KÜ BH 2015/175
KÜ BH 2015/175
2015.06.01.
A bányaüzem területén kizárólag a bányafelügyelet által jóváhagyott műszaki üzemi tervben meghatározott tevékenység végezhető [1993. évi XLVIII. tv. 26. §, 27. § (1), (2), (3) bek., 36. § (3) bek.; 203/2008. (XII. 19.) Korm. r.].
[1] Az alperes a 2014. február 20. napján meghozott határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot, melyben a Bányakapitányság – a 2013. november 27. napján tartott helyszíni ellenőrzésen tapasztaltak alapján – megállapította, hogy a „Keszthely VI. (Fehérrét-dűlő)-Homokkő” védnevű bányatelken, a Keszthely .../19 hrsz. és a .../104 hrsz. alatti ingatlanokon, bányaüzemi területen történt épületbontási törmelék elhelyezése a bányafelügyelet engedélye nélkül, illetve attól eltérően végzett, szabálytalan bányászati tevékenységnek minősül. A bányakapitányság figyelmeztetésben részesítette a felperes bányavállalkozót, és azonnali hatállyal eltiltotta a szabálytalan bányászati tevékenység végzésétől, annak folytatásától, és egyben az eltiltást fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánította. Kötelezte a bányavállalkozót arra is, hogy állítsa helyre az eredeti állapotot, a szabálytalan bányászati tevékenységgel érintett területen.
[2] A jogerős határozat kiemelte, hogy a törmelékelhelyezési tevékenység a 2798/17/2010. számú jogerős határozattal jóváhagyott kitermelési műszaki üzemi tervben (a továbbiakban: MÜT) nem szerepel, a bányakapitányság idegen anyag beszállítását és elhelyezési, deponálási tevékenység végzését nem hagyta jóvá. Rámutatott, hogy a bányaüzem a bányatelek adott része vagy egésze, illetve a bányatelken kívül valamely, a bányatelek területén folyó tevékenységhez kapcsolódó létesítmények területe.
[3] Az ágazati szabályozás szándékosan különíti el a bányaüzem fogalmát a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. tv. (a továbbiakban: Bt.) 26. § (1) bekezdésében meghatározott bányatelek fogalmától. A bányatelek bányaüzemen kívüli részén megfelelő engedéllyel végezhető egyéb, nem bányászati tevékenység, a bányaüzem területén azonban más tevékenység nem végezhető. Érdektelennek tartotta, hogy a Bányakapitányság jóváhagyása hiányában elhelyezett anyagot minek nevezik, milyen kategóriába sorolják. A Bányakapitányság jogszerűen rendelte el az eredeti állapot helyreállítását, és nem kellett vizsgálnia a helyreállítás költségeit, valamint nem kellett volna a felperest a MÜT módosítására kötelezni, mivel a módosítás kérelemre lehetséges. A jogerős határozat a döntés alátámasztásaként idézte a Bt. 49. § 4. pontját, a 36. § (1)–(3) bekezdéseit, 41. § (2) bekezdését, valamint a Bt. végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 34. § 2. pontját, a 13. § (1) bekezdését, a (3) bekezdés g) pontját, a 22. § (1) bekezdését, továbbá utalt a 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésére és a 72. § (1) bekezdés eb) pontjára.
[4] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú hatóság határozatára is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
[5] A jogerős ítélet indokolásában a bíróság részletesen idézte a Bt. 1. §, 5. §, 26. §, 27. §, 41. §, 43. §, 43/B. §, 44. § és 49. § rendelkezéseit, valamint a Vhr. 13. § (1) és (2) bekezdés e) pontját, és a 34. § 2. pontját.
[6] A Bt. 41. § (2) bekezdés és (3) bekezdés a) pontja, valamint a 49. § 4. pontja tartalmából azt a következtetést vonta le, hogy a bányászati tevékenység jogszabályi fogalommeghatározása nem tartalmazza a felperes által megvalósított és az alperes által kifogásolt tevékenységet, azaz bármely külső, nem bányászati tevékenységből származó és egyébként a bányaüzem, illetve a bányatelek területén kívülről beszállított anyag raktározását. A bíróság szerint ezen tevékenység önmagában nem minősül bányászati tevékenységnek, így annak a MÜT-ben foglaltaktól eltérő, vagy abban nem szerepeltetett módon való gyakorlása sem minősülhet szabálytalan tevékenységnek.
[7] Az alperes felülvizsgálati a kérelemben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének az elutasítását.
[8] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a téves jogértelmezés miatt jogszabálysértő. A bíróság azon megállapítása, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely tiltja a bányaüzem területén a bányászati tevékenységen kívüli más tevékenység folytatását, ellentétes a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel, így a Bt. 26. § (1) bekezdésében, 27. § (1)–(3) bekezdéseiben, a 36. § (3) bekezdésében, valamint a Vhr. 34. § 2. pontjában foglaltakkal, és ezen jogszabályi rendelkezések egybevetéséből levezethető jogalkotói szándékkal.
[9] A Bt. 26. § (1) bekezdése szerint bányatelken belül a bányaüzem területe az a térrész, amelyen adott időben a MÜT szerinti tényleges kitermelés történhet. A MÜT bányafelügyelet által történő jóváhagyásának egyik feltétele az ingatlan-igénybevételi jogosultság megszerzése. Az ingatlan tulajdonosának is a tájrendezés befejezését követően nyílik meg az ingatlannal való szabad rendelkezési joga. Az ingatlan más célú használatának ez a Bt. 36. § (3) bekezdésébe foglalt korlátozása a bányászati tevékenység zavartalanságának biztosítását szolgálja. Konkrét bányászati tevékenység csak jogerősen jóváhagyott MÜT alapján végezhető. A bányaüzem egybeesik azzal a területtel, amelyre a bányavállalkozó igénybevételi jogosultsága kiterjed, ezért az alperesi álláspont szerint egyértelmű, hogy azon belül csak az igénybevétel céljaként meghatározott bányászati tevékenység végezhető. A szabályozás gyakorlati értelme a bányaüzemre irányadó műszaki-biztonsági szabályok, munkavédelmi előírások betartásának biztosítása, az ott található gépek, berendezések – mint potenciális veszélyforrások – üzemeltetése miatt.
[10] A külszíni bányászati tevékenységek Biztonsági Szabályzatáról szóló 43/2011. (VIII. 18.) NFM rendelet 3. §-ának (1) bekezdése értelmében a bányaüzembe csak a MÜT szerinti bányászati tevékenységet végzők oszthatók be, az ott meghatározottaktól eltérő, idegen tevékenységet végzők nem, ilyen személyek időlegesen sem tartózkodhatnak az üzem területén, az erre vonatkozó tiltás pedig az eltérő tevékenység gyakorlásának lehetőségét is értelemszerűen kizárja. Releváns tényként kezelte, hogy a felperes a visszatöltéssel, deponálással kapcsolatos tevékenységeket a bányaüzem területén, vagyis határán belül végezte, végeztette. Az egyéb kategóriába sorolható anyag elhelyezése, elhordása jóval több gépi munkát igényelt, mint maga a kitermelés. A bányászat során alkalmazott gépi berendezésekre, a személyek gyalogos mozgására, a termékszállítást végző tehergépkocsikra vonatkozó szabályoknak, utasításoknak, munkavédelmi oktatásoknak dokumentáltan rendelkezésre kell állnia. Az utasításokról a dolgozókat ki kell oktatni.
[11] A fentiek hiányában a bányaüzem területén a tevékenységek együttes végzése nem felel meg a bányaüzemben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről szóló 4/2001. (II. 23.) GM rendeletben (a továbbiakban: ÁBSZ) foglaltaknak.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
[14] Kúria megítélése szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból részben téves jogkövetkeztetésre jutott.
[15] Egyetért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperessel abban, hogy az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy az alperes, illetve az elsőfokú hatóság határozata jogszabálysértő, mert nem tárta fel kellőképpen a tényállást. A jogerős ítéletben az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseten, ugyanis a tényfeltárás keretében nem volt vita a felek között, ezzel megsértette a Pp. 215. §-nak rendelkezését.
[16] A felperes a közigazgatási határozat ellen előterjesztett keresetében négy okból kérte felülvizsgálni az alperesi határozatot: állította, hogy nem volt engedélytől eltérő tevékenysége; hatáskör hiányában járt el a hatóság; nem jól döntött a hatóság az előzetes végrehajthatóság kérdésében; nem jó a hatóság kiválasztott intézkedése, a MÜT módosítását kellett volna előírni.
[17] Az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletében helyesen döntött a hatóság hatáskörének fennállása kérdésében, helyesen bírálta el, hogy mérlegelési jogkörében döntött a hatóság, amikor az alkalmazott intézkedést kiválasztotta, és helyes az előzetes végrehajthatóság kérdésében elfoglalt álláspontja is. Ezekre a felülvizsgálati eljárásban nem hivatkozott a felperes, így okafogyott a kereseti hivatkozása is.
[18] A fő kérdésben azonban téves a bíróság jogerős ítéletben kifejtett jogértelmezése. Az elsőfokú bíróság döntésével nem értett egyet a Kúria.
[19] A jogkérdésben abban volt nézeteltérés a felek között, hogy a bányászati tevékenység engedély nélküli végzése megvalósult-e.
[20] Az alperes a felülvizsgálati kérelemben a jogi érvek kiegészítésével igyekezett a saját igazát alátámasztani.
A megítélésnél figyelembe kell venni azt a határozatban kifejtett érvet is, hogy a bányatelek és a bányaüzem fogalma nem azonos, ahogy azt az alperes határozata, és a felülvizsgálati érvelése részletesen tartalmazza. A Kúria álláspontja szerint a jogkérdés megítélése szempontjából annak van jelentősége, hogy a bányaüzem az a terület, ahol a MÜT szerinti bányászati tevékenység végezhető, illetve ahol az e tevékenységhez szükséges létesítmények és berendezések megtalálhatóak [Vhr. 34. § (2) bekezdése]. A MÜT pedig a tervezett bányászati tevékenységet határozza meg [Vhr. 13. § (1) bekezdése].
[21] A bányafelügyelet a jogszabályban meghatározott szempontok alapján készített, a bányászati tevékenység végzésére és a tevékenységhez szükséges létesítmények és berendezések elhelyezésére szolgáló területet, vagyis a bányaüzem tervezett bányászati tevékenységet is tartalmazó műszaki üzemi terv jóváhagyásáról dönthet, az ingatlan-igénybevételi jogosultság igazolása mellett a Vhr. 34. § 2. pontja, a Bt. 27. § (2) bekezdés és a (4) bekezdése értelmében.
[22] A felperes bányavállalkozó műszaki üzemi terve is a műszaki-biztonsági, az egészségvédelmi, a tűzvédelmi, az ásványivagyon-gazdálkodási, a vízgazdálkodási, a környezetvédelmi, természetvédelmi, tájvédelmi követelmények figyelembevételével, a felperes egyéni körülményeire tekintettel tartalommal kitöltött szabályzat. A bányavállalkozó a szabályzat tartalmának meghatározásakor, a jogszabálynak megfelelően, az élet, az egészség, a felszíni és a föld alatti létesítmények, a mező- és erdőgazdálkodási rendeltetésű földek megóvása, a bányakárok, a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzése, csökkentése, tájrendezési követelmények szempontokra volt figyelemmel.
[23] A felperes fenti előírások szerint készült, jóváhagyott műszaki üzemi terve az első lépéstől az utolsó pontig leszabályozza, pontosan meghatározza, hogy ki mit tehet a bányaüzem területén. A teljes körű leszabályozás, a szinte minden mozzanatra kiterjedő részletszabályok nem adnak lehetőséget a felperes számára, hogy a hatóság engedélye nélkül lehetővé tegye bárki részére bármilyen anyag lerakását, a nem a bányaüzem működéséhez tartozó gépjárművek mozgását, és egyéb tevékenységeket, mivel ezzel a szabályozott keretek megfelelősége alapjában kérdőjeleződne meg.
[24] A felperes az érintett ingatlanokon, amíg azok területe bányaüzemként van nyilvántartva, kizárólag olyan tevékenységet végezhet, ami a jóváhagyott műszaki üzemi tervben szerepel, attól önkényesen nem térhet el, mert ezzel érhető el a szabályozási cél.
[25] A fentiek tükrében nincs jelentősége annak, hogy pontosan milyen anyag lerakása történt, hogy az, aki beszállította az anyagot a területre rendelkezett-e környezetvédelmi engedéllyel vagy sem.
[26] A helyszíni szemle megállapításaira figyelemmel meghozott hatósági döntés jogszerűségének megítélésénél a bányavállalkozónak esetlegesen a területen végzett más tevékenysége sem releváns.
[27] Ahhoz, hogy a bányaüzem területén a felperes a bányászati tevékenységen kívül más tevékenységet is végezzen, a MÜT módosítása iránti kérelem benyújtása lett volna szükséges, és ennek a bányakapitányság részéről történő engedélyezése. Ez azonban a perbeli esetben nem történt meg.
[28] Mindezekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. II. 38.077/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás