BK ÍH 2015/128.
BK ÍH 2015/128.
2015.12.01.
Az őrző-védő kft. alkalmazásában lévő biztonsági őr nem tekinthető önálló intézkedésre jogosult személynek. Nem irányítja ugyanis a szervezet működését, a szervezettel kapcsolatba kerülő személyeket érintő lényeges kérdésekben nem dönt akkor sem, amikor annak a munkaköri kötelezettségének tesz eleget, hogy felderíti a lopási szándékkal üzletbe lépő személyeket, tettenérés esetén pedig intézkedést kezdeményez velük szemben. A munkavégzésére irányadó ezen előírás olyan követelményt támaszt vele szemben, amelyre egyébként bárki jogosult: a feljelentés megtétele, a tetten ért személy elfogása ugyanis jogszabályi felhatalmazás alapján mindenkit megillető jog [Btk. 291. § (1), (2) bekezdés b) pont I. és II. fordulata, (3) bekezdés c) pont; 1978. évi IV. tv. 254. § (1), (2) bekezdés; Be. 171. § (1) bekezdés és 127. § (3) bekezdés].
A törvényszék az I. r. vádlottat a Btk. 291. § (1) bekezdés II. fordulat, (2) bekezdés b) pont I. és II. fordulat, (3) bekezdés c) pontja szerinti folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette, a Btk. 370. § (1), (2) bekezdés ba), bb), bc) pont, (4) bekezdés b) pont szerinti folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett lopás bűntette miatt 3 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3 év személyi és vagyonőri foglalkozástól eltiltásra ítélte; egyéb rendelkezések mellett 300 000 Ft erejéig vagyonelkobzást is elrendelt vele szemben. A III. és IV. vádlottakat az 1978. évi IV. tv. 254. § (1), (2) bekezdés szerinti folytatólagosan, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntettében és a 316. § (1), (2) bekezdés a), c) és d) pont, (5) bekezdés b) pontja szerinti folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek. Őket ezért 4 év, illetőleg 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 4-4 év közügyektől eltiltásra, 40-40 napi tétel, 2500-2500 Ft egy napi tétel összegű, mindösszesen 100 000-100 000 Ft pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott egy őrző védő kft. alkalmazottjaként személy- és vagyonvédelmi feladatokat látott el egy kereskedelmi lánc B. városban működő illatszer üzleteiben. A munkavégzésére irányadó, a kft. által kibocsátott őrzés-védelmi utasítás 3/1. pontja értelmében kötelessége volt a lopási szándékkal az üzletbe lépő személyek felderítése, lopás esetén tetten érése és intézkedés kezdeményezése, továbbá a polcokra kihelyezett ún. lopás érzékeny áruk és azok mennyiségi kihelyezésének folyamatos figyelemmel kísérése. Az elsőfokú bíróság ténymegállapítása szerint a terhelt ezen utasításra figyelemmel önálló intézkedésre jogosult dolgozóként látta el a munkáját.
A III-IV. r. vádlottak élettársak, szintén biztonsági őr szakképzést szereztek, szakmájukban azonban nem helyezkedtek el. Elhatározták, hogy a tanfolyamon szerzett ismerősük, az I. r. vádlott segítségével követnek el vagyon elleni bűncselekményeket. A III. és IV. r. vádlottak pénzkereseti lehetőségként felajánlották az I. r. vádlottnak, hogy biztonsági őrként vagyonőri szolgálat alatt nyújtson nekik segítséget különböző kozmetikai termékek ellopásában. Ennek keretében az I. r. vádlottnak előzetesen telefonon, illetve a helyszínen jeleznie kellett, ha alkalmasak a feltételek az észrevétlen elkövetéshez, az üzletben pedig köhögéssel vagy más módon kellett felhívnia a figyelmet arra, ha a bolt alkalmazottai vagy vásárlók észlelhetnék a lopást. Az I. r. vádlottnak takarással is biztosítania kellett társai lopási cselekményét, majd az eltulajdonított termékek polcainak rendezésével lepleznie az okozott készlethiányt. Közölték az I. r. vádlottal azt is, hogy a III. r. vádlott pakol a bevásárlókosárba, majd egy arra alkalmas helyen, az üzlet kamerarendszerének holt terében a IV. r. vádlottnak az áruvédelmi kapu beriasztása megakadályozására szolgáló, alufóliával bélelt táskájába rakják át a lopott tárgyakat. Az eltulajdonított dolgokat így már a kapu bejelezése nélkül tudják kivinni.
Az I. r. vádlott elfogadta társai ajánlatát, tájékoztatta őket arról, hogy az egyes boltokban hol van a kamera holt tere, és az ígért pénz fejében vállalta, hogy kötelességét megszegve segíti társait a lopásban. 2011. szeptember 9. napjától 2012. október 7. napjával bezárólag összesen 37 alkalommal a III. és IV. r. vádlottak különböző mennyiségben tulajdonítottak el kozmetikai termékeket a kereskedelmi áruházláncnak abból az üzletéből, ahol az I. r. vádlott teljesített szolgálatot. A III. és IV. r. vádlottak előzőleg megbeszélték az I. r. vádlottal az elkövetést, melynek során az I. r. vádlott a megbeszéltek szerint figyeléssel, jelzéssel és takarással biztosította társai cselekményét. Az I. r. vádlott nyilvántartást vezetett a társaitól a cselekmények elkövetése fejében általa átvett ún. „öcsipénz"-ről, melynek összege 300 000 Ft volt. A III. és IV. r. vádlottak legalább 680 000 Ft értékben tulajdonítottak el árut az üzletekből.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész, az I. r. vádlott terhére súlyosításért, az I. r. vádlott és védője enyhítésért, a III. és IV. r. vádlottak és védőik elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást minden tekintetben megalapozottnak, és az eljárása során irányadónak tekintette. Rámutatott, hogy helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottnak az eljárás első mozzanatától annak befejezéséig fenntartott tényfeltáró, saját büntetőjogi felelősségét is következetesen beismerő, egyben társaival szemben is terhelő vallomását. Az ügyben nem merült fel olyan körülmény, amely az I. r. vádlott vallomásának valóságtartalmát megkérdőjelezte volna, hanem épp ellenkezőleg, a beszerzett bizonyítékok az ő nyilatkozatát erősítették meg. E körben kiemelendő az I. r. vádlott határidőnaplója, az abban szereplő bejegyzések, melyekre nézve nem merült fel olyan adat, amely az I. r. vádlott által leírtak hitelességét megkérdőjelezte volna. Az elkövetés módszere tekintetében az előadását alátámasztották a biztonsági kamerák felvételei, a kimentett fényképfelvételek, és az egyéb bizonyítékok.
Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást a Btk. 2. §-ára figyelemmel a Büntető Törvénykönyv időbeli hatálya kérdésében. Nem tévedett, amikor az I. r. vádlott esetében az elbíráláskor, a III. és IV. r. vádlottak esetében pedig az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezései alapján járt el. A vádlottak vagyon elleni bűncselekményét törvényesen minősítette, a másodfokú bíróság azonban a vesztegetés, illetve a vesztegetés elfogadása tekintetében a minősítő körülmény, nevezetesen, az önálló intézkedésre jogosult személy általi elkövetés megállapításával nem értett egyet.
A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az önálló intézkedésre jogosult személy a szervezet működését irányítja, vagy a szervezettel kapcsolatba kerülő személyek (alkalmazottak, üzleti partnerek) jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben hoz döntést. Működése akkor minősíthető így, ha munkaviszonya, megbízási viszonya keretei között eljárva ilyen feladatokat teljesít, ezt munkaköre, hatásköre írja elő, vagy teszi lehetővé (BH 2000.238.). A kialakult bírói gyakorlat lényeges kérdésben döntést hozó személynek tekinti a döntések előkészítésében közreműködő beosztottak közül azokat is, akik lényegesen befolyásolhatják az érdemi döntést, például előkészítik a döntést tartalmazó irat tervezetét (BH 2007.5.). Az eseti döntések szerint önálló intézkedésre jogosult személy a biztosítótársaságok felülvizsgáló kárszakértője, illetve a bank vezérigazgatója.
A biztonsági őr nem tekinthető a cég, a szervezet működése irányítójának, vagy a szervezettel kapcsolatba kerülő személyeket érintő lényeges kérdésekben döntést hozó személynek.
Az elsőfokú bíróság által megjelölt körülmény, a feljelentés megtételének lehetősége sem jelenti azt, hogy a biztonsági őr önálló intézkedésre jogosult személy lenne. A Be. 171. § (1) bekezdése értelmében bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. A Be. 127. § (3) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni; ha erre nincs módja, a rendőrséget értesíteni. A lopáson tetten ért személlyel szembeni intézkedési jogosultság – elfogás, a helyszínen való visszatartás jogosultsága – tehát nem kizárólagosan a biztonsági őrt, hanem bárkit megillető felhatalmazás.
Ezekre az érvekre figyelemmel az I. r. vádlott korrupciós cselekményeinek jogi értékelése módosításra szorult: mellőzni kellett a minősítésnél a Btk. 291. § (3) bekezdés c) pontjára utalást, amely az önálló intézkedésre jogosult személlyel szembeni vesztegetés elfogadását rendeli büntetni. Ennek megfelelően az I. r. vádlott korrupciós cselekménye a Btk. 291. § (1) bekezdés II. fordulat és a (2) bekezdés b) pont I. és II. fordulata szerint minősülő vesztegetés elfogadásának bűntettét merítette ki. Nem tévedett ugyanis az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlott korrupciós cselekményét üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetettnek minősítette.
Az előbbiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a minősítő körülményt – mivel az előny átadása nem az önálló intézkedésre jogosult személy részére történt – mellőzte a III. r. és IV. r. vádlott korrupciós cselekménye értékelésénél is. A vádlottak e magatartásukkal az 1978. évi IV. törvény 254. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő vesztegetés bűntettét valósították meg.
A megváltozott, és lényegesen enyhébb büntetési tételkeretekre figyelemmel a másodfokú bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság az I. r. vádlottal szemben eltúlzott tartamú szabadságvesztést szabott ki. Nem volt figyelemmel a javára fennálló lényeges enyhítő körülményekre, a büntetlen előéletére, a tényfeltáró beismerő vallomására, a nyomozást lényegesen előmozdító közreműködő magatartására, amelyek vele szemben jóval enyhébb szankció alkalmazását tették indokolttá. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szabadságvesztés alsó határával megegyező, 2 éves tartamú büntetéssel is elérhetők a Btk. 79. §-ában írt büntetési célok. Úgy látta, hogy az I. r. vádlottnak a büntetőeljárás sikeres lefolytatását előmozdító magatartása olyan különös méltánylást éremlő körülmény, amely alapján ő méltó arra, hogy a Btk. 38. § (3) bekezdése alapján a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsáthatóvá váljon.
A III. és IV. r. vádlottak közélet tisztasága elleni cselekményének enyhébb minősülése folytán 1-1 évvel enyhítette a velük szemben kiszabott szabadságvesztést a másodfokú bíróság. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.232/2014/18.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás