járulékainak a megfizetésére indult.
[6] A beavatkozó 2010. május 21-én követelését tovább engedményezte egy betéti társaságra.
[7] A végrehajtó 2011. február 10-ére tűzte ki a kölcsönfelvevő tulajdonában álló ingatlan árverését. Mivel nem érkezett vételi ajánlat, a végrehajtó a 15 millió forint „beköltözhető” kikiáltási árat fokozatosan lejjebb szállította. Az engedményes a becsérték 70%-án vételi ajánlatot tett, és végrehajtást kérőként 10,5 millió forint vételáron – követelése ellenében – átvette az ingatlant; tulajdonjogát 2011. július 28-án jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
[8] Az alperes átalakulás folytán az engedményes betéti társaság jogutódja. A végrehajtási eljárásban jogutódlását a végrehajtást foganatosító bíróság a 2011. július 2-án jogerőre emelkedett végzésével állapította meg.
[9] A kölcsönfelvevő 2011. július 18-án elhunyt, törvényes örökösei a felperesek.
[10] A végrehajtó 2011. július 29-én felosztási tervet készített, kifizetéseket teljesített és a végrehajtást az ingatlan kiürítésére folytatta.
[11] Az árverési vevőtől az ingatlant egy természetes személy vette meg, akinek a tulajdonjogát 2012. július 25-én jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba.
[12] A felperesek keresetükben a végrehajtás megszüntetését és az ingatlan árverésének érvénytelenné nyilvánítását kérték.
[13] Álláspontjuk szerint a végrehajtani kívánt követelés nem jött létre érvényesen, mert a kölcsönszerződés a jó erkölcsbe, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel nem tartalmazza a szerződés tárgyát és a költségek meghatározásának módját. Alaki hiányosság miatt érvénytelen a szerződés (mert a szerződő felek aláírása hiányzik a szerződés több oldaláról), megállapítható a szerződési feltételek tisztességtelensége, a vételi jogot biztosító szerződés nem jött létre (mert nem tartalmazza a vételár meghatározását), és nem volt helye a biztosítéki célú opció kikötésének sem. A zálogjogot alapító szerződés formai okból való érvénytelenségét is állították.
[14] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Rámutatott: a beavatkozótól érvényesen szerezte meg a követelést, beköltözhető állapotban vásárolta meg az ingatlant, amelyet nem tud birtokba venni.
[15] A beavatkozó az alperest támogatta. Azzal érvelt, hogy az alperes árverés útján, eredeti szerzésmóddal szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, a végrehajtás befejeződött, ezért a végrehajtás megszüntetése fogalmilag kizárt.
[16] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az adott kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik, mert nem tartalmazza az éves, %-ban kifejezett teljes hiteldíjmutatót, ezért semmis. Erre tekintettel nem vizsgálta a szerződés jóerkölcsbe ütközését, a tisztességtelen szerződési feltételeket, az alaki okból való érvénytelenséget, és ugyancsak nem vizsgálta a vételi jogot és a zálogjogot alapító szerződés érvényességét. Rámutatott, hogy az alperes árverési vevőként szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, nem a vételi jog alapján, és tekintettel arra, hogy a végrehajtás kizárólag az ingatlannak az árverési vevő részére való birtokba adása iránt folyik, a pénzkövetelés behajtása már nem képezi a végrehajtás tárgyát, az adott esetben a végrehajtás a sikeres árveréssel befejeződött. A felperesek a kölcsönszerződés érvénytelenségére alapított végrehajtás megszüntetése iránti igényüket az alperessel szemben már nem érvényesíthetik, hiszen a végrehajtás megszüntetése iránti pernek addig van létjogosultsága, amíg a végrehajtás folyamatban van.
[17] A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, utalt annak helyes indokaira és megerősítette: mivel a végrehajtás az ingatlan kiürítésére folyik, az eljárás ezen szakaszában a felperesek érvénytelenségi „kifogása” már nem vizsgálható. A felperesek végrehajtási kifogással éltek az árveréssel kapcsolatban, kifogásuk jogerősen elutasításra került. Az ingatlan sikeres árverésével a pénzkövetelés behajtására indult végrehajtás befejeződött, így megszüntetésre nincsen lehetőség. Az elsőfokú bíróságnak nem kellett volna vizsgálnia a kölcsönszerződés érvényességét, mivel az nem befolyásolja az árverési vevő – az ingatlan kiürítésére irányuló – kérelmének megalapozottságát.
[18] A jogerős ítélet ellen – az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala végett – a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Nem vitatták, hogy a végrehajtás kizárólag az elárverezett ingatlan kiürítésére folyik, „pénzkövetelés az ügyben nem áll fenn”.
[19] A Kúria a rendelkezésre álló iratanyag alapján azzal egészítette ki a tényállást, hogy miután a Végrehajtó Iroda megkísérelte az ingatlan kiürítését, 2013. november 7-én az I. rendű felperes és az alperes ügyvezetője – a végrehajtó előtt, jegyzőkönyvbe foglaltan – úgy nyilatkoztak, hogy a birtokba adás megtörtént, az ingatlan kiürítését az alperes nem kéri.
Erre tekintettel a végrehajtó az iratokat irattárba helyezte.
[20] A kiegészített tényállásra is tekintettel a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[21] A Kúria túlnyomórészben egyetértett a jogerős ítélet indokaival is, a helytálló indokokat nem kívánta megismételni, azokra a következőkben csupán utalt, azonban a jogerős ítélet indokolását – elsősorban a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvek kapcsán – az alábbiakban pontosította és kiegészítette:
[22] A perbeli ingatlan tulajdoni lap másolata szerint az alperes valóban eladta az ingatlant, azonban a tulajdonjog átruházása nem feltétlenül jelenti a végrehajtást kérő személyének változását: jogszabály nem tartalmaz erre vonatkozó kötelező rendelkezést, így a végrehajtással érintett ingatlan átruházása esetén a végrehajtást kérő személyének változásához (az örökléstől eltekintve) a végrehajtás alá vont követelés – végrehajtási eljárásra is kiterjedő hatályú – engedményezése szükséges. Nincsen akadálya annak, hogy az eredményes ingatlanárverést követően az ingatlan kiürítésére és birtokba adására folytatódó végrehajtás során az eladó a végrehajtást kérő pozíciójában maradjon (például abban az esetben, ha a vevővel akként állapodott meg, hogy a vevő birtokba bocsátásáról ő gondoskodik).
[23] Az adott esetben döntő jelentősége volt annak, hogy az eredményes ingatlanárveréssel a végrehajtási eljárás befejeződött-e.
[24] A Pp. 366. §-a szerint: ha az adós az ellene elrendelt bírósági végrehajtást sérelmesnek tartja, elsősorban a „nemperes” végrehajtási eljárás keretében kérheti a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását, mégpedig a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 41. §-a és 56. §-a szerint a végrehajtás megszüntetési, illetőleg korlátozási pert akkor indíthatja meg, ha a végrehajtás megszüntetésére (korlátozására) a végrehajtási eljárás keretében nincsen lehetőség.
[25] A Pp. 366. §-a nem ír elő kifejezett időbeli korlátozást arra vonatkozóan, hogy meddig nyújtható be a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti kereset, azonban a per megindításának korlátot szab egyrészt a perindításra feljogosított „adósi” (alperesi oldalon pedig a „végrehajtást kérői”) pozíció megszűnése, másrészt a végrehajtás megszűnésével megszűnik a kereset célja és létjogosultsága, amely a folyamatban levő végrehajtási eljárás megszüntetése (korlátozása) lenne.
[26] Ha tehát a végrehajtási eljárás (az adós teljesítése vagy egyéb ok miatt) ténylegesen befejeződött, a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti per indítása fogalmilag kizárt.
[27] A Vht. 141. § (1) és (2) bekezdései szerint az ingatlant – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – rendszerint árverésen kell értékesíteni, mégpedig a (3) bekezdésben felsorolt kivételektől eltekintve beköltözhető állapotban, az árverési vevő által birtokba vehető módon. E főszabály annak a tényleges jogi helyzetnek az elismerése és megerősítése, amely szerint a tulajdonjog megszűnésével az adósnak nincsen érvényes jogcíme az ingatlan használatára, azt el kell hagynia (természetesen az új tulajdonossal megegyezhet az ingatlan további használatában).
[28] Beköltözhető állapotban történő értékesítés esetén az adós a vele lakó személyekkel együtt köteles az ingatlant elhagyni, ha ezt nem teszi meg, a kiköltözés ugyanazon végrehajtási eljárás keretében kikényszeríthető. Erre vonatkozó előírást a Vht. 154/A. § (1) bekezdése tartalmaz.
[29] A Vht. 154/A. §-ának (1) bekezdéséből következik, hogy az árverési vevő birtokba helyezése és ennek érdekében az adósnak, valamint az adós jogán az ingatlanban lakó személyeknek a kiköltöztetése az ingatlan-végrehajtás foganatosításához tartozó olyan cselekmény, amely a végrehajtási eljárás befejezéséhez szükséges. Ha tehát a pénzkövetelés behajtására irányuló „kielégítési” végrehajtás során ingatlan árverésére kerül sor, az ingatlan birtokba adása az árverési vevő részére a „kielégítési” végrehajtás olyan utócselekménye, amely az ingatlanárverés realizálódásához szükséges, azonban ez az utócselekmény nem maga a „kielégítési” végrehajtás.
[30] Az „utócselekmény"-jelleg következménye, hogy ha az ingatlan árverése eredményre vezetett, a tartozás kiegyenlítésre került, és a végrehajtás csupán az ingatlannak az árverési vevő birtokába adására folytatódik, a bíróságtól végrehajtási perben kizárólag az ingatlan kiürítésére és birtokba bocsátására folytatódó végrehajtás megszüntetése kérhető, a „kielégítési” végrehajtás megszüntetése – annak teljesítéssel történt megszűnése miatt – már nem.
[31] Ilyen esetekben a birtokba bocsátásra irányuló végrehajtás megszüntetése iránti igény általában akkor alapos, ha az igény érvényesítőjének jogcíme van az ingatlan használatára (használati joggal vagy haszonélvezeti joggal rendelkezik stb.); a felperesek azonban az ingatlan használatára alapot adó jogcímre nem hivatkoztak, ezért ilyen jogcímet nem is igazoltak.
[32] Az adott esetben 2011. február 10-én az ingatlanárverés eredményes volt: az alperes jogelődje végrehajtást kérőként, a behajtandó követelés ellenében „átvette” az ingatlant, és tulajdonjoga 2011. július 28-án bejegyzést nyert az ingatlan-nyilvántartásba. A felülvizsgálati kérelem érveivel ellentétben az árverés nem „lakottan”, hanem „beköltözhetően”, de 70%-ra csökkentett árverési vételáron történt.
[33] A felperesek maguk sem vitatták, hogy a „kielégítési” végrehajtás még folyamatban lenne, de a keresetlevél mellékletét képező hagyatékátadó végzésből megállapítható: az árverést követően a felperesek jogelődjének maradt tartozása az alperessel szemben, azonban tekintettel arra, hogy nincsen hagyatéki vagyon – amelyből a hagyatéki tartozás fennmaradt része kielégíthető lenne –, a „kielégítési” végrehajtás befejeződött. A befejeződött „kielégítési” végrehajtás megszüntetésére pedig már nincsen lehetőség abban az esetben sem, ha a végrehajtás alapját képező szerződés érvénytelen volt.
[34] A végrehajtó iroda jegyzőkönyve pedig igazolja, hogy a végrehajtás alá vont ingatlan kiürítése megtörtént, azaz 2013. november 7-én a kiürítés iránti végrehajtási eljárás is befejeződött.
[35] Mindezek szerint nincsen folyamatban végrehajtás, amelynek megszüntetését a felperesek kérhetnék.
[36] Ha az adós a végrehajtás megszüntetését több érvénytelenségi okra alapítottan kérte, a bíróságnak nem kell valamennyi érvénytelenségi okot megvizsgálnia. Ha megállapítható olyan ok, amely miatt a szerződés érvénytelen (és amely miatt a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre), szükségtelen a további érvénytelenségi okok vizsgálata.
[37] Ha viszont a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, a végrehajtást meg kell szüntetni, mert érvénytelen követelésre nem lehet végrehajtási jogot alapítani.
[38] Mindezek szerint a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján – az előbbiekben részletezett indokolásbeli kiegészítéssel, módosítással és pontosítással – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.550/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás