BK ÍH 2015/137.
BK ÍH 2015/137.
2015.12.01.
I. A tárgyalóteremben hallgatóként vagy sértetti képviselőként jelen lévő, majd utóbb tanúként kihallgatott személy tanúvallomása bizonyítékként értékelhető [Be. 292. § (1) bekezdés].
II. Az alvó állapotban lévő sértett megölése, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősül [Btk. 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés j) pont].
Az első fokon eljáró törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 166. § (1) bekezdés, (2) bekezdés k) pontja], ezért 13 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg.
A törvényszék által megállapított tényállás lényege szerint a nyugdíjas vádlott 2012 óta együtt lakott idős, rákbetegségben szenvedő, leromlott fizikai állapotban lévő édesanyjával, és ő gondozta a 85 éves sértettet.
2013. augusztus 7. napján a vádlott délelőtt és délután is szeszes italt fogyasztott, melytől közepesen ittas állapotba került. Miután ittas állapotban hazatért, 17 és 18 óra körül bement édesanyja, a sértett szobájába, ahol az ágyban fekvő, alvó, idős sértettet – az eljárás eredményeképpen kétséget kizáró módon meg nem állapítható okból – bántalmazni és fojtogatni kezdte. A sértett felébredve védekezett, dulakodtak. A vádlott a sértettet tenyérrel és ököllel, közepes erővel a fején, a nyakán, a mellkasán és vállán ütlegelte, végül nyakának nagy erővel történő megszorításával megfojtotta.
A cselekmény elkövetését követően a vádlott elhatározta, hogy nagy mennyiségű gyógyszert vesz be azért, hogy ő is meghaljon. Ennek érdekében egy pohár vízben feloldott több, pontosan meg nem állapítható mennyiségű Rivotril, Tritace, Metoprolol, Valdoxan, Cipralex, Cipralex Meltz tablettát, majd ezek keverékét, pontosan meg nem állapítható időpontban megitta. A vádlott a bevett gyógyszerektől rosszul lett, életét az esti órákban a kiérkező mentők, majd a kórházi kezelés mentette meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést enyhítés érdekében.
A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy az ítélőtábla a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés j) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítse, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Kifejtette az ügyész, hogy a bírói gyakorlat szerint (BH 2014.6. eseti döntés) az alvó vagy bódult állapotban lévő személy esetében, az akaratnyilvánítási képesség – és így a védekezési képesség is – hiányzik. A Btk. 459. § 29. pontja szempontjából védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A vádlott a cselekmény elkövetését alvó állapotban lévő sértettel szemben kezdte meg, így nyilván ebben a szituációban az idős személy egyben időlegesen védekezésre képtelen helyzetben is volt, viszont mivel a 3/2013. BJE határozat II/11. pontja szerint a cselekmény a Btk. 160. § (2) bekezdés j) és k) pontja szerint együttesen nem minősülhet, a vádlott cselekménye vonatkozásában a 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés j) pontja szerinti minősítés a helyes.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor Sz. V.-t a 2014. szeptember 24. napján tartott tárgyaláson – arra hivatalból tanúként megidézve – úgy hallgatta ki tanúként, hogy a 2014. március 19., május 12. és június 30. napjain tartott tárgyaláson a jegyzőkönyvben hallgatóként feltüntetve jelen volt. Így jelen volt a vádlott, illetve több tanú kihallgatásánál. Az iratokból megállapítható, hogy a tárgyalásokon valójában mint a sértett képviselője vett részt, mert a 2014. március 19. napjára kitűzött tárgyalásról a bíróság mint a sértett képviselőjét értesítette. A Be. 284. § (2) bekezdés c) pontja értelmében a tanúként kihallgatandó sértett, illetve képviselője, miután nyilatkozik a polgári jogi igényről, a tárgyalótermet elhagyja, a Be. 292. § (1) bekezdése alapján pedig a tanú kihallgatása alatt, a még ki nem hallgatott tanúk nem lehetnek jelen. Ezek alapvető rendelkezések, megsértésük eljárási szabálysértés. Viszont a bírói gyakorlatban ettől el is lehet térni, ha – mint jelen esetben – a tanú, a vádlott, illetve más tanú kihallgatásánál jelen volt, és csak utóbb derül ki, hogy az ő tanúkénti kihallgatása is szükséges. Az ilyen bizonyíték elfogadása nem kizárt, de az értékelésénél ezt a körülményt is figyelembe kell venni. Az elsőfokú bíróság Sz. V. tanú vallomásával kapcsolatban konkrétan ennek figyelembevételére nem hivatkozott, de mivel a tanú a tárgyaláson vallomását érdemi indok nélkül megváltoztatta, a nyomozati vallomását fogadta el. Így az eljárási szabálysértésnek az ügy érdemére kihatása nem volt.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére.
A minősítést illetően viszont az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját nem osztotta.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott az ágyban fekvő, alvó, idős sértettet kezdte el bántalmazni és fojtogatni, majd amikor a sértett felébredt, védekezett, dulakodtak és ezt követően is a vádlott többször megütötte, végül nyakának, nagy erővel történő megszorításával megfojtotta. A Btk. 459. § (1) bekezdés 29. pontja szerint védekezésre képtelennek kell tekinteni azt is, aki helyzeténél vagy állapotánál fogva, ideiglenesen vagy véglegesen nem képes ellenállás kifejtésére. A Btk. 160. § (2) bekezdés k) pontja szerinti sértett nem védekezésre képtelen, de a bűncselekmény elhárítására korlátozottan képes, mely az idős korából vagy fogyatékosságából fakad. Amennyiben viszont a sértett idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva egyáltalán nem képes a bűncselekmény elhárítására, azaz védekezésre képtelen, a Btk. 160. § (2) bekezdés j) pontja szerinti minősítő körülmény állapítható meg. A 3/2013. BJE határozat II/11. pontja értelmében, valamint a követendő bírói gyakorlat szerint is mindkét állapot bírói mérlegelés kérdése.
Annak megítélésénél, hogy a sértett az elhárításra korlátozottan volt-e képes, egyrészt a sértett életkorának a mentális és fizikai állapotával összefüggésben kell jelentőséget tulajdonítani, másrészt a támadás jellegének és a kialakult erőviszonyoknak az egybevetését kell elvégezni. A jelen esetben a 85 éves, rákbetegségben szenvedő, leromlott fizikai állapotban lévő sértett, ágyban fekvő, alvó állapotban volt, amikor a vádlott bántalmazta és fojtogatni kezdte, majd felébredve védekezett, de a vádlott a cselekményt tovább folytatta. A kialakult bírói gyakorlat az alvó, de még a megébredő állapotot is védekezésre képtelen állapotnak tekinti (BH 2014.6. jogeset).
A jelen esetben a sértett idős korára és az alvó állapotára tekintettel a Btk. 160. § (2) bekezdés k) és j) pontja szerinti minősítő körülmény is fennáll. Mivel a 3/2013. BJE határozat 11. pontja értelmében a cselekmény a két pont szerint együttesen nem minősülhet, és az idős sértett védekezésre képtelen állapotban is volt, az ítélőtábla a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés j) pontja szerint minősülő védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének minősítette a vádlott cselekvőségét.
A bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság túlnyomórészt helyesen vette számba és értékelte. Az ítélőtábla további enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott idős korát, azt, hogy a bűncselekmény elkövetését megkönnyíthette személyiségzavara és depressziója (BKv. 56. II/4. pont). További súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy a cselekményt szeszes ital hatása alatt, idős, súlyosan beteg sértett sérelmére, büntetőeljárás hatálya alatt követte el.
A vádlott terhére megállapított bűncselekmény törvényi büntetési tétele tíztől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, a középmérték tizenöt év. A nagyszámú, nyomatékos enyhítő körülményre figyelemmel az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, hogy a középmértéknél enyhébb büntetés kiszabása indokolt, viszont a vádlott életkorára (1950-ben született), büntetlen előéletére és betegségére tekintettel úgy ítélte meg, hogy még az elsőfokú bíróság által kiszabott 13 év is eltúlzott. Ezért a szabadságvesztést a törvényi minimum közelében lévő mértékre, 11 évre enyhítette. A vádlott eddigi életvitelére figyelemmel a közügyektől eltiltás tartamát pedig 8 évre.
(Szegedi Ítélőtábla Bf.III.760/2014/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás