• Tartalom
Oldalmenü

A 2015. évi CXLIII. törvény indokolása

a közbeszerzésekről

2015.11.01.
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
I. Az új közbeszerzési törvény megalkotásának indokoltsága és a jogalkotás szempontjai
I.1. Új uniós jogi háttér
Az uniós jogalkotó 2014. február 26. napján három új, a közbeszerzésekre vonatkozó irányelvet fogadott el,1 amelyek az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2014. március 28. napján kerültek kihirdetésre. Az új közbeszerzési tárgyú irányelveket a tagállamoknak főszabály szerint legkésőbb 2016. április 18. napjáig, az elektronikus közbeszerzésre vonatkozó részeket a központi beszerző szervek tekintetében 2017. április 18. napjáig, valamennyi ajánlatkérő szervezetre vonatkozóan pedig 2018. október 18. napjáig kell átültetniük a tagállami jogokba.
Az Európai Unió három új közbeszerzési tárgyú irányelvének elfogadása az uniós közbeszerzési jog átfogó reformját valósítja meg. Változik az irányelvi struktúra is, hiszen a klasszikus ajánlatkérők beszerzéseit szabályozó 2004/18/EK irányelvet felváltó 2014/24/EU irányelv (továbbiakban: klasszikus irányelv vagy 2014/24/EU irányelv) és a közszolgáltatók beszerzéseire irányadó 2004/17/EK irányelvet felváltó 2014/25/EU irányelv (továbbiakban: közszolgáltatói irányelv vagy 2014/25/EU irányelv) mellett új irányelvi szabályozásként jelenik meg a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU irányelv (továbbiakban: koncessziós irányelv vagy 2014/23/EU irányelv). A közbeszerzési jogorvoslatokra továbbra is a 2007/66/EK irányelvvel módosított 89/665/EGK és 92/13/EGK irányelvek rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az új irányelvek az uniós közbeszerzési jog, a hazai szabályozást meghatározó irányelvi háttér alapvető változását jelentik, amely a közbeszerzési törvény szabályai többségének módosítását mindenképpen szükségessé tenné. A koncessziós irányelv átültetése és egyes összetett beszerzési technikák szabályainak bekerülése a szabályozásba a törvényi szabályozás szerkezetének, és az egyes szerkezeti egységek logikai kapcsolatának módosulását is igényli. A fentiek a jogalkalmazók számára megfelelően áttekinthető formában új törvény alkotásával valósíthatóak meg.
Az uniós jogi háttér változása kapcsán ki kell emelni, hogy az új irányelvek megközelítésmódjukban, a közbeszerzésekre vonatkozó szemléletük tekintetében is újdonságot hoznak. Míg a korábbi évek szabályozását az határozta meg, hogy az EU tagállamai között létrejöjjön egy egységes belső piac a közbeszerzések területén, ahol a piaci verseny előnyei torzulásmentesen érvényesülhetnek, az uniós vállalkozások egyenlő esélyekkel hozzáférhetnek más tagállami közbeszerzésekhez, most előtérbe kerül az a látásmód, hogy a szabályozás a közbeszerzések különböző stratégiai célokra való felhasználását elősegítse. Az egyes jogintézmények szabályaiban a tagállamok számára szélesebb lehetőség nyílik arra, hogy a fontos társadalmi-gazdasági célkitűzések, különösen az innováció, a szociális célkitűzések (ennek körében többek között a foglalkoztatás, munkahelyteremtés), valamint a fenntarthatóság (környezetvédelem) a közbeszerzési politika integráns részévé váljanak. Az uniós tagállamok társadalmi értékeinek hangsúlyosabb megjelenését tükrözi az is, hogy az új irányelveken végigvonul az a követelmény, hogy a környezetvédelmi, szociális és munkajogi előírásokat a közbeszerzések során be kell tartani. Mindez hozzájárul az európai társadalmi-gazdasági értékeket tiszteletben tartó gazdasági szereplők versenyképességének fenntartásához.
I.2. A hazai jogalkalmazási tapasztalatok és a hazai gazdaság igényeinek megfelelő szabályozás
Azok a közbeszerzésekkel kapcsolatos igények, elsősorban a hatékonyabb, gyorsabb és egyszerűbb eljárások szükségessége, amelyek európai szinten a szabályozás reformjához vezettek, a hazai jogalkalmazásban is jelentkeznek. Az ajánlatkérők számára szélesebb eszköztárat szükséges biztosítani ahhoz, hogy a rendelkezésükre álló forrásokból a legmegfelelőbb beszerzési eredményt valósíthassák meg, és a szabályozásnak hozzá kell járulnia az ezt elősegítő gyakorlatok – különösen a megfelelő előkészítés és a minőségi kiválasztás – alkalmazásához.
Az uniós szabályok átültetése során figyelemmel kell lenni a kis- és középvállalkozások hazai gazdaságban játszott kiemelkedő szerepére, olyan jogi környezetet szükséges teremteni, amely tekintettel van ezen vállalkozások képességeire, és a lehető legnagyobb mértékben megnyitja számukra a közbeszerzésekben való részvétel lehetőségét. A vállalkozói szakmai szervezetek, gazdasági kamarák véleményének meghallgatása alapján a túlzottan korlátozó ajánlatkérői előírások, a beszerzések nem megfelelő előkészítettsége az ajánlatkérő részéről, amely nem teszi lehetővé a megfelelő ajánlattételt és az értékeléskor a minőségi szempontok háttérbe szorulása az ár mellett jelentenek a hazai gazdasági szereplők számára olyan problémát a közbeszerzésekben, amelyet a jogalkotónak kezelnie kell. Emellett a közbeszerzések feltételrendszerének szabályai kialakításakor a kkv.-k nehéz finanszírozási helyzetére is tekintettel kell lennie a jogalkotónak.
A hazai gazdasági környezet igényeinek való megfelelés tekintetében szintén fontos szempont, hogy a közbeszerzések jelentős hányada valósul meg európai uniós források felhasználásával, a közbeszerzések eredményes, hatékony és szabályos lebonyolítása egyben az uniós források megfelelő felhasználásának előfeltétele is. Az uniós forrásfelhasználás során feltárt problémáknak a leküzdése az uniós források felhasználhatóságának biztosítása érdekében a szabályozás szintjén is kulcsfontosságú, és hozzájárul Magyarországnak a 2014–20-as időszakra vonatkozó fejlesztési célkitűzései megvalósításához.
A fentiekre tekintettel az új közbeszerzési törvény előkészítését – a Kormány által elfogadott koncepciónak megfelelően – a következő jogpolitikai célok határozták meg: a közbeszerzések átláthatóságának garantálása, az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése, a társadalmilag és gazdaságilag legmegfelelőbb beszerzési eredmény elérése, a kis- és közepes vállalkozások sikeres szereplésének, és a közbeszerzésekben a szélesebb körű verseny előmozdítása.
II. Az új irányelvek átültetésének módja, a szabályozás szerkezete
A törvényjavaslat a klasszikus, a közszolgáltatói és a koncessziós irányelv, valamint a jogorvoslati irányelvek rendelkezéseinek – a jelenlegi modellhez hasonlóan – egy kódexben történő átültetését valósítja meg. A koncessziós irányelvnek a közbeszerzési irányelvekkel egységes jogszabályban történő átültetését indokolja, hogy az előbbi irányelv hatálya alá tartozó építési és szolgáltatási koncesszió a közbeszerzési szerződésekhez hasonlóan a beszerzési célú szerződések egy fajtája, és a szabályozás számos eleme (különösen az ajánlatkérők köre, a tárgyi hatály alóli kivételek és a jogorvoslati szabályok) uniós szinten is megegyezik. Figyelemmel arra, hogy a szabályozás hatályát érintő több alapvető kérdésben egységesen kezelhetőek e szerződések, a jogalkalmazók számára könnyebben átlátható szabályozás alakítható ki a közbeszerzési és koncessziós beszerzési szerződések ugyanazon törvényben történő szabályozásával. A közszolgáltatók tekintetében az eljárások speciális szabályai továbbra is végrehajtási rendeletben nyernek elhelyezést.
Az új közbeszerzési irányelvek átültetése két lépcsőben valósul meg. A törvényjavaslat – figyelembe véve egy államilag biztosított elektronikus közbeszerzési rendszer kialakításának és a gazdasági szereplők felkészülésének hosszabb időigényét – a közbeszerzésekben történő elektronikus kommunikációra vonatkozó rendelkezéseknek az irányelvi szabályoknak megfelelő, későbbi időpontban történő hatálybalépéséről rendelkezik. Az elektronikus kommunikáció részletszabályaira, illetőleg az elektronikus közbeszerzési rendszer működésével összefüggő egyes kérdésekre végrehajtási rendeleti szabályok kerülnek kidolgozásra.
Az uniós irányelvi joganyag terjedelmének jelentős növekedésével a hazai joganyag terjedelme is kismértékben növekedni fog, azonban az egyes jól elkülöníthető részletszabályok végrehajtási, rendeleti szintű átültetésével a törvényi szabályozás az áttekinthetőség érdekében a lehetséges minimális keretek között marad. Az új szabályozásban továbbra is a kerettörvényi koncepció érvényesül, ahol az alapvető törvényi szabályokat egyes részterületeken végrehajtási rendeletek egészítik ki.
A hatályos közbeszerzési törvény szerkezeti felépítése a gyakorlati tapasztalatok szerint a jogalkalmazók számára a korábbi törvénynél áttekinthetőbbnek és könnyebben kezelhetőnek bizonyult, ezért a törvényjavaslat is megtartja azt a szerkesztési megoldást, amely szerint a törvény Első Része a valamennyi közbeszerzés tekintetében alkalmazandó alapvető szabályokat tartalmazza, a törvény Második Részében pedig az uniós közbeszerzési eljárásrend szabályai olyan módon kerülnek kialakításra, hogy az általános eljárási szabályok után következnek az egyes eljárásfajták szabályai. Az uniós közbeszerzési eljárásrendet szabályozó Második Részen belül az eljárásfajtákat követően önálló fejezetben nyertek elhelyezést az irányelvek által szabályozott egyes sajátos beszerzési technikák (keretmegállapodás, dinamikus beszerzési rendszer, elektronikus árlejtés, elektronikus katalógus). A közszolgáltató ajánlatkérők közbeszerzési eljárásainak sajátos szabályait továbbra is végrehajtási rendelet rendezi, a rájuk vonatkozó szabályok alkalmazásának hatályáról pedig az alkalmazandó eljárásrendet meghatározó Első Rész rendelkezik, a törvény Második Része ezért nem tartalmaz külön közszolgáltatói fejezetet. A törvény Harmadik Része tartalmazza a nemzeti közbeszerzési eljárásrend szabályait.
Az építési és szolgáltatási koncessziók megkötésére vonatkozó koncessziós beszerzési eljárás önálló eljárásrendként, a törvény Negyedik Részében kapott helyet, amely egyaránt vonatkozik az uniós értékhatár feletti és alatti, illetve a klasszikus és a közszolgáltató ajánlatkérők koncessziós beszerzési eljárásaira. Az Ötödik Rész egységesen tartalmazza a törvény hatálya alá tartozó szerződésekkel kapcsolatos rendelkezéseket, a Hatodik Rész a jogorvoslatok szabályait, a Hetedik Rész a Közbeszerzési Hatóságra és Döntőbizottságra vonatkozó szervezeti és egyes hatósági eljárásokra vonatkozó szabályokat. A Nyolcadik Rész a záró rendelkezéseket tartalmazza.
Az új törvénynek a hazai szabályozási környezetbe illeszkedésével kapcsolatban szólni kell a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényhez és a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényhez való viszonyról. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy e törvények az irányelvétől eltérő koncesszió fogalmat használnak, amelynek sajátos tárgya az állami monopóliumok gyakorlásának átengedése. A fogalmak elkülöníthetősége érdekében az irányelvi rendelkezések átültetésekor a törvényjavaslat nem használja a koncessziós szerződés kifejezést, hanem az építési és szolgáltatási koncesszió, valamint a koncessziós beszerzési eljárás megnevezéseket használja, utalva arra, hogy az irányelvi rendelkezések a koncessziót a beszerzést megvalósító szerződések egyik formájaként szabályozzák. A nemzeti vagyonról szóló törvény és a koncessziós törvény szerinti koncessziós szerződések közül azokra kell a törvényjavaslat szabályait alkalmazni, amelyek beszerzést valósítanak meg. Az új irányelv nem vonatkozik az olyan megállapodásokra, amelyekben az állam csak engedélyezi egy gazdasági tevékenység végzését, meghatározza annak feltételeit, és amelynek alapján a gazdasági szereplőnek nem kikényszeríthető kötelezettsége a szolgáltatás nyújtása. Azon szerződések vonatkozásában, amelyek mindkét szabályrendszer hatálya alá tartoznak, a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy mely vonatkozásban mely szabályokat kell a szerződésekre alkalmazni. Az új koncessziós irányelv átültetése mindenképpen szükségessé teszi, hogy a tartalmilag az uniós építési és szolgáltatási koncessziónak megfelelő szerződésekre az irányelv szabályozási körében (a szerződéskötést megelőző verseny és egyes, a szerződés tartalmát – például időtartamát – meghatározó szabályok, jogorvoslatok) egységes szabályozást alakítson ki a jogalkotó. A koncessziós törvény és az ágazati szabályozások ugyanakkor a beszerzési jellegű szerződésekre is vonatkozhatnak annyiban, amennyiben a kizárólagos állami/önkormányzati gazdasági tevékenységek végzésével kapcsolatban az e tevékenységek fokozott állami ellenőrzését, és a hozzájuk fűződő kiemelt közérdeknek a szerződő gazdasági szereplő érdekeivel való összhangját tükröző, a felek jogait és kötelezettségeit rendező szabályokat jelenítenek meg.
A törvényjavaslat abból indul ki, hogy a védelmi-biztonsági tárgyú beszerzések szabályairól külön törvény kerül megalkotásra. A hatályos hazai jog nem az uniós jog kategóriáit használja a védelmi-biztonsági célú beszerzések és a nem ilyen célra irányuló, de rendkívüli biztonsági kockázatok miatt a közbeszerzési irányelv hatálya alól mentesített beszerzések esetén. A védelmi-biztonsági célú beszerzésekre az uniós szabályozásban egy külön irányelv vonatkozik (2009/81/EK irányelv), melynek átültetése a hazai jogban két kormányrendelet között került megosztásra. Hosszú távra megfelelő megoldást az jelentene, ha az uniós jogi kategóriáknak megfelelően a védelmi beszerzési irányelv egységesen kerülne átültetésre. A törvényi szint azért indokolt, mert a jogorvoslat szabályait csak törvényi szinten lehet szabályozni. Jelenleg a hatályos Kbt. tartalmaz olyan jogorvoslati szabályokat, amelyek ezen beszerzésekre vonatkoznak, holott maguk a beszerzések eltérő szabályok szerint zajlanak. A törvényjavaslat elhagyja ezen jogorvoslati szabályokat és arra utal, hogy a védelmi-biztonsági célú beszerzésekre külön törvény vonatkozik.
III. A szabályozási célkitűzések megjelenése a törvényjavaslatban
III.1. A közbeszerzések átláthatóságának garantálása
Közzététel és üzleti titok
A törvényjavaslat továbbra is fenntartja, hogy az ajánlatkérők a Közbeszerzési Hatóság által fenntartott Közbeszerzési Adatbázisban a közbeszerzésekre vonatkozó széles körű információkat, köztük minden, a törvény hatálya alá tartozó szerződést kötelesek közzétenni.
Bővül az Adatbázisban közzéteendő adatok köre a részvételi jelentkezések és az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezéssel, amelyből az eljárás eredményéről szóló hirdetményben foglaltaknál részletesebb adatok is megismerhetőek az eljárásról, ezáltal erősítve a nyilvánosság általi ellenőrzés lehetőségét. Az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezés jelenleg szerepel az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerinti közzétételi listán, az Adatbázisban való közzététellel azonban a kapcsolódó információkkal egy helyen, ellenőrizhető módon lesz elérhető.
A törvényjavaslat az elmúlt időszak jogalkalmazási tapasztalataira tekintettel részletesebben szabályozza, hogy az ajánlattevők mely adatokat nem nyilváníthatnak ajánlatukban üzleti titoknak. Az irányelvek által is kifejezett módon a közbeszerzési szabályoknak nem célja arra kényszeríteni a gazdasági szereplőket, hogy olyan információkat osszanak meg versenytársaikkal, amelyek felfedése üzleti tevékenységüket hátrányosan érintené. Tekintettel kell ugyanakkor lenni arra, hogy a közpénzek felhasználása átlátható és ellenőrizhető legyen, az eljárásban résztvevőknek pedig érvényesülhessen a jogorvoslathoz való joga. A törvényjavaslat ezért a jelenleginél részletesebb és egyértelműbb szabályokkal biztosítja, hogy a gazdasági szereplők által üzleti titoknak nyilvánított iratok valóban kizárólag olyan információkat tartalmazzanak, amelyek nyilvánosságra hozatala a gazdasági szereplő üzleti tevékenysége szempontjából aránytalan sérelmet okozna.
Összeférhetetlenség, előzetes konzultációk
Az új irányelvi szabályoknak megfelelően a törvényjavaslat egyértelműbb rendelkezéseket tartalmaz az összeférhetetlenség megelőzése és a piaci szereplőkkel folytatott előzetes konzultációk esetében az ajánlatkérők által követendő eljárásról, az uniós követelményeknek megfelelően biztosítva, hogy valamely gazdasági szereplő csak akkor legyen az eljárásból kizárható, ha a verseny tisztasága más megelőző intézkedésekkel nem lenne garantálható.
Nagyobb felelősség a teljesítésért, a szerződések módosításának és teljesítésének ellenőrzése
A törvényjavaslat érvényesíti azt az elvet, amely szerint a verseny tisztasága, az átláthatóság és az egyenlő bánásmód alapelveinek nemcsak a szerződéskötésig tartó folyamatban, hanem a szerződés teljesítésének létszakaszában is érvényesülnie kell. Ennek érdekében meghatározza azokat az eseteket, amikor a szerződés módosítása közbeszerzési szempontból elfogadható, azaz nem jár olyan mértékű változással, amely az előbbi alapelvekre tekintettel a verseny újranyitását tenné szükségessé. A verseny szempontjai mellett ugyanakkor a törvényjavaslat a közpénzekkel való felelős gazdálkodás követelményeit is a hatályos rendelkezéseknél erőteljesebben juttatja érvényre annak kimondásával, hogy a szerződések módosítása nem irányulhat a nyertes ajánlattevőt terhelő kockázatok indokolatlan átvállalására. Az ajánlattevőknek így a közbeszerzési eljárás során felelősen kell ajánlatot tenniük, olyan feltételek vállalásával, amelyekkel valóban eleget tudnak tenni szerződéses kötelezettségeik teljesítésének, és nem számíthatnak arra, hogy a szerződés elnyerése érdekében tett, esetlegesen nem kellő körültekintéssel felmért vállalásaik alól egy későbbi szerződésmódosítással szabaduljanak. Az előbbi követelmények hatékonyabb érvényesítése érdekében a törvényjavaslat a Közbeszerzési Hatóság részére a szerződésekkel kapcsolatos hatósági ellenőrzési jogkört és a közpénzekkel való felelős gazdálkodás megsértése miatt semmis szerződésmódosítások esetén közérdekű keresetindítási jogot is biztosít.
Az átláthatóság elvének nagyobb érvényesülése a nemzeti eljárásrendben
A törvényjavaslat a kis értékű, ugyanakkor a hazai közbeszerzési kiadások nem elhanyagolható részét jelentő szerződések odaítélését a jelenleginél nagyobb mértékben nyitja meg a nyilvános verseny számára. A kisebb értékű szerződéseknél a jogalkotó eddig is arra törekedett, hogy legalább három ajánlattevő meghívásával biztosított legyen a versenyben, gazdaságos feltételekkel történő szerződéskötés, ugyanakkor az eljárásokkal járó adminisztráció e szerződések értékéhez képest ne legyen aránytalan. Ugyanezen szempontokat figyelembe véve a törvényjavaslat úgy alakítja át a nemzeti eljárásrendben alkalmazható szabályokat, hogy egyúttal növeli a vállalkozások – különösen az e szerződések elnyerésében érdekelt kis- és középvállalkozások – számára a versenybe való bekapcsolódás lehetőségét, ezzel szolgálva egyúttal a hatékonyabb közpénzfelhasználás célját is. Csökken az az értékhatár, amely alatt az ajánlatkérők csak meghatározott gazdasági szereplők közvetlen felhívása útján indíthatják meg közbeszerzési eljárásaikat, ugyanakkor egyidejűleg egyszerűsödik is az ezen, csökkentett értékhatár feletti szerződésekhez kapcsolódó előzetes közzétételi kötelezettség.
A bűncselekményekkel, különösen a korrupciós bűncselekményekkel kapcsolatos kizáró ok hatékonyabb érvényesítése, új kizáró ok a tisztességtelen ajánlattevői magatartások esetére
A törvényjavaslat fenntartja a közbeszerzések tisztasága érdekében jelenleg is érvényesülő kizáró okok körét, így különösen az offshore szervezetek kizárására vonatkozó követelményt.
Hatékonyabbá is teszi ugyanakkor az egyes bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódó kizárást azáltal, hogy kimondja, egyaránt kizárt az olyan szervezetek közbeszerzésben való részvétele, amelyek vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, cégvezetője vagy gazdasági társaság esetén annak egyedüli tagja ilyen cselekményt követett el, vagy amely szervezetben ilyen tisztséget betöltő személy korábban – akár más gazdasági társasággal összefüggésben – ilyen cselekményt követett el. A bűncselekmények elkövetése ilyen módon a természetes személyhez is tapadó kizáró okként jelenik meg. A szigorítás indokolt, hiszen a felsorolt tisztségeket betöltő személyek személyes megbízhatósága a közpénzből részesülő szervezetek tekintetében jogos elvárásként jelentkezik.
Ki is egészül továbbá a kizáró okok köre azzal az esettel, amikor ugyan a törvényben felsorolt bűncselekmények elkövetésének megállapítására nem került sor, de az ajánlatkérő alá tudja támasztani, hogy a gazdasági szereplő megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő döntéshozatali folyamatát, vagy olyan bizalmas információkat igyekezett megszerezni, amelyek jogtalan előnyöket biztosítanának számára a közbeszerzési eljárásban. Az ilyen jogsértés – hasonlóan a hamis adatszolgáltatás esetéhez – három évig minden további közbeszerzési eljárásból is kizárást von maga után.
Erősíti a gazdasági szereplők tisztességességére és megbízhatóságára vonatkozó kizáró követelmények érvényesítését az az új rendelkezés, amely megakadályozza, hogy egy jogelőd társaságból kiváló társaság a jövőben – a jogutódlásra tekintettel – saját jogon mutassa be a kizáró okkal érintett jogelőd adatait alkalmassága igazolásához.
III.2. Az ajánlatkérő számára legjobb beszerzési eredmény elérése
Az eljárások gondos előkészítése
A közbeszerzési eljárás közvetlen célja az ajánlatkérő számára, hogy a legkedvezőbb feltételekkel köthessen szerződést és beszerzése annak megfelelően meg is valósuljon. A beszerzés eredményének, a projekt sikeres megvalósításának sokszor jelentkezik olyan akadálya, amelyet már a megelőző beszerzési folyamatban, gondos eljárással el lehetett volna kerülni. Ezek a problémák nemcsak műszaki vagy a felek közötti elszámolási kérdésként, hanem a teljesítéskor jogi akadályként, adott esetben az uniós forrásfelhasználást akadályozó tényezőként jelentkeznek. A törvényjavaslat ezért nagyobb hangsúlyt fektet a közbeszerzések gondos előkészítésének megkövetelésére, és részletesebb követelményeket támaszt a becsült érték meghatározásához, az építési beruházások műszaki előkészítése körében pedig előírja, hogy az eljárás csak a külön jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő tervek birtokában indítható meg, és a külön jogszabályban foglalt esetekben az ajánlatkérőnek tervellenőrzésről és tervezői művezetésről is gondoskodnia kell.
A beszerzés tárgya tekintetében nemcsak az építési beruházások, hanem minden közbeszerzés esetén a gondosabb előkészítést segíti elő az az eljárási változás, hogy az ajánlatkérőnek több szakaszból álló közbeszerzési eljárásokban is már az eljárás megindításakor hozzáférhetővé kell tennie a közbeszerzési dokumentumokat, azaz rendelkeznie kell a műszaki leírással is. A módosulás későbbi lehetősége az egyes eljárásfajták szabályai szerint alakul, mindenképpen megalapozottabb előkészítést, a becsült érték és a közbeszerzés feltételeinek jobb meghatározását segíti azonban, hogy az ajánlatkérő műszaki leírás hiányában nem kezdheti meg az eljárást.
Új szemlélet az értékelésben – a minőség alapú kiválasztás elsődlegessége
Az új irányelvi alapokon a törvényjavaslat azt célozza, hogy a közbeszerzések során az ajánlatkérőknek a minőségi kiválasztás elsődlegességére kell áttérnie. A törvényjavaslat az értékelési szempontok szabályozásakor előírja, hogy az ajánlatkérők azokat az ajánlattevőket részesítsék előnyben, amelyek termékei, illetve szolgáltatásai minőségileg hozzáadott értéket képviselnek az egyébként olcsóbb, de valamilyen szempontból rosszabb termékekhez képest, vagy innovatív megoldásokat tartalmaznak. Az értékelési szempontok új szabályai hozzájárulnak a minőségi munkát végző vállalkozások versenyképességének fokozásához, az ajánlatkérő rendelkezésére álló forrás fejében a legjobb, minőségi beszerzési eredmény eléréséhez, az egyes ágazatokban jellemző irreálisan alacsony árú vállalások gyakorlatának megszüntetéséhez.
Az előbbi célok érdekében a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy kivételesen, csak akkor lehet a legalacsonyabb ár alapján kiválasztani a nyertes ajánlatot, ha minőségi versenynek az adott beszerzés jellegére tekintettel egyáltalán nem lehet szerepe, valamint a mérnöki és építészeti szolgáltatások és építési beruházások esetében kifejezetten ki is zárja a legalacsonyabb ár szerinti értékelést. A törvényjavaslat továbbá felhatalmazást ad, hogy jogszabály (vagy támogatásból megvalósuló közbeszerzés esetében a támogatás feltételrendszere) egyes beszerzési tárgyak tekintetében az alkalmazandó értékelési szempontrendszerre és módszerre vonatkozó részletes szabályokat határozzon meg. A törvényjavaslat biztosítja a rögzített ár mellett kizárólag minőségi elemek alapján történő versenyeztetés lehetőségét is. Ennek értelmében az ajánlatkérő – fontos, hogy a piaci viszonyok alapos ismeretében – előre meghatározhatja, hogy meghatározott munka elvégzésére mekkora összeg áll rendelkezésre, majd azt értékelheti, hogy az egyes ajánlattevők által benyújtott javaslatok és – amennyiben a személyzet minősége jelentős hatással lehet a szerződés teljesítésének színvonalára – a feladatot végző személyek szakmai tapasztalata alapján melyik ajánlattevő biztosítja adott összegért a legjobb színvonalú munkát.
Stratégiai szempontok érvényesítése a közbeszerzésekben
Fontos, hogy az ajánlatkérő számára legjobb ár-érték arányt képviselő ajánlat olyan szempontok szerint is kiválasztható legyen, amelyek fontos társadalmi célkitűzéseket, különösen a foglalkoztatás növelését segítik elő.
A törvényjavaslat – összhangban az új irányelvekkel – a korábbiakhoz képest szélesebb körben teszi lehetővé stratégiai (így különösen foglalkoztatási és szociális, környezetvédelmi vagy az innovációt ösztönző) szempontok érvényesítését a közbeszerzésekben. Kiemelhető különösen, hogy mind a műszaki leírás, mind az értékelési szempontok körében figyelembe vehetőek olyan tényezők, amelyek az adott szerződés tárgyához az életciklusának bármely szakaszában (pl. az előállítás folyamatához) kapcsolódnak, abban az esetben is, ha ezek a tényezők egyébként nem határozzák meg az adott áru vagy szolgáltatás tulajdonságait.
Szintén új lehetőségeket jelent, hogy a közbeszerzési eljárásokban való részvétel joga már nem csak a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató, hanem olyan gazdasági szereplők számára is fenntartható, amelyek célja hátrányos helyzetű személyek társadalmi és szakmai integrációja. Előírható továbbá, hogy a szerződéseket védett munkahely-teremtési programok keretében kell teljesíteni. Feltétel, hogy az ilyen gazdasági szereplők vagy programok alkalmazottainak legalább 30 %-a fogyatékossággal élő vagy hátrányos helyzetű személy legyen.
Törvényi szinten a javaslat teljes körben megjeleníti azt az eszköztárat, amely a közbeszerzések stratégiai felhasználását lehetővé teszi. Az egyes szakpolitikai elképzeléseknek nagyobb teret adva továbbá a törvényjavaslat felhatalmazást ad a Kormány számára, hogy meghatározza egyes beszerzési tárgyak tekintetében az alkalmazandó értékelési szempontrendszerre és módszerre vonatkozó részletes szabályokat, a szociális, különösen foglalkoztatási és környezetvédelmi, fenntarthatósági, energiahatékonysági szempontoknak a közbeszerzésben történő érvényesítése kötelező eseteit és módját, ideértve a fenntartott közbeszerzés kötelező alkalmazása előírását is.
Az ajánlatkérői eszköztár bővítése a túlárazások elkerüléséhez
A legjobb beszerzési eredmény elérése érdekében a törvényjavaslat eszközt ad az ajánlatkérők kezébe annak a helyzetnek a megelőzésére, amikor a közbeszerzési eljárásban – különösen az ajánlatok nem elegendő száma vagy az ajánlattevői versenykorlátozó magatartás eredményeként – nem alakul ki megfelelő verseny és az ajánlatkérő a piacinál magasabb áron lenne kénytelen szerződni. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban előre meghatározzon egy olyan összeget, amelyet meghaladó árat vagy költséget tartalmazó ajánlatot a bírálat során érvénytelenné fog nyilvánítani, azaz lehetővé válik egy olyan maximális ár meghatározása, amelyet meghaladó árú ajánlat érvénytelennek minősül. A korábbi szabályozás csak arra adott lehetőséget, hogy a rendelkezésre álló fedezetét meghaladó összegű nyertes ajánlat esetén az ajánlatkérő az eljárást eredménytelenné nyilvánítsa, amely azonban – mivel a beszerzési igény fennmaradt – sokszor nem jelentett az ajánlatkérőknek megfelelő alternatívát és inkább a fedezet kiegészítéséről gondoskodtak.
Lényeges, hogy az új eszközzel az ajánlatkérők akkor tudnak megfelelően élni, ha – a törvényi előírásoknak megfelelően – kellő körültekintéssel határozzák meg a becsült értéket, illetve amennyiben úgy tapasztalják, hogy a maximált ár közlése a gazdasági szereplőket a verseny korlátozására irányuló magatartásra indította, azt jelzik a Gazdasági Versenyhivatalnak.
Az ajánlatkérői eszköztár bővítése új beszerzési technikák alkalmazásával
Az ajánlatkérők beszerzési igényeinek hatékonyabb megvalósítását, beszerzési stratégiájuk rugalmas kialakítását segítik elő azok az új eszközök, amelyeket a törvényjavaslat az új irányelvekkel összhangban biztosít: a központosított beszerzési struktúra kialakításának, határon átnyúló közös beszerzéseknek, a dinamikus beszerzési rendszer és az elektronikus katalógus alkalmazásának lehetősége.
III.3. Az eljárások egyszerűsítése, gyorsítása, a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése
A becsült érték fogalmának változása
A közbeszerzések egyszerűbb és gyorsabb megvalósításához járulhat hozzá a közbeszerzés egyik alapvető fogalmának, a becsült értéknek a változása. A korábbi szabályozástól eltérően becsült érték alatt a piaci árat kell érteni, és az ajánlatkérő nem köteles a becsült értéket a legmagasabb piaci árban meghatározni. Ezzel elkerülhetővé válik, hogy az ajánlatkérő indokolatlanul legyen köteles beszerzését szigorúbb eljárásrendben megvalósítani, ugyanakkor a visszaélések megelőzése érdekében a törvényjavaslat azt is kimondja, hogy ha az ajánlatkérő az eljárást olyan szabályok szerint indította meg, amelyek nem lettek volna jogszerűen alkalmazhatóak akkor, ha az ajánlatkérő az eljárás becsült értékeként ezt a szerződéses értéket határozta volna meg, az eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani.
Nyilatkozati elv a kizáró okok és az alkalmasság igazolása során
Az új irányelvekkel összhangban a törvényjavaslat számos ponton rugalmasabbá teszi a közbeszerzési eljárást. A javaslat szerint a gazdasági szereplőknek az ajánlatok (részvételi jelentkezések) benyújtásakor a hatóságok vagy harmadik felek által kibocsátott igazolások helyett a gazdasági szereplő nyilatkozatából álló, ún. egységes európai közbeszerzési dokumentumot kell benyújtania előzetes bizonyítékként a kizáró okok és az alkalmasság igazolására. Az igazolásokat végül főszabályként csak a leendő nyertesnek kell benyújtania. A törvényjavaslat a bírálat elhúzódásának megelőzése érdekében lehetőséget ad arra is, hogy az ajánlatkérő a sorrendben első meghatározott számú legkedvezőbbnek tekintett ajánlattevőt hívja fel az igazolások benyújtására, így nem szükséges újabb időtartammal számolni az igazolások bekérésére és a kapcsolódó hiánypótlásra az eredetileg legkedvezőbbnek tekintett ajánlattevő kiesése esetén.
A törvényjavaslat szabályai egyúttal arra is figyelemmel vannak, hogy az előzetes nyilatkozat és az utólagos igazolási kötelezettség valóban az egyszerűsítést szolgálja, és ne jelentsen a gazdasági szereplők számára külön lehetséges hibaforrást. A javaslat ezért előírja, hogy az igazolások benyújtásakor az ajánlatkérőnek az eredeti feltételeknek történő tartalmi megfelelést kell ellenőriznie, és azok teljesülése esetén az ajánlat vagy részvételi jelentkezés akkor is érvényes, ha a benyújtott igazolások valamilyen tekintetben eltérnek a korábbi nyilatkozatban feltüntetett adatoktól (pl. ha az ajánlattevő által korábban feltüntetett referencia az utólag benyújtott igazolás tartalma alapján már nem lenne megfelelő, ha az igazolások tekintetében kibocsátott hiánypótlásra az ajánlattevő megfelelő referenciát mutat be, ajánlata érvényes lesz).
A törvényjavaslat fenntart minden olyan további adminisztratív tehercsökkentő intézkedést is, így különösen az igazolások körében az elektronikus adatbázisok használatának előírását az ajánlatkérők számára, a dokumentumok egyszerű másolatban történő benyújtásának lehetőségét, és az ajánlattevő általi saját fordítás benyújtásának lehetőségét, amelyek az elmúlt években bevezetésre kerültek és könnyítették az ajánlattevők helyzetét.
Ingyenes, elektronikus úton elérhető közbeszerzési dokumentáció
Az egyszerűsítés és az ajánlattevői terhek csökkentése körében kiemelkedő jelentőségű, hogy a javaslat szerint ingyenes, elektronikus úton elérhető közbeszerzési dokumentáció biztosítása kötelező minden közbeszerzési eljárásban, amely jelentősen könnyíti majd az ajánlattevők – különösen a kkv.-k – közbeszerzésekbe történő bekapcsolódását, hiszen az eljárással kapcsolatos részletes információk közvetlenül, online elérhetővé válnak.
A közbeszerzési eljárások gyorsítása
Az uniós irányelvi változások értelmében a törvényalkotás során lehetőség nyílik az eljárások gyorsabbá tételére is. Csökkennek az ajánlattételi határidők pl. nyílt eljárásnál 35 napra, amely elektronikus benyújtás esetén 30 napra rövidíthető, kivételesen, sürgősség esetén pedig lehetőség lesz gyorsított nyílt eljárást is alkalmazni 15 napos ajánlattételi határidővel.
A nemzeti eljárásrendben is az ajánlattételi határidők minimális tartamának jelentős rövidítésére tesz javaslatot a törvényjavaslat, egyes esetekben (pl. az uniós eljárások mintájára a tárgyalásos eljárástípusok esetében) a törvény nem is határozna meg minimum határidőt. Szintén elősegíti kisebb értékű szerződéseknél a gyors szerződéskötést, hogy a három ajánlattevő közvetlen felhívásával induló, egyébként is egyszerűsödő kis értékű eljárásoknál 5 napra csökkenne a szerződéskötési moratórium időtartama.
Az alkalmassági követelmények előírásának új szabályai
A törvényjavaslat az irányelvi szabályokhoz közelítve uniós eljárásrendben is az ajánlatkérők választására bízza, hogy előírnak-e pénzügyi-gazdasági alkalmassági feltételt az ajánlattevők számára. Ez a rugalmasság különösen a felek között tartós jogviszonyt nem jelentő, egyszerű árubeszerzések, vagy olyan szolgáltatások beszerzése esetében jelent ésszerű könnyítést, amelyeknél a gazdasági szereplők pénzügyi megbízhatóságát külön ágazati jogszabályok rendezik, és egy közbeszerzési eljárás keretében nincs mód a pénzügyi alkalmasság ennél mélyebb ellenőrzésére.
Egyszerűsítést és kevesebb adminisztrációt hoznak magukkal az alkalmassági követelményekre vonatkozó tartalmi korlátozások is, amelyek – a III.4. pontban részletezettek szerint – elsődlegesen a verseny kiszélesítését célozzák.
A bírálat egyszerűsítése
Az ajánlatkérők számára könnyítik meg a bírálat folyamatát a nyílt eljárás azon új szabályai, amelyek az értékelés és a bírálat sorrendjének felcserélésével lehetővé teszik az ajánlatkérőnek, hogy – amennyiben a felhívásban jelezte, hogy így fog eljárni –, egyáltalán ne végezze el azon ajánlatok érvényességi bírálatát, amelyek az értékelési szempontokra tekintettel nem lehetnek az adott eljárásban legkedvezőbb vagy második legkedvezőbb ajánlatok sem. Nyílt eljárásban továbbá az ajánlatkérőnek arra is van lehetősége, hogy úgy rendelkezzen, a bírálatnak csak az aránytalanul alacsony ár vagy költség vizsgálatára vonatkozó részét halasztja az ajánlatok értékelése utánra, és korlátozza azt az első, illetve második legkedvezőbbnek tekinthető ajánlatra.
Egyszerűsíti az eredménytelen eljárások lezárását, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok bírálata és értékelése nélkül meghozhatja az eljárás eredménytelenségéről szóló döntést, amennyiben az adott eljárásban végleges árajánlatok mindegyike meghaladja a – megfelelően igazolt – rendelkezésre álló anyagi fedezet összegét. Ilyenkor az ajánlatkérő gyorsabban lezárhatja az eljárást, ugyanakkor nem élhet a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás indításának lehetőségével a 98. § (2) bekezdés a) pontja szerint.
Elektronikus kommunikációra áttérés
Az elektronikus kommunikáció – átmeneti idővel történő – bevezetését követően szintén a gyorsabb és egyszerűbb eljárást szolgálja.
Egyszerűsítések a nemzeti eljárásrendben
A törvényjavaslat az irányelvek által nem lefedett nemzeti eljárásrendben is további egyszerűsítésekre tesz javaslatot – amellett, hogy a fent kifejtettek szerint egyúttal az átláthatóság növelését is célul tűzi. Az egyszerűsítés köréből kiemelendő, hogy a három ajánlattevő közvetlen felhívásával induló, kis értékű eljárásoknál nem lenne kötelező az alkalmasság külön vizsgálata, tekintettel arra, hogy az ajánlatkérő eleve minimum három, általa alkalmasnak tartott vállalkozást kér fel ajánlattételre. Egyúttal egyszerűsödnek az előzetes hirdetmény közzétételi kötelezettségek az uniós értékhatár alatti áru- és szolgáltatás megrendelések, valamint az 500 millió forint alatti építési beruházások esetében.
III.4. A kis- és közepes vállalkozások sikeres szereplése a közbeszerzésekben, a verseny minél szélesebbre nyitása és a versenyfeltételek elérhetővé tétele a kkv.-k számára
Az eljárások egyszerűsítése és az adminisztratív terhek csökkentése
A III.3. pontban bemutatott intézkedések, az eljárások egyszerűsítése, az adminisztratív terhek csökkentése, különösen a nyilatkozati elv alkalmazása az eljárásokban és a folyamatok elektronikussá tétele szintén hozzájárul ahhoz a célhoz, hogy olyan kisvállalkozások is elinduljanak közbeszerzésekben, melyek eddig az eljárások bonyolultságára tekintettel nem jelentek meg a közbeszerzések piacán.
A közbeszerzési dokumentációk ingyenes elektronikus elérése különösen növelheti a kisebb vállalkozások esélyeit a közbeszerzési eljárásokba való bekapcsolódásra.
A kisebb értékű, nemzeti eljárások körében javasolt egyszerűsítések és a nemzeti eljárásrend új rendszere szintén segíti a kisvállalkozói réteg sikeres szereplését, amellett, hogy az uniós jog által megkövetelt átláthatósági követelményekre is figyelemmel van. Az ajánlatkérő által közvetlenül ajánlattételre felhívni kívánt gazdasági szereplők vonatkozásában – áru és szolgáltatás beszerzésekor immár az uniós értékhatárig – érvényesül az a követelmény, hogy különösen kis- és középvállalkozásokat kell ajánlattételre felhívni. Rendelkezik továbbá a törvényjavaslat a nemzeti eljárásrendben a meghatározott árbevétel alatti vállalkozásoknak fenntartott eljárás lehetőségéről is (mely utóbbi az uniós jogi korlátokra tekintettel alkalmazható).
Az alkalmassági követelmények előírásának szigorú korlátozása
Az alkalmassági követelmények azok a feltételek, amelyek meghatározzák, hogy egy adott közbeszerzés elnyeréséért mely gazdasági szereplők szállhatnak versenybe. Az ajánlatkérők által túlzott mértékben, vagy indokolatlan részletezettséggel meghatározott követelmények a verseny korlátozását valósíthatják meg, amely különösen a hazai kkv.-k számára jelent akadályt. A korábbi szabályozáshoz képest ezért a törvényjavaslat erőteljesebb jogalkotói beavatkozásra tesz javaslatot ezen a téren. Az alkalmassági követelmények tekintetében előírja, hogy a teljesítéshez ténylegesen szükséges mértékű, megengedett előírásnak a referenciák körében azt kell tekinteni, ha az ajánlatkérő az adott közbeszerzés értékének legfeljebb 75%-át elérő összegű korábbi szállítás/építési beruházás/szolgáltatás igazolását követeli meg. Az ajánlattevőktől megkövetelt árbevétel tekintetében pedig ajánlatkérő legfeljebb a beszerzés becsült értékének megfelelő mértékű alkalmassági minimumkövetelményt írhat elő, amelyet olyan mértékben és módon kell meghatároznia, ami alapján az a gazdasági szereplő, amely egyébként az ajánlatkérő által vizsgált üzleti évben vagy években összesen rendelkezik az adott közbeszerzés értékét elérő teljes árbevétellel, nem minősül alkalmatlannak.
A törvényjavaslat további, az ajánlatkérő által előírható alkalmassági követelményeket korlátozó jogszabályi rendelkezések megalkotására is felhatalmazza a Kormányt, az alkalmasság körébe tartozó további részletes előírások ugyanis nem indokolt, hogy törvényi szinten kerüljenek meghatározásra.
A biztosítékokkal kapcsolatos követelmények enyhítése
A kevésbé tőkeerős hazai kkv. réteg számára jelentős problémát okoz a nagyobb építési beruházások során a munkák előfinanszírozása. A jogalkotó ennek érdekében ugyan már korábban bevezette a kötelező előleg nyújtás szabályait, sok vállalkozás azonban azért nem tudta az előleget – részben vagy egészben – igénybe venni, mivel nem tudott megfelelő biztosítékot nyújtani annak visszafizetésére a teljesítés elmaradása esetére. A kis- és középvállalkozások számára könnyítést jelent, hogy a javaslat értelmében a kötelezően nyújtandó előleg biztosíték nélkül igénybe vehető. A közszféra oldalán jelentkező kockázatot a teljesítésért viselt felelősség erősítése, a közbeszerzésekből történő kizáró okok között a korábbi szerződésszegések uniós irányelveknek megfelelő figyelembevétele hivatott ellensúlyozni.
A biztosítékok megkövetelhető mértékének korlátozását a törvényjavaslat továbbra is fenntartja, valamint ki is egészíti olyan rendelkezésekkel, amelyek megtiltják a gyakorlatban alkalmazott, a kisebb vállalkozások számára különösen terhes biztosíték újratöltési kötelezettség előírását.
Fenntart a törvényjavaslat a kkv.-kat a teljesítés kapcsán segítő, az elmúlt évek során kialakított minden további rendelkezést is, így a teljesítésigazolás és kifizetés tekintetében érvényesülő törvényi szabályokat és végrehajtási rendeleti felhatalmazást, az ajánlatkérői szerződésszegések jogkövetkezményei korlátozásának semmisségét.
A részajánlattétel új szabályai
A törvényjavaslat a részajánlat tételére vonatkozó új szabályokkal arra ösztönzi az ajánlatkérőket, hogy beszerzéseiket minden esetben vizsgálják meg abból a szempontból, hogyan tudnák a kkv.-k számára jobban elérhető egyes részekre is biztosítani az ajánlattétel lehetőségét. A korábbi jogalkalmazási tapasztalatokra, különösen a beszerzések egyediségére és a jogorvoslati kockázatok indokolatlan növelésének elkerülésére tekintettel a törvényjavaslat nem teszi kötelezővé a részajánlat tételének biztosítását, hanem – az irányelvi megoldással egyezően – előírja, hogy az ajánlatkérő minden esetben köteles annak lehetőségét megvizsgálni, és – amennyiben nem biztosítja a részekre történő ajánlattételt – az eljárást megindító felhívásban köteles megadni azon indokokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy nem biztosítja ezt a lehetőséget. Az ajánlatkérők számára így a vizsgálati és indokolási kötelezettség jelent ösztönzőt a részajánlat benyújtásának biztosítására.
Amennyiben az ajánlatkérő lehetővé teszi a részekre történő ajánlattételt, az eljárást megindító felhívásban meghatározza, hogy ajánlatok (részvételi jelentkezések) egy, több vagy minden rész tekintetében benyújthatók-e. Az ajánlatkérő – a kisebb vállalkozások szélesebb körű bevonása érdekében – azt is korlátozhatja, hogy ugyanazon ajánlattevő (bár annál több részben is benyújthatott ajánlatot) legfeljebb meghatározott számú részben lehet az eljárás nyertese.
IV. A jogorvoslat és új intézményi feladatok
A jogorvoslat tekintetében a törvényjavaslat csak kisebb változásokat irányoz elő a gyorsabb és egységesebb jogorvoslati gyakorlat érdekében. A jogorvoslati fórum szerepét továbbra is a Közbeszerzési Döntőbizottság látja el, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata elleni jogorvoslat pedig kizárólagos illetékességgel ismét országosan egy bíróság feladatát képezné az egységes jogértelmezés biztosítása és az adott bíróságon a megfelelő szakmai kompetencia kiépítése érdekében.
A jogorvoslatok gyorsítását hivatott biztosítani, hogy a törvényjavaslat főszabályként a közbeszerzési ügyek tárgyalás nélküli, az iratok alapján történő döntőbizottsági elbírálását fogalmazza meg, amennyiben pedig tárgyalás tartása szükséges, huszonöt napra csökkenne a döntőbizottsági eljárás befejezésére előírt határidő.
A jogorvoslati díjak továbbra is végrehajtási rendeletben nyernek szabályozást, a törvényjavaslat szerint ugyanakkor a közbeszerzés tárgyával összefüggő tevékenységű kamara – az általa kezdeményezhető jogorvoslatok körében – mentesül a díjfizetéséi kötelezettség alól.
Változást jelent a közbeszerzési intézményrendszer feladatainak megosztásában, hogy a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások alkalmazásának előzetes ellenőrzése nem a Döntőbizottság, hanem a Közbeszerzési Hatóság feladataként kerül meghatározásra. Ezáltal egyértelműen elválasztja a törvényjavaslat az ellenőrzési és jogorvoslati funkciókat, megelőzve az esetleges összeférhetetlenségi helyzetek kialakulását is.
A Közbeszerzési Hatóság autonóm közjogi státuszát a törvényjavaslat nem érinti, a Hatóság számára meghatározott új feladatok közül kiemelendő a szerződések módosításának és teljesítésének ellenőrzésére vonatkozó feladat, a kapcsolódó közérdekű keresetindítási lehetőséggel, valamint a közbeszerzésekben kötelezővé váló elektronikus kommunikáció számára alkalmas és az eljárás szereplői számára kötelezően alkalmazandó elektronikus közbeszerzési alkalmazás üzemeltetése.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. Fejezet
Alapelvek
Az 1–2. §-hoz
Az Európai Unió három új közbeszerzési tárgyú irányelvének elfogadása az uniós közbeszerzési jog átfogó reformját valósítja meg. Változik az irányelvi struktúra is, a klasszikus ajánlatkérők beszerzéseit szabályozó 2004/18/EK irányelvet felváltó 2014/24/EU irányelv és a közszolgáltatók beszerzéseire irányadó 2004/17/EK irányelvet felváltó 2014/25/EU irányelv mellett új irányelvi szabályozásként jelenik meg a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU irányelv. A közbeszerzési jogorvoslatokra továbbra is a 2007/66/EK irányelvvel módosított 89/665/EGK és 92/13/EGK irányelvek rendelkezéseit kell alkalmazni. A javaslat a klasszikus, a közszolgáltatói és a koncessziós irányelv, valamint a jogorvoslati irányelvek rendelkezéseinek – a jelenlegi modellhez hasonlóan – egy kódexben történő átültetését valósítja meg. A koncessziós irányelvnek a közbeszerzési irányelvekkel egységes jogszabályban történő átültetését indokolja, hogy az előbbi irányelv hatálya alá tartozó építési és szolgáltatási koncesszió a közbeszerzési szerződésekhez hasonlóan a beszerzési célú szerződések egy fajtája, és a szabályozás számos eleme (különösen az ajánlatkérők köre, a tárgyi hatály alóli kivételek és a jogorvoslati szabályok) uniós szinten is megegyezik. Figyelemmel arra, hogy a szabályozás hatályát érintő több alapvető kérdésben egységesen kezelhetőek e szerződések, a jogalkalmazók számára könnyebben átlátható szabályozás alakítható ki a közbeszerzési és koncessziós beszerzési szerződések ugyanazon törvényben történő szabályozásával.
A javaslat az irányelveknek megfelelően a hatályos törvényhez hasonlóan rögzíti a közbeszerzés alapelveit. Az új Polgári Törvénykönyv alapelvi rendelkezéseire figyelemmel a tervezetben nem szerepel a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, azonban bekerült a joggal való visszaélés tilalma, amelynek kapcsán a javaslat előírja azt is, hogy a közbeszerzési eljárásban résztvevők a közbeszerzés céljának megfelelően e törvénnyel összhangban kötelesek eljárni.
II. Fejezet
Értelmező rendelkezések
A 3. §-hoz
Az értelmező rendelkezések az új közbeszerzési irányelvekre tekintettel kerültek bővítésre. Az igazolások körében új fogalom a címke és a címkézési követelmény. A címke (az irányelvi terminológia szerint jelölés) olyan mindenki számára elérhető tanúsítvány, amely bizonyos előírásoknak való megfelelést igazol, míg a címkézési követelmények ezeket az előírásokat rögzítik.
A javaslat egyik legfontosabb újítása az egységes európai közbeszerzési dokumentum bevezetése, amelynek legfőbb célja az ajánlattevők adminisztrációs terheinek csökkentése. Az egységes európai közbeszerzési dokumentum olyan az egész Európai Unióban alkalmazandó egységes formátumú okirat, amely alapján el lehet tekinteni számos – kizáró okokra és az alkalmasságra vonatkozó – igazolás és egyéb dokumentum benyújtásának szükségességétől. Az egységes európai közbeszerzési dokumentum csak az uniós értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések esetében alkalmazandó kötelezően, egyéb eljárások esetében az alkalmazása opcionális.
Az életciklus fogalma szintén az új irányelvi előírásokra figyelemmel szerepel a javaslatban, szerepe elsősorban az értékelési szempontok kapcsán merül fel. A zöld közbeszerzések fejlesztése kiemelt eleme az Európai Unió környezetvédelmi politikájának, amely támogatja az életciklusuk során a környezetre legkisebb hatást gyakorló megoldások kialakítását, környezetbarát termékek előállítását.
A javaslat hazai jogszabályokra való hivatkozással egyértelműsíti az elektronikus hírközlő hálózat és elektronikus hírközlési szolgáltatás, valamint az építmény és a védett munkahely fogalmát. A javaslatban újdonság a pénzügyi intézmény fogalmának bevezetése, amely a különböző biztosítékok (ajánlat és szerződéses biztosítékok) rendelkezésre bocsátása kapcsán kap szerepet, illetve a fenntartható közbeszerzési eljárások kapcsán a hátrányos helyzetű munkavállaló fogalmát. A fentiekhez hasonlóan az irányelvi előírásokra figyelemmel a tervezet meghatározza a járulékos közbeszerzési szolgáltatás, valamint a közbeszerzési dokumentum fogalmát is. A közbeszerzési dokumentum a hatályos törvény szerinti dokumentációhoz képest annyiban jelent többet, hogy magában foglal minden, az ajánlatkérő által a közbeszerzési eljárás során készített és a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátott iratot, dokumentumot.
Az innováció fogalma az irányelvi előírásoknak megfelelően került kidolgozásra, nem teljes mértékben feleltethető meg a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvény szerinti fogalomnak. Ennek oka, hogy az irányelv szerinti innováció fogalom bővebb tartalmú, mint a 2014. évi LXXVI. törvény szerinti fogalom, így az irányelvi fogalom átvétele volt indokolt. A kutatásnak és az innovációnak központi szerepe van az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiában, amely alapján a tagállamoknak fel kell használniuk a közbeszerzéseket az innováció ösztönzése érdekében.
A kapcsolt vállalkozás fogalmát az irányelv és az uniós bírósági gyakorlat által is kidolgozott in-house szabályok, valamint a számviteli törvény új rendelkezéseire tekintettel szükséges rögzíteni.
A kérelmi elem fogalmának a tervezetben történő megjelenítése a jogorvoslati szabályok – különösen a fizetendő igazgatási szolgáltatási díj mértékének – egyértelműsítése végett szükséges. Kis mértékben pontosítja a hatályos – végrehajtási rendeleti szinten található – szabályozást, egyben rögzíti, hogy a kérelmező ajánlatának vagy részvételi jelentkezésének érvénytelenségét megállapító ajánlatkérői döntés vitatása egy kérelmi elemet képez, kivéve, ha valamely érvénytelenségi okhoz egyéb jogkövetkezmény is fűződik
A keresleti és kínálati kockázat a koncessziós irányelv által meghatározott fogalom, amelyek a koncessziós közbeszerzési tárgyakhoz kapcsolódó működési kockázat fogalmának részelemei.
A koncessziós jogosult szintén a koncessziós irányelv által kidolgozott fogalom, amely a koncessziós közbeszerzési szerződés alanyát határozza meg. A koncessziós jogosult viseli az építmények vagy a szolgáltatások hasznosításával járó működési kockázatot.
A javaslat irányelvi rendelkezésre tekintettel egyértelműsíti a közbeszerzési szerződés fogalmát is, amely egyben a közbeszerzés tárgya is, az építési és a szolgáltatási koncesszió mellett. Ehhez kapcsolódik a közszolgáltatói szerződés meghatározása, amely a közbeszerzési szerződés egyik altípusa.
Szintén az irányelvi szabályozási logika mentén a javaslat rögzíti a nem központi ajánlatkérő, a központi beszerző szerv, valamint ezzel összefüggésben a központosított közbeszerzés fogalmát, továbbá pontosítja a tervpályázat definícióját és a koncessziós irányelvre figyelemmel kibővíti a részvételre jelentkező meghatározását. A nem központi ajánlatkérők definiálása azért szükséges, mert a részletes eljárási szabályok körében a nem központi ajánlatkérőkre eltérő szabályok vonatkoznak (előzetes tájékoztatóval megindítható eljárások).
A javaslat a közszolgáltatói irányelv rendelkezéseire figyelemmel bevezeti a postai küldemény fogalmát, valamint pontosítja a postai szolgáltatás és a postai szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatás meghatározását.
III. Fejezet
A törvény személyi és tárgyi hatálya
A 4. §-hoz
A javaslat személyi és tárgyi hatálya az új uniós közbeszerzési irányelvek és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően került kidolgozásra, amely a jelenleg hatályos törvényhez képest minimális eltéréseket tartalmaz. A koncessziós beszerzések elhatárolása érdekében a javaslat rögzíti, hogy a közbeszerzési szerződés megkötésére közbeszerzési eljárást, építési vagy szolgáltatási koncesszió megkötésére koncessziós beszerzési eljárást kell lefolytatni.
Ajánlatkérő szervezetek
Az 5–7. §-hoz
A javaslat az ajánlatkérő szervezetek számbavétele során a hatályos törvényhez képest eltérően rendszerez. Az 5. § felsorolja a központi és a nem központi ajánlatkérőket, a 6. § az olyan 5. § szerinti ajánlatkérőket, amelyek közszolgáltatói tevékenységet folytatnak (lényegében kettős alanyiságú ajánlatkérő szervezetek), a 7. § pedig az 5. §-ban meghatározott szervezetek körébe nem tartozó olyan gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, amelyek az általuk végzett közszolgáltatói tevékenységre tekintettel minősülnek ajánlatkérőnek, egyébként nem tartoznának a törvény hatálya alá.
A korábbiakhoz képest újdonság, hogy a klasszikus irányelv 2. cikk (1) bekezdés 2. és 3. pontja meghatározza a központi kormányzati szerv és a központi szint alatti ajánlatkérő szerv fogalmát. A klasszikus irányelv I. melléklete központi kormányzati szervek alatt a minisztériumokat érti, továbbá nevesíti a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságot, jelenlegi nevén a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságot (a továbbiakban: KEF). Központi szint alatti ajánlatkérő szerv minden olyan ajánlatkérő szerv, amely nem központi kormányzati szerv, ez megfelel az értelmező rendelkezések között rögzített nem központi ajánlatkérő szervek fogalmának. A javaslat pontosítja a közjogi szervezetekre vonatkozó meghatározást, és rögzíti, hogy a kifejezetten közérdekű célra létrehozott szervezetek minősülnek csak ajánlatkérőnek. A javaslat 5. § (1) bekezdése a fenti irányelvi előírásoknak megfelelően gyakorlatilag változatlan formában megtartotta a korábbi szabályozást.
Az 5. § (2) bekezdése az ajánlatkérő szervek által támogatott szerződések vonatkozásában a klasszikus irányelv részletesebb rendelkezéseinek megfelelően került kidolgozásra. Újdonság, hogy a támogatott szervezet a korábbiakkal ellentétben csak bizonyos beszerzési tárgyak esetén minősülnek ajánlatkérőnek, egyebekben a tervezet szövege annyiban tér el az irányelvi rendelkezéstől, hogy a közbeszerzési szabályok kötelező alkalmazását a nemzeti értékhatárt meghaladó, de az uniós közbeszerzési értékhatárt el nem érő beszerzések vonatkozásában csak az ajánlatkérő szervek 75%-ot meghaladó mértékű közvetlen támogatása esetén írja elő a hatályos törvényhez hasonlóan.
A közbeszerzés tárgyai
A 8. §-hoz
A javaslat a korábbiakhoz képest részletesebben határozza meg a közbeszerzés tárgyait. A 8. § (1) bekezdése alapján közbeszerzésnek minősül a közbeszerzési szerződés megkötése, valamint az építési vagy szolgáltatási koncesszió megkötése. A közbeszerzési szerződés tárgya árubeszerzés, építési beruházás, vagy szolgáltatás megrendelése lehet.
Az árubeszerzés, az építési beruházás és a szolgáltatás megrendelés fogalma változatlanul került a javaslatba, azonban az új irányelvi szabályoknak megfelelően a tervezetben a koncessziós közbeszerzési tárgyak pontosabban kerültek meghatározásra. A 8. § (5) bekezdése alapján építési koncesszió az e törvény szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek keretében az ajánlatkérő a (3) bekezdésben meghatározott építési beruházást rendel meg, és az ajánlatkérő ellenszolgáltatása az építmény hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt, amely együtt jár az építmény hasznosításához kapcsolódó működési kockázatnak a koncessziós jogosultáltali viselésével. A 8. § (6) bekezdése szerint pedig szolgáltatási koncesszió az e törvény szerinti ajánlatkérő által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek keretében az ajánlatkérő a (4) bekezdés szerinti szolgáltatás nyújtását rendeli meg, az ajánlatkérő ellenszolgáltatása a szolgáltatás hasznosítási jogának meghatározott időre történő átengedése vagy e jog átengedése pénzbeli ellenszolgáltatással együtt, amely együtt jár a szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó működési kockázatnak a koncessziós jogosult általi viselésével.
A javaslat szerinti előírásoknak a hazai szabályozási környezetbe illeszkedésével kapcsolatban szólni kell a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényhez és a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényhez való viszonyról. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy e törvények az irányelvétől eltérő koncesszió fogalmat használnak, amelynek sajátos tárgya az állami monopóliumok gyakorlásának átengedése. A fogalmak elkülöníthetősége érdekében az irányelvi rendelkezések átültetésekor a törvényjavaslat nem használja a koncessziós szerződés kifejezést, hanem az építési és szolgáltatási koncesszió, valamint a koncessziós beszerzési eljárás megnevezéseket használja, utalva arra, hogy az irányelvi rendelkezések a koncessziót a beszerzést megvalósító szerződések egyik formájaként szabályozzák. A nemzeti vagyonról szóló törvény és a koncessziós törvény szerinti koncessziós szerződések közül azokra kell a törvényjavaslat szabályait alkalmazni, amelyek beszerzést valósítanak meg. Az új irányelv nem vonatkozik az olyan megállapodásokra, amelyekben az állam csak engedélyezi egy gazdasági tevékenység végzését, meghatározza annak feltételeit, és amelynek alapján a gazdasági szereplőnek nem kikényszeríthető kötelezettsége a szolgáltatás nyújtása.
A koncessziós tárgyak kapcsán a javaslat 8. § (7) bekezdése határozza meg a működési kockázat fogalmát, valamint a kockázatviselés módját. Eszerint építési vagy szolgáltatási koncesszió alkalmazásakor akkor tekinthető úgy, hogy a koncessziós jogosult viseli a működési kockázatot, ha nem garantált, hogy megtérülnek a koncesszió tárgyát képező építmény vagy szolgáltatás létrehozása és üzemeltetése során eszközölt beruházásai, illetve felmerült költségei. A koncessziós jogosult lehetséges vesztesége nem lehet csupán névleges vagy elhanyagolható. A működési kockázat keresleti kockázatból, kínálati kockázatból, vagy e két kockázat együtteséből adódhat, és fennállásának megítéléséhez csak a koncessziós jogosult által nem befolyásolható tényezőkből eredő kockázatok vehetőek figyelembe.
Kivételek
A 9. §-hoz
A javaslat a kivételek meghatározását alapvetően nem helyezi új alapokra, azonban több, a hatályos törvényben szereplő kivételi kört nem vesz át a hatályos közbeszerzési törvényből. A javaslat emellett bizonyos esetekben – az uniós követelményekkel való nagyobb összhang biztosítása érdekében – újradefiniálja egyes kivételek körét, illetve bevezeti azokat az új kivételeket, amelyek az új közbeszerzési irányelvekben jelentek meg.
A fentiekben említett újdonságok körében elsőként kell kiemelni az ún. minősített vagy titkos beszerzések körét. E tekintetben a hatályos magyar szabályozás nem volt teljes mértékben összhangban az európai uniós irányelvi előírásokkal, tekintettel arra, hogy a kivétel fennállása esetén alkalmazandó – lényegében a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló 2009/81/EK irányelv (a továbbiakban: védelmi irányelv) szerint – eljárásrendet végrehajtási rendeletekben rendezte, míg a jogorvoslati szabályokat – mivel arra vonatkozó törvényi szintű szabályozást kellett adni – a Közbeszerzési Döntőbizottságra telepítette. Az uniós közbeszerzési irányelvek hatálya alól az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 346. cikke szerinti kivételi körbe tartozó esetekre, valamint az előző esetkörökbe nem tartozó olyan beszerzésekre, amelyek esetében a tagállami érdekek védelme kevésbé korlátozó intézkedésekkel nem biztosítható, szintén az említett végrehajtási rendeletek alkalmazása volt követelmény. E kivételek kezelését a javaslat teljes mértékben új alapokra kívánja helyezni, az irányelvi előírásoknak megfelelően. Erre tekintettel a javaslat elválasztja egymástól az említett három esetkört, és kimondja, hogy a védelmi irányelv szerinti esetkörökben külön törvény szabályai – amelyek tekintetében a javaslat ily módon külön, a védelmi irányelv szabályait átültető törvény készítését irányozza elő – szerint kell eljárni. A törvényi szabályozás indoka, hogy a védelmi irányelv szabályait átültető új törvénynek a jogorvoslatok szabályait is tartalmaznia kell majd, tekintettel arra, hogy a javaslat jogorvoslatokra vonatkozó szabályai a hatályos törvényből nem veszik át a minősített beszerzésekre vonatkozó speciális eljárási szabályokat. Mivel a másik kettő esetkör a ily módon létrehozandó külön törvény esetében is kivételi körbe tartozó lesz, a javaslat hangsúlyozza, hogy ez utóbbiak esetében a kivétel továbbra is csak abban az esetben alkalmazható, ha az Országgyűlés illetékes bizottsága külön jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelelő kezdeményezés alapján hozott előzetes döntésében a külön törvény alkalmazása alól felmentést adott. Az EUMSZ 346 cikke szerinti, illetve azon beszerzések esetében tehát, amelyek esetében a tagállami érdekek védelme kevésbé korlátozó intézkedésekkel nem biztosítható, a kivétel alkalmazásához továbbra is szükséges lesz külön jogszabály – a felhatalmazó rendelkezések alapján kormányrendelet – készítése, amelynek a javaslat szabályai alapján ki kell terjedni az országgyűlési bizottsághoz címzett mentesítési kérelem benyújtásának módjára és feltételeire is.
A javaslat pontosítja az ún. házon belüli (in house) szerződésekre vonatkozó kivételi szabályokat. A változatás indoka, hogy az új közbeszerzési irányelvekbe beemelésre került az az eredetileg az Európai Bíróság gyakorlatában kialakult konstrukció, ezért az irányelvek átültetése során az irányelvi szabályokat át kellett emelni a javaslatba (ennek eredménye például a hatályos törvényben nem szereplő, magántőke részesedés tilalmára vonatkozó fordulat beemelése a javaslat szövegébe). A változtatások kapcsán kiemelendő, hogy a javaslat már nem tartalmazza a hatályos törvény azon előírását, amely szerint az ajánlatkérővel szerződő társaságnak az ajánlatkérő 100%-os mértékű tulajdonában kell lennie, azért a jövőben akár a közvetlen irányítási vagy felügyeleti jog is meglapozhatja e szerződéses konstrukció fennállását, feltéve, hogy a kivételi esetkörben említett további feltételek is maradéktalanul megvalósulnak. Az említett változtatások mellett a javaslat kiterjeszti a szerződéses konstrukció alkalmazását. Az új szabályok egyrészt lehetővé teszik az in house szerződés „ellentétes irányú” megkötését, valamint az ún. „horizontális in house” szerződés megkötését. A javaslat szerint ugyanis a konstrukció abban az esetben is alkalmazható, ha a közbeszerzési szerződést a kontrollált jogi személy ajánlatkérőként eljárva köti meg a felette kontrollt gyakorló ajánlatkérővel, vagy az ajánlatkérő által a javaslat 9. § (1) bekezdés h) pontja szerint kontrollált más jogi személlyel.
Az in house szerződésekhez hasonló konstrukcióként a javaslat átemeli az irányelvekből a különböző ajánlatkérők közötti, közszolgáltatások ellátására irányuló együttműködési megállapodások kötésének kivételi körbe helyezését. E kivétel a javaslat szerint abban az esetben alkalmazható, ha az ajánlatkérők együttműködéssel érintett tevékenységének éves nettó árbevétele meghaladja az ajánlatkérő éves nettó árbevételének 80%-át.
Mind az in house szerződések, mind az ajánlatkérők közötti együttműködés tekintetében – azon uniós irányelvi előírásokra figyelemmel, mely az említett tevékenységek százalékos arányának megállapításához az átlagos összárbevételt vagy más megfelelő, tevékenység alapú mérőszámot, például a releváns jogi személynél vagy az ajánlatkérő szervnél a szerződés odaítélését megelőző három évben a szolgáltatások, áruk és építési beruházások miatt felmerülő költségeket kell figyelembe venni – a javaslat rögzíti, hogy azon ajánlatkérők esetében, amelyeknél az éves nettó árbevétel nem értelmezhető, az ajánlatkérő vagy az ajánlatkérő által kontrollált más jogi személy részére végzett tevékenységek ellátásának arányát az azzal kapcsolatban a szerződéskötést megelőző három évben felmerült költségek alapul vételével kell megállapítani [9. § (7) bekezdés].
A javaslat az irányelvi előírásoknak megfelelően kibővíti a központi beszerző szervektől történő beszerzések megvalósítására vonatkozó kivételt, és akként rendelkezik, hogy a központi beszerző szerv által közbeszerzési eljárás útján beszerzett áru, szolgáltatás vagy építési beruházás megrendelésére azon szervezetek részéről, amelyek javára a központi beszerző szerv közbeszerzési szerződést kötött, valamint a központi beszerző szervek által nyújtott járulékos közbeszerzési szolgáltatások megrendelése esetében sem kell közbeszerzési eljárást lefolytatni.
A javaslat pontosítja az audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltatásokra vonatkozó kivételi esetkört, annak érdekében, hogy a szöveg egyértelműen juttassa kifejezést, hogy e kivételi esetkör alkalmazására kizárólag audiovizuális vagy rádióz médiaszolgáltatók esetében alkalmazható, kivéve az audiovizuális vagy rádiós médiaszolgáltatótól megrendelt műsorszám szolgáltatására vagy műsoridőre vonatkozó szerződéseket.
Tekintettel arra, hogy az új közbeszerzési irányelvek értelmében az uniós közbeszerzési értékhatárokat elérő értékű jogi szolgáltatások már nem esnek teljes mértékben kivételi körbe, a javaslatnak át kellett vennie az irányelvekből azokat a rendelkezéseket, amelyek a szűk körben még kiviteli körbe tartozó egyes sajátos jogi szolgáltatásokat határozzák meg. Erre figyelemmel a javaslat akként rendelkezik, hogy a jogi szolgáltatások közül csak az alábbi speciális szolgáltatások megrendelése esetében mellőzhető közbeszerzési eljárás lefolytatása:
a) ügyvéd által ellátott jogi képviselet bírósági, választottbírósági, hatósági, békéltetői vagy közvetítői eljárásban, valamint az ehhez kapcsolódó, ügyvéd által nyújtott jogi tanácsadás,
b) közjegyző által nyújtott hitelesítési szolgáltatás,
c) jogszabály alapján vagy bíróság által kirendelt vagyonkezelő, gyám vagy gondnok által nyújtott, valamint egyéb olyan jogi szolgáltatások, amelyek ellátása felett a kirendelő bíróság felügyeletet gyakorol,
d) tagállami hatósági hatáskör gyakorlását megtestesítő szolgáltatások.
A 2014/24/EU irányelv 10. cikk f) pontja – és ennek megfelelően a közszolgáltatói és a koncessziós irányelv is – akként rendelkezik, hogy az irányelv nem alkalmazandó azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek tárgya kölcsönök nyújtása, függetlenül attól, hogy értékpapírok vagy egyéb pénzügyi eszközök kibocsátásával, vételével, eladásával vagy átruházásával kapcsolatosak-e. Bár az irányelv hivatkozott rendelkezése a „kölcsön” kifejezést használja, az irányelv (26) preambulumbekezdése kiemeli, hogy: „Végezetül azt is egyértelművé kell tenni, hogy a hiteleket, függetlenül attól, hogy értékpapírok vagy más pénzügyi eszközök kibocsátásához vagy ezekkel végzett más műveletekhez kapcsolódnak-e, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.” Erre tekintettel a javaslat a kivételek körében helyezi el a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti hitel- és kölcsönszerződések megkötését (a hatályos közbeszerzési törvényben a hitelszerződések a nemzeti eljárási rendben képeznek csak kivételt).
Közszolgáltató ajánlatkérők esetében alkalmazandó további kivételek
A 10–13. §-hoz
A javaslat külön szakaszokban tartalmazza a közszolgáltatók esetében alkalmazandó kivételeket, azzal, hogy a javaslat 9. §-ában alkalmazandó általános kivételi esetek is természetesen alkalmazandók a közszolgáltatók esetében is. A közszolgáltatókra vonatkozó konkrét kivételi esetetek a hatályos szabályozáshoz képest érdemben nem változtak.
Koncessziók esetében alkalmazandó további kivételek
A 14. §-hoz
A javaslat külön szakaszban tartalmazza azokat a kivételeket, amelyek kizárólag a koncessziós tárgyak esetében alkalmazhatók. Ezekkel kapcsolatban is hangsúlyozni kell, hogy a javaslat 9. §-ában meghatározott kivételek, illetve a közszolgáltatók esetében alkalmazandó kivételek a koncessziós tárgyak esetekben is megfelelően alkalmazandók.
A közbeszerzési értékhatárok
A 15. §-hoz
A javaslat a közbeszerzési értékhatárok meghatározása tekintetében a hatályos közbeszerzési törvény szabályait veszi át. Ennek megfelelően a javaslat nem tartalmazza, sem a nemzeti sem az uniós közbeszerzési értékhatárok számszerű értékeit. Az uniós értékhatárok tekintetében továbbra is irányadó, hogy azokat az Európai Bizottság kétévente vizsgálja felül és határozza meg az új értékeket, valamint azok nemzeti valutákban meghatározott összegét. A felülvizsgált uniós értékhatárokat rendeletek tartalmazzák, de ezek a rendeletek közbeszerzési irányelveket módosítanak, így a módosított irányelvet kell átültetéssel megjeleníteni a belső jogban. Erre figyelemmel a törvény úgy rendelkezik, hogy az aktuális uniós értékhatárokat a költségvetési törvényben kell átültetni. A nemzeti közbeszerzési értékhatárok ugyancsak minden évben a költségvetési törvényben kerülnek meghatározásra.
Annak érdekében, hogy a jogalkalmazók egyszerűen tájékozódhassanak az irányadó közbeszerzési értékhatárokról, a javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan előirányozza, hogy a Közbeszerzési Hatóság az uniós és a nemzeti értékhatárokat minden év elején közzétegye honlapján. A Közbeszerzési Értesítőben történő közzétételt már nem követeli meg a javaslat, tekintettel arra, hogy a Közbeszerzési Értesítő jelenleg már ugyancsak a Közbeszerzési Hatóság honlapján érhető el elektronikusan, így annak törvényi rögzítése, hogy a Hatóságnak honlapján pontosan hol kell az értékhatárokra vonatkozó tájékoztatást közzétennie, lényegében nem szükséges.
A közbeszerzés becsült értéke
A 16–19. §-hoz
A közbeszerzés becsült értékének meghatározására vonatkozó szabályokat a javaslat kismértékben változtatja meg, amely elsősorban a becsült érték fogalmi meghatározásában érhető tetten. A javaslat szerint a közbeszerzés becsült értékén a közbeszerzés megkezdésekor annak tárgyáért az adott piacon általában kért vagy kínált – általános forgalmi adó nélkül számított, a 17–20. §-okban foglaltakra tekintettel megállapított – teljes ellenszolgáltatást kell érteni. Opcionális részt tartalmazó ajánlatkérés esetén a teljes ellenszolgáltatásba az opcionális rész értékét is bele kell érteni.
Lényeges eltérés tehát a hatályos törvényi szabályozáshoz képest, hogy a javaslat szerint a becsült érték alatt már nem a közbeszerzése megkezdésekor kért vagy kínált legmagasabb összegű teljes ellenszolgáltatást, hanem az adott piacon általában kért vagy kínált teljes ellenszolgáltatást kell érteni. Ennek indoka az irányelvi előírásokhoz való igazításon túlmenően, hogy a legmagasabb összegű teljes ellenszolgáltatás meghatározása sok esetben nem volt reális, és problémát okozott a fedezet előzetes rendelkezésre bocsátása tekintetében is, tekintettel arra, hogy az ajánlatkérők a fedezetet a becsült értékhez igazítják általában. További probléma volt a korábbi szabállyal kapcsolatban, hogy amennyiben az eljárás során olyan ajánlat érkezett, amely meghaladta az ajánlatkérő által előzetesen kalkulált „legmagasabb” ellenszolgáltatás összegét, akkor az lényegében minden esetben az ajánlatkérő hibás eljárását feltételezte, tekintettel arra, hogy becsült értékként nem a piacon elérető legmagasabb ellenszolgáltatást vette figyelembe előzetesen becsült értékként. Ehhez kapcsolódóan megemlítendő, hogy a javaslat 126. § (6) bekezdése a koncessziós beszerzési eljárások kapcsán rögzíti, hogy az eljárás akkor is eredménytelen, ha az értékelést követően megállapítható, hogy az értékelési szempontok szerint legkedvezőbb ajánlat alapján a koncesszió értéke magasabb a becsült értéknél, és amennyiben az eljárás megindításakor az előbbit tekintették volna becsült értéknek, az eljárásban alkalmazott nemzeti szintű közzététel helyett a külön jogszabályban foglaltak szerinti európai uniós közzétételre kellett volna, hogy sor kerüljön.
A javaslatban újdonságként szerepel, hogy a szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy az ajánlatkérő különálló (például területileg elkülönülő, decentralizált), önállóan gazdálkodó szervezeti egységei esetében a becsült érték külön-külön kerüljön meghatározásra. Ennek megfelelően a javaslat rögzíti, hogy amennyiben az ajánlatkérő szervezet több különálló működési egységből áll, a közbeszerzés becsült értékének meghatározása során valamennyi működési egység beszerzési igényét együttesen kell figyelembe venni, kivéve, ha egy különálló működési egység saját gazdasági szervezettel, és ily módon működési költségvetése felett önálló rendelkezési joggal bír. Ez utóbbi esetben a közbeszerzés becsült értékét az érintett különálló működési egység szintjén is meg lehet határozni.
A dolog használatára, vagy hasznosítására vonatkozó jog megszerzésére irányuló árubeszerzések, a rendszeresen vagy az időszakonként visszatérően kötött árubeszerzés vagy szolgáltatás-megrendelés tárgyú szerződések esetében a becsült érték meghatározására vonatkozó részletszabályok nem változnak, mint ahogyan az egyes, a javaslatban meghatározott szolgáltatások (olyan szerződés esetében, amely nem tartalmazza a teljes díjat, biztosítás, banki és egyéb pénzügyi szolgáltatások tervezés) esetében sem. Az építési beruházások becsült értékének meghatározására vonatkozó szabályozás logikája a hatályos törvény által meghatározott irányt követi, a szöveg azonban a hatályos törvényhez képest pontosításra kerül. Eszerint az építési beruházás becsült értékének megállapításakor a teljes – műszaki és gazdasági szempontból funkcionális egységet képező – építési beruházásért járó ellenértéket kell figyelembe venni. Az építési beruházás becsült értékébe be kell számítani a megvalósításához szükséges, az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott áruk és szolgáltatások becsült értékét is [17. § (5) bekezdés].
A javaslat meghatározza a keretmegállapodás, dinamikus beszerzési rendszer, innovációs partnerség és a tervpályázat becsült értékének meghatározására vonatkozó szabályokat.
A javaslat a részekre bontás tilalmára vonatkozó szabályokat az építési beruházások becsült értékének meghatározására vonatkozó szabályokhoz hasonlóan szabályozza újra. A javaslat e tekintetben is követi a hatályos szabályozás logikáját, azonban a könnyebb kezelhetőség érdekében pontosítja a törvény szövegét. Ennek megfelelően a javaslat akként rendelkezik, hogy amennyiben egy építési beruházás vagy ugyanazon közvetlen cél megvalósítására irányuló szolgáltatás-megrendelés, illetve azonos vagy hasonló felhasználásra szánt áruk beszerzése részekre bontva, több szerződés útján valósul meg, a közbeszerzés becsült értékének meghatározásához az összes rész értékét figyelembe kell venni. Ezen szabály tekintetében az „egy építési beruházás” kifejezés a javaslat fentiekben már említett, 17. § (5) bekezdése szerinti meghatározásra, a szolgáltatás megrendelések esetében pedig az „ugyanazon közvetlen cél” a Közbeszerzési Hatóság hatályos törvény szabályaira vonatkozó útmutatójában meghatározott tartalomra utal (eszerint például a különböző oktatási tárgyú szolgáltatások esetében a kőműves képzést nem kell a szülésznő képzéssel egységesen kezelni, illetve nem kell azok értékét összevonni a becsült érték meghatározása szempontjából, ahogyan a különböző építési beruházáshoz vagy támogatáspolitikai értelemben vett projektekhez kapcsolódó azonos vagy a hasonló szolgáltatás megrendeléseket sem, azonban például az ugyanazon épületre vonatkozó engedélyezési tervdokumentáció elkészítésének értékét az esetleges kivitelezési tervdokumentáció értékével össze kell vonni, adott esetben még akkor is, ha azok különböző projektekhez kapcsolódnak). Az árubeszerzések esetében a korábban sokszor kifogásolt „hasonló áruk” kifejezést is pontosítja a javaslat szövege. A javaslat szerint az „azonos” áruk beszerzésének értékét összevontan kell kezelni, a „hasonló” kifejezést pedig a „hasonló felhasználásra szánt áruk” kifejezés váltja fel, ami segíti a jogalkalmazást annak megítélésében, hogy mit kell hasonló árunak tekintetni e szabály alkalmazása szempontjából.
A javaslat szintén megtartja, azonban a könnyebb érthetőség érdekében pontosítja a kisebb értékű közbeszerzések leválasztására vonatkozó szabályt.
A koncesszió becsült értéke
A 20. §-hoz
A közbeszerzési szabályozást jellemző régi hiányosságot pótol a javaslat azáltal, hogy pontosan meghatározza azt is, hogy az ajánlatkérőnek miként kell meghatároznia a koncessziós tárgyak becsült értékét. E tekintetben a javaslat főszabály szerint akként rendelkezik, hogy az építési vagy szolgáltatási koncesszió becsült értéke a közbeszerzés megkezdésekor a koncessziós jogosult által a szerződés időtartama alatt várható, a koncesszió tárgyát képező építési beruházásból, illetve szolgáltatás megrendelésből, valamint az ezekhez kapcsolódó árubeszerzésekből származó teljes – általános forgalmi adó nélkül számított – árbevétel.
A fenti főszabály tekintetében a javaslat további speciális kiegészítő szabályokat alkot, amelyeket a koncesszió becsült értékének meghatározása során figyelembe kell venni, mint például:
– a koncesszió tárgyát képező építmények használói, vagy a szolgáltatások igénybe vevői által fizettet díjakból és bírságokból származó bevétel, ide nem értve az ajánlatkérő nevében beszedett díjakat és bírságokat;
– az ajánlatkérő által a koncessziós jogosult részére teljesített pénzbeli ellenszolgáltatás, illetve a részére bármilyen formában biztosított pénzügyi előny, ide értve a közszolgáltatási kötelezettség ellátásáért fizetett díjazást és a közberuházási támogatásokat is;
– harmadik személyek által a koncesszió teljesítésével kapcsolatban a koncessziós jogosult részére nyújtott támogatás, illetve a részére bármilyen formában biztosított pénzügyi előny;
– a részvételre jelentkezők, vagy az ajánlattevők részére fizetendő jutalék, vagy egyéb kifizetés.
Az alkalmazandó eljárásrend
A 21. §-hoz
Az alkalmazandó eljárásendre vonatkozó szabályok tekintetében a javaslat rögzíti, hogy az uniós értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű közbeszerzések esetében a javaslat Második Részét alkalmazva, a nemzeti értékhatárokat elérő vagy meghaladó, azonban az uniós értékhatárokat el nem érő becsült értékű beszerzések esetében a javaslat Harmadik részét kell alkalmazni. Amennyiben a beszerzés tárgya építési- vagy szolgáltatási koncesszió, úgy a javaslat Negyedik része alkalmazandó, amely a koncessziós tárgyak esetében alkalmazandó speciális szabályokat tartalmazza.
Amennyiben a beszerzés tárgya a javaslat 3. mellékletében található ún. szociális vagy egyéb szolgáltatás, úgy a javaslat nemzeti eljárási rendre vonatkozó Harmadik része alkalmazandó. Ha a beszerzés tárgya a javaslat 3. mellékletében található szociális vagy egyéb szolgáltatás beszerzésére irányuló koncesszió, akkor ugyancsak a javaslat Negyedik része lesz alkalmazandó.
A közszolgáltatói szerződésre, illetve a tervpályázati eljárásokra vonatkozó szabályok külön jogszabályban, végrehajtási rendeletben kerülnek elhelyezésre.
Vegyes beszerzések
A 22–24. §-hoz
Az új közbeszerzési irányelvek a vegyes beszerzésekre vonatkozó előírásokat a korábbi szabályozáshoz képest teljesen új alapokra helyezik. Általánosan megállapítható, hogy a vegyes beszerzésekkel kapcsolatos rendelkezések jelentősen bonyolódtak, hiszen amellett, hogy mindhárom irányelv meghatározza a vegyes beszerzésekre vonatkozó sajátos szabályait, számos esetben utalnak vissza egymás rendelkezéseinek alkalmazására.
A javaslat mindhárom irányelv vegyes beszerzésekre vonatkozó előírásait tartalmazza, ennek megfelelően főszabályként előírja, hogy vegyes szerződések esetében a közbeszerzési eljárásra alkalmazandó szabályokat a szerződés fő tárgyának függvényében kell meghatározni. Amennyiben a közbeszerzés tárgyát képező beszerzés a 3. melléklet szerinti szociális és egyéb szolgáltatást, valamint ezektől eltérő további szolgáltatást is magában foglal a beszerzés fő tárgyát a legmagasabb értékű beszerzési tárgy jelenti.
A javaslat az általánosan alkalmazandó szabályoktól eltérő speciális előírásokat mind az építési és szolgáltatási koncesszió, mind pedig a közszolgáltatói vegyes szerződések esetében külön részletezi, továbbá kiemeli, hogy a vegyes beszerzésekre vonatkozó rendelkezések (22–24. §) esetében a közbeszerzési eljárás alatt a koncessziós beszerzési eljárás nem értendő.
A javaslat 23. §-ában külön szabályozza azt az esetet is, amikor – a 22. §-ban foglalt eseteken kívül – egy beszerzés különböző elemeire eltérő jogi szabályozás vonatkozik akár úgy, hogy a javaslat alapján eltérő szabályok alkalmazandóak, akár úgy, hogy a beszerzés részben nem tartozik a javaslat hatálya alá.
A javaslat a közszolgáltató ajánlatkérők esetében külön kiemeli, hogy ezek a rendelkezések akkor alkalmazandóak, ha a beszerzés eltérő jogi szabályozás alá tartozó elemei egyaránt az ajánlatkérő közszolgáltató tevékenysége folytatásának célját szolgálják.
A javaslat 23. §-a szerint a szerződés megkötésére vonatkozó szabályokat alapvetően az határozza meg, hogy a beszerzés különböző elemei objektíve szétválaszthatóak, avagy nem, ennek megfelelően mindkét esetkör vonatkozásában előírja az alkalmazandó szabályokat. Amennyiben a beszerzés különböző elemei objektíve nem szétválaszthatóak, a szerződés megkötésére vonatkozó szabályokat a beszerzés fő tárgya határozza meg. Amennyiben a beszerzés különböző elemei objektíve szétválaszthatóak, az alkalmazandó szabályokat az határozza meg, hogy az ajánlatkérő a beszerzés egyes elemeire külön szerződéseket vagy az egész beszerzésre egy szerződést köt.
A javaslat 24. §-ában meghatározott szabályokat abban az esetben kell alkalmazni, amennyiben a beszerzés részben a javaslat hatálya alá tartozó, részben pedig védelmi, biztonsági okok vagy Magyarország biztonságához fűződő alapvető érdekeivel kapcsolatos információk miatt a javaslat hatálya alól kivételt képező elemekből áll. Az alkalmazandó szabályokat ebben az esetben is az határozza meg, hogy a beszerzés különböző elemeit objektíve szét lehet-e választani. Amennyiben a beszerzés különböző elemei objektíve szétválaszthatóak, az ajánlatkérő döntheti el, hogy a beszerzés egyes elemeire külön szerződéseket vagy az egész beszerzésre egyetlen szerződést köt.
IV. Fejezet
A közbeszerzési eljárások alanyaira vonatkozó rendelkezések
Összeférhetetlenség
A 25. §-hoz
Az összeférhetetlenségre vonatkozó szabályok tekintetében a javaslat a jogalkalmazási tapasztalatok alapján a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény, illetve a hatályos törvény szabályainak vegyítésével hoz létre új szabályt. Ennek oka, hogy míg a 2003. évi CXXIX. törvény tekintetében a taxatív módon és konkrétan meghatározott esetekre előirányzott automatikus összeférhetetlenség okozott problémát a jogalkalmazóknak azzal, hogy sok esetben indokolatlanul zárt el potenciális gazdasági szereplőket a közbeszerzésekben való részvételtől, addig a hatályos törvény épp ellenkezőleg, a túlzottan rugalmas szabályozással gyakorlatilag megítélhetetlenné tette az összeférhetetlenségi helyzetek megítélését.
A javaslat szerinti összeférhetetlenségi szabályozás megtartja azt az alapvető elvárást az ajánlatkérővel szemben, hogy az ajánlatkérő köteles minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy elkerülje az összeférhetetlenséget és a verseny tisztaságának sérelmét eredményező helyzetek kialakulását. Ezzel összefüggésben a javaslat a hatályos szabályozással egyezően kimondja azt is, hogy összeférhetetlen és nem vehet részt az eljárás előkészítésében és lefolytatásában az ajánlatkérő nevében olyan személy vagy szervezet, amely funkcióinak pártatlan és tárgyilagos gyakorlására bármely okból, így különösen gazdasági érdek vagy az eljárásban részt vevő gazdasági szereplővel fennálló más közös érdek miatt nem képes.
A fentieken túlmenően azonban az eljárásban részt vevő gazdasági szereplőkre vonatkozó hatályos törvény szerinti összeférhetetlenségi szabályok kiegészítésre kerülnek néhány olyan jellemző esettel, ahol az összeférhetetlenség fennállásának a valószínűsége a legnagyobb. ennek megfelelően a javaslat rögzíti, hogy összeférhetetlen és nem vehetnek részt az eljárásban ajánlattevőként, részvételre jelentkezőként, alvállalkozóként vagy az alkalmasság igazolásában részt vevő szervezetként az alábbi személyek vagy szervezetek, amennyiben közreműködésük az eljárásban a verseny tisztaságának sérelmét eredményezheti:
a) az ajánlatkérő által az eljárással vagy annak előkészítésével kapcsolatos tevékenységbe bevont személy vagy szervezet,
b) az a szervezet, amelynek
ba) vezető tisztségviselőjét vagy felügyelőbizottságának tagját,
bb) tulajdonosát,
bc) a ba)–bb) pont szerinti személy Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 1. pont szerinti közeli hozzátartozóját az ajánlatkérő az eljárással vagy annak előkészítésével kapcsolatos tevékenységbe bevonta.
A fenti rendelkezés értelmében tehát, amennyiben az említett szervezetek vagy személyek az ajánlatkérő által folytatott közbeszerzési eljárásban részt vesznek ajánlattevőként, részvételre jelentkezőként, alvállalkozóként vagy az alkalmasság igazolásában részt vevő szervezetként, esetükben az ajánlatkérőnek mindig különös gonddal kell megvizsgálnia az esetleges összeférhetetlenség fennállását. Az ilyen szervezetek és személyek is csak akkor zárhatóak azonban ki a közbeszerzési eljárásból összeférhetetlenség miatt, ha közreműködésük az eljárásban – bármilyen okból, például az általuk birtokolt többletinformációk miatt – a verseny tisztaságának sérelmét eredményezheti. Amennyiben azonban ilyen veszély nem áll fenn, ezek a szervezetek is részt vehetnek az eljárásban. Megjegyzendő, hogy az a körülmény, ha egy gazdasági szereplő annak ellenére rendelkezik az adott közbeszerzésre vonatkozóan a verseny befolyásolására alkalmas többletinformációkkal, hogy az ajánlatkérő őt a közbeszerzési eljárásba nem vonta be, már nem az összeférhetetlenség körébe, hanem a javaslat 62. § (1) bekezdés j) pontja szerinti kizáró ok körébe tartozik.
A javaslat a hatályos szabályozáshoz hasonlóan rögzíti, hogy nem eredményez összeférhetetlenséget, az olyan személy (szervezet) részvétele az eljárásban, akitől, illetőleg amelytől az ajánlatkérő az adott közbeszerzéssel kapcsolatos helyzet-, illetőleg piacfelmérés, a közbeszerzés becsült értékének felmérése érdekében a közbeszerzés megkezdése időpontjának megjelölése nélkül, kizárólag a felmérés érdekében szükséges adatokat közölve kért tájékoztatást, valamint akitől, illetőleg amelytől az ajánlatkérő a támogatásra irányuló igény (pályázat) benyújtásához szükséges árajánlatot kapott. E két esetkör azonban a javaslatban kiegészül egy további esettel, arra tekintettel, hogy a közbeszerzések előkészítése körében a javasat lehetőséget teremt az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők közötti ún. előzetes piaci konzultáció lefolytatására. E tekintetben a javaslat rögzíti, hogy az összeférhetetlenség azon személyekkel, illetve szervezetekkel szemben sem áll fenn, amelyek az ajánlatkérő által folytatott előzetes piaci konzultációban [28. § (4) bekezdés] részt vettek. Mindegyik esetkörnél további feltétel továbbra is, hogy az ajánlatkérő nem közölt az érintett személlyel vagy szervezettel a közbeszerzési eljárás során az összes ajánlattevő vagy részvételre jelentkező részére rendelkezésre bocsátott adatok körét meghaladó információt.
A javaslat a gazdasági szereplők számára az irányelvi rendelkezések alapján kimentési lehetőséget is biztosít és kimondja, hogy Az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező az eljárásból e § alapján csak akkor zárható ki, ha közbeszerzési eljárásban részt vevő gazdasági szereplők esélyegyenlősége más módon nem biztosítható. A kizárást megelőzően az ajánlatkérő köteles biztosítani annak lehetőségét, hogy az érintett gazdasági szereplő bizonyítsa, hogy a közbeszerzési eljárás előkészítésében való részvétele az esélyegyenlőséget és a verseny tisztaságát nem sérti, vagy az összeférhetetlenségi helyzetet más módon elhárítsa.
Az ajánlatkérőkre vonatkozó közös szabályok
A 26–27. §-hoz
Az ajánlatkérőkre vonatkozó közös szabályok a Közbeszerzési Hatóság által vezetett ajánlatkérői nyilvántartásra, illetve a nyilvántartásba való bejelentkezésre, a közbeszerzési szabályzat készítésére, valamint a bírálóbizottságra vonatkozó szabályokat tartalmazzák, a hatályos törvény előírásainak megfelelően.
Az eljárás előkészítése
A 28. §-hoz
A javaslat szintén hiánypótló jelleggel kitér a közbeszerzési eljárások előkészítésével kapcsolatos szabályok meghatározására is. A szabályozás indoka, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján az volt megállapítható, hogy közbeszerzési eljárások eredményeként megkötött szerződések teljesítése sok esetben azért volt problémás és ütközött gyakorlati, illetve jogi (például szabálytalan szerződésmódosítás) akadályokban, mert az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárását nem megfelelően készítette elő, és ennek következtében már a megfelelő ajánlattétel sem volt lehetséges.
A javaslat ennek kiküszöbölése érdekében külön szakaszban rendelkezik a közbeszerzési eljárások előkészítéséről, és ennek keretében kimondja, hogy az ajánlatkérő köteles a közbeszerzési eljárást – a beszerzés tárgyára és becsült értékére tekintettel – megfelelő alapossággal előkészíteni. Az ajánlatkérő által rendelkezésre bocsátott közbeszerzési dokumentumoknak biztosítaniuk kell, hogy az eljárásban a gazdasági szereplők képesek legyenek műszakilag megfelelő, fizikailag megvalósítható, gazdasági szempontból pedig reális ajánlatot adni. Az ajánlatkérőnek már a közbeszerzési eljárás előkészítése során törekednie kell a magas minőségű teljesítés feltételeinek biztosítására, a környezet – beszerzés tárgyára tekintettel biztosítható – védelmére és a fenntarthatósági szempontok figyelembe vételére, valamint a beszerzés tárgyát érintő szerződésmódosítások megelőzésére.
A javaslat a becsült érték meghatározását a közbeszerzési eljárás előkészítése tekintetében külön is kiemeli, azzal, hogy példálózó felsorolásban nyújt segítséget az ajánlatkérőknek az erre vonatkozóan igénybe vehető eszközökről. Az ajánlatkérők természetesen más megfelelő módszert is alkalmazhatnak.
A Kormány által elfogadott új közbeszerzési törvénykoncepcióban foglaltak szerint a javaslat építési beruházások esetében tartalmazza, hogy az eljárás csak a külön jogszabályban meghatározott követelményeknek megfelelő tervek birtokában indítható meg, illetve szól a tervellenőrzésről és tervezői művezetésről is. Az ezekre vonatkozó speciális szabályokat külön jogszabályban kell meghatározni.
A javaslat a közbeszerzési eljárások előkészítése körében lehetőséget teremt az ajánlatkérő számára arra, hogy a potenciális gazdasági szereplőkkel ún. előzetes piaci konzultációt folytasson a közbeszerzési eljárás előkészítése és a gazdasági szereplőknek az általa lefolytatni kívánt közbeszerzési eljárásról való tájékoztatása érdekében. A javaslat hangsúlyozza azonban, hogy az ajánlatkérő köteles minden szükséges intézkedést – különösen a releváns információk közlését a közbeszerzési dokumentumokban, valamint a megfelelő ajánlattételi határidő meghatározását – megtenni a verseny tisztaságára, a gazdasági szereplők esélyegyenlőségére és egyenlő elbánására vonatkozó alapelvek érvényesülése érdekében, amelyekről az ajánlatok (részvételi jelentkezések) elbírálásáról szóló összegezésben is számot kell adnia.
Közös közbeszerzési eljárások
A 29–30. §-hoz
A javaslat a hatályos szabályozás rendelkezéseinek átvételével fenntartja annak lehetőségét, hogy az ajánlatkérők a közbeszerzési eljárásokat közösen folytassák le.
Az irányelvi rendelkezéseken alapuló új lehetőség a javaslatban, hogy az ajánlatkérő az Európai Unió más tagállamából származó ajánlatkérővel közösen is megvalósíthat közbeszerzést, azaz lefolytathat közbeszerzési eljárást, illetve köthet keretmegállapodást, vagy működtethet dinamikus beszerzési rendszert. Ennek feltételeit az érintett ajánlatkérőknek együttműködési megállapodásban kell rögzíteniük, kivéve abban az esetben, ha az együttműködésről nemzetközi megállapodás rendelkezik.
A javaslat lehetőséget teremt arra is, hogy az ajánlatkérő beszerzési igényét az Európai Unió más tagállamában található központi beszerző szerv szolgáltatásainak igénybevételével elégítse ki, illetve az Európai Unió más tagállamából származó ajánlatkérővel együtt hozzon létre központi beszerző szervet.
Központosított közbeszerzés
A 31–32. §-hoz
A központosított közbeszerzésre vonatkozó szabályok tekintetében a javaslat átveszi a hatályos törvény szabályait. Ennek megfelelően a Kormány az általa irányított vagy felügyelt költségvetési szervek, alapított közalapítványok, valamint azon állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek vonatkozásában, amelyek felett közvetlenül vagy közvetetten meghatározó befolyást képes gyakorolni továbbra is jogosult elrendelni a beszerzések központosított megvalósítását, és az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott szervezetekre vonatkozó központosítási lehetőség, illetve a központi kormányzati kommunikációs feladatok ellátásával kapcsolatos központosítási lehetőség is fennmarad.
A fentieken túlmenően azonban a javaslat általánosságban is megteremti a lehetőségét annak, ahogy a javaslat hatálya alá tartozó ajánlatkérők bármilyen beszerzési tárgyra vonatkozóan közös központi beszerző szervet hozzanak létre vagy maguk közül az egyik ajánlatkérőt központi beszerző szervként jelöljék ki, és közbeszerzéseket ily módon összevontan, központosítottan folytassák le. A központosított közbeszerzési rendszert létrehozó ajánlatkérők együttműködésének szabályait ebben az esetben is együttműködési megállapodásban kell rögzíteni.
Fenntartott szerződések
A 33–34. §-hoz
A javaslat a védett foglalkoztatók és a szociális foglalkoztatási engedéllyel rendelkezők esetében továbbra is lehetőséget ad arra, hogy az ajánlatkérő fenntartsa az eljárásban való részvétel lehetőségét ezen szervezeteknek. A hatályos törvény előírásaihoz képest a megváltozott munkaképességű munkavállalók, illetve a fogyatékos munkavállalók foglalkoztatásának aránya ötven százalékról harminc százalékra csökken. További újítása a javaslatnak, hogy a fenntartási lehetőség kiterjesztésre kerül a hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztató szervezetekre, illetve a védett munkahely-teremtési programokra. A hátrányos helyzetű munkavállalók fogalma az értelmező rendelkezések körében kerül meghatározásra.
A fentieken túlmenően a javaslat az irányelvi előírásoknak megfelelően egyes, a javaslat 3. mellékletében meghatározott egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatások esetében is lehetőséget ad az ajánlatkérőnek arra, hogy fenntartsa az eljárásban való részvétel jogát a meghatározott feltételek szerint működő nonprofit szervezeteknek.
A gazdasági szereplőkre vonatkozó közös szabályok
A 35–36. §-hoz
A javaslat a hatályos törvényből átveszi a gazdasági szereplők közbeszerzési eljárásokban való közös részvételére (közös ajánlattétel, közös részvételi jelentkezés) vonatkozó szabályokat, azzal, hogy a hatályos törvény 26. §-ában foglalt előírás – amely szerint, ha egy gazdasági szereplő a közbeszerzés értékének huszonöt százalékát meghaladó mértékben fog közvetlenül részt venni a szerződés teljesítésében, akkor az ajánlatban (részvételi jelentkezésben) és a szerződés teljesítése során közös ajánlattevőként (részvételre jelentkezőként) kell, hogy szerepeljen – kivétel, amelynek fenntartása a javaslat szerinti jogszabályi környezetben már nem indokolt. Ezzel kapcsolatban utalni kell a javaslat 65. § (10) bekezdésére, mely szerint az építési beruházásra vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés, valamint árubeszerzésre irányuló szerződéssel kapcsolatos beállítási vagy üzembe helyezési műveletek esetén az ajánlatkérő előírhatja, hogy bizonyos alapvető fontosságú feladatokat maga az ajánlattevő vagy – közös ajánlattétel esetén – a közös ajánlattevők egyike végezzen el.
A javaslat a hatályos törvényből ugyancsak átveszi a projekttársaság létrehozatalára vonatkozó szabályokat, valamint a verseny biztosítására vonatkozó szabályokat, és kimondja, hogy az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező ugyanabban a közbeszerzési eljárásban – részajánlat-tételi lehetőség biztosítása esetén ugyanazon rész tekintetében –
a) nem tehet másik ajánlatot más ajánlattevővel közösen, illetve nem nyújthat be másik részvételi jelentkezést más részvételre jelentkezővel közösen,
b) más ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező alvállalkozójaként nem vehet részt,
c) más ajánlattevő, illetve részvételre jelentkező szerződés teljesítésére való alkalmasságát nem igazolhatja [65. § (7) bekezdés].
A közbeszerzési eljárásokhoz, illetve az európai uniós források felhasználásához kapcsolódóan elkövetett versenyjogi jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyabbá tétele érdekében előírásra kerül, hogy ha a javaslatban meghatározott személyek a közbeszerzési eljárások (ami alatt a koncessziós beszerzési eljárást is érteni kell), szerződések, építési vagy szolgáltatási koncessziók, illetve ezek módosításai közbeszerzési-jogi ellenőrzése során a Tpvt. 11. §-a, vagy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 101. cikke szerinti rendelkezések nyilvánvaló megsértését észleli vagy azt alapos okkal feltételezi, akkor a Tpvt. bejelentésre vagy panaszra vonatkozó szabályai szerint a GVH-nak megtett jelzés során – a minősített adat kivételével – jogosult a GVH-nak átadni az érintett közbeszerzés, szerződés, építési vagy szolgáltatási koncesszió, illetve ezek módosításai ellenőrzése révén rendelkezésére álló bármely adatot. Ezt követően az adatok GVH általi kezelése során a Tpvt. rendelkezései az irányadók.
V. Fejezet
Közzététel, kommunikáció, nyilvánosság
Közzététel
A 37–39. §-hoz
A közzétételre vonatkozó szabályok tekintetében a javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan felsorolásban rögzíti azokat a dokumentumokat, amelyeket az ajánlatkérő nyilvános hirdetményben köteles közzétenni. Főszabály szerint a nyilvános közzététel az eljárást megindító hirdetményekre (előzetes tájékoztató, ajánlati felhívás, részvételi felhívás – ide nem értve a csak bizonyos eljárási típusok esetében alkalmazható közvetlen részvételi felhívást –, saját beszerzési szabályok szerint lefolytatott eljárást megindító felhívás, időszakos előzetes tájékoztató, előminősítési hirdetmény, tervpályázati kiírás, koncessziós beszerzési eljárást megindító felhívás), az eljárások eredményéről szóló tájékoztatókra (tájékoztató az eljárás eredményéről, tájékoztató a tervpályázati eljárás eredményéről), valamint a szerződés módosításáról szóló tájékoztatókra vonatkozik.
Az eljárás eredményéről szóló tájékoztatókat egységesen a szerződéskötést, vagy ennek elmaradása esetén az ajánlattevőknek az elmaradásról való értesítését követő tíz munkanapon belül kell közzétételre megküldenie a Közbeszerzési Hatóságnak. A javaslat fenntartja azt a lehetőséget, hogy keretmegállapodás, illetve dinamikus beszerzési rendszer alkalmazása esetén a keretmegállapodás alapján, illetve a dinamikus beszerzési rendszer keretében megkötött szerződésekről együttesen is közzétehető az eljárás eredményéről szóló tájékoztató. Ebben az esetben a hirdetményt a megelőző negyedév során kötött szerződésekről a naptári negyedév utolsó napját követő tíz munkanapon belül kell megküldeni közzétételre.
A hirdetmények közzététele a Közbeszerzési Hatóság feladata. Az ajánlatkérő a hirdetményeket elektronikus úton köteles megküldeni a Közbeszerzési Hatóságnak a külön jogszabályban meghatározott minta szerint, a Közbeszerzési Hatóság által működtetett elektronikus hirdetménykezelő rendszer alkalmazásával.
Fontos újítást tartalmaz a javaslat a közbeszerzési dokumentumok közzétételére vonatkozóan. Az új szabályok szerint az ajánlatkérő minden egyes közbeszerzési eljárásban a közbeszerzési dokumentumokat elektronikusan, korlátlanul és teljes körűen, illetve térítésmentesen köteles a gazdasági szereplők számára rendelkezésre bocsátani. Azt, hogy a közbeszerzési dokumentumok rendelkezésre bocsátása milyen módon történik (például egy központi portálon, vagy az ajánlatkérő honlapján) a javaslat nem tartalmazza egyelőre, azt az elektronikus közbeszerzési rendszer bevezetéséig a javaslat az ajánlatkérőkre bízza. Fontos azonban, hogy az ajánlatkérő olyan megoldással éljen, amelynek alkalmazásával a közbeszerzési dokumentumokat elérő gazdasági szereplők személyét megismerheti, ami különösen az esetleges kiegészítő tájékoztatások megküldése szempontjából lehet jelentős.
A javaslat taxatív felsorolásban rögzíti azokat az eseteket, amikor az ajánlatkérő a közbeszerzési dokumentumok elektronikus rendelkezésre bocsátásától eltérhet.
Kommunikáció a közbeszerzési eljárás során
A 40–41. §-hoz
A későbbiekben bevezetendő elektronikus közbeszerzési rendszer általánossá tétele tekintetében a javaslat akként rendelkezik, hogy a közbeszerzési és koncessziós beszerzési eljárásokat a Közbeszerzési Hatóság által üzemeltetett elektronikus közbeszerzési alkalmazás igénybevételével kell lebonyolítani. A rendelkezés szerinti elektronikus közbeszerzési alkalmazást a Kormány által elfogadott közbeszerzési koncepció szerint a már működő elektronikus rendszerekre kell fejleszteni, ezért a javaslat a Közbeszerzési Hatósághoz telepíti az elektronikus közbeszerzési rendszer kialakításával és működtetésével kapcsolatos feladatok ellátását, ahol az elektronikus hirdetményfeladás és közzététel már évek óta jól működik.
Az új közbeszerzési irányelvek értelmében az elektronikus közbeszerzésre való átállást a tagállamoknak későbbi időpontra kell megvalósítaniuk, ezért a javaslat 40. §-ához eltérő hatálybalépési időpont kapcsolódik.
Az elektronikus közbeszerzési rendszer bevezetéséig tartó időszakra vonatkozóan a javaslat a hatályos törvény kommunikációra vonatkozó szabályait veszi át. Ennek megfelelően az elektronikus rendszerre való átállásig az ajánlatkérő és a gazdasági szereplők között a közbeszerzési eljárással kapcsolatos minden nyilatkozattétel – ha a törvényből más nem következik – írásban történik, és az írásbeli nyilatkozatok teljesíthetőek faxon, vagy elektronikus úton, illetve kivételes esetben postai vagy közvetlen kézbesítés útján.
Nyilvánosság a közbeszerzési eljárásban
A 42–45. §-hoz
A javaslat változatlanul veszi át a hatályos törvénynek a közbeszerzési terv készítésére vonatkozó szabályait, amelynek már évek óta kialakult, stabil gyakorlata van a jogalkalmazásban, így az külön magyarázatot nem igényel.
A javaslat ugyancsak átveszi a hatályos törvénynek a Közbeszerzési Hatóság által működtetett Közbeszerzési Adatbázisban való közzétételre vonatkozó szabályait. A javaslat szerint a Közbeszerzési adatbázisban továbbra is közzé kell tenni a közbeszerzési tervet és annak módosításait, az előzetes vitarendezéssel kapcsolatos bizonyos adatokat, az ún. in house szerződéseket, a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéseket, a szerződés teljesítésére vonatkozó bizonyos adatokat, valamint az éves statisztikai összegzést. A javaslat emellett azonban a közbeszerzési eljárások nyilvánosságának és átláthatóságának biztosítása érdekében előírja azt is, hogy az ajánlatkérő köteles közzétenni a Közbeszerzési Adatbázisban a részvételi jelentkezések elbírálásáról szóló és az ajánlatok elbírálásáról szóló összegezéseket is. Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy az ajánlatok elbírásáról szóló összegezés már jelenleg is szerepel az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény szerinti közzétételi listán, így az egyébként is nyilvános, így valójában előre lépést a részvételi jelentkezések közzététele, valamint az a körülmény jelent majd, hogy ezek a közbeszerzései eljárásokkal kapcsolatos információ is egy helyen lesznek majd megtalálhatók a jövőben.
A javaslat a közbeszerzési eljárással kapcsolatos nyilvánosságra vonatkozó szabályok körében helyezi el az üzleti titokra vonatkozó szabályokat. A hatályos törvény sok vitát kiváltó rendelkezéseit a gyakorlati tapasztalatok alapján a javaslat újragondolja, és a korábbi szabályozáshoz képest az üzleti titokra való hivatkozás lehetőségét bizonyos mértékben korlátok közé szorítja (a korábbi gyakorlatban sok esetben fordult elő, hogy egyes gazdasági szereplők teljes ajánlatukat vagy részvételi jelentkezésüket üzleti titokká nyilvánították, amely a hatályos törvény alapján is egyértelműen jogsértő gyakorlat volt, azonban a bizonytalan kimenetelű esetleges jogorvoslat okán az ajánlatkérők jobbára elfogadták ezeket az ajánlatokat, illetve részvételi jelentkezéseket is). Itt is utalni kell azonban arra, hogy a másik oldalról viszont az ajánlatokba való betekintést is többletfeltételekhez közi a javaslat.
A javaslat az üzleti titok definícióját a hatályos törvényhez és a Polgári Törvénykönyv előírásaihoz képest nem változtatja meg, továbbra is úgy rendelkezik, hogy az üzleti titkot tartalmazó irat kizárólag olyan információkat tartalmazhat, amelyek nyilvánosságra hozatala a gazdasági szereplő üzleti tevékenysége szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Az ilyen, üzleti titkot (ideértve a védett ismeretet is) (Ptk. 2:47. §) tartalmazó iratok nyilvánosságra hozatalát a gazdasági szereplő az ajánlatban, részvételi jelentkezésben, hiánypótlásban, valamint a javaslat 72. §-a szerinti indokolásban megtilthatja. Az ilyen iratokat továbbra is elkülönített módon kell elhelyezni, azonban többletkövetelmény, hogy a gazdasági szereplő köteles az elkülönített irathoz indokolást is csatolni arra vonatkozóan, hogy a kérdéses adat, információ milyen okból minősül üzleti titoknak, illetve, hogy az adott információ, vagy adat nyilvánosságra hozatala miért és milyen módon okozna számára aránytalan sérelmet. A javaslat azt is hangsúlyozza, hogy az indokolás nem lehet általános (például annyi, hogy „az adott információk nyilvánosságra hozatala az ajánlattevő üzleti érdekeit súlyosan sértené”), hanem a konkrétan meg kell jelölni a veszélyeket és a valószínűsíthető sérelmeket. Ezzel összefüggésben a javaslat meghatározza azoknak az adatoknak a körét is, amelyeket a közbeszerzési eljárásban egyáltalán nem lehet üzleti titokká nyilvánítani. Ezek azonban a hatályos törvényhez képest sokkal szélesebb kört ölelnek fel. A javaslat rögzíti, hogy amennyiben a gazdasági szereplő meghatározott információk, adatok üzleti titokká nyilvánítása során az (1)–(3) bekezdésben foglaltakat nem tartotta be, úgy az ajánlatkérő hiánypótlás keretében köteles felhívni az érintett gazdasági szereplőt a megfelelő tartalmú dokumentum benyújtására. Ha az érintett gazdasági szereplő a hiánypótlási felhívásra sem nyújtja be a törvényi előírásoknak megfelelően az üzleti titkot tartalmazó dokumentumot, akkor ajánlata, vagy részvételi jelentkezése a javaslat 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelen.
Amint az a fentiekben is említésre került, a javaslat korlátok közé szorítja a más ajánlattevő ajánlatába, illetve részvételi jelentkezésébe való betekintés szabályait. Ennek indoka szintén a korábbi jogszabályi környezetben kialakult káros gyakorlat, amely szerint a gazdasági szerepelők egymás ajánlatait teljes mértékben átvizsgálták és lényegében újra értékelték annak érdekében, hátha találnak valamilyen olyan hibát, amit az ajánlatkérő esetleg nem vett észre, és ezzel a maguk javára fordíthatják a közbeszerzési eljárás eredményét. A javaslat ennek a gyakorlatnak kíván gátat vetni, tekintettel arra, hogy a javaslat azt az alapvető elvet követi, miszerint az ajánlatok és a részvételi jelentkezések értékelése nem a gazdasági szereplők, hanem az ajánlatkérő feladata. Erre tekintettel a más gazdasági szereplők ajánlatába, vagy részvételi jelentkezésbe való betekintés kapcsán a javaslat akként rendelkezik, hogy a gazdasági szereplő a betekintést csak indokolt esetben kérheti, az iratbetekintésre vonatkozó kérelemben pedig köteles megjelölni, hogy milyen feltételezett konkrét jogsértés kapcsán és az ajánlat vagy részvételi jelentkezés mely részébe kíván betekinteni. Minderre azért van szükség, mert az ajánlatkérő a betekintést csak gazdasági szereplő által megjelölt feltételezett jogsértéshez kapcsolódó jogérvényesítéséhez szükséges mértékben köteles biztosítani. A javaslat azt is rögzíti, hogy más gazdasági szereplő ajánlatának vagy részvételi jelentkezésének teljes körű átvizsgálása a betekintés körében nem lehetséges.
Az eljárások dokumentálása, határidők számítása
A 46–48. §-hoz
Az eljárások dokumentálásával és a határidők számításával kapcsolatos szabályok – a korábbi szabályozási struktúrától eltérően – a javaslat V. Fejezetében a közzétételre, a kommunikációra és a nyilvánosságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó címektől elkülönítve, önálló cím alatt kerültek elhelyezésre.
A javaslat V. Fejezetében a korábbi szabályozáshoz képest számottevő tartalmi változást nem vezetett be, a szerkezeti felépítés átláthatóbbá tétele, valamint a szabályok egyszerűsítése révén a javaslat fő célja a rendelkezések ésszerűsítése.
Ilyen az egyszerűsítést és átláthatóságot szolgáló újítás, hogy az eljárások dokumentálására és a határidők számítására vonatkozó címből kikerültek az igazolások hozzáférhetőségére vonatkozó rendelkezések, melyek célja az ajánlatkérő szervek által gyakran megkövetelt tanúsítványok és egyéb igazolások megosztásának megkönnyítse, ezáltal az adminisztrációs terhek csökkentése.
Az eljárások dokumentálására és a határidők számítására vonatkozó rendelkezések a javaslatban meghatározott valamennyi eljárás tekintetében irányadóak. Céljuk a közbeszerzés nyilvánosságának, nyilvános ellenőrizhetőségének és átláthatóságának biztosítása, valamint az eljárásokkal összefüggő adminisztratív terhek és költségek csökkentése.
A javaslat céljainak, alapelveinek, így különösen az átláthatóság és a nyilvános ellenőrizhetőség biztosítása érdekében a javaslat előírja, hogy az ajánlatkérő köteles minden egyes közbeszerzési eljárását annak előkészítésétől az eljárás alapján kötött szerződés teljesítéséig írásban, vagy a közbeszerzési eljárás elektronikus lefolytatása esetén elektronikusan dokumentálni.
A javaslat meghatározza azt az időtartamot, ami alatt az ajánlatkérőnek a közbeszerzési eljárás során keletkezett összes iratot meg kell őriznie. Az időtartam kezdő időpontja a közbeszerzési eljárás előkészítésével, lefolytatásával kapcsolatban keletkezett összes irat esetében a közbeszerzési eljárás lezárulása (azaz az eljárás eredményéről szóló tájékoztató közzétételének időpontja), a szerződés teljesítésével kapcsolatos összes irat esetében pedig a szerződés teljesítésének időpontja. Az iratmegőrzési kötelezettség a fent említett időpontoktól számított legalább öt évig tart.
A javaslat, annak érdekében, hogy a szükséges iratok a jogorvoslati eljárás teljes tartama alatt is rendelkezésre álljanak, kimondja, hogy amennyiben a közbeszerzéssel kapcsolatban jogorvoslati eljárás indul, az iratokat a jogorvoslati eljárás – illetőleg bírósági felülvizsgálat esetén a felülvizsgálat – jogerős befejezéséig, de legalább öt évig meg kell őrizni.
A javaslat az ajánlatkérő kötelezettségeként rögzíti továbbá a közbeszerzéssel kapcsolatos iratok megküldését, valamint azok elektronikus formában történő hozzáférhetővé tételét, ha azt a Közbeszerzési Hatóság vagy jogszabályban feljogosított más szervek kérik.
Ahol a törvény jegyzőkönyv készítését írja elő a közbeszerzési eljárás során, a közjegyző jelenlétében lefolytatott cselekmények esetében a jegyzőkönyv készítése közokiratba foglalással is teljesíthető a javaslat szerint.
A dokumentumok benyújtását illetően a törvény kimondja, hogy a dokumentumok – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – egyszerű másolatban is benyújthatók. Ez az előírás nagymértékben hozzájárul az adminisztrációs terhek és költségek csökkentéséhez. Az olyan nyilatkozat vonatkozásában, amely közvetlenül valamely követelés érvényesítésének alapjául szolgál (különösen: garanciavállaló nyilatkozat vagy kezességvállalásról szóló nyilatkozat), az ajánlatkérő előírhatja annak eredeti vagy – ha az ajánlatkérő lehetővé teszi – hiteles másolatban történő benyújtását.
Ugyancsak az adminisztrációs terhek, és főként a felmerülő költségek csökkentését célozza a javaslat 47. § (2) bekezdésének utolsó mondata, mely szerint nem követelhető meg a nem magyar nyelven benyújtott dokumentumok hiteles fordításának benyújtása. Az ajánlatkérő e dokumentumok ajánlattevő általi felelős fordítását is köteles elfogadni.
Ha az Európai Unión kívül letelepedett ajánlattevő letelepedési helye szerinti országban nem létezik a javaslat által megkövetelt igazolás, az ajánlatkérő az adott igazolással egyenértékű igazolást, illetve dokumentumot is jogosult elfogadni.
A javaslat 48. §-a tartalmazza a törvényben meghatározott határidők számítására vonatkozó általános rendelkezéseket. Határidőn azt az időtartamot értjük, amely alatt egy adott eljárási cselekményt el kell végezni. Valamennyi – tehát a napokban, hónapokban és években megállapított – határidő, illetőleg időtartam (a továbbiakban együtt: határidő) számításakor általános szabály, hogy a határidőbe a kezdőnap nem számít bele. Kezdőnapnak minősül az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény esik.
A hónapokban vagy években megállapított határidő azon a napon jár le, amely számánál fogva a kezdőnapot követő napnak megfelel. Ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, akkor a határidő a hónap utolsó napján jár le.
A javaslat rögzíti, hogy amennyiben a határidő utolsó napja nem munkanapra – hanem például heti pihenőnapra, vagy hivatalos munkaszüneti napra – esik, a határidő csak az ezt követő legközelebbi munkanapon jár le. Így tehát, ha a határidő utolsó napja vasárnapra esik, a határidő csak a következő munkanapon jár le.
A javaslat külön is nevesíti a hirdetményekben (felhívásokban) megjelölt határidők számításának módját, miszerint az ott megjelölt határidők a hirdetmény (felhívás) feladását, illetve a felhívás közvetlen megküldését követő napon kezdődnek.
MÁSODIK RÉSZ
AZ UNIÓS ÉRTÉKHATÁRT ELÉRŐ ÉRTÉKŰ KÖZBESZERZÉSEK SZABÁLYAI
VI. Fejezet
A közbeszerzési eljárás megindítása
A közbeszerzési eljárás fajtái
A 49. §-hoz
A 49–51. §-ok alkotják a javaslat VI. Fejezetét, amely a közbeszerzési eljárások megindítására vonatkozó szabályokat tartalmazza. A VI. Fejezet a javaslat Második Részének első szerkezeti egysége. A Második Rész tartalmazza az uniós értékhatárt elérő értékű beszerzések szabályait.
A közbeszerzési eljárás fajtái az általános szabályok szerint a nyílt, a meghívásos, és a tárgyalásos eljárás, a versenypárbeszéd, és a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás, valamint új eljárási fajtaként az innovációs partnerség. Az innovációs partnerség új, a piacon még nem megtalálható, innovatív termékek, építési beruházások és szolgáltatások kialakítására, majd megvásárlására irányuló új, különleges eljárás. A tárgyalásos eljárási fajták és a versenypárbeszéd csak akkor alkalmazható, ha az eljárási fajták szabályainál meghatározott előfeltételek megvalósulnak. Az innovációs partnerség csak a 95. § (1) bekezdésben meghatározott célokra alkalmazható.
A közbeszerzési eljárás során nem lehet áttérni egyik eljárási fajtáról a másikra, az ajánlatkérő tehát azon szabályok szerint köteles befejezni az eljárást, ahogyan azt elkezdte. A tárgyalásos eljárás szabályozásánál azonban a törvény kifejezetten lehetőséget ad erre az ajánlatkérőnek, így amennyiben az eljárást megindító vagy meghirdető felhívásban jelezte, hogy fenntartja ennek a lehetőségét, az első ajánlatok beérkezését követően dönthet úgy, hogy nem tart tárgyalást, hanem a benyújtott ajánlatok bírálatával és értékelésével befejezi az eljárást.
Az ajánlatkérő alkalmazhatja a XVI. Fejezetben szabályozott sajátos beszerzési módszereket, úgymint keretmegállapodás, dinamikus beszerzési rendszer, elektronikus árlejtés, és az elektronikus katalógusok.
A közbeszerzési eljárást megindító vagy meghirdető felhívás
Az 50–51. §-hoz
A közbeszerzési eljárást megindító vagy meghirdető felhívásra irányadó szabályok minden uniós értékhatárt elérő értékű eljárásban alkalmazandóak, ha valamely eljárási fajtánál speciális szabályok érvényesülnek, ott az adott eljárás szabályai között a javaslat azt külön említi. Az egyes eljárási fajtáknál a javaslat minden esetben megadja az eljárást megindító vagy meghirdető felhívás elnevezését. A javaslat felsorolja az eljárást megindító vagy meghirdető felhívás legfontosabb elemeit, a felsorolás azonban nem taxatív, maga a javaslat tartalmaz ugyanis az egyes eljárási fajták szabályai közt további speciális tartalmi elemeket.
Változást jelent a hatályos szabályozáshoz képest, hogy az ajánlatkérőknek az elektronikus kommunikációra való átállás jegyében biztosítaniuk kell, hogy a közbeszerzési dokumentumok korlátlanul és teljes körűen, közvetlenül és ingyenesen elérhetőek legyenek. Amennyiben a közvetlen elektronikus hozzáférés a 39. §-ban foglalt valamely ok miatt nem biztosított, az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban jelzi, hogy a közbeszerzési dokumentumokat milyen módon fogja a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátani, vagy a közbeszerzési dokumentumok bizalmas jellegének megőrzése érdekében milyen intézkedések alkalmazását írja elő és milyen módon lehet az érintett dokumentumhoz hozzáférni.
Szintén újdonság, hogy fel kell tüntetnie az ajánlatkérőnek, ha keretmegállapodás kötésére, dinamikus beszerzési rendszer alkalmazására, vagy elektronikus árlejtés alkalmazására kerül sor, illetve amennyiben részajánlat tételére van lehetőség, arra vonatkozó tájékoztatást, hogy egy vagy több, vagy valamennyi részre lehet-e ajánlatot tenni.
A felhívásnak tartalmaznia kell az ajánlatok értékelési szempontjait. Ha a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot nem kizárólag az ár, vagy kizárólag az életciklusköltség alapján választják ki, a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatra vonatkozó értékelési szempontok súlyozását is fel kell tüntetni.
A nem elektronikusan benyújtott részvételi jelentkezések és ajánlatok felbontásánál továbbra is szükséges a felhívásban megjelölni a bontásának helyszínét.
Újdonságként rögzíti a javaslat a közvetlen részvételi felhívásra vonatkozó részletszabályokat. Eszerint a közvetlen részvételi felhívásnak az 50. § (2) bekezdésben foglaltakon túl tartalmaznia kell hivatkozást a közzétett előzetes tájékoztatóra és közzétételének napjára. Az ajánlattételi, valamint a közvetlen részvételi felhívásnak tartalmaznia kell a gazdasági szereplők részére való megküldésének napját.
A javaslat rögzíti, hogy az eljárást megindító felhívásnak és a többi közbeszerzési dokumentumnak minden esetben biztosítania kell, hogy annak alapján a gazdasági szereplők egyenlő eséllyel megfelelő ajánlatot tehessenek, illetve részvételi jelentkezést nyújthassanak be.
A javaslat rögzíti a nem központi ajánlatkérők előzetes tájékoztatóval megindított meghívásos és tárgyalásos eljárás esetében az előzetes tájékoztató közzétételére vonatkozó részletszabályokat.
Az ajánlattételi és részvételi határidő meghatározása
Az 52. §-hoz
A javasat e §-a az ajánlattételi és részvételi határidővel kapcsolatos általános rendelkezéseket tartalmazza, melyek minden, a Második Rész hatálya alá tartozó eljárásban irányadóak. Az egyes eljárási fajtákra vonatkozó rendelkezések emellett külön szólnak az ajánlattételi és részvételi határidő minimális hosszáról, amennyiben az adott eljárási fajtánál ilyen minimális határidőt a javaslat előír.
A javaslat általános szabályként azt határozza meg, hogy az ajánlatkérő az ajánlattételi és részvételi határidőt az egyes eljárási fajtákra vonatkozóan előírt minimális határidőket figyelembe véve, valamint minden olyan esetben, amikor a törvény minimális határidőt nem határoz meg, úgy köteles megállapítani, hogy – tekintettel a szerződés tárgyára, valamint a benyújtandó ajánlat összetettségére – elegendő idő álljon rendelkezésre az ajánlat, illetve a részvételi jelentkezés összeállításához és benyújtásához. E szabály alapján mindig az adott helyzet egyedi körülményeire figyelemmel lehet megítélni, hogy az ajánlatkérő elegendő ajánlattételi vagy részvételi határidőt határozott-e meg.
A minimális határidőknél kötelezően hosszabb határidők alkalmazását írja elő a törvény amennyiben az ajánlatok elkészítését megelőzően a helyszín megtekintése vagy egyes iratok helyszíni megtekintése szükséges.
Az ajánlattételi és részvételi határidő módosítása kizárólag a határidők hosszabbítását jelentheti. Lehetőség van a beérkezési határidők többszöri módosítására is. A határidő meghosszabbításának kötelező esetei, ha a kiegészítő tájékoztatást bár időben kérték, azt az ajánlatkérő nem tudja az előírt határidőben teljesíteni, valamint ha a közbeszerzési dokumentumokat módosítja. Az ajánlatkérő nem köteles meghosszabbítani a határidőt, ha a közbeszerzési dokumentumok módosítása nem jelentős, és a módosítás megküldése az ajánlattételi vagy részvételi határidő lejártának napját megelőző legkésőbb tizedik, amennyiben a módosításról hirdetményt kell feladni, annak feladása az ajánlattételi vagy részvételi határidő lejártának napját megelőző legkésőbb tizennegyedik napra esik.
A határidő-hosszabbítás mértékének arányosnak kell lennie a kiegészítő tájékoztatásban közölt információ vagy változtatás jelentőségével.
VII. Fejezet
A felek kötöttsége nyilatkozataikhoz a közbeszerzési eljárásban
Visszalépés a közbeszerzéstől
Az 53. §-hoz
Az eljárást megindító felhívást nyílt eljárás esetén az ajánlattételi, több szakaszból álló eljárás esetén a részvételi határidő lejártáig vonhatja vissza az ajánlatkérő. Ez tehát az a határidő, amelynek leteltéig az ajánlatkérő egyéb feltételek fennállása nélkül is meggondolhatja magát, és az eljárást megindító felhívás visszavonásával elállhat a közbeszerzési szándékától. Ha az eljárást megindító felhívást hirdetményben közzétették, a részvételi vagy ajánlattételi határidő lejárta előtt a visszavonásról hirdetményt kell feladni, és egyidejűleg tájékoztatni kell azokat a gazdasági szereplőket, akik az ajánlatkérőnél érdeklődésüket jelezték. Fontos kiemelni, hogy a visszavonásról szóló hirdetményt elegendő csupán feladni ezen határidő lejártáig, tehát a módosításról szóló hirdetménytől eltérően nem szükséges hogy ezen időpontig meg is jelenjen.
Az előzetes tájékoztató közzététele akkor sem jelent kötelezettséget a közbeszerzési eljárás lefolytatására, ha a tájékoztató a közbeszerzési eljárás meghirdetésére irányult. Ebben az esetben az ajánlatkérő köteles külön jogszabályban meghatározott hirdetményt feladni az eljárás megindításának elmaradásáról, valamint értesíteni azon gazdasági szereplőket, amelyek szándéknyilatkozatukat benyújtották.
A (4) bekezdésben azért követeli meg a törvény az ajánlatkérő ellenőrzési körén kívül eső, és általa elháríthatatlan ok fennállását, hogy az ajánlatkérő az eljárásban érvényes ajánlatot vagy részvételi jelentkezést benyújtó gazdasági szereplők ismeretében már ne dönthessen úgy, hogy ezen gazdasági szereplőkkel nem kíván szerződni. Egyúttal védi a szabályozás az eljárásban részt vevő gazdasági szereplők érdekeit is, amelyek bízva az eljárás befejezésében, költségeket vállaltak a közbeszerzési eljárásban való részvétellel összefüggésben. A törvény értelmében ezekben az esetekben, továbbá feltételes közbeszerzés esetén az ajánlatkérő jogszerűen nyilváníthatja az eljárást eredménytelenné.
Az ajánlattevő ajánlatát az ajánlati kötöttség beálltáig, míg a részvételre jelentkező a részvételi jelentkezését a részvételi határidő lejártáig vonhatja vissza. Az ajánlattevő ajánlati kötöttségére az egyes eljárásfajtákra vonatkozóan az adott eljárásra vonatkozó külön rendelkezésekben meghatározott szabályok irányadóak
Az ajánlati biztosíték
Az 54. §-hoz
Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban ajánlati biztosíték adásához kötheti a közbeszerzési eljárásban való részvételt, amely az ajánlattevők ajánlati kötöttségének megtartását biztosítja. Csak az ajánlattétel köthető biztosítékhoz, a több szakaszból álló eljárások esetében a részvételi szakaszban történő részvétel nem. Az ajánlati biztosítékot az ajánlattevőnek ajánlata benyújtásával egyidejűleg vagy az ajánlatkérő által az ajánlati vagy ajánlattételi felhívásban meghatározott időpontig, az abban megjelölt mértékben kell az ajánlatkérő rendelkezésére bocsátania.
A biztosíték az ajánlattevő választása szerint teljesíthető az előírt pénzösszegnek az ajánlatkérő fizetési számlájára történő befizetésével, garancia biztosításával, vagy biztosítási szerződés alapján kiállított – készfizető kezességvállalást tartalmazó – kötelezvénnyel. Az ajánlati biztosíték kapcsán is érvényesül az esélyegyenlőség elve, melynek értelmében az ajánlattevőkkel szemben előírt követelményeknek arányosaknak kell lenniük. A biztosíték mértékét ezért az ajánlatkérőnek azzal arányosan kell meghatároznia, hogy előreláthatólag mekkora költségeket okoz számára az ajánlatnak az ajánlati kötöttség ideje alatti visszavonása vagy a szerződéskötésnek az ajánlattevő érdekkörében felmerült okból történő meghiúsulása. Ha részajánlat tételre lehetőség van az eljárás során, az ajánlati biztosítékot és annak mértékét az ajánlatkérőnek részenként kell előírnia.
Ha az ajánlattevő az ajánlati kötöttségének ideje alatt ajánlatát visszavonja, vagy a szerződés megkötése az érdekkörében felmerült okból hiúsul meg, a biztosíték az ajánlatkérőt illeti meg. Az ajánlati biztosíték az ajánlatkérőt illeti meg abban az esetben is, ha az ajánlattevő az ajánlati kötöttséggel terhelt ajánlatához az ajánlatkérő felhívására nem, vagy nem megfelelően nyújtja be az egységes európai közbeszerzési dokumentumba foglalt nyilatkozatát alátámasztó igazolásokat, és ajánlata ezen okból érvénytelennek minősül.
A felhívás és egyéb közbeszerzési dokumentumok, valamint az ajánlat és a részvételi jelentkezés módosítása
Az 55. §-hoz
Ha az ajánlatkérő hirdetményben közzétett felhívás tartalmát kívánja módosítani, az ajánlattételi, illetve részvételi határidő lejártáig hirdetmény közzétételével módosíthatja a felhívásban meghatározott feltételeket. Gyorsított eljárásban e szabályozástól eltérően az ajánlattételi, illetve részvételi határidő lejártáig elegendő feladni a módosításról szóló hirdetményt, és a feladással egyidejűleg tájékoztatni kell azon gazdasági szereplőket, akik az ajánlatkérőnél az eljárás iránt érdeklődésüket jelezték.
Ha az ajánlatkérő hirdetményben nem közzétett felhívást, vagy egyéb közbeszerzési dokumentumot módosít, az ajánlattételi, illetve a részvételi határidő lejártáig egyidejűleg, közvetlenül kell tájékoztatnia az ajánlattételre vagy részvételre felhívott gazdasági szereplőket, továbbá akik az eljárás iránt érdeklődésüket jelezték.
A módosítás nem eredményezheti a beszerzés tárgyára vagy a szerződés feltételeire vonatkozó feltételek olyan jelentőségű módosítását, ahol az új feltételek ismerete alapvetően befolyásolhatta volna az érdekelt gazdasági szereplők arra vonatkozó döntését, hogy a közbeszerzési eljárásban tudnak-e ajánlatot tenni, vagy részvételre jelentkezni.
Az ajánlattevő és a részvételre jelentkező az ajánlattételi, illetve részvételi határidő lejártáig új ajánlat, illetve részvételi jelentkezés benyújtásával módosíthatja ajánlatát vagy részvételi jelentkezését. Ebben az esetben az elsőként benyújtott ajánlatot vagy részvételi jelentkezést visszavontnak kell tekinteni.
VIII. Fejezet
A kiegészítő tájékoztatás és a helyszíni bejárás
Az 56. §-hoz
A javaslat 56. §-a a kiegészítő tájékoztatás és a helyszíni bejárás szabályait tartalmazza. A kiegészítő tájékoztatás azt a célt szolgálja, hogy az érdekelt gazdasági szereplők a megfelelő ajánlattétel vagy részvételi jelentkezés érdekében szükséges tájékoztatást kérhessenek az eljárást megindító felhívásban, az ajánlattételi felhívásban vagy a közbeszerzési dokumentumokban foglaltakkal kapcsolatban.
Kiegészítő tájékoztatást az a gazdasági szereplő kérhet, aki az adott közbeszerzési eljárásban potenciálisan ajánlattevő vagy részvételre jelentkező lehet. E rendelkezés a hirdetménnyel induló eljárások első szakaszában nem korlátozza a kiegészítő tájékoztatás kérésére jogosultak körét, hiszen az ajánlatkérő a kiegészítő tájékoztatás megadásakor még értelemszerűen nem vizsgálja a gazdasági szereplők alkalmasságát az adott eljárásban, ugyanakkor a hirdetménnyel induló eljárások első szakaszában potenciálisan bármely gazdasági szereplő lehet részvételre jelentkező vagy nyílt eljárásban ajánlattevő. Az eljárást indító ajánlattételi felhívás vagy a közszolgáltató ajánlatkérők eljárásánál alkalmazható közvetlen részvételi felhívás megküldésekor, valamint a több szakaszból álló eljárások második (versenypárbeszédnél továbbá harmadik) szakaszában már korlátozott azon gazdasági szereplők köre, akik érdekeltnek tekintendőek és kiegészítő tájékoztatás iránt fordulhatnak az ajánlatkérőhöz.
A kiegészítő tájékoztatás megadásának határidejét a javaslat a 2014/24/EU irányelv 53. cikk (2) bekezdésére és a 2014/25/EK irányelv 73. cikk (2) bekezdésére figyelemmel szabályozza. A javaslat nem határoz meg objektív határidőt a gazdasági szereplők számára a tájékoztatás kérésére, azonban ha a kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmet olyan időpontban nyújtják be, hogy az ajánlatkérő nem képes azt az előírt határidőben megadni, a kiegészítő tájékoztatást nem kötelező megadnia. A javaslat nemcsak azt határozza meg, hogy a részvételi vagy ajánlattételi határidő lejárta előtt hány nappal kell a tájékoztatást megadni, hanem azt is előírja, hogy a tájékoztatás iránti kérelem beérkezését követően a lehető leghamarabb kell az ajánlatkérőnek válaszolnia. Ez utóbbi határidő azt szolgálja, hogy a gazdasági szereplők által feltett kérdésekre az ajánlatkérő válaszát mihamarabb megadja, és ne úgy járjon el, hogy az akár hetekkel korábban benyújtott kérelmeket összegyűjtve, az ajánlattételi vagy részvételi határidőt megelőző hatodik napon adja meg az összes ajánlattevői kérdésre vonatkozó válaszát. Az ajánlatkérő az ajánlattételi vagy részvételi határidőt a 2014/24/EU irányelv 47. cikkének (2) bekezdésére és a 2014/25/EU irányelv 66. cikkének (2) bekezdésére tekintettel köteles meghosszabbítani, ha a kiegészítő tájékoztatást megfelelő időben kérték, az ajánlatkérő azonban a tájékoztatást nem tudja az előírt időben megadni.
A kiegészítő tájékoztatást úgy kell megadni, hogy az ne sértse a gazdasági szereplők esélyegyenlőségét, továbbá nem vezethet az ajánlati felhívásban és a dokumentációban foglaltak módosításához. A tájékoztatás teljes tartalmát hozzáférhetővé kell tenni, illetve meg kell küldeni valamennyi gazdasági szereplő részére, amely érdeklődését az eljárás iránt az ajánlatkérőnél jelezte, a több szakaszból álló eljárások ajánlattételi szakaszában, és a nem hirdetménnyel induló közbeszerzési eljárás esetében pedig valamennyi ajánlattételre vagy részvételre közvetlenül felhívott gazdasági szereplő részére.
A verseny tisztaságának megőrzése érdekében a javaslat arra vonatkozó előírásokat is tartalmaz, hogy az ajánlatkérő a versenyző gazdasági szereplőknek egymásról a lehető legkevesebb információt osszon meg. A kiegészítő tájékoztatás megadása során az ajánlatkérő ezért nem jelölheti meg, hogy a kérdést melyik gazdasági szereplő tette fel, valamint hogy válaszát mely gazdasági szereplőknek küldte meg.
A (6) bekezdés a konzultáció formájában nyújtott kiegészítő tájékoztatást szabályozza, amely rendelkezések irányadóak a helyszíni bejárás, illetve a helyszín megtekintése során nyújtott kiegészítő tájékoztatás esetén is.
IX. Fejezet
A közbeszerzési dokumentumok
Az 57. §-hoz
Az ajánlatkérő főszabály szerint az eljárást megindító felhívás közzétételének vagy megküldésének időpontjától köteles a közbeszerzési dokumentumokat rendelkezésre bocsátani. A megfelelő ajánlattétel és részvételi jelentkezés elősegítése érdekében, a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás kivételével, az ajánlatkérő a következő felhívást kiegészítő közbeszerzési dokumentumokat köteles rendelkezésre bocsátani: a szerződéstervezetet (bizonyos esetekben a szerződéstervezet helyett az ajánlatkérő által ismert szerződéses feltételeket), az ajánlat és részvételi jelentkezés elkészítéséhez szükséges információkról szóló tájékoztatást, valamint az igazolások, nyilatkozatok jegyzékét, és az egységes európai közbeszerzési dokumentum mintáját.
A közbeszerzési dokumentumokat ajánlatonként vagy részvételi jelentkezésenként legalább egy ajánlattevőnek, részvételre jelentkezőnek, vagy alvállalkozónak elektronikus úton el kell érnie.
X. Fejezet
A közbeszerzés tárgyára vonatkozó követelmények
A műszaki leírás
Az 58. §-hoz
A javaslat 58. §-a arra vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, hogy az ajánlatkérő hogyan köteles megadni az eljárást megindító felhívásban vagy előzetes tájékoztatóban a közbeszerzés tárgyát, azaz annak az árunak, szolgáltatásnak, vagy építési beruházásnak a leírását, amelynek megrendelése érdekében szerződést kíván kötni. Az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban vagy előzetes tájékoztatóban köteles közzétenni a közbeszerzés tárgyának és mennyiségének meghatározását. Habár a részletes műszaki leírást a dokumentáció tartalmazza, a felhívásban meg kell jelennie az elvégzendő feladatoknak és lényeges paramétereknek, amelyek egyértelműen lehetővé teszik az ajánlattevő számára az elvégzendő munkák körének, illetve annak megítélését, hogy tud-e ajánlatot tenni a közbeszerzési eljárásban. A műszaki leírás azoknak az előírásoknak az összessége, amelyek meghatározzák a közbeszerzés tárgya tekintetében megkövetelt jellemzőket, amelyek alapján a közbeszerzés tárgya olyan módon írható le, hogy az megfeleljen az ajánlatkérő által igényelt rendeltetésnek.
A korábbi szabályozással megegyezően a műszaki leírás meghatározására és tartalmára vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály tartalmazza.
Címkék és tanúsítás megkövetelése
Az 59–60. §-hoz
A javaslatban meghatározott konjunktív feltételek teljesülése esetén az ajánlatkérő a műszaki leírásban, a szerződés teljesítésére vonatkozó feltételek vagy az értékelési szempontok keretében előírhatja, valamely címke (például európai ökocímke, nemzeti vagy nemzetközi ökocímke) használatát, amennyiben valamely különleges környezeti, szociális, vagy egyéb jellemzőkkel bíró építési beruházást, árut, vagy szolgáltatást kíván beszerezni, vagy ezen jellemzőket az értékelés során figyelembe kívánja venni. A címke használatának megkövetelése nem eredményezheti az innováció korlátozását.
Amennyiben az ajánlatkérő nem írja elő, hogy a beszerzés tárgyának a címkére vonatkozó valamennyi követelményt teljesítenie kell, meg kell adnia a teljesítendő vagy az értékelés során figyelembe vett címkézési követelményeket.
Az ajánlatkérő a megfelelés igazolásaként minden olyan címkét köteles elfogadni, amely bizonyítja, hogy az építési beruházás, áru vagy szolgáltatás egyenértékű címkézési követelményeknek felel meg.
Amennyiben egy címke megfelel a törvény által meghatározott konjunktív feltételeknek, azonban a szerződés tárgyához nem kapcsolódó követelményeket is előír, az ajánlatkérő szervek nem követelhetik meg a címkével való rendelkezést, hanem a műszaki leírást az adott címke részletes követelményeinek leírására vagy szükség esetén annak a szerződés tárgyához kapcsolódó, és az adott tárgy jellemzőinek meghatározására alkalmas részeire való hivatkozással határozhatják meg.
Az ajánlatkérő megkövetelheti, hogy a gazdasági szereplők a meghatározott követelményeknek vagy kritériumoknak való megfelelés igazolására megfelelőségértékelő szervek által készített vizsgálati jelentést vagy ilyen szervek által kiállított tanúsítványt nyújtsanak be. Ha ajánlatkérő egy konkrét megfelelőségértékelő szerv által kiállított tanúsítvány benyújtását követeli meg, el kell fogadnia a más elismert megfelelőségértékelő szervek által kiállított, ezzel egyenértékű tanúsítványokat is. Megfelelőségértékelő szerv alatt a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően akkreditált, megfelelőség-értékelési tevékenységeket végző szervet kell érteni. Az ajánlatkérő más megfelelő bizonyítási eszközöket is köteles elfogadni, ha a gazdasági szereplő bizonyítja, hogy rajta kívül álló okok miatt nem volt lehetősége az ajánlatkérő által megadott szerv által kiállított vagy egy azzal egyenértékű tanúsítvány vagy vizsgálati jelentés megszerzésére a benyújtásig rendelkezésre álló időn belül.
Többváltozatú és részekre történő ajánlattétel
A 61. §-hoz
A többváltozatú ajánlattétel lehetőségét az ajánlatkérőnek az eljárást megindító felhívásban szerepeltetnie kell. A többváltozatú (alternatív) ajánlattétel azt jelenti, hogy az ajánlatkérő a beszerzés tárgyának, vagy a szerződéses feltételeknek több változatára kér be ajánlatot az ajánlattevőktől. Ilyenkor a felhívásban vagy a közbeszerzési dokumentumokban az ajánlatkérőnek meg kell határoznia az egyes változatok műszaki leírását és egyéb követelményeit. Az ajánlatkérőnek a felhívásban meg kell határoznia azt is, hogy az alternatív (azaz az alapajánlat változatát képező) ajánlatot csak abban az esetben nyújthatnak-e be az ajánlattevők, ha az egyben a beszerzés tárgyával mindenben megegyező alapajánlatot (a törvény szóhasználatával éve „nem változatot képező” ajánlatot) is benyújtanak. A korábbi szabályozástól eltérően az ajánlatkérő nem csak akkor rendelkezhet a többváltozatú ajánlattétel lehetőségéről, ha az összességében legelőnyösebb ajánlat kiválasztására irányuló értékelési szempontot alkalmazza az eljárásban.
Nem érinti valamely ajánlatban benyújtott változat jogszabálynak való megfelelőségét az a tény, hogy elfogadása esetén a közbeszerzés tárgya árubeszerzés helyett szolgáltatás megrendelésének vagy szolgáltatás megrendelése helyett árubeszerzésnek minősülne.
A javaslat a kis- és középvállalkozások részvételének elősegítése érdekében fenntartja az ajánlatkérő arra vonatkozó kötelezettségét, hogy ha a beszerzés tárgyának jellegére figyelemmel lehetséges, és egyéb szempontok szerint nem ésszerűtlen, akkor tegyék lehetővé a közbeszerzés egy részére történő ajánlattételt. Újdonság, hogy amennyiben az ajánlatkérő nem biztosítja a részekre történő ajánlattételt, az eljárást megindító felhívásban köteles megadni azon indokokat, amelyek alapján úgy döntött, hogy nem biztosítja ezt a lehetőséget. Az ajánlatkérő először azt köteles megvizsgálni, hogy a beszerzés tárgyának jellege lehetővé teszi-e a részajánlat-tétel lehetőségének biztosítását. Amennyiben a beszerzés tárgyára tekintettel objektíve lehetséges, azt vizsgálja az ajánlatkérő, hogy gazdasági, műszaki és minőségi szempontok miatt nem ésszerűtlen-e az egyes részekre adott esetben különböző gazdasági szereplőkkel, több szerződést kötni. Az ésszerűség mindig az adott beszerzés egyedi körülményei szerint ítélendő meg.
XI. Fejezet
Az ajánlattevőkkel és részvételre jelentkezőkkel kapcsolatos követelmények
A kizáró okok
A 62–63. §-hoz
A javaslat 62–63. §-ai tartalmazzák a kizáró okokat. A kizáró okok előírásának lényege, hogy a bizonyos okokból megbízhatatlannak minősített gazdasági szereplők ne vehessek részt közbeszerzési eljárásban. Egyes esetekben kétségek merülhetnek fel arra vonatkozóan, hogy egy ajánlattevő képes lesz-e a szerződés teljesítésére (pl. ha ellene felszámolási eljárás indult). Másrészt viszont az ajánlattevő kizárása jogpolitikai célokat is szolgál, például olyan esetekben, ha az adott személyt a közelmúltban meghatározott bűncselekmény elkövetése miatt elítélték.
A kizáró okok meghatározásának alapja a 2014/24/EU irányelv 57. cikke. Az irányelv kizáró okok kategóriáját két részre bontja, egyrészt meghatároz olyan kizáró okokat, amelyek esetében a gazdasági szereplőt mindenképpen ki kell zárni a közbeszerzési eljárásból, valamint meghatároz ún. fakultatív kizáró okokat, amelyek fennállása esetén az ajánlatkérő kizárhatja az adott ajánlattevőt, amennyiben az eljárást megindító felhívásban ezek alkalmazását előírta. A fakultatív kizáró okok esetében az irányelv kifejezetten megengedi a tagállamoknak, hogy ezeket kötelezővé tegyék az ajánlatkérők számára. A javaslat számos esetben él ezzel a lehetőséggel.
A közbeszerzési irányelv a kizáró okok felsorolásán felül az 57. cikk (7) bekezdésében meghatározza a kizárások maximális időtartamát. Eszerint, ha a kizárás időtartamát nem jogerős határozat állapította meg, akkor a kizárás a kötelező kizáró okok esetében nem haladhatja meg a határozathozatal időpontjától számított öt évet, a fakultatív kizáró okok esetében pedig a három évet. A törvény szabályai ezen korlát figyelembevételével kerültek kialakításra.
A 62. § a közbeszerzési eljárásokban kötelezően alkalmazandó kizáró okokat tartalmazza. Ezek fennállása esetén minden ajánlatkérőnek ki kell zárnia az eljárásból az érintett gazdasági szereplőt. Ebben a §-ban elsőként azon bűncselekmények kerültek felsorolásra, amelyek esetében a közbeszerzési irányelv a gazdasági szereplők kizárását kötelezővé teszi. Értelem szerűen a törvény a Btk. által meghatározott bűncselekményekre hivatkozik. Olyan személyek esetén, akik más ország személyi joga alá tartoznak, a törvény meghatározza a „személyes joga szerinti hasonló bűncselekmény” fogalmát, amelyet az (5) bekezdés az adott cselekményekre vonatkozó uniós jogi aktusokra hivatkozva határoz meg. Ezáltal a külföldi gazdasági szereplők a hazai vállalkozásokkal egyenlő feltételekkel zárhatók ki az eljárásból.
A javaslatban újdonság – a közbeszerzési irányelvvel összhangban –, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetését nem csupán a gazdasági szereplőkkel szemben kell figyelembe venni, hanem ezek elkövetését az érintettek vezető tisztségviselői, felügyelőbizottságának tagjai, cégvezetői, valamint egyedüli tagja esetén is vizsgálni kell. A korábbi szabály gyakorlatilag nem tette alkalmazhatóvá ezt a kizáró okot, hiszen az eljárások nagy részében jogi személyek vesznek részt, akik nem követhetik el az említett cselekményeket. Így viszont a vállalatban magas pozíciókat betöltő személyekkel szembeni jogerős ítéletek is megalapozhatják a kizárást. Ez hozzájárulhat a vállalatok integritásának javításához.
A korábbi szabályozáshoz hasonlóan kizárásra kerülnek az egy évnél régebben lejárt adó-, vámfizetési vagy társadalombiztosítási tartozással rendelkező gazdasági szereplők. Az új szabály viszont a megfizetésre kapott halasztás mellett egyértelművé teszi, hogy a vállalkozás akkor is mentesül a kizáró ok hatálya alól, ha a tartozásait, az esetleges kamatokat és bírságokat az ajánlat vagy részvételi jelentkezés benyújtásáig megfizette, hiszen ez esetben a kizáró ok alkalmazása értelmét veszíti.
Megmarad a végelszámolás, csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt álló cégekre vonatkozó kizáró ok. A javaslat viszont egyértelművé teszi, hogy ez alól kivételt képez az az eset, amikor egy ilyen helyzetben lévő cégtől az ajánlatkérő jogosult hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással árut beszerezni. A tevékenység felfüggesztésére vonatkozó kizáró ok változatlan formában megmarad a javaslatban.
A javaslat néhány pontosítás mellett továbbra is tartalmazza a gazdasági szereplők eltiltására vonatkozó kizáró okokat. A 2001. évi CIV. törvény esetében szükséges a koncessziós szerződésekre is hivatkozni [(5) bekezdés c) pont] mivel a közbeszerzési törvény hatálya kiterjesztésre került a koncessziós beszerzési eljárásokra is. A részvételtől való eltiltás esetén a törvény egyértelműsíti a kizárás időtartamára vonatkozó szabályt. A korábbi eljárásban történő hamis adatszolgáltatás esetén a közbeszerzési irányelvnek megfelelően jogorvoslat hiányában három évre korlátozódik. Az adott eljárásra vonatkozó hamis adatszolgáltatás tekintetében a törvény az irányelvnek megfelelően hivatkozik arra az esetre, ha a gazdasági szereplő nem tudja az egységes európai közbeszerzési dokumentumban megtett nyilatkozatait igazolni. Annak érdekében viszont, hogy a gazdasági szereplő ne kerüljön véletlen adminisztratív hibák vagy kisebb módosítások miatt kizárásra, maghatározásra került két kritérium, amelyek fennállása szükséges a hamis adat szolgáltatás miatti kizárás alkalmazásához.
Az eljárás jogtalan befolyásolására és az összeférhetetlensége vonatkozó tényállások kizáró okok között való szerepeltetése az új közbeszerzési irányelvből következik. A harmadik országbeli állampolgárokkal kapcsolatos szabályok megsértésére vonatkozó kizáró ok a 2009/52/EK irányelv szankciókra vonatkozó szabályát ülteti át. Végül az ún. „off-shore” cégekre alkalmazandó kizáró ok pedig változatlanul az adóelkerülés megelőzésének fontos eszközeként maradt a javaslat szövegében.
A javaslat a kötelező kizáró okok között rendezi a versenyjogi jogsértések miatti kizárás lehetőségére vonatkozó szabályokat. Egyrészt egyértelművé teszi, hogy ez a szabály nem csak versenyeztetési eljárás során alkalmazható, hanem bármely múltbéli versenyjogi jogsértés esetén, összhangban az Európai Unió Bíróságának a C-470/13 Generali ügyben hozott ítéletével. Végül a törvény az egyértelműség kedvéért rögzíti, hogy az adott közbeszerzési eljárásban elkövetett versenyjogi jogsértés is a gazdasági szereplő kizárására adhat okot. Ilyen esetben nincs szükség jogerős határozatra, hiszen ezt általában csak jóval az eljárás lezárását követően tudná meghozni a versenyhatóság. A versenyjogi engedékenységi politikát a törvény ez esetben is érvényesíteni kívánja azzal a szabállyal, amely mentesíti a kizárás alól azokat a vállalkozásokat, amelyek az ajánlatuk (vagy adott esetben a végleges ajánlatuk) benyújtását megelőzően bejelentik a jogsértést a Gazdasági Versenyhivatalnak és a bírság mellőzésére vonatkozó feltételek fennállnak. A jogszabály ezzel kívánja ösztönözni az esetleges jogellenes megállapodások felfedését a közbeszerzési eljárások során.
A 63. § az eljárásokban opcionálisan alkalmazandó kizáró okokat tartalmazza. Ezek alapján akkor zárható ki egy gazdasági szereplő egy eljárásból, ha ezeket az ajánlatkérő az eljárást megindító felhívásban előírta.
A környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelmények megszegése esetén alkalmazandó kizárás – a közbeszerzési irányelvvel összhangban – azt a célt valósítja meg, hogy az említett szabályokat megszegő vállalkozások ne kerülhessenek indokolatlan versenyelőnybe a közbeszerzési eljárások során. A súlyos szakmai kötelességszegés fogalma pontosításra került. A törvény egyértelművé teszi, hogy ezen kizáró ok versenyjogi jogsértések esetén nem alkalmazható, mivel ilyenkor a konkrétan erre szolgáló kizáró okra kell hivatkozni.
A szerződésszegésre vonatkozó kizárás lehetőségét a szöveg összhangba hozza a közbeszerzési irányelvvel azzal, hogy utal az említett korábbi szerződés felmondására, az elállásra, kártérítés követelésére vagy egyéb szankció érvényesítésére, illetve a szerződés gazdasági szereplő hibájából történő lehetetlenülésére. Emellett nem követeli meg jogerős határozat meglétét. A javaslat szövege megtartja az alvállalkozók ki nem fizetésére utaló kizáró okot is, viszont egyértelműsíti, hogy ezzel a kizáró okkal a jogalkotó a szerződésszegés egyik típusát kívánja nevesíteni.
Végül a (3) bekezdés – szintén a közbeszerzési irányelvet követve – kimondja, hogy egy gazdasági szereplő bármikor kizárható az eljárásból, amennyiben kiderül, hogy egy kizáró ok fennáll. Ez a szabály azokra az esetekre kínál megoldást, amikor a kizáró okok ellenőrzését követően jut az ajánlatkérő tudomására olyan körülmény, amely alapján a gazdasági szereplő nem vehet részt az adott eljárásban.
Az öntisztázás
A 64. §-hoz
A javaslatban új elemként jelenik meg az ún. öntisztázás intézménye. A szabály német és osztrák mintára került be a közbeszerzési irányelvbe, amely az új közbeszerzési szabályozásban beépítésre kerül a magyar jogrendszerbe is. Az öntisztázás lényege, hogy egy gazdasági szereplő, amely egy vagy több meghatározott kizáró ok hatálya alatt áll, intézkedéseket tehet annak érdekében, hogy a jövőben a kizárás alapját képező cselekményt ne kövesse el, illetve csökkentse ennek kockázatát. A szabály bevezetése várhatóan ösztönzőleg hat majd a vállalkozásokra arra vonatkozóan, hogy javítsák a belső ellenőrzési rendszereiket, illetve megfelelően szankcionálják a saját szervezetükön belül az elkövetett jogsértéseket, illetve egyéb súlyos szakmai hibákat. Az öntisztázás lehetősége nem terjed ki a javaslat 63. § (1) bekezdés b) és f) pontja szerinti kizáró okokra.
A jogbiztonság érdekében a javaslat az öntisztázással kapcsolatos hatásköröket a Közbeszerzési Hatósághoz telepíti, így az érintett gazdasági szereplők megbízhatóságának megítélésével kapcsolatos döntés meghozatalát a javaslat – az irányelvi lehetőség ellenére – nem bízza az ajánlatkérőkre. A Közbeszerzési Hatóság – vagy bírósági felülvizsgálat kezdeményezése esetén a bíróság – kimondhatja, hogy az érintett gazdasági szereplők által megtett intézkedések megfelelnek a javaslatban előírt feltételeknek és megfelelően igazolják a gazdasági szereplő megbízhatóságát. Ennek előnye, hogy a gazdasági szereplő már az eljárásban való részvételt megelőzően megbizonyosodhat arról, hogy nem áll az érintett kizáró ok hatálya alatt. Ezen kívül a Közbeszerzési Hatóság határozatai iránymutatást jelenthetnek az ajánlattevő számára a jövőbeli öntisztázó intézkedések megítéléséhez is.
A javaslat – a közbeszerzési irányelvvel összhangban – a 188. §-ban nevesíti azokat az intézkedéstípusokat, amelyeket az érintett személynek vagy szervezetnek teljesítenie kell ahhoz, hogy mentesüljön a kizárás alól. Ez alapján köteles az okozott kárt megtéríteni vagy erre kötelezettséget vállalni, aktívan együttműködni az illetékes hatóságokkal, tisztázva az ügy tényállását és körülményeit, valamint meghozni azokat a szervezeti és személyi intézkedéseket, amelyek alkalmasak a kizárással érintett cselekmények jövőbeli megelőzésére. Ezen intézkedések nevesítése iránymutatásul szolgál a Közbeszerzési Hatóságnak arra, hogy meg tudja ítélni milyen intézkedéstípusok fogadhatók el az öntisztázás keretében.
A fentiek figyelembevétele mellett a javaslat a Közbeszerzési Hatóság mérlegelésére bízza az öntisztázás keretében meghozott intézkedések megfelelőségének megítélését. Az elfogadható intézkedések konkrétabb nevesítése nem lenne helyénvaló, hiszen egyrészt a magyar jogban teljesen új jogintézményről van szó, így tapasztalatok hiányában nehézséget okozna a lehetséges intézkedések összegyűjtése, másrészt pedig az intézkedések így jobban tudnak alkalmazkodni az adott eset egyedi körülményeihez.
Az alkalmassági követelmények
A 65. §-hoz
A kizáró okokkal ellentétben az alkalmassági követelmények meghatározásakor az ajánlatkérő olyan feltételeket határozhat meg, amelyek a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükségesek. A javaslat az alkalmassági követelményeket három különböző kategóriába sorolja. Ezek a gazdasági és pénzügyi helyzet, a műszaki és szakmai alkalmasság, valamint egyes nyilvántartásokban való szereplés, engedély vagy szervezeti, kamarai tagság. Utóbbi esetében a más uniós tagállamokban letelepedett gazdasági szereplők esélyegyenlőségének megteremtése érdekében a letelepedés szerinti országban előírt követelmények kérhetők az ajánlattevőktől vagy részvételi jelentkezőktől.
A javaslat egyértelművé teszi, hogy főszabály szerint műszaki, szakmai alkalmassági követelményeket kötelezően elő kell írnia az ajánlatkérőknek, hiszen ellenkező esetben fennállhat annak a veszélye, hogy a későbbiek során az érintett gazdasági szereplő nem tudja teljesíteni a szerződést. E szabály alkalmazása alól viszont el lehet tekinteni kivételes indokolt esetben. Az egyértelműség és az eljárás egyszerűsítése miatt került be a szövegbe az a rendelkezés, miszerint ha olyan indokból folytat le egy ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást, ha csak egy meghatározott gazdasági szereplő képes a szerződés teljesítésére, akkor nem szükséges alkalmassági feltételeket meghatározni, valamint ezt indokolni. Ilyen esetben ez a követelmény ésszerűtlen lenne, illetve ezen jogalap alkalmazásakor feltételezhető, hogy az ajánlatkérő eleve meggyőződött az eljárásba bevonni kívánt ajánlattevő alkalmasságáról. Az alkalmassági követelmények és azok igazolási módjait a transzparencia jegyében természetesen az ajánlati felhívásban is meg kell jelölni.
Általános szabályként, a korábbiakhoz hasonlóan előírásra kerül, hogy az alkalmassági követelményeket a közbeszerzés tárgyára kell korlátozni és ezek mértéke a szerződés teljesítéséhez tényleges szükséges feltételekre korlátozódhat. Ez a szabály különösen azt a gyakorlatot kívánja megakadályozni, hogy túlzott feltételek meghatározásával bizonyos gazdasági szereplők az eljárásban ne tudjanak részt venni és ezáltal szűküljön a piaci verseny. A javaslat szövege itt külön felhívja a figyelmet az esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód és a verseny tisztaságának alapelveire és ezek kötelező alkalmazására.
A korábbi szabályozással ellentétben a szakmai és műszaki alkalmassághoz kapcsolódó referenciák megkövetelését a javaslat korlátok közé szorítja, melynek szintén a nagyobb verseny biztosítása a célja. Így a javaslat kimondja, hogy az adott szerződés becsült értékének maximum 75%-ának megfelelő korábbi referencia követelhető meg az ajánlattevőktől. Ezáltal lehetővé válik olyan gazdasági szereplők részvétele is az eljárásokban, amelyek korábban nem valósítottak meg a beszerzés tárgyával azonos nagyságú projektet, viszont egyébként képesek egy ilyen szerződés teljesítésére.
A javaslat a gazdasági és pénzügyi alkalmasság keretében előírható feltételeket nem szabályozza részletesen. Ezek szabályozására a korábbi jogszabályi környezethez hasonlóan kormányrendeleti szinten kerül sor. Egy fontos korlátozást viszont maga a javaslat is bevezet, amely új elem a közbeszerzési szabályozásban. Az árbevétel tekintetében az ajánlatkérő a vizsgált üzleti évben vagy években nem követelhet meg a beszerzés becsült értékénél magasabb árbevételt. Ez a szabály szintén a verseny biztosítását és különösen a kkv.-k közbeszerzési eljárásokban való részvételét kívánja elősegíteni.
Ezt követően a javaslat egyértelműsíti, hogy a közös ajánlattevők (vagy részvételre jelentkezők) együttesen is megfelelhetnek az alkalmassági követelményeknek. Azon követelmények esetén, amelyek kizárólag egyenként vonatkoztathatók a gazdasági szereplőkre (pl. mérleg szerinti eredménye negatív-e vagy számláján az ajánlatkérő által megjelölt időszakban volt-e sorban állás), a javaslat az egyértelműség kedvéért rögzíti, hogy ilyen esetben elegendő, ha a közös ajánlattevők (vagy részvételre jelentkezők) egyike megfelel az alkalmassági követelményeknek. A korábbi szabályozással ellentétben a javaslat ezt a lehetőséget nem korlátozza a gazdasági és pénzügyi helyzetre, tehát kimondásra kerül, hogy a közös ajánlattevők a műszaki és szakmai alkalmasság (pl. szakemberek vagy referenciák száma) esetén is alkalmazhatják ezt a szabályt. Utóbbi rendelkezés – a korábbi szabályozással megegyezően – a közös ajánlattevők, illetve részvételre jelentkezők helyzetén könnyít. Az említett alkalmassági feltételek kizárólag úgy értelmezhetőek, hogy azoknak a gazdasági szereplők egyenként tudnak megfelelni. Az árbevétel tekintetében előírtak ugyanakkor teljesíthetők olyan módon is, hogy az ajánlattevők együttesen felelnek meg az előírtaknak. Az előbbiek szerint a közös ajánlattevők (részvételre jelentkezők) megfelelése jelentheti azt is, hogy valamely feltétel (pl. az árbevétel vagy a referenciák száma) tekintetében az ajánlattevők adatai összeadódnak, valamint azt is, hogy több közül az egyik ajánlattevő rendelkezik az ajánlatkérő által megkövetelt szakemberrel vagy felelősségbiztosítással.
Ezen kívül a korábbi szabályokhoz hasonlóan rögzítésre kerül, hogy az ajánlattevők (vagy részvételre jelentkezők) az előírt feltételek igazolásához más szervezeteket is igénybe vehetnek. Ehhez bizonyítaniuk kell, hogy a szükséges erőforrások ténylegesen rendelkezésre fognak állni a szerződés teljesítéséhez. Az ajánlatkérő tájékoztatása végett a kapacitásaikat rendelkezésre vonatkozó szervezeteket az ajánlatban vagy részvételi jelentkezésben is meg kell nevezni. A javaslat megtartja azt a szabályt, amely szerint a kapacitásait rendelkezésre bocsátó szervezet a Ptk. szabályainak megfelelően kezesként felel a teljesítés elmaradásával vagy hibás teljesítésével összefüggésben ért kár megtérítéséért. E komoly felelősségvállalást a javaslat a visszaélések elkerülése érdekében írja elő.
Újdonságként jelenik meg a javaslatban az arra vonatkozó kötelezettség, hogy a szakemberekre valamint a referenciákra vonatkozóan egy ajánlattevő vagy részvételre jelentkező csak akkor támaszkodhat más szervezetek kapacitására, ha ezen szervezetek valósítják meg a szerződés azon részét, amelyekhez az érintett kapacitásokra szükség van. Ez a szabály azt a gyakorlatot kívánja kiszűrni, amikor ez ajánlattevő bemutat egy megállapodást más szervezetek általi kapacitások rendelkezésre bocsátására vonatkozóan, viszont a megállapodás csak formális, a szerződést valójában nem az alkalmassági feltételeket valóban teljesítő szervezetek teljesítik. Ezt a szabályozási lehetőséget a közbeszerzési irányelv biztosítja a jogalkotónak, ez kerül átültetésre a magyar szabályozásba. Továbbá szintén új rendelkezés, hogy egyes szerződések esetén az ajánlatkérő kérheti, hogy bizonyos alapvető fontosságú feladatokat maga az ajánlattevő (vagy a közös ajánlattevők egyike) végezzen el. Utóbbi rendelkezés szintén a közbeszerzési irányelv átültetésére szolgál és célja, hogy megakadályozza azt, hogy az ajánlattevő (akinek az alkalmasságát az ajánlatkérő ellenőrizte) a kulcsfontosságú feladatokat is alvállalkozókkal végeztesse el.
Az alkalmassági követelményekről szóló § utolsó bekezdése egyértelműsíti az alkalmassági követelmények és a kizáró okok kapcsolatát jogutódlás fennállása esetén. Eszerint azon jogelődöt, amely valamely kizáró ok hatálya alatt áll a jogutód vállalkozás nem használhatja fel alkalmasság igazolására, kivéve, ha megfelelő öntisztázó intézkedésekre került sor általa vagy a jogutód által. Ez a szabály azt küszöböli ki, hogy a kizáró ok hatálya alatt álló vállalkozás jogutódlást követően ne tudja ismételten korlátozás nélkül felhasználni a kizáró okok hatálya alatt álló jogelődjét alkalmasságának igazolásához, ezzel effektíve kikerülve a kizáró okok előírásának jogszabályi célkitűzéseit. Az öntisztázó intézkedések megfelelőségét és ezáltal a megbízhatóságát magának az ajánlattevő (vagy részvételi jelentkező) gazdasági szereplőknek kell igazolnia. Az öntisztázó intézkedések viszont származhatnak a jogelőd és a jogutód cégtől is. A jogutód viszont nem kezdeményezheti a Közbeszerzési Hatóságnál a jogelőd öntisztázásra irányuló intézkedéseinek vizsgálatát, amennyiben ő maga nem áll a kizáró okok valamelyikének hatálya alatt.
XII. Fejezet
Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések
Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések összeállítása
A 66–67. §-hoz
Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések összeállítására vonatkozó részletszabályok a javaslatban nem változnak a hatályos szabályokhoz képest. A javaslat továbbra is előírja, hogy az ajánlatot és a részvételi jelentkezést a közbeszerzési dokumentumokban meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelően kell elkészítenie és benyújtania, az ajánlatnak továbbra is tartalmaznia kell az ajánlattevő kifejezett nyilatkozatát az ajánlati vagy ajánlattételi felhívás feltételeire, a szerződés megkötésére és teljesítésére, valamint a kért ellenszolgáltatásra vonatkozóan (ún. ajánlati nyilatkozat). A javaslat fenntartja a gazdasági szereplők azon kötelezettségét, hogy az ajánlatban, illetve több szakaszból álló eljárásban a részvételi jelentkezésben a gazdasági szereplőknek nyilatkozniuk kell arról, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény szerint mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősül-e.
A javaslatban újdonság, hogy az igénybe venni kívánt alvállalkozók megjelölésére, illetve a közbeszerzés azon részeinek megjelölésére, amelyek esetében a gazdasági szereplő alvállalkozót kíván igénybe venni, az ajánlatok, illetve részvételi jelentkezések összeállítására vonatkozó szabályok körében kerültek elhelyezésre. Az új szabályok – az európai uniós közbeszerzési irányelveknek megfelelően – már nem tartalmazzák a tíz százalék feletti, illetve a tíz százalék alatti alvállalkozók megkülönböztetését. Annak érdekében azonban, hogy a valamennyi igénybe venni kívánt alvállalkozó megnevezésére nem lehetetlenítse el a részvételi jelentkezések, illetve ajánlatok benyújtását, a javaslat azzal a megoldással él, hogy csak az ajánlat vagy a részvételi jelentkezés benyújtásakor már ismert alvállalkozók megjelölése követelhető. Ez a megoldás nem befolyásolja az alkalmasság igazolását, tekintettel arra, hogy az alkalmasság igazolásában részt vevő szervezetet – amely adott esetben lehet alvállalkozó is – minden esetben meg kell nevezni, és rá vonatkozóan az ún. egységes európai közbeszerzési dokumentumot is be kell nyújtani.
A közbeszerzési eljárásban részt venni szándékozó gazdasági szereplők ajánlatukban, illetve részvételi jelentkezésükben kötelesek benyújtani az ún. egységes európai közbeszerzési dokumentumot. A gazdasági szereplő az egységes európai közbeszerzési dokumentummal igazolja a kizáró okok fenn nem állását, illetve az alkalmassági követelményeknek való megfelelését. Az egységes európai dokumentum mintáját az Európai Bizottság rendeletben határozza meg, annak alkalmazása a Bizottság által előírt formában kötelező az uniós értékhatárokat elérő közbeszerzések esetében. Fontos azonban, hogy arra vonatkozóan, hogy az egységes európai közbeszerzési dokumentumban milyen részletezettséggel kell megadnia az alkalmassági követelményeknek való megfelelésre vonatkozó információkat, az ajánlatkérő köteles tájékoztatást adni a közbeszerzési dokumentumokban. Amennyiben az előírt alkalmassági követelményeknek a gazdasági szereplők más szervezet kapacitására támaszkodva felelnek meg, az ajánlatban, illetve be kell nyújtani a kapacitásait rendelkezésre bocsátó szervezetre vonatkozó egységes európai közbeszerzési dokumentumot, illetve e szervezetnek – kizárólag az alkalmassági követelmények tekintetében – az előírt igazolási módokkal azonos módon kell igazolni az adott alkalmassági feltételnek történő megfelelést.
Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések benyújtása és felbontása
A 68. §-hoz
Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések benyújtására és felbontására vonatkozó szabályok a javaslat szerint nem változnak érdemben. A javaslat viszont csak lehetőségként tartja fenn az ajánlatkérő rendelkezésére álló fedezet ismertetésére vonatkozó előírást. Amennyiben azonban az ajánlatkérő nem él ezzel a lehetőséggel, később erre az információra nem hivatkozhat, ha az eljárást a fedezet elégtelenségére hivatkozással kívánná eredménytelenné nyilvánítani [75. § (4) bekezdése].
XIII. Fejezet
Az ajánlatok és a részvételi jelentkezések bírálata
A bírálat folyamata
A 69–70. §-hoz
A javaslat a hatályos törvényhez hasonlóan előírja, hogy a bírálat során az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlatok, illetve részvételi jelentkezések megfelelnek-e a közbeszerzési dokumentumokban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek. Az ajánlatkérő köteles továbbá megállapítani, hogy mely ajánlatok vagy részvételi jelentkezések érvénytelenek, és hogy van-e olyan gazdasági szereplő, akit az eljárásból ki kell zárni.
A bírálat folyamatát azonban a javaslat új alapokra helyezi. A javaslat előírja ugyanis, hogy az ajánlatkérő az alkalmassági követelmények és a kizáró okok előzetes ellenőrzésére köteles elfogadni az egységes európai közbeszerzési dokumentumot, illetve az abban foglalt nyilatkozatot elfogadni. Minden további az ajánlat vagy részvételi jelentkezés részét képező dokumentum esetében azonban az ajánlatkérő köteles azok megfelelőségét ellenőrizni, szükség szerint a javaslat 71–72. § szerinti bírálati cselekményeket (hiánypótlás, irreális ajánlati elemek ellenőrzése) elvégezni.
Az ajánlatkérő csak azokat az ajánlatokat köteles értékelni, amelyeket a fentiek szerinti ellenőrzés – ideértve az esetleges hiánypótlást, illetve az irreális ajánlati elemek vizsgálatát is – eredményeként megfelelőnek talált. Az ajánlatkérő csak az értékelési szempontok alapján legkedvezőbb ajánlattevőt köteles felhívni arra, hogy a kizáró okok fenn nem állásásnak igazolására, illetve az alkalmassági követelményeknek való megfelelésre vonatkozó dokumentumokat nyújtsa be 5 munkanapos határidő alatt. Ugyanez vonatkozik az érintett ajánlattevő által igénybe vett kapacitást biztosító szervezetekre is. Amennyiben az ajánlattevő által benyújtott igazolások hiányosak vagy nem megfelelőek, akkor az ajánlatkérő hiánypótlást bocsáthat ki azokra vonatkozóan. Ha az ajánlattevő nem vagy az esetleges hiánypótlást követően sem megfelelően nyújtja be az igazolásokat, akkor az ajánlatát figyelmen kívül kell hagyni, és a következő legkedvezőbb ajánlattevőt kell felhívni az igazolások benyújtására. Az ajánlatkérő az eljárást lezáró döntésben csak olyan ajánlattevőt nevezhet meg nyertes ajánlattevőként, aki a fentiek szerinti igazolási kötelezettségének eleget tett. Az ajánlatkérő az összegezésben csak akkor nevezheti meg a második legkedvezőbb ajánlattevőt, ha az eljárást lezáró döntés meghozatalát megelőzően őt is felhívta az igazolások benyújtására.
A javaslat lehetőségként rögzíti, hogy az ajánlatkérő az eljárást lezáró döntés meghozatalát megelőzően ne csak a legkedvezőbb, hanem az értékelési sorrendben azt követő meghatározott számú következő legkedvezőbb ajánlattevőt is felhívja az igazolások benyújtására. Az ajánlatkérő dönthet akként is, hogy valamennyi ajánlattevőtől bekéri az igazolásokat. Ezen túlmenően, ha az ajánlatkérőnek a részvételi jelentkezések és az ajánlatok bírálata során alapos kétsége merül fel, valamely gazdasági szereplő nyilatkozatának valóságtartalmára vonatkozóan, bármikor öt munkanapos határidő tűzésével kérheti az érintett ajánlattevőt vagy részvételre jelentkezőt, hogy nyújtsa be az igazolásokat.
Amennyiben ajánlatkérő a több szakaszból álló eljárás részvételi szakaszában meghatározza az ajánlattételre felhívandó gazdasági szereplők keretszámát, és az adott közbeszerzési eljárásban a keretszámot meghaladó részvételi jelentkezést nyújtottak be, az ajánlatkérő köteles már a részvételi jelentkezések bírálata során a (4) bekezdés szerinti igazolásokat bekérni, és a részvételi szakasz eredményét ezek figyelembevételével megállapítani.
A javaslat az igazolási módok kapcsán rögzíti, hogy nem kérhető igazolás benyújtása, ha az ajánlatkérő az Európai Unió bármely tagállamában működő – az adott tagállam által az e-Certis rendszerben igazolásra alkalmas adatbázisként feltüntetett –, ingyenes elektronikus adatbázisba belépve közvetlenül hozzájuthat az igazolásokhoz vagy egyéb releváns információkhoz. Nem magyar nyelvű nyilvántartás esetén azonban az a javaslat biztosítja az az ajánlatkérő számára azt a lehetőséget, hogy kérje a releváns igazolás vagy információ magyar nyelvű fordításának benyújtását.
A benyújtott ajánlatokat, részvételi jelentkezéseket az ajánlatkérő köteles a lehető legrövidebb idő alatt elbírálni. A bírálatot a hatályos törvényhez hasonlóan az ajánlati kötöttség ideje alatt elvégezni. A javaslat fenntartja azt a lehetőséget, miszerint az ajánlati kötöttség időtartama – az ajánlattevők arra vonatkozó felhívásával, hogy fenntartják-e ajánlatukat – meghosszabbítható. A javaslat ehhez hasonlóan a részvételi jelentkezések bírálata esetében is fenntartja a hosszabbítás lehetőségét.
Hiánypótlás, felvilágosítás kérés és a számítási hiba javítása
A 71. §-hoz
A hiánypótlás, felvilágosítás kérés és számítási hiba javítására vonatkozó előírások érdemben nem változnak a javaslat szerint. Újdonság azonban, hogy ha az ajánlatkérő megállapítja, hogy az ajánlattevő vagy részvételre jelentkező az alkalmasság igazolásához olyan gazdasági szereplő kapacitásaira támaszkodik, vagy olyan alvállalkozót nevezett meg, amely a 62. § (1) bekezdés a)–h), k)–n) pontja szerinti, vagy korábbi eljárásban tanúsított magatartás alapján a j) pontja szerinti vagy – amennyiben az ajánlatkérő előírta – a 63. § szerinti kizáró ok hatálya alatt áll, az ajánlatkérőnek lehetősége van az eljárásból csak a kizáró okkal érintett gazdasági szereplőt kizárni, és ezzel együtt az ajánlattevőt vagy részvételre jelentkezőt a kizárt helyett szükség esetén más gazdasági szereplő megnevezésére felhívni.
A javaslat fenntartja azt a megoldást, mely szerint az ajánlatkérő nem köteles újabb hiánypótlást elrendelni arra vonatkozóan, ha a hiánypótlással az ajánlattevő (részvételre jelentkező) az ajánlatban (részvételi jelentkezésben) korábban nem szereplő gazdasági szereplőt von be az eljárásba, és e gazdasági szereplőre tekintettel lenne szükséges az újabb hiánypótlás, feltéve, hogy az eljárást megindító felhívásban feltüntette, hogy ilyen esetben nem (vagy csak az általa meghatározott korlátozással) rendel el újabb hiánypótlást.
Az átalánydíjas szerződések esetében az árazott költségvetés javítására vonatkozó szabályok tekintetében a javaslat – a jogalkalmazás bizonytalanságából eredő tapasztalatok alapján – immár valamennyi beszerzési tárgy esetében lehetővé teszi e szabályok alkalmazását.
Tekintettel arra, hogy a javaslat 76. § (2) bekezdés b) pontja szerint lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő az értékelési körében értékelje a szerződés teljesítésében részt vevő személyi állomány szervezettségét, képzettségét és tapasztalatát, a javaslatban rendelkezni kellett arról, hogy mi történik abban az esetben, ha az értékelési szempontok körében értékelt szakember valamilyen okból nem megfelelő. Erre az esetre vonatkozóan a javaslat akként rendelkezik, hogy a 76. § (3) bekezdés b) pontja szerinti értékeléshez az ajánlatkérő által bemutatni kért szakemberek személye hiánypótlás keretében csak úgy változhat, hogy a hiánypótlásban az értékeléskor figyelembe veendő minden releváns körülmény tekintetében a korábbival legalább egyenértékű szakember kerül bemutatásra. Ha a hiánypótlás során a korábbinál nagyobb tapasztalattal, magasabb képzettséggel rendelkező személy kerül bemutatásra, az ajánlatkérő az értékeléshez akkor is csak az általa pótoltatott szakember adatait veheti figyelembe, a hiánypótlás tehát ilyenkor is csak az érvényessé tételt szolgálja, és nem eredményezi az értékeléskor figyelembe veendő tényezők változását.
Aránytalanul alacsony ár és egyéb aránytalan vállalások
A 72. §-hoz
A javaslat az aránytalanul alacsony ár vizsgálatára, valamint az egyéb, irreális vállalások vizsgálatára vonatkozó szabályokat egységesen kezeli, azok a hatályos törvényhez képest egy szakaszban kerültek elhelyezésre. A hatályos törvényi szabályozáshoz képest eltérés, hogy a javaslat elhagyja annak a százalékos mértéknek a meghatározását, amely mértékkel a becsült értéknél alacsonyabb ajánlatok automatikusan irreálisan alacsonynak minősültek, és az ajánlatkérő azokat vizsgálni volt köteles. A gyakorlati tapasztalatok szerint az ilyen mérték százalékos meghatározása nem életszerű, és nem alkalmazható egységesen valamennyi beszerzés esetében.
Az ajánlat és a részvételi jelentkezés érvénytelensége
A 73–74. §-hoz
A javaslat az ajánlatok és a részvételi jelentkezések érvénytelenségére vonatkozó, hatályos törvény szerinti előírásokat fenntartja. Újdonságot jelent azonban a érvénytelenségi okok között, hogy a javaslat rögzíti, hogy egyéb okból érvénytelennek minősül az ajánlat különösen, ha nem felel meg azoknak a környezetvédelmi, szociális és munkajogi követelményeknek, amelyeket a jogszabályok vagy kötelezően alkalmazandó kollektív szerződés, illetve a 4. mellékletben felsorolt környezetvédelmi, szociális és munkajogi rendelkezések írnak elő. Ezt a körülményt tehát az ajánlatkérőknek vizsgálniuk kell. Az ajánlatkérők segítése érdekében azonban a javaslat a Közbeszerzési Hatóság feladatául szabja, hogy – a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által minden évben rendelkezésére bocsátott adatszolgáltatás alapján – honlapján tegye közzé a Magyarországon egyes ágazatokban alkalmazandó kötelező legkisebb munkabérekről szóló tájékoztatást.
XIV. fejezet
A közbeszerzési eljárás eredménye
Az eljárás eredménytelensége
A 75. §-hoz
Az eljárások eredménytelenségére vonatkozó, hatályos közbeszerzési törvény szerinti eseteket a javaslat fenntartja, azzal, hogy abban az esetben, ha az ajánlatkérő azért nyilvánítja eredménytelennek az eljárást, mert a rendelkezésére álló anyagi fedezet összege nem elegendő a szerződés megkötéséhez az értékelés alapján legkedvezőbb ajánlatot tett ajánlattevővel, akkor igazolnia kell, hogy mekkora fedezet állt rendelkezésére. Ennek módja a javaslat szerint az eljárást megindító hirdetmény feladásakor a Közbeszerzési Hatóság által üzemeltetett elektronikus hirdetménykezelő rendszerben a kérelem feladásakor rögzített adat, vagy a közbeszerzési eljárás során dokumentált, legkésőbb a végleges ajánlatok bontása előtt az ajánlattevőkkel vagy részvételre jelentkezőkkel közölt adat, illetve elektronikus árlejtés esetén az árlejtés megkezdését megelőzően az elektronikus rendszerben rögzített adat lehet.
A nyertes ajánlattevő kiválasztása
A 76–78. §-hoz
Az értékelés szempontok meghatározásánál a javaslat szakít a hatályos törvény szerinti elhatárolással, és az új irányelvi rendelkezéseknek megfelelően a legalacsonyabb ár és az összességében legelőnyösebb ajánlat értékelési szempontok helyett minden esetben a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását tűzi célul. Gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatnak tekinthető a legalacsonyabb ár, a legalacsonyabb költség (amelyet az ajánlatkérő által meghatározott költség-hatékonysági módszer alkalmazásával kell kiszámítani), vagy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan – különösen minőségi, környezetvédelmi, szociális – szempontok kombinációja, amelyek között az ár vagy a költség is szerepel. A legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempontok vonatkozhatnak különösen a minőségre, műszaki értékre, esztétikai és funkcionális tulajdonságokra, szociális, környezetvédelmi, innovatív tulajdonságokra, a szerződés teljesítésében részt vevő személyi állomány szervezettsége, képzettsége és tapasztalata, amennyiben a személyzet minősége jelentős hatással lehet, a szerződés teljesítésének színvonalára.
A javaslat lényeges újítása, hogy az ajánlatkérőnek lehetősége van arra, hogy az árat, vagy költség elemet egy meghatározott értéken rögzíti, ekkor az ajánlattevők csak az egyéb értékelési szempontok tekintetében versenyeznek egymással. Szintén a minőség alapú kiválasztást erősíti, hogy az ajánlatkérőnek csak abban az esetben van lehetősége a legalacsonyabb árat egyedüli értékelési szempontként figyelembe venni, ha az igényeinek kifejezetten konkrétan meghatározott minőségi követelményeknek megfelelő áru vagy szolgáltatás felel meg, és a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását az adott esetben további minőségi jellemzők nem, csak a legalacsonyabb ár értékelése szolgálja. Kiemelendő, hogy a legalacsonyabb árat egyedüli értékelési szempontként nem lehet alkalmazni tervezési, mérnöki és építési szolgáltatások esetében, valamint építési beruházások megvalósítása során.
A javaslat ezt követően rögzíti, hogy az értékelési szempontoknak a verseny tisztasága szempontjából milyen feltételeknek kell megfelelniük, valamint azt is, hogy azok mikor tekinthetők a szerződés tárgyához kapcsolódónak. A javaslat az irányelvi célkitűzésekkel összhangban fenntartja különösen a munkanélküli vagy tartósan munkanélküli rétegek foglalkoztatásának, valamint az adott szerződés teljesítésének keretében munkanélküliek képzését célzó intézkedések értékelési szempontként történő figyelembe vételét.
A javaslat a jelenlegi törvényhez hasonlóan széles körű lehetőséget kínál az ajánlatkérők számára az értékelési módszerek meghatározására.
Az irányelvi rendelkezésekre figyelemmel kidolgozott további újítás, hogy az ajánlatkérőnek az értékelési szempontok körében lehetősége van figyelembe venni a közbeszerzés tárgyát képező áru, szolgáltatás vagy építési beruházás életciklus költségeit. Ezt az ajánlatkérő köteles feltüntetni az eljárást megindító felhívásban. A fentieken túlmenően az ajánlatkérőnek a közbeszerzési dokumentumokban fel kell tüntetnie, hogy az ajánlattevőknek milyen adatokat kell megadniuk, és hogy milyen módszert fog alkalmazni az életciklus költségeknek az említett adatok alapján történő meghatározásához. Ezt követően a javaslat rögzíti, hogy az ajánlatkérő az életciklusköltségek meghatározásánál a közbeszerzés tárgyát képező áru, szolgáltatás vagy építési beruházás életciklusa során felmerült mely költségeket veheti egészben vagy részben figyelembe. Ilyenek az ajánlatkérő vagy más felhasználók által viselt költségek, különösen a megszerzéshez kapcsolódó költségek, a használat költségei, különösen az energia és más erőforrások felhasználása, fenntartási költségek, az életciklus végéhez kapcsolódó költségek (pl. elszállítási és újrahasznosítási költségek), valamint az adott áruhoz, szolgáltatáshoz vagy építési beruházáshoz annak életciklusa során kapcsolódó környezeti externáliáknak betudható költségek, amennyiben ezek pénzben kifejezett értéke meghatározható és ellenőrizhető; az ilyen költségek magukban foglalhatják az üvegházhatású gázok és más szennyező anyagok kibocsátásának költségeit, valamint a klímaváltozás hatásainak csökkentésével kapcsolatos egyéb kiadásokat. Az ajánlatkérők eljárását segíti, hogy a Közbeszerzési Hatóság az életciklusköltség-számítási módszertanokról útmutatót ad ki, amelyben ismerteti azt is, ha uniós jogszabály alapján kötelezően alkalmazandó közös módszertan áll rendelkezésre. A Közbeszerzési Hatóság az útmutató elkészítéséhez a szakmai kamarák segítségét igénybe veheti.
Tájékoztatás az ajánlatkérő döntéseiről
A 79. §-hoz
Az ajánlatkérő döntéseiről való tájékoztatás tekintetében a javaslat – kisebb pontosításokkal – átveszi a hatályos törvény előírásait.
Az előzetes vitarendezés
A 80. §-hoz
Az előzetes vitarendezés tekintetében a javaslat – kisebb pontosításokkal – átveszi a hatályos törvény előírásait.
XV. Fejezet
Egyes eljárásfajták sajátos szabályai
Nyílt eljárás
A 81. §-hoz
A javaslat a nyílt eljárás szabályait a klasszikus irányelv rendelkezéseinek megfelelően a korábbi tapasztalatokat is figyelembe véve racionalizálta. Az egységes európai dokumentum használata a kizáró okok és az alkalmassági szempontok bírálatának egyszerűsítésével számtalan lehetőséget teremt.
Az eljárás lefolytatását egyszerűsíti, hogy amennyiben a felhívásban így rendelkezik, az ajánlatkérőnek lehetősége van arra, hogy az ajánlatok bírálatát – az egységes európai közbeszerzési dokumentumban foglalt nyilatkozat alapján – az ajánlatok értékelését követően végezze el. Ebben az esetben az ajánlatkérőnek lehetősége van arra, hogy meghatározza, hogy csak a legkedvezőbb, vagy az azt követő egy vagy több ajánlat tekintetében végzi el a bírálatot. Ezen irányelvi szabály nagymértékben megkönnyítheti az ajánlatkérő eljárását, mivel nem szükséges az összes ajánlatot elbírálnia.
A fentihez hasonló irányelvi előírások mentén kidolgozott rendelkezés, hogy az ajánlatkérő, amennyiben a felhívásban erről rendelkezik, a bírálatnak az aránytalanul alacsony ár vagy költségre vonatkozó részét az ajánlatok értékelését követően végezheti el, amely szintén egyszerűsíti az ajánlatkérők eljárását.
Az irányelvi szabályok újabb lehetőséget kínáltak az eljárási határidők rövidítésére, amelyet a javaslat is átvesz. E tekintetben újdonságként emelhető ki, hogy a javaslat lehetőséget teremt az ún. gyorsított nyílt eljárás lefolytatására is.
Meghívásos eljárás
A 82–84. §-hoz
A meghívásos eljárás tekintetében a javaslat megtartja a hatályos törvény szerinti legfőbb szabályokat. A javaslat szerint a meghívásos eljárás továbbra is olyan, két szakaszból álló közbeszerzési eljárás, amelynek első, részvételi szakaszában az ajánlatkérő a részvételre jelentkezőnek a szerződés teljesítésére való alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról dönt, az eljárás második, ajánlattételi szakaszában pedig már csak az ajánlatkérő által alkalmasnak minősített és ajánlattételre felhívott részvételre jelentkezők tehetnek ajánlatot. Az eljárás első szakaszában az alkalmasság tekintetében az ajánlatkérőnek az általános szabályok szerin, azaz a 69. §-ban foglaltakkal összhangban eljárnia, azaz az alkalmasság és a kizáró okok igazolása tekintetében elsősorban az egységes európai dokumentumban foglaltakat kell elfogadnia.
A hatályos törvény előírásaihoz képest újdonságot jelent, hogy a nem központi ajánlatkérők esetében a javaslat lehetőséget teremt arra, hogy az ajánlatkérő a meghívásos eljárást előzetes tájékoztatóval indítsa meg. Ebben az esetben az ajánlatkérő a részvételi felhívást nem teszi már közzé, hanem azoknak a gazdasági szereplőknek küldi meg közvetlenül (közvetlen részvételi felhívás), amelyek az előzetes tájékoztatóban foglaltakban meghatározott módon és időben az ajánlatkérő felé jelezték arra irányuló szándékukat, hogy az eljárásban részt kívánnak venni. A közvetlen részvételi felhívást legkésőbb az előzetes tájékoztató megjelenését követő tizenkét hónapon belül meg kell küldeni.
A javaslat továbbra is megtartja azt a lehetőséget a meghívásos eljárásban az ajánlatkérők számára, hogy ún. keretszámot határozzanak meg. Keretszám meghatározása esetén az ajánlatkérőnek meg kell határoznia az alkalmasnak minősített részvételre jelentkezők közötti rangsorolás módját.
A meghívásos eljárásban a javaslatban előírt határidők – a nyílt eljáráshoz hasonlóan – szintén rövidebbek, mint hatályos törvényben. A javaslat megtartja a gyorsított meghívásos eljárás lefolytatásának lehetőségét is.
Tárgyalásos eljárás
A 85–89. §-hoz
A tárgyalásos eljárás tekintetében mindenekelőtt kiemelendő, hogy a javaslat elhagyja a hatályos törvényben szereplő, hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárás megnevezést, és az irányelvi szabályoknak a tárgyalásos eljárás megnevezést használja.
A tárgyalásos eljárás esetében továbbra is alapelv, hogy annak alkalmazására csak a törvényben meghatározott esetekben, illetve jogalapok fennállása esetén kerülhet sor. E jogalapok tekintetében azonban az új közbeszerzési irányelvek megengedőbb szabályokat tartalmaznak, mint a korábbi irányelvek és az ezeknek megfelelő hatályos törvény. A javaslat átveszi az új irányelvek enyhébb szabályait. Ennek megfelelően tárgyalásos eljárás lefolytatására akkor kerülhet sor, ha
a) az ajánlatkérő igényeit nem lehet kielégíteni a piacon azonnal rendelkezésre álló kész megoldások kiigazítása, egyéni igényekhez alakítása nélkül;
b) a közbeszerzés tárgya tervezést vagy innovatív megoldásokat tartalmaz;
c) a szerződés jellegével, összetettségével vagy jogi és pénzügyi kialakításával kapcsolatos sajátos körülmények vagy az ezekhez kötődő kockázatok miatt előzetes tárgyalások nélkül nem választható ki a legkedvezőbb ajánlat;
d) az ajánlatkérő a műszaki leírást nem tudja kellő pontossággal elkészíteni a külön jogszabályban meghatározottak szerinti szabványok, európai műszaki értékelés, közös műszaki előírások vagy műszaki referenciák valamelyikére való hivatkozással; vagy
e) amennyiben megelőzőleg a nyílt vagy meghívásos eljárás azért lett eredménytelen, mert kizárólag érvénytelen ajánlatokat nyújtottak be, vagy az eljárás a 75. § (2) bekezdés b) pontja alapján úgy lett eredménytelen, hogy az eljárásban benyújtott minden ajánlat meghaladta az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet összegét.
A tárgyalásos eljárás a javaslat szerint is két szakaszból álló eljárás, amely részvételi felhívással indul. A részvételi felhívásban fel kell tüntetni a tárgyalásos eljárás alkalmazásának jogcímét. A javaslat azonban – a meghívásos eljáráshoz hasonlóan – a tárgyalásos eljárás esetében is lehetőséget ad a nem központi ajánlatkérőknek arra, hogy eljárásukat előzetes tájékoztatóval indítsák meg, illetve hogy keretszámot határozzanak meg.
Tárgyalásos eljárás lefolytatása esetén az ajánlatkérő köteles meghatározni a közbeszerzési dokumentumokban, hogy a műszaki leírás és a szerződéses feltételek körében melyek azok a gazdasági szereplőkkel szemben meghatározott alapvető elvárások (minimumkövetelmények), amelyekről nem fog tárgyalni. Ezzel együtt az ajánlatkérőnek a közbeszerzés tárgyának leírását és a szerződéses feltételeket olyan pontossággal kell megadnia, hogy a gazdasági szereplők megállapíthassák a beszerzés tárgyát és jellegét, és ez alapján eldönthessék, hogy részt kívánnak-e venni az adott eljárásban.
A tárgyalások lefolytatásának szabályait – kisebb pontosításokkal – alapvetően a hatályos törvény szerint határozza meg a javaslat. Lényeges újítás azonban, hogy az ajánlatkérő az első ajánlatok beérkezését követően dönthet úgy, hogy mégsem tart tárgyalást, hanem a benyújtott ajánlatok bírálatával és értékelésével tárgyalás tartása nélkül befejezi az eljárást. Ennek feltétele azonban, hogy az ajánlatkérő ennek a lehetőségnek a fenntartását az eljárást megindító vagy meghirdető felhívásban jelezze.
Versenypárbeszéd
A 90–94. §-hoz
A javaslat a versenypárbeszéd esetében – az új közbeszerzési irányelvek előírásainak megfelelően – megváltoztatja az eljárástípus alkalmazásának jogalapjait. A javaslat szerint a versenypárbeszéd ugyanazokban az esetekben alkalmazható, mint amely esetekben a tárgyalásos eljárás. Mindez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben a tárgyalásos eljárást megalapozó, a javaslat 85. §-ában meghatározott feltételek fennállnak, az ajánlatkérő a tárgyalásos eljárás és versenypárbeszéd alkalmazása közül szabadon választhat.
A versenypárbeszéd lefolytatására vonatkozó szabályok a javaslatban lényegesen nem változtak a hatályos törvényhez képest, így a javaslat fenntartja például, hogy a versenypárbeszédben az ajánlatok értékelése csak a legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempontrendszeren alapulhat, illetve a keretszám meghatározására vonatkozó lehetőséget is.
A versenypárbeszéd lefolytatására vonatkozó részletszabályok a hatályos törvényben megismert rendelkezésekhez igazodnak. Lényeges újítása azonban a javaslatnak, hogy az ajánlattevők vonatkozásában fennálló ajánlati kötöttség szigorú elvét áttöri, és bizonyos szűk körben lehetőséget ad az ajánlatkérő és az ajánlattevők közötti tárgyalásra. Ennek megfelelően a javaslat akként rendelkezik, hogy versenypárbeszéd esetében az ajánlattevő ajánlati kötöttsége azzal az eltéréssel érvényesül, hogy az ajánlatkérőnek szükség esetén lehetősége van arra, hogy a szerződés egyes nem lényeges feltételeit a nyertesként megnevezni kívánt ajánlattevővel egy tárgyaláson pontosítsa. Ezek a pontosítások nem torzíthatják a versenyt és nem sérthetik a gazdasági szereplők esélyegyenlőségét.
Innovációs partnerség
A 95–97. §-hoz
Az innovációs partnerség új eljárástípus a javaslatban, amelyet az új közbeszerzési irányelvek teremtettek meg. A javaslat szerint Az innovációs partnerség olyan sajátos közbeszerzési eljárás, amelynek célja egy innovatív termék, szolgáltatás vagy építési beruházás kifejlesztése, és az ennek eredményeként létrejövő áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások ezt követő beszerzése. Az innovációs partnerség a javaslat szerint két szakaszra tagolódik:
a) egyrészt az ún. eljárási szakaszra, amelynek során a javaslat szerinti eljárási szabályok betartásával, a javaslatban szabályozott eljárásrend szerint kerül sor az innovációs partnerségi szerződés vagy szerződések megkötésére, majd ezt követően
b) másrészt az ún. szerződéses szakasz, amely lényegében az innovatív termék, szolgáltatás, építési beruházás fejlesztési folyamata, illetve az ajánlatkérő részéről történő beszerzése az innovációs partnerségi szerződésben szabályozott feltételek szerint. Innovációs partnerség egyébként több ajánlatkérő között is létrehozható.
Az innovációs partnerségi szerződés megkötésére lényegében a tárgyalásos eljárás szabályait rendeli alkalmazni a javaslat, azzal, hogy ennek során a javaslatban meghatározott eltérő szabályokat is alkalmazni kell.
Az innovációs partnerség lefolytatása során az ajánlatkérőnek beszerzési igényét olyan innovatív termékre, szolgáltatásra vagy építési beruházásra kell meghatároznia, amely a piacon nem áll rendelkezésre. Ennek megfelelően a közbeszerzési dokumentumokban foglalt szerződéses feltételeknek részletesen ki kell térnie a szellemi alkotásokhoz fűződő jogokra vonatkozó feltételekre is. Az eljárás nem hirdethető meg előzetes tájékoztató útján és az eljárásfajta választását a beszerzés tárgya újszerűségének ismertetésével kell indokolnia az ajánlatkérőnek. További könnyítés, hogy építési beruházás esetében nem szükséges árazatlan költségvetést a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátani, illetve az ajánlatban árazott költségvetést benyújtani.
A felek által megkötött partnerségi szerződésben meg kell határozni, a kutatási és innovációs folyamat menetét, amelynek egymást követő szakaszokból kell felépülnie. A kutatási és innovációs folyamat magában foglalhatja az áruk előállítását, a szolgáltatások nyújtását és az építési beruházások megvalósítását is. A partnerségi szerződésnek a partner által elérendő közbenső célokat is meg kell határoznia, amelyekhez kapcsolódóan díjazás kifizetéséről is rendelkezni kell. Az ajánlatkérő minden szakasz lezárulásakor dönthet úgy, hogy az innovációs partnerséget a jövőre nézve nem kívánja fenntartani, vagy hogy a partnerek számát csökkenteni kívánja. Mindennek feltétele, hogy a közbeszerzési dokumentumokban ezen lehetőségeket, illetve azok alkalmazásának feltételeit előre jelezze az ajánlatkérő. A javaslat rögzíti, hogy az ajánlatkérőnek biztosítania kell, hogy a partnerség felépítése, a különböző szakaszok tartama és értéke tükrözze a javasolt megoldás innovativitását és azt, hogy a megoldás kifejlesztéséhez milyen kutatási és innovációs tevékenységek sorozatára van szükség.
Hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás
A 98–103. §-hoz
A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás a verseny legnagyobb mértékű korlátozásával járó eljárástípus. Ennek megfelelően alkalmazása szigorú feltételekhez kötött: hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás csak azokban a taxatív módon meghatározott esetekben lehet alkalmazni, amelyeket a javaslat kifejezetten rögzít.
A hatályos törvényben szereplő esetekhez képest a javaslat az irányelvi előírásoknak megfelelően kis mértékben átalakítja a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságát biztosító különböző jogalapok meghatározását.
Ennek megfelelően a hatályos Kbt. 94. § (2) bekezdés c) pontja, amely szerint az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha a szerződés műszaki-technikai sajátosságok, művészeti szempontok vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott szervezettel, személlyel köthető meg, a javaslat szerint két külön pontban kerül meghatározásra, az uniós irányelvek változása okozta változtatási szükséglet mellett az egyértelműbb megfogalmazhatóság és a könnyebb gyakorlati alkalmazhatóság érdekében.
Eszerint az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat, ha
– a szerződés műszaki-technikai sajátosságok, vagy kizárólagos jogok védelme miatt kizárólag egy meghatározott gazdasági szereplővel köthető meg, feltéve, hogy az ajánlatkérő számára nem létezik reális alternatíva beszerzési igényének kielégítésére, és a verseny hiánya nem annak a következménye, hogy a közbeszerzés tárgyát a versenyt indokolatlanul szűkítő módon határozták meg;
– a szerződés egy meghatározott gazdasági szereplővel köthető meg, mivel annak célja egyedi művészeti alkotás vagy művészi előadás létrehozása vagy ajánlatkérő általi megszerzése;
A fenti c) pont kapcsán feltétlenül kiemelésre érdemes, hogy a javaslat a szóban forgó jogalapon alapuló hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás kapcsán a hatályos szabályozáshoz képest további feltétel is tartalmaz. Eszerint az ajánlatkérőnek azt is vizsgálnia kell, hogy a beszerzés megvalósítására nem létezik-e más reális alternatíva, megoldás, amelynek alkalmazása esetén kevésbé versenykorlátozó megoldás igénybe vételével az ajánlatkérő beszerzési igénye kielégíthető. A javaslat – a verseny tisztaságának és az esélyegyenlőség alapelveinek érvényesülése érdekében – hangsúlyozza, hogy a verseny hiánya nem lehet annak a következménye, hogy az ajánlatkérő a közbeszerzés tárgyát a versenyt indokolatlanul szűkítő módon határozta meg.
A javaslatban nem szerepelnek a hatályos Kbt. 94. § (3) bekezdés a)–b) pontja szerinti, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatását megalapozó. Ehelyett a javaslat a két pontot lényegében összevonva a következő rendelkezést tartalmazza: Az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárást alkalmazhat továbbá építési beruházás vagy szolgáltatás megrendelése esetében, ha olyan új építési beruházásra vagy szolgáltatás megrendelésére kerül sor, amelyet a korábbi nyertes ajánlattevővel köt meg ugyanazon ajánlatkérő azonos vagy hasonló építési beruházás vagy szolgáltatás teljesítésére, feltéve, hogy az új építési beruházás vagy szolgáltatás összhangban van azzal az alapprojekttel, amelyre a korábbi szerződést nyílt vagy meghívásos eljárásban megkötötték, és a korábbi eljárást megindító vagy meghirdető hirdetményben az ajánlatkérő jelezte, hogy tárgyalásos eljárást alkalmazhat, megjelölte a lehetséges további építési beruházások és szolgáltatások tárgyát és azok beszerzésének feltételeit, valamint a korábbi eljárásban az építési beruházás vagy a szolgáltatás becsült értékének meghatározásakor figyelembe vette az újabb építési beruházás vagy szolgáltatás becsült értékét is (az uniós értékhatár elérésének meghatározása szempontjából); ilyen tárgyalásos eljárást azonban csak a korábbi első szerződés megkötésétől számított három éven belül lehet indítani.
Lényeges változást jelent a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatásnak menete tekintetében, hogy az eljárás megkezdésekor a javaslat szerint már nem a Közbeszerzési Döntőbizottságnak kell megküldeni az eljárás megkezdéséről és annak jogalapjáról szóló tájékoztatást, hanem a Közbeszerzési Hatósághoz. E módosítás indoka, hogy az Európai Bizottság kifogással illette a hatályos törvény szerinti hazai rendszert, arra való hivatkozással, hogy aggályosnak a tekinthető a rendszer működése. Ezen aggály abból fakad, hogy a rendszerben a Közbeszerzési Döntőbizottság kettős szerepben működik: egyrészt előzetesen ellenőrzi, hogy az eljárás jogalapja fennáll-e, illetve amennyiben az eljárás jogalapja tekintetében – nem a Döntőbizottság elnöke által kezdeményezett – jogorvoslati eljárás indul, azt szintén a Döntőbizottságnak kellene elbírálnia, adott esetben saját korábbi döntését felülvizsgálva.
A hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatásának menete egyebekben – ide nem értve az eljárás jogalapjának előzetes döntőbizottsági vizsgálatát – lényegesen nem változik a hatályos szabályozáshoz képest, és a javaslat fenntartja a rendkívüli sürgősség esetében alkalmazható speciális hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárástípust, amikor az eljárás a tárgyalási meghívó közvetlen megküldésével indul.
XVI. Fejezet
Sajátos beszerzési technikák
Keretmegállapodások
A 104–105. §-hoz
Keretmegállapodás alatt a javaslat olyan megállapodásokat ért, amelyek meghatározzák azokat a lényeges feltételeket, amelyek alapján később az ajánlatkérő és az ajánlattevő(k) között szerződéskötésre kerül sor. A keretmegállapodások különösen akkor lehetnek hasznosak, amennyiben az ajánlatkérő gyakori beszerzéseket kíván lebonyolítani, viszont előre pontosan nem tudja megmondani a beszerzendő áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások mennyiségét, pontos természetét vagy a beszerzési igény felmerülésének időpontját. Ilyen esetben egyszerűbb lehet az ajánlatkérő számára egy közbeszerzési eljárást lefolytatni a leendő szerződések főbb feltételeinek ismeretében, majd ezt követően az egyes konkrét beszerzéseket már jóval egyszerűbb formában tudja szükség esetén teljesíteni.
A keretmegállapodások szabályait már a korábbi szabályozás is tartalmazta. Jelen törvény nem kíván átfogó változtatásokat eszközölni a keretmegállapodások rendszerében, viszont a szabályozás átveszi az új közbeszerzési irányelv által előírt módosításokat. A keretmegállapodásokhoz ezentúl – az új irányelv szabályaival összhangban – a központosított közbeszerzés alkalmazása és a közös közbeszerzési eljárások alkalmazása esetén sem lehet utólag csatlakozni, tehát ilyenkor is csak a felhívásban azonosított ajánlatkérők és a megkötött keretmegállapodásban részes fél gazdasági szereplők jogosultak a megállapodás alapján szerződést kötni. Ennek érdekében az adott keretmegállapodásban kezdettől fogva részes félként jelen lévő ajánlatkérő szerveket egyértelműen azonosítani kell, akár nevük megemlítésével, akár egyéb módon – például az ajánlatkérő szervek valamely egyértelműen körülhatárolt földrajzi területen belül működő konkrét kategóriájára való hivatkozással –, hogy ezáltal az érintett ajánlatkérő szervek egyszerűen és egyértelműen azonosíthatóak legyenek. Ez többek között azt is jelenti, hogy amennyiben egy központi beszerző szerv az általa kötött keretmegállapodások igénybevételére jogosult ajánlatkérő szerveket vagy azok egy kategóriáját – például egy adott földrajzi területen található területi hatóságokat – tartalmazó általános nyilvántartást használ, ezt olyan módon kell tennie, hogy egyrészt azonosítható legyen az érintett ajánlatkérő szerv, másrészt ellenőrizhető legyen az is, hogy az mely időponttól kezdve jogosult a központi beszerző szerv által kötött keretmegállapodás igénybevételére, ugyanis ez az időpont határozza meg, hogy az ajánlatkérő szerv számára mely konkrét keretmegállapodások alkalmazását kell lehetővé tenni. A fent említett szabály alól viszont kivétel, ha egy gazdasági szereplő esetén jogutódlás megy végbe, hiszen ilyenkor indokolatlan lenne őt kizárni a keretmegállapodásból.
A korábbiakhoz hasonlóan a keretmegállapodás megköthető egy vagy több gazdasági szereplővel is, illetve mindkét esetben tartalmazhatja a megkötendő szerződések minden feltételét vagy csak ezeknek egy részét. Az Európai Bizottság keretmegállapodásokról szóló magyarázó jegyzete a feltételeket előre kötelező erővel rögzítő keretmegállapodásokat – csak a különbség szemléltetése érdekében – keretszerződésnek nevezi. A javaslat sem alkalmazza a keretszerződés terminológiát, mivel a keretmegállapodás önmagában még nem valósít meg beszerzést, ahhoz szükséges második lépcsőben egy konkrét szerződés létrejötte. Kétségtelen azonban, hogy amennyiben az ajánlatkérő olyan keretmegállapodást köt, amely minden szükséges szerződési feltételt tartalmaz, és kötelezettséget is vállal arra, hogy meghatározott mennyiséget mindenképpen megrendel, ilyenkor maga a keretmegállapodás is egy keretjellegű szerződés lesz.
A több gazdasági szereplővel megkötendő megállapodások esetben az ajánlatkérő meghatározhat egy keretszámot, annak érdekében, hogy korlátozza a keretmegállapodásban részes ajánlattevők számát. Alapesetben a keretszámnak legalább három ajánlattevőt kell magában foglalnia. Amennyiben nem nyújtanak be legalább hárman érvényes ajánlatot az eljárásban, akkor a keretmegállapodás kevesebb gazdasági szereplővel is megköthető. Ez a szabály elkerüli azt az esetet, hogy az érvényes ajánlatok alacsony száma miatt meghiúsuljon egy keretmegllapodás megkötésére irányuló közbeszerzési eljárás.
Az ajánlatkérőnek már az eljárást megindító felhívásban meg kell jelölnie, hogy a keretmegállapodás melyik típusát kívánja megkötni. Ez azért indokolt, mert az ajánlattevők ajánlatát alapvetően befolyásolja az az információ, hogy az általuk ajánlott ár és feltételek képezik-e majd a konkrét szerződés alapját, avagy sor fog kerülni egy újabb írásbeli konzultációra vagy a verseny újranyitására.
A keretmegállapodás továbbra is csak maximum 4 évre lesz köthető. Ez megakadályozza azt, hogy egy ajánlatkérő hosszú időre mellőzni tudja a piaci versenyt bizonyos beszerzési tárgyak esetén. A törvény kellően indokolt kivételes esetekben ennél hosszabb időtartamot is megenged, viszont ilyenkor meg kell vizsgálni, hogy ennek nincs-e aránytalan versenykorlátozó hatása, illetve ezt a felhívásban meg kell indokolni. A javaslat egyértelművé teszi azt is, hogy keretmegállapodás alapján szerződés csak a keretmegállapodás időtartama alatt köthető. A szerződés időtartama viszont, a keretmegállapodás feltételeinek megfelelően, túlnyúlhat a megállapodás időtartamán.
A javaslat a korábbi szabályozásnál még egyértelműbben kimondja, hogy az ajánlatkérő nem köteles azon beszerzését a keretmegállapodás alapján lefolytatni, amelyet amúgy ezen megállapodás alapján is megtehetne, különösen több évre kötött keretmegállapodás esetében, vagy ha a részes ajánlattevők száma nem teszi lehetővé a valódi versenyt. Ilyenkor viszont az ajánlatkérő köteles egy új, hirdetménnyel induló eljárást lefolytatni, utalni arra a körülményre, ami miatt nem a keretmegllapodás alapján folytatja le a beszerzést, valamint értesítenie a keretmegllapodást kötött ajánlattevőket. Ez a lehetőség legfőképpen akkor hasznos, ha az ajánlatkérő úgy gondolja, hogy a beszerzést egy új eljárás lefolytatása mellett jobb feltételekkel tudja megvalósítani, mint a keretmegállapodás alkalmazásával, és hajlandó e célból egy teljesen új eljárást lefolytatni. A visszaélések elkerülése végett továbbá megmarad az a szabály, hogy az írásbeli konzultáció vagy a verseny újranyitása esetén a megállapodás feltételeit nem lehet lényegesen módosítani. A szerződés esetleges módosítása esetén ugyanis a szerződésmódosítás szabályait kell alkalmazni, amelyről a javaslat külön rendelkezik.
A továbbiakban a javaslat részletezi a keretmegállapodások alapján megkötendő szerződések odaítélésének lehetséges módjait, külön az egy ajánlattevővel megkötött megállapodásokra és külön a több ajánlattevővel megkötött megállapodásokra vonatkozóan. A keretmegállapodás tartalmazhatja az adott közbeszerzésekre vonatkozó minden feltételt. Ilyenkor a közbeszerzés a keretmegállapodás alapján egyszerűen megvalósítható, az ajánlatkérő megrendelését a keretmegállapodásban rögzített feltételeknek megfelelően küldi meg az ajánlattevőnek. Természetesen a polgári jog szabályai szerint a konkrét szerződés létrejöttéhez az ajánlattevő által annak elfogadása szükséges, így a javaslat nem tér ki külön figyelemmel arra, hogy az ajánlattevő a keretmegállapodásban kötelezettséget vállal az annak alapján érkező megrendelések teljesítésére.
Amennyiben a keretmegállapodás a szerződések minden feltételét tartalmazza, mindkét esetben közvetlen megrendelés útján is lehet szerződést kötni. A több gazdasági szereplővel megkötött megállapodás esetén viszont, az egyenlő bánásmód és a verseny érvényesítése érdekében, a törvény előírja, hogy a gazdasági szereplőt, akitől az ajánlatkérő a beszerzést megrendeli a keretmegállapodásban foglalt objektív kritériumok alapján kell kiválasztani. Ezen kívül viszont – az új közbeszerzési irányelv szabályait követve – új elemként jelenik meg a javaslatban az a lehetőség, hogy a megkötendő szerződések minden feltételét tartalmazó keretmegállapodások esetén is alkalmazható az egy ajánlattevővel kötött megállapodás esetén a konzultáció, a több ajánlattevővel kötött megállapodás esetén pedig a verseny újranyitás. Ez biztosítja a rugalmasságot ahhoz, hogy az ajánlatkérő a keretmegállapodásban foglaltaknál még jobb feltételeket tudjon elérni egyes szerződések megkötésekor. Ezt a lehetőséget a transzparencia biztosítása érdekében viszont előre meg kell jelölni az eljárást megindító felhívásban. Amennyiben a keretmegállapodás nem tartalmazza a leendő szerződések minden feltételét, a korábbi szabályokhoz hasonlóan egy ajánlattevő esetén írásbeli konzultációval, több ajánlattevő esetén pedig a verseny újranyitásával köthető szerződés. Az írásbeli konzultáció alkalmazása esetén az ajánlattevő köteles ajánlatot tenni. A több ajánlattevővel kötött megállapodások esetén egyszerre akár több szerződés is köthető.
A továbbiakban a javaslat rögzíti, hogy a verseny újranyitása esetén a keretmegállapodásban nem részes ajánlattevőt nem lehet az eljárásban bevonni. Ha az ajánlatkérő más gazdasági szereplőket is be kíván vonni az eljárásba, akkor egy külön közbeszerzési eljárásra van szükség. A verseny újranyitása ajánlattételi felhívással indul. A javaslat pontosan meghatározza ezen felhívás tartalmi elemeit. Rögzítésre kerül az is, hogy az eredeti keretmegállapodásos eljárástól eltérő értékelési szempontok csak akkor alkalmazhatók, ha ez előírásra került a közbeszerzési dokumentumokban. Ennek lényege ismételten a transzparencia biztosítása. Végül a javaslat utalást tartalmaz a bontásra, elbírálásra, az ajánlatkérő döntésének közlésére és a szerződés megkötésére irányuló szabályokra.
Dinamikus beszerzési rendszer
A 106–107. §-hoz
A dinamikus beszerzési rendszer lényegében új elem a magyar közbeszerzési szabályozásban. Ilyen rendszerek alkalmazásának lehetőségére már a korábbi szabályozás is utalt, viszont ennek részletes szabályai nem kerültek kidolgozásra. Az új közbeszerzési irányelv viszont már kötelezővé teszi a dinamikus beszerzési rendszerekre vonatkozó szabályok átültetését az uniós tagországok részére. A magyar jogalkotó e kötelezettségnek törvényi szinten kíván eleget tenni.
Amint a javaslat szövege is utal rá, a dinamikus beszerzési rendszer a gyakori beszerzések megvalósítására szolgál. Az ilyen rendszer úgy működik, hogy a rendszerbe az alkalmassági feltételeknek megfelelő összes jelentkező gazdasági szereplőt fel kell venni, majd mindegyikük számára lehetővé kell tenni az ajánlattételt, amikor a beszerzési igény felmerül. A keretmegállapodásokkal ellentétben a dinamikus beszerzési rendszerbe bármikor kérheti felvételét egy gazdasági szereplő.
A rendszer működtetésére a meghívásos eljárás részvételi, illetve ajánlattételi szakaszának szabályait kell alkalmazni. Ennek előnye a meghívásos eljáráshoz képest az, hogy az ajánlatkérő a részvételi szakaszt előre le tudja folytatni, így amint egy beszerzési tárgyra szüksége van, ezt jóval gyorsabban be tudja szerezni, mintha elölről kezdené a közbeszerzési eljárást. A törvény rögzíti, hogy a rendszer felállításakor a részvételi jelentkezések benyújtására legalább harminc napot kell biztosítani, az eljárás elhúzódásának megakadályozása érdekében pedig kimondásra kerül, hogy a részvételi jelentkezéseket tíz munkanapon belül el kell bírálni.
A transzparencia biztosítása érdekében, illetve, hogy a gazdasági szereplők el tudják dönteni, hogy benyújtják-e a részvételi jelentkezésüket, az ajánlatkérőnek már a részvételi jelentkezések elindításakor fel kell tüntetnie a közbeszerzési dokumentumokban a tervezett beszerzések becsült mennyiségét és a leglényegesebb szerződéses feltételeket. Mivel sok esetben a beszerzések pontos adatai ilyenkor még nem ismertek, a törvény megengedi, hogy a pontos műszaki leírást és a szerződéses feltételeket az ajánlatkérő csak az ajánlattételi felhívással egyidejűleg tegye elérhetővé. Természetesen az ajánlati ár (vagy ennek maximális szintje) a keretmegállapodásokkal ellentétben nem kerül előre rögzítésre, erre az ajánlattételi szakaszban a rendszerben szereplő gazdasági szereplők tehetnek ajánlatot. A javaslat kimondja, hogy az ajánlatok elbírálására a bírálatra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Ebbe értelemszerűen beleértendők az alkalmasság és a kizáró okok hiányára vonatkozó szabályok is. A dinamikus beszerzési rendszer hosszú távú fennállása esetén viszont könnyen előfordulhat, hogy a gazdasági szereplők egységes európai közbeszerzési dokumentumban található nyilatkozata egy idő után elavulttá válik. Ezért a javaslat megengedi az ajánlatkérőknek, hogy a rendszerben található gazdasági szereplőktől bármikor öt napon belül bekérjék a nyilatkozat aktualizált változatát.
Fontos megemlíteni, hogy a dinamikus beszerzési rendszert minden esetben elektronikus folyamatként kell működtetni, tehát itt meg kell követelni a gazdasági szereplőktől az elektronikus kommunikáció használatát. A központi elektronikus beszerzési rendszer felállításával a dinamikus beszerzési rendszer is majd ezen keresztül lesz bonyolítható. Ezt megelőzően az ajánlatkérők a piacon elérhető vagy saját maguk által kifejlesztett elektronikus rendszereket alkalmazhatják ebből a célból. Természetesen – az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályokkal összhangban – az ajánlatkérőnek meg kell adnia a közbeszerzési dokumentumokban az elektronikus rendszerrel kapcsolatos valamennyi információt annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők műszakilag is kellően fel tudjanak készülni a rendszerben való részvételre. Az elektronikus kommunikációs eszközökre vonatkozó részletszabályokat külön kormányrendelet fogja megállapítani.
Elektronikus árlejtés
A 108. §-hoz
Az elektronikus árlejtés alkalmazásának lehetőségét már a hatályos törvény is tartalmazta egy rövid utalás erejéig. Az árlejtés érdemi szabályait viszont a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól, valamint az elektronikus árlejtés szabályairól szóló 257/2007. (X. 4.) Korm. rendelet állapította meg. A javaslatba a közbeszerzési irányelvhez hasonlóan bekerülnek az árlejtés alkalmazásának alapvető feltételei és követelményei, mialatt ezen eljárási formai-technikai részletszabályairól továbbra is külön kormányrendelet fog rendelkezni.
A javaslat rögzíti, hogy elektronikus árlejtés egyrészt olyan esetben alkalmazható a nyílt, meghívásos vagy tárgyalásos eljárások során, amennyiben a közbeszerzési dokumentumok tartalma, különösen a műszaki leírás pontosan meghatározható. Bonyolultabb műszaki megoldásokat tartalmazó beszerzés esetén egy automatikus értékelései rendszer alkalmazása nem lenne helyénvaló. Továbbá a javaslat kimondja, hogy az árlejtés a versenyújranyitás és a dinamikus beszerzési rendszerek használata esetén is alkalmazható, viszont olyan szerződések esetében nem, amelynek tárgya szellemi alkotómunka, ugyanis csak az ajánlatkérő beavatkozása vagy értékelése nélkül történő elbírálásra alkalmas elemek képezhetik elektronikus árlejtés tárgyát.
A javaslat az egyértelműség kedvéért rögzíti, hogy az elektronikus árlejtés nem csak egy, hanem több szakaszból is állhat. A korábbi szabályokhoz hasonlóan ki kell mondani, hogy az árlejtés alapulhat kizárólag az árakon vagy az eljárásban alkalmazott egyéb szempontokon is, amennyiben azok kellő pontossággal meghatározhatók. A javaslat szövege a „számjegyekkel vagy százalékban kifejezhetők” szóhasználattal egészül ki, amely a közbeszerzési irányelv VI. mellékletéhez hasonlóan még egyértelműbbé teszi azon szempontok meghatározását, amikor az árlejtést lehet alkalmazni.
A javaslat szövege felhívja a figyelmet, hogy amennyiben egyéb értékelési szempontok is meghatározásra kerülnek, az árlejtés előtt el kell végezni az ajánlatok értékelését az árlejtés tárgyát nem képező szempontok esetében, hiszen ekkor lesz lehetőség az ajánlattevők automatikus rangsorolására az árlejtés során. Továbbá rögzítésre kerül, hogy a törvény mely §-ai alapján kell a nyertes ajánlattevőt kiválasztani. A (8) és a (9) bekezdés garanciális szabályokat állapít meg a tisztességes verseny és az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében, mivel kimondja, hogy az ajánlattevőket egyidejűleg kell elektronikus úton felhívni az árlejtésen való részvételre, valamint a törvény általános szabályként rögzíti az összeférhetetlenségre, a versenytorzításra, illetve a közbeszerzés tárgyának megváltoztatására vonatkozó tilalmat.
A § utolsó bekezdése arra utal, hogy az elektronikus árlejtés technikai részletszabályait külön jogszabály fogja kimondani. Ez egyrészt a törvény szövegének egyszerűsítését szolgálja, másrészt pedig lehetővé teszi a technikai szabályokban a gyakorlati alkalmazás során felmerülő esetleges jogszabályi problémák gyorsabb és egyszerűbb orvoslását.
Elektronikus katalógusok
A 109. §-hoz
Az új közbeszerzési irányelvek előírásait követve bevezetésre kerül a hazai közbeszerzésekben az elektronikus katalógus alkalmazásának lehetősége. Az elektronikus katalógus az információk bemutatásának és rendszerezésének az ajánlattevők számára közös, elektronikusan kezelhető formátuma. Tekintettel arra, hogy az elektronikus katalógusra az ajánlatok elektronikus benyújtására vonatkozó általános követelményeket kell alkalmazni, az ajánlatok elektronikus katalógus formájában történő benyújtása olyan esetben követelhető meg, amikor az ajánlatkérő kötelezővé teszi az elektronikus kommunikációs eszközök használatát. Abban az időszakban, amíg az elektronikus kommunikáció használata nem lesz általánosan kötelező, ez csak a 41. § (3) bekezdésében említett esetekben, tehát a központi beszerző szerv eljárása és a dinamikus beszerzési rendszer alkalmazása esetén lehetséges. Utóbbira a (10) bekezdés külön is felhívja a figyelmet.
Mivel az elektronikus katalógusok nem feltétlenül tartalmaznak az eljárásban való részvételhez szükséges minden információt a javaslat megengedi egyéb dokumentumok csatolását is az ajánlatokhoz. A transzparencia és az egyenlő bánásmód elvének biztosítása érdekében a törvény rögzíti, hogy az elektronikus katalógus alkalmazásának kötelezettségét, valamint a katalógus formátumával, a felhasznált elektronikus eszközökkel és a csatlakozás műszaki szabályaival és leírásával kapcsolatos információkat már a felhívásban fel kell tüntetni. Utóbbi különösen fontos annak érdekében, hogy az ajánlatkérő informatikai eszközeivel a benyújtott elektronikus katalógusok kompatibilisek legyenek. Az elektronikus katalógusok használata során fontos az elektronikus kommunikáció általános szabályit is alkalmazni, például az információbiztonságra és az ajánlatok bizalmas jellegére vonatkozóan. A javaslat ezért utal az elektronikus kommunikáció részletszabályait megállapító külön kormányrendeletre is.
A javaslat kimondja, hogy az elektronikus katalógusokat mindig egy adott közbeszerzés eljárásra kell létrehozni, tehát az ajánlatkérő nem válogathat az ajánlattevők által esetlegesen fenntartott általános jellegű katalógusaiból. Tehát az elektronikus katalógus csak azokat a termékeket, szolgáltatásokat vagy építési beruházásokat tartalmazhatja, amelyek esetében a gazdasági szereplő meggyőződött arról, hogy megfelelnek az ajánlatkérő igényeinek. Keretmegállapodások alapján történő versenyújranyitás esetén a szöveg egyértelművé teszi, hogy a beszerzésnek vagy az újra benyújtott frissített katalógus alapján kell történnie, vagy az ajánlatkérő összegyűjtheti a szükséges információkat a már benyújtott katalógusokból is. Utóbbi megoldást a transzparencia biztosítása végett fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentumokban is. Ezen kívül a törvény előírja, hogy az információgyűjtés időpontjáról előzetesen értesíteni kell az ajánlattevőket, akik ezt akár el is utasíthatják. Erre azért van szükség, mert az adatgyűjtés időpontjában elképzelhető, hogy a katalógusban található információ időközben aktualitását vesztette. Erre szolgál az a szabály is, amely előírja, hogy lehetőséget kell adni az ajánlattevőknek az információ hibátlanságának megerősítésére vagy kifogás jelzésére.
HARMADIK RÉSZ
AZ UNIÓS ÉRTÉKHATÁR ALATTI ELJÁRÁS
XVII. Fejezet
Az uniós értékhatár alatti eljárások szabályai
A 110. §-hoz
A javaslat a Harmadik Rész – Nemzeti eljárásrend alkalmazási körét határozza meg. E rész szerint kell eljárni az uniós értékhatárt el nem érő és egyben a nemzeti értékhatárt elérő értékű közbeszerzések megvalósításakor. Mivel a koncessziós beszerzési eljárások szabályait a javaslat Negyedik Része tartalmazza, így a szolgáltatási és az építési koncesszió megkötése során a javaslat Harmadik Része nem kerül alkalmazásra. Pontos hivatkozást tartalmaz továbbá a javaslat 19. §-ának (4) bekezdésére, illetve a 21. § (2) bekezdésére.
Az uniós értékhatárok alatti és egyben a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre a javaslat Harmadik Részét alkalmazva kell eljárni. Az előbbi főszabálytól azonban a javaslat eltéréseket is megfogalmaz.
A 19. § (4) bekezdése alapján a közbeszerzési irányelvek által adott lehetőséggel élve a javaslat kimondja, hogy amennyiben közbeszerzés becsült értéke eléri vagy meghaladja az uniós értékhatárokat, a főszabálytól eltérően a törvény Harmadik Része szerinti eljárás alkalmazható olyan szerződések megkötésére, amelyek értéke nem éri el a törvényben az irányelvi rendelkezésekkel megegyezően meghatározott összeget. A javaslat szerint az ilyen kisebb értékű beszerzéseket mindig a nemzeti eljárásrend szabályai szerint kell megvalósítania az ajánlatkérőnek, nem használható fel ilyen módon e rendelkezés arra, hogy több részre bontva egy beszerzést, az ajánlatkérő mentesüljön közbeszerzési kötelezettsége alól: a Harmadik Rész azon rendelkezései, amelyeket a javaslat Harmadik Része a törvény alkalmazása alól kivételként határoz meg, ilyen esetben nem alkalmazhatóak. Több beszerzés valósulhat meg ugyanakkor a nemzeti eljárásrend keretei között, amely hozzájárul a beszerzések egyszerűbb lebonyolításához.
A főszabálytól további eltérés a 21. § (2) bekezdése szerint, hogy a javaslat 3. melléklete szerinti szociális és egyéb szolgáltatások esetében a törvény Harmadik Részét kell alkalmazni akkor is, ha a közbeszerzés becsült értéke az uniós értékhatárt eléri. A Harmadik Rész alkalmazásával kapcsolatban ugyanakkor lényeges, hogy ha a 3. melléklet szerinti szolgáltatások esetében a beszerzés becsült értéke eléri az uniós értékhatárt, az eljárás során a hirdetményeket a TED-adatbankban kell közzétenni.
Kivételek
A 111. §-hoz
A javaslat 9. §-ában jelennek meg azok a kivételek, amelyek minden eljárásrendben kivételt jelentenek a törvény alkalmazása alól. A javaslat a Harmadik Részben azokat a kivételi köröket tartalmazza, amelyek kizárólag a nemzeti eljárásrend alkalmazása esetén teszik lehetővé a közbeszerzési eljárás mellőzését. A jelenleg hatályos törvényben foglaltakhoz képest a kivételek meghatározása csak kismértékben változik.
A hatályos törvény 4. mellékletében foglalt szolgáltatások helyett a javaslat a 3. mellékletében felsorolt szolgáltatások egy részét vonja a nemzeti eljárásrend tekintetében kivételi körbe olyan módon, hogy a kivételi kör kiterjedjen a hatályos törvény alapján jelenleg is kivételi körbe sorolt szolgáltatásokra, továbbá valamennyi jogi szolgáltatásra is. Új elemként jelenik meg, hogy a javaslat szerint kivételi körbe tartozik a 3. melléklet szerinti bármely szolgáltatás, ha annak becsült értéke a tizennyolc millió forintot nem éri el.
Mivel a hitel- és kölcsönszerződések a javaslat 9. §-a szerint minden eljárásrendben kivételt jelentenek a törvény alkalmazása alól, így azok a nemzeti eljárásrend alóli kivételi körök között nem kerülnek megismétlésre. Elhagyja továbbá a javaslat a hatályos törvényben a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap és a Duna Médiaszolgáltató Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság vonatkozásában szereplő kivételi kört, mivel a kivételi kör fenntartását az ide sorolható beszerzések tárgyainak jellege nem indokolja.
Alkalmazandó eljárási szabályok
A 112–115. §-hoz
A nemzeti eljárásrendben alkalmazandó eljárás (Harmadik Rész) szabályai jelentősen egyszerűsödnek. A jogalkotói szándék az uniós értékhatár alatti beszerzések szabályozása vonatkozásában az volt, hogy a közbeszerzést közelebb hozza a helyi viszonyok között működő kisvállalkozások számára is; maga az eljárás egyszerűbb legyen, és a kis értékű eljárásokban ne legyen szükség ajánlattevői oldalon speciális szakértelem igénybevételére az ajánlattételhez.
A nemzeti eljárásrend szabályai megalkotásának fő szempontja tehát az volt, hogy az uniós jog által megengedhető körben a lehető legegyszerűbbek legyenek az eljárások. Az ajánlatkérő egyes garanciális rendelkezések érvényesülése mellett „szabad kezet kap” a lefolytatandó eljárás szabályainak meghatározásakor, de választása szerint az uniós eljárásrendben alkalmazandó formális eljárások szabályait is alkalmazhatja (ez esetben viszont csak a nemzeti eljárásrendre vonatkozó előírások között részletezett módon térhet el ezektől a szabályoktól).
Amennyiben ajánlatkérő az uniós eljárásrend szabályainak alkalmazását választja, a Harmadik Részben foglalt eltérésekkel akkor alkalmazza a közszolgáltatói szerződés megkötésére irányuló közbeszerzési eljárás sajátos szabályait, ha az uniós eljárásrendben is a sajátos szabályok szerint kellene eljárnia. Ezáltal közszolgáltatói szerződés megkötésekor a külön jogszabályban foglalt sajátos eljárási szabályok is alkalmazandóak a nemzeti eljárásrendben.
A javaslat az egyszerűsítés érdekében átalakítja a nyilvános felhívással megindított eljárások meghirdetésének szabályait. Eszerint a közbeszerzési eljárás meghirdetése főszabály szerint nem hirdetmény közzététele útján történik, hanem a Közbeszerzési Hatóság honlapján az eljárás megindításának napját legalább öt munkanappal megelőzően, de legfeljebb tizenkét hónapon belül közzétett összefoglaló tájékoztatás útján. Az összefoglaló tájékoztatás minimális tartalmára vonatkozóan a törvény garanciális szabályként rögzíti, hogy a tájékoztatásban legalább mely adatoknak kell szerepelniük, valamint előírja, hogy a közbeszerzés tárgyára vonatkozó adatokat az összefoglaló tájékoztatásban úgy kell megadni, hogy annak alapján a gazdasági szereplők meg tudják ítélni, hogy az eljárás iránti érdeklődésüket kívánják-e az ajánlatkérőnél jelezni.
A nemzeti eljárás a tájékoztatás alapján megküldött ajánlattételi felhívás megküldésével indul. A javaslat alapján az érdeklődésüket határidőben jelző gazdasági szereplőket az ajánlatkérő köteles ajánlattételre felhívni, de ezen kívül további, általa választott gazdasági szereplőket (lehetőség szerint kkv.-kat) is felhívhat ajánlattételre azzal, hogy összesen legalább három gazdasági szereplőt minden esetben fel kell hívni ajánlattételre. Ezt követően a közbeszerzési dokumentumok rendelkezésre bocsátása az általános, a közösségi eljárásrendben megszokott szabályok szerint történik. A közös ajánlattételre, a felhívás és a közbeszerzési dokumentumok módosítására a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásban alkalmazott szabályokhoz hasonló előírások vonatkoznak.
A javaslat rögzíti azokat az eseteket, amikor a fentiek szerinti meghirdetési mód nem alkalmazható, hanem – a nemzeti eljárásrendre vonatkozó eltérésekkel – hirdetmény közzétételével kerül sor a közbeszerzési eljárás megindítására:
a) az építési beruházás becsült értéke az ötszázmillió forintot eléri, vagy meghaladja;
b) a 3. melléklet szerinti szolgáltatás becsült értéke az uniós értékhatárt eléri, vagy meghaladja;
c) az ajánlatkérő előzetes tájékoztatót, időszakos előzetes tájékoztatót vagy előminősítési hirdetményt alkalmaz eljárást megindító felhívásként.
A hirdetménnyel megindított nemzeti eljárások tekintetében a javaslat a hatályos törvényhez hasonló módon rögzíti az uniós eljárásrendtől eltérő, egyszerűbb szabályokat a közbeszerzési eljárást megindító felhívás és a közbeszerzési dokumentumok módosításával kapcsolatban. Ez az uniós eljárásrendtől eltérő szabály azzal függ össze, hogy a rövidebb ajánlattételi határidőre tekintettel nem lenne már lehetőség arra, hogy a felhívás módosítása még az ajánlattételi határidő előtt megjelenjen.
A hatályos törvény már számos könnyítést bevezetett a nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzések vonatkozásában, ilyen szabály, hogy az ajánlatkérő nem köteles, csak jogosult az eljárást indító felhívásban a törvény Második Része szerinti kizáró okot vagy okokat előírni; ezt a szabályt a törvény megtartja, kivételként
– a közbeszerzési eljárásokban való részvételtől jogerősen eltiltás,
– a hamis adat szolgáltatása vagy hamis nyilatkozat tétele,
– az ajánlatkérő döntéshozatali folyamatának jogtalan befolyásolása és a jogtalan előnyöket biztosító bizalmas információk megszerzésére törekvés, valamint
az illegális adóelkerülés és a korrupciós gyakorlatokat támogató átláthatatlan tulajdonosi szerkezetérvényesítendő kizáró okként.
Nemzeti eljárásrendben a javaslat még inkább kiaknázza a „nyilatkozati elv” alkalmazása nyújtotta egyszerűsítés lehetőségét, amikor előírja, hogy az uniós eljárásrendben ismert „egységes európai közbeszerzési dokumentum” használata helyett a gazdasági szereplőknek csupán nyilatkozniuk kell arról, hogy az általuk igazolni kívánt alkalmassági követelmények teljesülnek, a kizáró okok nem állnak fenn, az alkalmassági követelmények teljesítésére vonatkozó részletes adatokat nem kötelesek megadni, csak az ajánlatkérő külön felhívására.
A javaslat alapján az ajánlatkérő csak építési beruházás esetén köteles külön közbeszerzési dokumentumokat rendelkezésre bocsátani; de egyéb esetekben is van erre lehetőség.
Az ajánlattételi határidő vonatkozásában a javaslat rövidíti a határidőket, amennyiben előírja, hogy az ajánlattételi határidő az árubeszerzés és -szolgáltatás megrendelés esetén tíz napnál, építési beruházás esetén tizenöt napnál nem lehet kevesebb olyan eljárási fajtáknál, ahol a törvény minimális ajánlattételi határidőt rögzít. Több szakaszból álló eljárások esetében azonban nincs ez a megkötés a részvételi határidő vonatkozásában, annyi részvételi határidőt kell biztosítani, amennyi alatt megfelelően lehet részvételre jelentkezni. Figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy az ajánlatkérőnek a törvény alapelveit az eljárás minden szakaszában és valamennyi eljárásrendben tiszteletben kell tartania; tehát a részvételi határidő meghatározásakor is biztosítania kell a gazdasági szereplők esélyegyenlőségét és az egyenlő bánásmód követelményeinek meg kell felelnie ajánlatkérőnek.
A javaslat értelmében a – hirdetmény közzétételével induló – tárgyalásos eljárás, valamint a versenypárbeszéd nemzeti eljárásrendben minden megkötés nélkül alkalmazható. Amennyiben a 3. melléklet szerinti szolgáltatások tárgyában ajánlatkérő előzetes tájékoztatót készített, a közvetlen részvételi felhívás az előzetes tájékoztatót tartalmazó hirdetmény közzététele napjától számított tizenkét hónapon túl is megküldhető, de legkésőbb az előzetes tájékoztató által érintett időtartamon belül kell megküldeni.
A kiegészítő tájékoztatással kapcsolatos szabály ugyancsak azt a szándékot jeleníti meg, hogy a nemzeti eljárásrendben alkalmazható rövidebb, rugalmasabb határidőket ne korlátozza, hogy minden eljárástípusra és minden helyzetre általános érvényű, kötelezően betartandó határidőt ad meg a törvény a kiegészítő tájékoztatás megadására. A törvény alapelveire ugyanakkor az ajánlatkérőnek ez esetben is figyelemmel kell lennie.
Uniós eljárásrendben nem alkalmazható, a javaslat azonban nemzeti eljárásrendben lehetőséget ad arra, hogy keretmegállapodás alkalmazása esetén a verseny újranyitása a 105. § (2) bekezdésben foglaltak helyett elektronikus árlejtés lefolytatásával is történhet, amennyiben ez utóbbi lehetőséget az ajánlatkérő a keretmegállapodásban (és a megelőző közbeszerzési eljárásban az eljárást megindító felhívásban) kikötötte.
A javaslat nemzeti eljárásrendben alkalmazandó új eljárás eredménytelenségi okot vezet be, amely biztosítja, hogy a nemzeti eljárásrend vagy azon belül valamely eljárási szabály alkalmazhatóságának felső értékhatárát meghaladó értékű szerződés ne kerülhessen megkötésre a nemzeti eljárásrendben lefolytatott eljárás alapján, függetlenül attól, hogy az ajánlatkérő rendelkezne-e elegendő fedezettel a szerződéses ellenszolgáltatás tekintetében.
A javaslat a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságának további eseteit rögzíti a hatályos törvényhez hasonlóan.
A javaslat a hatályos szabályokkal egyezően lehetővé teszi továbbá, hogy az ajánlatkérő a részvétel jogát fenntartsa az előző évben, árubeszerzés és -szolgáltatás esetén százmillió forint, építési beruházás esetén egymilliárd forint árbevételt el nem érő ajánlattevők számára. A szabályozás elhagyja annak a gyakorlatban nem alkalmazott lehetőségét, hogy a Kormány rendeleti szinten az általa irányított szervek vonatkozásában kötelezően is meghatározhatja, hogy egyes esetekben az ajánlatkérők éljenek a fenntartás lehetőségével.
A javaslat újraszabályozza az ún. három felhívás kiküldésével lefolytatható eljárások szabályait. A változás lényege, hogy ez a jelenleginél még gyorsabb és egyszerűbb eljárásforma, amely során az eljárás nem kerül nyilvános meghirdetésre, és az eljárás megindításáról a Közbeszerzési Döntőbizottságot sem kell értesíteni, a hatályosnál alacsonyabb értékhatárig lesz alkalmazható: ha az árubeszerzés vagy szolgáltatás becsült értéke nem éri el a tizennyolcmillió forintot, vagy az építési beruházás becsült értéke nem éri el a százmillió forintot. Az eljárás lefolytatható tárgyalásos vagy tárgyalás nélküli formában is, az ajánlattételi határidő minimális időtartamára vonatkozó előírás egyik esetben sem alkalmazandó, az ajánlatkérő az eljárásban nem köteles alkalmassági követelményt előírni, a szerződéskötési moratórium és az eljárást lezáró döntéssel kapcsolatos jogorvoslati határidő időtartama 5 napra rövidül. A három felhívás kiküldésével lefolytatható eljárás újbóli bevezetésének tapasztalatai azt mutatták, hogy az eljárás kedvez a mikrovállalkozások közbeszerzésekben való részvételének. Ezt a jogpolitikai célt pedig azzal is erősíti a javaslat, hogy kifejezetten kimondja: ha lehetséges, kkv.-nak kell az ajánlattételi felhívást megküldeni. Lényeges viszont, hogy ez az eljárásfajta a határon átnyúló gazdasági érdekekre tekintettel nem alkalmazható. Ha a beszerzés európai uniós alapokból finanszírozott, Magyarország országhatárán átnyúló projekttel kapcsolatos.
Elektronikus licit
A 116. §-hoz
A javaslat nemzeti eljárásrendben egy új, árubeszerzések esetén alkalmazható eljárási formát vezet be az UNCITRAL mintatörvény alapján. Az elektronikus licitnek nevezett eljárás lényege, hogy az eljárásban elektronikus árlejtésre ajánlat előzetes benyújtása nélkül kerül sor. Az elektronikus licit háttérszabályait a nyílt eljárás nemzeti eljárásrendben irányadó szabályai képezik, a javaslat az ettől való eltéréseket rögzíti lehetőséget adva a részletszabályok kormányrendeleti szinten történő rögzítésére is.
Mivel az elektronikus árlejtés lefolytatását nem előzi meg az ajánlatok benyújtása, így a javaslat rögzíti, hogy az ajánlatkérő az eljárásban nem írhat elő alkalmassági követelményt, valamint köteles a többváltozatú (alternatív) ajánlattétel lehetőségét kizárni. Ajánlat benyújtása helyett a gazdasági szereplőknek regisztrációs kérelmet kell benyújtaniuk, ami alapján az ajánlatkérő tájékoztatja a gazdasági szereplőket az elektronikus árlejtés lefolytatásának részleteiről.
A javaslat szabályozza az ajánlati kötöttség számításának módját olyan módon, hogy az ajánlatkérő a regisztrációs kérelem benyújtására vonatkozó határidő lejártától, az ajánlattevő pedig az elektronikus árlejtés során tett ajánlatához az elektronikus árlejtés lezárásától kötve van. Ugyan az eljárásban előzetes ajánlat benyújtására nem kerül sor, azonban az ajánlatkérő szakmai ajánlat benyújtására felhívhatja az ajánlattevőket, továbbá az elektronikus árlejtés során tett ajánlatok elbírálása során köteles felhívni az ajánlattevőket a kizáró okokkal, kkv.-minősítéssel, alvállalkozók bevonásával kapcsolatos nyilatkozatok benyújtására. A kizáró okokra vonatkozó nyilatkozat és a kizáró okok ellenőrzése körében a nemzeti eljárásrendben rögzített szabályokat is alkalmazni kell. Az ajánlattevőknek felolvasólapot nem kell benyújtaniuk.
Saját beszerzési szabályok alkalmazása
A 117. §-hoz
Nemzeti eljárásrendben az ajánlatkérő – választása szerint – saját eljárásrendet alkalmazhat, amely a javaslat által előírt szabályoknál az ajánlatkérők számára jóval kötetlenebb eljárást tesz lehetővé.
Ez a jelentős egyszerűsítési lehetőséget továbbra is fenntartja, hiszen az ajánlatkérő a saját eljárási szabályainak kialakításakor csökkentheti a benyújtandó igazolások és nyilatkozatok számát, az eljárásokat rövidebbé teheti a határidők rövidítésével. A fenti adminisztrációs terhek csökkenésén túl az is kedvezőbb helyzetet teremt az ajánlattevő kisvállalkozásokra nézve, hogy mivel az így kialakított eljárás szabályait az ajánlatkérő köteles az eljárást megindító felhívásban közzétenni, az ajánlattevők egyetlen forrásból értesülnek arról, hogy milyen feltételeknek kell megfelelniük. Míg korábban mind az eljárást megindító felhívást, dokumentációt és magát a törvényt is – gyakran szakértői segítség igénybevétele mellett – tanulmányozniuk kellett ahhoz, hogy megfelelő ajánlatot tudjanak tenni. A javaslat szerint az ajánlatkérő felelőssége lesz az, hogy valamennyi szükséges információt az ajánlattevő rendelkezésére bocsásson a megfelelő ajánlattételhez.
Lényeges mindemellett, hogy – összhangban az Európai Bizottság, a közbeszerzési szerződésekről szóló irányelvek által nem, vagy csak részben szabályozott közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó közösségi jogról (2006/C 179/02) szóló értelmező közleményével – az ajánlatkérőnek saját eljárási szabályok előírása esetén is azokra az alapelvekre és alapvető garanciális szabályokra figyelemmel kell eljárnia, amelyeket a javaslat – a Harmadik Részben, valamint a minden közbeszerzés általános szabályait tartalmazó Első Részben – előír. Az eljárást hirdetményben kell meghirdetnie és az eljárással kapcsolatos minden, az eljárás eredményére kiható döntést és információt közölnie kell a részt vevő gazdasági szereplőkkel. A jogorvoslathoz való jog biztosítása érdekében szintén kötelező a döntések indokolt írásbeli közlése és összegezés készítése, a szerződéskötési moratórium megtartása. A garanciális szabályok érvényesülését a Közbeszerzési Döntőbizottság jogorvoslati fórumként ebben az esetben is biztosítja.
A javaslat meghatározza azon érvénytelenségi okokat, amelyeket köteles, illetve jogosult az ajánlatkérő előírni az önálló eljárási szabályok kialakításakor (nem teremthet tehát újabbakat ajánlatkérő), valamint hivatkozik az üzleti titokra vonatkozó rendelkezésekre.
NEGYEDIK RÉSZ
KONCESSZIÓS BESZERZÉSI ELJÁRÁS
XVIII. Fejezet
A koncessziós beszerzési eljárások szabályai
A 118–128. §-hoz
A törvényjavaslat Negyedik Része tartalmazza azokat az eljárási szabályokat, amelyek az építési és szolgáltatatási koncesszió megkötésére alkalmazandóak. A Negyedik Rész mellett az építési és szolgáltatási koncessziók odaítélésére is alkalmazandó a törvény Első Része, így az alapelveket, a beszerzési eljárás lefolytatási kötelezettség hatályát, illetve az az alóli kivételeket, az összeférhetetlenséget, a nyilvánosságot szabályozó rendelkezések. Több esetben az Első Rész kifejezetten az építési és szolgáltatási koncessziókra vonatkozó sajátos szabályt is rögzít, például a becsült érték kiszámítása és a törvény hatálya alóli kivételek tekintetében, a Negyedik Részben kifejezetten a koncessziós beszerzési eljárás szabályai nyertek elhelyezést. A törvényjavaslat szerződésekre és jogorvoslatokra vonatkozó részei (Ötödik Rész és Hatodik Rész) szintén alkalmazandóak az építési és szolgáltatási koncesszióra is.
A koncessziós beszerzési eljárás szabályait a törvényjavaslat Negyedik Része egységesen szabályozza, az egyaránt irányadó a klasszikus és közszolgáltató ajánlatkérők (esetükben az Első Rész rögzít az alkalmazás hatályát érintő különbségeket), valamint az uniós és nemzeti értékhatárok felett (ezek esetében csak a közzététel külön jogszabályban foglalt szabályai térnek el). Az egységes rendezést a szabályozás nagyfokú rugalmassága teszi lehetővé.
Tekintettel arra, hogy az irányelvi háttérszabályozás is rugalmasabban kezeli a harmadik melléklet szerinti szociális és egyéb szolgáltatásokat, az ezekre vonatkozó koncessziók tekintetében nem kerül nemzeti értékhatár meghatározásra, tehát a koncessziós beszerzési eljárás lefolytatása e szolgáltatások esetében csak uniós értékhatár felett kötelezettség az ajánlatkérő számára.
A törvényjavaslat Negyedik Része – a koncessziós irányelv koncepciójával megegyezően – nem rögzít részletesen szabályozott eljárási fajtákat, hanem egységesen tartalmazza azokat az eljárási szabályokat, amelyeket az építési vagy szolgáltatási koncessziók odaítélésére alkalmazni kell. Az eljárás egy vagy több szakaszból is állhat, a törvényjavaslat szabályai e Részben olyan rugalmas megfogalmazásokat alkalmaznak, amelyek többféle felépítésű eljárásra alkalmazhatóak lehetnek.
E szabályok, valamint az Első Részben foglaltak betartásával az ajánlatkérő a koncessziós beszerzési eljárást szabadon alakítja ki. Az eljárást megindító felhívásban tájékoztatást kell adnia az eljárásra vonatkozó alapvető információkról: a lebonyolítás menetéről, több szakaszból álló eljárás esetében az egyes szakaszok céljáról, a befejezés indikatív időpontjáról. Az eljárás menetére vonatkozó részletesebb tájékoztatást az egyéb közbeszerzési dokumentumokban is meg lehet adni. Az ajánlatkérőnek természetesen nincsen lehetősége minden elképzelhető helyzetre szabályt alkotni, ez nem is követelmény. Olyan részletezettséggel köteles az eljárás szabályait előre megadni, amelyet egyrészt a törvény kifejezetten megkövetel (például ajánlati kötöttség, hiánypótlás lehetősége kapcsán egyértelmű tájékoztatás), másrészt pedig ami az alapelveknek megfelelő, a gazdasági szereplők számára kiszámítható eljárást jelent. Az eljárás rugalmasságát biztosítja, hogy lehetséges módosítani vagy pontosítani az eljárás menetére vonatkozó információkat, az ajánlatkérőnek azonban ilyenkor kiemelt figyelmet kell fordítania az alapelvek érvényesülésére (például miután előzetesen jelezte, hogy mikor kell az ajánlati kötöttséggel terhelt ajánlatokat benyújtani, ennek megtörténtét követően a verseny tisztaságának sérelmét jelentené újabb ajánlatok bekérése – az erre vonatkozó előzetes rendelkezés hiányában), a gazdasági szereplők értesítése mellett a határidők hosszabbítása is szükséges lehet és a módosítás nem irányulhat valamelyik ajánlattevő előnyben részesítésére. Ha az eljárást megindító felhívásban foglalt alapvető információk változnak, új hirdetményt kell közzétenni és szintén szükséges lehet a benyújtási határidők módosítása.
Az eljárási szabályok közül kiemelést érdemel, hogy az ajánlatkérőnek – tekintettel e szerződések összetettségére és a felhívás korlátozottabb kötelező tartalmára – kötelező meghatározott közbeszerzési dokumentumokat a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátania. Az ajánlattételhez kapcsolódó, ahhoz szükséges információkat tartalmazó közbeszerzési dokumentumokat azonban, amennyiben az eljárást megindító felhívás nem tartalmaz ajánlattételre felhívást – a közbeszerzési eljárás szabályaitól eltérően –, az ajánlattételre vonatkozó felhívás időpontjától elegendő rendelkezésre bocsátani. Ez vonatkozhat különösen a részletesebb műszaki leírás megadására, az eljárás céljától, felépítésétől függően az eljárást megindító felhívással egyidejűleg elegendő lehet az építési vagy szolgáltatási koncesszióra vonatkozó leírást – annak jellege és terjedelme, nagyságrendje, vagy indikatív értéke meghatározásával – úgy megadni, hogy annak alapján a gazdasági szereplők meg tudják ítélni, hogy az eljárásban részt kívánnak-e venni.
Szintén e szerződések összetettsége indokolja, hogy az ajánlatkérőnek meg kell határoznia olyan, a gazdasági szereplők műszaki – szakmai alkalmasságához, valamint pénzügyi-gazdasági helyzetéhez kapcsolódó követelményeket, amelyek az eljárásban való ajánlattétel előfeltételét jelentik (alkalmassági követelmények). Ezek az alkalmassági követelmények nem csak a közbeszerzési eljárások esetében előírható módokon határozhatóak meg, előírásuk során azonban érvényesülnie kell a közbeszerzési eljárások tekintetében is fennálló garanciális követelményeknek. Az irányelvi háttérnek megfelelően koncessziók esetében – eltekintve a szociális és más sajátos szolgáltatások szabályaitól – nem alkalmazható az a rendelkezés, hogy az ajánlatkérő meghatározott kritikus feladatok teljesítését személyesen az ajánlattevőtől követelje meg. E szerződések sajátossága, hogy a koncessziós jogosult saját gazdasági kockázatára, nagyobb önállósággal végzi tevékenységét, így – e szerződések jellemző nagyságrendjét is figyelembe véve – a közbeszerzési eljárásoknál előírható megkötés túlzott versenykorlátozást jelenthetne.
A kizáró okok tekintetében garanciális, hogy a közbeszerzési eljárásokkal megegyező kizáró okok érvényesülnek, az ajánlatkérő döntésétől függően előírható kizáró okok is a törvényben felsorolt körre korlátozódnak.
A koncessziós beszerzési eljárás rugalmassága, a lehetséges szerződéses konstrukciók összetettségének figyelembevétele megmutatkozik az értékelési szempontokra vonatkozó szabályokban is. Koncessziós beszerzési eljárás esetén az eljárást megindító felhívásban az értékelési szempontokat elegendő csökkenő fontossági sorrendben az eljárást megindító felhívásban feltüntetni. Az ezekhez tartozó súlyszámokat, illetve adott esetben az értékelési szempontok körében meghatározott alszempontokat, az értékelési szempontokra adható pontszámokat és az értékelés során alkalmazott módszer leírását az egyéb közbeszerzési dokumentumokban – így tehát az eljárás felépítésétől függően nem feltétlenül az eljárást megindító felhívással egyidejűleg – kell megadnia ajánlatkérőnek. További különbséget jelent a közbeszerzési eljárás szabályaihoz képest, hogy az ajánlatkérőnek az alszempontokhoz nem kell feltétlenül súlyszámot rendelnie, elegendő azok fontossági sorrendjét megadnia.
Egy kivételes szabályt is rögzít a koncessziós eljárásrend szabályozása arra az esetre, ha az eljárásban olyan ajánlatot nyújtanak be, amely kivételesen magas funkcionális teljesítményt nyújtó, innovatív megoldást kínál, és e megoldást egy kellő gondossággal eljáró ajánlatkérő nem láthatta előre. Az ilyen, az ajánlatkérő számára előre nem látható, kivételesen kedvező ajánlat megfelelő figyelembe vétele érdekében az ajánlatkérő kivételesen módosíthatja – az eljárást megindító felhívásban megadott fontossági sorrend tiszteletben tartásával – az értékelési szempontok súlyszámát, vagy az azok keretében megadott alszempontok fontossági sorrendjét. Ebben az esetben az ajánlatkérő minden ajánlattevőt köteles tájékoztatni a módosulásról, és új ajánlattételre vonatkozó felhívást küld ki, tiszteletben tartva a huszonkét napos minimális ajánlattételi határidőt. Az értékelési szempontok körében bekövetkező utólagos változás tehát ilyen esetben sem jelentheti valamely ajánlattevő előnyben részesítését, az esélyegyenlőség érdekében ilyenkor minden ajánlattevő számára új ajánlattételi lehetőséget kell biztosítani. További garanciális rendelkezés, hogy e lehetőséggel az ajánlatkérő csak akkor élhet, ha az eljárás több szakaszos, az eljárást megindító felhívásra nem kellett ajánlatot benyújtani, hanem az ajánlatkérő az eljárás későbbi szakaszában a már alkalmasnak minősített részvételre jelentkezőknek küldött ajánlattételre felhívást, és az eljárást megindító felhívás közzétételekor a gazdasági szereplők számára csak az értékelési szempontok és azok fontossági sorrendje volt megismerhető.
A részvételi jelentkezések és ajánlatok bírálata körében az ajánlatkérőnek meg kell vizsgálnia, hogy azok megfelelnek-e a közbeszerzési dokumentumokban, valamint a jogszabályokban meghatározott feltételeknek, és köteles megállapítani, hogy mely ajánlatok vagy részvételi jelentkezések érvénytelenek, illetve van-e olyan gazdasági szereplő, akit az eljárásból ki kell zárni. Az egyes bírálati cselekmények sorrendjét, a bírálat menetét a törvény nem részletezi a közbeszerzési eljárásokhoz hasonló módon. Azt az eljárásnak megfelelően az ajánlatkérő maga alakíthatja ki, ennek keretében természetesen alkalmazhatja a közbeszerzési eljárásoknál szabályozott módot (az alkalmassági követelmények és kizáró okok körében előzetesen nyilatkozat alapján történő bírálat, majd a legkedvezőbbnek tekinthető ajánlattevőtől az igazolások megkövetelése) is. Nem ad szabadságot a törvényjavaslat az ajánlatkérők számára újabb érvénytelenségi okok meghatározására. Csak a törvényben rögzített okokból van lehetőség az ajánlatok érvénytelenné nyilvánítására.
Nagyobb rugalmasságot enged ugyanakkor a törvény az eredménytelenné nyilvánítás tekintetében, az eljárás ugyanis az ajánlatkérő által az eljárást megindító felhívásban meghatározott esetekben is eredménytelenné nyilvánítható. Éppen a koncessziók bonyolultabb feltételrendszere, adott esetben az ajánlattevők általi finanszírozás költségeinek, a koncessziós szerződési modell gazdaságosságának nehezebb kiszámíthatósága indokolja, hogy az ajánlatkérő nagyobb szabadságot kapjon a szerződés megkötésétől való visszalépésre. Garanciális rendelkezés ugyanakkor, hogy az ajánlatkérő döntése soha nem lehet önkényes, annak mindig a gazdasági szereplők számára előre megismerhető objektív szempontokon kell alapulnia.
A koncessziós beszerzési eljárásrend alkalmazásának, a rugalmasabb eljárási szabályoknak indokát az adja, hogy építési és szolgáltatási koncesszió esetében a tevékenység végzéséhez kapcsolódó gazdasági kockázatvállalás a koncessziós jogosultat terheli. Amennyiben az eljárás során a szerződés feltételrendszere úgy alakul, hogy mégsem valósulna meg valódi kockázatvállalás a szerződő fél részéről, ilyen módon a szerződés megkötését megelőzően a szigorúbb, közbeszerzési eljárási szabályokat kellett volna alkalmazni, az ajánlatkérő nem fejezheti be szerződéskötéssel a koncessziós beszerzési eljárást, hanem köteles azt eredménytelenné nyilvánítani. Annak érdekében, hogy ezt a helyzetet megelőzve az ajánlatkérő adott esetben újranyithassa a tárgyalásokat a gazdasági szereplőkkel a szerződéses feltételekről, a koncessziós beszerzési eljárásrend szabályai a tárgyalások kapcsán azt is rögzítik, hogy az ajánlatkérő tárgyalást kezdeményezhet a gazdasági szereplőkkel, vagy újranyithatja a tárgyalásokat, ha az ajánlatok értékelését követően észleli, hogy a legkedvezőbb ajánlat feltételeit figyelembe véve a 8. § (7) bekezdése szerinti feltétel vagy a 133. § (2) bekezdés szerinti feltétel nem teljesülne.
A hirdetménnyel induló koncessziós beszerzési eljárás általános szabályait követően a törvényjavaslat két olyan eljárási rendet is szabályoz – a hirdetmény nélküli koncessziós beszerzési eljárás és a szociális és egyéb szolgáltatásokra vonatkozó koncessziók eljárásaira alkalmazható sajátos szabályokat –, amelyek az általános szabályokhoz képest a törvény által meghatározott körben eltérésre adnak lehetőséget.
Hirdetmény nélküli koncessziós beszerzési eljárás alkalmazására – hasonlóan a közbeszerzési eljárásokhoz – korábbi eredménytelen eljárást követő, vagy a szerződő fél személyét eleve meghatározó helyzetekben kerülhet sor. Kiemelendő, hogy a koncessziók, mint sajátos szerződési modell jellemzőiből adódóan az uniós jogalkotó nem feltételezte, hogy rendkívüli sürgősséggel fellépő vis maior helyzetekben az ajánlatkérő számára a gyors megoldáshoz reális alternatíva lenne ilyen szerződéses konstrukció választása, így nem is adott lehetőséget rendkívüli sürgősségre alapozva hirdetmény nélküli eljárásfajta választására építési vagy szolgáltatási koncesszió megkötését megelőzően.
XIX. Fejezet
Sajátos tárgyú koncessziókra vonatkozó speciális szabályok
Szociális és egyéb szolgáltatásokra vonatkozó szabályok
A 129. §-hoz
A szociális és egyéb 3. melléklet szerinti szolgáltatásokra vonatkozó speciális szabályok arra figyelemmel kerültek megfogalmazásra, hogy lehetőséget adjanak az ilyen szolgáltatások megszervezéséhez kapcsolódó sajátos igények – különösen a magas minőségi szint, a magas fokú biztonság és megfizethetőség, az egyenlő bánásmód, valamint az egyetemes hozzáférés és az igénybe vevők jogainak védelme – érvényesítésére. Így például amennyiben ugyanazon szolgáltatás ellátására több szolgáltatóval kíván ajánlatkérő szerződést kötni, ugyanakkor érvényesül a szelektivitás, tehát nem áll fenn az – az irányelv (13) preambulum bekezdésében említett – körülmény, hogy valamely előre rögzített feltételeknek megfelelő bármely gazdasági szereplő jogosult lenne a szolgáltatás nyújtására.
ÖTÖDIK RÉSZ
A SZERZŐDÉSEKKEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK
XX. Fejezet
A szerződésekkel kapcsolatos rendelkezések
A 130. §-hoz
A törvényjavaslat Ötödik Része azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a törvény hatálya alá tartozó szerződésekre vonatkoznak. A törvény külön említi az innovációs partnerségi szerződést, amelynek célja, hogy az innovációs partnerség során, mint speciális célú közbeszerzési eljárásban a kutatási és fejlesztési folyamat egyes lépéseit és a beszerzés feltételeit rendezze, erre a megállapodásra ezért számos, a szerződésekre vonatkozó rendelkezés nem értelmezhető és így nem alkalmazható. Amennyiben az innovációs partnerségi megállapodás alapján a beszerzés megvalósítására kötött közbeszerzési szerződésre értelmezhető, az Ötödik Rész rendelkezéseit már ezen szerződésekre is alkalmazni kell.
A szerződés megkötése
A 131. §-hoz
A szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezések alapvetően a hatályos szabályoknak megfelelően alakulnak. Továbbra is irányadó, hogy a szerződést a nyertes ajánlattevővel vagy ajánlattevőkkel, a közbeszerzési eljárásban kialakult végleges feltételek szerint kell megkötni, és az értékelés során figyelembe vett ajánlati tartalmi elemeknek mindenképpen a szerződés tartalmává kell válnia, azaz a nyertes ajánlattevő, mint szerződő fél számára szerződéses kötelezettségként is meg kell jelennie. A javaslat továbbra is tartalmazza, hogy amennyiben az ajánlatkérő lehetővé tette a közbeszerzés egy részére történő ajánlattételt, a részek tekintetében nyertesekkel kell szerződést köt. Kiemelendő azonban, hogy e rendelkezés nem zárja ki, hogy amennyiben egy ajánlattevő több rész esetében is nyertes lenne, akkor vele az ajánlatkérő valamennyi érintett rész tekintetében egy dokumentumba (szerződésbe) foglalja. Ennek lehetőségét azonban az ajánlatkérőnek érdemes már előre a közbeszerzési dokumentumokban a gazdasági szereplők tudomására hoznia.
A szerződéskötési moratórium szabályai – a jogorvoslati irányelvek és a koncessziós irányelv rendelkezéseinek megfelelően – uniós eljárásrendben változatlanok, azokat a koncessziós beszerzési eljárást követően is alkalmazni kell. A moratórium alóli kivétel esetei annyiban változtak, hogy a koncessziós beszerzési eljárás és az új beszerzési technikák kapcsán a törvénybe bekerült új eljárási lehetőségekre is utalnak. Nemzeti eljárásrendben a legkisebb értékű szerződéseknél, ahol a szerződések értékére tekintettel nyilvános meghirdetés nélküli eljárás megindítására van lehetőség, a gyors szerződéskötés érdekében a szerződéskötési moratórium időszaka öt napra rövidül.
A szerződéskötési kötelezettség szabálya annyiban módosul, hogy az ajánlatkérőnek vagy nyertes ajánlattevőnek a szerződéskötési kötelezettség alóli mentesüléshez azt kell bizonyítania, hogy az ajánlatok elbírálásáról szóló írásbeli összegezés megküldését követően beállott, ellenőrzési körén kívül eső és általa előre nem látható körülmény miatt a szerződés megkötésére vagy teljesítésére nem lenne képes, vagy ilyen körülmény miatt a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. A szerződéskötés alóli mentesülés új szabálya továbbra is szigorúbb a Ptk.-nak a fennálló szerződéskötési kötelezettség alóli mentesülésre vonatkozó általános szabályához képest, ugyanakkor közelebb viszi a Kbt. szabályait a Ptk. rendelkezéseihez.
Különleges szerződés teljesítési feltételek
A 132. §-hoz
Az ajánlatkérőknek továbbra is lehetőségük van arra, hogy a szerződés teljesítése során különleges – az adott tárgyú szerződésekre nem tipikusan jellemző, hanem különösen környezetvédelmi, szociális vagy az innovációt ösztönző – feltételek teljesítését követeljék meg. Az ilyen feltételeknek a szerződés tárgyához kell kapcsolódniuk, lényeges azonban, hogy az új törvény – az irányelvek megváltozott koncepciójának megfelelően – a szerződés tárgyához való kapcsolódást tágan értelmezi. Továbbra is irányadó, hogy az előírt feltétel az adott szerződés teljesítésére, és nem az ajánlattevő általában folytatott üzletpolitikájára vonatkozhat. Az ajánlatkérőnek különleges szerződés teljesítési feltétel előírásakor fokozott figyelmet kell fordítania az alapelvek, így különösen az Európai Unióban letelepedett vállalkozások esélyegyenlőségének betartására. A feltételeket olyan módon kell megfogalmazni, hogy az közvetetten se jelentsen hátrányos megkülönböztetést az uniós vállalkozások között. A törvényjavaslat bővíti az előírható különleges feltételek példálózó felsorolását, a munkaerő piacon hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatásának elősegítése érdekében előírható például, hogy az adott szerződés teljesítése keretében a teljesítésben részt vevők képzésben részesüljenek.
A szerződés időtartama
A 133. §-hoz
A szerződés időtartamáról rendelkező § továbbra is fenntartja azt az általános szabályt, amely a közpénzek hatékony elköltésének céljával összhangban az indokolatlanul hosszú szerződéses időtartamot nem teszi lehetővé. A koncessziós irányelv rendelkezéseinek megfelelően – a koncesszió túlzott piaclezáró hatását megelőzendő – építési és szolgáltatási koncesszió esetében külön kötelezettségként jelentkezik, hogy amennyiben az építési vagy szolgáltatási koncesszió időtartama az öt évet meghaladja, az ajánlatkérőnek számításokkal kell alátámasztania, hogy a szerződés időtartama nem haladja meg azt az időtartamot, amely alatt – ésszerű feltételezések alapján – a koncessziós jogosult számára megtérülnek az építési beruházás vagy a szolgáltatás megvalósítása érdekében, illetve a szerződés teljesítéséhez kapcsolódóan annak időtartama során eszközölt befektetései, és a befektetett tőke ésszerű hozamot tud termelni. Építési és szolgáltatási koncesszió esetében továbbá kifejezetten ki is mondja a törvény, hogy nem lehetséges határozatlan időre történő szerződéskötés. Ezen szabályok magának a koncessziónak a fogalmából és legfőbb jellemzőjéből, az ajánlattevőt terhelő üzleti kockázatból is erednek, amely a befektetésekhez képest indokolatlanul hosszú időtartam esetében már nem jelentene valódi kockázatot. Az építési és szolgáltatási koncessziónak tehát olyan időtartamra kell korlátozódnia, amely alatt – ésszerű feltételezések alapján – a koncessziós jogosult számára megtérülnek befektetései és ésszerű hozamot tud elérni, a koncesszió fogalmából adódóan ugyanakkor természetesen e megtérülésnek csak a lehetősége áll fenn az adott időtartam alatt, az a piaci kockázatok függvényében bizonytalan és nem lehet garantált.
A szerződés biztosítékai
A 134. §-hoz
A törvényjavaslat a kis- és közepes vállalkozások finanszírozási lehetőségeit figyelembe véve továbbra is fenntartja a teljesítés elmaradásával és a hibás teljesítéssel kapcsolatos szerződési biztosítékok mértékének korlátozását. A hatályos közbeszerzési törvény biztosítékokat érintő rendelkezései 2014. március 15-i hatállyal az új Polgári Törvénykönyv szabályainak megfelelően módosításra kerültek, így azok átfogó felülvizsgálatára nem volt szükség. A törvényjavaslat arra törekszik, hogy néhány kiegészítő szabállyal a kkv.-k esélyegyenlőségét még inkább előmozdítsa. Ennek megfelelően került a törvényjavaslatban kifejezetten kimondásra a törvényben korlátozott mértékű biztosítékok újratöltésére vonatkozó szerződéses feltétel tilalma, valamint – az előlegre vonatkozó szabályoknál – a kötelezően a szerződő fél számára biztosítandó előleg tekintetében az ajánlatkérő részéről a biztosíték kérésének kizárása. A biztosítékok újratöltésének kizárására vonatkozó feltétel nincs ellentétben azzal a rendelkezéssel, mely szerint a nyertes ajánlattevőként szerződő fél egyik biztosítéki formáról a másikra áttérhet, azonban a biztosítéknak a szerződésben foglalt összegnek és időtartamnak megfelelően folyamatosan rendelkezésre kell állnia. Ez utóbbi szabály ugyanis csak arra vonatkozik, hogy az ajánlattevő más biztosítéki formára áttérve kiválthatja a már meglévő biztosítékát (például a befizetett készpénz helyett bankgaranciát hozhat). Abban az esetben, ha az ajánlatkérő garanciális lehívásai miatt a biztosíték összegének rendelkezésre álló mértéke már csökkent, akkor az ennek megfelelő összeget kell biztosítani az áttérés során, és ezzel összefüggésben nem lehet olyan időszak, amikor a biztosíték nem áll az ajánlatkérő rendelkezésére.
A szerződés teljesítésére vonatkozó feltételekre irányadó sajátos rendelkezések
A 135–136. §-hoz
A közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződések teljesítésére vonatkozó szabályok 2014. március 15-i hatállyal az új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően kerültek kialakításra, így azok átfogó felülvizsgálatára nem volt szükség. A fizetési határidők és a késedelmi kamat, illetve a késedelem esetén fizetendő behajtási költségátalány ajánlatkérőkre vonatkozó szabályai – az Európai Parlament és a Tanács késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelvének átültetésével – továbbra is a Ptk.-ban találhatóak.
Különösen a hazai kis- és középvállalkozások helyzetének megkönnyítése érdekében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy a két hónapot meghaladó építési beruházások esetében kötelezően biztosítandó előleg fizetését e kötelezően biztosítandó mértékben az ajánlatkérő nem teheti függővé a szerződő fél részéről biztosíték nyújtásától. Ezáltal az előleg igénybe vehetővé válik azon kisvállalkozások számára is, és ösztönzi a közbeszerzésekben való részvételüket, amelyek eddig a biztosíték nyújtási kötelezettség miatt nem tudtak élni előleg lehívásának lehetőségével. Lényeges, hogy a törvényjavaslat csak a közbeszerzésekre általánosan irányadó kötelező előleg minimális mértékét, illetve az ehhez kapcsolódó biztosítékmentességi szabályokat tartalmazza. Más jogszabály – például az uniós forrásból megvalósuló beszerzések tekintetében a vonatkozó kormányrendelet – nagyobb összegű kötelező előleg nyújtását és ahhoz kapcsolódó biztosítékmentességet is előírhat, illetve természetesen maga az ajánlatkérő is meghatározhat a törvényi minimumnál a szerződő partner számára kedvezőbb rendelkezéseket.
A szerződés érvénytelensége
A 137. §-hoz
A szerződés érvénytelensége kapcsán a törvényjavaslat szintén fenntartja a 2014. március 15-i hatállyal az új Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek megfelelően kialakított szabályokat. Eltérést jelent a jelenlegi szabályokhoz képest és az ajánlatkérők, valamint a gazdasági szereplők számára növelheti a megkötött szerződésekbe vetett bizalmat, hogy az – érvénytelenség jogkövetkezményének elkerülését szolgáló – előzetes átláthatósági hirdetmény közzétételére nemcsak a házon belüli szerződéskötés, hanem más törvényi kivétel alkalmazásával történő szerződéskötés esetén is sor kerülhet.
A szerződés teljesítésében résztvevők
A 138–140. §-hoz
A szerződés teljesítésében résztvevőkre vonatkozó szabályok meghatározzák egyrészt a szerződés teljesítésében közreműködőkre irányadó sajátos rendelkezéseket, másrészt – természetesen a közreműködőknél jóval szűkebb határok között – rendelkeznek a szerződő felek személyében bekövetkező jogutódlás lehetséges eseteiről.
A szerződés teljesítésében résztvevőkre vonatkozó követelmények azon szabályokkal állnak összhangban, amelyek az alkalmasság igazolása körében meghatározzák az ajánlattevő számára a más szervezet kapacitásainak igénybevételére vonatkozó lehetőségeket. Lényeges változást jelent a korábbiakhoz képest, hogy a szakemberekre és referenciákra, valamint a nyilvántartásban szereplésre, szervezeti tagságra vonatkozó alkalmassági követelmények esetében külső szervezet akkor vehető igénybe az alkalmasság igazolásához, ha a szerződés teljesítése során azt a feladatot, melyre vonatkozóan az ajánlattevő alkalmasságát igazolta, ténylegesen ez a szervezet teljesíti. Meghatározott alkalmassági követelmények igazolása esetén megkövetelt tehát a szerződés teljesítésében való személyes részvétel. Szakemberek esetében ez a követelmény nem csak a külső gazdasági szereplő bevonására, hanem az alkalmasság igazolásakor bemutatott saját szakember részvételére is vonatkozik.
A fenti alkalmassági követelmények igazolásakor bemutatott szervezetek vagy szakemberek bevonása akkor maradhat el, vagy helyettük akkor vonható be más (ideértve az átalakulás, egyesülés, szétválás útján történt jogutódlás eseteit is), ha az ajánlattevő e szervezet vagy szakember nélkül vagy a helyette bevont új szervezettel vagy szakemberrel is megfelel azoknak az alkalmassági követelményeknek, melyeknek az ajánlattevőként szerződő fél a közbeszerzési eljárásban az adott szervezettel vagy szakemberrel együtt felelt meg. A törvényjavaslat tehát egyrészt elősegíti a tisztességes eljárások megvalósulását azáltal, hogy az alkalmasság külső szervezet általi igazolásához meghatározott esetekben a teljesítésbe való bevonási kötelezettséget kapcsol, másrészt ugyanakkor figyelemmel van a gazdasági szereplők igényeire is, és a teljesítés során csak olyan feltételekhez köti valamely közreműködő lecserélését, amely az alkalmasság fennmaradása tekintetében indokolt, nem kíván ugyanakkor a gazdasági élet számára indokolatlan akadályokat megfogalmazni.
A törvényjavaslat egyértelműen megfogalmazza, hogy – összhangban az alkalmasság igazolására és az alvállalkozók megnevezésére vonatkozó lehetőségekkel – közbeszerzések esetében az ajánlatkérő főszabály szerint nem korlátozhatja, kötheti feltételhez az ajánlattevő jogosultságát alvállalkozó bevonására, csak akkor, amennyiben az eljárás során a 65. § (10) bekezdés szerinti lehetőséggel élt. Azaz amennyiben már az eljárás során előírta, hogy bizonyos alapvető fontosságú feladatokat az ajánlatevőnek kell teljesítenie, e körben nem működhet közre a teljesítésben alvállalkozó, tehát mégis lehetséges a közbeszerzési eljárásban az alvállalkozó igénybevételét bizonyos körben korlátozni.
Az alvállalkozók tekintetében, amennyiben nem a fentiek szerinti, alkalmasságot igazoló szervezetekről van szó, a korábban megnevezett alvállalkozók cseréje nem esik törvényi korlátozás alá, ugyanakkor az ajánlatkérőt az ajánlattevőnek tájékoztatnia kell a teljesítésben részt vevő minden alvállalkozóról, és – amennyiben a megelőző közbeszerzési eljárásban az adott alvállalkozót még nem nevezte meg – a bejelentéssel együtt nyilatkoznia kell arról is, hogy az általa igénybe venni kívánt alvállalkozó nem áll kizáró okok hatálya alatt.
Továbbra is fenntartja a törvényjavaslat – az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint – azt a speciális szabályt, amely arra a sajátos esetre vonatkozik, amikor a megelőző közbeszerzési eljárásban, valamely szervezet vagy szakember személye az eljárás eredményét meghatározó körülmény volt. Ilyen esetben csak szűkebb körben, a jogutódlás olyan eseteiben változhat a bevont szervezet, ha az új szervezet az értékeléskor figyelembe vett minden releváns körülmény – különös tekintettel a 76. § (3) bekezdés b) pontja szerinti esetben az értékelt személyi állomány – tekintetében az eljárásban bemutatott szervezet jogutódjának tekinthető. Az értékeléskor meghatározó szakember személye pedig csak az ajánlatkérő hozzájárulásával és abban az esetben változhat, ha az értékeléskor figyelembe vett minden releváns körülmény tekintetében az értékelttel egyenértékű szakember kerül bemutatásra.
A törvényjavaslat az új irányelvi szabályok szerint, azokat konkrétabb és egyértelműbb esetekre lefordítva az eddigieknél kismértékben szélesebb körben teszi lehetővé az ajánlattevőként szerződő fél pozíciójában a jogutódlást. Az ajánlattevői oldalon bekövetkező jogutódlás egyik lehetséges esete, amikor a szerződésben előre pontosan rögzített feltételek szerint történik a jogutódlás vagy projekttársaság vagy a projekt befejezésének biztosítása érdekében a finanszírozást nyújtó, illetve az utóbbi által jelölt jogi személy részéről.
A jogutódlás további megengedett esetei a következők:
– a jogi személy átalakulása, egyesülés vagy szétválás során történő jogutódlás,
– a sajátos szabályok alá eső jogi személy esetében az előbbieken túl a jogutódlással megszűnés más lehetséges esetének következménye,
– egy gazdasági egységként működő teljes üzletág (a hozzá tartozó szerződésekkel, eszközökkel és munkavállalókkal) – vagy nem gazdasági társaság jogi személy esetén az adott tevékenységet ellátó teljes szervezeti egység – átruházásra kerül a jogutódra,
– az eredeti szerződő félre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárás során kerül a szerződés átruházásra.
Látható, hogy bizonyos körben a jogutódlás nem egyetemes formája is elfogadott az új szabályozás szerint. Az ajánlattevő személyében bekövetkező változás mindkét fenti esetköréhez [azaz az a) pont szerinti, előre jelzett változások és a jogutódlás b) pont szerinti esetei] kapcsolódnak azok a további feltételek, hogy a jogutód nem állhat a közbeszerzési eljárásban alkalmazott kizáró ok hatálya alatt és – az ajánlattevőre irányadó szabályok szerint, a 138. § (2)–(4) bekezdéseinek alkalmazásával – megfelel a közbeszerzési eljárásban alkalmazott alkalmassági követelményeknek, és a jogutódlás nem a törvény alkalmazásának a megkerülését célozza.
A szerződő felek személyével kapcsolatban a törvényjavaslat egy bekezdésben utal arra is, hogy az ajánlatkérői oldalon is elképzelhető a szerződésekben jogutódlás, melynek korlátja, hogy az nem irányulhat a közbeszerzési kötelezettség megkerülésére az ajánlatkérők részéről, a jogutódlás pontos formái és esetei tekintetében – melyek ajánlatkérői oldalon igen gyakran valamely hatásköri változáshoz kapcsolódnak – a törvényjavaslat nem tart szükségesnek részletesebb szabályozást.
A jogutódlás egy speciális esete a projekttársaság általi teljesítés, amelynek szabályain a törvényjavaslat alapvetően nem változtat. Új lehetőségként jelenik meg a projekttársaság kapcsán, hogy az ajánlatkérő olyan módon is előírhatja projekttársaság létrehozását, hogy annak a nyertes ajánlattevők mellett maga is tagjává válik, ilyen módon közfeladatát a magánszférával való intézményes együttműködés (IPPP) keretében valósítja meg.
Szerződésmódosítás
A 141. §-hoz
Az új közbeszerzési irányelvek és a koncessziós irányelv – a korábbi irányelvektől eltérően – már kifejezetten rendelkezik arról, hogy a közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás eredményeként kötött szerződések milyen feltételekkel módosíthatóak. Az uniós bírósági gyakorlat megközelítésének megfelelően a szabályozás azt határozza meg, hogy melyek azok az esetek, amikor a módosítás nem tekinthető – nagyságrendjénél, illetve körülményeinél fogva – új beszerzésnek, és ilyen módon új közbeszerzési eljárás lefolytatása nélkül módosítható az eredeti szerződés.
A törvényjavaslat a módosítás közbeszerzési szempontból elfogadott – új közbeszerzési eljárást nem igénylő – eseteit három csoportba rendezi. Az első, feltehetőleg a jövőben leggyakrabban alkalmazandó eset azt a de minimis határt rögzíti, amelyet el nem érő értékű módosítás – amennyiben a szerződés alapvető jellemzőit egyébként nem változtatja meg – további feltételek fennállása nélkül is mindig jogszerűnek tekinthető. Az ebből a szempontból releváns értékhatár az uniós értékhatárt elérő értékű eredeti szerződéseknél kettős: sem az uniós értékhatárt, sem az eredeti szerződés 10, illetve építési beruházás esetében 15%-át nem haladhatja meg a módosítás, illetve több módosítás együttes értéke. Az uniós értékhatár alatti szerződéseknél a módosítás értéke tekintetében csak a szerződés értékéhez viszonyított százalékos korlátozást kell figyelembe venni, a nemzeti közbeszerzési értékhatár meghaladása még nem jelenti a módosításra vonatkozóan ezen jogalap alkalmazásának akadályát.
A második esetcsoport – függetlenül attól, hogy a lényeges módosítás bírósági gyakorlatban kidolgozott ismérvei fennállnak-e – bizonyos sajátos körülmények fennállása esetén teszi lehetővé a módosítást. A korábbi uniós bírósági gyakorlat alapján ezen eseteket a jogalkalmazóknak szűken kell értelmeznie. Kiemelendő, hogy a törvényjavaslat a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lehetséges jogalapjai között már nem tartalmazza a kiegészítő építési beruházás és kiegészítő szolgáltatás megrendelés eseteit, az ilyen jellegű (sőt, a hatályos szabályokhoz képest szélesebb körű) kiegészítő munkák a jövőben új eljárás lefolytatása nélkül lehetnek szerződésmódosítással kezelhetőek.
A második esetcsoportba tartozik az a – jelenleg is alkalmazott – lehetőség, amikor a szerződés minden ajánlattevő számára előre megismerhető módon, egyértelműen rögzíti a szerződés meghatározott tartalmi elemei későbbi változásának pontos feltételeit és tartalmát (például arra az esetre, ha a tényleges teljesítés során felmerül, hogy adott munkanemet az eredmény eléréséhez nagyobb mennyiségben kell elvégezni). Ebben az esetben polgári jogi értelemben, mivel a felek nem módosítják új megegyezéssel eredeti megállapodásuk tartalmát, valójában nincs szó szerződésmódosításról, az uniós közbeszerzési jog funkcionális megközelítésével ugyanakkor a felek közötti jogviszonyban beállt ilyen változást is a szerződésmódosítás esetei között helyezett el. Az egyes feltételek közötti logikai kapcsolat irányelveknek megfelelő megőrzése érdekében a törvényjavaslat is itt helyezi el a jogviszonyban bekövetkező, előre meghatározott változások esetét. Általános, garanciális jellegű korlátként érvényesül az előre rögzített változások esetében is, hogy azok nem rendelkezhetnek olyan módosításokról, amelyek megváltoztatnák a szerződés általános jellegét. Előre sem foglalható például a szerződésbe olyan rendelkezés, amely meghatározott feltételek bekövetkezése esetén alapvetően megváltoztatná a beszerzés tárgyát, vagy például koncessziós szerződéses feltételrendszer helyett egyszerű közbeszerzési szerződésre változtatná a szerződést.
A módosítás további lehetséges esete, amikor az eredeti szerződő féltől további építési munkák, szolgáltatás vagy áruk beszerzése szükséges, amelyek nem szerepeltek az eredeti szerződésben, amennyiben a szerződő fél személyének változása nem megvalósítható gazdasági vagy műszaki okból és a szerződő fél változása az ajánlatkérő számára jelentős hátránnyal vagy a költségek megsokszorozódásával járna. Ez a lehetőség azokra a – szűk körű, jellemzően valamely speciális technológia alkalmazásával járó – esetekre vonatkozik, amikor gazdasági vagy műszaki okból nem létezik alternatíva az ajánlatkérő számára, mint az eredeti szerződő féllel való szerződés.
A gyakorlat számára – különösen amennyiben a de minimis módosítási küszöböt meghaladó értékű kiegészítő munkák válnak szükségessé – fontos a kellő gondossággal az ajánlatkérő által előre nem látható okból szükséges módosítások megtételének lehetősége. A módosítás három törvényi feltétele (kellő gondossággal az ajánlatkérő számára előre nem látható ok, a szerződés általános jellegének fennmaradása, az értékre vonatkozó korlátozás) konjunktív. Kiemelendő, hogy a módosítás ezen lehetséges esete a jelenlegi kiegészítő építési beruházás, illetve szolgáltatás megrendelés feltételrendszerénél kevesebb feltételt támaszt, így lehetőség nyílhat az új Ptk. értelmében vett pótmunkák – azaz a szerződéshez kapcsolódó új megrendelői igényt megtestesítő munkák – közbeszerzési szempontból jogszerű elrendelésére is.
A harmadik, a törvényjavaslat által megfogalmazott esetcsoport a nem lényeges módosítások köre. A törvényjavaslat itt jeleníti meg – a jelenlegi Kbt. 132. §-a alapján a jogalkalmazók számára már ismerős –, az Európai Bíróság gyakorlatában kidolgozott feltételrendszert, amelynek alapján egy módosítás lényegessége megítélhető. Amennyiben a módosítás nem lényeges, az jogszerűen megvalósítható, abban az esetben is, ha egyébként az első két esetcsoportba tartozó módosítási feltételek nem állnak fenn. Elvileg az is elképzelhető, hogy a de minimis küszöbnél nagyobb mértékben nő az ellenszolgáltatás, ugyanakkor a módosítás e feltételek alapján mégsem tekinthető lényegesnek, a lényegesség feltételeinek fennállása ugyanakkor mindig körültekintően, kizárólag az adott eset egyedi körülményeit figyelembe véve ítélhető meg. A hatályos szerződésmódosítási szabályhoz képest kiemelendő különbség, hogy a szerződés gazdasági egyensúlyának megváltozását a törvényjavaslat nem vélelmezi egy meghatározott százalékos érték felett, az mindig egyedileg vizsgálandó, valamint, hogy a módosítás a szerződés tárgyát az eredeti szerződésben foglalt ajánlattevői kötelezettséghez képest jelentős új elemre nem terjesztheti ki.
A közpénzekkel való felelős gazdálkodás elvének érvényesítése a szerződés teljesítése során
A 142. §-hoz
A törvényjavaslat több szabályozási elemmel járul hozzá ahhoz, hogy a közbeszerzések során a szerződés tejesítésének szakaszában megfelelően érvényesüljön az ajánlattevők felelőssége az eljárás során tett vállalásaikért, és ennek megfelelően a közpénzekkel való felelős gazdálkodás elve érvényesüljön.
A törvényjavaslat egyrészt megerősíti a szerződések módosításának és teljesítésének ellenőrzését. Az eddig is létező közzétételi kötelezettségeken túl az ajánlatkérőkre a teljesítéshez kapcsolódóan részletes dokumentálási kötelezettséget telepít, és a Közbeszerzési Hatóságot hatósági ellenőrzés lefolytatására jogosítja fel a Kbt.-ben foglaltak betartására vonatkozóan, amelyhez jogsértés esetén a Hatóság számára további hivatalbóli jogorvoslat indítási, illetve keresetindítási kötelezettséget kapcsol.
Az erős eljárási eszközök másrészt újonnan megfogalmazott követelmények érvényesítésére is szolgálnak, amelyek a szerződésszegésekkel kapcsolatos igények érvényesítéséhez köthetőek. A törvényjavaslat kimondja, hogy a verseny tisztaságának, az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód, valamint a közpénzekkel való felelős gazdálkodás elvének megsértését jelenti, ha a szerződésszegésből eredő igények érvényesítése elmarad olyan esetben, amikor az érintett ajánlattevői kötelezettség a közbeszerzési eljárásban értékelésre került, vagy ha a szerződésszegés eredményeként beállt tényleges állapot a szerződés tartalmától olyan mértékben tér el, amely – amennyiben a felek szerződésüket így módosították volna – szerződésmódosításként a 141. § (6) bekezdés a)–c) pontjai szerint lényeges módosításnak minősülne. Az ajánlattevők közötti esélyegyenlőség ugyanis azonos módon sérül akkor, ha ténylegesen a szerződés tartalmától eltérő teljesítés valósul meg, és – feltéve, hogy a polgári jog szabályai szerint annak helye lenne – nem alkalmazzák a szerződő féllel szemben ennek alapján alkalmazható hátrányos jogkövetkezményeket, mint amikor a szerződést utólag lényegesen módosítják. Az eljárás során értékelt ajánlattevői vállalások nem teljesítését a törvényjavaslat külön is kiemeli, azokra vonatkozóan tehát mindenképpen követelmény a lehetséges jogkövetkezmények (ide nem értve a felmondás és elállás lehetőségét) érvényesítése, abban az esetben is, amennyiben a szerződésszegés egyébként nem jár jelentős következményekkel. Tekintettel arra, hogy a fenti rendelkezések megsértése esetén közbeszerzési jogsértés valósul meg, a Közbeszerzési Hatóság elnöke a Döntőbizottság eljárását kezdeményezi. Mivel ugyanakkor a közbeszerzési jogsértés megállapításának olyan polgári jogi előkérdése merülhet fel (különösen, ha a felek által vitatott a szerződésszegés ténye), amelynek eldöntése nem tartozik a Döntőbizottság hatáskörébe, a törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy ha a jogsértés tárgyában a közbeszerzési ügy érdemi eldöntése a szerződésszegés megtörténtének előzetes elbírálásától függ, a Közbeszerzési Döntőbizottság a szerződésszegés tényének megállapítása iránt pert indít, és egyidejűleg az eljárást felfüggeszti.
A törvényjavaslat a szerződésmódosítások irányelvi korlátainak átültetésével a verseny tisztasága és az esélyegyenlőség szempontjai alapján nem megengedhető, közbeszerzési szempontból jogszerűtlen módosítások határait állította fel az előző §-ban. A törvényjavaslat ezen esetek mellett fogalmaz meg egy olyan szabályt, amely a közpénzekkel való felelős gazdálkodás követelményére tekintettel egy sui generis semmisségi okot rögzít a Kbt.-ben. A törvényjavaslat értelmében semmis a szerződés módosítása, ha az arra irányul, hogy a nyertes ajánlattevőként szerződő felet mentesítsék az olyan szerződésszegés (illetve a szerződésszegésbe esés) és annak jogkövetkezményei (ide nem értve adott esetben a felmondás vagy elállás jogának gyakorlását) alkalmazása alól, amelyért felelős (illetve felelős lenne), vagy amely arra irányul, hogy az ajánlatkérő átvállaljon a nyertes ajánlattevőt terhelő többletmunka költségeket, vagy egyébként indokolatlanul átvállaljon a szerződés alapján a nyertes ajánlattevőt terhelő egyéb kockázatokat. A törvényjavaslat tehát semmisnek minősíti az olyan szerződésmódosítást, amely vagy az ajánlattevői – egyébként ki nem menthető – szerződésszegés vagy jogkövetkezményei alkalmazásának elkerülését célozza, vagy az ajánlattevőt terhelő kockázatok indokolatlan átvállalását eredményezi az ajánlatkérő részéről. Valamely kockázat átvállalásának indokoltsága kapcsán az adott helyzet összes körülményét mérlegelnie kell a bíróságnak, így különösen, hogy az adott kockázat polgári jogilag hogyan ítélhető meg (az adott körülményre tekintettel fennállnának-e a bírói szerződésmódosítás feltételei, vagy hivatkozhatna-e az ajánlattevőként szerződő fél arra, hogy az adott körülmény kapcsán a szerződés úgy lehetetlenülne, amelyért nem felelős), illetve, hogy a szabályozás céljára, a közpénzekkel való felelős gazdálkodásra tekintettel milyen következményekkel járna a kockázat átvállalása vagy annak elmaradása. Tekintettel arra, hogy a szerződés semmisségének megítélése, az előbbi szabály érvényesítése polgári jogi kérdés, arra nem a Közbeszerzési Döntőbizottság rendelkezik hatáskörrel, hanem a Közbeszerzési Hatóság pert indít a módosítás érvénytelensége és az érvénytelenség jogkövetkezményei alkalmazása iránt. (A rendelkezés nem zárja ki, hogy egy adott módosítás közbeszerzési szempontból is jogszerűtlennek minősüljön az előző § alapján, amelynek megítélésére döntőbizottsági eljárás indulhat).
A törvényjavaslat azzal is erősíti az ajánlattevői oldal felelősségét, hogy a súlyos szerződésszegésekhez a jövőbeni közbeszerzésekből történő lehetséges kizárás következménye is kapcsolódik. A kizárásra lehetőséget adó szerződésszegések kapcsán az ajánlatkérőt a Közbeszerzési Hatóság felé bejelentési kötelezettség terheli. A Hatóság a jogerős bírósági határozatban megállapított, vagy a gazdasági szereplő által elismert szerződésszegési eseteket közzé is teszi, ilyen módon az ajánlatkérők értesülnek azokról az esetekről, ahol jogorvoslati kockázat nélkül tudják alkalmazni a kapcsolódó kizáró okot.
A szerződés megszüntetésére vonatkozó sajátos rendelkezések
A 143. §-hoz
A törvényjavaslat az irányelvi szabályokkal összhangban biztosítja, hogy a szerződés módosításával kapcsolatos közbeszerzési szabályok betartásának, valamint az uniós jog alapján fennálló kötelezettségszegés esetén a tagállam azon kötelezettsége teljesítésének, hogy az érintett jogviszonyt szüntesse meg, ne legyen polgári jogi szempontból akadálya. A törvényjavaslat azért azokban az esetekben, ahol az uniós jog alapján ez követelmény (vagy a folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás lezárása érdekében tagállami érdek lehet), biztosítja, hogy az ajánlatkérőknek lehetőségük legyen a szerződés felmondására, vagy – amennyiben az elállás jogának gyakorlására a Ptk. alapján lehetőség van – az attól való elállásra.
Irányelvi rendelkezés átültetését jelenti az a szabály is, amely szerint az ajánlatkérő köteles a szerződést felmondani, vagy – a Ptk.-ban foglaltak szerint – attól elállni, ha a szerződés megkötését követően jut tudomására, hogy a szerződő fél tekintetében a közbeszerzési eljárás során kizáró ok állt fenn, és ezért ki kellett volna zárni a közbeszerzési eljárásból.
A törvényjavaslat fenntartja továbbá, hogy az offshore vállalkozások közbeszerzésekből történő kizárását a szerződések teljesítése során bekövetkezett változások kapcsán is érvényesíteni kell.
HATODIK RÉSZ
A KÖZBESZERZÉSEKKEL KAPCSOLATOS JOGORVOSLATOK
XXI. Fejezet
A jogorvoslati eljárás szabályai
A 144. §-hoz
E fejezettel kezdődnek a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat szabályai.
Az Európai Unió joga a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat kérdését is szabályozza, mivel a közbeszerzéseknek az Európai Unió egész területére kiterjedő versenyeztetése megköveteli az átláthatóság és a diszkriminációmentesség biztosítását. Ennek hatékonysága érdekében a tagállamok kötelesek megfelelő jogorvoslati eszközöket biztosítani az ajánlattevők számára az uniós jog közbeszerzési eljárás során történő megsértése esetén: a megfelelő jogorvoslat hiánya ugyanis elrettentheti a cégeket az ajánlattételtől más tagállamokban, és ezzel veszélyezteti az egységes uniós közbeszerzési piacot.
Az európai uniós jog külön-külön szabályozza az ún. klasszikus ajánlatkérők és az ún. közszolgáltatók esetében a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok megsértése esetén igénybe vehető jogorvoslatokat. Az ún. klasszikus ajánlatkérők közbeszerzéseivel összefüggő jogorvoslati szabályokat a 89/665/EGK irányelv, az ún. közszolgáltatók közbeszerzéseivel kapcsolatos jogorvoslatot a 92/13/EGK irányelv szabályozza, a két irányelv módosításáról szóló 2007/66/EK irányelv ugyanakkor teljes mértékben egységesítette a két eljárásrendhez kapcsolódó jogorvoslat szabályait.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozó uniós irányelvek koordinatív jellegűek, csupán a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslatok alapelveit határozzák meg, ugyanakkor a tagállamok feladata a részletszabályok kidolgozása. Az irányelvek viszonylag tág mozgásteret biztosítanak a tagállamok számára az irányelvi rendelkezések nemzeti jogba történő átültetése, a jogorvoslati rendszer kialakítása tekintetében.
Az irányelvek alapján a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy az ajánlatkérők (és ajánlattevők) jogsértéseivel szemben hatékony és gyors jogorvoslat álljon az érdekeltek rendelkezésére. A jogorvoslat hatékonysága a jogsértő helyzet megszüntetésének, a jogsértéssel esetlegesen okozott károk megtérítésének és a további jogsértések megakadályozásának a követelményét jelenti. A jogorvoslat gyorsaságának a követelménye azt a célt szolgálja, hogy a közbeszerzési eljárás jogszerűsége minél előbb helyreálljon. Ennek érdekében a jogorvoslati eljárásnak lehetőleg még a közbeszerzési eljárás lezárulta előtt meg kell történnie ahhoz, hogy ne születhessenek jogellenes döntések.
A jogorvoslati fórumnak hatáskört kell biztosítani ideiglenes intézkedések megtételére, az ajánlatkérő jogsértő döntéseinek megsemmisítésére, továbbá biztosítani kell a kártérítés lehetőségét. A jogorvoslati irányelvek azonos követelményként rögzítik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a jogorvoslati fórum által hozott határozatok hatékony végrehajtását. Továbbá, amennyiben nem bírói testület hatáskörébe tartozik a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslat, biztosítani kell, hogy az eljáró hatóság írásbeli indokolással lássa el határozatát. Erre az esetre rendelkezéseket kell hozni olyan eljárások biztosítására, amelyek révén a jogorvoslati szerv által hozott valamennyi, állítólagosan jogellenes intézkedést vagy az azokra átruházott hatáskörök gyakorlása során elkövetett bármilyen állítólagos hibát bírósági felülvizsgálat vagy egy olyan más szerv által nyújtott jogorvoslat tárgyává lehet tenni, amely az EK szerződés 234. cikke értelmében bíróság, és mind az ajánlatkérőtől, mind pedig a jogorvoslati szervtől független.
A Közbeszerzési Döntőbizottság eljárására vonatkozó általános rendelkezések
A 145. §-hoz
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat hatályos rendszere is megfelel az európai uniós követelményeknek.
Az európai uniós jog alapvető követelménye, a jogsértésekkel szembeni gyors és hatékony jogorvoslat biztosítása, a hatályos szabályozás kialakításakor is figyelmet kapott. Az 1995-ben kialakított rendszer (Közbeszerzési Döntőbizottság (a továbbiakban: Döntőbizottság vagy KDB, mint jogorvoslati fórum, valamint a bírósági felülvizsgálat lehetősége) kielégíti a jogorvoslati fórumokkal szemben támasztott követelményeket. Az Európai Bizottság többször is megerősítette mindezt.
További fontos körülmény a nemzeti eljárásrend új szabályaival kapcsolatban, hogy biztosított lesz a jogorvoslat az uniós közbeszerzési értékhatár alatti közbeszerzések esetén akkor is, ha az ajánlatkérő a közbeszerzés során alkalmazandó eljárás szabályainak önálló kialakítása esetén az általa az eljárást indító felhívásban kikötött eljárási szabályokat megsérti.
A fentiekkel összhangban a 145. § (3) bekezdése kimondja, hogy a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályokba ütköző magatartáson vagy mulasztáson túl az ajánlatkérő által a 117. § szerint kialakított eljárási szabályokba ütköző magatartás vagy mulasztás miatt is a hatodik rész rendelkezései szerint jogorvoslatnak van helye.
Változatlanul jogorvoslat kezdeményezhető nemcsak a törvény rendelkezéseibe, de a törvény felhatalmazása alapján alkotott végrehajtási jogszabályokba ütköző magatartásokkal szemben is. Hangsúlyozni kell, hogy továbbra is biztosított a jogorvoslat lehetősége minden olyan beszerzéssel kapcsolatban, amely a törvény értelmében közbeszerzésnek minősül; továbbá bármilyen tárgyú közbeszerzés (közbeszerzési eljárás) esetén igénybe vehető a jogorvoslat.
A javaslat a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörét a tervpályázati eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslati kérelmek elbírálására is kiterjeszti. A 144. § (3) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a tervpályázati eljárásokkal kapcsolatos jogsértések orvoslására is a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati fórumrendszer keretében van lehetőség.
A javaslat a Közbeszerzési Döntőbizottság és a bíróság hatáskörét elhatárolja egymástól A közbeszerzési eljárással, koncessziós beszerzési eljárással, továbbá a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződéssel, a megkötött építési, illetve szolgáltatási koncesszióval és ezek módosításával vagy teljesítésével kapcsolatos polgári jogi igények elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik. A közbeszerzésre, a közbeszerzési eljárásra, az építési, illetve szolgáltatási koncesszióra, a koncessziós beszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése miatt indult eljárás lefolytatása a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik. A Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe tartozik – kivéve a szerződés módosításával vagy teljesítésével kapcsolatos polgári jogi igények miatt indult eljárást – a közbeszerzési vagy koncessziós beszerzési eljárás alapján megkötött szerződés e törvénybe, illetve az e törvény felhatalmazása alapján alkotott rendeletbe ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult eljárás lefolytatása.
A közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés módosítását a javaslat csak meghatározott feltételek fennállása esetén teszi lehetővé; ugyanígy meghatározott követelményeket támaszt a szerződés teljesítésével kapcsolatban is (128–132. §). A javaslat a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződésnek a Kbt. rendelkezéseinek megsértésével történő módosításához, illetve teljesítéséhez megfelelő szankciót fűz, annak érdekében, hogy a szerződések utólagos módosítása, illetve nem megfelelő teljesítése ne szolgálhasson a közbeszerzési törvény versenyeztetési szabályainak kijátszására.
Amennyiben a felek a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződést a törvény rendelkezéseibe ütköző módon módosítják, akkor a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt jogorvoslati eljárás kezdeményezhető. Ugyanígy, amennyiben a szerződés teljesítése a vonatkozó rendelkezések megsértésével történik, jogorvoslati eljárásra kerülhet sor.
A javaslat értelmében – a hatályos szabályokhoz hasonlóan – a Közbeszerzési Döntőbizottság a közbeszerzési ügyekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) szabályai alapján jár el a törvényben meghatározott eltérésekkel. A Ket. rendelkezései csak mögöttes szabályként érvényesülnek a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban. A javaslat csak azokat az eljárási szabályokat tartalmazza, amelyek eltérést jelentenek az Ket.-ben foglalt szabályokhoz képest.
Az eljáró közbeszerzési biztosok
A 146–147. §-hoz
A javaslat a Közbeszerzési Döntőbizottság összetételét, a közbeszerzési ügyben eljáró közbeszerzési biztosokkal kapcsolatos követelményeket szabályozza. A közbeszerzési ügyben főszabályként – a hatályos szabályozással egyezően – a Közbeszerzési Döntőbizottság három közbeszerzési biztosból álló tanácsban jár el, akiket a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke jelöl ki. A tanácsban történő eljárás alóli kivételek esetében lehetővé teszi a javaslat egy közbeszerzési biztos eljárását, tekintettel arra, hogy e jogorvoslati kezdeményezések elbírálása egyszerűen megítélhető, nincs szükség a három biztosból álló tanácsban történő eljárásra.
A javaslat az eljáró tanács összetételével kapcsolatban azt a követelményt támasztja, hogy a háromtagú tanács tagjai közül legalább kettőnek jogi szakvizsgával kell rendelkeznie, egy további tagnak pedig az ügy tárgyával leginkább összefüggő egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Az eljáró tanács elnöke viszont kizárólag jogi szakvizsgával rendelkező biztos lehet. Új előírás, hogy az eljáró tanács legalább egy tagjának – európai uniós támogatással érintett közbeszerzési ügy esetén – az európai uniós támogatásból megvalósuló beszerzésekkel kapcsolatos tapasztalattal kell rendelkeznie, mivel az ilyen ügyek során sajátos kérdések merülhetnek fel az európai uniós támogatással összefüggésben. Azokban az ügyekben, ahol a javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy egy közbeszerzési biztos járjon el, a javaslat alapján csak jogi szakvizsgával rendelkező biztos jelölhető ki eljáró biztosként. A Döntőbizottság elnöke e szempontokra tekintettel köteles kijelölni a konkrét közbeszerzési ügyben eljáró tanácsot, illetve az egyedül eljáró biztost. A javaslat az eljáró tanács összetételére vonatkozó szabályok meghatározásakor abból indult ki, hogy a jogvita tárgyát képező jogkérdések eldöntéséhez szükséges szakértelem mellett fontos biztosítani ugyanakkor azt is, hogy az eljáró tanácsnak a közbeszerzés tárgya szerinti szakmai ismeretekkel rendelkező közbeszerzési biztos is tagja legyen.
Az eljáró tanács elnökének feladata az eljárás előkészítése és levezetése. Az ideiglenes intézkedésről való döntés, a közbeszerzési ügy befejezését eredményező végzés, az eljárás kiterjesztéséről szóló döntés és a közbeszerzési ügy érdemében történő határozathozatal esetében kötelező a tanácsban való eljárás. Egyéb határozatokat (pl. idézés), illetve intézkedéseket az eljáró tanács elnöke egyedül is meghozhat, megtehet.
A javaslat részletesen szabályozza a közbeszerzési ügyben eljáró közbeszerzési biztosokra vonatkozó kizáró okokat, továbbá a kizárási eljárást. A kizárás intézményének célja az eljáró fórum pártatlanságának, függetlenségének biztosítása. A javaslat jogrendszerünk eljárási kódexeivel összhangban rendelkezik a kizárást megalapozó körülményekről, a kizárási eljárásról, annak kezdeményezéséről, a kizárás kérdésében hozott döntésekről, és az ügyfél rosszhiszemű eljárásának jogkövetkezményeiről.
Az eljáró közbeszerzési biztosokra vonatkozó kizáró okok egyrészt a Ket.-ben, másrészt a javaslatban kerültek meghatározásra. A Ket. 42. §-ának (1) bekezdés értelmében „Az ügy elintézésében nem vehet részt az a személy, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy közvetlenül érinti, továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, hatósági közvetítőként, az ügyfél képviselőjeként, hatósági tanúként vagy szakértőként járt el, valamint a szemletárgy birtokosa”. A (3) bekezdés pedig az elfogultság esetét nevesíti („az ügy elintézésben nem vehet részt az a személy, akitől nem várható el az ügy tárgyilagos megítélése”). A Ket. hivatkozott rendelkezéseiben foglaltakon túl a közbeszerzési biztossal szemben a törvény további kizárásra okot adó körülményeket nevesít. A javaslat kitér az ügyfélszervezetben fennálló közvetett tulajdoni részesedés esetére is, és a hozzátartozó fogalmával kapcsolatban a hatályos Ptk.-ra utal vissza.
A javaslat rögzíti a kizárási eljárás szabályait. Ennek értelmében a közbeszerzési biztos a Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben kizárási ok áll fenn. A kizárási okot azonban bejelentheti az ügyfél is. A kizárás kérdésében a Közbeszerzési Döntőbizottság elnöke dönt. Az ügyfél a kizárást kezdeményező kérelmének elutasítása ellen önálló jogorvoslattal nem élhet, de azt a közbeszerzési ügyben hozott érdemi határozat elleni jogorvoslati kérelmében (a keresetében) kifogásolhatja.
Az ügyfél rosszhiszemű eljárásának jogkövetkezményéről rendelkezik a törvény, amelynek értelmében az ügyfél rendbírsággal sújtható, amennyiben nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban az eljárásban ugyanazon közbeszerzési biztos ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz.
A jogorvoslati eljárás
A 148–155. §-hoz
A javaslat a hatályos szabályozással egyezően mondja ki, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság eljárása kérelemre vagy hivatalból indulhat. A kérelemre induló eljárás megindítására jogosultakat, az eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidőket jogorvoslati kérelem kellékeit továbbá, a hivatalból indítható jogorvoslati eljárás kezdeményezésének szabályait a törvény külön meghatározza.
Az uniós jogorvoslati irányelvek értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a jogorvoslati rendszer valamennyi olyan személy számára elérhető legyen, akinek érdekében áll (állt) valamely szerződés elnyerése, és akinek jogát, vagy jogos érdekét az állítólagos jogsértés sérti vagy veszélyezteti. A jogorvoslatra jogosultak között nem lehet hátrányos megkülönböztetést tenni, sem anyagi jogi, sem eljárásjogi alapon, vagyis biztosítani kell azt, hogy a nemzeti jogorvoslati fórum előtt a más tagállambeli vállalkozások is a hazai vállalkozásokkal azonos feltételek alapján kezdeményezhessenek eljárást.
A javaslat – a hatályos szabályozáshoz hasonlóan, és a jogharmonizációs követelményekkel is összhangban – a jogalanyok széles köre részére teszi lehetővé az eljárás kérelemmel történő megindítását: a közbeszerzési eljárás felein (ajánlatkérő, ajánlattevő, részvételre jelentkező) kívül bármely egyéb érdekelt kérelmet nyújthat be, akinek jogát vagy jogos érdekét a törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti. Az ajánlati, ajánlattételi vagy részvételi felhívás, a közbeszerzési dokumentumok, illetve ezek módosításának, valamint a 113. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás jogsértő volta miatt kérelmet nyújthat be a közbeszerzés tárgyával összefüggő tevékenységű kamara vagy érdek-képviseleti szervezet is.
A jog vagy jogos érdek sértésének vagy veszélyeztetésének azonban a bírói gyakorlat alapján kellően közvetlennek kell lennie ahhoz, hogy a kérelem benyújtásának jogát megalapozza. Csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. Nem nevezhető közvetlen érdeknek például az a körülmény, hogy az állami és önkormányzati szervek által végzett beszerzések közpénzből történnek, és így gyakorlatilag mint adófizetőnek, minden állampolgárnak jogos érdeke fűződhet ahhoz, hogy ezek felhasználása miként történik. Az ilyen értelmezés ahhoz vezetne, hogy bármely személy ügyfélképességét el kellene fogadni a jogorvoslati eljárásban. Ügyfélképesnek minősül ugyanakkor például az, aki a közbeszerzési eljárás jogsértő lefolytatása, vagy éppen jogtalan mellőzése miatt nem vehetett részt a közbeszerzési eljárásban.
Nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként (részvételre jelentkezőként) jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is: az ajánlattevő (részvételre jelentkező) is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban. E szabály a rosszhiszemű eljárás kezdeményezés visszaszorítására is alkalmas lehet. A közbeszerzési eljárás során ugyanis az eljárás, valamennyi résztvevőjének közös érdeke az eljárás gyors, eredményes, a verseny tisztaságát tiszteletben tartó befejezése, ugyanakkor a közbeszerzési eljárás során, vagy az eljárást lezáró döntés ellen előterjesztett jogorvoslati kérelem a közbeszerzési eljárást, illetve a szerződéskötést hosszú időre félbeszakíthatja. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran kerül sor nyilvánvalóan alaptalanul, rosszhiszeműen indított jogorvoslati eljárásra, amikor a kérelmező célja csupán az, hogy a szerződés megkötését minél tovább megakadályozza, bár tudatában van annak, hogy a közbeszerzési eljárás nem volt jogsértő. Az alaptalan jogorvoslati kérelmek egyrészt a Döntőbizottság munkaterhét növelik feleslegesen, másrészt az ajánlatkérőt akadályozzák közbeszerzése minél előbbi megvalósításában.
A javaslat szigorú jogvesztő határidőhöz köti a jogorvoslati kérelem benyújtását. A jogorvoslati kérelem előterjesztésére nyitva álló határidők meghatározása során a javaslat alapvetően két szempontot próbált összehangolni: a jogorvoslat szükségességét és az ajánlatkérőként meghatározott szervezeteknek a közbeszerzés megvalósításához fűződő érdekeit. Egyfelől fontos érdek fűződik ahhoz, hogy lehetőleg minden (de legalábbis minél több) jogsértést jogorvoslati eljárás és megfelelő szankció kövessen, mert ez ösztönzi leginkább a törvény szabályainak betartására (és ezáltal az ésszerű, szabályszerű közpénzfelhasználásra) a jogalkalmazókat. Másfelől az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az ajánlatkérők nem öncélúan folytatnak le közbeszerzési eljárásokat, hanem valamely konkrét beszerzési igényük megvalósítása érdekében, és a beszerzés elmaradása, elhúzódása feladataik ellátását is veszélyeztetheti. A jogbiztonság szempontjára tekintettel ahhoz is fontos érdek fűződik, hogy a jogviszonyok meghatározott idő után már ne legyenek megbolygathatóak.
A fenti szempontokra tekintettel a javaslat rögzíti a jogorvoslati kérelem benyújtására nyitva álló határidőket, illetve értelmezi, hogy egyes esetekben mit kell a jogsértés tudomásra jutása időpontján, illetve a jogsértés megtörténtén érteni. Ez utóbbira olyan cselekményeknél van szükség, ahol a bekövetkezett jogsértés folyamatosan tartó jogellenes állapot létrehozásával jár. Így pl. a jogellenes tartalmú, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény esetében a hirdetmény közzétételét kell a bekövetkezésnek tekinteni, míg a közbeszerzési eljárás mellőzésével történő beszerzés esetén a szerződés megkötésének időpontját, vagy ha ez nem állapítható meg, akkor a szerződés teljesítésének bármelyik fél által történő megkezdését. E vélelmezett időponttól számít tehát a 90 napos jogvesztő határidő.
Új szabályként mondja ki a javaslat, hogy ajánlatkérő 69. § (4)–(7) bekezdései szerinti, jogsértő eljárási cselekménye miatt külön jogorvoslati kérelem nem nyújtható be, azaz az ajánlatkérő ezen döntése önálló jogorvoslattal nem támadható, csak az eljárást lezáró döntéssel egyidejűleg. Így az ajánlatkérő az ajánlatok bírálatát folyamatosan végezheti, a gazdasági szereplők pedig nem esnek el a jogorvoslat lehetőségétől.
Az eljárást megindító kérelem tartalmi kellékeit a javaslat részletesen felsorolja. Tekintettel arra, hogy a közbeszerzési ügy elintézési határideje nagyon rövid, fontos, hogy a kérelem minden szükséges adatot tartalmazzon. Ezen adatok egy része a felekre és az ügyben érdekelt más személyekre, továbbá a Döntőbizottságtól kért intézkedésekre vonatkozik. Fel kell tüntetni továbbá a jogsértő esemény megtörténtének és az arról való tudomásszerzésnek az időpontját azért, hogy a késve indított eljárásokat könnyen ki lehessen szűrni. A kérelemben elő kell adni a kérelmezői jogosultságot alátámasztó tényeket is, továbbá a kérelemhez csatolni kell a kérelmező meghatalmazott képviselőjének meghatalmazását. A közbeszerzési ügy gyors elintézését segíti elő, hogy a javaslat azt is előírja, miszerint benyújtott kérelem informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett, szerkeszthető formátumú változatát a Közbeszerzési Döntőbizottság rendelkezésére kell bocsátani.
A kérelemre indult jogorvoslati eljárás díjköteles: a Közbeszerzési Döntőbizottság kérelemre indult eljárásáért igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni, amelynek mértékét a Kormány rendeletben állapítja meg; az igazgatási szolgáltatási díjat a kérelem benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. A javaslat két kivételt vezet be a díjfizetési kötelezettség alól: az ajánlatkérő által saját jogsértése ellen benyújtott kérelem, valamint a közbeszerzés tárgyával összefüggő tevékenységű kamara által benyújtott kérelem esetén. Ha az ügyfél egyébként a díjfizetést elmulasztja, hiánypótlásra hívják fel, s ha ennek nem tesz eleget, a Közbeszerzési Döntőbizottság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy a 151. § (5) bekezdésében foglalt okból megszünteti, az igazgatási szolgáltatási díj a kérelmezőnek visszajár; a kérelem visszavonása esetén a javaslat a hatályos szabályozástól eltérve úgy rendelkezik, hogy a kérelem vagy egyes kérelmi elemek visszavonása esetén a kérelmező a fenntartott kérelmi elemre (elemekre) figyelemmel és a külön jogszabályban meghatározottak szerint tarthat igényt az igazgatási szolgáltatási díj visszatérítésére.
A jogorvoslati eljárás megindításának napja a javaslat rendelkezéseinek megfelelő, hiánytalan kérelem beérkezését követő munkanap. A hiányos kérelem kiegészítésére a hatályos törvény által előírtnál rövidebb, ötnapos határidő áll rendelkezésre; a hiánypótlási határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. Az elkésett kérelmeket, továbbá azokat, amelyekkel kapcsolatban a hiányokat – hiánypótlási felhívás ellenére – sem pótolták, illetve ha az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményét, felhívását jogszerűen visszavonta, a kérelmet a Döntőbizottság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja; ha pedig az elutasítási ok az eljárás megindítását követően jutott a Döntőbizottság tudomására, a KDB a jogorvoslati eljárást végzéssel megszünteti. A kérelmet az előbbi okok alapján elutasító határozat (mint eljárás során hozott határozat), valamint az eljárást megszüntető végzés ellen a javaslat biztosítja a jogorvoslat lehetőségét: külön jogorvoslatnak van helye ebben az esetben.
A Közbeszerzési Döntőbizottság eljárását hivatalból a 152. § (1) bekezdésében meghatározott szervezetek vagy személyek kezdeményezhetik a hatályos szabályozással egyezően.
A javaslat a hivatalbóli kezdeményezés esetében is szigorú határidőhöz köti az eljárás kezdeményezését; a kérelemre induló eljárásra vonatkozó rendelkezésekben foglaltaknál azonban sokkal hosszabb határidőt hagy az eljárás megindításának kezdeményezésére. A tudomásszerzés tekintetében felállított vélelem e személyek, szervezetek esetében nem érvényesül.
A jogorvoslati eljárás kezdeményezésére nyitva álló szubjektív határidő hatvan nap, az objektív határidőt viszont differenciáltan szabályozza a törvény. A közbeszerzési eljárás mellőzése, valamint a támogatásból megvalósuló beszerzés esetén esetében ugyanis hosszabb határidőt ír elő annak érdekében, hogy ezen ügyekben feltárt jogsértések miatt a szervezetek a jogsértés megtörténtétől számított legalább öt évig, illetve az iratmegőrzési kötelezettség időtartama alatt eljárást kezdeményezhessenek a Döntőbizottság előtt.
A Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból történő eljárásának további esetét jelenti az éves statisztikai összegezés megküldésére, az ajánlatkérők listájába való bejelentkezésre, illetve bejelentésre vonatkozó kötelezettség elmulasztása, vagy ha valószínűsíthető, hogy a szerződés módosítására vagy teljesítésére Kbt.-be ütköző módon került sor, továbbá – új elemként – a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás iratainak vizsgálata alapján feltárt jogsértéssel kapcsolatban a Közbeszerzési Hatóság elnöke által kezdeményezhető eljárás.
A javaslat továbbra is fenntartja a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások esetében az eljárás megindításával egyidőben megvalósított kontrollt, tekintettel arra, hogy a Kbt. 1999-es módosítása során bevezetett intézkedés hatékony eszköznek bizonyult ezen eljárási fajta visszaszorításában, azonban – annak érdekében, hogy a Döntőbizottság által ellátott kontroll egy esetleges későbbi, azonos tárgyú jogorvoslati eljárás során a döntőbizottsági döntéshozatalt ne befolyásolhassa – a kontroll ellátása, és a hivatalbóli jogorvoslati eljárás kezdeményezés joga a Közbeszerzési Hatósághoz és annak elnökéhez került telepítésre. A javaslat alapján a Hatóság elnöke jogorvoslati eljárást kezdeményezhet a jogosulatlanul indított hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás lefolytatásának észlelése esetén. A javaslat továbbá lehetőséget biztosít arra, hogy Közbeszerzési Hatóság hiánypótlásra hívja fel az ajánlatkérőt, amennyiben az általa megküldött iratokból nem állapítható meg egyértelműen a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatósága feltételeinek fennállása, illetőleg az előírt ajánlattételi felhívás jogszerűsége. A javaslat e rendelkezéssel azt a gyakorlatban jelentkező problémát kívánja kezelni, amely szerint az ajánlatkérők által rendelkezésre bocsátott adatokból nem állapítható meg egyértelműen, hogy ajánlatkérő milyen eljárásfajtát választott, illetve, hogy ennek feltételei fennállnak-e, és a felhívás jogszerű volt-e. A Döntőbizottság ezekben az esetekben – eleget téve törvénybeli kötelezettségének – megindítja a jogorvoslati eljárást, amelynek során gyakran „bebizonyosodik”, hogy ajánlatkérő jogszerűen indított hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárást, csak éppen a megküldött iratokból nem derült ez ki egyértelműen. A hiánypótlás lehetőségével mentesíthető a Döntőbizottság a feleslegesen indítandó és lefolytatandó eljárások alól.
A javaslat a Közbeszerzési Döntőbizottságnak a jogorvoslati eljárás megindítását követő feladatait rögzíti, rendelkezik továbbá a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjének, ajánlattevőjének és az egyéb érdekeltek feladatairól is.
A javaslat a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt folyamatban lévő ügyek együttes elintézésére, egyesítésére, elkülönítésre, illetve döntéseinek egybefoglalására ad lehetőséget.
Ideiglenes intézkedések
A 156. §-hoz
Ideiglenes intézkedés akkor alkalmazható, ha valószínűsíthető a közbeszerzésre, valamint a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek, illetőleg alapelveinek megsértése vagy, ha ennek veszélye fennáll.
Ebben az esetben a kérelem benyújtására jogosultak, illetve a hivatalbóli kezdeményezők egészen a jogorvoslati eljárással érintett közbeszerzési eljárás (vagy beszerzés) alapján történő szerződéskötésig indítványozhatják, hogy a Döntőbizottság a folyamatban lévő ügyben alkalmazzon ideiglenes intézkedést.
A Döntőbizottságot nem kötik a kérelemben, illetőleg kezdeményezésben foglaltak, diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy alkalmaz-e ideiglenes intézkedést. Mindemellett a Döntőbizottság hivatalból is jogosult ideiglenes intézkedés elrendelésére.
A Döntőbizottság az ideiglenes intézkedés elrendelhetősége körében köteles az eset összes körülményét mérlegelni, és ez alapján dönteni az ideiglenes intézkedés megtételéről. Így mérlegelnie kell a beszerzéshez fűződő közérdek súlyát is, és ha ez alapján indokoltnak tartja, eltekinthet az ideiglenes intézkedés tételétől.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedés alkalmazásáról szóló döntése nem képezheti bírósági felülvizsgálat tárgyát, még az érdemi határozat ellen benyújtott jogorvoslat keretében sem.
A Döntőbizottság ideiglenes intézkedésként elrendelheti a közbeszerzési eljárás felfüggesztését, illetve felszólíthatja a közbeszerzési eljárás ajánlatkérőjét, hogy a kérelmezőt az eljárásba vonja be.
Abban az esetben, ha a Döntőbizottság az eljárás felfüggesztéséről dönt, a közbeszerzési eljárás további folytatására nincs lehetőség. Az eljárás az érdemi határozat meghozatalát követően a jogsértés kiküszöbölése után folytatódhat és – amennyiben a megállapított jogsértés súlyához mérten szükséges – a Döntőbizottság érdemi határozatában elrendelheti a kérelmező közbeszerzési eljárásba való bevonását is.
A közbeszerzési eljárás felfüggesztése esetén a felhívásban előírt és a folyamatban lévő közbeszerzési határidők a felfüggesztés időtartamával meghosszabbodnak.
Az ideiglenes intézkedések alkalmazása körében szükséges felhívni a figyelmet a Kbt. 131. § (7) bekezdésében foglaltakra, ami alapján jogorvoslati kérelem vagy kezdeményezés benyújtása esetén a szerződés – részajánlattétel esetén a jogorvoslati eljárással érintett részre vonatkozó szerződés – mindaddig nem köthető meg, amíg a Döntőbizottság az ügy érdemében vagy a közbeszerzési ügy befejezéséről nem hozta meg határozatát. A javaslat 156. § (4) bekezdése azonban több kötelező feltétel fennállása esetén kivételt enged a 131. § (7) bekezdése alól és lehetővé teszi, hogy a Döntőbizottság engedélyezze a szerződés megkötését.
A Döntőbizottság kizárólag az ajánlatkérő által előterjeszthető kérelem benyújtása esetén engedélyezheti a szerződés megkötését, amennyiben azt halasztást nem tűrő kiemelkedően fontos érdek vagy közérdek (ideértve a nemzetgazdasági okot) védelme indokolja, de ilyen esetben is csak akkor, ha a szerződés megkötésével járó előnyök meghaladják a szerződéskötéssel járó hátrányokat.
A halasztást nem tűrő ok fennállásának alapvető jelentősége van, hiszen a jogorvoslati eljárás célja a közbeszerzési eljárás esetleges hibáinak orvoslása lehetőség szerint még a szerződés megkötése előtt.
A javaslat tehát a kiemelkedően fontos érdek, illetőleg a közérdek – beleértve a nemzetgazdasági okot – védelmét minősíti olyan érdekeknek, amelyek – a további feltételek megléte esetén – alapul szolgálhatnak arra, hogy a szerződéskötés engedélyezésre kerüljön.
A Döntőbizottságnak minden esetben a konkrét ügy tényállása alapján kell vizsgálnia, hogy megállapítható-e a kiemelkedően fontos érdek vagy a közérdek.
A javaslat azt is meghatározza, hogy ilyen esetben különösen a közszolgáltatási tevékenység ellátásbiztonsága folyamatosságának fenntartása minősülhet olyan közérdeknek, ami megalapozhatja a szerződés megkötésének engedélyezését.
Az ajánlatkérőnek a kérelmében meg kell jelölnie a halasztást nem tűrő kiemelkedően fontos érdeket, illetve közérdeket, továbbá csatolnia kell az azok fennállását igazoló dokumentumokat. Ezek hiánya megalapozhatja a kérelem elutasítását.
A Döntőbizottság mérlegelési jogkörében valamennyi veszélyeztetett érdek figyelembevételével dönt arról, hogy a szerződés korábbi megkötésének előnyei meghaladják-e a szerződéskötéssel járó hátrányokat. A Döntőbizottságnak a kérelem beérkezésétől számított 5 napos időtartam áll rendelkezésére, hogy végzésben döntsön a kérelemről. A Döntőbizottság végzése ellen külön jogorvoslat lehetősége nem áll fenn.
A Döntőbizottság a szerződés megkötését engedélyező végzését haladéktalanul közzéteszi a Közbeszerzési Hatóság honlapján.
Az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése
A 157. §-hoz
A Döntőbizottság az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezheti az Európai Közösséget létrehozó szerződésben foglalt szabályok szerint. Erről külön végzéssel dönt és ezzel egyidejűleg az eljárást felfüggeszti. A Döntőbizottság végzésében meghatározza azt a kérdést, amely a Bíróság előzetes döntését igényli, valamint – a feltett kérdés megválaszolásához szükséges mértékben – ismerteti a tényállást és a magyar jog érintett szabályait. A Döntőbizottság a végzést a Bíróság számára való kézbesítéssel egyidejűleg tájékoztatásul megküldi az igazságügyért felelős miniszter és a közbeszerzésekért felelős miniszter részére is.
Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen a Kbt. 169. §-a szerint külön jogorvoslatnak van helye. A jogorvoslati kérelemnek a végzés végrehajtására halasztó hatálya van.
A Közbeszerzési Döntőbizottság vizsgálatának terjedelme
A 158–164. §-hoz
A javaslat meghatározza, hogy a Döntőbizottság vizsgálata milyen körre terjedhet ki. A Döntőbizottság eljárása során a kérelemben, illetve a kezdeményezésben foglaltakon túlmenően is folytathat vizsgálatot, amennyiben az érdemi határozat meghozatala előtt olyan további jogsértésről szerez tudomást, amely sérti a verseny tisztaságát vagy nyilvánosságát, az ajánlatkérők esélyegyenlőségét vagy érdemben kihatott az ajánlatkérő döntésére.
A hivatalbóli kiterjesztés feltétele tehát, hogy a Döntőbizottság előtt – akár kérelem, akár hivatalbóli kezdeményezés alapján – jogorvoslati eljárás legyen folyamatban. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Döntőbizottság nem élhet a kiterjesztés lehetőségével abban az esetben, ha a jogorvoslati kérelem vagy kezdeményezés eljárásjogi akadály miatt érdemben nem vizsgálható.
Követelmény továbbá az is, hogy a Döntőbizottság olyan jogsértő magatartásokra, mulasztásokra alkalmazza a kiterjesztést, amelyeket a jogorvoslatot kezdeményezők kérelmükben, kezdeményezésükben nem jelöltek meg.
Változás a korábbi szabályozáshoz képest, hogy az eljárás kiterjesztéséről a Döntőbizottság elnöke helyett az eljáró tanács dönt.
A javaslat a hivatalbóli kiterjesztés esetében nem írja elő a kérelmező, hivatalbóli kezdeményező tekintetében megállapított jogvesztő jogorvoslati határidők alkalmazását, így a Döntőbizottság azoktól függetlenül élhet a hivatalbóli kiterjesztés lehetőségével.
A javaslat arra sem tartalmaz megszorítást, hogy a folyamatban levő jogorvoslati eljárás során a Döntőbizottság mely időpontban alkalmazhatja a hivatalbóli kiterjesztés lehetőségét. A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárást lezáró döntés meghozataláig bármikor kiterjesztheti eljárását az általa vizsgáltakon túli jogsértésre.
A javaslat abban az esetben is mérlegelési jogot enged a Döntőbizottságnak az eljárás folytatására, ha a jogorvoslati kérelmet visszavonták, mivel a közbeszerzési eljárások jogszerűsége és tisztasága érdekében elengedhetetlen a nyilvánvaló jogsértések feltárása és szankcionálása.
A jogorvoslati kérelem visszavonásakor a jogorvoslati eljárás akkor folytatható, ha a rendelkezésre álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy az eljárásban súlyos jogsértés történt.
Ha a Döntőbizottság az eljárás során más jogszabály megsértését észleli, köteles azt az illetékes szervnek, így különösen a nyomozó hatóságnak, az Állami Számvevőszéknek, a kormányzati ellenőrzési szervnek vagy a Gazdasági Versenyhivatalnak jelezni.
A javaslat újítása, hogy bevezeti a szerződésszegés tényének megállapítása iránti per intézményét. A javaslat e körben úgy rendelkezik, hogy amennyiben a Döntőbizottság a 142. § (2) bekezdésében foglalt jogsértés megállapítása iránt indított jogorvoslati eljárásban úgy ítéli meg, hogy a közbeszerzési ügy érdemi eldöntése érdekében szükség van a szerződésszegés megtörténtének előzetes elbírálására, a bíróság előtt pert indít és ezzel egyidejűleg az eljárást felfüggeszti.
A perben a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a szerződésszegés olyan kötelezettség szerződésszerű teljesítésének elmaradásával valósult-e meg, amelyet az ajánlatkérő az ajánlatok értékelésekor figyelembe vett vagy a szerződésszegés eredményeként a teljesítés a szerződés tartalmától olyan mértékben tér el, amely – amennyiben a felek a szerződésüket így módosították volna – szerződésmódosításként a 141. § (6) bekezdés a)–c) pontjai szerint lényeges módosításnak minősülne.
Ha a szerződésszegés megtörténte a bíróság által megállapításra kerül, egyben azt is jelenti, hogy az ajánlatkérő azáltal, hogy nem érvényesítette a szerződésszegésből eredő igényeket megsértette a verseny tisztasága, átláthatósága, és nyilvánossága, az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód, valamint a közpénzek hatékony és felelős felhasználásának Kbt. szerinti alapelveit.
A Döntőbizottságot a perben teljes költségmentesség illeti meg.
A perindításról a Döntőbizottság a Közbeszerzési Hatóság honlapján tájékoztatást tesz közzé, amely tartalmazza az adott ügy megnevezését (adott esetben a kapcsolódó közbeszerzési eljárás megjelölését), a keresetlevél benyújtásának időpontját, valamint a peres felek megnevezését.
A Ket. alapelvi rendelkezéseinek megfelelően a közigazgatási hatóságnak kell gondoskodnia arról, hogy az ügyfelek jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, azokat gyakorolhassák, valamint egyenlő bánásmódban részesüljenek. Ezen alapelvek érvényesülése érdekében a Kbt. a Döntőbizottság kötelezettségévé teszi, hogy biztosítsa a kérelmező (kezdeményező) és az ellenérdekű ügyfél számára minden, az eljárás során felvetődött új tény, előterjesztett kérelem, nyilatkozat megismerését, valamint az azokkal kapcsolatos álláspontjuk kifejtését.
A javaslat 160. § (2)–(3) bekezdései a hatályos törvény rendelkezéseihez képest az ügyfelek és a közbeszerzési ügyben érdekeltek számára új kötelezettségeket írnak elő.
A Döntőbizottság az ügyfelek és a közbeszerzési ügyben érdekeltek által a jogorvoslati eljárást kezdeményező kérelemben, kezdeményező iratban megjelölt jogsértéssel kapcsolatos észrevételeit megküldi az ellenérdekű ügyfeleknek, illetve egyéb érdekelteknek, akik az arra vonatkozó nyilatkozataikat legkésőbb 3 napon belül kötelesek megtenni. A korábbi szabályozás szerint erre 5 nap állt rendelkezésre, azonban a jogorvoslati eljárás gyorsítása érdekében szükségessé vált a határidők rövidítésére.
Az új szabályozás lehetővé teszi a Döntőbizottság számára, hogy a jogorvoslati eljárás során megfelelő határidő tűzésével bármikor felhívja az ügyfeleket és a közbeszerzési ügyben érdekelteket nyilatkozattételre, illetve észrevételek előterjesztésére. A nyilatkozatokat és észrevételeket, illetve egyéb iratokat, amennyiben azok informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett, szerkeszthető formátumú változatban egyébként rendelkezésre állnak – a Döntőbizottság erre vonatkozó felhívása esetén – ilyen formátumban kell a Döntőbizottság rendelkezésére bocsátani.
A szerkeszthető formátumú változatban történő rendelkezésre bocsátást – e-mail útján történő benyújtás esetén – a Döntőbizottság egy munkanapon belül köteles visszaigazolni.
A valamennyi érdemi nyilatkozat, észrevétel megtételére az ügyfelek és a közbeszerzési ügyben érdekeltek számára nyitva álló határidő tartama aszerint alakul, hogy a Döntőbizottság az ügyben tart-e tárgyalás vagy nem.
Amennyiben a Döntőbizottság az ügyben nem tart tárgyalást, a Döntőbizottság az ügyfelek és a közbeszerzési ügyben érdekeltek értesítésével meghatározhatja azt az időpontot, ameddig a nyilatkozatokat meg kell tenni.
Ha a Döntőbizottság az ügyben tárgyalás tartását rendeli el, valamennyi nyilatkozatot a tárgyalás megkezdését megelőzően kell megtenni.
Az ügyfelek, illetve egyéb érdekeltek a fentiekben meghatározott időpontokat, illetve a tárgyalást követően csak a Döntőbizottság erre irányuló felhívása esetén terjeszthetnek elő további észrevételt vagy nyilatkozatot. A Döntőbizottság az ezen időpontokat követően, az erre irányuló felhívása nélkül benyújtott további észrevételeket vagy nyilatkozatokat nem veszi figyelembe döntése meghozatalakor.
Az új szabályozás jogorvoslati rendszert érintő egyik alapvető változtatása, hogy a jogorvoslati eljárás minél rövidebb idő alatt történő lefolytatása és a gyors döntéshozatal érdekében a Döntőbizottság a közbeszerzési ügyet főszabály szerint tárgyalás tartása nélkül bírálja el. A Döntőbizottság tárgyalást különösen akkor tarthat, ha az az ügyféli jogok gyakorlásához, a tényállás tisztázásához, a szakszerű és minden, az ügy szempontjából fontos körülményt figyelembe vevő döntés meghozatalához feltétlenül szükséges.
A javaslat tehát ad mérlegelési lehetőséget a Döntőbizottság számára, azonban meghatározza azokat az eseteket, amelyek szempontjából különösen indokolt lehet a tárgyalás megtartása.
Tárgyalás nem tartható, ha a jogorvoslat tárgya kizárólag annak eldöntésére irányul, hogy a gazdasági szereplő által a közbeszerzési eljárás során az alkalmasság körében igazolt körülmények műszakilag egyenértékűek-e az eljárást megindító felhívásban előírtakkal.
A hatályos törvény előírásához képest új rendelkezést tartalmaz és az eljárások gyorsítását célozza a javaslat 161. § (2) bekezdése, mely szerint a Döntőbizottság amennyiben tart tárgyalást, azt az eljárás megindításától számított 15 napon belüli időpontban köteles megtartani.
A Döntőbizottság tárgyalása nyilvános, melyből következően azon nemcsak az ügyfelek vehetnek részt, hanem az egyéb érdekeltek is – személyesen vagy képviselőik útján – jelen lehetnek, észrevételt tehetnek, illetve a tárgyalás befejezéséig bizonyítékokat terjeszthetnek elő.
A Döntőbizottság a tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosságot kérelemre vagy hivatalból indokolt végzésével kizárhatja, ha azt minősített adat, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése feltétlenül szükségessé teszi.
Az iratok megtekintésének lehetősége olyan alapvető garanciális szabály, mely biztosítja mind a közbeszerzési eljárás, mind a jogorvoslati eljárás nyilvánosságát, átláthatóságát, valamint az ügyfelek jogainak gyakorlását.
A javaslat szabályozása a közbeszerzési eljárás, valamint a jogorvoslati eljárás iratainak megismerésén, megtekintésén túl azt is lehetővé teszi, hogy az iratbetekintésre jogosultak az iratokról feljegyzést készíthessenek vagy másolatot kérjenek.
A javaslat ugyan az iratok megtekintése kifejezést alkalmazza, azonban a megtekintési jog nemcsak a papír formátumú iratnak tekinthető dokumentumokra terjed ki, hanem a dokumentumok megtekintésének és azokról másolat kiadásának lehetőségét az eljárási cselekmények elektronikus gyakorlása esetén az elektronikus dokumentumok vonatkozásában is biztosítja.
A javaslat 162. §-a a jogorvoslati eljárás tekintetében állapítja meg az iratok megtekintésére vonatkozó szabályokat.
A Döntőbizottság előtti iratbetekintés lehetősége az iratbetekintést kérő személyétől, illetve a megtekinteni kívánt irat tartalmától függően eltérően biztosított, azonban minden esetben – a 162. § (1)–(7) bekezdésben foglaltak figyelembevételével – a Döntőbizottság engedélyéhez kötött.
A javaslat 162. § (1) bekezdése a jogorvoslati eljárás kérelmezőjének, az ellenérdekű ügyfélnek és ezek képviselőjének biztosít iratbetekintési jogot, míg a 162. § (5) bekezdése az (1) bekezdésben meghatározott körön kívüli személyek számára megállapított feltételeket rögzíti. A Közbeszerzési Hatóság tagjai az eljárás során általános iratbetekintési jogosultsággal rendelkeznek.
A javaslat a 162. § (1) bekezdésben meghatározott személyi kör számára – a jogorvoslati eljárásban betöltött pozíciójából, helyzetéből következően – mind a közbeszerzési eljárás, mind a jogorvoslati eljárás során keletkezett iratok megismerését biztosítja. A kérelmezői és az ellenérdekű ügyféli kör iratbetekintési jogosultsága ugyanakkor nem tekinthető korlátlannak. A javaslat ügyfélképesség fogalmából következően az iratbetekintési jog sem terjedhet túl a kérelmezői, illetőleg az ellenérdekű ügyféli jogosultságon, azaz a közbeszerzési, illetve a jogorvoslati eljárási iratokat csak abban a körben tekinthetik meg, amelyek vonatkozásában az ügyfélképességük megállapítható.
Az iratbetekintési jogosultság határidőhöz kötött, csupán az eljárás megindításától számított tízedik napig gyakorolható. A határidőhöz kötöttség azonban a Közbeszerzési Hatóság tagjaira nem vonatkozik, ők az eljárás során bármikor betekinthetnek az iratokba.
Az üzleti titok védelme érdekében a javaslat lehetővé teszi, hogy az ajánlatkérő, az ajánlattevő és a részvételre jelentkező kérhesse a 126. § (1) bekezdése szerinti személyek iratbetekintési jogának kizárását vagy korlátozását az olyan iratok vagy adatok tekintetében, amelyek nem minősülnek közérdekű adatnak vagy közérdekből nyilvános adatnak.
Ha az ajánlattevő, a részvételre jelentkező az ajánlatában, részvételi jelentkezésében meghatározott iratokat elkülönített módon üzleti titokként helyezett el, vagy a közbeszerzési eljárás során általa benyújtott egyéb irat tekintetében kérte annak üzleti titokként történő kezelését, azt úgy kell tekinteni, hogy ezen iratokra nézve kérte az iratbetekintési jog kizárását.
Az iratbetekintési jog korlátozhatósága, kizárhatósága körében a Döntőbizottság azt vizsgálja, hogy a korlátozás vagy kizárás feltételei fennállnak-e és egyúttal – amennyiben az az adott esetben értelmezhető – kötelezheti a kérelem előterjesztőjét olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot.
A javaslat 162. § (5) bekezdésében meghatározott személyi kör tekintetében a javaslat korlátot állít fel, amikor kimondja, hogy a 162. § (1) bekezdésében meghatározottakon kívüli személyek kizárólag abban az esetben tekinthetik meg az iratokat, illetve készíthetnek azokról másolatot, feljegyzést, ha az iratok ismeretéhez jogos érdekük fűződik és az iratbetekintés nem ütközik a minősített adat védelmére vonatkozó szabályokba. A jogos érdek fennállását az iratbetekintést kérőnek kell igazolnia.
Ha a Döntőbizottság úgy ítéli meg, hogy az iratbetekintés feltételei fennállnak, akkor azt külön alakszerű végzés meghozatala nélkül engedélyezi. Azonban abban az esetben, ha az iratbetekintést kérő kérelméhez képest korlátozottabb körben vagy egyáltalán nem látja engedélyezhetőnek az iratok megismerését, akkor végzésben dönt az iratbetekintési kérelem, illetve vonatkozó részének elutasításáról, vagy kötelezi az érintettet olyan iratváltozat elkészítésére, amely nem tartalmaz üzleti titkot. A Döntőbizottság e tárgyban hozott végzése ellen a javaslat nem biztosít külön jogorvoslati lehetőséget, az az érdemi határozat ellen benyújtott bírósági felülvizsgálat iránti kérelemben kifogásolható eljárási cselekménynek minősül.
A javaslat a minősített adatot, valamint a törvény által védett egyéb adatokat tartalmazó iratok megismerése tekintetében külön szabályokat fogalmaz meg. A minősített adatot tartalmazó iratba csak felhasználói engedély birtokában lehet betekinteni. A javaslat a törvény által védett egyéb adatot tartalmazó iratok esetén kimondja, hogy az ilyen adatot tartalmazó iratba nem lehet betekinteni, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza a javaslat 162. § (1) bekezdésben meghatározott, betekintést kérő személyt jogorvoslati jogának gyakorlásában.
A minősített adat védelme miatt elrendelt zárt tárgyalás esetén a tárgyalásról készült jegyzőkönyvet nem lehet lemásolni vagy arról feljegyzést készíteni, az ezzel kapcsolatos iratok kizárólag a Döntőbizottság elnöke által – a minősített adat védelméről szóló törvényben meghatározottak alapján – megállapított feltételek mellett ismerhetők meg.
A javaslat a jogorvoslati eljárás gyors, akadálymentes lefolytatása érdekében – a Ket. 61. §-ában foglaltaknak megfelelően – minden, a jogorvoslati eljárás elhúzódását eredményező eljárási cselekményt eljárási bírsággal sújt.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás során, amennyiben a Ket. 61. §-ában meghatározott feltételek fennállnak, alkalmazhatja a 163. § szerinti jogkövetkezményeket. A javaslat a Ket. szabályozásához képest speciálisan és meghatározott körben teszi lehetővé az eljárási bírság kiszabását.
A Döntőbizottság az eset összes körülményét mérlegelve dönt a bírság kiszabásáról, valamint a bírság összegéről.
A javaslat mind az eljárást akadályozó és ezért bírsággal sújtható cselekményeket, mind pedig a kiszabható bírság összegének alsó és felső határát meghatározza.
A Döntőbizottság ötvenezer forinttól ötszázezer forintig terjedő eljárási bírsággal sújthatja a kérelmezőt vagy a jogorvoslati eljárás egyéb résztvevőjét, ha a 163. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban felsorolt cselekményt megvalósítja.
A javaslat szerint a korábbi esetek mellett az is alapul szolgálhat az eljárási bírság kiszabásának, ha a kérelmező vagy a jogorvoslati eljárás egyéb résztvevője, valamely iratot nem vagy nem határidőben vagy – az e törvényben előírt esetekben – nem az informatikai eszköz alkalmazásával megszerkesztett, szerkeszthető formátumú változatban nyújt be.
A Döntőbizottság a bírság kiszabásáról alakszerű végzésben dönt, amely ellen a 169. §-ban foglaltak szerint a végzés végrehajtásra halasztó hatályú külön jogorvoslatnak van helye.
A Döntőbizottság a Ket. 61. § (3) bekezdése alapján jogosult arra, hogy amennyiben egy eljárásban ugyanazon kötelezettség ismételt megszegése valósul meg, vagy más kötelezettségszegésre kerül sor, akkor az eljárási bírságot ismételten kiszabhatja.
A javaslat a jogorvoslati eljárás megfelelő időben történő lezárása érdekében meghatározza azt az időtartamot, amely alatt a Döntőbizottságnak a jogorvoslati eljárást be kell fejeznie.
Az ügyintézési határidő a jogorvoslati eljárás megindításától kezdődik és főszabály szerint az eljárás megindításától számított 15 napig tart.
Amennyiben az ügyben tárgyalás tartására kerül sor, az elintézési határidő az eljárás megindításától számított 25 napig tart. A javaslat e határidőt a korábbi 30 napos határidőhöz képest 25 napra rövidítette a jogorvoslati eljárás befejezésének gyorsítása érdekében.
A hatályos törvény előírásához képest változás és szintén az eljárások gyorsítását célozza a javaslat 161. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint a Döntőbizottság a tárgyalást az eljárás megindításától számított 15 napon belül köteles megtartani.
A javaslat az általános ügyintézési határidő alól a tárgyalás tartásának esetén kívül még egy kivételt is meghatároz, amikor kimondja, hogy a Döntőbizottság a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés Kbt.-be ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult jogorvoslati ügyekben az eljárás megindításától számított 60 napon belül köteles az eljárást befejezni.
A javaslat indokolt esetben egy alkalommal lehetővé teszi az ügyintézési határidő meghosszabbítását. A hosszabbítás időtartama mind az általános, mind tárgyalás tartása esetén alkalmazandó, mind pedig a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződés Kbt.-be ütköző módosítása vagy teljesítése miatt indult jogorvoslati ügyek esetében egységesen 10 nap.
A Döntőbizottság Szervezeti és Működési Szabályzata alapján a Döntőbizottság elnöke jogosult a jogorvoslati határidő meghosszabbítására, melyről a határidő lejárta napján értesíteni kell azokat, akik a jogorvoslati eljárás megindításáról is értesítésre kerültek.
Az ügyintézési határidő tekintetében a Ket. 33. §-ában foglalt szabályokra is figyelemmel kell lenni.
A Közbeszerzési Döntőbizottság érdemi határozata
A 165. §-hoz
A javaslat kógens szabályai megállapítják azokat a jogi kereteket, amelyek között hozhatja meg a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelem, illetve hivatalbóli kezdeményezés érdemi elbírálására vonatkozó döntést. A Döntőbizottság érdemi döntését a Közbeszerzési Hatóság nevében – a Ket. 71. § (1) bekezdése alapján – határozat formájában hozza meg.
A Döntőbizottság számára biztosított jogkövetkezmény rendszerről megállapítható, hogy az nem reformatórius jellegű, nem ad felhatalmazást arra, hogy a Döntőbizottság megváltoztathassa az ajánlatkérői döntéseket. A Döntőbizottság alapvetően kasszációs jogkörrel rendelkezik, vagyis a jogsértés megállapítása mellett megsemmisítheti a jogsértő döntéseket. A javaslat az ajánlatkérő számára adja meg a jogosultságot és egyben kötelezettséget arra, hogy a közbeszerzési eljárásban meghozza a döntéseit, mely jogkörét a Döntőbizottság nem vonhatja el. A javaslat a Döntőbizottság számára a meghozott döntések jogszerűségének felülvizsgálatára ad felhatalmazást, valamint arra, hogy a közbeszerzési eljárás jogszerű lefolytatása érdekében az ajánlatkérőt megfelelő eljárásra hívja fel, illetve döntésének meghozatalát feltételhez kötheti.
A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás keretében lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként dönt arról, hogy a benyújtott jogorvoslati kérelem, illetve hivatalbóli kezdeményezés alapos-e, megvalósult-e a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértése.
Amennyiben a jogsértés nem állapítható meg, a Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet elutasítja, a hivatalból indított vagy folytatott eljárásban megállapítja a jogsértés hiányát.
Amennyiben a kérelem vagy a kezdeményezés alapos, a Döntőbizottság határozatában megállapítja a jogsértést, illetve a jogsértés megállapítása mellett – az ügy tényállásának függvényében – alkalmazza a törvény által felsorolt jogkövetkezményeket.
A javaslat által meghatározott jogkövetkezmények objektívek, alkalmazásukhoz felróhatóság, szándékosság, célzatosság nem szükséges.
A javaslat a korábbi szabályozással összhangban nem tartalmazza az igazgatási szolgáltatási díj viselésére vonatkozó szabályokat, azokat külön jogszabály rendezi.
A javaslat az általa előírt jogkövetkezményeket differenciálja aszerint, hogy meghatározza azokat a tényállásokat, amelyek esetén a Döntőbizottság a jogsértés megállapítása mellett köteles a javaslatban meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni, továbbá azokat, amelyek fennálltakor a Döntőbizottság mérlegelési jogkörében dönthet, hogy valamely jogkövetkezményt alkalmaz-e vagy sem.
A Döntőbizottság a javaslat 165. § (3) bekezdésében a)–d) pontjai alatt meghatározott jogkövetkezményeket külön-külön és együttesen is alkalmazhatja, amennyiben azt szükségesnek ítéli meg.
A Döntőbizottság – amennyiben jogsértést állapít meg – a közbeszerzési eljárás befejezése előtt felhívhatja a jogsértőt a Kbt.-nek megfelelő eljárásra, illetőleg feltételhez kötheti az ajánlatkérő döntésének meghozatalát. A Döntőbizottság ezt a jogkövetkezményt abban az esetben alkalmazza, ha úgy ítéli meg, hogy a közbeszerzési eljárás csak meghatározott feltételek, szabályok betartása mellett folytatható jogszerűen (pl. hiánypótlás szabályainak alkalmazása).
A Döntőbizottság jogsértést megállapító határozatai döntő többségében az ajánlatkérői döntés megsemmisítését alkalmazza jogkövetkezményként, mely a reparációt biztosítja. A megsemmisítés lehetősége addig áll fenn, ameddig az eljárást lezáró szerződés megkötésére nem kerül sor. Az ajánlatkérőknek a közbeszerzési eljárást indító, a közbeszerzési eljárás során hozott, vagy azt lezáró döntése is megsemmisítés tárgyát képezheti. Amennyiben a Döntőbizottság nem az egész döntést ítéli jogsértőnek, úgy lehetősége van arra is, hogy annak csak egy részét semmisítse meg, például a felhívásnál vagy a dokumentációnál.
A Döntőbizottság elrendelheti az ajánlattevőnek a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékéből való törlését, ha a minősített ajánlattevő nem felel meg a minősítési szempontoknak. A Döntőbizottság határozata megküldésével tájékoztatja a Közbeszerzési Hatóságot, hogy a minősített ajánlattevők hivatalos jegyzékéből való törlés megvalósulhasson.
A Döntőbizottság a jogsértés megállapítása mellett bírságot is kiszabhat. A bírság a jogsértő szervezettel (személlyel), továbbá a jogsértésért felelős személlyel vagy a szervezettel jogviszonyban álló, a jogsértésért felelős személlyel és szervezettel szemben szabható ki. A javaslat nem írja elő kötelező jelleggel egyik esetben sem, hogy a jogsértést megvalósító szervezet mellett a jogsértésért felelős személlyel szemben is kötelező a bírság kiszabása. A Döntőbizottság ebben az esetben is mérlegelési jogkörében dönt arról, hogy indokolt-e és fennállnak-e a feltételei a jogsértést megvalósító szervezeten, személyen kívül a jogsértésért felelős személy vagy szervezet bírságolásának.
A javaslat 27. § (1) és (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérő köteles meghatározni a közbeszerzési eljárásai előkészítésének, lefolytatásának, belső ellenőrzésének felelősségi rendjét, a nevében eljáró, illetve az eljárásba bevont személyek, valamint szervezetek felelősségi körét és a közbeszerzési eljárásai dokumentálási rendjét, összhangban a vonatkozó jogszabályokkal. Ennek körében különösen meg kell határoznia az eljárás során hozott döntésekért felelős személyt, személyeket, vagy testületeket. Ha az ajánlatkérő nem rendelkezik általános jellegű, a 27. § (1) bekezdésnek megfelelő közbeszerzési szabályzattal, vagy a szabályzattól – az abban meghatározott módon – való eltérés feltételei fennállnak, legkésőbb az adott közbeszerzési eljárás előkészítését megelőzően kell meghatároznia a 27. § (1) bekezdésben foglaltakat. E szabályzatok, illetve felelősségi rend szolgálhat alapul arra, hogy azokból következtetés legyen levonható a jogsértésért felelős személyre, szervezetre. Alapvető követelmény ugyanakkor, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok is igazolják, hogy ténylegesen is az adott személy, szervezet felelős a jogsértésért.
A Döntőbizottság bírságolási lehetősége nem érinti azt a jogviszonyt, ami alapján az ajánlatkérő a megkötött polgári jogi szerződése, vagy egyéb jogviszony alapján igényt érvényesíthet a jogsértésért felelős személlyel, szervezettel szemben, mivel ezen igények elbírálására a Döntőbizottság nem rendelkezik hatáskörrel.
A korábbi kormányrendeleti szintű szabályozáshoz képest a javaslat a bírság kiszabása terén is változást vezet be annak érdekében, hogy a kötelezően alkalmazandó és a Döntőbizottság mérlegelésétől függően kiszabható bírság tekintetében is, a bírság mértékét meghatározó rendelkezések a szabályozás nagyobb fokú átláthatóságát előmozdítva, egységesen a Kbt.-ben legyenek megtalálhatóak.
A javaslat a bírság összegét illetően meghatározza azt a maximális értéket, ameddig terjedően a Döntőbizottság élhet a bírság kiszabásával. Ez alapján a bírság összege a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlattétel esetében a jogorvoslattal érintett rész értékének legfeljebb 10%-a.
Ezen általános szabály alól tesz kivételt és határoz meg magasabb felső határértéket a javaslat, ha a kérelemmel érintett jogsértéssel összefüggésben előzetes vitarendezést kérelmeztek és az ajánlatkérő a jogsértéssel kapcsolatban álláspontját megküldte, de egyéb intézkedést nem tett. Ezen jogsértés tekintetében a bírság összege a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlattétel esetében a jogorvoslattal érintett rész értékének legfeljebb 15%-a.
A javaslat 165. § (6) bekezdése állapítja meg azokat a törvényi tényállásokat, amelyek megvalósulása esetén a Döntőbizottságnak kötelező a bírság kiszabása a jogsértés megállapítása mellett.
A Döntőbizottságnak bírságot kell kiszabni, ha a jogsértés a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével valósult meg.
A javaslat 80. § (5) bekezdése előírja, hogy előzetes vitarendezés esetén az ajánlatkérő a kérelem benyújtásától a válaszának megküldése napját követő tíznapos időtartam lejártáig akkor sem kötheti meg a szerződést, ha eddig az időpontig a szerződéskötési moratórium egyébként lejárna. A javaslat 131. § (6) bekezdése alapján az ajánlatkérő a szerződést az ajánlati kötöttség időtartama alatt köteles megkötni, amennyiben a javaslat másként nem rendelkezik. A szerződés azonban nem köthető meg az írásbeli összegezés megküldése napját követő tíznapos időtartam, a 115. § szerinti eljárás esetén pedig az írásbeli összegzés megküldése napját követő 5 napos időtartam lejártáig. A javaslat 131. § (7) bekezdése értelmében, amennyiben jogorvoslati kérelmet vagy kezdeményezést nyújtanak be, a szerződést – részajánlattétel esetén a jogorvoslati eljárással érintett részre vonatkozó szerződést – az ügy érdemében hozott vagy a közbeszerzési ügy befejezését eredményező határozat meghozataláig nem lehet megkötni, kivéve, ha a szerződéskötést a Döntőbizottság engedélyezi. Ezen alapvető követelmények, vagyis a szerződéskötési moratóriumra vonatkozó szabályok megsértésével történő szerződéskötés esetére is előírja a törvény a kötelező bírság kiszabását.
A Döntőbizottságnak bírságot kell kiszabnia abban az esetben is, ha a szerződést hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás eredményeként úgy kötötték meg, hogy nem álltak fenn a hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazhatóságának feltételei.
Ugyancsak bírságot kell kiszabni, ha az ajánlatkérő hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás esetén elmulasztotta a Közbeszerzési Hatóság előzetes értesítését.
A bírság kötelező kiszabására kerül sor akkor is, ha a Közbeszerzési Hatóság elnöke a 153. § alapján kezdeményezte a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból való eljárását és a Döntőbizottság megállapítja a jogsértés megtörténtét.
A Döntőbizottság által kötelezően alkalmazandó bírság összege a közbeszerzési eljárás becsült értékének, illetve részajánlattétel esetén a jogorvoslattal érintett rész értékének, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzése esetén pedig a szerződés értékének legfeljebb 15%-a.
A hatályos törvény szabályozásához képest a javaslat érdemi változást vezet be a közbeszerzési eljárásban való részvételtől történő eltiltás körében. Az eltiltásra vonatkozó rendelkezések ugyanis a korábbi kormányrendeleti szinten való rendezés helyett a törvényben kaptak helyet, ezáltal erősítve a törvény jogkövetkezmények megállapítására vonatkozó szabályai logikai sorrendjét, átláthatóságát és egységességét.
A javaslat további újítása, hogy amennyiben a Döntőbizottság megállapítja a jogsértés megtörténtét és a közbeszerzési eljárástól való eltiltás feltételei fennállnak a Döntőbizottság köteles az ajánlattevőt, alvállalkozót, vagy a közbeszerzési eljárásban részt vett más szervezetet (személyt) a közbeszerzési eljárásban való részvételtől eltiltani. A korábbi szabályozással ellentétben tehát az eltiltás, mint jogkövetkezmény alkalmazását – amennyiben annak a 165. § (8)–(10) bekezdésben meghatározott feltételei fennállnak – a javaslat a Döntőbizottság számára már nem lehetőségként, hanem kötelességként írja elő.
A Döntőbizottság fél évtől három évig terjedő időszakra köteles az ajánlattevőt, alvállalkozót vagy a közbeszerzési eljárásban részt vett más szervezetet (személyt) eltiltani a közbeszerzési eljárásban való részvételtől, ha
a) az a közbeszerzési eljárás során, illetve közbeszerzési eljárással kapcsolatban hamis adatot szolgáltatott vagy hamis nyilatkozatot tett és a kizárásnak 62. § (1) bekezdés i) pont szerinti feltételei fennállnak;
b) az a közbeszerzési eljárásban megkísérelte jogtalanul befolyásolni az ajánlatkérő döntéshozatalát, vagy olyan bizalmas információkat igyekezett megszerezni, amelyek jogtalan előnyöket biztosítanának számára a közbeszerzési eljárásban.
Ezekben az esetekben a Döntőbizottság az ajánlattevőt, alvállalkozót, illetve a közbeszerzési eljárásban részt vett más szervezetet (személyt) nem csak a jövőre nézve, hanem a vizsgált közbeszerzési eljárásban, továbbá egyéb folyamatban lévő közbeszerzési eljárásban is köteles eltiltani a részvételtől, illetve a szerződés megkötésétől, amennyiben az érintett eljárásokban az eljárás eredményének megküldésére még nem került sor.
A Döntőbizottság köteles az eltiltás jogkövetkezményét alkalmazni, ha az ajánlattevő, alvállalkozó vagy a közbeszerzési eljárásban részt vett más szervezet (személy) 25. § szerinti összeférhetetlensége, illetve a közbeszerzési eljárás előkészítésében való előzetes bevonása olyan mértékben torzítja a versenyt, hogy azt az említett személyek eltiltásán kívül nem lehet más, kevésbé kényszerítő intézkedésekkel hatékonyan orvosolni. Az ajánlattevő, alvállalkozó, illetve a közbeszerzési eljárásban részt vett más szervezet (személy) kizárólag a vizsgált közbeszerzési eljárásban tiltható el a közbeszerzési eljárásban való részvételtől, illetve a szerződés megkötésétől.
A Döntőbizottság annak érdekében, hogy meg tudja állapítani, a bírság összegét, illetve az eltiltás időtartamát, valamint azt, hogy a bírság kiszabása indokolt-e, az eset összes körülményét figyelembe veszi, így különösen vizsgálja a jogsértés súlyát, a közbeszerzés tárgyát és értékét, a jogsértésnek a közbeszerzési eljárást lezáró döntésre gyakorolt hatását, a Kbt.-be ütköző magatartás megismétlését, a jogsértőnek az eljárást segítő együttműködő magatartását, a jogsértés megtörténte és a jogorvoslati eljárás megindítása között eltelt hosszú időt, valamint támogatásból megvalósult beszerzés esetén azt, ha a jogsértéshez más szerv eljárásában a támogatás visszafizetésére vonatkozó szankció kapcsolódhat. A bírság összegének és az eltiltás időtartamának megállapításakor figyelembe kell venni azt is, ha a jogsértés nyilvánvalóan szándékos volt.
Ha a Döntőbizottság megsemmisíti az ajánlatkérő eljárást lezáró döntését, ajánlatkérő köteles újraértékelni az ajánlatokat, és új döntést hozni. Erre a határozat végrehajthatóságától számított 30 napja van. Mivel a Döntőbizottság határozatai előzetesen végrehajthatók, a 30 napos időtartam – ha végrehajtást a bíróság nem függeszti fel – a határozat közlésétől számít.
A javaslat 75. § (2) bekezdés d) pontja szerint az ajánlatkérő az adott eljárást eredménytelenné nyilváníthatja, ha a Döntőbizottság az ajánlatkérő valamely döntését megsemmisíti, amiből kifolyólag az ajánlatkérő új közbeszerzési eljárás lefolytatása mellett dönt, vagy egyáltalán nem is folytat le közbeszerzési eljárást. Az ajánlatkérő azonban nem nyilváníthatja eredménytelennek az eljárást, ha a jogszerűtlen eljárást lezáró döntés megsemmisítését követően jogszerű döntés meghozatalával az eljárás jogszerűsége helyreállítható.
Ha az eljárás előre láthatólag nem eredménytelen, az ajánlatkérőnek döntése meghozatala előtt – határidő tűzésével – be kell szereznie valamennyi érvényes ajánlatot tevő nyilatkozatát, arról hogy ajánlatát fenntartja-e. Amennyiben az ajánlattevő a megadott határidőben nem nyilatkozott, úgy kell tekinteni, hogy ajánlatát nem tartja fenn.
Ha az ajánlatkérő az eljárásban való részvételt ajánlati biztosíték adásához kötötte, az ajánlatukat fenntartó ajánlattevőknek – az ajánlati kötöttség ajánlatkérő által meghatározott új idejére – igazolniuk kell az ajánlati biztosíték fenntartását vagy újbóli rendelkezésre bocsátását.
Ha a Döntőbizottság megállapítja a közbeszerzésre, illetve a közbeszerzési eljárásra vonatkozó jogszabályok megsértését, az ajánlatkérőként, illetve az ajánlattevőként szerződő fél – a Döntőbizottság határozatának kézbesítésétől számított 30 napon belül – elállhat az érintett eljárás alapján kötött szerződéstől. A szerződéstől való elállás feltétele, hogy a Döntőbizottság érdemi határozatában olyan közbeszerzési jogszabálysértést állapítson meg, amely az eljárást lezáró döntést befolyásolta, azaz a nyertes személyét is érinti.
A megkötött szerződéstől történő elállás nem érinti a Döntőbizottság által a jogsértés miatt alkalmazott jogkövetkezményeket, arra eredményesen a bírósági felülvizsgálati eljárás során nem lehet hivatkozni.
A Közbeszerzési Döntőbizottság döntésének közlése és nyilvánosságra hozatala
A 166. §-hoz
A javaslat a Döntőbizottság döntésének közlésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó rendelkezések között a korábbi szabályozáshoz képest nem tartalmazza az eljárás befejezését eredményező döntések taxatív felsorolást, hanem általánosít és kimondja, hogy az eljárás felfüggesztését elrendelő végzést, valamint a közbeszerzési ügy befejezését eredményező végzést és határozatot kell a Döntőbizottságnak kézbesítenie az ügyfeleknek és egyéb érdekelteknek.
További követelményként állapítja meg a javaslat a támogatással megvalósuló közbeszerzések esetében, hogy az eljárás felfüggesztését elrendelő végzést, illetve a közbeszerzési ügy befejezését eredményező végzést és határozatot a támogatást nyújtó szervezet részére is kézbesíteni kell.
A nyilvánosság és átláthatóság biztosítása érdekében írja elő a javaslat, hogy a Döntőbizottság a közbeszerzési ügy befejezését eredményező végzéseit és határozatait, valamint a szerződés megkötésének engedélyezése tárgyában hozott végzéseit a meghozataluk napján a Közbeszerzési Hatóság honlapján tegye közzé. A közzétételi kötelezettséget nem érinti az a tény, hogy a Döntőbizottság döntésének bírósági felülvizsgálatát kérték, erre a tényre azonban utalni kell.
A bírósági felülvizsgálat eredményeként meghozott bírósági határozatok Közbeszerzési Hatóság honlapján történő közzététele ugyancsak kötelező.
A javaslat feljogosítja az ajánlatkérőt arra, hogy a Döntőbizottság érdemi határozatának bírósági felülvizsgálata esetén a bíróság jogerős határozatának meghozataláig a folyamatban lévő közbeszerzési eljárását felfüggessze, illetve elhalassza a szerződés megkötését. Az ajánlatkérő ezzel biztosíthatja a reparáció lehetőségét a bírósági felülvizsgálat során is.
Az előminősítési ügyekben indított jogorvoslati eljárás
A 167. §-hoz
A hatályos törvény felhatalmazása alapján alkotott, a közszolgáltatók közbeszerzéseire vonatkozó sajátos közbeszerzési szabályokról szóló 289/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet specifikus eljárásként szabályozza az előminősítési hirdetménnyel meghirdetett meghívásos és tárgyalásos eljárást, amelyeket az új szabályozás is át kíván venni. Ezen eljárások lényeges szakasza a jelentkezők előminősítése, ezért a javaslat 168. §-ában külön rendezi az ilyen ügyekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárást. Az előminősítési ügyekben indított jogorvoslati eljárásra a 168. §-ban szabályozottakon kívül a jogorvoslati eljárás általános szabályai az irányadóak.
Jogorvoslati kérelmet az a jelentkező nyújthat be, akinek az előminősítési kérelmét az ajánlatkérő elutasította, vagy akit töröltek az előminősítési listáról. A kérelem benyújtására objektív, az ajánlatkérői döntés kézbesítésétől számított 15 napos jogorvoslati határidő áll rendelkezésre.
A jogorvoslati kérelem kötelező tartalmi elemeit az eljárás specifikumai szerint határozza meg a javaslat.
A Kbt. 168. § (4) bekezdése a jogsértés megállapítása mellett nemcsak az ajánlatkérői döntés megsemmisítésére ad lehetőséget, hanem arra is feljogosítja a Döntőbizottságot, hogy megváltoztassa az ajánlatkérő döntését.
A Közbeszerzési Döntőbizottság döntéshozatala egységének biztosítása
A 168. §-hoz
A Döntőbizottságon belül a jogorvoslati gyakorlat egységének biztosítása érdekében a közbeszerzési biztosokat magában foglaló összkollégium működik.
A jogintézmény elsődleges célja, hogy megszüntesse a Döntőbizottságon belül a javaslat egyes rendelkezéseinek eltérő értelmezését, elősegítve ezáltal a jogorvoslati eljárás egészének kiszámíthatóságát.
A Döntőbizottság egységes, a jogalkalmazást könnyítő jogértelmezési gyakorlata hozzájárul ahhoz, hogy a közbeszerzési eljárásokban egyértelmű és kiszámítható legyen, hogy a közbeszerzési törvénybe ütköző tevékenységek vagy mulasztások előre láthatóan milyen jogkövetkezménnyel fognak járni. A Döntőbizottság a jogorvoslati eljárás átláthatósága érdekében az így kialakított álláspontját a honlapján történő közzététel útján mindenki számára könnyen elérhetővé, hozzáférhetővé teszi.
A javaslat a fenti célokat szem előtt tartva a Döntőbizottságon belül a jogorvoslati döntéshozatal egységességének és az egységességet elősegítő eszközök hatékony működésének biztosítása érdekében az e célból létrehozott összkollégium összetétele, valamint az összkollégium állásfoglalásainak kialakítása vonatkozásában is módosításokat vezetett be.
Az összkollégim összetételét érintő változás, hogy az üléseken a közbeszerzési biztosok mellett a közbeszerzésekért felelős miniszter által vezetett minisztérium közbeszerzési területért felelős szervezeti egységének képviselői, valamint az európai támogatásokat auditáló szerv képviselői is részt vehetnek tanácskozási joggal.
A Döntőbizottság jogorvoslati gyakorlatának egységességét a meghatározott ügyekre, ügycsoportokra létrehozott kollégiumok, valamint a Döntőbizottság elnöke is figyelemmel kísérik.
A kollégium elemzi a Döntőbizottság gyakorlatát, és a vitás jogalkalmazási kérdésekben véleményt nyilvánít. A kollégiumok, illetve az összkollégium működésére vonatkozó szabályokat a Döntőbizottság szervezeti és működési szabályzata határozza meg.
A Döntőbizottság elnöke minden olyan döntést, amelyet a Döntőbizottság valamely eljáró tanácsa elvi kérdésben hozott, illetve amelyek ellentétes elvi alapon állnak az összkollégium elé terjeszt.
A hatályos szabályozáshoz képest újdonság, hogy az összkollégiumnak – mielőtt állást foglalna az adott jogkérdésben – ésszerű határidőn belül lehetőséget kell biztosítania arra, hogy a közbeszerzésekért felelős miniszter által vezetett minisztérium közbeszerzési területért felelős szervezeti egységének képviselői, valamint az európai támogatásokat auditáló szerv képviselői az adott jogkérdés vonatkozásában kifejthessék véleményüket. Az említett szervek véleménye azonban az összkollégiumot nem köti.
Amennyiben az összkollégium egyetért a döntéssel, vagy annak egy részével az erről szóló állásfoglalását a Döntőbizottság a Közbeszerzési Hatóság honlapján közzéteszi.
Amennyiben a Döntőbizottság valamely eljáró tanácsa jogkérdésben el kíván térni az összkollégium állásfoglalásában foglaltaktól, erről köteles a Döntőbizottság elnökét tájékoztatni. A Döntőbizottság elnöke a tervezett döntést az adott ügycsoport tekintetében illetékes kollégium vagy az összkollégium elé terjeszti, és kikéri a kollégium vagy az összkollégium véleményét. Az eljáró tanács a döntés meghozatala előtt köteles a kollégium vagy az összkollégium állásfoglalását megvárni. Az eljáró tanácsot azonban a kollégium, összkollégium állásfoglalása nem köti, attól eltérő döntést is hozhat.
A Döntőbizottság az összkollégium új állásfoglalásáról, illetve az állásfoglalás módosításáról a Közbeszerzési Hatóság honlapján tájékoztatást ad.
A közbeszerzési biztosok jogalkalmazói tevékenységük végzése során kötelesek szem előtt tartani a közzétett összkollégiumi állásfoglalásokban foglaltakat.
Jogorvoslat a Közbeszerzési Döntőbizottság döntése ellen
A 169–172. §-hoz
A Döntőbizottság döntései kizárólag bíróság előtt támadhatók meg, közigazgatási úton nincs lehetőség további jogorvoslatra.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárásban a Ket. rendelkezéseit csak akkor alkalmazhatók, ha a javaslat, valamint a javaslat felhatalmazása alapján alkotott kormányrendelet eltérő szabályokat nem állapít meg [145. § (1) bekezdés]. A Döntőbizottság döntései elleni jogorvoslat és bírósági felülvizsgálat szabályait tehát a javaslat, mint kógens, specifikus jogszabály tartalmazza, így a Ket. rendelkezései közül kizárólag azok alkalmazhatók, melyek nem ellentétesek a javaslat speciális szabályozásával.
A Döntőbizottság döntései elleni bírósági jogorvoslatra a javaslat, Pp. és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knptv.) rendelkezéseit kell alkalmazni.
A javaslat külön szabályokat állapít meg a Döntőbizottság meghatározott végzései, illetve az ügy érdemében hozott határozata elleni bírósági jogorvoslatra vonatkozóan. A Döntőbizottság végzései tekintetében a bírósági felülvizsgálat lehetősége egyfokú és nemperes eljárásban valósul meg, érdemi határozatainak felülvizsgálata pedig közigazgatási per keretében biztosított.
A javaslat – szemben az érdemi határozatokkal – nem teszi lehetővé a Döntőbizottság által hozott összes végzés teljes körű bírósági felülvizsgálatát. Kizárólag a javaslat 169. § (1) bekezdésében taxatíve nevesített végzések – vagyis a jogorvoslati eljárás során hozott végzés, a jogorvoslati eljárást felfüggesztő végzés, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés, valamint a jogorvoslati eljárást megszüntető végzés –, továbbá a Döntőbizottságnak az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményező végzése [157. § (2) bekezdés], valamint az eljárási bírságot kiszabó végzése [163. § (2) bekezdés] támadhatók meg külön bíróság előtt. Más eljárásjogi végzés – amennyiben az ügyfél azt jogszabálysértőnek tartja – az érdemi határozat ellen benyújtott jogorvoslati kérelemben vitatható. Ebben az esetben a bíróság az érdemi határozat felülvizsgálata körében azt vizsgálja, hogy az egyéb végzések körében hivatkozott jogszabálysértések kihatnak-e az ügy érdemére.
A javaslat kimondja, hogy a Döntőbizottság eljárás során hozott végzése ellen külön jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha azt törvény megengedi, vagyis nemcsak a javaslat, hanem más törvény is megengedheti a végzés külön bírósági felülvizsgálatát.
A jogorvoslati kérelmet a végzés kézbesítésétől számított nyolc napon belül kell a Döntőbizottsághoz benyújtani, amely azt az ügy irataival együtt haladéktalanul köteles a bíróságnak továbbítani. Főszabályként a jogorvoslati kérelem benyújtásának a végzés végrehajtására nincs halasztó hatálya, ez alól kivételt képez az Európai Bíróság előzetes döntéshozatalai eljárásának kezdeményezése tárgyában hozott végzés és az eljárási bírságot kiszabó végzés.
A Döntőbizottság eljárás során hozott végzése elleni külön jogorvoslati kérelmet a közigazgatási és munkaügyi bíróság nemperes eljárásban, soron kívül bírálja el. A bíróság eljárására a Pp. XX. Fejezete megfelelően alkalmazandó, amennyiben a javaslatból, illetve a nemperes eljárás jellegéből más nem következik.
A bíróság a Döntőbizottság végzését megváltoztathatja. Az eljárás során hozott és azt lezáró végzések ellen a törvény csak egyfokú bírósági felülvizsgálati lehetőséget biztosít, a bíróság végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.
A Döntőbizottság érdemi határozat ellen közigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, így azt fellebbezéssel nem lehet megtámadni és újrafelvételi eljárást sem lehet kezdeményezni. A javaslat a Döntőbizottság valamennyi érdemi határozatára kiterjedően a bírósági felülvizsgálat lehetőségét biztosítja teljes körűen.
A javaslat meghatározott személyi kör részére teszi lehetővé, hogy jogorvoslati kérelmet nyújthasson be a Döntőbizottság érdemi határozata ellen.
A Döntőbizottság ügy érdemében hozott határozata ellen az nyújthat be keresetet, akinek a határozat jogát, vagy jogos érdekét sérti, illetve aki a Döntőbizottság eljárását a 152. § alapján kezdeményezte.
A jog, illetve jogos érdek sérelmének vizsgálata során a bíróságnak azt kell megítélni, hogy a kérelem tárgyává tett jogsértő magatartás, mulasztás okoz-e a kérelmezőnek érdeksérelmet, továbbá, hogy az érdeksérelem – az alapelvi rendelkezésekre is tekintettel – jogosnak tekinthető-e, illetve közvetlenül a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban merült-e fel.
Szükséges ugyanakkor annak hangsúlyozása, hogy amennyiben a konkrét ügyben felperesként fellépő személy tekintetében a jog, jogos érdek sérelme nem állapítható meg, az a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását, vagy a per megszüntetését alapozza meg.
A Döntőbizottság érdemi határozatának bírósági felülvizsgálata abban az esetben is kérhető, ha a felperes szerint a Döntőbizottság nem megfelelően értékelte, minősítette a kérelmezett korábbi eljárását, döntését.
A javaslat a Pp. 330. §-ában foglaltaktól részben eltérő szabályokat állapít meg a keresetlevél benyújtásának határidejére és a benyújtás helyére. Az általános, a közigazgatási határozat kézbesítésétől számított harmincnapos keresetindítási szabálytól rövidebb, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napos határidőt állapít meg, továbbá meghatározza azt is, hogy a keresetlevelet a Döntőbizottsághoz kell benyújtani.
A Pp. 331. § (1) bekezdése szerint, ha a fél – törvény rendelkezése ellenére – a keresetlevelet nem a Döntőbizottsághoz, hanem a bírósághoz nyújtotta be, azt a bíróság vizsgálat nélkül haladéktalanul megküldi a Döntőbizottságnak.
A keresetlevelet – a bírói gyakorlat értelmében – határidőben benyújtottnak kell tekinteni, ha azt a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül ajánlott küldeményként postára adták vagy a bírósághoz benyújtották. A Pp. 330. § (5) bekezdése szerint, ha a fél a keresetlevél benyújtására megállapított határidőt elmulasztotta, igazolással élhet, amelyről a bíróság dönt.
A keresetlevél tartalmára a Pp. 330. § (1) bekezdésében és a Pp. 121. §-ában foglaltak az irányadók.
A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben alapvetően a felperesnek kell bizonyítania, hogy a felülvizsgálni kért határozat jogszabálysértő, kivéve, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, és a felperes a közigazgatási szerv határozata alapjául szolgáló tényállás valóságát vitatja [Pp. 336/A. § (2) bekezdés]. Ebben az esetben a Döntőbizottságnak kell bizonyítania határozata jogszerűségét.
A Pp. 336/A. § (1) bekezdése határozza meg, hogy mely esetekben van helye a bíróság részéről hivatalból bizonyításnak.
A Pp. 327. § (2) bekezdés első mondata szerint a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta, vagyis a keresetlevélben a Döntőbizottságot kell alperesként feltüntetni.
A Döntőbizottság köteles a keresetlevelet, a keresetlevélben foglaltakra tett nyilatkozatát és az ügy iratait 5 napon belül a bíróság számára megküldeni, valamint egyidejűleg tájékoztatást adni arról is, hogy a jogorvoslati eljárásban mely ügyfelek vettek részt és kik azok az érdekeltek, akikre a határozat rendelkezést tartalmaz.
A javaslat 170. § (4) bekezdése a Pp. 13–21. §-aiban és 325. §-ában foglaltakon túl – a Kbt. 147. §-ában foglaltakra utalással – további okokat határoz meg a bírák kizárására vonatkozóan.
A bíróság a Pp. 124. §-ában foglaltaktól eltérően 8 napon belül vizsgálja meg a keresetlevelet, és amennyiben a Pp. 124. § (1) bekezdése szerinti intézkedések (hiánypótlás, áttétel, keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása) megtételére nincs szükség, úgy a bíróság a jogszabálynak megfelelő keresetlevelet a Döntőbizottság nyilatkozatával együtt megküldi a felperes részére.
Ha a keresetlevél a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló kérelmet tartalmaz, a bíróság annak tárgyában az iratoknak a bírósághoz való érkezését követő nyolc napon belül határoz. A későbbiek során a bíróság a közigazgatási határozat végrehajtásának felfüggesztését – már a tárgyalás kitűzése előtt is – kérelemre bármikor elrendelheti. A bíróság a végrehajtást foganatosító szervet haladéktalanul értesíti a végrehajtás felfüggesztéséről. A végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna.
A végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ha a fél a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelme elutasítását követően ismételten – azonos ténybeli és jogi alapon – nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, a végrehajtás felfüggesztését megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
A Pp. 332. § (3) bekezdésében meghatározott nyolcnapos határidőhöz képest rövidebb, ötnapos határidőt tartalmaz a javaslat 159. § (2) bekezdése a végrehajtás felfüggesztése tárgyában történő döntéshozatalra.
A Pp. 332. § (3) bekezdés harmadik mondata szerint a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozatala során a bíróságnak figyelemmel kell lennie arra, hogy a végrehajtást követően az eredeti állapot helyreállítható-e, vagy, hogy a végrehajtás elmaradása nem okoz-e súlyosabb károsodást, mint amilyennel a végrehajtás felfüggesztésének elmaradása járna. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet a bíróság érdemben csak akkor tudja megvizsgálni, ha azt a fél indokolással ellátva terjeszti elő, és a kérelemben előadott okokat, adatokat, tényeket, körülményeket igazolja vagy a kívánt mértékben valószínűsíti, illetőleg azokról egyébként a bíróságnak hivatalos tudomása van, illetve, ha köztudomásúak.
A Pp. 332. § (4) bekezdése kimondja, hogy a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen külön fellebbezésnek van helye. Ha a fél a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelme elutasítását követően ismételten – azonos ténybeli és jogi alapon – nyújt be végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet, a végrehajtás felfüggesztését megtagadó végzés ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróságnak a végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható.
Nem illeti meg a fellebbezési jog a közigazgatási határozat végrehajtásának tárgyában hozott végzés ellen a közigazgatási hatósági eljárás olyan ügyfelét, aki (amely) a végzés meghozatalának időpontjában a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perbe még nem avatkozott be, mivel a végzés reá vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz.
A javaslat 171. § (3) bekezdése speciális szabályt állapít meg a beavatkozás bejelentésére. A bíróság nyolc napon belül köteles értesíteni a beavatkozás lehetőségéről az ellenérdekű felet, valamint a közbeszerzési ügyben szerepelt azon érdekelteket, akikre nézve a Döntőbizottság határozata rendelkezést tartalmaz. A beavatkozást az értesítés kézhezvételét követő nyolc napon belül kell bejelenteni a bíróságnak, mely határidő elmulasztása esetén igazolásnak nincs helye.
A javaslat 171. § (4) bekezdése az eljárás gyorsítása érdekében rövidebb eljárási határidőket állapít meg, a perben a beadványok hiányosságának pótlására legfeljebb nyolcnapos határidő adható, melyet egyszer, indokolt esetben további legfeljebb nyolc nappal hosszabbíthat meg a bíróság.
A bíróság az ügy érdemében tárgyaláson kívül határoz, a felek bármelyikének kérésére azonban tárgyalást tart. Tárgyalás tartását a felperes a keresetlevélben, az alperes pedig a keresetlevélre tett nyilatkozatában kérheti. Ennek elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs. Az első tárgyalást az iratoknak a bírósághoz érkezését követő harminc napon belül kell megtartani, és ha nincs szükség bizonyítási eljárás lefolytatására, vagy tárgyaláson kívüli eljárás esetén, e határidőn belül elbírálni.
A Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata és a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti egységes per
A 173–174. §-hoz
A javaslat átveszi a hatályos közbeszerzési törvényből a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának felülvizsgálatára és a szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítására irányuló ún. egységes per szabályait.
A szerződés módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti polgári per
A 175. §-hoz
A javaslatban a Közbeszerzési Hatóságnak a közbeszerzési szerződések teljesítésére vonatkozó hatósági ellenőrzése kapcsán újdonságként szerepel a szerződés módosítása érvénytelenségének, illetve a szerződésszegés megállapítása iránti polgári per megindításának lehetősége. A javaslat szerint, ha a Közbeszerzési Hatóság a szóban forgó hatósági ellenőrzése során megállapítja, hogy a szerződés tartalma valószínűsíthetően a javaslat 142. § (3) bekezdésbe ütközik, pert indít a szerződés módosítás érvénytelenségének kimondása és az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt, mely perben a Hatóságot teljes költségmentesség illeti. A Hatóság a pert az ellenőrzés befejezésétől számított harminc napon belül köteles megindítani, és a perindításról a honlapján is köteles tájékoztatást közzétenni. A javaslat rögzíti, hogy ha a bíróság a perben megállapítja a szerződés módosításának érvénytelenségét, az érvénytelenség Ptk. szerinti jogkövetkezményei mellett bírságot is köteles kiszabni, amelynek összege legfeljebb a szerződés értékének 15%-a lehet.
A szerződés közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti polgári per
A 176. §-hoz
A javaslat átveszi a hatályos közbeszerzési törvényből a szerződések közbeszerzési jogsértés miatti érvénytelenségének megállapítása iránti polgári per szabályait.
A közbeszerzésekkel kapcsolatos egyéb polgári perek
A 177. §-hoz
A javaslat átveszi a hatályos közbeszerzési törvényből a közbeszerzésekkel kapcsolatos egyéb polgári perek szabályait.
XXII. Fejezet
Az Európai Bizottság eljárása
A 178. §-hoz
A javaslat átveszi a hatályos közbeszerzési törvényből az Európai Bizottság eljárására vonatkozó szabályokat.
HETEDIK RÉSZ
A KÖZBESZERZÉSI HATÓSÁG ÉS A KÖZBESZERZÉSI DÖNTŐBIZOTTSÁG
XXIII. Fejezet
Közbeszerzési Hatóság
179–192. §-hoz
A javaslat lényegében fenntartja a Közbeszerzési Hatóságra vonatkozó szabályokat, és megtartja a Hatóság szervezeti felépítését is, azzal, hogy a Közbeszerzések Tanácsa létszámát tizenkilenc főre növeli, tekintettel arra, hogy gazdasági szereplők és a szakmai kamarák a korábbi három fővel szemben immár négy főt, illetve a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Építész Kamara közösen további egy főt jelölhetnek a Tanácsba, illetve a testület kiegészül a felelős akkreditált közbeszerzési szaktanácsadók szakmai testülete által kijelölt két személlyel.
Emellett a javaslat a Hatóság tényleges működésének megfelelően átstrukturálja a Hatóság keretében működő Közbeszerzések Tanácsa és magának a Közbeszerzési Hatóságnak a feladatait. Ennek megfelelően a Közbeszerzések Tanácsa feladat- és hatásköre a jövőben csak szervezet vezetőit érintő személyügyi kérdésekre (Hatóság elnökének, Közbeszerzési Döntőbizottság elnökének és elnökhelyettesének, illetve a Döntőbizottság létszámának megállapítása), valamint az útmutatók kiadására korlátozódik, azonban az operatív feladatok ellátása a Hatóság – illetve annak elnöke – feladat- és hatáskörébe kerül át.
A fentieken túlmenően a javaslat szerint a Hatóság új feladatokat is kap, úgymint például
– naprakészen vezeti és a honlapján közzéteszi
– a gazdasági szereplők közbeszerzési eljárás alapján vállalt szerződéses kötelezettségének jogerős bírósági határozatban megállapított, vagy a gazdasági szereplő által elismert megszegése esetén a szerződésszegés tényét, leírását, lényeges jellemzőit (beleértve azt is, ha a szerződésszegés a szerződés felmondásához vagy a szerződéstől való elálláshoz, kártérítés követeléséhez vagy a szerződés alapján alkalmazható egyéb szankció érvényesítéséhez vezetett, valamint ha a nyertes ajánlattevőként szerződő fél olyan magatartásával, amelyért felelős, (részben vagy egészben) a szerződés lehetetlenülését okozta) azzal, hogy az adatoknak a honlapon a szerződésszegéstől számított három évig kell elérhetőnek lenniük;
– a kizáró ok hatálya alatt álló gazdasági szereplő megbízhatóságát megállapító határozatokat [188. § (4) bekezdés];
– a gazdasági, valamint szakmai kamara által létrehozott minősített ajánlattevői jegyzékbe vétel feltételeinek megfelelőségét ellenőrzi, a jegyzéket nyilvántartja;
– az Európai Bizottság által kért, hiányzó statisztikai adatokat a Bizottságnak megküldi, az e törvényben előírt tájékoztatásokat az Európai Bizottság részére megküldi;
– első ízben 2017. március 1-jéig, majd azt követően háromévente statisztikai jelentést készít az uniós értékhatárt el nem érő becsült értékű közbeszerzésekről, (különösen az érintett időszakban az ilyen közbeszerzések becsült, összesített teljes értékéről), melyet megfelelő határidőben a közbeszerzésekért felelős miniszter rendelkezésére bocsát;
– figyelemmel kíséri a közbeszerzési eljárás alapján megkötött szerződések módosítását és a Ket. alapján hatósági ellenőrzés keretében – külön jogszabályban meghatározott részletes szabályok szerint – is ellenőrzi azok teljesítését, megteszi különösen a 153. § (1) bekezdés c) pontjában és a 175. §-ban meghatározott intézkedéseket;
– a közbeszerzési szabályozás széleskörű megismertetése érdekében konferenciákat szervez;
– a közbeszerzési eljárások előkészítése és lebonyolítása során az ajánlatkérők segítése érdekében – elvi jelentőségű jogértelmezési kérdésekben a közbeszerzésekért felelős miniszterrel szükség szerint egyeztetve – állásfoglalásokat ad;
– az Európai Unió más tagállamainak közbeszerzési szervezeteivel való kapcsolattartás keretében – különösen a közbeszerzési eljárások során alkalmazandó igazolásokról, Magyarországon nyilvánosan elérhető adatbázisokról, nyilvántartásokról – információt szolgáltat, gondoskodik a vonatkozó nyilvántartások listájának az e-Certis rendszerben való közzétételéről, és teljesíti különösen a 2014/24/EU irányelv 44. cikk (3) bekezdésében, az 59. cikk (6) bekezdésében, a 60. cikk (5) bekezdésében, a 61. cikk (1) bekezdésében, a 62. cikk (3) bekezdésében, a 64. cikk. (1) és (8) bekezdésében, valamint a 69. cikk (5) bekezdésben foglalt kötelezettségeket, továbbá a 2014/25/EU irányelv 62. cikk (3) bekezdésében, 81. cikk (3) bekezdésében, valamint a 84. cikk (5) bekezdésben foglalt kötelezettségeket;
– statisztikai adatokat gyűjt a megkötött közbeszerzési szerződésekben és az építési, illetve szolgáltatási koncessziókban foglalt ellenszolgáltatás mértékéről, az árstatisztikát a honlapján rendszeres időközönként közzéteszi;
– ellátja az elektronikus közbeszerzési rendszer fenntartásával és működtetésével kapcsolatos feladatokat;
– hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárások jogalapjának előzetes vizsgálata, amely a hatályos törvény szerint a Közbeszerzési Döntőbizottság feladata;
– az ún. öntisztázás keretében a gazdasági szereplők kérelmére határozatában megállapítja, hogy a gazdasági szereplő által hozott intézkedések a kizáró ok fennállásának ellenére kellőképpen igazolják a megbízhatóságát.
XXIV. Fejezet
Közbeszerzési Döntőbizottság
A 192–193. §-hoz
A javaslat ugyancsak megtartja a Közbeszerzési Döntőbizottság felépítésére és működésére vonatkozó, hatályos közbeszerzési törvény szerinti szabályokat. Újdonság viszont a javaslat szerkezeti felépítésében, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottságra vonatkozó szabályok önálló fejezetben kapnak elhelyezést, amely a közbeszerzési biztosokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazza.
NYOLCADIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Európai Uniós kötelezettségek
A 194. §-hoz
A közbeszerzési irányelvek a tagállamokra különböző feladatokat rónak, úgymint a közbeszerzési szabályok alkalmazásának monitoringja, monitoring jelentés és statisztikai adatok küldése az Európai Bizottságnak, Európai Bizottsággal való kapcsolattartás. A javaslat e feladatok ellátását elsősorban a közbeszerzésekért felelős miniszterre telepíti.
A javaslat a közbeszerzésekért felelős miniszter feladataként határozza meg a részben vagy egészben nem hazai költségvetési forrásból megvalósuló, uniós értékhatárokat elérő vagy meghaladó értékű árubeszerzés, szolgáltatás és szolgáltatási koncesszió, továbbá a háromszázmillió forintot elérő vagy meghaladó értékű építési beruházás és építési koncesszió esetén lefolytatott közbeszerzési eljárások ellenőrzését, valamint az e közbeszerzési eljárások eredményeképpen létrejött szerződések módosításainak engedélyezését.
A közbeszerzésekért felelős miniszter egyéb feladatai
A 195. §-hoz
A javaslat a közbeszerzésekért felelős miniszter feladataként rögzíti a Kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési szervek és intézményeik, a Kormány közalapítványai, valamint egyes többségi állami tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek közbeszerzései megindításának engedélyezését és lefolytatásának központi ellenőrzését, a közbeszerzési szerződések, vagy koncessziók módosításának engedélyezését, valamint a nem közbeszerzés útján megkötött, beszerzést megvalósító szerződéseik megkötésének és módosításának engedélyezését.
A fentiekhez hasonlóan a közbeszerzésekért felelős miniszter feladata a közbeszerzési eljárásban részt vevők oktatására vonatkozó feltételrendszer kialakításának jóváhagyása, a közbeszerzési tárgyú képzések irányítása, felügyelete és ellenőrzése.
Hatálybalépés
A 196. §-hoz
A javaslat rendelkezéseinek jelentős része 2015. november 1-jén lép hatályba. A hatálybalépés időpontja úgy került meghatározásra, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre, számításba véve, hogy a felkészülési időt a végrehajtási rendeletekkel együtt kell biztosítani. Az elektronikus közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések tekintetében későbbi hatályba lépési időpont került meghatározásra.
Átmeneti rendelkezések
A 197. §-hoz
A javaslat hatálybalépése, és a hatályos közbeszerzési törvény hatályon kívül helyezése miatt szükséges átmeneti szabályok meghatározása. A javaslat – a korábbi jogalkotási gyakorlatnak megfelelően – főszabályként rögzíti, hogy a javaslat rendelkezéseit a hatálybalépés után megkezdett beszerzésekre, közbeszerzési eljárások alapján megkötött szerződésekre, tervpályázati eljárásokra és az azokkal kapcsolatban kérelmezett, kezdeményezett vagy hivatalból indított jogorvoslati eljárásokra és előzetes vitarendezési eljárásokra kell alkalmazni.
Felhatalmazás
A 198. §-hoz
A közbeszerzésekkel kapcsolatban olyan rendelkezések alkotása is szükséges, amelyek nem igényelnek törtvényi szintű szabályozást. Ezért a javaslat a Kormány, illetve a közbeszerzésekért felelős miniszter részére ad felhatalmazást több kérdés szabályozására. A felhatalmazó rendelkezések nem mindegyike a törvény végrehajtási rendeletére ad felhatalmazást, olyan tárgykör szabályozására is található itt felhatalmazás, amelyek a közbeszerzés alól kivételt képeznek és önálló eljárásrend alá esnek. Rendeleti szinten jelennek meg az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának szabályai, és felhatalmazást kap a Kormány rendeletalkotásra egyes jogpolitikai célok hatékonyabb érvényesítése érdekében is.
Módosuló rendelkezések
A 199. §-hoz
A javaslat hatálybalépése következtében módosuló rendelkezések felsorolása.
Hatályukat vesztő rendelkezések
A 200. §-hoz
A javaslat hatálybalépése következtében hatályukat vesztő rendelkezések felsorolása.
Sarkalatossági záradék
A 201. §-hoz
A javaslat sarkalatos törvényi rendelkezéseket érintő rendelkezéseinek meghatározása.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
A 202. §-hoz
A közösségi jogra történő utalás, az Európai Unió átültetett jogi aktusainak feltüntetése.

1. melléklet a 201… évi …… törvényhez

A 2014/24/EU irányelv II. mellékletének, illetve a 2014/25/EU irányelv I. mellékletének megfelelő, építési tevékenységeket tartalmazó melléklet.

2. melléklet a 201… évi …… törvényhez

A 2014/24/EU irányelv III. mellékletének megfelelő árukat tartalmazó melléklet.

3. melléklet a 201… évi …… törvényhez

A 2014/24/EU irányelv XIV. mellékletének, illetve a 2014/25/EU irányelv XVII. mellékletének megfelelő szolgáltatásokat (light regime) tartalmazó melléklet.

4. melléklet a 201… évi …… törvényhez

A 2014/24/EU irányelv X. mellékletének, illetve a 2014/25/EU irányelv XIV. mellékletének megfelelő szociális és környezetvédelmi egyezményeket tartalmazó melléklet.
1

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről és az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről.

_