GK ÍH 2015/121.
GK ÍH 2015/121.
2015.09.01.
A behajtási költségátalány a késedelem objektív jogkövetkezményeként jár, azt nem kell külön esedékessé tenni. Jogi természetét tekintve nem önálló tőkekövetelés, hanem járulék. Pusztán erre alapítva tehát nem nyújtható be felszámolási kérelem a Cstv. 27. § (2b) pontja alapján, szükség van ugyanis ehhez a 200 000 forintot meghaladó tőkekövetelésre [Cstv. 27. § (2b) pont; Ptk. 301/A. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező 2014. július 29-én előterjesztett kérelmét – a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítás hiányában – a Cstv. 25. § (1) bekezdés f) pontja alapján, érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
A végzés indokolása szerint a hitelező a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján kérte az adós felszámolásának elrendelését. Kérelmében előadta, hogy a hitelező és az adós között létrejött vállalkozási szerződés alapján kiállított számlák késedelmes megfizetése miatt az adósnak a Ptk. 301/A. § (3) bekezdése alapján összesen 209 329 forint tőke összegben kiegyenlítetlen tartozása keletkezett, melynek megfizetésére az adóst felszólította. Az elsőfokú bíróság a hitelezőt felhívta – egyebek mellett – az adósnak küldött olyan írásbeli fizetési felszólítás csatolására, amit „a fent megjelölt és esedékessé tett teljesítési határidő lejártát követő 20. napon túl és a felszámolási kérelem bírósághoz érkezése előtt bocsátott ki”. A hitelező a hiányokat csak részben pótolta, a fizetési felszólítással kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a követelés a törvény alapján jár, ami a késedelembe esés időpontjához köti a behajtási költségátalány esedékességét. Hivatkozott a 4/2013. számú Polgári jogegységi határozatra, és előadta, hogy a fizetési felszólítással a követelést lejárttá tette.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hitelező egy fizetési felszólítást csatolt, mellyel lejárttá tette az adós felé a követelését, azonban ezt követően nem hívta fel az adóst teljesítésre, így a hitelező nem rendelkezik a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítással, valamint a csatolt fizetési felszólítás nem felel meg a Cstv. 27. § (2c) bekezdésében meghatározott tartalmi követelményeknek sem.
A végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, az adós felszámolásának elrendelését, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítását, továbbá az adósnak a másodfokú eljárás költségeinek viselésére kötelezését kérte.
Kifejtette, hogy a jelen felszámolási eljárásban az adós tartozását – a felek közti vállalkozási szerződéseknek az adós késedelmes teljesítése miatt – a törvény erejénél fogva járó behajtási költségátalány jelenti. Utalt a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdésére, melynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ha a pénztartozással a kötelezett késedelembe esik, a hitelező a pénztartozás ügyleti és késedelmi kamattal emelt összegén felül minden további feltétel nélkül legalább 40 eurónyi behajtási költségátalányt is követelhessen. Ennek alapján – véleménye szerint – a minden további feltétel nélkül fordulat annyit jelent, hogy ez a 40 euró a késedelembe esés napjától esedékesen, külön erre vonatkozó fizetési felszólítás nélkül akkor is megilleti a hitelezőt, ha a késedelembe eső fél önként teljesít. Hangsúlyozta, az irányelv 6. cikkének (2) bekezdése rögzíti, a „tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé”. Megjegyezte, hogy a hivatkozott irányelv rendelkezései kötelezőek a tagállamokra nézve, az irányelvet a Ptk. is átültette a magyar jogba. Hangsúlyozta, hogy a behajtási költségátalány önálló, „sui generis” jogcím, amely az adós szerződésszegéséhez kapcsolódik (szerződésen alapuló tartozás), ahogyan a késedelmi kamat is objektív jogkövetkezménye a fizetési késedelemnek, a törvény erejénél fogva illeti meg a hitelezőt, erre vonatkozó külön fizetési felszólítás nélkül.
A Cstv. 27. § (2c) bekezdését idézve részletesen taglalta, hogy a törvény által megkívánt tartalmi elemek mindegyike szerepel a tárgybeli fizetési felszólításban. A követelés jogcíme a behajtási átalány, a követelés összege 209 329 forint. A követelés megfizetésének határideje – mivel a behajtási költségátalány a késedelmes teljesítés miatt jogszabály erejénél fogva jár – a táblázatban tételesen feltüntetett, a követelés alapjául szolgáló számlánkénti fizetési határidő. A „Felhívom... jelen fizetési felszólítás kézhezvételétől számított nyolc napon belüli ... teljesítésre” szöveg – álláspontja szerint – egyértelműen rögzíti a végső határidőt. Hangsúlyozta, hogy a felszámolási eljárás megindítására való utalást a felszólítás egyértelműen tartalmazza. A 4/2013. Polgári jogegységi határozatban foglaltakra utalva kifejtette, hogy a szerződés megszegéséből eredő követelései értelemszerűen szerződésen alapulnak. Úgy vélte, e körbe tartozik, ha a pénzszolgáltatásra köteles fél részéről fizetési késedelem áll elő, amely az adós vonatkozásában megvalósult. Így – álláspontja szerint – a törvényszék hiánypótlási felhívásában foglaltaknak maradéktalanul eleget tett.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételében a fellebbezés elutasítását – helyesen: a végzés helybenhagyását – kérte.
Előadta, hogy a behajtási költségátalányként felmerült tartozást nem ismerte el, azt mindvégig vitatta. Ennek igazolására csatolta a hitelezőnek írt válaszlevelét, melyben egyértelműen leírta, hogy nem ismeri el a hitelező behajtási költségátalányokra vonatkozó követelésének a jogosságát. Utalt a Cstv. 27. § (2b) bekezdésére, mely szerint akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot. E törvény alapján tehát a számla szerinti tőkekövetelésnek kell elérnie a 200 000 forintot, jelen esetben azonban a hitelező kizárólag olyan összegeket követel (a behajtási költségátalányokat), amelyek járuléknak minősülnek. Az adós nem értett egyet a hitelezőnek azzal az érvelésével sem, mely szerint a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontját nem kell alkalmazni abban az esetben, amennyiben behajtási költségátalányról van szó, ugyanis az a Ptk. alapján jár. A válaszlevelére utalva kifejtette, hogy nem keletkezett a Ptk. alapján kötelezettsége a behajtási költségátalány megtérítésére, ugyanis már a szerződéses tárgyalásoknál jelezte, hogy 30 napos fizetési határidővel tudja a számlák teljesítését vállalni, amit a hitelező el is fogadott. Ezt a határidőt az adós a teljesítéskor nem lépte túl, így még elvi alapja sincs a költségátalány követelésének.
Kiemelte, a hitelező által idézett 3/2014. (helyesen: 4/2013.) számú Polgári jogegységi határozat is kimondja, hogy a felek együttműködési kötelezettsége alapján a szerződésen alapuló egyéb – a nem szerződésszerű teljesítésből, illetve a szerződés megszűnéséből eredő – követelések érvényesítésének is az a feltétele, hogy a jogosult hitelező a követelését a kötelezett adós tudomására hozza, a szerződésben nem rögzített követelésének megismerését lehetővé tegye. Álláspontja szerint tehát a hitelező csak akkor küldheti el az adós számára a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítást – amelynek kézhezvétele után az adós nem vitathatja a hitelező követelését – ha az adóssal a megfelelő tartalmú számlát, vagy legalább a követelés ténybeli alapját, jogcímét, összegét és teljesítési határidejét tartalmazó fizetési felhívást bizonyíthatóan közölte, és letelt az adós számára a követelés vitatására nyitva álló határidő. Úgy vélte, az adós nem számolható fel egy olyan követelés miatt, amely korábban számára nem vált ismertté.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján érdemben helytálló határozatot hozott, amikor a hitelező kérelmét érdemi vizsgálat nélkül utasította el. A hitelező a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság helytálló döntésének a megváltoztatására.
A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint egy adós fizetésképtelenségét a bíróság akkor állapítja meg, ha az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 20 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette. A (2c) bekezdés értelmében a fizetési felszólításnak tartalmaznia kell legalább a követelés jogcímét, összegét, megfizetésének határidejét. A fizetési felszólításban meg kell határozni azt a végső határidőt is, amelynek eredménytelen elteltét követően a hitelező meg kívánja indítani a felszámolási eljárást vagy egyéb jogi úton kívánja érvényesíteni a követelését. A Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 164. § (1) bekezdésére és a Cstv. 24. § (1) bekezdésére figyelemmel az adós fizetésképtelenségét a hitelezőnek, a fizetésképtelenség hiányát pedig az adósnak kell bizonyítania.
Nem értett egyet a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, mely szerint az adós a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti fizetési felszólítása azért nem fogadható el joghatályos fizetési felszólításnak, mert a hitelezőnek a felhívást megelőzően esedékessé kellett volna tennie a követelését.
A jogi képviselővel eljáró hitelező a követelésének a jogcímeként a Ptk. 301/A. § (3) bekezdésébe a 2013. évi XXXIV. törvény 14. § (3) bekezdésével 2013. július 1-jétől beillesztett – a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló a 2011/7/EU irányelv (továbbiakban: Ie.) 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott – behajtási költségátalányt jelölte meg. A Ptk. 301/A. § (3) bekezdése szerint, ha a kötelezett késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére legalább 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama szerint megfelelő forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. Az e bekezdésben foglaltaktól eltérő kikötés semmis.
Hasonlóan rendelkezik a Polgári törvénykönyvről szóló hatályos 2013. évi V. törvény 6:155. § (2) bekezdése is. Eszerint, ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére 40 eurónak a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos deviza-középárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt 40 eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis.
Az Ie. kifejezetten tartalmazza [6. cikk (2) bekezdés], hogy a behajtási költségátalányt fizetési felszólítás nélkül is meg kell fizetni. Az a késedelem bekövetkezésekor – amikor a kötelezettnek a tartozását meg kellett volna fizetnie – ipso iure esedékessé válik, tehát nincs szükség annak külön esedékessé tételére. Összege független attól, hogy a kötelezettnek milyen mértékű pénztartozás késedelmes megfizetése miatt kell azt megfizetnie, és a késedelem időtartamától is. Abban az esetben is követelhető, ha a jogosultnak tételesen kimutatható behajtási költsége nem keletkezett, és – a késedelmi kamathoz hasonlóan – attól függetlenül érvényesíthető, hogy a kötelezett felróhatóan esett-e késedelembe, illetve a késedelmét kimentette-e. Azt a törvény kifejezett rendelkezésére tekintettel szerződésben – a késedelmes fizetést megelőzően – elengedni, kizárni nem lehet, 40 eurónál alacsonyabb összeg nem lehet, és a késedelmi kamat összegén felül érvényesíthető. A jogszabály célja e rendelkezéssel a fizetési fegyelem erősítése volt.
Alappal hivatkozott tehát a hitelező arra, hogy a behajtási költségátalány a törvény alapján a kötelezett késedelmes fizetésének jogkövetkezményeként, a késedelmi kamathoz hasonlóan, a késedelem objektív jogkövetkezményeként jár, és nem kell azt külön esedékessé tenni.
Tévedett azonban, amikor önálló tőkekövetelésnek tekintette az igényét. A behajtási költségátalány célja az Ie. szerint az, hogy „a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé”, a behajtási költségátalány tehát jogi természetét tekintve nem önálló tőkekövetelés, hanem járulék, mint a behajtási költség általában. Az adós pedig alappal hivatkozott az észrevételében a Cstv. 27. § (2b) bekezdésére, mely szerint a (2) bekezdés a)-b) pontja esetében akkor nyújtható be az adós felszámolása iránti kérelem, ha a követelés összege (kamatok és járulékok nélkül számítva) meghaladja a 200 000 forintot. Ebből pedig az következik, hogy a hitelező csak akkor kezdeményezheti az adósa felszámolását, ha van legalább 200 001 forint tőkekövetelése. A törvény tehát a tőketartozás kiegyenlítését követően fennmaradt kamat és járulékkövetelés fennállása esetére nem teszi lehetővé az adóssal szembeni felszámolás kezdeményezését. A Cstv. 25. § (1) bekezdés h) pontja pedig kimondja, hogy a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból elutasítja, ha a 27. § (2b) bekezdése szerinti feltétel nem teljesül. Ebben az esetben sem marad azonban eszköz nélkül a jogosult, mivel a polgári jog általános szabályai szerint érvényesítheti jogos igényét a kötelezettel szemben.
A kifejtettekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján – a fenti indokolásbeli módosítással – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.45.099/2014/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás