PÜ BH 2015/160
PÜ BH 2015/160
2015.06.01.
A szolgai utánzással megvalósuló tisztességtelen piaci magatartás megállapíthatósága során az összetéveszthetőség megítélésénél a termékek külső megjelenésének a fogyasztóra gyakorolt összbenyomása a döntő szempont. Az apró részletbeli eltérések az összetéveszthetőség veszélyének megállapíthatóságát nem teszik kizárttá [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 6. §].
[1] Az élelmiszer-nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság felperes „Édes élet” fantázianévvel ellátott kis kiszerelésű (14 ml), elsősorban svédasztalos reggeliztetéshez, kávé és tea vendéglátó-ipari fogyasztásához szánt tasakos méz gyártását és forgalmazását 2007 novemberében, majd azonos méretű tasakban ugyancsak kis kiszerelésű, 7 ml töltettel citromlé gyártását és forgalmazását 2008 októberében kezdte meg. A felperes a termékeit alapvetően gyűjtőcsomagolásban (a méztermékeket 100 db-os, a citromlé termékeket 150 db-os kiszerelésben) forgalmazza. A méztermékek esetében különböző fajta mézeket, illetve mézkeverékeket tartalmazó teljes termékcsalád kifejlesztésére is sor került. A felperes a termékeit jelentős reklámköltség mellett vezette be a magyar piacra, amelyeket többek között a Metro áruházlánc is forgalmazott. A felperes „Édes Élet Mézmix” termékének gyűjtőcsomagolása a Csomagolás és Anyagmozgatási Országos Szövetség különdíját nyerte el.
[2] A II. r. alperes 2008. április 8-án tasakos mézre és tasakos citromlére kért árajánlatot a felperestől. Majd 2010 júniusában a II. r. alperes tagja által kifejezetten a tasakos méz és citromlé forgalmazása céljából létrehozott I. r. alperes a felperes termékeihez hasonló tasakos méz és tasakos citromlé termékekkel jelent meg a piacon. A „Mézes Álom” fantázianevű termékeket az I. és II. r. alperesek forgalmazzák, valamint az I. r. alperessel kötött bérgyártási szerződés alapján a II. r. alperes gyártja. Az alperes tasakos reggeliző méz és citromlé termékeinek csomagolása 2012. április 10-től formatervezésiminta-oltalom alatt állnak.
[3] A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy az alperesek megsértették a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló rendelkezést azzal, hogy a „Mézes Álom” elnevezésű méz és citromlé termékeiknek a gyűjtőkarton és az egyedi kiszerelésű csomagolása összetéveszthető, figyelemmel arra, hogy az ő termékeinek csomagolása olyan jellegzetes kialakítású, amelyről a felperest, illetve annak termékeit szokták felismerni. Kérte a II. r. alperesnek a gyártás abbahagyására való kötelezését és attól a jövőben való eltiltását, valamint mindkét alperes kötelezését a forgalmazás abbahagyására és attól a jövőben való eltiltásra. Kérte továbbá az alperesek elégtétel adására, valamint a II. r. alperesnek a termékek gyártásához használt nyomdai klisék és a kereszthegesztő hengerpár megsemmisítésére kötelezését, és mindkét alperes 2 522 000 forint kárának és törvényes kamatai egyetemleges megfizetésére kötelezését.
[4] Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták. Vitatták, hogy a felperes termékeinek csomagolása olyan jellegzetes lenne, amelyről a felperest, illetve termékeit szokás felismerni. Álláspontjuk szerint a felperes és a kifogásolt termékek csomagolása, a grafikai elemek és a vizuális összhatás szempontjából is oly mértékben eltérő, hogy az az összetéveszthetőséget kizárja.
[5] Az elsőfokú bíróság részítéletével megállapította, hogy az I. és a II. r. alperes a „Mézes Álom” citromlé és a reggeliző méztermék gyűjtőcsomagolása tekintetében e termékek piacra kerülésétől folyamatosan, illetve e termékek egyedi kiszerelésének csomagolása vonatkozásában 2012. április 10. napjáig terjedő időszakban a citromlé tekintetében a felperes „Édes Élet” citromlé termékével, illetve a méz tekintetében a felperes „Édes Élet” méz termékeivel szemben a felperes sérelmére jellegbitorlást követett el a „Mézes Álom” fantázianevű méz és citromlé II. r. alperes által történő gyártásával és az I-II. r. alperes által történő forgalmazásával.
[6] Az elsőfokú bíróság kötelezte a II. r. alperest a „Mézes Álom” méz és citromlé termékek jogsértő gyűjtőcsomagolásban való gyártás, és az I-II. r. alperest a forgalmazás abbahagyására, az I-II. r. alpereseket a jövőre nézve eltiltotta a termékek jogsértő gyűjtőcsomagolásban történő forgalmazásától. Kötelezte az alpereseket elégtétel adása címén a „Konyha és Vendég” című szaklapban és a „Magyar Nemzet” című napilapban a részítéletben megfogalmazott szövegű közlemény közzétételére, ezt meghaladóan a felperes keresetét – a részítélettel elbírált részben – elutasította.
[7] Az elsőfokú bíróság a kártérítés iránt előterjesztett keresetet elkülönítette és a jogsértés megállapítására, valamint az objektív jogkövetkezmények alkalmazására irányuló keresetet a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján részítélettel bírálta el. Az első fokú ítélet indokolása szerint a felperes 2007., illetve 2008. évtől „Édes Élet” terméknév alatt forgalmazott kis kiszerelésű és gyűjtőcsomagolású méz és citromlé termékeinek árukülsője jellegzetes, amely a fogyasztók körében ismertté vált, a felperes jelentős reklámtevékenységet fejtett ki a termékek bevezetése érdekében. A felek versenytársak. Az I. r. alperes által 2010 júniusától gyártott „Mézes Álom” méz és citromlé termékek a felperes termékeivel a kialakításuk, az alkalmazott grafika és csomagolási mód sajátosságai miatt, a fogyasztók számára összetéveszthetők. A hasonlóságot a gyűjtő kiszerelés tekintetében a méret és a csomagolás azonosságai (szinonim megfogalmazások, idegen nyelvű megjelölések, a citromlé termékek csomagolásán a piktogram összetéveszthetősége, a méztermékek csomagolásán a kanyargó levélmintázat), míg az egyedi kiszerelés tekintetében a tasak mérete, technológiai kialakítása (négyoldalas hegesztés, kiöntőcsőr, nyitást könnyítő perforáció), a technológiai kialakításhoz kapcsolt grafika, a tasak színvilága és grafikai kialakítása alapozza meg. Az alpereseknek nem sikerült a felperes termékeitől jól elhatárolható, a termékek különböző eredetét hangsúlyozó csomagolást kialakítani, amely a fogyasztók számára az eltérő gyártóktól való eredetet nyilvánvalóvá teszi. Ezért a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §-a szerinti „jellegbitorlás” megvalósult. Az elsőfokú bíróság a Tpvt. 86. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjai alapján alkalmazta az objektív jogkövetkezményeket azzal, hogy az alperesek tasakos méz és citromlé termékeinek csomagolására vonatkozó ipari mintaoltalom elsőbbségének időpontjától a jogsértés megállapíthatóságának hiányában a keresetet elutasította. Miután a nyomdai klisék és a kereszthegesztő hengerek az oltalommal védett termékhez kapcsolódnak, az elsőfokú bíróság a szóban forgó eszközök megsemmisítése iránt előterjesztett keresetet is elutasította.
[8] A felperes és a II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság – a Gf. 7. sorszámú végzésével kijavított – részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta és a felperes „megállapítási” keresetét elutasította, valamint a felperest az I. r. alperes részére 250 000 forint elsőfokú perköltség, a II. r. alperes részére 160 000 forint elsőfokú és 128 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
[9] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek oldalán a Pp. 52. § (1) bekezdése alapján fennálló egységes pertárság miatt a II. r. alperes fellebbezése kihat az I. r. alperesre is. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét teljes terjedelmében – az I. r. alperesre is kiterjedően – vizsgálta felül. Ezt követően kifejtette, hogy a peres felek azonos piacon működő vállalkozók, ezért a felperes a Tpvt. 6. §-a alapján mint versenytárs érvényesítheti jogvédelmi igényét az alperesekkel szemben. A felperes termékeinek gyűjtőcsomagolása és egyedi kiszerelésű csomagolása külső megjelenésükben jellegzetesek. A felperes azonban nem bizonyította, hogy ez a jellegzetes árukülső a fogyasztók széles köre számára a felperes tevékenységének eredményeként ismertté vált, illetve arról a fogyasztók a felperes áruját szokták felismerni. A felperes által csatolt marketing-, reklámtevékenységet alátámasztó iratok, számlák csak azt bizonyítják, hogy a felperes a saját termékének népszerűsítése, ismertté tétele érdekében fejtett ki tevékenységet. A felperes piaci részesedésére, a forgalmazás, gyártás és értékesítés piachoz viszonyított arányára sem áll rendelkezésre adat. Az ismertetett törvényi tényállási elem hiánya a kereset elutasítását önmagában megalapozza.
[10] A másodfokú bíróság az összehasonlított termékek részletes elemzése és az összbenyomás alapján sem találta megállapíthatónak az összetéveszthetőség reális veszélyét. Álláspontja szerint a méztermékek gyűjtőcsomagolásai a méret, az alkalmazott színek, a grafika és a szimbólumok tekintetében lényegesen eltérnek, csupán a „kacskaringósan kanyargó” levélmintázat hasonló, az említett különbségek miatt azonban a termékek egyértelműen megkülönböztethetők. Az összetéveszthetőséget a gyártót és forgalmazót egyértelműen beazonosítható feliratok áttanulmányozása is kizárja. A citromlé termékek összehasonlított gyűjtőcsomagolásai színvilágukban és az alkalmazott grafikával ugyancsak eltérnek egymástól, és bár mindkét gyűjtőcsomagoláson gőzölgő teáscsésze ábrája látható, az más színhatás mellett, más grafikai környezetben és a citromok eltérő ábrázolásával jelenik meg. Ezek lényeges, az összetéveszthetőséget kizáró különbségek. Az egyedi tasakos termékek külső megjelenésének összetéveszthetőségét a külső megjelenés és az összhatás eltérő volta ugyancsak kizárja. Mindezekre tekintettel a jogsértés megállapíthatóságának hiányában a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet – a részítélettel elbírált körben – elutasította.
[11] A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen a teljes keresetének való helytadás, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdését megsértve okszerűtlenül mérlegelte és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a jellegbitorlás törvényi tényállási elemeit nem bizonyította. Tévesen követelte meg az ismertség bizonyítékaként a piaci részesedés és a forgalmi adatok közlését. Ettől függetlenül az I. r. alperes törvényes képviselője a tárgyaláson maga tett elismerő nyilatkozatot a piaci részesedésre vonatkozóan arról, hogy a felperes a perbeli termékeivel jelen volt a piacon, és az alperesek piacra lépésével együtt a perbeli termékekkel a teljes piacot birtokolták az országban. Számos irattal igazolta, hogy termékei a reklám- és marketingtevékenységének is köszönhetően a magyarországi piacon ismertté váltak.
[12] Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság az összetéveszthetőség hiányát is. A termékek összehasonlítása során a lényegesen kisebb hangsúlyú különbségeket kiemelte, míg az egyezőségeket az említés szintjén sem tette a vizsgálat tárgyává. Figyelmen kívül hagyta, hogy a „Diabetto” mézpótló termék doboza és az alperes méztermék doboza gyakorlatilag szinte ugyanazt a grafikát jeleníti meg és nem vonta az értékelés körébe azt sem, hogy a saját termékei esetében termékcsaládról van szó, amelybe az alperes termékeinek csomagolása beleilleszkedik. A termékek egyértelműen összetéveszthetők, mert a minimális grafikai eltéréseken kívül valamennyi lényeges „tulajdonságuk” azonos. Nem értékelte a másodfokú bíróság azt sem, hogy az alperesek más termékét tudatosan lemásolva léptek a piacra. A felperes álláspontja szerint arra tekintettel, hogy az I. r. alperes javára fennálló formatervezésiminta-oltalmat időközben a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) megsemmisítette, az első fokú részítélet keresetet elutasító rendelkezésének nincs alapja.
[13] A felperes a felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson bemutatta a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) a megsemmisítési eljárás keretében meghozott, D120043/26. és a D120044/29. számú határozatait, amelyek a 91.822 és 91.823 lajstromszámú formatervezésiminta-oltalmakat a 2. minta oltalmára korlátozzák.
[14] A II. r. alperes a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. Hangsúlyozta, hogy a felperes a bizonyítékok felülmérlegelését kéri, amely a felülvizsgálati eljárásban csak kirívóan okszerűtlen mérlegelés esetén lehetséges. Az adott esetben a másodfokú bíróság indokolása logikus, zárt rendszerű, a felperes csupán annak végkövetkeztetésével nem ért egyet, amely a felülmérlegelésre nem ad alapot.
[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint volt eredményes.
[16] Az elsőfokú bíróság részítéletében – tartalma szerint – megállapította, hogy a felperes „Édes Élet” elnevezésű méz és citromlé termékeinek a kis kiszerelésű és gyűjtőcsomagolásával összetéveszthető „Mézes Álom” elnevezésű méz és citromlé termékek kis kiszerelésű és gyűjtőcsomagolásának 2011. év elejétől való előállításával a II. r. alperes, valamint forgalmazásával az I. és II. r. alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak. Az elsőfokú részítélet megállapítása szerint a jogsértő magatartás a méz és citromlé termékek gyűjtőcsomagolása esetében folyamatos, a kis kiszerelésű csomagolás esetében 2011. április 10-ig valósult meg. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket a jogsértés abbahagyására és attól a jövőben is eltiltotta, valamint kötelezte elégtétel adására. Ezt meghaladóan az alperesek kis kiszerelésű csomagolású méz és citromlé termékeivel a jogsértés 2012. április 11-től való megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására, valamint az előállításhoz használt klisé és henger megsemmisítésére irányuló keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a tisztességtelen piaci magatartást a felperesi termékek ismertségének bizonyítatlansága, valamint az összetéveszthetőség hiánya miatt nem találta megállapíthatónak, ezért részítéletével – megváltoztatva az elsőfokú bíróság részítéletét – a keresetet elutasította.
[17] A Tpvt. 6. §-a szerint tilos az árut, szolgáltatást (a továbbiakban együtt: áru) a versenytárs hozzájárulása nélkül olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel – ideértve az eredetmegjelölést is – vagy elnevezéssel előállítani vagy forgalomba hozni, reklámozni, továbbá olyan nevet, megjelölést vagy árujelzőt használni, amelyről a versenytársat, illetőleg annak áruját szokták felismerni.
[18] E rendelkezés törvényi tényállási elemeinek vizsgálata során helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a peres felek versenytársak, valamint a felperes perbeli méz és citromlé termékeinek gyűjtő- és egyedi kiszerelésű csomagolása jellegzetes. Megalapozatlanul jutott ugyanakkor a másodfokú bíróság arra következtetésre, hogy a felperes nem bizonyította a termékeinek ismertségét, illetve azt, hogy a csomagolás külső jegyei alapján a fogyasztók a felperest vagy annak áruját felismerik. Tévesen követelte meg a másodfokú bíróság az ismertség bizonyítékaként a piaci részesedés igazolását és a forgalmi adatok közlését. Egy adott termék fogyasztók körében való ismertségének nem feltétele a termék piaci részesedésének volumene. A felperes kétséget kizáró módon bizonyította, hogy a perbeli termékeivel jelen van a hazai piacon (különböző országos médiákban kifejtett jelentős reklám- és marketingtevékenység, a Metro üzletláncba történő beszállítási adatok és a Metro áruház által szolgáltatott készletnyilvántartási adatok, a csomagolás szakmai díjazása, a fogyasztói reklamációk, az I. r. alperes törvényes képviselőjének tárgyaláson tett nyilatkozata).
[19] Önmagában abból a tényből, ami kétségkívül bizonyítást nyert, hogy a felperes a termékeivel jelen van a piacon, okszerűen levonható az a következtetés, hogy a fogyasztók a felperes termékeit ismerik. Az igazolt piaci jelenlétből és a termékek – nem vitásan – jellegzetes külső megjelenéséből pedig szükségképpen következik, hogy a fogyasztók a perbeli termékekről a felperest vagy annak áruját ismerik fel. Mindezek alapján helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a termékei ismertségét a Tpvt. 6. §-ának alkalmazásához szükséges mértékben megfelelően igazolta, így a perbeli áruk jellegzetes külső megjelenése alapján a fogyasztók a felperest, illetve termékeit ismerik fel a piacon.
[20] A Tpvt. 6. §-a alapján az ún. szolgai utánzással megvalósuló jogsértés megítélése során kialakult ítélkezési gyakorlattól teljesen eltérően, tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes és az alperes termékeinek külső megjelenése oly mértékben eltérő, amely az összetéveszthetőség veszélyét kizárja. Helytállóan érvelt azzal a felperes, hogy a másodfokú bíróság az összetéveszthetőség vizsgálata során tévesen tulajdonított túlzott jelentőséget az összbenyomás szempontjából jelentéktelen eltéréseknek, míg a csomagolás külső megjelenését döntően befolyásoló azonos elemeket figyelmen kívül hagyta.
[21] A Kúria kiemeli, hogy az összetéveszthetőség megítélésénél a termékek külső megjelenésének a fogyasztóra gyakorolt összbenyomása a döntő szempont. Az apró részletbeli eltérések az összetéveszthetőség veszélyének megállapíthatóságát nem teszik kizárttá. A Kúria mindenben egyetértett az elsőfokú bíróságnak az összetéveszthetőség megállapíthatósága körében részletesen és az ítélkezési gyakorlatnak is megfelelő, helyes jogi megközelítéssel kifejtett indokaival. Helyesen hivatkozott arra a felperes, hogy a minimális grafikai eltéréseken kívül az összehasonlított termékcsomagolások valamennyi lényeges külső jellemzője azonos. A felperes „Diabetto” mézpótló termékének doboza és az alperesek méztermékének doboza az alkalmazott színvilág és grafikai elemek nagyfokú hasonlósága miatt első ránézésre is szinte azonos. A fogyasztóra gyakorolt összbenyomás alapján megállapítható, hogy az alperesek méz és citrom termékeinek mind a gyűjtőcsomagolása, mind a tasakos kiszerelése – a csomagolás méretezésének, az alkalmazott színvilágnak és a jellegzetes grafikai ábráknak a hasonlósága miatt – az összetéveszthetőségig hasonló. Az apró részletbeli eltérések csak az egymás mellé helyezett termékcsomagolások tüzetes vizsgálata alapján észlelhetők. Ezek az eltérések – a mindennapi szükségletet kielégítő szokásos termékek esetében – még az ésszerűen tájékozott, figyelmes fogyasztó számára sem biztosítanak kellő elhatárolást a felperes termékeitől.
[22] A Kúria ügydöntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes perbeli méz és citromlé termékei termékcsaládot alkotnak, amely többszínű (arany, ezüst, fehér, fekete, bordó és krémszínű) dobozos és egyedi kiszerelésű csomagolásból áll. Az alperesek termékeinek – fekete, bordó és sárga színű – gyűjtő- és egyedi csomagolása ebbe a színvilágba illeszkedve úgy jelentek meg, mintha a felperesi termékcsaládba tartozna. Ezért a fogyasztó az alperesek termékei láttán okkal gondolhat arra, hogy azok a felperestől származnak. Ezen túlmenően, bár a Tpvt. 6. §-a alapján a jogsértés megállapításához elegendő csupán az összetéveszthetőség veszélyének a megállapíthatósága, a perben a fogyasztók részéről az alperesek termékeinek a felperes termékeivel való tényleges összetévesztése is igazolást nyert.
[23] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a Tpvt. 6. §-ának téves értelmezésével és a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével, jogszabályt sértve állapította meg a jogsértés hiányát. Ezért a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a Pp. 253. § (2) bekezdésének megfelelő alkalmazásával az elsőfokú részítéletnek a jogsértést megállapító, valamint az objektív szankciók alkalmazását elrendelő rendelkezését helybenhagyta.
[24] Az elsőfokú bíróság az I. r. alperes javára fennálló formatervezésiminta-oltalomra tekintettel az alperesek egyedi kiszerelésű méz és citromlé termékeinek csomagolása vonatkozásában helytállóan utasította el az elsőbbség időpontjától kezdődően a jogsértés megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló keresetet. A formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény 16. §-ának (1) bekezdése ugyanis kizárólagos hasznosítási jogot biztosít a mintaoltalom jogosultja részére, így a minta jogosultja által a minta jogosulatlan hasznosítása fogalmilag kizárt. A másodfokú bíróság elfoglalt téves álláspontjánál fogva nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a minták megsemmisítése iránt eljárást kezdeményezett. Miután az Fmtv. 26. § c) pontja alapján a minta oltalmát a bejelentés napjára visszaható hatállyal kell megsemmisíteni, ügydöntő jelentősége van annak, hogy az I. r. alperes javára fennálló mintaoltalmak megsemmisítésre kerültek-e. Ezért a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján a megsemmisítési eljárás jogerős befejezéséig a per tárgyalásának felfüggesztése lett volna indokolt. A felperes a felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson felmutatta az SZTNH – elsőfokú eljárás befejezését követően meghozott – D120043/26. és D120044/29. számú határozatait, amelyek a 91.822 és 91.823 lajstromszámú minták oltalmát „a 2. minta oltalmára” korlátozták.
[25] A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A fent kifejtettek szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértve mellőzte a per tárgyalásának felfüggesztését a per eldöntése szempontjából előkérdésnek minősülő mintaoltalom megsemmisítése iránti eljárásban hozandó jogerős döntés meghozataláig. A rendelkezésre álló adatok és a per iratai alapján ugyanakkor nem állapítható meg, hogy a megsemmisítési eljárások jogerősen befejeződtek-e, és az oltalom korlátozása következtében mire terjed ki a minták oltalma. Ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú részítéletnek a méz és citromlé termékek egyedi kiszerelésű csomagolása tekintetében az elsőbbség időpontjától, 2012. április 10-től a jogsértés megállapítására és jogkövetkezményeinek alkalmazására irányuló keresetet elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] Az új eljárásban az elsőfokú bíróságnak be kell beszerezni a 91.822 és 91.823 lajstromszámú mintákat érintő megsemmisítési eljárások iratait annak megállapítása érdekében, hogy azok jogerősen befejeződtek-e. Amennyiben a minták korlátozott oltalommal maradtak fenn, azt szükséges megítélni, hogy az így fennmaradó oltalom kizárja-e a felperes fellépését a Tpvt. 6. §-a alapján.
(Kúria Pfv. IV. 21.252/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás