PK ÍH 2015/18.
PK ÍH 2015/18.
2015.03.01.
Nem tartozik kártérítési felelősséggel a szerződés teljesítését megtagadó fél, ha a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően az adott helyzetben általában elvárható módon járt el [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 312. § (2) bekezdése, 313. §, 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése].
A felek között 2004. november 30-án határozatlan időre szóló termékértékesítési (forgalmazási) szerződés jött létre az alperes által előállított V. Cs. elnevezésű termék forgalmazására. A felperes a terméket többek között a B. E. Kft., a M. Kft. és a H. Kft. nagykereskedőkön keresztül juttatta el a kiskereskedelmi egységekbe.
2006. július 26-án a felek öt évre szóló megállapodást kötöttek az alperes által előállított V. H. megnevezésű terméknek a R. és a DM üzletláncokban történő értékesítése érdekében is.
2008. április 20-án az alperes egyik alkalmazottja egy b.-i kiskereskedelmi üzletben régebbi gyártású sérült V. Cs. termékdobozt látott, és kicserélte azt egy ép dobozú termékre. A sérült dobozban lévő termék vizsgálata alapján ezután az alperes megállapította, hogy a termék illata, állaga és csomagolása is különbözik az általa gyártott termékétől.
Ezt követően az alperes az ország területén több városban ellenőrizte a V. Cs. terméket, a nagykereskedők közül pedig felkeresték a B. E. Kft.-t, ahol 287 db hamisnak vélt terméket fedeztek fel.
A B. E. Kft. nyilatkozata szerint a birtokában lévő valamennyi terméket a felperes szállította a részére. Erre figyelemmel az alperes 2008. május 08-án azonnali hatállyal felmondta a 2004. november 30-án kelt termékértékesítési (forgalmazási) szerződést, 2008. június 02-án pedig elzárkózott a felperesnek a 2006. júliusi szerződés alapján adott megrendelése teljesítésétől is.
A Városi Bíróság a 6. sorszámú ítéletével megállapította az azonnali hatályú felmondás érvénytelenségét, a Megyei Bíróság pedig a 5. sorszámú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A felperes a mindezeket követően előterjesztett keresetében a 2004. november 30-i szerződés jogellenes azonnali hatályú felmondása, valamint a 2006. július 26-i megállapodás teljesítésének jogos ok nélküli megtagadása miatt összesen 27 573 560 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperest kártérítési felelősség terheli, mert a 2004. november 30-i szerződés teljesítését annak – jogerős bírósági határozat szerint is – jogellenes felmondásával, a 2006. július 26-i szerződés teljesítését pedig a felperes kiszolgálásának megtagadásával jogos ok nélkül tagadta meg, a teljesítés megtagadását az a tény sem alapozta meg, hogy 2008 áprilisában hamis csomagolású terméket fedezett fel olyan üzletekben, ahová kizárólag a felperes, mint forgalmazó szállított árut. Álláspontja szerint az alperesnek ugyan jogos érdeke fűződött ahhoz, hogy a nevével ellátott nem valódi termék ne kerüljön a fogyasztóhoz, a teljesítés megtagadásakor azonban ez csak gyanú volt, ami nem írhatja felül a felek közötti szerződéses rendelkezéseket, és a Ptk. 277. § (4) és (5) bekezdés szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettséget. Az alperes akkor járt volna el úgy, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, ha a gyanú felfedezése után 30 napon belül a felperessel egyeztetést kísérel meg a helyzet tisztázására, és addig kiadja a terméket a felperesnek.
A közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, és a kereset elutasítását. Változatlanul arra hivatkozott, hogy nem volt elvárható tőle, hogy a felperessel változatlanul fenntartsa a szerződéses jogviszonyt amikor tudomást szerzett a hamis termékek forgalomba kerüléséről, és ezzel kockáztassa a további hamis termék viszonteladókhoz, vásárlókhoz kerülését.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a közbenső ítélet helybenhagyását kérte. Továbbra is az volt a jogi álláspontja, hogy a határozatlan időre kötött szerződést az alperes jogellenesen mondta fel, ahogy azt a bíróság jogerősen megállapította, a fel nem mondott szerződés esetében pedig a teljesítés felfüggesztésére az alperesnek sem szerződés, sem jogszabály alapján nem volt joga. Utalt arra is, hogy az alperes nem bizonyította azt sem, hogy az állítólagos „hamisításhoz” a felperesnek bármi köze lenne.
A fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban abból téves jogkövetkeztetést vont le, amikor azt állapította meg, hogy az alperes kártérítési felelőssége a perbeli szerződések teljesítésének megtagadásáért fennáll.
Ptk. 313. §-a szerint, ha a kötelezett a szerződés teljesítését jogos ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés következményének alkalmazása között. A szerződés felmondása – ha ennek jogát sem szerződés, sem jogszabály nem biztosítja – a teljesítés megtagadásának minősül, és így minősül az alperesnek az a magatartása is, hogy a felperes részére a fel nem mondott szerződés alapján az áruszállítást „felfüggesztette”. A teljesítés megtagadása biztosítja a másik fél számára a késedelem vagy lehetetlenülés választásának jogát, és ezáltal az e tényállásokhoz kapcsolódó kártérítési felelősséget vonja maga után. A kártérítési felelősség alól azonban a károkozó a Ptk. 318. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján kimentheti magát annak bizonyításával, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A felek közti szerződések arra az esetre rendelkezést nem tartalmaztak, hogy miként kell a feleknek eljárniuk, ha a felperes az alperes áruja helyett más, az alperes árujaként feltüntetett, de vele mégsem azonos terméket szállít ki értékesítésre üzleti partnereihez. Erre az esetre a felek a szerződéskötéskor nem készülhettek, a szerződésben e tényálláshoz a teljesítés megtagadásának jogát sem kapcsolhatták. A felperes a szerződésben az alperes termékeinek forgalmazását vállalta, de nem volt tiltott számára más termék forgalmazása sem. Ha más terméket is forgalmazott, ezzel az alperessel megkötött szerződést nem szegte meg, ha azonban más terméket alperesi áruként forgalmazott, e magatartása egy szerződésen kívüli károkozó magatartás volt, mellyel szemben a szerződések rendelkezései az alperes számára nem biztosítottak jogvédelmet, nem írtak elő kötelezettséget, és az alperes e felperesi magatartással szemben a szerződés kereti közt védekezni sem tudott, e magatartás a szerződésszegés esetére a szerződésben és a jogszabályban biztosított jogok gyakorlását sem tette lehetővé. E magatartással szemben az alperes számára kizárólag a Ptk. alapelvi szintű rendelkezései biztosítottak jogvédelmet, ezek közül is a Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdése, amely szerint a polgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően kötelesek eljárni, és ha ez a törvény szigorúbb követelményt nem támaszt – a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az, az adott helyzetben általában elvárható. Az „adott helyzetben általában elvárhatóság” mércéje egy speciális, az egyedi és az általános közötti szint. Az „általában” kitétel arra utal, hogy a magatartás nem a szubjektív képességek, tényezők, adottságok alapján ítélendő meg, hanem a társadalom tagjai által általában elfogadott magatartás jelenti a normát, amelynek való meg nem felelés társadalmi elítélést von maga után. Ez a formula teljessé az „adott helyzetben” törvényi kitétellel válik, ez ugyanis az elvileg objektív zsinórmérték relatívvá válását eredményezi, konkrét esetben a társadalmi elvárhatóság szempontjából ugyanis nem egy minden körülmények között azonos magatartást kíván meg a törvény, hanem figyelemmel van a konkrét, jogellenes ténykedésekkel kapcsolatos magatartásokra.
A fenti elvek tükrében kellett értékelni az alperes magatartását, amely – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – megfelelt az adott helyzetben általában elvárhatóság követelményének, és nem jelentette a társadalmi normáknak való meg nem felelést. Az alperesi teljesítés megtagadásának alapjául felhozott tények – nem az alperestől származó áru a viszonteladóknál, olyanoknál, akikhez csak a felperes szállított – az eljárás során nem voltak vitatottak. E termékekkel kapcsolatos alperesi gyanú sem volt alaptalannak tekinthető, az alperesi feljelentéshez csatolt fényképfelvételekből ugyanis laikus számára is felismerhetőek a különbözőségek az alperes saját termékeként elismert, és a hamisnak vélt termékek között. Emellett az alperes a termék felbontása során arról – a később szakvéleménnyel is igazolt – tényről is meggyőződött, hogy a kereskedőktől begyűjtött termékekben a szívócső mérete sem volt azonos a felperes által használt szórófej szívócsövével. A teljesítés megtagadásakor az alperes által ismert tények, körülmények alapján kell eldönteni azt a kérdést, hogy az alperesi magatartás az általában elvárhatóság követelményének megfelelt-e. E körülmények ismeretében – az adott helyzetben – az alperestől nem volt elvárható, hogy a felperest továbbra is kiszolgálja, hogy szerződéses kötelezettségének eleget tegyen egy olyan partnerrel szemben, akivel szemben bizalma megrendült, akiről alappal feltételezhette, hogy közreműködésével hamisnak vélelmezhető termékek kerülhettek a kereskedőkhöz, és kerülhettek ezáltal a fogyasztókhoz is. Ezért nem társadalmi elítélést kiváltó, hanem elvárható magatartást tanúsított az alperes akkor, amikor a felperes részére további árut nem szállított, függetlenül attól, hogy a szerződést felmondta vagy sem, és függetlenül attól is, hogy felmondást a bíróság minként minősítette. Az alperes tehát a jóhiszeműség és tisztesség Ptk. 4. §-ában megfogalmazott követelményének megfelelően, az adott helyzetben elvárható módon járt el, ezért kártérítési felelősség nem terheli.
A fenti indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította.
(Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.501/2012/5.)
Megjegyzés: A Kúria Pfv.V.20.148/2014/10. számú határozatával hatályában fenntartotta.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás