BÜ BH 2015/179
BÜ BH 2015/179
2015.07.01.
I. Jogos védelem címén – a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésen túlmenően – foglalkozás körében (akár szándékosan, akár gondatlanságból) elkövetett veszélyeztetés vagy más bűncselekmény miatt nem állapítható meg annak a biztonsági őrnek a bűnössége, aki ugyan az engedély nélkül tartott lőfegyverével az őt figyelmeztetés ellenére is testi épséget közvetlenül veszélyeztető módon agresszívan támadó, ittas állapotú sértettől két méterre állva annak lába elé célozva adott le egy lövést, de a lövedék nem a padozatba, hanem a sértett combjának alsó harmadába csapódva okozott 8 napon belül gyógyuló lágyrész-sérülést, majd az e sérülés ellenére tovább folytatódó támadást a sértett leütésével hárítja el [1978. évi IV. tv. 29. §, 171. §].
II. Emberölésért jogos védelem címén nem büntethető az a biztonsági őr, aki a szórakozóhely személyzetét – a berendezést is törve-zúzva – bántalmazó, az előle menekülőket megöléssel is fenyegetve üldöző, a küzdősportokban kitűnő ittas személy ellen lép fel, s ezzel a támadását magára vonva, a támadója elől hátrálva reá ad le a fegyverből hasi sérülést okozó lövést, majd az ennek ellenére folytatódó támadó magatartást halálos kimenetelű fejlövéssel hárítja el [1978. évi IV. tv. 29. §, 166. § (1) bek.; 15. sz. Irányelv III/1., III/4. pont].
[1] A megyei bíróság a 2003. március 25. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki
[2] - emberölés bűntettében [1978. évi IV. tv. 166. § (1) bek.],
[3] - lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. tv. 263/A. § (1) bek. a) pont] és
[4] - 2 rendbeli foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [1978. évi IV. tv. 171. § (1) bek.], s ezért őt halmazati büntetésül öt év börtönbüntetésre és a közügyektől ötévi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte egy korábbi ítélettel kiszabott, próbaidőre felfüggesztett egy év négy hónapi börtönbüntetés végrehajtását.
[5] A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2004. szeptember 28. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terheltet az ellene foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, míg a további foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségeként minősített cselekményét foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[6] A jogerős ügydöntő határozatok ellen a terhelt és védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján.
[7] Arra hivatkoztak, hogy a megalapozott tényállásból az eljárt bíróságok téves következtetést vontak le a terhére megállapított foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, valamint az emberölés bűntettére.
[8] Megítélésük szerint törvénysértően állapították meg azt, hogy a W. Z. sértettet eltaláló lövés leadásakor a terhelt nem volt jogos védelmi helyzetben; az emberölés bűntette kapcsán pedig azt a bírói álláspontot kifogásolták, amely szerint az Sz. Sz. halálát okozó lövés leadásakor a terhelt ugyan jogos védelmi helyzetben volt, azonban a támadás elhárítása nem volt arányos.
[9] A felülvizsgálati indítvány szerint W. Z. és Sz. Sz. sértettek szándékosan fejtettek ki feltűnően durva, garázda, súlyosan jogsértő magatartást, amely a jelenlévők testi épségét és anyagi javait sértette, illetve veszélyeztette, és támadásuk miatt olyan helyzet állt fenn, amely alapján a rendfenntartásért felelős terhelt a maga és mások személye védelme érdekében leadhatta a lövéseket. Így álláspontjuk szerint a terhelt jogos védelmi helyzetben cselekedett mindkét sértett sérelmére megvalósított cselekmény vonatkozásában.
[10] Hivatkoztak arra, hogy Sz. Sz. sértett szándéka az utolsó két lövés leadása előtt – legalább eshetőlegesen – a terhelt, valamint H.-né A. A. életének kioltására irányult; amennyiben a terhelt a sértettet nem lőtte volna le, és Sz. Sz. akár a terheltet, akár H.-nét elérte volna, nekik legalábbis életveszélyes sérülést okozott volna; az életveszélyes sérülések okozásának kockázata esetén pedig nincs helye az arányosság vizsgálatának, a támadó halálával járó védekezés sem minősülhet aránytalannak; a kockázatot a jogtalanság talaján álló támadónak kell viselnie.
[11] Utaltak arra is – a BKv 26. számú kollégiumi véleményre hivatkozva –, hogy Sz. Sz. az általa elkövetett összes bűncselekményt felfegyverkezve követte el, mivel nadrágjának jobb belső zsebében egy összecsukott zsebkést találtak a helyszínelők.
[12] A W. Z. sértett sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán kifejtették, hogy a sértettet a terhelt nem szándékozott eltalálni, csupán figyelmeztetőnek szánta a lövést, a lövedék azért érte el, mert a sértett őt támadva előre mozdult, így ezzel semmilyen foglalkozási szabályt nem szegett meg.
[13] Mindezekre figyelemmel azt indítványozták, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg és a terheltet az emberölés bűntette, valamint a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól jogos védelem címén mentse fel, a fennmaradó bűncselekmény miatt a terhelttel szemben szabjon ki enyhébb büntetést, és a közügyektől eltiltást mellőzze.
[14] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálatot részben alaposnak találta. Álláspontja szerint a bíróságok helyesen következtettek arra, hogy W. Z. sértett meglövésekor a terhelt a foglalkozási (a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó) szabályokat szándékosan megszegte, és erre visszavezethetően előállott vészhelyzet tekintetében szándékossága megállapítható.
[15] Azt nem vitatta, hogy mindkét sértett feltűnően durva, garázda, súlyosan jogsértő magatartást tanúsított, azonban W. Z. sértettel szemben ez nem tette indokolttá a lőfegyver használatát, még akkor sem, ha a terhelt a rend fenntartásáért felelős személy volt. A fegyverrel történő rendteremtés az adott helyzetben indokolatlan, a személy- és vagyonőri jogokkal összeegyeztethetetlen volt és a gyengébb fizikumú és erősen ittas W. Z. sértettet a terhelt leütéssel is ártalmatlanná tudta volna tenni.
[16] Az Sz. Sz. sérelmére elkövetett cselekmény tekintetében ugyanakkor a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. Tévesnek tartotta azt a bírói álláspontot, amely szerint az élet ellen intézett támadás megszűnését – azaz a lőfegyver visszaszerzését – követően Sz. Sz. sértett részéről az élet elleni közvetlen támadás veszélye már nem állt fenn. Az irányadó tényállás szerint a sértett azután sem hagyott fel a támadással, hogy a pisztolyt a terhelt visszaszerezte tőle. Amikor a terhelt hátralépett, a sértett ismét felé indult; így megítélése szerint nem volt elvárható sem a terhelttől, sem mástól, hogy fenyegetett helyzetében a támadás adekvát irányultságát felmérje és arányos elhárító magatartással védekezzen. Miután a sértett folyamatos támadó magatartása miatt a terhelt az életét félthette, menthető felindulása kizárta, hogy az elhárítás szükséges mértékét felismerje, ezért álláspontja szerint javára az 1978. évi IV. törvény 29. § (2) bekezdésének alkalmazása indokolt.
[17] Ezen érvek alapján arra tett indítványt, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak részben adjon helyt, a megtámadott határozatokat megváltoztatva a terheltet az emberölés bűntettének vádja alól mentse fel, és a terhére megállapított további bűncselekmények miatt vele szemben szabjon ki enyhébb büntetést, egyebekben pedig a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[18] A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdésére figyelemmel a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban megjelölt ok alapján, valamint a hivatkozott törvényhely (5) bekezdésére figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre tekintettel bírálta felül. Ilyen szabálysértést azonban az ügyben nem észlelt.
[19] A Be. 416. § (1) bekezdés – indítványban hivatkozott – a) pontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[20] A Kúria az erre alapított felülvizsgálati indítványt megalapozottnak találta.
[21] A Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ebből következően mind a bűncselekmények, mind a jogos védelem értékelése során az 1978. évi IV. törvény rendelkezései voltak az irányadóak.
[22] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[23] Erre tekintettel töretlen a Kúria gyakorlata annak megítélésében, hogy a felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró ok – így a jogos védelem – fennállására vagy hiányára levont következtetés helyessége is kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható (EBH 2011.2395.).
[24] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a küzdősportokban kitűnő Sz. Sz. ököllel többször arcul ütötte a hangoskodó magatartása miatt őt rendreutasító H.-né A. A.-t, a szórakozóhely tulajdonosát. Majd Sz. Sz. és a társaságában lévő W. Z. székeket, hamutálakat, poharakat dobálva elkezdte összetörni a bár berendezését. A terhelt a történteket látva a gépkocsijából időközben behozta a fegyverét, amelynek tartására engedéllyel nem rendelkezett, és figyelmeztette az üvöltöző, törő-zúzó Sz. Sz. és W. Z. sértetteket a kifogásolható magatartásuk abbahagyására, eredménytelenül. Sz. Sz. tovább üvöltözve azzal fenyegetőzött, hogy megöli H.-né A. A.-t. Ezért a terhelt felfelé tartva fegyverét a mennyezetbe lőtt. Sz. Sz. ezzel nem törődve, az időközben a raktárba menekülő tulajdonost keresve elfutott a terhelt mellett. Ekkor W. Z. pedig a terhelt felé indult, aki a felfelé emelt fegyvert lefelé irányítva figyelmeztetésül W. Z. lába elé akart lőni. A fegyver azonban előbb sült el, mint ahogy a terhelt azt akarta, ezért a lövedék nem a padozatba csapódott be, hanem W. Z. jobb combjának alsó harmadába és 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott. W. Z. ennek ellenére tovább haladt a terhelt felé, meg is fogta, mire a terhelt leütötte őt.
[25] A másodfokú bíróság határozatában a fenti tényállásból mellőzte annak megállapítását, hogy a terhelt a fegyvert lefelé irányítva W. Z. kínai állampolgár sértett lába elé akart lőni figyelmeztetésül, a fegyver azonban előbb sült el.
[26] Ugyanakkor elmulasztotta kiegészíteni a tényállást, csupán döntésének indokolásában rögzítette azt a tényt, hogy a terhelt egy viszonylag szűk helyiségben, ahol több személy tartózkodott, a felé tartó W. Z. sértett lába elé lőtt.
[27] A Kúria gyakorlata következetes abban, hogy az ítéletszerkesztési hiba folytán a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő minden olyan ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős, a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz tartozónak tekinti (BH 2006.392.).
[28] Így ezt a tényt is a tényállás részének tekintve nem vitás, hogy W. Z. támadólag lépett fel a terhelttel szemben, aki emiatt jogos védelmi helyzetbe került.
[29] Az 1978. évi IV. törvény 171. § (1) bekezdése szerint a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségét követi el az, aki a foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, míg a (3) bekezdés szerint a szándékos veszélyeztetés bűntettét követi el az, aki a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő.
[30] Bár a terhelt bűnösségét e cselekmény kapcsán mindkét eljáró bíróság megállapította, azt foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésként minősítve, azonban mind az első-, mind a másodfokú bíróság adós maradt annak rögzítésével, hogy a terhelt mely foglalkozási szabályok megszegésével valósította meg a cselekményt. A határozatok csupán arra utaltak, hogy a terhelt a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok „hatálya alatt állt”.
[31] Az idézett 171. § (4) bekezdése szerint e szakasz alkalmazásában foglalkozási szabályok a lőfegyver használatára és kezelésére vonatkozó szabályok is.
[32] Ez utóbbi értelmező rendelkezés alapján mindenkire nézve foglalkozási szabálynak minősülnek a lőfegyver kezelésére és használatára vonatkozó szabályok, amelyeket az elkövetés idején a kézilőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet tartalmazott, akkor is, ha jogszerűen tartotta magánál a fegyvert és akkor is, ha nem.
[33] Kétségtelen, hogy a lövés leadásával is el lehet követni az adott bűncselekményt, ami akkor, ha véletlen elsülés következménye volt, a gondatlan veszélyeztetés, ha pedig nem célzott, de a passzív alany irányába leadott volt, a szándékos veszélyeztetés megállapítását alapozhatja meg.
[34] Azonban az elkövetés idején hatályban volt 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet nem tartalmazott egyértelmű rendelkezéseket a lőfegyver veszélyhelyzetben történő alkalmazásáról. Az pedig nyilvánvaló, hogy a lőfegyver használata nem azonosítható a fegyverek tartására, tárolására, illetve kezelésére vonatkozó szabályokkal.
[35] A Kúria álláspontja szerint a terhelt magatartását egyébként is az elkövetés idején hatályban volt, a személy- és vagyonőrökre vonatkozó 1998. évi IV. törvény rendelkezései alapján kell megítélni.
[36] A törvény 13., 14. és 15. §-ai részletesen szabályozzák a személy- és vagyonőrök lehetséges intézkedéseit és magatartását. A 15. § (3) bekezdés a) pontja szerint a személy- és vagyonőr arányos mérvű kényszerítő testi erő alkalmazásával elháríthatja a védett személy biztonságát fenyegető támadást, a c) pont alapján pedig eltávolíthatja a rendezvényt zavaró, vagy annak biztonságát veszélyeztető személyt a rendezvényről. Az (5) bekezdés egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a személy- és vagyonőr a feladata ellátása során vegyi eszközt (gázspray-t), gumibotot, őrkutyát, valamint – az erre vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint – lőfegyvert, gáz- és riasztófegyvert tarthat magánál, és azokat jogos védelmi helyzetben, illetve végszükség esetén alkalmazhatja.
[37] Az irányadó tényállás szerint W. Z. sértett, aki részt vett a bár berendezésének összetörésében, poharakat, hamutálakat, székeket dobálva, az elhangzott figyelmeztetés és a plafonba lőtt figyelmeztető lövés ellenére a terhelt felé indulva vele szemben támadó magatartást tanúsított.
[38] A terhelt az előzmények – a bár tulajdonosnőjének korábbi bántalmazása, illetve Sz. Sz. fenyegetése – a szóbeli figyelmeztetés és a figyelmeztető lövés ellenére a támadást kitartó jelleggel folytató sértetti magatartás alapján alappal tarthatott attól, hogy W. Z. akár őt, akár a jelen lévő személyek bármelyikét megtámadja és súlyosan bántalmazza.
[39] Az 1978. évi IV. törvény 29. § (1) bekezdése szerint nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
[40] A terheltnek a fent hivatkozott törvényhely, de a személy- és vagyonőrökre vonatkozó 1998. évi IV. törvény rendelkezése alapján is joga volt a támadást elhárítani, és az irányadó tényállás szerint a lőfegyver alkalmazásával nem akart, és nem is okozott aránytalanul nagyobb sérülést, mint amely W. Z. támadó magatartása kapcsán őt, illetve a bárban tartózkodó más személyeket fenyegette.
[41] A kialakult bírói gyakorlat szerint a fegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegéséből sem következik önmagában az, hogy a cselekmény foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetést valósítana meg (BH 1991.464.).
[42] A lőfegyverrel elkövetett veszélyeztetés akkor minősül szándékosan elkövetettnek, ha a lőfegyver kezelésére vonatkozó szabályok szándékos megszegésén túlmenően a lövésnek az életet vagy testi épséget veszélyeztető módon történő leadása is szándékosan történik. Az sem vitatható, hogy a másodfokú bíróság által módosított tényállás alapján a terhelt tisztában volt a lövés leadásakor a veszélyhelyzet létrehozásával.
[43] Azonban ezzel nem sértette meg sem a lőfegyverek kezelésére vonatkozó szabályokat, sem pedig a személy- és vagyonőrre vonatkozó rendelkezéseket, mivel jogos védelmi helyzetben cselekedett.
[44] Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság az élet és a testi épség büntetőjogi védelméről szóló, a megtámadott határozatok meghozatalakor a bírói gyakorlatot is kötelező erővel meghatározó 15. számú Irányelv III/1. pontjában kifejtette: nincs helye jogos védelmi helyzet megállapításának a jogtalan támadás befejezése után, ha újabb támadás veszélye közvetlenül nem fenyeget. A III/4. pont szerint pedig a jogos védelmi cselekmény arányossága szempontjából azt kell vizsgálni, hogy az elhárító magatartás nem idézett-e elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. Az élet ellen irányuló támadás esetén azonban – a védett jogtárgy egyenértékűsége folytán – az arányosság vizsgálata szükségtelen. Más a helyzet, ha a támadás a testi épség ellen irányul. Ilyen esetben az elhárító magatartásnak arányban kell állnia a támadással. Nem jelenti az arányosság követelményének a megsértését, ha az életveszélyes testi sértés okozását célzó jogtalan támadás elhárítása a támadó halálát eredményezte.
[45] A terhelt a sérülést okozó lövés leadásakor jogos védelmi helyzetben volt, miután az irányadó tényállás szerint W. Z. sértett részéről jogtalan támadás érte, és a lövés leadásának pillanatában ez a támadás még nem fejeződött be, sőt a sértett azzal a lövés után sem hagyott fel. Ezen túl az előzmények alapján számolhatott azzal is, hogy a támadója neki életveszélyes sérüléseket okozhat.
[46] Mindezek alapján a Kúria – egyetértve a felülvizsgálati indítvánnyal – megállapította, hogy a személy- és vagyonőrökre vonatkozó foglalkozási szabályokat a terhelt nem szegte meg, cselekményét W. Z. sértettel szemben jogos védelmi helyzetben követte el, azzal a személye, testi épsége ellen intézett jogtalan és közvetlen támadást elhárítva.
[47] Annak szükséges mértékét – az előzmények ismeretében – nem lépte túl, és ennek nem mond ellent az sem, hogy a támadást a lövés után folytató W. Z. sértettet annak leütésével ártalmatlanná tudta tenni. Ezt előre nem láthatta, emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a sértett ekkor már elszenvedte a lövéses sérülést.
[48] Ugyancsak megalapozott a felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére megállapított emberölés bűntette kapcsán.
[49] Az eljárt bíróságok okszerűen következtettek arra, hogy a terhelt Sz. Sz. esetében jogos védelmi helyzetben cselekedett.
[50] Az irányadó tényállás szerint a terhelt cselekményét megelőzően Sz. Sz. nem csupán a szórakozóhely berendezésében okozott szándékosan kárt, hanem annak tulajdonosát, H.-né A. A.-t ököllel bántalmazta, aki ennek következtében orrcsontjának elmozdulással járó törését szenvedte el egyebek mellett. Ezt követően pedig az előle a raktárba menekülő H.-né A. A. sértettet keresve őt megöléssel fenyegette, a helyiség folyosóján tovább rongálva a berendezést, és M. K. táncosnő felé teli üdítősrekeszt dobva. Az őt figyelmeztető, majd annak eredménytelensége miatt figyelmeztető lövést leadó terhelt közelébe érve a terheltet egy kemény tárggyal fejen ütötte vagy dobta, melynek következtében a terhelt homlokán a bőr felrepedt és vérezni kezdett. Az ütés hatására a terhelt megszédült és kezéből kiejtette a pisztolyt, amit Sz. Sz. sértett felkapott. A terheltnek azonban sikerült azt kivenni a kezéből. A sértett a támadással ezután sem hagyott fel, hátralépett, majd ismét a terhelt felé indult, aki hátrálva elvesztette egyensúlyát, és esés közben a maradék két lőszert kilőtte a fegyverből. Az első lövedék a sértett hasába csapódott, aki ennek ellenére kissé előre hajolva tovább haladt a terhelt felé, a második lövedék így érte a fején, és a koponyájába az orrnyergénél behatolva annak azonnali halálát okozta.
[51] Ebből a tényállásból következően Sz. Sz. szándéka az őt ért lövések leadása előtt egyértelműen a terhelt és H.-né A. A. bántalmazására irányult, és alappal feltételezte a terhelt, hogy a figyelmeztető lövés, valamint a társát ért lövés ellenére folytatott támadás alapján a sértett mindkettőjük életét is veszélyeztetheti, a tőle elhangzott – előzőekben idézett – fenyegető kijelentésre is tekintettel.
[52] Miután fennállt a súlyos, akár életveszélyt okozó sérülés okozásának a közvetlen veszélye, a jogos védelmi helyzetben lévő terhelt cselekménye a jogtalan támadás elhárításához szükséges volt.
[53] Az előzőekben hivatkozott irányelvre is tekintettel a bírói gyakorlat következetes abban, hogy részint a védelmi helyzet fennállásának vizsgálata során a történések folyamatát mindig a maga egészében, egységesen kell értékelni, részint pedig a jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, amíg a megtámadott reálisan tarthat a támadás folytatásától (BH 2013.31.).
[54] Emellett a kockázatot mindenkor a jogtalanul támadónak kell viselnie (BH 2002.212.).
[55] Az irányadó tényállásban rögzítettek szerint a terheltnek mindvégig számolnia kellett a sértett támadásával; a rendkívül erős, a jogtalan támadást kitartóan folytató sértettel szemben a terhelt védekező tevékenysége – az előzőekben kifejtettekre is tekintettel – szükséges volt, és így mindvégig a jogos védelem keretei között maradt.
[56] Az 1978. évi IV. törvény 29. § (1) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok vizsgálata során a jogtalan támadás elhárítása szükségességének, az elhárítás mikéntjének, módjának, mértékének megítélésénél valamennyi konkrét tényt, körülményt a szemben álló személyek, a jogtalanul támadó és a védekezők fizikai erejét és a lehetőségeket egyaránt vizsgálni és értékelni kell. Ennek során azonban mindezeket elsősorban a jogtalanul megtámadott szempontjából kell szem előtt tartani.
[57] Az idézett törvényhely szerinti szükségesség a jogos védelem megállapításának feltétele; azaz az elhárítással az elkövető nem idézhet elő aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna. Erre figyelemmel a jogtalan támadás és az elhárítás arányosságának vizsgálatánál a támadás és a védekezés szándékolt következményeit kell összevetni.
[58] Az irányadó tényállás szerint a terhelt alappal tarthatott a nemcsak testi épségét, hanem életét veszélyeztető támadástól is, ezért a támadást elhárító cselekménye nem idézett elő aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amilyet a jogtalan támadás okozott volna. Azaz az elhárítás szükséges mértékét a terhelt nem lépte túl, és annak ellenére, hogy cselekménye a támadó halálával járt, nem minősült aránytalannak.
[59] Így a terhelt bűnösségét az eljárt bíróságok a foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettében, valamint az emberölés bűntettében büntető anyagi jogi szabályt (1978. évi IV. tv. 29. §) megsértve állapították meg.
[60] A Kúria ezért a megtámadott határozatokat – a Be. 424. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva – a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta; a terheltet az emberölés bűntette, valamint foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdésének c) pontja alapján – miután az 1978. évi IV. törvény 29. § (1) bekezdésére, azaz a jogos védelemre figyelemmel büntethetőséget kizáró ok áll fenn – felmentette.
[61] A felmentő rendelkezésre figyelemmel immár nem halmazati büntetést kell a terhelttel szemben kiszabni, ezért nincs helye az 1978. évi IV. törvény 85. § -a alkalmazásának, és indokolttá vált a kiszabott joghátrány enyhítése.
[62] A terhelt terhére fennmaradó, és az 1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettét az 1978. évi IV. törvény kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel rendelte büntetni, azaz e tételkereten belül kellett a szabadságvesztés mértékét meghatározni.
[63] A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az eljárt bíróságok alapvetően helyesen tárták fel. A felmentésre figyelemmel ugyanakkor nem súlyosító körülmény a továbbiakban a több bűncselekményt magában foglaló bűnhalmazat, ahogy nem az az élet, illetőleg testi épség elleni bűncselekmények elszaporodottsága sem.
[64] A Kúria nagyobb súlyt tulajdonítva annak, hogy a terhelt ezen cselekményét felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt követte el, az időmúlás mellett is indokoltnak tartotta a törvényi minimumot meghaladó mértékben megállapítani a szabadságvesztés tartamát; ezért a kiszabott börtönbüntetést három év hat hónapra enyhítette.
[65] Nem tartotta ugyanakkor indokoltnak – a büntetett előéletére tekintettel – vele szemben mellőzni vagy enyhíteni a mellékbüntetést.
[66] Mellőzni kellett a halmazati büntetésre utalást és az enyhítő szakasz – a 87. § (4) bekezdése – alkalmazására vonatkozó hivatkozást is.
[67] A részbeni felmentő rendelkezésekre tekintettel a Be. 338. § (2) bekezdésére és a 339. § (1) bekezdésére figyelemmel indokolt a bűnügyi költség kapcsán is eltérő rendelkezést hozni, a terheltet mentesítve azon költségek viselése alól, amelyek a felmentéssel érintett bűncselekmények kapcsán merültek fel, és rendelkezni kell az esetleges visszatérítésről is.
[68] Miután ennek tisztázása részletes vizsgálatot igényel, és nem is áll minden releváns adat rendelkezésre, a Kúria a bűnügyi költségre vonatkozó ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a Be. 578. §-a szerinti különleges eljárás lefolytatására utasította.
[69] A Kúria az ítéletek egyéb rendelkezéseit törvényesnek találta, ezért azokat hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 1.381/2014.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás