PÜ BH 2015/132
PÜ BH 2015/132
2015.05.01.
Ha a bíróság az elsőfokú eljárásban úgy ad a felperesnek részleges költségkedvezményként illetékmentességet, hogy mentesíti a kereseti illeték megfizetése alól, nem értelmezhető akként, hogy ezzel kizárta a perben utóbb felmerülő eljárási illeték előlegezése és viselése alóli mentességét [1952. évi III. tv. (Pp.) 84. § (1) bek. a) pont és (3) bek., 86. § (2) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság a felperes személyes költségmentesség iránti kérelmét elutasította és részére illetékfeljegyzési jogot engedélyezett. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a felperes részére – a kereseti illeték megfizetésére – részleges költségmentességet engedélyezett.
[2] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
[3] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest a részleges költségmentessége folytán le nem rótt – 640 000 forintban meghatározott – fellebbezési eljárási illetéknek az állam javára való megfizetésére.
[4] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet perköltség viselésére vonatkozó részében megalapozottnak találta.
[5] A Pp. 84. § (1) bekezdése szerint azt a természetes személy felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett – kérelmére – részleges vagy teljes költségmentesség illeti meg. A Pp. 84. § (3) bekezdése szerint a teljes költségmentesség az (1) bekezdésben meghatározott valamennyi költségre, a részleges költségmentesség a költségek meghatározott hányadára vagy tételesen meghatározott költségekre vonatkozik. A Pp. 86. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a költségmentesség, az illetékmentesség és az illetékfeljegyzési jog hatálya – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára, valamint a végrehajtási eljárásra is kiterjed.
[6] A személyes költségkedvezmények célja, hogy a fél pusztán jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán ne legyen elzárva a bírósági úton történő igényérvényesítés lehetőségétől. A fél olyan mértékben tarthat igényt költségkedvezményre, amilyen mértékben ezt a személyes jövedelmi és vagyoni viszonyai indokolják.
[7] A Kúria álláspontja szerint, ha az eljárás megindításakor a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a tágabb értelemben vett – a Pp. 84. § (1) bekezdésében részletezett elemekből álló – perköltségen belül a Pp. 84. § (1) bekezdés a) pontja szerinti illetékmentességre jogosult, ez az illeték előlegezése alóli mentességet jelent az általa megindított eljárás teljes tartamára. Ebben a körben nem tehető különbség a per egyes szakaszai között.
[8] Az eljárási illeték előterjesztésére és viselésére vonatkozó – részleges – költségkedvezmény nem értékelhető úgy, hogy a kereseti illetéken túl az ügyben felmerülő további – jogorvoslati – illetékre a felperest költségfeljegyzési jog illeti meg, mert az a Pp. 84. § (3) bekezdése szerint a mentességgel nem érintett költségekre, adott esetben a Pp. 84. § (1) bekezdés b)-d) pontjaiban írtakra vonatkoznak (BDT 2009.2080.).
[9] Az ezzel ellentétes jogértelmezés azt jelentené, hogy az illeték megfizetése alóli mentességre okot adó körülmények változatlan fennállása ellenére a jogorvoslat lehetőségének az igénybevételében a fél korlátozva lenne. Az a tény, hogy a fél első fokon pervesztes, nem ad törvényi alapot arra, hogy a per további szakaszában, a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban emiatt eltérő – számára kedvezőtlenebb – költségkedvezményben részesüljön.
[10] A Pp. 84. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 86. § (2) bekezdésében foglaltak összevetéséből adódó helyes értelmezés szerint, ha a fél az elsőfokú eljárás során illetékre vonatkozó mentességben részesül, akkor az ki kell hogy terjedjen a kérelem előterjesztésétől kezdve a per egész tartamára. Ezen az elven az sem változtat, ha az eljárás adott szakaszában a bíróság végzése úgy szól, hogy a „kereseti illeték” megfizetésére engedélyez részleges költségmentességet. Ebből viszont – ilyen törvényi rendelkezés hiányában – nem következik az, hogy a félnek az eljárás további szakaszaiban – noha az adott költségkedvezmény engedélyezésének alapjául szolgáló körülményei nem változtak – újabb kérelmet kellene előterjeszteni, avagy kérelem hiányában a további eljárási illetékre a már engedélyezett mentességet automatikusan a költségfeljegyzési jog váltaná fel.
[11] A felperesnek a fellebbezési illeték összegének megállapításával kapcsolatos jogi álláspontja viszont téves. Annak összegét a másodfokú bíróság az általa megjelölt fellebbezési érték (8 000 000 forint) figyelembevételével, az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. § (1) bekezdése alapján – amely szerint az illeték mértéke ítélet elleni fellebbezés esetén 8% – helyesen állapította meg.
[12] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – figyelemmel a Pp. 275. § (4) bekezdésére – részben hatályon kívül helyezte: a per főtárgyára vonatkozóan hatályában fenntartotta, míg a felperest a fellebbezési illeték megfizetésére kötelező rendelkezését hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a fellebbezési illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. § (1) bekezdése és 14. §-a alapján az állam viseli.
[13] A felperes pervesztes lett, ezért a részleges költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a Kmr. előzőekben hivatkozott rendelkezései szerint ugyancsak az állam viseli.
(Kúria Pfv. I. 20.799/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás