KÜ BH 2015/173
KÜ BH 2015/173
2015.06.01.
Tőkeáttételes vállalatfelvásárlással kapcsolatos adójogi megállapítások a műveletsorozat komplex vizsgálata alapján tehetők. Forintban elhatározott törzstőke-emelés devizás teljesítéséből adódó árfolyamveszteség a tulajdonos kockázata, tehát nem számolható el a társaság adózás előtti eredménye terhére [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek., 3. Mell.].
[1] A felperesi adózónál az adóhatóság 2008. június 11. és 2009. december 31. közötti időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Megismételt eljárásban meghozott elsőfokú határozatával az adózó terhére társas vállalkozások különadója adónemben 2009 évre 13 782 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, rehabilitációs hozzájárulás címén 444 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és kiszabta járulékait, továbbá rögzítette, hogy az adózó a 2008. évi adózás előtti eredményét 63 307 000 Ft-tal, a társaságiadó-alapját 1 030 368 000 Ft-tal, míg a 2009. évi társaságiadó-alapját 344 558 000 Ft-tal alacsonyabb összegben mutatta ki a ténylegesnél. Emiatt a hatóság az ellenőrzött időszakot követően továbbvihető veszteség összegét 512 159 000 Ft-ra módosította.
[2] A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú adóhatóság határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta.
[3] A társas vállalkozások különadója adónemben tett megállapítást mellőzte, a tagi kölcsönnel kapcsolatos ráfordítások minősítését pedig módosította. A határozat a per szempontjából releváns jogkérdésben kifejtette: az adózó 2008. június 11-én kezdte meg tevékenységét T H. Kft. néven. 2008. december 31-én a Kft.-be beolvadt a R. F. H. Kft., a beolvadást követően T. I. Kft. néven működött tovább a társaság, de változatlan formában. A T H. Kft. 500 000 Ft törzstőkével, a T H. C. társaság 100%-os tulajdonaként jött létre, majd 2008. június 17-én a tulajdonos 22 450 000 eurónak megfelelő, összesen 5 000 539 760 Ft összegű tőkeemelésről döntött. Így a társaság törzstőkéje 5 540 260 000 Ft-ra változott.
[4] A törzstőke rendelkezésre bocsátásáról szóló cégbírósághoz beadott dokumentumban a társaság ügyvezetője arról nyilatkozott, hogy a tőkeemelés pénzügyi fedezetét a társaság rendelkezésére bocsátotta. Ezzel szemben az adózó által átadott bankkivonat szerint 2008. június 18-i időponttal a tulajdonostól 22 450 000 euró összeg érkezett, melynek átszámított összege 5 476 453 000 Ft volt. A társaság az így jelentkező 63 307 000 Ft árfolyam-különbözetet az eredménye terhére számolta el. Ezt az adóhatóság nem fogadta el, az összeggel megnövelte a Kft. adózás előtti eredményét.
[5] Indoka szerint a törzstőkeemelés a tagi határozatban forintban meghatározott volt, a társaság tulajdonosa forintban történő emelésről döntött, melynek teljesítéséért a tulajdonos felel. Az árfolyam-különbözet nem terhelheti az adózót, figyelemmel a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 35. § (8) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni a jegyzett tőke emelésekor a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok által még be nem fizetett összegét.
[6] További jogkérdést vetett fel, hogy a felperes mint ún. projekttársaság, egy olyan tőkeáttételes vállalatfelvásárlási műveletben (leveraged buyout = LBO-ügyletben) vett részt, melyben az volt a feladata, hogy a felvásárlás rajta keresztül, a közreműködésével bonyolódjon. Az ehhez általa felvett bankkölcsönt, a holland anyacégtől kapott tőkét és kölcsönt továbbította az olasz T I. nevű, ugyancsak projektcégnek, amely ezáltal kölcsönből finanszírozott kölcsönhöz jutott, miáltal lehetővé vált a céltársaságok megvásárlása.
[7] Az adóhatóság megállapította, hogy az adózó az ún. konzorciális hitelszerződésben foglaltak teljesítésével rendeltetésellenes joggyakorlást nem valósított meg, ez ugyanis a független bankkonzorcium által megkövetelt szerződési feltételek kapcsán fel sem merülhet. A bank ugyanis kötelezően előírta az adózó számára a pénzintézeti kölcsön továbbítását az olasz társaságnak, miáltal az adóhatóság az adózó B. Bank hitellel kapcsolatos költségelszámolásait elfogadta. Ugyanakkor a konzorciális hitelszerződés nem tartalmazott a csoporton belüli kölcsönszerződésekre vonatkozóan semmilyen konkrét feltételt. A csoporton belüli kapcsolt vállalkozások közötti kölcsönök elosztása az adózó által benyújtott dokumentumok alapján is a tulajdonosi kör és nem a bank által volt meghatározott. Mindezek alapján az alperes (részben eltérő indokolás mellett) tartotta fenn az elsőfokú hatóság azon döntését, amely a banki kölcsönügyleteken kívül eső, cégcsoporton belüli kölcsönügyletekhez kapcsolódóan az adózónál elszámolt pénzügyi veszteséget – költségelszámolást, kamat-árfolyamvesztést – adóalap-növelő tételként írta elő, hivatkozással a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjára és a 3. számú melléklet 4. pontjára.
[8] A felperes keresetében hiányolja az adóhatósági megállapítások egyértelműségét, nézete szerint az idézett jogszabályi rendelkezések az általánosság szintjén maradtak.
[9] A felperes elmarasztalása arra hivatkozással történt, hogy az általa meghozott „áldozat” nincs összefüggésben vállalkozási tevékenységével, illetve nincs összhangban az ésszerű gazdálkodás követelményével. Nem vezethető le az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) alapelvéből, hogy a társaság megszerzése, majd ezt követően az átalakulási ügyletek olyan sorozata lett volna, melynek végső célja az adó elkerülése volt, hanem az, hogy az ügyletek révén kibontakozhat az LBO-művelet, és beteljesedhetnek az ahhoz fűzött gazdasági elvárások. Legális az adózó azon törekvése, hogy az adókötelezettséget optimalizálja.
[10] Mindezekre tekintettel kérte a jogerős adóhatósági határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését.
[11] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és helyette új határozat hozatalát, vagy a bíróság új eljárásra kötelezését.
[13] Kérelme tartalmi lényege a keresetben foglaltakkal megegyezett, azt több ponton idézte is, illetve csatolta a tőkeáttételes vállalatszerzés folyamatábráját is.
[14] A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem részben alapos.
[15] Az Sztv. 35. § (8) bekezdése alapján: „Jegyzett, de még be nem fizetett tőkeként kell kimutatni alapításkor, illetve a jegyzett tőke emelésekor a (3) bekezdés szerint a cégbíróságon bejegyzett tőkének a tulajdonosok (a tagok) által még be nem fizetett, nem pénzbeli hozzájárulás esetén a társaság rendelkezésére még nem bocsátott összegét, ha a bejegyzés utáni befizetést, rendelkezésre bocsátást jogszabályi felhatalmazás alapján a létesítő okirat, illetve annak módosítása megengedi.”
[16] A Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint: „Az adózás előtti eredményt növeli: az a költségként, ráfordításként elszámolt, az adózás előtti eredmény csökkenéseként számításba vett összeg – ideértve az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenési leírását is –, amely nincs összefüggésben a vállalkozási, a bevételszerző tevékenységgel, különös tekintettel a 3. számú mellékletben foglaltakra.”
[17] A Tao.tv. 3. számú melléklet 4. pontja értelmében: „A 8. § (1) bekezdésének d) pontja alkalmazásában nem a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak minősül különösen: az általános forgalmi adó nélkül 200 ezer forintot meghaladó szolgáltatás ellenértéke (vagy annak egy része), ha a körülmények (így különösen az adózó vállalkozási tevékenysége, árbevétele, a szolgáltatás jellege, a szolgáltatás ellenértéke) alapján egyértelműen megállapítható, hogy a szolgáltatás igénybevétele ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményeivel; az adóévben ugyanazon személytől ugyanazon jogcímen igénybe vett szolgáltatások ellenértékét együttesen kell figyelembe venni.”
[18] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1)–(2) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria jelen ügyben az elé tárt iratokból, adatokból megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme a tőkeáttételes vállalatfelvásárlással kapcsolatos kérdésben helytálló volt, viszont nem alapos az árfolyam-különbözet elszámolása tárgyában.
[19] A tőkeáttételes vállalatfelvásárlással összefüggésben a Kúria rögzíti, hogy láthatóan az eljárt hatóságok is keresték az ügy helyes jogi minősítését, hiszen az elsőfokú hatóság által felállított [a transzferárral kapcsolatos, a Tao.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt] koncepciót utóbb módosították.
[20] A Kúria rámutat arra, hogy az ún. tőkeáttételes vállalatfelvásárlás (LBO) szisztémát a magyar jog is ismeri, illetőleg nem tiltja. Ennek a vállalatfelvásárlásnak vannak egyszerűbb és bonyolultabb változatai. Jelen esetben az ügylet országhatárokon átnyúló komplikáltabb megoldású volt. E felvásárlási technika lényegi elemei, hogy a vételár nagy része hitelből áll, a felvásárolt vállalatot kivezetik a szabályozott piacról, és a felvásárlás céljára speciális társaságot alapítanak. Az ún. projekttársaság megalakítása jegyzett tőkével és tagi kölcsönnel történik, létrehozva ezzel az önerőt, amely bevonja kiegészítésként a külső forrásokat (kölcsönszerződés kötése vagy kötvények kibocsátása által). Emiatt válik tőkeáttételessé a felvásárlás, ez a fogalom nélkülözhetetlen tartalmi eleme. A tőkeáttételes vállalatfelvásárlást el lehet képzelni projekttársaság nélkül is, de idegen források bevonása nélkül nem. Ezt követi a céltársaság felvásárlása a projekttársaság által, majd pedig a céltársaság és a projekttársaság egyesülése. Ezek a lépések lényegében jelen jogügyletben is megfigyelhetők voltak, a fő cél az olasz társaság kivásárlása volt. A felperes azért jött létre, hogy ebben a konstrukcióban projekttársaság legyen, nem voltak még tartalékai, új cég volt, szüksége volt kölcsönre. A kölcsönadás szembe állításra került az adásvétellel, és bár nem egy időben történtek, kioltották egymást, azaz tehát egymásba folyó, egymást feltételező folyamatok voltak.
[21] Az alperesi határozat azért nem volt megfelelő, mert kiemelt a konstrukcióból egy elemet, amit önmagában próbált értelmezni, hozzá kapcsolva a két projekttársaság közötti kölcsönt ugyancsak kiragadva a finanszírozási folyamatból. A Kúria osztja a felperes álláspontját abban, hogy a jogügyletet komplexen vizsgálva, érthető volt a kölcsönadás, nem állapítható meg a Tao.tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja alapján az ésszerű gazdálkodás követelményének megsértése. A projektcég megalakítása az LBO-ban rejlő előnyök kiaknázása érdekében történt, az volt a célja, hogy a felvásárlás rajta keresztül bonyolódjon, ez volt a létrehozásának értelme, e cél nélkül nem is létezne. Minden olyan költséget, amely összefüggésben állt a felvásárlás sikeres végrehajtásával a T H. mint projektcég érdekében is felmerülő költségnek kell tekinteni.
[22] A felperes adóalapját azzal a kamattal emelte meg az adóhatóság, melyet az anyavállalattól kapott kölcsön után fizetendő kamatként elszámolt. Ez azonban a rendeltetésszerű joggyakorlás alapján nem tehető vitássá. A felvásárlás a felperes érdeke is volt, hiszen létezésének ez adott értelmet, azaz ezen vállalatcsoporton belüli ügyletekkel érte el rendeltetését.
[23] Ezen okból azonban az alperesnek a megismételt eljárásban nem kell elölről kezdenie a vizsgálatot, csupán a megállapítások közül kivett konstrukció miatt a határozatot összegszerűen át kell számolni.
[24] Az árfolyamvesztéssel összefüggésben azt rögzíti a Kúria, hogy a felek közötti nézetkülönbség abban állt, hogy a tőkeemelés kapcsán keletkezett árfolyam-különbözetet a tulajdonosnak vagy a társaságnak kell-e viselnie, és erre tekintettel a társaság elszámolhatja-e az adózás előtti eredménye terhére. Az adóhatóság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 12. § (1) bekezdésére, 115. § (1) bekezdésére, 118. § (1) bekezdésére, valamint az Sztv. 34. §-ára és 35. § (1)–(8) bekezdéseire utalással rögzítette, hogy a jegyzett tőkét az Sztv. felhatalmazása alapján deviza-könyvvezetést alkalmazó társaság, az európai részvénytársaság, az európai egyesülés kivételével forintban kell meghatározni.
[25] A jegyzett tőke alatt az alapítók által a társaság alapításához, tőkeemeléséhez rendelkezésre bocsátani vállalt vagyoni hozzájárulást kell érteni, Kft. esetén a törzstőkét. Felperes esetében a törzstőke emelés a 2008. 06. 17-én hozott Tagi Határozatban forintban meghatározott volt, a tulajdonos összesen 5 539 760 000 Ft-tal történő emelésről döntött. A társaság forintban vezette könyveit, jegyzett tőkéje forintban nyilvántartott, az emelést is így kellett meghatározni, függetlenül attól, hogy a tulajdonos milyen pénznemben teljesített. Az elhatározott összegű tőkeemelés teljesítéséért a tulajdonos felel, így az árfolyam-különbözet sem terhelheti a társaságot.
[26] Ezzel szemben a felperes nézete szerint az árfolyam- változás kockázatát a tulajdonosi rendelkezésre bocsátási nyilatkozatban és a cégbírósági bejegyzésben egységesen meghatározott időpontot követően már nem a tulajdonosnak, hanem a társaságnak kell viselnie. Annál is inkább, mert az érintettek nem határoztak arról, hogy a befizetés esedékessége a tőkeemeléstől eltérő (későbbi) időpont legyen. A jegyzett tőke változását a cégjegyzékbe való bejegyzés alapján, a befizetés időpontjával kell könyvelni. Egyébiránt bejegyzés utáni befizetés lehetőségéről a társasági szerződés nem is rendelkezik. Ennélfogva nem is keletkezhet a bejegyzés időpontját követően, jegyzett, de még be nem fizetett tőke. Vitatta felperes az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy mivel a létesítő okirat nem tiltja a tőke bejegyzés utáni rendelkezésre bocsátását, ebből az következik, hogy az megengedett. A tőkeemelésről szóló határozat kifejezetten egyösszegű befizetésről rendelkezik, nincs benne szó halasztott fizetésről.
[27] A Kúria e körben rögzíti, hogy a jogvita elbírálása szempontjából az a lényegi tartalmi elem, hogy a törzstőkeemelés forintban volt meghatározva, ezt fogadta el a cégbíróság is, ugyanakkor a befolyt összeg nem volt annyi, a tagi határozatban foglaltnál kevesebb volt. Ez a devizás utalás miatt történt, mely esetben mindenképpen számolni kellett az árfolyamváltozás következményeivel. Márpedig ez az árfolyamveszteség (az ebből adódó hiány) nincs befizetve. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy az Alapító okirat és a Nyilatkozat is 5 539 760 000 Ft tőkeemelést rögzít, ezért annak tényleges teljesítéséért a tulajdonos felel, az nem terhelheti a felperesi vállalkozást. Így ebben a részében tehát helytálló volt az alperesi határozat és az elsőfokú ítélet is, a meghozott döntést, az annak alapjául levezetett jogi álláspontot a Kúria is elfogadta.
[28] A fentiek okán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján döntött a rendelkező rész szerint, és a tőkeáttételes vállalatfelvásárlás kérdésében az elsőfokú ítéletet és az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, e kérdésben az alperest új eljárásra kötelezte, továbbá a részleges pernyertességre-pervesztességre tekintettel az elsőfokú eljárásban megállapított illetéket és perköltséget is megváltoztatta. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.417/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás