GÜ BH 2015/135
GÜ BH 2015/135
2015.05.01.
A felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőt is terheli az a kötelezettség, hogy pénzkövetelését a felszámolónak a törvényi határidőn belül bejelentse és egyidejűleg a nyilvántartásba vételi díjat befizesse [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 3. § (1) bek., 28. § (2) bek., 37. § (1), (3) bek., 46. § (7) bek., 51. §].
[1] A kifogást benyújtó, jogi képviselővel eljáró hitelező kérelmére az elsőfokú bíróság 2011. november 17-i kezdő időponttal az adós társaság felszámolását elrendelte, felszámolóként a C. Kft. felszámoló szervezetet kijelölte. A felszámoló 2013. február 19. napján közbenső mérleget nyújtott be, melyet – igazoltan – a hitelező gazdálkodó szervezet részére 2013. február 22. napján megküldött. A közbenső mérlegben az eljárást kezdeményező hitelező igénye az eljárás megindításával felmerült 100 000 Ft összegben szerepelt. A hitelező jogi képviselője 2013. április 25. napján, majd 2013. szeptember 10. napján a felszámolóhoz fordult, tájékoztatást kérve a felszámolási eljárásról. A felszámoló a 2013. szeptember 11. napján kelt válaszlevelében közölte a jogi képviselővel: arra tekintettel, hogy a jogvesztő 180 napos határidőn belül a nyilvántartásba vételi díj megfizetése nem történt meg, a hitelező igényét nem vette nyilvántartásba. A hitelező a nyilvántartásba vételi díjat 200 000 Ft összegben 2013. szeptember 12. napján a bíróság gazdasági hivatala elkülönített számlájára megfizette, az erről szóló igazolást a felszámolónak megküldte, azonban a felszámoló 2013. szeptember 23. napján kelt levelével az igény nyilvántartásba vételét annak elkésettsége miatt elutasította.
[2] A hitelező az elsőfokú bírósághoz 2013. szeptember 26. napján nyújtott be kifogást, sérelmezve a felszámoló 2013. szeptember 23. napján kelt hitelezői igény nyilvántartásba vételét elutasító intézkedését.
[3] Az elsőfokú bíróság a kifogást érdemi vizsgálat nélkül, annak elkésettsége miatt elutasította. A határozat indokolásában rögzítette, hogy a hitelező már 2013. február 22. napján a részére kézbesített közbenső mérlegből a nyilvántartásba vett igénye összegéről tudomást szerzett, így a 2013. szeptember 25. napján postára adott kifogása elkésett. Azt is kifejtette, hogy helyesen tagadta meg a felszámoló a hitelezői igény nyilvántartásba vételét, mert az eljárást kezdeményező hitelező a nyilvántartásba vételi díjat csak a jogvesztő határidőn túl fizette meg.
[4] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a felszámoló 2013. szeptember 23. napján kelt intézkedését megsemmisítette és kötelezte a felszámolót a kifogással élő hitelező 2013. szeptember 12. napján kelt hitelezői igénybejelentése érdemi vizsgálatára, egyben rendelkezett az eljárási költségekről.
[5] A jogerős határozat elsődlegesen kifejtette, hogy a hitelező kifogása határidőben érkezett, mert az nem vitatottan a felszámoló 2013. szeptember 23. napján kelt, a hitelezői igény nyilvántartásba vételét megtagadó nyilatkozat ellen irányult, így az ehhez képest benyújtott kifogás a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti 8 napos jogvesztő törvényi határidőben érkezett.
[6] Ezt meghaladóan az ítélőtábla – arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság az ügyre vonatkozó jogi álláspontját is kifejtette – érdemben bírálta el a kifogást. A jogerős döntés a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) eljárás megindításakor hatályos 28. § (2) bekezdés f) és h) pontjának, továbbá a Cstv. 37. § (3) és 46. § (7) bekezdésének felhívásával kifejtette, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint az eljárást kezdeményező hitelező a felszámolási eljárás megindításának közzétételét követően – külön igénybejelentés nélkül is – alanya marad az eljárásnak, a felszámolónak őt hitelezőnek kell tekintenie. A Cstv. 37. § (3) bekezdése kizárólag a hitelezői igény bejelentésére állapít meg határidőt, a nyilvántartásba vételi díj befizetésére nem, így annak elmaradása nem eredményez jogvesztést. A felszámoló köteles lett volna az eljárást kezdeményező hitelezőt a felszámolás kezdő időpontját követő 40 napos határidő lejártát követően felhívni nyilvántartásbavételi díjfizetési kötelezettségére, és amennyiben a hitelező a felszámoló felhívásának nem tesz eleget, jogszerűen utasíthatja el az igény nyilvántartásba vételét. Ennek hiányában az eljárást kezdeményező hitelező az eljárás lezárásáig a Cstv. 46. § (7) bekezdésben meghatározott összeget megfizetheti, a késedelmes befizetés az igény elenyészését nem eredményezi.
[7] A jogerős végzés ellen a felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az érdemben helyes elsőfokú végzés helybenhagyását.
[8] Állította, hogy az ítélőtábla határozata a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontját, a 37. § (2) és (3) bekezdését, a 46. § (2) bekezdés h) pontját, az 51. § (1) bekezdését, illetve az EBH 2332.2011. számú döntésben kifejtetteket sérti.
[9] A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemkeretei között vizsgálta felül.
[10] A Kúria elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a hitelező kifogása határidőben érkezett-e, így a kifogást érdemben kell-e elbírálni.
[11] Megállapította, hogy erre vonatkozóan helytálló a másodfokú bíróság döntése, mert a kifogás a felszámoló 2013. szeptember 23-i intézkedését támadta, az ehhez képest számított 8 napos határidő a kifogás benyújtásakor még nem telt el, így a kifogás határidőben érkezett.
[12] A felszámoló hivatkozása ellenében a hitelező jogszerűen a közbenső mérleg megküldésével nem szerzett tudomást a felszámoló által nyilvántartásba vett igény mértékéről, mert a felszámoló annak ellenére, hogy a felszámolást elrendelő végzésből a jogi képviseletről tudomást szerzett, a közbenső mérleget nem a jogi képviselő részére, hanem közvetlenül a gazdálkodó szervezet címére küldte meg, így annak kézbesítése a Pp. 97. §-ában foglaltak alapján szabályszerűnek nem volt tekinthető. A Pp. 97. §-a szerint, ha a félnek a per vitelére meghatalmazottja van, a bírósági iratokat a fél helyett a meghatalmazottnak kell kézbesíteni. Ez a szabály vonatkozik a felszámoló által közvetlenül megküldött iratokra is. Szabályszerű kézbesítés hiányában a mulasztás jogkövetkezményei nem alkalmazhatóak, így a Cstv. 51. § (1) bekezdésében meghatározott tudomásszerzés időpontjának a közbenső mérleg kézbesítésének időpontja nem tekinthető.
[13] Tévesen kötelezte azonban a másodfokú bíróság a felszámolót az igény érdemi vizsgálatára. Az érdemi vizsgálat előfeltétele, hogy a hitelezővé váláshoz szükséges feltételeket a követelést érvényesítő fél a jogvesztő határidő letelte előtt [Cstv. 37. § (3) bekezdés] teljesítse. A felszámolás kezdő időpontja után a hitelezővé váláshoz két együttes feltétel szükséges, egyrészt az, hogy a követelést érvényesítő fél az igényét a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontjában írt határidő alatt vagy azon túl [Cstv. 37. § (1) bekezdés], de a jogvesztő 180 napos határidőn belül a felszámolónak bejelentse. Erről tartalmaz rendelkezést a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja és a Cstv. 46. § (7) bekezdése, mindkét szakasz kivételként rögzítve a felszámolási eljárást közvetlenül megelőző csődeljárás során bejelentett és nyilvántartásba vett követelések jogosultjait. A szabályozásból következően az eljárást kezdeményező hitelezőt is bejelentési kötelezettség terheli a hitelezővé válás elsődleges követelménye teljesítéséhez.
[14] Meghaladottá vált – a Cstv. 2009. szeptember 1. napján hatályba lépett módosítására tekintettel – az a jogerős végzésben felhívott bírói gyakorlat, amely a felszámolási kérelem benyújtásától a felszámolási eljárás befejezéséig tartó, egységes eljárásra hivatkozva, az eljárást kezdeményező hitelezőt mentesíti az igénybejelentési kötelezettség alól. A jelen ügyben alkalmazott Cstv. 3. § (1) bekezdése különbséget tesz a felszámolás kezdő időpontja előtti és a felszámolás kezdő időpontja utáni hitelezői fogalom között, továbbá a fenti tartalommal módosította a közzétételi végzés felhívását. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező csak az, akinek az adóssal szemben pénz, vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és igényét a felszámoló nyilvántartásba vette.
[15] Nem vitásan, a kifogást benyújtó hitelező az igényét a felszámolónak nem jelentette be, így a hitelezővé válás elsődleges feltételét – eltérő jogi álláspontja miatt – nem teljesítette. A másodfokú határozatnak a felszámoló igénye érdemi vizsgálatára történő kötelezése ezért jogsértő, mert a kifogást tevő nem tekinthető hitelezőnek a felszámolási kérelemben szereplő összeg vonatkozásában.
[16] A nyilvántartásba vételi díj befizetésének határideje tekintetében a Kúria csak utal a Kúriai Határozatok között 219. számon megjelent, 2014. február 11. napján kelt Gfv. VII. 30.158/2013/7. számú végzésben kifejtettekre: aki legalább a jogvesztő határidőn belül nem fizeti be a nyilvántartásba vételi díjat, nem válik az adós felszámolási eljárásában figyelembe veendő hitelezőjévé. Mindezekből az következik, hogy az adóssal szemben követeléssel rendelkező személy addig, amíg nem teljesítette a hitelezővé válás mind a két feltételét, nem gyakorolhatja hitelezői jogosítványait.
[17] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős határozat jogszabályt sért, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a kifogást – érdemi vizsgálat eredményeként – elutasította.
(Kúria Gfv. VII. 30.158/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás