KÜ BH 2015/143
KÜ BH 2015/143
2015.05.01.
A hivatalos feljegyzés nem alkalmas a benne foglalt tények bizonyítására, ha a felperes azt vitatja [2004. évi CXL. tv. 121. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. 336. §; 2007. évi II. tv. 43. §].
[1] A felperes 2010. december 24-én jogszerű körülmények között érkezett Magyarországra, ahol legutóbb 2013-ban kereső tevékenység céljára 2014. szeptember 2-ig tartózkodási engedélyt kapott. A felperes munkavállalási engedélye szerinti munkaköri leírása alapján szakács volt, emellett kötelezett volt más feladatok ellátására is. Munkaköri leírásában pénztárosi tevékenység nem szerepelt.
[2] Az alperes a felperes munkahelyén 2014. április 8-án helyszíni ellenőrzést végzett, és megállapította, hogy nevezett nem szakácsi vagy ezzel összefüggő más tevékenységet végzett, hanem pénztárosként működött.
[3] A helyszíni ellenőrzés tapasztalatairól az alperesi hatóság 2014. április 11. napján hivatalos feljegyzést készített.
[4] A felperest ezt követően 2014. április 29. napján az alperesi hatóság Egri Kirendeltségén meghallgatták, ahol nyilatkozatában nem ismerte el, hogy pénztárosként dolgozott, illetve hogy jogsértést követett el.
[5] Az alperes 2013. április 29-i határozatában a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről a Kínai Népköztársaság területére kiutasította.
[6] Határozata szerint a felperest azért kellett kiutasítani, mert a munkavállalási engedélyben foglaltaktól eltérő tevékenységet végzett a munkahelyén. A határozat a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának nem összevont kérelmezési eljárás alapján történő engedélyezéséről, az engedélyezési kötelezettség alóli mentességről, a fővárosi és megyei kormányhivatal munkaügyi központjának az összevont kérelmezési eljárásban való szakhatósági közreműködéséről, valamint a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának bejelentéséről, és a munkabér megtérítéséről szóló 445/2013. (XI. 28.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 14. §-ának (5) bekezdésén, a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 43. §-a (2) bekezdésének c) pontján, és a Harmtv. végrehajtásáról szóló 114/2007. (V. 24.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 114. §-ának (1) bekezdésén alapult.
[7] A határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes kérte annak hatályon kívül helyezését, másodlagosan emellett az alperes új eljárásra kötelezését.
[8] Előadta, hogy az ellenőrzés időpontjában valóban a pénztárban tartózkodott, de ott nem dolgozott, hiányzott a későbbi eljárásból az ellenőrzést végző személyek megnevezése, férjének alkalmazásával kapcsolatos kijelentése pedig fordítási félreértésből fakadhat. A helyszínen nem jegyzőkönyvet vettek fel, hanem arról csak hivatalos feljegyzés készült. A hatóság ekként okszerűtlenül mérlegelt bizonyítékokat és jutott téves jogi következtetésre. A felperes álláspontja szerint a hatóságnak azt is tisztáznia kellett volna, ha mégis pénztárosi tevékenységet végzett a felperes, azt jogszerűen a munkáltatója utasítására tett-e.
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet elutasította.
[10] Indokolása szerint az eljárási szabálysértések, nevezetesen, hogy az ellenőrzést végzők név szerint nem voltak feltüntetve, valamint, hogy a helyszíni ellenőrzésen csak hivatalos feljegyzés készült, és ezt nem kézbesítették a felperesnek, az ügy elintézésére érdemi hatással nem volt.
[11] Az ítélet a Korm.r. 3. §-ára és a 4. § (1) bekezdésére hivatkozott – tartalmát tekintve – azt állapítva meg, hogy azok felül írják a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályait. Az idegenrendészeti hatóság azt vizsgálta, hogy a munkavállalási engedélyben foglaltaknak megfelelt-e a felperes foglalkoztatása, illetve végzett-e munkát. Az idegenrendészeti hatóság ezzel nem ítélte meg a foglalkozás munkajogi vetületét a kérdésnek, csak a Korm.r. szabályait kérte számon.
[12] Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[13] Előadta, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét fogalmazási hibák terhelték. Az alperesi ellenőrzés nem zajlott jogszerűen, ezért bizonyítékként az ott tapasztaltakat el kellett volna vetni. Az Mt. 53. § (1) bekezdése szerint évente 44 munkanap erejéig a dolgozó a munkaszerződéstől eltérő munkakörben foglalkoztatható, e szabály alkalmazandó a felperesre is, és ennek az érvényesülését az alperes nem vizsgálta. A hatóság a tényállást hiányosan állapította meg, a bíróság ezt nem észlelte, és ennyiben jogszabályt sértett. Jogszabálysértésként a Ket. 50. §-ának (1) és (6) bekezdését, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését jelölte meg, előadva még, hogy ugyanezen bíróság más tanácsa a felperes házastársával szemben hasonló tényállásban eljárva más határozatot hozott.
[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt alapos.
[15] A Kúria elsőként az eljárásjogi hivatkozásokat vizsgálta, és a következőket állapította meg.
[16] A Ket. 39. § (9) bekezdése értelmében a hatóság hivatalos feljegyzést vehet fel az ügy megítélése szempontjából fontos vagy egyébként az ügy természetére tekintettel lényeges minden egyéb eljárási cselekményről, vagy az eljárási cselekményt az iratra történő rávezetéssel rögzítheti.
[17] A hivatalos feljegyzés célja alapvetően az, hogy ügyviteli, adminisztratív cselekmények, intézkedések rögzítésre kerüljenek az ügy iratai között. Bizonyító ereje nem éri el a jegyzőkönyv bizonyító erejét, hiszen az utóbbi közokiratnak minősül, amelyet az ügyféllel ismertetnek és amellyel szemben az ügyfélnek lehetősége van helyben észrevételeket tenni.
[18] A hivatalos feljegyzést jelen ügyben az ügyfélnek nem adták át az ellenőrzés végén, arra helyben nem volt lehetősége nyilatkozni. Márpedig a tényállás tisztázása szempontjából kiemelkedő jelentősége lett volna, hogy az ügyfél helyben és a hatóság által relevánsnak tartott magatartás tanúsításakor tudjon nyilatkozni a hatóság által rögzített körülmények, tények valósága tartalmára – de legalábbis az ellenőrzött körülményről, tényekről az ellenőrzés időpontjában tudomást szerezzen és arra mielőbb észrevételt tehessen –, mert az észlelt magatartás utóbb történő vitatása esetén, a felvett hivatalos feljegyzés önmagában nem alkalmas arra, hogy arra tényállást alapozzanak. A hivatalos feljegyzés addig alkalmas a benne foglalt tények bizonyítására, amíg a felperes azokat nem vitatja.
[19] A Harmtv. a hatósági ellenőrzés alább alkalmazandó szabályai tekintetében nem tartalmaz eltérést, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályait kell alkalmazni.
[20] Az alperes helyszíni ellenőrzése a felperes munkahelyén a Ket. 88. §-a alapján hatósági ellenőrzésnek minősült. A Ket. 87. §-a szerint a törvény rendelkezéseit a hatósági ellenőrzésre a VI. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, vagyis a hatósági ellenőrzésre az általános szabályokhoz képest különös szabályok állapíthatóak meg. A Ket. 92. §-a szerint a helyszíni ellenőrzésre a törvénynek a szemlére vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
[21] A Ket. 93. §-a alapján a helyszíni ellenőrzés eredményéről minden esetben jegyzőkönyvet kell készíteni, vagyis ebben a tekintetben a szemle szabályai nem alkalmazhatóak. A Ket. 93. § (1) bekezdése alapján a hatóság a hatósági ellenőrzésről készített jegyzőkönyv egy példányát az ügyfélnek a helyszínen átadja, vagy az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított tíz napon belül megküldi. A Ket. 93. § (5) bekezdése szerint csak az az eset képez kivételt a jegyzőkönyv megküldésének kötelezettsége alól, ha a döntés kizárólag a jegyzőkönyv megállapításain alapul.
[22] Mindezekre tekintettel kizárólag hivatalos feljegyzés készítése a helyszíni ellenőrzés eredményeiről sérti a Ket. 93. §-ában foglaltakat.
[23] Az alperes a felperes által vitatott tartalmú hivatalos feljegyzésen túlmenően felperes házastársának más ügyben tett nyilatkozatára alapította a tényállást, mely nyilatkozat kapcsán a felperes azzal védekezett, hogy az fordítási félreértések miatt tartalmazott rá nézve terhelő kijelentéseket. Ebben a körben a hatóság nem folytatott le bizonyítást.
[24] A jegyzőkönyv felvételének, valamint a házastárs nyilatkozata kivizsgálásának elmulasztása miatt az ügy tényállása nem került tisztázására. Az alperes ezzel megsértette a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségét, amely a döntés érdemére is kiható eljárási jogszabálysértésnek tekinthető.
[25] Ezen túlmenően a felperes az ügy érdemében azt adta elő, hogy a bíróság a döntése meghozatala során figyelmen kívül hagyta az Mt. 53. § (1)–(2) bekezdését, és téves az a jogértelmezése, hogy a Korm.r. rendelkezései felülírják az Mt. rendelkezéseit a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalásának feltételei tekintetében.
[26] Az ügyben az alperes által alkalmazott Harmtv. 43. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében az idegenrendészeti hatóság – az e törvényben meghatározott kivétellel – idegenrendészeti kiutasítást rendel el azzal a harmadik országbeli állampolgárral szemben, aki az előírt munkavállalási engedély vagy az e törvényben előírt engedély nélkül folytatott keresőtevékenységet.
[27] Az alperes határozatát arra alapította, hogy a felperes a munkavállalási engedélyének kereteit túllépve az abban foglaltakhoz képest más munkakörben folytatott keresőtevékenységet, és ezzel megsértette a Korm.r. 14. §-nak (5) bekezdését.
[28] Ennek kapcsán a Kúria megállapította, hogy a Korm.r. 14. §-a munkavállalási engedéllyel kapcsolatos bejelentési kötelezettségre – tehát a foglalkoztatóra nézve – állapít meg szabályokat, valamint a munkavállalási engedély munkaügyi központok általi visszavonására vonatkozó szabályokat tartalmazza. A Korm.r. 14. § (4) bekezdés b) pontja alapján a munkaügyi központ a munkavállalási engedélyt visszavonja, ha a harmadik országbeli állampolgár foglalkoztatására az engedélyben foglaltaktól eltérő munkakörben kerül sor.
[29] A felperes foglalkozása munkavállalási engedélyhez kötött. A munkavállalási engedély megszerzéséhez szükséges eljárás lefolytatására, a szabályok betartásának ellenőrzésére – jelen esetben – külön szervezet – a munkaügyi központ – volt jogosult. Ennek a hatóságnak a hatáskörét vonta el az alperes akkor, amikor olyan kérdésekben folytatott le ellenőrzést, melyek a Korm.r. szabályai betartásának ellenőrzésére irányult, tehát ami a munkaügyi hatóság hatáskörébe tartozott volna.
[30] Az alperesi hatóság rendelkezett bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a felperes foglalkozása az engedélyben foglaltaktól eltért. Ezek a bizonyítékok többirányúak voltak, azonban teljes értékűnek egyiket sem lehetett elfogadni. A helyszíni ellenőrzés után felvett hivatalos feljegyzés arra lett volna alkalmas, hogy az alperesi hatóság ezzel kezdeményezze a munkaügyi központ eljárását.
[31] Az alperesi hatóság a Harmtv. 43. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti hatáskörében eljárva a munkavállalási engedély tartalmát nem, kizárólag a munkavállalási engedély meglétét és a Harmtv. 20. § (1) bekezdésének a) pontjának teljesülését vizsgálhatja. Ennek keretében azt ellenőrizheti, hogy a felperes az általa megjelölt munkáltatónál foglalkoztatásra irányuló jogviszonnyal rendelkezik-e, ellenérték fejében, más részére, illetve irányítása alatt, és ténylegesen végzi-e azt a keresőtevékenységet, ami a tartózkodás célja volt. (Kfv. III. 37.138/2014/7.). Jelen esetben a tényleges munkavégzés tényét az alperes nem is vitatta, csak annak munkavállalási engedélynek való megfelelőségét.
[32] A Ket. 121. § (1) bekezdés b) pontja szerint az e fejezetben szabályozott eljárások során – mely fejezet tartalmazza a bírósági felülvizsgálatot is – a döntést meg kell semmisíteni ha az ügy nem tartozik az eljáró hatóság hatáskörébe. Ebből következik, hogy a semmisséget a bírói felülvizsgálat során is hivatalból vizsgálnia kell, sőt a Pp. 336/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján a bíróság hivatalból bizonyítást rendelhet el a közigazgatási határozat semmisségének észlelése esetén. Ezzel összhangban rögzíti a 2/2011. (V. 9.) KK vélemény is, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség elve a közigazgatási perben is érvényesül, azonban ha a bíróság semmisségi okot észlel, hivatalból kell a jogkövetkezményekről döntenie.
[33] A Kúria ugyan bizonyítást nem folytathat le, de jelen ügyben a rendelkezésre álló adatokból hivatalból meg tudta állapítani és meg kellett állapítania a határozat semmisségét, mivel az alperes olyan jogszabály alapján végezte az ellenőrzést, és olyan jogszabályra alapította határozatát, melynek alkalmazása nem az ő hatáskörébe tartozik.
[34] Az alperes határozatának semmissége következtében a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottaknak nem volt relevanciája, azok elbírálására nem volt szükség, sem lehetőség.
[35] A kifejtett indokok alapján a Kúria a jogerős ítéletet egyben a felülvizsgált közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
[36] A megismételt eljárásban az alperes a Harmtv. 43. § (2) bekezdés c) pontja alapján azt vizsgálhatja, hogy a felperes az előírt munkavállalási engedély vagy a törvényben előírt engedély nélkül folytat-e keresőtevékenységet. Ha rendelkezésre áll az előírt munkavállalási engedély, akkor a munkavállalás tartalmát és a tényleges munkavégzést kizárólag a Harmtv. 20. §-ának keretei között vizsgálhatja.
(Kúria Kfv. III. 37.779/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás