BÜ BH 2015/178
BÜ BH 2015/178
2015.07.01.
Törvényi egységet csak törvényi tényálláson belüli magatartás, tehát tettesi cselekmény teremt. Ezért bűnrészességre – mint tényálláson kívüli magatartásra – törvényi egységet alapozni nem lehet [Btk. 6. § (2) bek.; 3/2011. BJE és 6/2009. BJE határozat].
[1] A kerületi bíróság a 2013. március 21-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – csalás bűntettében [1978. évi IV. tv. – a továbbiakban: korábbi Btk. – 318. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (6) bek. b) pont] mint felbujtót, 4 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [korábbi Btk. 274. § (1) bek. c) pont] mint felbujtót, továbbá 4 rendbeli hamis magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk. 276. §) mint felbujtót, és ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Az I. r. terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a törvényszék a 2014. március 13. napján kihirdetett és 2014. április 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú ítéletet a felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont, (6) bek. b) pont] vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és e cselekmény miatt az eljárást megszüntette. Az I. r. terhelt további cselekményeit felbujtóként elkövetett csalás bűntettének [2012. évi C. tv. – a továbbiakban: Btk. – 373. § (1) bek., (2) bek. ba) és bc) alpont, (4) bek. b) pont], 4 rendbeli, három esetben bűnsegédként, egy esetben felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének [Btk. 342. § (1) bek. c) pont], továbbá 4 rendbeli, három esetben bűnsegédként, egy esetben felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségének (Btk. 345. §) minősítette. A terhelt halmazati büntetését 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre enyhítette, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy abból a terhelt – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban a kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati indítvány szempontjából jelentős, az elsőfokú ítélet 1-3. pontjaiban foglalt tényállás lényege szerint a Kft.-t az I. r. terhelt ötletére hozták létre. A cég fő tevékenységeként gépjárművek adásvételével, hitelezésével foglalkozott, a tényleges tevékenységet megbízás alapján az I. r. terhelt végezte. Az I. r. terhelt ötletére a II. r. terhelttel elhatározták, hogy úgy fognak jövedelemhez jutni: a G. Kft. nevében megvásárolt gépkocsikat a tényleges értéket meghaladó értéken értékesítik olyan, jövedelemmel alig rendelkező személyeknek, akiket a II. r. terhelt kutat fel a lakókörnyezetükben és biztosít számukra hamis munkáltatói igazolást. A járművek hitelre történő megvásárlását a Kft. közvetítésével végezték. A gépjárművek valamennyi esetben a II. r. terhelt által hozott személyek nevére kerültek, a járművek azonban ténylegesen sosem kerültek hozzájuk, nem voltak a birtokukban, míg a pénzintézetek által folyósított összegeket a két terhelt a saját céljaira fordította. A hiteleket senki nem fizette, az senkinek a szándékában nem állt.
[4] A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak feltüntetésével, miszerint a kerületi bíróság, illetve a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2013. június 13. napján kelt és jogerős határozataival a terheltet a C. Zrt. sérelmére, 2006. január 23. napján elkövetett csalás bűntette, közokirat-hamisítás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt – mindhárom esetben mint bűnsegédet – jogerősen elítélte.
[5] Ekként e cselekmény elkövetési ideje pontosan a jelen ügyben elbírált három, a C. Zrt. sérelmére elkövetett csalási cselekmény első és második részcselekménye közé esik. Így a jelen ügyben vád tárgyát képező cselekmények folytatólagos egységet alkotnak a már jogerős ítéletben elbírált bűncselekménnyel. Ehhez képest pedig – a 6/2009. BJE határozat értelmében – a Be. 6. § (3) bekezdésének d) pontjára figyelemmel nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely a már elbírált bűncselekmény egységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. Ennélfogva az 1-3. tényállási pont alatt írt cselekmények ítélt dolognak minősülnek, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet e részében a Be. 373. § (1) bekezdés I/d) pontjára figyelemmel hatályon kívül helyezte, és az eljárást a Be. 332. § (1) bekezdés c) pontja alapján megszüntette.
[6] A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség a terhelt terhére, a törvényes határidőn belül terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítva – felülvizsgálati indítványt. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság jogerős ítéletében a terhelttel szemben a büntetőjog szabályainak megsértésével szüntette meg az eljárást a tényállás 1-3. pontjában írt cselekmények kapcsán.
[7] Ennek indokaként utalt rá: kétségtelen, hogy a terhelt rövid időközökkel követett el ugyanolyan cselekményeket azonos sértett sérelmére. Azonban azt figyelmen kívül hagyta a másodfokú bíróság, hogy a terhelt a jelen ügyben elbírált három, és a külön ítélettel elbírált további egy csalási cselekményét a C. Zrt. sérelmére valamennyi esetben részesként – azaz felbujtóként vagy bűnsegédként, de nem tettesként – követte el. A részesi cselekmény minősítése azonban a tettesi alapcselekmény minősítéséhez igazodik, így azok a folytatólagosság egységébe nem vonhatóak. Jelen esetben a terhelt részesi magatartása minden esetben más-más tettes alapcselekményeihez kapcsolódott. Így, mivel a tettesek cselekményei a folytatólagosság egységébe nem vonhatóak, a részesi cselekmények – a 3/2011. BJE határozat iránymutatására is figyelemmel – ugyancsak nem foglalhatóak a folytatólagosság egységébe.
[8] Utalt arra is a főügyészség, miszerint a másodfokú végzés alapján perújítási indítványt nyújtott be a kerületi bíróság utóbbi ítélete ellen, azonban a törvényszék – hasonló indokolással – végzésével az indítványt jogerősen elutasította.
[9] Mindezekre figyelemmel a főügyészség a Be. 428. § (1) bekezdése alapján a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás folytatására való kötelezését indítványozta.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt kiegészítette azzal, miszerint az eljárt bíróságok az I. r. terhelt cselekményeinek minősítése során más szempontból is figyelmen kívül hagyták a 3/2011. BJE határozatban kifejtetteket. Aszerint ugyanis a részes a bűncselekmény minősített esete miatt csak akkor tartozik büntetőjogi felelősséggel, ha a minősítő körülmény a tettesi bűncselekmény vonatkozásában állapítható meg. A jelen esetben az üzletszerű és a bűnszövetségben való elkövetés a minden esetben csak egy-egy cselekményben részt vevő tettesek tekintetében értelemszerűen nem állapítható meg.
[11] Ehhez képest a terheltnek a C. Zrt. sérelmére megvalósított vagyon elleni bűncselekményeinek helyes minősítése 4 rendbeli – három esetben bűnsegédként, egy esetben felbujtóként elkövetett –, a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette.
[12] Ezzel a kiegészítéssel a Legfőbb Ügyészség a főügyészség által kifejtetteket – mind az indokolás, mind az érdemi indítvány tekintetében – maradéktalanul fenntartotta.
[13] A Kúria a terhelt terhére bejelentett felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés II. fordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[14] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a főügyészség felülvizsgálati indítványát a Legfőbb Ügyészség átiratában tett kiegészítéssel, változtatás nélkül tartotta fenn. Ennek alapján a jogerős másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, valamint a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.
[15] A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
[16] A Be. 416. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős és ügydöntő határozata ellen, ennek értelmében a jogerős ügydöntő határozat ügydöntő rendelkezése ellen van helye.
[17] A Be. 257. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a határozata ügydöntő, melyben a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben határoz.
[18] A Be. XIII. Fejezetének II. Címe (ennek megfelelően) az elsőfokú – s a 345. § értelmében a másodfokú – bíróság ügydöntő határozatait kimerítően felsorolja; ezek közé tartozik az ítélet (ha a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki vagy felmenti), és az eljárást megszüntető végzés (Be. 329-332. §).
[19] Utóbbi egyik oka, ha a cselekményt jogerősen elbírálták [Be. 332. § (1) bek. c) pont].
[20] Következésképpen, bár a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező rendelkezése kétségkívül nem ügydöntő, azonban a „res iudicata” címén az eljárást megszüntető rendelkezése az, függetlenül annak helyességétől.
[21] Ebből pedig az következik, hogy a támadott határozat ellen felülvizsgálati indítvány előterjesztésének helye van, azonban a felülvizsgálati indítványban hivatkozott felülvizsgálati okból nincs helye felülvizsgálatnak.
[22] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján ugyanis felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására (továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére) a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[23] Jelen ügyben azonban nem erről van szó.
[24] Kétségtelen, hogy a folytatólagos egység anyagi jogi rendelkezés [korábbi Btk. 12. § (2) bek.; jelenleg: Btk. 6. § (2) bek.].
[25] A folytatólagos egység megállapításának ugyanakkor – mivel éppen a halmazat alternatívája – értelemszerűen az egy eljárásba kerülés az alapvető feltétele.
[26] Párhuzamosan, egyidejűleg folyamatban lévő büntetőügyek esetében ez az egyesítéssel problémamentes.
[27] Ha azonban az egyik ügyben (vagy mindkettőben) jogerősen megállapították a folytatólagos egységet, akkor nyilvánvaló, hogy a további cselekmény odatartozása (illetve a cselekmények egybetartozása) már csak rendkívüli jogorvoslattal, perújítás révén érhető el (6/2009. BJE).
[28] Ennek elvi alapja, hogy a már megállapított jogerő – értelemszerűen – „res iudicata"-t teremt, amit rendes jogorvoslattal nem lehet feltörni.
[29] Ilyenkor csak az a perjogi lehetőség adódik, hogy a még jogerősen el nem bírált (leendő) részcselekmény esetében a miatta indult eljárást megszüntetik. Mivel ez a cselekmény a jogerősen elbírált cselekmény egységébe tartozik, ekként elbírálásának gátja a korábbi elbírálás, vagyis a „res iudicata"; ami alól viszont a perújítás jelent kiutat.
[30] A „res iudicata” nem a büntetőjogi felelősségre vonás anyagi jogi akadálya, hanem a büntetőeljárás akadálya [Be. 6. § (3) bek. d) pont].
[31] Jogilag tehát a „res iudicata” a jogerő előtt
[32] - első fokon – a Be. 332. § (1) bekezdés c) pontja alapján – eljárást megszüntető ok (ha a cselekményt jogerősen elbírálták),
[33] - másodfokon pedig – a Be. 373. § (1) bekezdés I. pont d) alpontja alapján – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező, egyben eljárást megszüntető ok.
[34] Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés volt az alapügyben eljárt másodfokú bíróság határozatának – indokolásában is felhívott – alapja is [amellett a Be. 332. § (1) bekezdés c) pontjának párhuzamos feltüntetése már téves – szükségtelen – volt, hiszen a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontja mind a hatályon kívül helyezésre, mind az eljárás megszüntetésére jogalapot ad].
[35] Ezzel szemben a „res iudicata” a jogerő után perújítás (és nem pedig felülvizsgálat) oka [Be. 408. § (1) bek. b) pont, illetve vö.: 416. § (1) bek. c) pont].
[36] Ha viszont nem az ismételt elbírálás a jogsértő, hanem az, hogy a „res iudicata” téves értelmezése miatt az elmaradt, nem történt elbírálás, akkor ez nem perújítási ok (hiszen – elbírálatlanság esetén – nincs mit, nincs miért perújítani).
[37] A vázolt helyzet felülvizsgálati okot valósít meg, de nem anyagi, hanem eljárásjogi alapon.
[38] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok pedig a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának e) alpontja szerinti eljárási szabálysértés. Az pedig a Be. 428. § (2) bekezdése folytán felülvizsgálatban is feltétlen hatályon kívül helyezést eredményez, ha az eljárt bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontjában meghatározott valamely oknak – így az I. pont d) alpontja szerinti, a cselekmény korábbi jogerős elbíráltságának – törvénysértő megállapítása miatt szüntette meg az eljárást.
[39] Jelen ügyben ez történt.
[40] Kétségtelen anyagi jogi megítélést igényel, hogy valamely terhelti cselekmény egy adott folytatólagos egység részcselekménye-e, azonban, ha a másodfokú bíróság ezt a kérdést – az elsőfokú bíróság ellenében – nemlegesen dönti el, de tévesen, az nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi hiba. Ennek eredménye ugyanis érdemben nem az, hogy a másodfokú bíróság ezáltal tévesen dönti el az e cselekmény miatti büntetőjogi felelősséget, hanem e cselekmény elbírálását kizárja az előtte folyó eljárásból; így valójában az anyagi jogi döntés eljárási lehetőségét szünteti meg.
[41] Ezért, ha ez téves, akkor vele szemben – hivatalból vizsgálandó, eljárásjogi – felülvizsgálati ok érvényesül.
[42] Az alapügyben eljárt másodfokú bíróság tévedése érdemben valójában abban állt, hogy jelen ügyben – amint azt egyébként az ügyészség is helyesen kifogásolta – a terhelt valamennyi számba vett csalási magatartása részesi [Btk. 12. § (2) bek. II. fordulat].
[43] Így a jelen alapügyben 1-3. tényállási pont alatt írt 2005. december 6-i, 2006. február 10-i és 2006. március 16-i cselekmény során a terhelt az elsőfokú bíróság szerint a Btk. 14. § (1) bekezdésében foglalt felbujtói, a másodfokú bíróság szerint a Btk. 14. § (2) bekezdésében írt bűnsegédi magatartást valósított meg. Ugyancsak bűnsegédként követte el – más, jelen ügyben nem érintett terhelt tettesi alapcselekményéhez kapcsolódóan – a külön ítélettel elbírált, 2006. január 23-i cselekményét is.
[44] Emellett kétségtelen, hogy e cselekmények mindegyike csalás [korábbi Btk. 318. § (1) bek.; Btk. 373. § (1) bek.], továbbá a C. Zrt. sérelmére elkövetett. A rövid időközökkel történő többszöri elkövetés a feltüntetett elkövetési adatokból kitűnik.
[45] A 3/2011. (X. 14.) BJE határozat – a törvényi egység egyik fajtája a folytatólagos egység kapcsán – kifejtette a részességgel kapcsolatos értelmezés lényegét.
[46] A BJE I. pontja szerint „azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonható több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha a részesi magatartások kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akaratelhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei is rövid időközökkel, ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik”.
[47] Ezen álláspont elvi alapja, hogy törvényi tényálláson kívüli részesi magatartások törvényi egység alkotására nem alkalmasak.
[48] Törvényi egységet csak törvényi tényálláson belüli magatartás, azaz tettesi cselekmény teremt.
[49] A bűnrészesség – vitán felül – tényálláson kívüli magatartás, arra pedig törvényi egységet alapozni nem lehet.
[50] Ebből pedig az következik, hogy – az I. r. terhelt cselekvőségét önmagában tekintve – hiába látszik megvalósultnak a folytatólagosság megállapításának a korábbi Btk. 12. § (2) bekezdésében [illetve a hatályos Btk. 6. § (2) bekezdésében] felsorolt valamennyi feltétele, a részesi elkövetés a törvényi egység tényleges létrejöttét kizárta. Ehhez képest szóba sem jöhet, hogy az alapügyben 1-3. tényállási pont alatt írt cselekmények „res iudicata"-nak minősülnének. Ezért az erre alapított eljárási akadály megállapítása a törvénysértő.
[51] A fentieken túlmenően a Kúria az alábbiakra utal:
[52] Jelen ügyben kétségtelen az is, hogy az I. r. terheltnek felrótt (vád tárgyává tett) csalási magatartások tettesi elkövetői (a III., IV. és a VI. r. terhelt) jogerősen nem folytatólagos, hanem 1-1 rendbeli, kizárólag az okozott kár mértéke alapján minősülő, nem bűnszövetségben és nem üzletszerűen elkövetett csalás bűntette miatt lett elítélve.
[53] A 3/2011. BJE határozat II. pontja – amint a Legfőbb Ügyészség is kifejtette – választ ad arra, hogy „amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésére törekedve több tettest bír rá ugyanolyan vagy hasonló egy-egy olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű elkövetés a minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értékelendő. Ez az elv értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerűen követnek el, továbbá arra a bűnsegédre is, akinek cselekménye nem üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményekhez kapcsolódik”.
[54] A részesség járulékos jellegéből következik, hogy a részes cselekmények minősítése a tetteséhez igazodik. Tettesi cselekmény hiányában részesi alakzat szóba sem kerülhet, törvényi egységet pedig csak – ahogy arra a Kúria már utalt – tettesi magatartás hoz létre.
[55] Ez azt jelenti, hogy a tettes és a részesek cselekményeinek ugyanannak a törvényi tényállásnak az alapesete szerint kell minősülnie.
[56] A minősítő körülménynek pedig – amennyiben a részes tudattartalma kiterjed rá – a tettesi magatartás megítéléséhez kell igazodnia. Ellenkező felfogás azt eredményezné, hogy a bűnrészesi magatartások minősítése meghaladhatná a bűnrészesség alapját képező tettesi magatartások minősítését.
(Kúria Bfv. III. 1.533/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás