122/2015. (V. 26.) Korm. rendelet

1. A FŰTÉS ÉS A HŰTÉS ÁTTEKINTÉSE

1.1. Fűtési és hűtési igényt becsült hasznos energiaként GWh/év-ben kifejezve ágazatonkénti végsőenergia-fogyasztásként a következő végfelhasználók szerint elhatárolva:

1.1.1. háztartások;

1.1.2. szolgáltatások;

1.1.3. ipar;

1.1.4. bármely más, az összes nemzeti hasznos fűtési és hűtési igény több mint 5%-át fogyasztó ágazat.

1.2. Az 1.1. szerinti energia végfelhasználók fűtési és hűtési igényeinek kielégítéséhez szükséges hőenergia-mennyiséget végsőenergia-fogyasztásként a rendelkezésre álló legfrissebb adatokkal kell meghatározni.

1.3. A fűtés és hűtés jelenlegi energiafelhasználásának meghatározása, az 1.3.1.1. pont végfelhasználóit érintően legalább becslése.

1.3.1. Az 1.1. pontban említett végfelhasználók esetében technológia szerinti bontásban a rendelkezésre álló legfrissebb adatok felhasználásával GWh/év-ben kifejezve, lehetőség szerint különbséget téve a fosszilis és a megújuló energia között:

1.3.1.1. helyi ellátású lakó- és szolgáltatási területeken az alábbi műszaki megoldásokkal:

1.3.1.1.1. csak hőt termelő kazánok;

1.3.1.1.2. nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés;

1.3.1.1.3. hőszivattyúk;

1.3.1.1.4. egyéb helyi technológiák és források;

1.3.1.2. helyi ellátású nem lakó- és szolgáltatási területeken az alábbi műszaki megoldásokkal:

1.3.1.2.1. csak hőt termelő kazánok;

1.3.1.2.2. nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés;

1.3.1.2.3. hőszivattyúk;

1.3.1.2.4. az 1.3.1.1. és 1.3.1.2. pontba nem tartozó helyi technológiák és források;

1.3.1.3. nem helyi ellátású végfelhasználás az alábbi műszaki megoldásokkal:

1.3.1.3.1. nagy hatásfokú kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés;

1.3.1.3.2. hulladékhő;

1.3.1.3.3. egyéb technológiák és források.

1.3.2. Hulladékhő vagy hulladék hűtőenergia előállítására szolgáló létesítmények azonosítása és azok lehetséges fűtési vagy hűtési potenciálja GWh/év-ben kifejezve:

1.3.2.1. a több mint 50 MW teljes bemenő hőteljesítményű hőenergia-termelő létesítmények, amelyek hulladékhőt képesek termelni, vagy utólagosan erre a célra átalakíthatók;

1.3.2.2. a több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű, kapcsolt hő- és villamosenergia-termelő létesítmények, amelyek az EED I. melléklet II. részében felsorolt technológiákat alkalmaznak;

1.3.2.3. hulladékégető művek;

1.3.2.4. az 1.3.2.1. és az 1.3.2.2. pontban meghatározott létesítményektől eltérő, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű megújulóenergia-létesítmények, amelyek megújuló forrásokból származó energia felhasználásával fűtenek vagy hűtenek;

1.3.2.5. olyan, több mint 20 MW teljes bemenő hőteljesítményű ipari létesítmények, amelyek képesek hulladékhőt előállítani.

1.3.3. A megújuló energiából és a hulladékhőből vagy hulladék hűtőenergiából származó energia részaránya a távfűtési és -hűtési ágazatban az elmúlt 5 évben, az (EU) 2018/2001 irányelvvel összhangban.

1.3.4. A megújuló energiaforrásokon alapuló hűtés mennyisége az (EU) 2018/2001 irányelv 35. cikkének megfelelően kerül meghatározásra, a hűtéshez és távhűtéshez felhasznált megújuló energia mennyiségének kiszámításához használt módszer (EU) 2018/2001 irányelv alapján történő meghatározását követően. Az (EU) 2018/2001 irányelv szerinti módszertan kidolgozásáig a megfelelő nemzeti módszertan is alkalmazható.

1.4. Az ország területét ábrázoló térkép az alábbi információk megjelölésével, megőrizve a védett üzleti és egyéb adatokat:

1.4.1. a fűtési és hűtési igény által érintett területek az 1.1. pont elemzése alapján – egységes kritériumok alkalmazásával – a települések és a konurbációk energiaintenzívebb területeinek megjelenítése;

1.4.2. az 1.3.2. pontban meghatározott meglévő fűtési és hűtési elosztópontok, valamint a távhőtovábbító létesítmények megjelenítése.

1.5. A fűtés és hűtés energia igényének előrejelzése a következő 30 évre, GWh-ban kifejezve, figyelembe véve mindenekelőtt a következő 10 évre vonatkozó előrejelzéseket, az igények változását az épületekben és az ipar különböző ágazataiban, továbbá a keresletszabályozásra vonatkozó szakpolitikák és stratégiák ösztönző hatását.

2. CÉLKITŰZÉSEK, STRATÉGIÁK ÉS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK

2.1. A fűtés és hűtés hatékonnyá tétele révén Magyarország tervezett hozzájárulásának meghatározása az energiaunió öt dimenzióival kapcsolatos nemzeti célkitűzésekhez és hozzájárulásokhoz az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. december 11-i (EU) 2018/1999 európai parlament és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Energiaunió rendelet) 3. cikk (2) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint, különös tekintettel az Energiaunió rendelet 4. cikk b) pont 1–4. alpontjára és 15. cikk (4) bekezdés b) pontjára, meghatározva azokat az elemeket, amelyek kiegészítik az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveket.

2.2. Az Energiaunió rendelet 3., 20., 21. cikkével és 27. cikk a) pontjával összhangban benyújtott aktuális jelentésben ismertetett meglévő szakpolitikák és intézkedések általános bemutatása.

3. A FŰTÉSI ÉS HŰTÉSI HATÉKONYSÁG GAZDASÁGI POTENCIÁLJÁNAK ELEMZÉSE

3.1. A különböző fűtési és hűtési technológiákban rejlő gazdasági potenciálra vonatkozó elemzést az ország egész területére kiterjedően, az EED 14. cikk (3) bekezdésében említett költség-haszon elemzés segítségével kell elvégezni, meghatározva a hatékonyabb, valamint megújuló energián alapuló fűtési és hűtési technológiák alternatív forgatókönyveit, lehetőség szerint különbséget téve a fosszilis és a megújuló forrásokból származó energia között. A gazdasági potenciál elemzésben GWh-ban meg kell adni az egyes elemzett technológiák által évente előállítható energia mennyiségét. Az energiarendszeren belüli korlátokat és kapcsolatokat is figyelembe kell venni a gazdasági potenciál elemzésben. A gazdasági potenciál elemzés a technológiák vagy rendszerek szokásos típusainak működését jellemző – feltételezéseken alapuló – modelleket is felhasználhat.

3.1.1. A gazdasági potenciál elemzésben a következő technológiákat kell figyelembe venni:

3.1.1.1. ipari hulladékhő és hulladék hűtőenergia;

3.1.1.2. hulladékégetés;

3.1.1.3. nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés;

3.1.1.4. nagy hatásfokú kapcsolt energiatermeléshez használt megújuló energiaforrás, különös tekintettel a geotermikus energiára, a termikus napenergiára és a biomasszára;

3.1.1.5. hőszivattyúk;

3.1.1.6. a meglévő távfűtési hálózatok hő- és hűtőenergia-veszteségének csökkentése.

3.2. A gazdasági potenciál elemzésnek a következő elemeket kell tartalmaznia:

3.2.1. Megfontolások:

3.2.1.1. Az EED 14. cikk (3) bekezdése szerinti – társadalmi-gazdasági és környezeti tényezőket is figyelembe vevő – költség-haszon elemzésnek tartalmaznia kell egy gazdasági értékelést, ami kiterjed a 2018/2001 irányelv 15. cikk (7) bekezdésében említett értékelésre is, valamint egy, a projektek befektetők szempontjából történő értékelése céljából végzett pénzügyi elemzést. Mind a gazdasági, mind a pénzügyi elemzésnek a nettó jelenértéket kell értékelési kritériumként figyelembe vennie.

3.2.1.2. Az alapforgatókönyvnek kiindulópontként kell szolgálnia, és figyelembe kell vennie az átfogó értékelés összeállításának idején meglévő szakpolitikákat, továbbá támaszkodnia kell az 1.1–1.5. pont és 2.2. pont szerint gyűjtött adatokra. Az alapforgatókönyv összeállításánál azon szakpolitikákat kell figyelembe venni, amelyek az átfogó értékelés elkészítési határidejét megelőző év végét megelőzően fogadtak el.

3.2.1.3. Az alapforgatókönyv alternatív forgatókönyveinek figyelembe kell venniük az Energiaunió rendelet energiahatékonyságra és megújuló energiára vonatkozó célkitűzéseit. Az egyes forgatókönyveknek az alapforgatókönyvhöz illeszkedve az alábbi elemeket kell tartalmazniuk:

3.2.1.3.1. a vizsgált technológiákban rejlő gazdasági potenciált a nettó jelenérték mint kritérium alkalmazásával;

3.2.1.3.2. az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését;

3.2.1.3.3. évi primerenergia-megtakarítást GWh-ban;

3.2.1.3.4. a megújuló energiaforrások arányára gyakorolt hatást a nemzeti energiaszerkezetben.

3.2.1.4. A technikai, pénzügyi okokból vagy a nemzeti szabályok miatt nem megvalósítható forgatókönyveket a költség-haszon elemzés korai szakaszában ki lehet zárni, ha ez körültekintő, pontos és jól dokumentált megfontolások alapján indokolt.

3.2.1.5. A forgatókönyveken alapuló értékelésnek és a döntéshozatalnak figyelembe kell vennie az energiaellátás megnövekedett rugalmasságából és a villamosenergia-hálózatok optimálisabb működéséből eredő energiamegtakarítást, a költségeket, beleértve a csökkentett infrastrukturális beruházásokból adódóan elkerült költségeket és az így keletkező megtakarításokat.

3.2.2. Költségek és hasznok

3.2.2.1. A 3.2.1. pontban említett költségek és hasznok legalább az alábbi elemeket foglalják magukban:

3.2.2.1.1. Hasznok:

3.2.2.1.1.1. kibocsátás értéke a felhasználó számára (fűtés, hűtés és villamos energia);

3.2.2.1.1.2. a lehetséges mértékű külső hasznok, különös tekintettel a környezeti, az üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos, továbbá az egészségügyi és biztonsági hasznokra;

3.2.2.1.1.3. valószínűsíthető munkaerőpiaci hatások, energiabiztonság és versenyképesség.

3.2.2.1.2. Költségek:

3.2.2.1.2.1. a létesítmények és felszerelések állóeszköz-beruházási költségei;

3.2.2.1.2.2. a kapcsolódó energiahálózatok állóeszköz-beruházási költségei;

3.2.2.1.2.3. változó és rögzített műveleti költségek;

3.2.2.1.2.4. energiaköltségek;

3.2.2.1.2.5. valószínűsíthető környezeti, egészségügyi és biztonsági költségek;

3.2.2.1.2.6. valószínűsíthető munkaerőpiaci, energiabiztonsági költségek, valamint a versenyképességre gyakorolt hatás.

3.2.3. Az alapforgatókönyv szempontjából releváns forgatókönyvek:

3.2.3.1. Az alapforgatókönyvvel kapcsolatban az összes releváns forgatókönyvet figyelembe kell venni, különös tekintettel a hatékony egyedi fűtés és hűtés szerepére.

3.2.3.2. A költség-haszon elemzés egy projekt értékelésére vagy egy projektcsoportra terjed ki a tágabb helyi, regionális vagy nemzeti értékelés szintjén annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani az alapforgatókönyvhöz képest leginkább költséghatékony és legkedvezőbb fűtési vagy hűtési megoldást a vizsgált földrajzi terület számára.

3.2.3.3. Az EED 14. cikke szerinti költség-haszon elemzés elvégzésért felelős szerv módszertant és eljárást dolgoz ki a gazdasági elemzésre kiterjedően.

3.2.4. Határok és integrált megközelítés:

3.2.4.1. A vizsgált földrajzi egységnek jól meghatározott földrajzi területet kell lefednie.

3.2.4.2. A költség-haszon elemzésben figyelembe kell venni a rendszeren és a földrajzi határon belüli valamennyi rendelkezésre álló centralizált vagy decentralizált kínálati erőforrást, beleértve a 3.1.1. pont szerinti technológiákat, valamint a fűtési és hűtési igények trendjét és jellemzőit.

3.2.5. Feltételezések:

3.2.5.1. A költség-haszon elemzések céljára feltételezések dolgozhatók ki, amelyek a főbb input és output tényezők áraira és a diszkontrátára vonatkoznak.

3.2.5.2. A gazdasági elemzésben a nettó jelenérték kiszámításához használt diszkontrátát az általánosan alkalmazott irányszám, ennek hiányában az Európai Unió által alkalmazott irányszám figyelembevételével kell kiválasztani.

3.2.5.3. A gazdasági elemzésben nemzeti, európai vagy nemzetközi energiaár-alakulási előrejelzéseket kell használni, ha indokolt nemzeti vagy regionális összefüggésbe helyezve.

3.2.5.4. A gazdasági elemzésben alkalmazott áraknak tükrözniük kell a társadalmi-gazdasági költségeket és hasznokat. A külső költségeket – különös tekintettel a környezeti és egészségügyi hatásokra – a lehető legnagyobb mértékben a vonatkozó piaci árra vagy az európai vagy nemzeti szabályozásra tekintettel kell meghatározni.

3.2.6. Érzékenységi elemzés: egy projekt vagy projektcsoport költségeinek és hasznainak értékeléséhez érzékenységi elemzést is végezni kell. Az érzékenységi elemzésnek olyan – az energiaárakra, a keresleti szintekre, a diszkontrátákra és egyéb tényezőkre vonatkozó – változó tényezőkön kell alapulnia, amelyek jelentős hatással vannak a számítások eredményére.

4. POTENCIÁLIS ÚJ-STRATÉGIÁK ÉS SZAKPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK

4.1. A 3.1. és 3.2. ponttal összhangban azonosított gazdasági potenciál kiaknázására irányuló, a célállapotot is bemutató jogalkotási koncepciókat és szakpolitikai intézkedéseket kell megfogalmazni, melyeknek be kell mutatnia azokat a finanszírozási – az alábbiak szerint részletezett – intézkedéseket és programokat, ami az átfogó értékelés időszakában elfogadható anélkül, hogy az sértené az állami támogatási rendszerek követelményeit:

4.1.1. az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése;

4.1.2. évi primerenergia-megtakarítás GWh-ban;

4.1.3. a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés arányára gyakorolt hatás;

4.1.4. a megújuló energiaforrások arányára gyakorolt hatás a nemzeti energiaszerkezetben a fűtési és hűtési ágazat vonatkozásában;

4.1.5. összefüggések a nemzeti pénzügyi programozással és a költségmegtakarításokkal az központi költségvetés és a piaci résztvevők számára;

4.1.6. az esetleges állami támogatási intézkedésekre vonatkozó becslés, a vonatkozó éves költségvetéssel és a potenciális támogatási elem meghatározásával.

1. Ha a tervekben csak villamos energiára épülő létesítmény vagy egy hővisszanyerést nem alkalmazó létesítmény szerepel, akkor össze kell vetni a tervezett létesítményeket vagy a tervezett felújítást egy olyan azonos létesítménnyel, amely azonos mennyiségű villamos energiát vagy technológiai hőt termel, de visszanyeri a hulladékhőt, továbbá a hőt nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés, illetve a távfűtési hálózatok, távhűtési hálózatok segítségével biztosítja.

2. Az értékelésnek egy adott földrajzi határon belül – racionális lehetőségeket, így a technikai megvalósíthatóságot és a távolságot szem előtt tartva – figyelembe kell vennie a tervezett létesítményt és valamennyi megfelelő létező vagy potenciális hőkeresleti pontot, amelyet a létesítmény el tud látni.

3. A rendszerhatárt úgy kell megállapítani, hogy abba beletartozzon a tervezett létesítmény és a hőterhelés, így az épület és az ipari folyamat. Ezen a rendszerhatáron belül a hőenergia- és a villamosenergia-ellátás teljes költségét mindkét esetre meg kell határozni és össze kell hasonlítani.

4. A hőterhelésbe bele kell tartoznia a létező hőterheléseknek, így az ipari létesítményeknek vagy egy létező távfűtési rendszernek. Városi térségekben az olyan hőterhelésnek és költségnek is bele kell tartoznia, amely akkor áll fenn, ha egy épületcsoportot vagy egy városrészt új távfűtési rendszerrel látnak el, illetve új távfűtési rendszerre kapcsolnak.

5. Az intézményi szintű költség-haszon elemzést a tervezett létesítmény és az összehasonlított létesítmény azon ismertetésére kell építeni, amely kiterjed a hő- és villamosenergia-kapacitásra, adott esetben a tüzelőanyag típusára, a tervezett használatra, valamint a tervezett éves üzemóraszámra, az elhelyezkedésre és a villamosenergia- és hőigényre.

6. Az összehasonlítás céljára figyelembe kell venni a hőenergia-igényt és a közelben lévő hőkeresleti pontok által alkalmazott fűtés- és hűtéstípusokat. Az összehasonlításnak ki kell terjednie a tervezett és az összehasonlított létesítményhez kapcsolódó infrastrukturális költségre is.

7. Az intézményi szintű költség-haszon elemzéseknek tartalmazniuk kell egy, a létesítménybe történő beruházásból és a létesítmény működéséből származó, a tényleges pénzforgalmi tranzakciókat tükröző pénzügyi elemzést is tartalmazó gazdasági elemzést.

1. A végfelhasználási energiamegtakarítás számítási alapját képező energiamennyiség megállapításakor a bázisévekben értékesített energiamennyiségből részben vagy teljesen kihagyható a közlekedésben felhasznált energiavolumen.

2. A végfelhasználási energiamegtakarítás számítási alapját képező energiamennyiség megállapításakor a bázisévekben értékesített energiamennyiségből részben vagy teljesen kihagyható az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítés-megosztási határozat végrehajtásában történő részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény 1. mellékletében felsorolt tevékenységek során felhasznált energiavolumen.

3. A végfelhasználási energiamegtakarítás mértékének kiszámításakor a számítás elvégezhető a

4. A végfelhasználási energiamegtakarítás mértékébe beszámítható az energiaátalakítási, -szállítási és -elosztási ágazatban – ezen belül a hatékony távfűtési és távhűtési infrastruktúra terén – az energiahatékonyságról szóló törvényben, valamint a végrehajtására kiadott rendeletekben meghatározott követelmények végrehajtásának eredményeként elért energiamegtakarítás mennyisége.

5. A végfelhasználási energiamegtakarítás mértékébe beszámítható a 2008. december 31. óta újonnan végrehajtott és 2020-ban még hatással bíró egyedi fellépésekből származó, mérhető, ellenőrizhető energiamegtakarítás mennyisége.

6. A 2–5. pont alkalmazásával a végfelhasználási energiamegtakarítás mértéke legfeljebb 25%-kal csökkenthető.

2. Indokolt esetben eltérő átváltási tényezők is alkalmazhatók.

(*) 93% metán.

(**) Indokolt esetben eltérő %-os nedvességtartalom és átváltási tényezők is alkalmazhatók.

(***) Akkor alkalmazandó, ha az energiamegtakarítást a primer energia viszonylatában számítják ki a végsőenergia- fogyasztáson alapuló, alulról építkező módszer alkalmazásával. A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítás esetében alapértelmezett 2,1-es együttható alkalmazható.

1. Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 13. § (1) bekezdés b)-h) pontja szerinti szakpolitikai intézkedéssel megvalósuló energiamegtakarítás kiszámításához a kötelezett fél, a résztvevő, a megbízott fél vagy a végrehajtó hatóság az alábbi módszerek egyikét alkalmazhatja:

1.1. Várható energiamegtakarítás, hasonló létesítményekben végrehajtott

korábbi, függetlenül ellenőrzött energiafejlesztések eredményeire tett hivatkozással. Az általános megközelítés „előzetes” megközelítésnek minősül.

1.2. Mért megtakarítás, amikor az intézkedés vagy intézkedéscsomag megvalósítása nyomán elért megtakarítást úgy kell meghatározni, hogy rögzítésre kerül az energiafelhasználás tényleges csökkenése, kellően figyelembe véve olyan tényezőket, mint az addicionalitás, a kihasználtság, a termelési szintek és az időjárás, amelyek befolyásolhatják a fogyasztást. Az általános megközelítés „utólagos” megközelítésnek minősül.

1.3. Nagyságrendi megtakarítás, ahol a megtakarítások műszaki becslését alkalmazzák. Ez a megközelítés akkor alkalmazható, amikor nehéz vagy aránytalanul költséges megbízható mért adatokat megállapítani.

1.4. Felmérésen alapuló megtakarítás, ahol a fogyasztók részéről a tanácsokra, a tájékoztató kampányokra, a címkézési vagy tanúsítási rendszerekre vagy az okos mérésre adott reakciókat mérik fel. Ez a megközelítés a fogyasztói magatartás változásából fakadó megtakarítások esetében alkalmazható, nem használható a létesítmény fizikai jellemzőiből adódó megtakarításokra.

2.¹¹⁴ Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 13. § (1) bekezdés b)–h) pontja szerinti szakpolitikai intézkedéssel megvalósuló energiamegtakarítás megállapításakor a kötelezett fél, a részt vevő, a megbízott fél vagy a végrehajtó hatóság a következő elveket köteles alkalmazni:

2.1. Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 1. § 24c. pontja szerinti lényeges hozzájárulásnak hozzá kell járulnia a szóban forgó egyéni fellépéshez, azaz egyértelműen a minimális hatást meghaladó hatást kell gyakorolnia a végső felhasználó egyéni fellépés mellett hozott döntésére (a továbbiakban: lényegességi kritérium).

2.1.1. A lényeges hozzájárulás keretében kifejtett hatás akkor haladja meg a minimális szintet, ha anélkül a végső felhasználó egyéni fellépés mellett hozott döntése elmaradt volna, azaz a végső felhasználó vagy nem is tervezett volna energiahatékonysági beruházást végrehajtani, vagy a tervezett energiahatékonysági beruházást pénzügyi forrás, vagy technikai segítség hiányában nem tudta volna, vagy csak késedelmesen tudta volna megvalósítani (pl. korai csere). Egyéb lényeges hozzájárulás hiányában az elért energiamegtakarítás szempontjából nem tekintendő a kötelezett részéről történő lényeges hozzájárulásnak, ha az energiamegtakarítást eredményező egyéni fellépést az váltja ki, hogy a kötelezett előírja a végső felhasználó részére energiamegtakarítás elérését az energiamegtakarítási kötelezettséghez kapcsolódóan felmerült költségek végső felhasználóra történő áthárításának alternatívájaként, valamint az sem, ha az energiahatékonysági beruházás fedezésére a korábban a végső felhasználó által megfizetett ilyen jellegű bevétel nyújt fedezetet.

2.1.2. A kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgáz kibocsátás-csökkentésekről szóló (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében hozott intézkedések lényegesnek tekinthetők, de igazolni kell, hogy ellenőrizhető, és mérhető vagy felbecsülhető energiahatékonysági javulást eredményeznek.

2.1.3. Az alternatív szakpolitikai intézkedés keretében kidolgozott finanszírozási rendszerek esetében a támogatás összegének jelzése nem elegendő a lényegesség igazolására, mert ez önmagában nem bizonyítja, hogy a támogatások hatással voltak a végső felhasználók beruházási döntéseire.

2.1.4. A lényeges hozzájárulást kifejtő személynek igazolnia kell az egyéni fellépéshez történő lényeges hozzájárulást.

2.1.5. A fentiek figyelembevételével az energiahatékonysági kötelezettségi rendszerben lényeges hozzájárulásnak tekintendők különösen, de nem kizárólag az alábbi típusú hozzájárulások:

2.1.6. A lényeges hozzájárulást különösen, de nem kizárólag az alábbi dokumentumokkal kell igazolni a hozzájárulás jellegéből következő értelemszerű eltérésekkel:

2.1.7. Az alternatív szakpolitikai intézkedések lényegesnek tekintendők, amennyiben azok jelen kormányrendelettel összhangban vannak kidolgozva, és a várható ok-okozati láncolatok az intézkedés bevezetésétől a fellépések célcsoport(ok) általi végrehajtásáig ismertetve vannak.

2.2. Az energiamegtakarításról bizonyítani kell, hogy többletmegtakarítás ahhoz képest, amelyre mindenképpen sor került volna, függetlenül a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek vagy a végrehajtó hatóság tevékenységétől. Annak meghatározásához, hogy mely megtakarítások jelenthetők be többletmegtakarításként, figyelembe kell venni, hogy az adott szakpolitikai intézkedés hiányában hogyan alakulna az energiafogyasztás és -kereslet az energiafogyasztási trendek, a fogyasztói magatartás változása, a műszaki fejlődés, valamint az uniós és nemzeti szinten végrehajtott egyéb intézkedések által okozott változások tükrében (a továbbiakban: addicionalitási kritérium).

2.3. A kötelező erejű uniós jog végrehajtásából származó energiamegtakarítások olyan megtakarításnak tekintendők, amelyekre mindenképpen sor került volna, ezért azokat nem lehet energiamegtakarításként bejelenteni. Ezen követelménytől eltérve, az épület határoló szerkezetek energetikai korszerűsítéséből és a kombinált épületkorszerűsítésből származó megtakarítások bejelenthetők energiamegtakarításként, amennyiben teljesül az addicionalitási és lényegességi kritérium.

2.4. Energiamegtakarítás akkor írható jóvá, ha az meghaladja az alábbi szinteket:

2.4.1. a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló, 2009. április 23-i 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek CO₂-kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról szóló, 2011. május 11-i 510/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtását követő uniós kibocsátási követelmények az új személygépkocsik és az új könnyű haszongépjárművek számára;

2.4.2. az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezési kötelezettségeinek előírásáról, valamint forgalomba hozatalának és megfelelőségértékelésének általános feltételeiről szóló 65/2011. (IV. 15.) Korm. rendelet alapján az egyes energiával kapcsolatos termékek piacról való kivonásával kapcsolatos követelmények.

2.5. A termékek, berendezések, közlekedési rendszerek, járművek és üzemanyagok, épületek és épületelemek, folyamatok vagy piacok energiahatékonysági szintjének növelését ösztönző célú szakpolitikák megengedettek.

2.6. A kis léptékű, fogyasztásközeli megújulóenergia-technológiák épületekbe való beépítését vagy épületekre való felszerelését támogató intézkedéseket figyelembe lehet venni az energiamegtakarítási kötelezettség teljesítése tekintetében, feltéve, hogy ellenőrizhető, és mérhető vagy becsülhető energiamegtakarítást eredményeznek. A megtakarítások kiszámításának meg kell felelnie az e mellékletben foglalt követelményeknek.

2.7. A hatékonyabb termékek és járművek elterjedésének felgyorsítására irányuló szakpolitikák tekintetében teljes jóváírás igényelhető, feltéve, hogy az említett elterjedés bizonyítottan a termék vagy a jármű átlagos várható élettartamának lejárta előtt valósul meg, vagy azt megelőzően, hogy a terméket vagy a járművet normál esetben lecserélnék, és az energiamegtakarítást a lecserélendő termék vagy jármű átlagos várható élettartamának lejártáig tartó időszakra jelentik be.

2.8. Az energiahatékonysági intézkedések elterjedésének előmozdítása terén gondoskodni kell a termékekre, szolgáltatásokra és az intézkedések végrehajtására vonatkozó minőségi előírások fenntartásáról, továbbá ha nincsenek ilyen előírások, gondoskodni kell azok bevezetéséről és nyilvánosságra hozataláról. Amennyiben az ilyen előírások bevezetésének jogszabályi háttere nem biztosított, az intézkedés energiamegtakarításként nem számolható el.

2.9. A régiók közötti éghajlati eltérések figyelembevétele érdekében az energiamegtakarítás mértéke hozzáigazítható egy standard értékhez, vagy a különböző megtakarítások egyeztethetőek a régiók közötti hőmérsékleti ingadozással.

2.10. A piacok energiahatékonysági szintjének növelését ösztönző célú intézkedések közül az az energiahatékonysági beruházások költségei miatti vagy más, a felhasználó és a kötelezett kereskedő megállapodása következtében előálló energiaegységár-növekmény energiamegtakarítása elszámolható, amely az energia végső felhasználói fogyasztásának csökkentését eredményezi.

2.11. Az energiamegtakarítás kiszámítása során figyelembe kell venni az intézkedés élettartamát és azt, hogy idővel milyen arányban csökkennek a megtakarítások. Ezt a számítást az egyes egyéni fellépés által a végrehajtási időpont és 2030. december 31. között elért megtakarítás összeadásával kell elvégezni. Ehelyett alkalmazható más olyan, az integrált nemzeti energia- és klímatervben rögzített módszer is, amely a becslések szerint legalább ugyanolyan teljes megtakarítás-mennyiséget eredményez. Más módszer használata esetén az adott módszerrel kiszámított energiamegtakarítás teljes mennyisége nem haladhatja meg az egyes egyéni fellépések által a végrehajtásuk időpontja és 2030. december 31. között elért megtakarítás összegét.

3.¹¹⁵ Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 13. § (1) bekezdés a)–g) pontja szerinti szakpolitikai intézkedéseket az alábbi követelmények figyelembevételével kell kidolgozni:

3.1. a szakpolitikai intézkedéseknek és az egyéni fellépéseknek ellenőrizhető végfelhasználási energiamegtakarítást kell eredményeznie;

3.2. az esettől függően az egyes részt vevő felek, megbízott felek vagy a végrehajtó állami hatóság felelősségét egyértelműen meg kell határozni;

3.3. az elért vagy az elérendő energiamegtakarítást átlátható módon kell meghatározni;

3.4. a szakpolitikai intézkedések által előírt vagy elérendő energiamegtakarítás mennyiségét végsőenergia-felhasználásban kell meghatározni, a 6. melléklet szerinti átváltási tényezők figyelembevételével;

3.5. az energiamegtakarítás kiszámítása során a jelen mellékletben meghatározott módszereket és elveket kell alkalmazni;

3.6. éves jelentést kell készíteni és közzétenni a megbízott felek, a részt vevő felek és a végrehajtó hatóságok által elért energiamegtakarításról és az energiamegtakarítás terén érvényesülő éves tendenciákkal kapcsolatos adatokról;

3.7. az eredményeket nyomon kell követni, és megfelelő intézkedéseket kell hozni, ha az előrehaladás nem kielégítő;

3.8.¹¹⁶ olyan ellenőrzési rendszert kell létrehozni, amely magában foglalja az energiahatékonyság-javítási intézkedések egy statisztikailag jelentős részének független ellenőrzését is;

3.9. az egyéni fellépésből származó energiamegtakarítást nem jelentheti be egynél több fél;

3.10. a részt vevő fél, a megbízott fél vagy a végrehajtó hatóság tevékenységeinek meg kell felelnie az addicionalitási és lényegességi kritériumnak a bejelentett energiamegtakarítás elérésében;

3.11. a szakpolitikai intézkedésként meghatározott, energiára és szén-dioxidra kivetett adóra a 3.8. pont nem alkalmazandó.

4. Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 13. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szakpolitikai intézkedéssel megvalósuló energiamegtakarítás megállapításakor a kötelezett fél, a részt vevő, a megbízott fél vagy a végrehajtó hatóság a következő elveket köteles alkalmazni:

4.1. az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv vagy a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvben előírt, a tüzelő-, fűtő- és üzemanyagokra vonatkozó adóztatás minimális szintjét meghaladó adózási intézkedésekből származó energiamegtakarítás írható jóvá;

4.2. az energiára vonatkozó adózási intézkedések hatásának kiszámítása során figyelembe vett árrugalmasságnak tükröznie kell az energia iránti kereslet alkalmazkodóképességét az árváltozásokhoz, és az árrugalmasság becsléséhez friss és reprezentatív hivatalos forrásadatokat kell felhasználni; valamint

4.3. külön kell elszámolni a kísérő adópolitikai intézkedésekből – köztük a pénzügyi ösztönzőkből vagy az alapokba történő befizetésekből – származó energiamegtakarítást.

5. Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 13. § (1) bekezdés b)–h) pontja szerinti szakpolitikai intézkedés alkalmazására vonatkozó részletes módszertan az alábbi elemeket tartalmazza:

5.1. a végfelhasználási energiamegtakarítás szintje;

5.2. a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felek vagy a végrehajtó hatóságok megjelölése;

5.3. a célzott ágazatok;

5.4. a szakpolitikai intézkedések és egyéni fellépések megjelölése, valamint az energiamegtakarítás egyes intézkedésenként várható teljes mennyiségének megjelölése;

5.5. az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer keretében meghatározott kötelezettségi időszak időtartama;

5.6. a szakpolitikai intézkedés által meghatározott fellépések;

5.7.¹¹⁷ a számítás módszertana, beleértve az addicionalitási és a lényegességi kritérium meghatározásának módját, valamint a várható és a nagyságrendi megtakarítás tekintetében alkalmazott módszertanok és referenciaértékek megjelölése;

5.8. az intézkedések élettartama és számításuk módja, vagy az, hogy min alapulnak;

5.9. az országon belüli éghajlati eltérések figyelembevételére alkalmazott megközelítés;

5.10. a szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó nyomon követési és ellenőrzési rendszerek, valamint azoknak a kötelezett, a részt vevő vagy a megbízott felektől való függetlensége biztosításának módja.

6. Az energiahatékonyságról szóló 2015. évi LVII. törvény 13. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szakpolitikai intézkedésre vonatkozó módszertan az alábbi elemeket tartalmazza:

6.1. a célzott ágazatok és az adózók rétege,

6.2. a végrehajtó hatóság megjelölése,

6.3. a várható megtakarítás,

6.4. az adózási intézkedés időtartama, valamint

6.5. a számítás módja, beleértve az alkalmazott árrugalmasságot és megállapításának módját.

7.¹¹⁸ A 2024. március 31-ét követően végrehajtott szakpolitikai intézkedések eredményeként elért végsőenergia-megtakarításnál