KÜ BH 2015/140
KÜ BH 2015/140
2015.05.01.
A felperest terheli személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség, ha megállapítható, hogy részére bruttó összegű kifizetés történt, vagyis a kifizető adóelőleg-levonási kötelezettségét nem teljesítette [2003. évi XCII. tv. 170. § (6) bek.].
[1] A felperes az R. A. Egyesülettel (a továbbiakban: egyesület) kötött szerződés szerint a 2009-es szezonban autóversenyzői, versenyszervezői és háttérszervezői feladatokat látott el, melyért havi 130 000 000 Ft díjazásban részesült. Az egyesület ilyen összegről nyújtotta be bevallásait.
[2] Az egyesület felszámolása során a kifizetésekről bizonylatokat nem tudott átadni, pénztárjelentése szerint a pénztárba befolyt összegeket még aznap előleg címén kifizette a felperes részére. Ekként a 809 590 000 Ft bevételből 809 565 000 Ft került előleg címén kifizetésre. A 0953-as bevallásban szereplő 561 258 000 Ft adóelőleg és a 0908-as bevallásokban szereplő magánszemélyt terhelő járulékok levonása nem történt meg, ugyanis ezek befizetését fedező összegek sem a pénztárában, sem a bankszámláján nem álltak rendelkezésre. Ez arra utalt, hogy a kifizetést az egyesület bruttó összegben teljesítette.
[3] A fentiekre figyelemmel a felperesnél lefolytatott ellenőrzés a felperes terhére 291 101 400 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, magánszemélyek különadója adónemben 32 084 600 Ft adóhiányt állapított meg, melyek megfizetésére kötelezte.
[4] A felperes keresetét a bíróság ítéletével elutasította.
[5] A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 46. § (1) bekezdése, 47. § (8) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. § (6) bekezdése alapján rögzítette, hogy a kifizető a felperes részére átadott összegben nem vonta le, nem fizette be az adóelőleget, ezzel megsértette a fent hivatkozott jogszabályhelyeket. A felperesi bevallással szemben a tényleges kifizetés 809 565 000 Ft volt, ennek az eltérésnek az oka pedig irreleváns a jogvita megítélésekor.
[6] A jogilag értékelendő elem az volt, hogy a kifizető az adózással kapcsolatos kötelezettségének nem tett eleget. Ebből következően helytállóan alkalmazta az alperes az Art. 170. § (6) bekezdésben írt jogkövetkezményt, vagyis az adóhiányt a felperes terhére kellett megállapítani. Nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy „szankciót csak a fekete foglalkoztatás esetén kell alkalmazni”. Hangsúlyozta, hogy ha a munkáltató az adóelőleget nem vonja le és nem fizeti meg, a munkavállaló által kapott összeg már nem nettó, hanem bruttó, amiből az Art. 170. § (6) bekezdése alapján kell megállapítani az adóhiányt. Tekintettel azonban arra, hogy ebben az esetben a munkáltató sértett jogszabályt, a két járulékos szankciót már neki kell viselnie.
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítéletnek az alperesi és elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a kereseti kérelem teljesítése iránt akként, hogy az alperesi hatóságot kötelezze a Kúria új eljárás lefolytatására az Art. 170. § (6) bekezdésében foglaltak jogszabálysértő alkalmazása miatt.
[8] Álláspontja szerint az adóhatósági és bírósági eljárásban az Art. 170. § (6) bekezdését jogszabálysértően értelmezték és a megállapítást kizárólag a jogszabálysértő módon kialakított értelmezésre alapították. A kifizető egyesület a jogszabálynak megfelelően hónapról hónapra, a szerződés alapján készítette el a kötelezően szükséges bérpapírokat, megállapította a bevételt terhelő adóelőleget, azt levonta a kifizetés összegéből, így a felperesi adózó csak a nettó összeget vette és vehette át.
[9] Az egyesület bevallási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett, kizárólag adófizetési kötelezettségét nem teljesítette. Hangsúlyozta azt is, hogy a bérek számfejtése is hasonlóan történik, és a munkáltató soha nem ellenőrzi, hogy a bérek, illetve a járulék kifizetésére elegendő fedezete áll-e fenn. Kiemelte, hogy a személyi jövedelemadó-megállapítási, -levonási és ezzel összefüggésben -bevallási kötelezettséget alátámasztó iratok, bérjegyzékek, bérlisták, kiadási pénztárbizonylatok, bejelentő adatlap, bérösszesítő és bevallások 2012. november 16. napján átadásra kerültek az adóhatóság részére, ezek tartalma megegyezett a benyújtott bevallásban szereplő adatokkal, így kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy egyetlenegy esetben sem a bruttó összeg került kifizetésre a felperes részére.
[10] Az Art. 170. § (6) bekezdése alapján a kifizető adófizetési kötelezettségének nem teljesítéséből adódó bevételkiesés nem hárítható át a magánszemély adózóra. Az iratok rendelkezésre állását közvetve az is bizonyítja, hogy a felszámolási eljárásban a képviselőktől nem követelték ezeket az összegeket. Az egyesület felszámolási eljárása során végzett adóhatósági ellenőrzéskor a képviselő a felszámoló volt, így a jegyzőkönyv, határozatok részére kerültek kézbesítésre, azokra a felperes jogosultság és kézbesítés hiányában észrevételt, fellebbezést előterjeszteni nem tudott.
[11] Az adóhatóság kizárólag arra alapította az egyesületnél a megállapítást, hogy nem volt olyan bevétel, amelyből levonhatta és befizethette volna a személyi jövedelemadó-előleget. Ilyen kötelezettséget azonban egyetlen jogszabály sem rögzít és arra a bíróság sem hivatkozott. Ha az adóhatóság meg tudta állapítani a tényleges kifizetés összegét és azt is, hogy a kifizetőnél a bevétel érkezésekor fizették ki azt a felperes részére, ez azt feltételezi, hogy az egyébként hiányolt kifizetést alátámasztó iratok megvannak, mert ezek hiányában tényszerű adatokat nem tudott volna rögzíteni.
[12] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelme ténybeli alapon támadta a jogerős ítéletet. Előadásai vagy a tényekből levonandó eltérő következtetéssel, vagy az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő tényekre vonatkoztak. Az ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés azonban csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak is ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít.
[14] A jogerős ítélet azonban nem szenved ilyen hiányosságban. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerint járt el, az iratoknak megfelelő, pontos tényállást rögzített. Ismertette az általa alkalmazott jogszabályokat és jogi indokolása során részletesen ütköztette a tényállási elemeket és a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Eljárása során mindvégig szem előtt tartotta a perbeli tényállásra irányadó Art. 170. § (6) bekezdésének szabályát. Jogértelmezése logikus, okfejtése közérthető, minden részletre kiterjedő.
[15] Az eljárás során feltárt bizonyítékok és a felek egyező nyilatkozatai miatt a perben nem volt kétségbe vonható, hogy a felperes részére kifizetésre került az egyesület pénztárába befolyt 809 590 000 Ft bevételből 809 565 000 Ft.
[16] A Kúria ugyanakkor utal arra, hogy az adóhatóság nem folytatott további vizsgálatot az egyesület számára történő befizetések valós megtörténte és forrása vonatkozásában – eltérően az áfás láncügyletek vizsgálata során kialakított gyakorlattól. A perbeli jogkérdés ily módon az volt, hogy ez az összeg adóelőleggel csökkentett összeg volt-e vagy bruttó kifizetés történt, aminek következtében a felperesnek kell megfizetnie az Art. 170. § (6) bekezdése értelmében az adó összegét.
[17] A felperes a megfizetés alól csak akkor mentesülhetett volna, ha egyértelműen bizonyítást nyer, hogy a kifizető a magánszemélytől levonta az adóelőleget. A „levonta” kitétel nem alapulhat feltételezésen, annak a valóságban is meg kell történnie és igazolhatónak kell lennie. E tekintetben az egyesületnél lefolytatott vizsgálat eredményeképpen született határozat egyértelmű, amikor felsorolja és rögzíti az egyesület által kibocsátott bevételi számlákat, melyből árbevételének a nagyságrendje dokumentálható. Ez a bevételi forrás pedig szinte hiánytalanul megegyezik azzal az összeggel, amely kifizetésre került a felperes részére. Ebből következően nem állt rendelkezésére további olyan bevétel, amelyből adóelőleg-levonást teljesíthetett volna.
[18] Az adóhatóságnak az adóelőleg levonása körében nem csupán az egyesületi, a felperes jövedelmét érintő bevallásból kellett kiindulnia, hanem azokat össze kellett vetnie az egyesület rendelkezésére álló más okiratokkal, bizonylatokkal, így a pénztári jelentéssel. Vizsgálnia kellett, volt-e olyan más egyéb járandósága az egyesületnek, melyből a költségvetésbe történő befizetés fedezhető volt.
[19] A Kúria is egyetért azzal az alperesi állásponttal, hogy további bevétel híján erre fedezet nem volt, így egyértelmű, hogy a felperes részére történt kifizetés bruttó összegű volt.
[20] Az nem vitatható, hogy az egyesület önálló jogi entitás, így annak ellenőrzésekor a felperes bevonására nem kerülhetett sor. Az adóhatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyv, határozat azonban közokirat, tanúsítja az adatok és tények valóságát. A felperes ezen közokiratok tartalmát a nála lefolytatott adóhatósági eljárás során megismerhette. Ha és amennyiben olyan bizonyíték állt rendelkezésére, amely ellentmondott a közokiratban foglaltaknak, úgy lehetősége, sőt kötelessége lett volna azok előterjesztése. Ilyen indítvány azonban nem érkezett.
[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria mint felülvizsgálati fórum előtt nem merülhetett fel ésszerű kétely a bevétel nagyságát illetően, és ehhez az a következtetés társult, hogy az egyesület adóelőleg-levonási kötelezettségét nem teljesítette. Márpedig, ha a levonás nem történt meg, akkor nem alkalmazható az Art. 170. § (6) bekezdésében foglalt kimentési szabály. Ebben az esetben pedig alkalmazni kell az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésében rögzített általános szabályt, mely szerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része vagy annak e törvényben meghatározott hányada.
[22] A felperes adófizetési kötelezettsége fennállt, annak megállapítására az alperes és az elsőfokú bíróság részéről a jogszabályok helyes és helytálló alkalmazása alapján került sor.
[23] A fentiek miatt a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.147/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás