GÜ BH 2015/14
GÜ BH 2015/14
2015.01.01.
A res iudicata a jogrend alapja, annak választottbírósági eljárásban történt megsértése a felek relatív jogviszonyán keresztül is a közrend sérelmét jelenti [Alaptörvény B) cikk (1) bek.; 1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. § (2) bek. b) pont, 58. §; 1952. évi III. tv. (Pp.) 229. § (1) bek.].
[1] A W. Rt. fővállalkozási szerződést kötött az alperes jogelődjével, a T. Önkormányzattal építési szerelési munkák elvégzésére. A fővállalkozó a szerződés alapján elvégzett munkák ellenértékéből 2001. január 17-én engedményezési szerződéssel a felperesre mint alvállalkozójára engedményezett 510 216 682 Ft-ot.
[2] A bíróság megállapította a W. Rt. fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását, melyet 2003. szeptember 11-én tettek közzé a Cégközlönyben.
[3] A W. Rt. és a T. Önkormányzat közötti szerződés miatt több választottbírósági eljárás indult.
[4] A felperes (a választottbírósági eljárásban is felperes) keresettel fordult a Választottbírósághoz, melyben kérte az alperest kötelezni 153 304 470 Ft-nak 2003. március 14-től 2005. november 4-ig járó késedelmi kamata, vagyis 27 836 842 Ft, valamint ezen összeg után 2005. november 20-tól a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegének megfelelő kártérítés megfizetésére.
[5] Álláspontja szerint a VB.I. számú ítélet alapján 153 304 470 Ft értékben történt olyan teljesítés, amely ellenszolgáltatás nélkül maradt. A VB.II. számú ítélet szerint ugyanakkor a szerződés lehetetlenülése 2003. március 14-én következett be, vagyis a 153 304 470 Ft felperesi követelés is ezen a napon vált esedékessé. Az alperes azonban a beszámítási kifogás elfogadásáig fizetési késedelemben volt. A felperes álláspontja szerint a beszámítással a tőkekövetelések kerültek elszámolásra és szűntek meg, míg a kamat esedékessé vált. Mivel azonban a felperes a követelés egy részét másra engedményezte, ebben a harmadik választottbírósági eljárásban csak 56 168 142 Ft után számított kamatot igényelt. Annak összege 27 836 842 Ft, teljesítési határideje pedig az ítélet kézbesítésének napja: 2005. november 20.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság a megelőző eljárásokban a követelés tekintetében érdemben határozott, ezen ítéletek felülvizsgálatára pedig nincs lehetőség. Az alperes nem tanúsított a felperessel szemben olyan magatartást, mely jogellenes és felróható magatartásnak lenne minősíthető, és ezáltal kárt okozott volna a felperesnek.
[7] A Választottbíróság VB.III. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az eljárási költségek megfizetésére. Az ítélet indokolásának 7.a) pontjában – az első választottbírósági ítélet ismertetése során – megállapította, hogy „az ítéletnek a rendelkező része ... kimondta a felperesek keresetének elutasítását. Az elutasítás tehát a jelen per felperesének mind tőke-, mind kamatkövetelésére kiterjedt.”
[8] Rámutatott, a jogvita alapja az a kérdés, hogy a felperes követeléséről már döntött-e a megelőző eljárásokban a Választottbíróság. Kifejtette, a VB.I. számon hozott ítéletében a Választottbíróság akként foglalt állást, hogy a felperes 153 304 470 Ft követelése nem sorolható a szerződés teljesítéseként elfogadható berendezések közé. A Választottbíróság abban az eljárásban azt vizsgálta, hogy az I. r. felperes teljesített-e olyan szolgáltatást, amely a szerződés megszűnésekor ellenszolgáltatás nélkül maradt. Az I. r. felperes teljesítését a Választottbíróság – az első ítéletében – nem fogadta el, ezért az ítélet rendelkező részében sem adott helyt a felperesek ellenérték megfizetésére irányuló követelésének. A megelőző eljárásokban a Választottbíróság a perbe vitt követelésre vonatkozóan állást foglalt, így a kereseti főkövetelés ítélt dolognak minősül, és egy újabb ügyben eljáró bíróság, így a jelen Választottbíróság nem változtathatja meg a korábbi döntést, ezért a keresetet elutasította.
[9] A felperes keresetében kérte a VB.III. számú ítélet érvénytelenítését a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján. Hangsúlyozta, hogy a VB.I. számú ítéletben a Választottbíróság elismerte, miszerint a 153 304 470 Ft felperesi fővállalkozói díjigény alapos, csak azért nem kellett azt az alperesnek megfizetnie, mert azzal szemben beszámításra alkalmas követelése keletkezett. A VB.III. számú választottbírósági eljárásban tehát olyan kamatkövetelést érvényesített, amelyet valós tartozás után a szerződés lehetetlenülése és az előzményi per ítélettel lezárása közötti időre követel.
[10] A VB.II. számú ítélet a vállalkozói teljesítést és elszámolást megerősítette és a korábbi ítéletnek a vállalkozói teljesítésre vonatkozóan res iudicata hatást tulajdonított. Ezért a jelen perben támadott választottbírósági ítélet iratellenesen állapította meg, hogy a felperes által követelt tétel nem sorolható a teljesítésként elfogadható berendezések közé. A kamatkövetelés korábban nem volt a per tárgya, ezért elbírálása sem történhetett meg. A Választottbíróság a korábbi ítéletét félreértelmezve a felperest a jogérvényesítéstől elzárta, amely sérti a közrendet.
[11] Az alperes kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a korábbi eljárásokban a felek közötti elszámolás megtörtént. A fővállalkozási szerződésből eredően mindkét szerződő fél követelését 2003. március 14-i időponttal számolták el a tőke és kamat vonatkozásában egyaránt, ezért azt utóbb már nem lehet vitássá tenni. A felperes a VB.I. számú választottbírósági eljárásban nem csupán tőkekövetelést érvényesített, de annak járulékai tekintetében is keresetet terjesztett elő.
[12] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Elsőként azt vizsgálta, hogy mennyiben kellett a Választottbíróságnak a Pp. rendelkezéseit az ítélt dolog vonatkozásában alkalmazni.
[13] Megállapította, hogy a felek választottbírósági szerződése alapján eljáró Választottbíróság Eljárási Szabályzata (Vbesz) 14. § (1) bekezdése szerint az eljáró tanács a felek által kikötött jogot alkalmazza. A Vbt. 58. §-a és a Vbesz 43. §-a is kimondja, hogy a választottbírósági ítélet hatálya ugyanaz, mint a jogerős bírósági ítéleté. A választottbíróság ítélete végleges és kötelező, az ellen sem fellebbezésnek, sem felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének nincs helye, a felek annak önként tartoznak eleget tenni.
[14] A Pp. 227-230/A. §-ainak értelmezését követően kifejtette, hogy az anyagi jogerő tartalmát egy pozitív és egy negatív hatásban jelölhetjük meg. A pozitív hatás az, hogy a felek, a bíróság és más hatóság kötve vannak az anyagi jogerőhöz és a jogerős határozat tartalmát irányadónak kell tekinteniük. A negatív hatás az, hogy ítélt dolog, azaz res iudicata keletkezik. Ez jut kifejezésre a Pp. 229. § (1) bekezdésében. Az anyagi jogerő tárgyi terjedelme részben a jog azonosságát, részben a tényalap azonosságát feltételezi. Ha a bíróság a jogalapot egy korábbi perben jogerősen eldöntötte, az erre vonatkozó döntés a későbbi perekben köti a bíróságot. A Vbt. 58. §-a alapján a Pp. 229. §-a a választottbírósági ítéletek vonatkozásában is alkalmazandó.
[15] Utalt arra, hogy az állam bírósága egy választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben nem jogosult felülbírálni a választottbíróság jogkövetkeztetéseit, a jogelméleti logika szabályainak való megfelelőségét, ha azok csak a felek relatív hatályú jogviszonyán belül hatnak.
[16] A VB.I. számú választottbírósági eljárás irataiból megállapítható, hogy a felperes azon perben 509 216 682 Ft tőke és ennek kamatai iránt terjesztett elő keresetet az alperes jogelődjével szemben. Követelése a W. Rt.-vel 2001. január 17-én kötött engedményezési szerződésen alapult, mely szerződéssel az alperesi jogelőd részére leszállított orvostechnológiai berendezésekkel kapcsolatban felmerült fővállalkozói igény egy része került átruházásra a felperes részére. A Választottbíróság a felperes keresetét – a főkövetelést és annak járulékait is – részben az alperesi jogelőd alapos beszámítási kifogására tekintettel elutasította.
[17] Megállapítható ugyan, hogy az első eljárás Választottbírósága eljárási szabályt sértett, amikor az ítélet indokolásában nem tért ki arra, miként számolta el az alaposnak ítélt 153 304 470 Ft vállalkozói díjigény után járó, és a kereseti kérelemben is szereplő kamatot. Pusztán ez az eljárási szabálysértés azonban önmagában nem alapozhatja meg a választottbírósági ítélet érvénytelenítését. Emellett nem a perben támadott választottbírósági ítélet, hanem annak előzménye szenved e hibában, s az ellen a választottbírósági ítélet ellen a felperes nem terjesztett elő érvénytelenítési keresetet.
[18] A VB.III. számú ítéletben valóban iratellenesen állapította meg a Választottbíróság, hogy a VB.I. számú ítélet szerint a felperes 153 304 470 forintos követelése alapjául szolgáló orvostechnológiai berendezések nem tartoznak a szerződés szerint elfogadható berendezések közé, mert ezzel pontosan ellentétesen rendelkezett a hivatkozott ítélet, s a kereset ezen része csak az alperes beszámítására tekintettel került elutasításra.
[19] Az indokolási kötelezettség elmulasztása és a támadott ítélet iratellenes megállapítása azonban nem mutat túl a felek relatív hatályú jogviszonyán, nem érinti a gazdasági, társadalmi rend alapjait, ezért nem sérti a közrendet sem.
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a Választottbíróság VB.III. számú ítéletének érvénytelenítését.
[21] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. § (2) bekezdését, 215. §-át, 206. § (1) bekezdését és 221. § (1) bekezdését, továbbá a Vbt. 54-58. §-ait.
[22] Kiemelte, az első választottbírósági ítélet nem állapította meg, hogy a szerződés mikor szűnt meg, csak arról rendelkezett, hogy az I. r. felperes részéről a teljesítés 153 304 470 Ft értékben megtörtént, amely ellenérték nélkül maradt. Ezt az összeget számíthatta be az alperes jogelődje.
[23] A második választottbírósági ítéletben a bíróság megállapította, hogy a 153 304 470 Ft tőkekövetelés 2003. március 14-én vált esedékessé.
[24] A jelen per alapját képező választottbírósági ítéletben a Választottbíróság úgy foglalt állást, hogy a 153 304 470 Ft nem létező teljesítmény, és a tőkekövetelés után kamat sem járhat. A kereseti főkövetelés pedig ítélt dolognak minősül.
[25] Állította, hogy a jogerős ítélet nem tartalmazza helyesen a kereseti kérelmet és azt nem tartalma szerint vette figyelembe.
[26] A felperes nem az iratellenességet jelölte meg a keresetben jogszabálysértésként, hanem azt, hogy egy ítélt dologról a Választottbíróság a következő ítéletében pontosan az ellenkezőjét állapította meg.
[27] Jogszabálysértőnek állította azt is, hogy az elsőfokú bíróság a Választottbíróság ok-okozati egységben szétválaszthatatlan ítéletét megváltoztatta azzal, hogy az ítéletből kiemelte a Választottbíróság szerint nem létező teljesítményre vonatkozó ítéletrészt, és azt csak iratellenes tényállásnak minősítette.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
[29] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
[30] A Kúria elsőként leszögezi, hogy a választottbírósági ítélet tekintetében a res iudicata hatás ugyanúgy érvényesül, mint az állam bírósága által hozott jogerős ítéletek esetén.
[31] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése értelmében „Magyarország független, demokratikus jogállam.” A jogállamiság egyik legfontosabb összetevője a jogbiztonság, ami – egyebek mellett – a jogrend intézményeinek kiszámítható, előre látható működését jelenti.
[32] A bírósági peres eljárásokban ezt a kiszámíthatóságot garantálják az eljárási garanciák.[42/1993. (VI. 30.) AB határozat, a büntető eljárás keretei között: 33/2013. (XI. 2.) AB határozat]
[33] A perjogban az anyagi igazságosság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba. „A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény.” Az eljárási garanciákkal, megfelelően érvényesített alapjogok mellett (pl. jogorvoslathoz való jog) beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. „A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik.” [Lásd erről az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény negyedik módosításával hatályát vesztett, de joghatásában releváns 9/1992. (I. 30.) AB határozatát.]
[34] A jogerőhöz kapcsolódó, a római jogra visszavezethető jogintézmény a res iudicata. Tartalma szerint azt jelenti, hogy a bíró – a jogállami berendezkedésben egyedüliként – a véglegesség hatásával állapít meg jogot vagy keletkeztet kötelezettséget. [35/2011. (V. 6.) AB határozat] A véglegességbe vetett bizalom akkor megalapozott, amennyiben a perbe vitt jogviszony azonos felek (ius facit inter partes), azonos ténybeli és jogi keretek között a továbbiakban másképpen nem dönthető el.
[35] A bírói jogkeletkeztető döntés végleges formája a jogerős határozat.
[36] A jogerő és a res iudicata intézményei tehát együttesen adják a bírói döntés véglegességét, ami akkor is beáll, ha az tartalmilag téves. A jogállamiság részeként érvényesülő jogbiztonság követelménye ugyanis az, hogy „(...) a jogerős határozat – az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között – irányadóvá váljék mind az eljárásban résztvevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat].
[37] Összességében tehát megállapítható, hogy a res iudicata intézménye a jogrend alapja. Megsértése – ugyanazon felek viszonylatában, ugyanazon ténybeli keretek között ugyanazon jogok ismételt és eltérő bírói megítélése – a felek relatív jogviszonyán keresztül is a közrend sérelmét jelenti.
[38] Mindezek alapján a Kúriának azt kellett megvizsgálnia, hogy valóban az első választottbírósági ítélettel ellentétesen rendelkezett-e a harmadik választottbírósági ítélet, s ezzel megsértette-e a res iudicata elvét.
[39] Az eljárás irataiból megállapíthatóan a felperes az első választottbírósági eljárásban előterjesztett keresetében az ott megjelölt tőke és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperes jogelődjét. Nem vitásan az első választottbíróság az ítélet indokolási részében nem tért ki arra, hogy a kamattal kapcsolatban mi az álláspontja, és azt hogyan számolta el a felek között.
[40] Ugyanakkor, ha a választottbírósági eljárásban a fél előterjesztette a keresetét, és annak tárgyában születik egy ítélet, úgy kell tekinteni, hogy a választottbíróság a sajátos egyfokú eljárásában a felek valamennyi előterjesztett kérelméről döntött. Ha mégsem ez történt a fél álláspontja szerint, akkor a Vbt. 44. § (1) bekezdése alapján kérelmet terjeszthet elő annak kiegészítése iránt. Az ítélet kiegészítését annak kézhezvételétől számított harminc napon belül, bármelyik fél – a másik fél egyidejű értesítése mellett – kérheti, ha a választottbíróság olyan kérelem vonatkozásában, amelyet az eljárás során előterjesztettek, nem rendelkezett.
[41] A felperesnek tehát a választottbírósági eljárásban lett volna lehetősége arra, hogy kiegészítő ítélet meghozatalával kérje a kamatok elszámolását, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az a kereseti kérelmében foglaltak ellenére nem történt meg.
[42] Valóban iratellenesen tartalmazza a harmadik választottbírósági ítélet indokolása azt a megállapítást, hogy az első választottbírósági ítélet szerint nem volt olyan teljesítése a felperes jogelődjének, amelyre vonatkozóan ellenszolgáltatás ne történt volna. Ez az indokolásbeli tévedés azonban nem volt kihatással annak a ténynek a helyes értékelésére, hogy az első eljárásban előterjesztett kamatigény tekintetében az első eljárásban döntött a választottbíróság, illetve ha nem döntött, azt kizárólag az első választottbírósági eljáráshoz kapcsolódóan lehetett volna orvosolni.
[43] Az első választottbírósági ítélet – esetleges hiányossága ellenére – a fent kifejtettek szerint ítélt dolgot eredményez, és akkor sértette volna meg a res iudicata elvét a jelen eljárásban támadott választottbírósági ítélet, ha a keresetnek helyt adott volna.
[44] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII.30.363/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás