BK ÍH 2015/138.
BK ÍH 2015/138.
2015.12.01.
A hosszabb ideje lakhelyelhagyási tilalom alatt álló vádlottak lakhelyelhagyási tilalmának részleges feloldása, amely alapján lakhelyükhöz közeli településen munkát végezhetnek, a kényszerintézkedéssel elérni kívánt célok megvalósulását nem zárja ki [Be. 137. § (7) bekezdés].
A törvényszéken kábítószer-kereskedelem bűntette miatt folyik büntetőeljárás K. A. és társai ellen. Az ügyész indítványozta az I. és a II. r. vádlottal szemben több mint egy éve elrendelt lakhelyelhagyási tilalmak fenntartását. A vádlottak védői a lakhelyelhagyási tilalmak kiterjesztését indítványozták arra hivatkozva, hogy a vádlottak a lakhelyüktől eltérő településeken rendelkeznek munkalehetőséggel.
A törvényszék tárgyalás előkészítése során hozott végzésével az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben a nyomozás során elrendelt lakhelyelhagyási tilalmat az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontja alapján, tekintettel a védői indítványokra, fenntartotta akként, hogy az I. r. vádlott V. és Sz. települések közigazgatási területét, míg a II. r. vádlott V. és N. települések közigazgatási területét, valamint e települések közötti területet nem hagyhatja el idézés vagy külön bírói engedély nélkül. Elrendelte, hogy a rendőrség a lakhelyelhagyási tilalmak betartását az I. r. vádlott vonatkozásában továbbra is, míg a II. r. vádlott esetében ezt követően – amennyiben ennek technikai feltételei adottak – a vádlottak mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. Előírta, hogy a vádlottak a korábbival egyezően továbbra is jelentkezzenek a V. Rendőrkapitányságon. A határozat a Be. 139. § szerinti figyelmeztetéseket is tartalmazta.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, melyet a fellebbviteli főügyészség átiratában fenntartott. Az ügyész fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a vádlottak lakóhelye és munkahelye közti ingázás engedélyezése kiüresítené az adott kényszerintézkedés tartalmát.
A fellebbviteli főügyészség átiratára tett észrevételében az I. r. vádlott védője az ügyészség indítványának elutasítását és a törvényszék végzésének helybenhagyását kérte hivatkozva arra, hogy az I. r. vádlott a lakhelyelhagyási tilalom szabályait ez ideig nem szegte meg, munkába járása lakott területet nem érintően mintegy 20 percet vesz igénybe. A törvényszék végzésének a fellebbezés iránya szerinti megváltoztatása védence munkalehetőségének elvesztéséhez vezetne, szakképzettségének megfelelő munkát V. közigazgatási területén belül pedig nem találna. A védő a beadványához csatolta az I. r. vádlott munkaszerződését is.
Észrevételt tett a főügyészség indítványára a II. r. vádlott védője is, elsődlegesen kérve az ügyészi fellebbezés elutasítást, másodlagosan a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetését. Hivatkozott arra, hogy a II. r. vádlott az eljárás alatt hosszú ideig munkanélküli volt, mivel a rendőrségen való rendszeres jelentkezési kötelezettsége nehezen volt összeegyeztethető a munkavégzéssel. Munkaszerződése van egy fémipari céggel N. településen, ha nem dolgozhatna, az a családja megélhetését is veszélyeztetné. A V.-től mindössze 7 km-re lévő munkahelyre járás a heti rendőrségi jelentkezési kötelezettséggel és a nyomon követő eszköz viselésével nem üresíti ki a lakhelyelhagyási tilalom jogintézményét. A védő az észrevételhez csatolta védence munkaszerződését, az albérleti szerződését és a vádlott mozgását nyomon követő technikai eszköz telepítéséről készült jegyzőkönyvet.
A fellebbezést és a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltakat az ítélőtábla nem találta alaposnak.
Az ügyészség a vádlottakkal szemben jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények miatt emelt vádat, így az elsőfokú bíróság helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a velük szemben kiszabható szabadságvesztés tartamára figyelemmel mindkettejük vonatkozásában fennáll a Be. 129. § (2) bekezdés b) pontjában írt előzetes letartóztatást megalapozó ok, a szökés, elrejtőzés veszélye. Ez azonban rendezett személyi körülményeikre tekintettel kiküszöbölhető enyhébb kényszerintézkedés, lakhelyelhagyási tilalom alkalmazásával is.
A vádlottak immár másfél éve állnak személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt, a rendőrségen való heti jelentkezési kötelezettség, az I. r. vádlott esetében mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásával. A vádlottak ez ideig a lakhelyelhagyási tilalom szabályait nem szegték meg, eleget tettek jelentkezési kötelezettségüknek. A törvényszék végzésével elrendelte a II. r. vádlott vonatkozásában is a nyomon követő eszköz alkalmazását.
A lakhelyelhagyási tilalom célja a terhelt mozgási szabadságának, szabad lakóhely változtatási jogának a korlátozása annak érdekében, hogy biztosítsa a terhelt eljárási cselekményeken való részvételét. Alkalmazásakor a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a tilalom ne eredményezzen a kényszerintézkedés célján túli korlátozásokat, így a törvény lehetőséget biztosít a lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldására is, ha a terhelt életkörülményeiben olyan lényeges változás következik be, amely miatt szükségessé válik a lakhelyelhagyási tilalommal érintett terület egyszeri, időszakos, vagy rendszeres elhagyása. A kialakult bírói gyakorlat szerint a bíróság ennek a kényszerintézkedésnek a keretében adhat engedélyt a kijelölt terület elhagyására rendszeres munkavégzés céljából is. Jelen ügyben a vádlottak munkaszerződéssel igazolták, hogy Sz., illetve N. településeken működő cégekkel munkaviszonyban állnak. Az ítélőtábla megítélése szerint a lakhelyelhagyási tilalom munkavégzés céljából történő részleges feloldása, a települések megközelíthetőségét, V.-től való távolságukat tekintve, figyelemmel a lakhelyelhagyási tilalom betartásának ellenőrzését szolgáló jelentkezési kötelezettségre és nyomon követő eszköz alkalmazására is, a vádlottak személyi szabadságában való korlátozottságát nem szűkíti, nem vezet a kényszerintézkedés tartalmának kiüresedéséhez. A lakhelyelhagyási tilalommal elérni kívánt célok a törvényszék által előírt szabályok mellett sem sérülnek.
Mindezek alapján az ítélőtábla a törvényszék fellebbezéssel támadott végzését a Be. 347. § (4) bekezdése szerint, tanácsülésen eljárva a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bpkf.343/2015/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás