PK ÍH 2015/147.
PK ÍH 2015/147.
2015.12.01.
I. A házastársi életközösség tartama alatt bekövetkező, bármilyen jogcímen történő vagyongyarapodás – a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – a házastársak közös vagyonát gyarapítja: a vagyonszerzés szempontjából annak nincs jelentősége, hogy az harmadik személy vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló vagyontárgy megszerzéséből ered-e. Az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerző házastárs mindkét esetben igényelheti tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését.
II. A házastársak építkezés útján történő közös szerzése a vagyonvegyülés speciális esete, és nem ráépítés jellegű szerzésmód. Ha a valamelyik házastárs különvagyoni ingatlanán megvalósított beruházás tartós, és jelentős új értéket hoz létre, akkor az egyúttal a vagyonvegyülés időpillanatában tulajdonjogot is keletkeztet mindkét házastárs javára, amennyiben a beruházásra a közös vagyon terhére került sor. A tulajdonszerzésre az ingatlan-nyilvántartáson kívüli házastárs tulajdoni hányad formájában tarthat igényt [Csjt. 27. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 116. § (1) bek., 137. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet jogerőre emelkedését követően megkeresni rendelte a Körzeti Földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanról a perindítás tényét törölje.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes 1992. évben kötöttek házasságot, melyet a bíróság 2006. október 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével felbontott. A felek a házasságkötést megelőzően is érzelmi kapcsolatban voltak egymással, mely kapcsolatukból 1988. április 15-én gyermekük született. A felek az életközösségüket az alperes kizárólagos tulajdonában álló perbeli ingatlanban kezdték meg. Az ingatlanon a felek különböző értéknövelő beruházásokat végeztek a házasságkötést megelőzően és azt követően is. Így sor került a gáz bevezetésére, az épület színező vakolására, kerítés építésére, a tetőtérben válaszfal építésére, a tetőtér szigetelésére, a tetőtér szobákra osztására, tapétázásra, festésre, villany, fűtés és vízszerelésre és a ház alagsorába is bevezették a fűtést.
Az elsőfokú ítélet szerint a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlanban 20/35 arányban tulajdont szerzett házastársi közös vagyon jogcímén az értéknövelő beruházások folytán. Kérte az így létrejött közös tulajdon megszüntetését azzal, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperes tulajdonába kerülő 20/35 tulajdoni hányad 10 000 000 forintos áron történő megváltására. Keresete jogalapjaként a felperes a Csjt. 28. §-ára és 27. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott. Az értéknövelő beruházásokként a gáz bevezetését, radiátorok felszerelését, a ház külső vakolásának hőszigetelő, színező vakolattal való ellátását, a telek mindkét oldalról való körbekerítését, tetőtéri ablakok, ajtók vásárlását, beépítését, a telek körbekerítését a másik oldalról kovácsolt vaskerítés létesítésével, a tetőtéri rész szobákra osztását falazással, ezek szigetelését, villanyszerelési munkák elvégzését, fűtés és vízszerelést, tapétázását, festést és az alagsorba fűtés bevezetését jelölte meg.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az értéknövelő beruházások tulajdoni igényt nem alapoznak meg, valamint a felperes által állított értéknövelő beruházások a rendes gazdálkodás körébe eső állagmegóvó és kármegelőző munkálatok voltak.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azért találta alaptalannak a tulajdonjog megállapítása iránti kereseti kérelmet, mert álláspontja szerint a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján az ingatlan-nyilvántartásban nem szereplő házastárs házastársi közös vagyon jogcímén kizárólag akkor szerezheti meg az ingatlan bizonyos tulajdoni hányadát, ha a házastársak a házastársi együttélés alatt harmadik személytől, közösen szerzik meg az ingatlan tulajdonjogát. Ez esetben kérheti az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos házastárs tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásban való feltüntetését. A perbeli esetben azonban már a felek kapcsolatát megelőzően az alperes tulajdonában állt az ingatlan, így az különvagyonát képezte. Erre tekintettel a felperes az ingatlan tulajdoni hányadának tulajdonjogát nem szerezheti meg házastársi közös vagyon címén.
Kifejtette, hogy a felperes által hivatkozott értéknövelő beruházások egyébként sem adnak alapot a házastársi közös vagyon jogcímén történő tulajdonszerzésre, mert ezek ugyan növelik az ingatlan értékét, azonban a tulajdonjogot „nem viszik át”, és így az ilyen jellegű beruházások eredeti tulajdonszerzésnek nem minősíthetők. Eredeti tulajdonszerzés lehetne például a ráépítés, erre azonban a perben a felperes nem hivatkozott, és nem említett olyan épületszerkezeti elemeket érintő építkezést, amely a ráépítés jogcímén történő tulajdonszerzést megalapozhatná. Az általa állított értéknövelő beruházások legfeljebb az alperessel szembeni kötelmi jellegű igényét alapozhatnák meg. Ilyen kötelmi jellegű elszámolási igényt azonban a perben nem terjesztett elő.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének való helyt adást kérte. Ennek hiányában indítványozta az ítélet hatályon kívül helyezését a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdésére tekintettel. A fellebbezés indokolásában sérelmezte, hogy a bíróság nem tett eleget a Pp. 213. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének, hogy az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Előadta, hogy 534 500 forint erejéig pénzfizetésre kötelezés iránti igénye is volt az alperessel szemben a házastársi közös vagyont képező ingóságok megváltása címén, az ítélet indokolásában azonban erre a kereseti kérelemre nem tért ki a bíróság. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság nem tett eleget a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségének sem. A felperes tulajdoni igényét ugyanis két szempontból vizsgálta. Egyrészt tévesen mondta ki, hogy a felperes által hivatkozott értéknövelő beruházások nem minősíthetők eredeti tulajdonszerzésnek. A beruházásokkal kapcsolatos bizonyítási indítványoknak a bíróság nem adott helyt, az elutasításnak azonban nem adta indokát. Helytelenül utalt az ítélet arra is, hogy a felperes ráépítésre nem hivatkozott. A keresetlevél 3. oldala részletezi a kereseti kérelem jogalapját és mértékét. E szerint a beruházások eredményeként a tetőtérben gyakorlatilag egy új lakrész jött létre, az épületre színező vakolat került, a pincébe fűtést szereltek, az ingatlanon kerítés létesült, mindez kétségtelenül ráépítésnek minősült. A bizonyítási indítványok elutasításával tévesen és megalapozatlanul jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes fenti beruházása eredményeként nem szerzett tulajdont. Hatályon kívül helyezés hiányában a felperes kérte, hogy a Pp. 235. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság a felajánlott és szükséges bizonyítást rendelje el, annak alapján az ítéletet változtassa meg, és a keresetének adjon helyt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felperes fellebbezése megalapozott.
A fellebbezésében a felperes elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan pedig annak keresete szerinti megváltoztatását kérte. Az elsődleges kereseti kérelem alapos tekintettel arra, hogy az eljárás során az elsőfokú bíróság olyan lényeges, a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést vétett, amely a döntés érdemére is kihatott.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, hogy a 4. sorszámú jegyzőkönyvben a felperes keresetét a 2011. június 2-i előkészítő irat szerint tartotta fenn. Ebben a beadványban a felperes a per tárgyát képező ingatlanon fennálló 10/35 arányú tulajdoni szerzésének megállapítását kérte házassági közös szerzés jogcímén. Kérte továbbá az így megszerzett tulajdoni illetőségre tekintettel kialakult közös tulajdon megszüntetését akként, hogy az alperes váltsa magához a 10/35 illetőségét 10 000 000 forintért. Kérte továbbá az 534 500 forint összértékű ingóságok megosztását. A bíróság a tárgyalást elhalasztó végzésben felhívta a felperest keresetének további pontosítására. Ennek a felperes a 8. sorszámú jegyzőkönyvben tett eleget akként, hogy immár 20/35 tulajdoni illetőség megszerzésének megállapítását kérte, továbbá kérte ennek a 20/35 illetőségnek az alperes általi megváltását 10 000 000 forintért. E legutolsó nyilatkozat semmilyen módon nem érintette az 535 500 forint összértékű ingóságokkal kapcsolatban előterjesztett korábbi kereseti kérelmét, erre tekintettel úgy kellett volna tekinteni, hogy a felperes ezen igényét változatlanul fenntartja.
Az elsőfokú ítélet indokolásából azonban az derül ki, hogy a bíróság ezen kereseti kérelemről nem döntött.
Ezen túlmenően észlelte a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a tulajdonjog megállapítása iránti kereseti kérelemmel kapcsolatos téves jogi álláspontja folytán nem folytatta le az ebben a körben szükséges és a felek által javarészt indítványozott bizonyítást sem. A Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. A fenti törvényi rendelkezés talaján kialakult több évtizedes töretlen bírói gyakorlat szerint a házastársak tulajdonszerzése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az milyen jogcímen történik. A házastársi életközösség tartama alatt bekövetkező bármilyen vagyon gyarapodás a házastársak közös vagyonát gyarapítja a törvényben meghatározott, de a perbeli esetben nem releváns kivételektől eltekintve. Így tehát a vagyonszerzés szempontjából annak sincs jelentősége, hogy az harmadik személy vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló vagyontárgy megszerzéséből ered-e. Erre tekintettel téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperes csak akkor terjeszthetne elő ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogának megállapítása és ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés iránti kereseti kérelmet, ha az ingatlant harmadik személytől szerezte volna az alperes.
Szintén téves az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a valamelyik házastárs ingatlanán eszközölt beruházások csak akkor keletkeztetnek a másik házastárs javára tulajdoni igényt, ha azok a Ptk. 137. §-a szerinti ráépítés jellegűek. A bírói gyakorlat ugyanis abban is egységes, hogy a házastársak közös szerzése ilyen esetekben sem ráépítés jellegű szerzésmód, hanem lényegében a vagyonvegyülés egy speciális esete. Erre tekintettel a valamelyik házastárs különvagyoni ingatlanára történt építkezés esetén a megvalósult beruházásoknak nem kell a Ptk. 137. §-ában, illetőleg az ahhoz kapcsolódó PK. 7. állásfoglalásban megfogalmazott szigorú műszaki és jogi feltételeknek eleget tenniük. Amennyiben a megvalósított beruházás tartós, jelentős új értéket hoz létre, akkor az egyúttal a vagyonvegyülés időpillanatában tulajdonjogot is keletkeztet mindkét házastárs javára, amennyiben a beruházásra a közös vagyon terhére került sor. Erre a tulajdonszerzésre az ingatlan-nyilvántartáson kívüli házastárs tulajdoni hányad formájában tarthat igényt, vagyis – az elsőfokú ítéletben kifejtettektől eltérően – nemcsak kötelmi igénye keletkezik. Ennek megfelelőn a Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján igényt tarthat arra is, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.
A felperes tényelőadása alapján úgy tűnik, hogy az általa megvalósulni állított beruházások tartós értékemelkedést eredményezhettek, ez azonban bizonyítás lefolytatása nélkül nem állapítható meg egyértelműen. Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt ezt a bizonyítást nem folytatta le, és nem tárta fel a házasság megkötését megelőzően fennállott esetleges élettársi kapcsolat időtartamát sem. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert a kapcsolat kezdő időpontját illetően a felek eltérő előadást tettek, és az ingatlannal kapcsolatos beruházások állított időpontjára tekintettel minden valószínűség szerint ennek jelentősége lesz a tulajdoni igény elbírálása körében. A következetes bírói gyakorlat szerint ugyanis a házasságkötést megelőző együttélés időtartama a házassági életközösségbe beleolvad, ekként a házassági vagyonközösség időtartamának pontos meghatározása szempontjából jelentőséggel bír.
A fentiekre tekintettel tehát a kereset tárgyában való döntés érdekében egyelőre semmilyen bizonyítás nem folyt, azonban ahhoz jelentős terjedelmű bizonyítás lefolytatására van szükség, amely a másodfokú eljárás kereteit meghaladja. A bíróság ezért a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen tájékoztatni kell a feleket a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a fent kifejtett helyes jogi álláspontnak megfelelően a perben bizonyításra szoruló tények köréről. Ezt követően a felajánlott bizonyítás alapján meg kell állapítani a házasságot megelőző esetleges élettársi kapcsolat kezdő időpontját, majd le kell folytatni a bizonyítást az épületen eszközölt beruházások mibenléte, terjedelme, azok bekerülési költsége, forrása, és az így előállt értékemelkedés körében. Az ezzel kapcsolatos bizonyítás részben szakkérdés lehet. Ezt követően lehet elbírálni a felperes tulajdoni igényét, majd az ezzel kapcsolatos döntés adta korlátokon belül kell állást foglalni a közös tulajdon megszüntetése iránti kereseti kérelemről. A megismételt eljárásban dönteni kell a felperes által az ingóságok vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelemről is.
(Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.109/2014/5-II.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás