PÜ BH 2015/130
PÜ BH 2015/130
2015.05.01.
I. Ha a szülő a kiskorú gyermeket a gyermekelhelyezési per folyamatban léte alatt a másik szülő hozzájárulása, illetve a gyámhatóság engedélye nélkül, a megszokott környezetéből letelepedési szándékkal külföldre viszi, ez – az egyéb bizonyítékokat is mérlegelve – a gyermekek másik szülőnél történő elhelyezése indokoltságát támasztja alá.
II. Nem jelenti a kapcsolattartási jog indokolatlan korlátozását, ha a bíróság a jelentős távolságra és a gyermek iskolai elfoglaltságára tekintettel a folyamatos kapcsolattartást csak a gyermek lakóhelyén biztosítja, ugyanakkor a huzamos időtartamú időszakos kapcsolattartást lehetővé teszi külföldön, a különélő szülő lakóhelyén is [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 1. § (2) bek., 77. § (3) bek., 92. § (4) bek. Pp. 206. § (1) bek.].
[1] A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek Budapesten, 1999. április 10-én kötöttek házasságot, amelyből 1999. október 5-én L., 2001. május 17-én V. és 2004. március 31-én Cs. utónevű gyermekek születtek.
[2] A felek utolsó közös lakóhelye a B.-n, az ingatlan-nyilvántartásban egymás között egyenlő arányú tulajdonukként bejegyzett ingatlanban volt.
[3] A felek házasságának megromlása a harmadik gyermekük megszületése után kezdődött, és a felek kölcsönös érzelmi elhidegüléséhez vezetett. A felperes javasolta párterápiás szakmai segítség igénybevételét, az alperes azonban kezdetben elzárkózott ettől, majd később, amikor az alperes vetette fel ennek szükségességét, a felperes már nem kívánta a kapcsolat rendezését. A felek közötti feszült viszony gyakori vitákhoz vezetett, a mindennapi élet csekélyebb jelentőségű kérdéseiben is.
[4] A felperes 2011. január elején az életközösség megszüntetésének szándékával elköltözött a házastársi lakásból, és a fővárosban élettársi kapcsolatot létesített A. K.-val, aki a felperest foglalkoztató svájci cég vezetője. Kapcsolatukból 2012. február 20-án A. utónevű gyermek született. A bíróság a 2012. szeptember 11-én jogerőre emelkedett ítélettel megállapította, hogy az A. utónevű gyermeknek nem az alperes az apja.
[5] A peres felek az életközösségük megszűnésétől 2013. augusztus 31-ig heti váltakozással gondoskodtak a háztartásukban a közös gyermekekről, akik továbbra is a b.-i általános iskolába jártak.
[6] A felperes az élettársával közös háztartásában, bérelt lakásban látta el a gyermekeket. A. K. havonta mintegy 10 napot töltött a fővárosban. Az L. utónevű gyermek nem tudott alkalmazkodni a felperes megváltozott környezetéhez, nem fogadta el a felperes élettársának jelenlétét a család életében, ezért a felperes és a gyermek közötti viszony is megromlott. 2013. év januárja óta L. nem tartott kapcsolatot a felperessel, ezt követően csupán V. és Cs. vonatkozásában működött a felek között a heti váltakozású gondoskodás.
[7] Az alperes továbbra is a házastársi lakásban nevelte a gyermekeket. Televíziós felelős szerkesztőként havonta néhány napon délutáni, illetve esti munkahelyi elfoglaltsága van, ilyenkor az édesanyja segítségével látta el a gyermekeket. Az életközösség megszűnése után az alperes tartotta a kapcsolatot a gyermekek iskolájával.
[8] Mindkét peres fél a személyiségjegyei alapján alkalmas a gyermeknevelésre, a felperes átlagos szinten, míg az alperes az átlagot meghaladóan jó szinten. A felperes élettársa vonatkozásában nem merült fel a gyermeknevelési képességet kizáró tényező. Mindkét peres fél erősen kötődik a gyermekekhez. L. az alpereshez ragaszkodik erősebben, míg V. a felpereshez, Cs. kötődése mindkét szülőhöz hasonló intenzitású.
[9] Mindkét peres fél megfelelő jövedelemmel rendelkezik, a felperes a foglalkoztatása idején havi nettó 912,80 svájci frankot kapott, az alperes átlagjövedelme havi nettó 440 000 forint.
[10] A felperes keresetében a házasság felbontását, az L. utónevű gyermek alperesnél, a V. és Cs. utónevű gyermekek nála történő elhelyezését, valamint a kapcsolattartás szabályozását kérte. Havi 25 000 forint kiegészítő gyermektartásdíj fizetésére kérte kötelezni az alperest.
[11] Az alperes viszontkeresettel maga is kérte a házasság felbontását, továbbá mindhárom gyermek nála történő elhelyezését, a kapcsolattartás szabályozását, és a házastársi lakás kizárólagos használatára való feljogosítását. Viszontkeresete vagyonjogi igények rendezésére is irányult.
[12] Az elsőfokú bíróság részítélettel a felek házasságát felbontotta, az L. utónevű gyermeket az alperesnél, a V. és Cs. utónevű gyermekeket a felperesnél helyezte el. Szabályozta a különélő szülők kapcsolattartását. A V. és Cs. utónevű gyermekek után gyermekenként havi 25 000 forint kiegészítő tartásdíj fizetésére kötelezte az alperest. A házastársi lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel.
[13] A döntésének felülvizsgálattal támadott – gyermekelhelyezésre vonatkozó – rendelkezéseit azzal indokolta, hogy mindkét fél alkalmas a gyermeknevelésre, és a leánygyermekek érzelmileg erősen kötődnek mindkét félhez. Az L. utónevű gyermek vonatkozásában a felek egyező kérelme alapján döntött, a V. és Cs. utónevű gyermekek esetében pedig arra a következtetésre jutott, hogy távlati érdekük a felperesnél való elhelyezésük, mert életkoruk előrehaladtával egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy az anyai környezetben nevelkedjenek, a női szerep mintát a felperestől sajátítsák el. A felperes kiegyensúlyozott, nyugodt környezetet tud számukra biztosítani. Rámutatott, hogy a felperes aktuálisan nem tervezi Svájcba költözését, az erre vonatkozó bizonytalan alperesi feltételezés pedig nem vehető figyelembe.
[14] A felperes az elsőfokú ítélet meghozatala után, 2013. szeptember elején, a letelepedés szándékával Svájcba költözött, ahová magával vitte a V. és Cs. utónevű gyermekeket is. Minderről nem értesítette előzetesen az alperest, aki a nyári szünet második felét a gyermekekkel töltötte, és 2013. augusztus 31-én abban a tudatban adta át a leánygyermekeket a felperesnek, hogy az új tanévet is a b.-i általános iskolában kezdik meg. Csak 2013. szeptember 2-án szerzett tudomást arról, hogy V. és Cs. nem jelentek meg az iskolában. 2013. szeptember 12-én a felperes jogi képviselőjétől értesült a gyermekek külföldre viteléről.
[15] A felperes a V. és a Cs. utónevű gyermekeket Svájcban, a k.-i általános iskola nyelvi előkészítő osztályába íratta be.
[16] A másodfokú bíróság részítéletével megváltoztatta az elsőfokú részítéletet, és a V., valamint a Cs. utónevű gyermekeket az alperesnél helyezte el. Szabályozta a felperes és mindhárom gyermek közötti kapcsolattartást.
[17] A jogerős részítélet indokolásában kiegészítette a tényállást a felperes Svájcba költözésével kapcsolatos tényekkel.
[18] Összességében a másodfokú bíróság a jogerős döntését azzal indokolta, hogy a peres felek gyermeknevelési képessége között jelentős különbség van, az alperes javára. A gyermekek érzelmileg kötődnek az édesapjukhoz, aki megfelelő jövedelemmel rendelkezik, és biztosítani tudja a gyermekek neveléséhez, ellátásához szükséges feltételeket. Munkahelyi elfoglaltsága esetén az édesanyja segítségét veszi igénybe, ez azonban nem jár a szülői feladatok teljes körű áthárításával.
[19] Az elhelyezés megváltoztatására figyelemmel, a másodfokú bíróság rendelkezett a felperes kapcsolattartásának szabályozásáról, mindhárom gyermek tekintetében. A folyamatos kapcsolattartás helyét Magyarországra korlátozta, a földrajzi távolság, illetőleg a gyermekekre nézve megterhelő utazás miatt.
[20] A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, és az elsőfokú ítélet hatályában fenntartását kérte. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte, az elsőfokú ítélet meghozatala óta bekövetkezett körülményváltozások teljes körű feltárása érdekében. Jogszabálysértésként a Csjt. 1. § (2) bekezdésére, valamint a Pp. 1. §-ára és 260. § (1) bekezdésére hivatkozott.
[21] Indokként előadta, hogy a másodfokú bíróság kiegészített tényállása iratellenes, okszerűtlen megállapításokat tartalmaz.
[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban tartására irányult.
[23] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[24] A Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
[25] A Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Jogszabálysértésnek tekinthető a megalapozatlan ítélet is, megalapozatlanságról azonban csak akkor lehet szó, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen vagy logikailag ellentmondást tartalmaz.
[26] 1. A másodfokú bíróság a Csjt. 72/A. § (1) bekezdésében foglaltak alapján azt vizsgálta, hogy melyik az a szülő, aki – a nála történő elhelyezés esetén – kedvezőbben tudja biztosítani a gyermekek testi, lelki, szellemi fejlődését. A gyermek elhelyezésénél irányadó szempontokat – jelen esetben még – a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelvének I-V. pontjai határozzák meg. Az Irányelv rögzíti, hogy a gyermekelhelyezés alapvető szempontja a gyermek érdeke, erről a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. A bíróságnak gondosan vizsgálnia kell a szülők gyermeknevelésre való alkalmasságát, illetve a gyermeknek az egyik vagy másik szülőhöz való kötődését. A család egységének megbomlása a gyermek életét megzavarja, bizonytalanságot, válságot idézhet elő, egész életre kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését. A gyermeknek biztonságérzetet nyújt a környezet állandósága, azonban esetenként a gyermek érdekében mégis meg kell változtatni azt. A gyermek elhelyezésénél általában arra kell törekedni, hogy a testvérek a szülők elválása után együtt maradjanak, kivéve ha a gyermeket valamelyik szülőhöz olyan mély érzelmi kötődés fűzi, amely erősebb a testvéri szeretetnél. A házasság felbontása nem járhat azzal a következménnyel, hogy szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja és ellene hangolja.
[27] A másodfokú bíróság figyelembe vette az elsőfokú bíróság által lefolytatott részletes bizonyítás adatait (a felek személyes meghallgatása, tanúvallomások, szakértői vélemények, környezettanulmányok), és kiegészítette a tényállást az elsőfokú ítélet meghozatala után bekövetkezett körülményváltozásra tekintettel. Alaptalanul hivatkozott a felperes a Pp. 1. §-ának és 260. § (1) bekezdésének sérelmére, mert a másodfokú bíróság a tárgyaláson mindkét felet személyesen meghallgatta, és a felperes előadását is figyelembe véve egészítette ki a szükséges körben a tényállást.
[28] Nem értékelte iratellenesen, illetve okszerűtlenül a másodfokú bíróság azt a körülményt, hogy elsősorban a felperes magatartása vezetett a család egységének felbomlásához. Jóllehet a házasság megromlásához vezető okok körében a felek egyezően adták elő, hogy abban mindkettőjük magatartása közrehatott, azonban a folyamatot a felperes lépése tette visszafordíthatatlanná, amikor a közös lakásból elköltözött és élettársi kapcsolatot létesített A. K.-val.
[29] Az elsőfokú eljárásban még nem merült fel olyan tény, amely alapvetően megkérdőjelezhette volna a felperes gyermeknevelésre való alkalmasságát, ezért az elsőfokú bíróság döntése nem alapult okszerűtlen mérlegelésen.
[30] Nem tárgya a jelen pernek a gyermekek letelepedési szándékú külföldre vitelére vonatkozó döntés, azonban a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés 3. cikke értelmében jogellenes volt, mert az akkor hatályos Csjt. 77. § (3) bekezdése alapján a gyermek végleges külföldre költözéséhez a másik szülő egyetértése és a gyámhatóság jóváhagyása volt szükséges. [A 2013. évi V. törvény, tehát az új Ptk. 4:175. §-ának (2) bekezdése értelmében a gyermek letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelöléséről a különélő szülővel közösen kell dönteniük.] A jelen ügyben a gyermekelhelyezés szempontjából önmagában a gyermekek jogellenes külföldre vitelének nincs perdöntő jelentősége, egyike ugyanakkor azoknak a körülményeknek, amelyeket a bíróságnak értékelnie kellett, az ügy összes körülményével egybevetve azt. Az adott esetben azonban ez olyan többlettényállási elemként merült fel a másodfokú eljárásban, amely – az egyéb körülményekkel, bizonyítékokkal egybevetett mérlegelés során – „a mérleg nyelvét az alperes oldalára billentette át”.
[31] A másodfokú bíróság a kialakult bírói gyakorlatnak megfelelően a gyermeknevelésre való alkalmasság szempontjából tulajdonított jelentőséget a gyermekek jogellenes külföldre vitelének, mert ez a magatartás – kiszakítva őket a megszokott környezetükből – a gyermek érdekével ellentétes, és a másik szülő alapvető jogait csorbítja. A jelen ügyben nem merültek fel olyan körülmények, amelyek a felperes felróható magatartásának menthető okául szolgálhattak volna.
[32] Mindhárom gyermek erős érzelmi szálakkal kötődik az alpereshez, és a testvérek egymáshoz is kötődnek, miközben L. és a felperes között meglazult a kapcsolat. Az alperes az életközösség megszűnése után is jelentős szerepet töltött be a gyermekek nevelésében, gondozásában. Az alperesi otthon a gyermekek megszokott, biztonságot nyújtó tárgyi és személyi környezete, amelyhez iskolájuk helyszíne is kapcsolódott.
[33] A Csjt. 1. § (2) bekezdése, 72/A. § (1) bekezdése, valamint a Legfelsőbb Bíróság 17. számú Irányelve alkalmazásával meghatározott gyermeki érdeket a gyermekelhelyezési perben döntő súllyal kell figyelembe venni, és ennek a követelménynek a másodfokú bíróság a döntése meghozatala során teljes mértékben eleget tett.
[34] A mérlegelésen alapuló jogerős határozat megalapozatlansága pedig a felülvizsgálati eljárásban csak akkor állapítható meg, ha a tényállás feltáratlan maradt, vagy a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó mérlegelésen alapul (BH 1996.973.).
[35] A jelen perben a másodfokú részítélet mentes az említett hibáktól, a szükséges körben felderítette és kiegészítette a tényállást, valamint a döntés indokait is részletesen tartalmazza, így nem sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését (BH 2006.403.).
[36] 2. Helytállóan rendelkezett a másodfokú bíróság a megváltozott körülményekre figyelemmel a felperes és a gyermekek kapcsolattartásának szabályairól. A havi folyamatos kapcsolattartás és annak időtartama a perbeli körülmények között megfelelő keretet biztosít a szülő-gyermek kapcsolat ápolására. A gyermekek érdekét, iskolai tanulmányait is szem előtt tartva, okszerűen rendelkezett a jogerős részítélet, amikor a folyamatos kapcsolattartás helyét Magyarországra korlátozta, ugyanakkor biztosította, hogy a huzamos idejű időszakos kapcsolattartás a felperes svájci lakóhelyén is megvalósulhasson.
[37] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.256/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás